Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
2 "‘T/<f»rf<np 1971. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT Paraíálták a nyugat-berlini szerződést (Folytatás az 1. oldalról.) jetunió berlini nagykövete a következő nyilatkozatot tette: _— Kormányaink megbízásából ma olyan egyezményt irtunk alá, amely kétségkívül arra hivatott, hogy lényeges mérföldkő legyen Európa politikai életében, és általában a nemzetközi kapcsolatokban. Megállapodás jött létre a legbonyolultabb nemzetközi kérdések egyikéről, amely köriül egy negyedszázad folyamán gyakran támadtak súrlódások és feszültségek. Megbíztak annak kijelentésével, hogy a szovjet kormány pozitívan értékeli a lefolyt tárgyalások eredményeit és a nagyhatalmi egyezmény aláírását lényeges lépésnek tekinti a béke és a biztonság megszilárdításához Európa közepén. — Az egyezmény kedvező alapot teremt a szóbanforgó térség helyzetének normalizálása és 'egészségessé tétele szempontjából, mert a megállapodás tekintetbe veszi a fennálló reális helyzetet, valamint a résztvevők és az ösz- szes érdekeltek jogait és kötelezettségeit. — A négyhatalmi egyezmény újabb meggyőző bizonyíték arra, hogy a tárgyalások útján eredményesen meg lehet oldani bonyolult nemzetközi kérdéseket. A ma aláírt megállapodás kedvezőbb feltételeket teremt az államok napirendjén szereplő más fontos problémák meg-, ‘oldására. — A négy nagyhatalom egyezménye a kölcsönös érdekek józan mérlege. Nem helyénvaló, ha a mérleget abból a szempontból néznénk, hogy kinek hoz több előnyt vagy nyereséget. Ezzel az egyezménnyel mindenki nyer, mert általa nyer a béke, az enyhülés és az együttműködés. Azzal, hogy figyelembe veszi Berlin nyugati1 övezeteinek különleges helyzetét, az egyezmény a nyugat-berlini lakosság szempontjából lényeges gyakorlati javulást helyez ki- látásbá a Német Demokratikus Köztársaság szuverén jogainak megőrzése mellett, az NDK kifejezte készségét, hogy az NSZK hatóságaival és a nyugat-berlini szenátussal folytatandó ' tárgyalásokon megfelelő megállapodásokat köt konkrét kérdéseket illetően. — Befejezésül szeretném kifejezni meggyőződésemet, hogy az általunk elért és az adott térség békés' fejlődését szolgáló megállapodás nemcsak Nyu- gat-Berlinben, hanem egész Európában, sőt ezen túlmenően is messzemenő helyeslésre és támogatásra talál. Hasonló szellemben nyilatkozott a három nyugati nagykövet is. Sauvagnargues francia nagykövet kijelentette, hogy Nyugat-BerUn a feszültségek városából az enyhülés jelképévé változhat, s hangsúlyozta, hogy a tárgyalásokon együttműködési és megegyezési készség uralkodott. Jackling brit nagykövet felolvasta Douglas-Home angol külügyminiszter üzenetét, amelyben a külügyminiszter — kormánya nevében —, szintén üdvözli a megállapodást. Rush amerikai nagykövet is történelmi eseménynek nevezte a | szerződés aláírását, miivel a második világháború befejezése óta ez az első jelentősebb kelet-nyugati megállapodás. A nyilatkozatok felolvasása után a nagykövetek kölcsönösen üdvözölték egymást a szerződés sikeres megkötése és paralálása alkalmából, majd Abraszimov német nyelven ezeket mondta: „Minden jó, ha a vége jó.” A Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény Tegnap nyilvánosságra hozták a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyoldalú egyezmény teljes szövegét. A Szovjetunió, Nagy-Britannia, az USA és Franciaország nagykövetei ülések sorozatát tartották Berlin amerikai szektorában, az egykori Szövetséges Ellenőrző Tanács épületében. Négyoldalú jogaik alapján eljárva, valamint a rájuk háruló felelősségek és a háború alatti és a háború utáni megfelelő megállapodások alapján attól az óhajtól vezettetve, hogy hozzájáruljanak a nyugat-berlini helyzet gyakorlati megjavításához, megállapodásra jutottak. . ' Az egyezmény „Altalanos Yéndelkezések” fcimÜ első részében a négy kormány megállapodott abban, hogy előmozdítja a feszültségek kiküszöbölését, az ENSZ alapokmányának szellemében leszögezte, hogy ezen a területen sem szabad erőszakot alkalmazni, és a viszályokat békés eszközökkel kell rendezni. A négy kormány megegyezett abban is, hogy a jogi vonatkozásban fennálló nézetkülönbségektől függetlenül nem szabad egyoldalúan megváltoztatni azt a helyzetet, amely ezen a területen kialakult. Az egyezmény második részében, mely a „Rendelkezések Berlin nyugati szektoraira vonatkozóan” címet viseli, a Szovjetunió kijelentette, hogy Nyugat-Berlin és az NSZK közti közúti, vasúti és víziforgalom, mely az NDK területén vezet át, mentes lesz az akadályoktól. Franciaország, Nagy-Britannia és az USA .kormányai kijelentették, hogy Nyugat-Berlin a jövőben sem képezi az NSZK alkotórészét, és továbbra sem tartozik annak fennhatósága alá. A Szovjetunió kormánya kijelen,tette, hogy javítani fogják a kommunikációt Nyugat-Berlin és azon területek között, amelyek Nyugat-Berlinnel határosak, valamint az NDK azon területei között, amelyek Nyugat- Berlinnel nem határosak. Nyugat-Berlin állandó lakosai ezekre a területekre utazhat7 nak, a területeket meglátogathatják, mégpedig ugyanazon feltételek mellett, mint az e területekre beutazó más személyek. Az egyezményben szabályozták Berlin nyugati szektorai érdekeinek képviseletét és a Szovjetunió konzuli tevékenységét Berlin nyugati szektoraiban. Az egyezmény harmadik részében, a „Zárórendelkezések- ben”f az egyezmény érvénybe lépésének feltételeit írták elő. Az egyezmény első függeléke a Nyugat-Berlin és NSZK közti forgalom feltételeit írja elő, melynek alapján az illetékes német hatóságok egyeznek meg a polgári forgalmat illető konkrét rendszabályokban. A második függelék azokat a konkrét rendelkezéseket Pinczési Pál, az MTI tudósítója jelentette,, fíy ugat-Ejcriin- ből: .. - • A négyoldalú szerződés ünnepélyes parafálásáról az NDK-beli, az NSZK-beU és a nyugat-berlini rádió- és televíziósadások helyszíni közve-' títést adtak. A nyugat-berlini sajtóközpontban a szerződésnek csak angol, orosz és francia nyelvű példányait osztották ki, míg a német nyelvű példányokat a nyugat-berlini schőnebergi városházán lehetett megkapni. Ez az elhatárolás is arra utalt, hogy a szerződésnek van ugyan egy hivatalos német nyelvű fordítása is, de ez nem egyenjogú az orosz, az angol és a francia szöveggel. Egyébként is a négy nagykövet is csak az orosz, az angol és a francia nyelvű eredeti példányt látta el aláírásával. A nyugat-berlini városházán kiosztott német nyelvű szövegből kitűnik, hogy a fordítási nehézségeket a szakértőknek sikerült megoldaniuk. A négy nagykövet által aláírt szerződés szövegében a Nyugat-Berlinből az NSZK-ba és vissza irányuló forgalmat egyértelműen a „tranzitforgalom” kategóriájába sorolják. A szerződéshez csatlakozó függelékekben és nyilatkozatokban előfordul még az „átmenő forgalom” kifejezés is (ami tulajdonképpen a tranzit kifejezés szó szerinti fordítása), de „az összekötő utakon lebonyolított forgalom” kifejezés 1 (amit az NSZK részéről követeltek) sehol sem található a szövegben. Nyilvánvaló tehát, hogy — mindent egybevetve — Nyugat-Berlin (amint ezt az NDK részéről már többször is megfogalmazták) valóban kiilöntárgyalja, amelyek Nyugat- Berlin és ad NSZK viszonyára vonatkoznak. A harmadik függelék leszögezi az utazásokra, kommunikációra és területcserére vonatkozó elképzeléseket, melyeknek konkrét rendezésében szintén az illetékes német hatóságok egyeznek majd meg. A negyedik függelék a Szovjetunió konzuli tevékenységére, az ötödik a nyugait- berlini lakosok külföldi képvileges politikai státusszal ren- delkezö város. A nyugat-berlini lakosság szempontjából tekintve a dolgot, a nyugat-berliniek helyzete kétségkívül lényegesen előnyösebbé válik. Egyrészt ezentúl ők is ellátogathatnak az NDK fővárosába és a' Német Demokratikus Köztársaság egyéb területeire. Másrészt a várost az NSZK-val összekötő útvonalakon a határátlépőknél lényegesen egyszerűbbek lesznek a formalitások. Még' a szerződés hivatalos szövegének nyilvánosságra hozatala előtt megmutatkozott, hogy a nyugat-berlini egyezmény rendkívül megnehezítette az NSZK-beli és a nyugatberlini ellenzék helyzetét, hiszen nyilvánvaló, hogy a négyhatalmi szerződés politikai lélektani hatása egyértelműleg erősíti az NSZK kormányának belső pozícióját. Az NSZK-beli és a nyugat-berlini televíziós és rádióadások napok óta tömegesen szólaltatják meg „az utca emberét”, s ezekből a megnyilatkozásokból is kitűnik, hogy az NSZK és Nyugat-Berlin lakosságának túlnyomó többsége üdvözli és ‘helyesli a négyhatalmi egyezményt. A Német Demokratikus Köztársaság oldaláról teljesen nyilvánvaló, hogy ez a szerződés egyértelmű az NDK minden irányú felértékelésével. Egyrészt: a szerződés szövegében, amelyet immár a három nyugati nagykövet is parafáit, azaz ellátott aláírásával, idézőjel nélkül, többször is szerepel a Német Demokratikus Köztársaság elnevezés: ez tehát egyenértékű azzal, hogy az aláíró nyugati országok de facto elismerték a Német Demokratikus Köztársaság létezését. Másrészt: szó sóletére vonatkozó megállapodást ismerteti. Az egyezményhez négyoldalú záró jegyzőkönyvet, a második függelékhez csatolt jegyzéket, a nyugatnémet kancellárhoz, a második függelék értelmezésére vonatkozó, három nagykövet által írt levelet, valamint e levelet tudomásul vevő szovjet jegyzéket és összeegyeztetett jegyzőkönyvmásolatot csatoltak. , volt már, arról, hogy az egyezmény tyizpjiyos részletkérdéseket is. pontosan szabályoz: ugyanakkor más területeken meglehetősen tág teret ad „az illetékes német helyek” tanácskozásának, Sőt: az NDK és az NSZK kormánya, illetve az •NDK kormánya és a nyugatberlini szenátus között kötendő egyezmények a mostani négyhatalmi megállapodás szerves részét alkotják majd: ezeket hozzácsatolják a most parafáit szerződés és nyilatkozatok szövegéhez. Ez ismét azt jelenti, hogy a nyugati tárgyaló felek — a három nyugati hatalmat, az NSZK kormányát és a nyugat-berlini szenátust is beleértve — egyöntetűen elismerték a Német Demokratikus Köztársaság illetékességét. A szerződés megkötése a Szovjetunió békepolitikájának nagy sikere. A négyhatalmi tárgyalások a Szovjetunió kezdeményezésiére indultak* meg, s mindvégig a szovjet fél kezében maradt a kezdeményezés. A Szovjetunió ismét bizonyságot szolgáltatott arra: milyen komolyan veszi azt a tételt, hogy tárgyalásos politikával és ésszerű kompromisz- szfimok kötésével a legbonyolultabb nemzetközi kérdések is megoldhatók. Nyilvánvaló, hogy a nyugat-berlini négyhatalmi egyezmény jelentősen 'hozzájárult az egész nemzetközi légkör javulásához, és megnyitja az utat újabb jelentős lépések felé. Ezek sorában a szovjet»—nyugatnémet és lengyel—nyugatnémet szerződés ratifikálása lehet a következő lépés, de előnyösebbek lettek a feltételek az európai biztonsági konferencia megtartására, továbbá az Európában állomásozó haderők létszámának csökkentésére is. , Pinczési PúIjelentése Nyugat-Berlinből Otven éves a Belga Kommunista Párt Az a kis forradalmárcsoport, amely Joseph Jacque- motte vezetésével 1921-ben megalakította Belgium marxista—leninista munkáspártját, az „517-ek zászlóaljá”-nak nevezte magát. ötszáztiaemheten voltak az alapítók. S mint a név is jelezte: harcban született és erősödött meg a Belga Kommunista Párt. Harcban a nagytőkével és a munkásmozgalom osztálybékét hirdető áramlataival szemben. A fél évszázad alatt más baloldali áramlatok is jelentkeztek a belga munkásmozgalomban. Hogy egyik sem tudott hosszabb ideig fennmaradni, annak oka: nem voltak eléggé következetesek a munkásmozgalom döntő kérdéseiben, nem volt meg bennük a proletárszolidaritás. A kommunisták pártjának ötven éve: a megpróbáltatások, küzdelmek, eredmények és a kudarcok utáni fellendülések története. Olyan nehéz időszakban is kitartottak a belga kommunisták, mint a fasizmus évei vagy a hideg-, háború esztendei. A történelem kérdéseire a belga kommunisták mindig egyértelmű, pozitív választ adtak. Kezdettől fogva elítélték a NATO-t, és amikor sok embert megtévesztették Belgiumban a függetlenségéért küzdő Kongó ellen irányuló jelszavak, a kommunisták síkra szálltak az afrikai gyarmat felszabadulásáért. A hibák ellen mindig következetesen harcolt a párt. Már Jacquemotte arra törekedett, hogy a párt — felhasználva Lenin tanításait — megszabaduljon gyermekbetegségétől, a „baloidaliság:,-tól, a szektás tévedésektől. A Belga Kommunista Párt a munkásérdekek legjobb képviselője volt és maradt. Küzdeni a munkásság napi érdekeiért csakúgy, mint a távolabbi célokért — ez a párt jelenlegi leglényegesebb törekvése. A harc most sem könnyű. A párt azt vallja, hogy a nemzetközi monopóliumok összefonódásának korában, az úgynevezett jóléti tőkés társadalom korában nem lehet a régi módon, a régi módszerekkel dolgozni. Még fokozottabban szükség van a lényeg alapos és elmélyült elemzésére. Még nagyobb szerepe van a társadalom haladó erői összefogásának. Hogy az új helyzetet megértették Belgium kommunistái, azt a munkásság akciói szemléletesen bizonyítják. Fennállásának ötvenedik évfordulóján kívánunk a Belga Kommunista Pártnak sok sikert, eredményes harcot, hogy betölthesse azt a felemelő szerepet, amelyet a kor megkövetel minden kommunista és munkáspárttól. „Teleszkópban” a Luna-18 (Folytatás az 1. oldalról.) zedik hónapja fáradíhatalanul végzi munkáját, s öttagú földi „legénységénék” irányításával a legkülönbözőbb mérési adatokat és tudcmnányos információkat továbbítja a Földnek. A most felibocsátott automatikus űrállomás másik elődje, a Luna—16, nem kisebb tudományos szenzációval lepte meg a világot, mint azzal, hogy teljesen automatikus úton, tehát a kockázat maximális kizárásával, lényegében megismételte az első Apollo-űrhajók legénységének hőstettét: földkörüli pályáról megközelítette a Holdat, simán leereszkedett, automata manipulátorok segítségével holdkőzetet gyűjtött, majd értékes szállítmányát visszahozta a Földre. A Duna—18 közvetlen előtörténete tehát azt mutatja, hogy nehéz feladatra vállalkozik az, aki most meg akarta jósolni az új kísérlet konkrét céljait és várható eredményeit Egyelőre nem ismeretes az űrállomás súlya és több más, lényeges adata sem. A TASZSZ-hírügynökség csütörtök este kiadott, és a hagyományhoz híven rendkívül szűk szavú jelentése a Luna—18 felbocsátásának céljaként, „a Hold és a Hold körüli kozmikus térség tudományos kutatásának további folytatását”, jelöli meg. Nem kizárt tehát, hogy ismét egy érdekes és bonyolult űr-vállalkozás tanú ia lesz a világ. A kaukázusi szovjet obszervatóriumokból péntekre virradó éjjel tüzetes megfigyelés alá vették a csütörtökön fel- bocsátott Lima—18 automata állomás repülését. Az azerbajdzsáni semahini obszervatórium csillagászai több mint 200 felvételt készítettek az automata állomásról. Az éjszaka folyamán a látási viszonyok kitűnőek voltak. A megfigyelést rendkívül érzékeny teleszkópberendezéssel végezitek. A teleszkóp szerint a Luna—18 pénteken hajnali öt órakor (moszkvai időszámítás szerint) százezer kilométerre volt a Földtől. ★ Az Apollo—15 legénysége által végzett tudományos kísérletek elemzése azt mutatja, hogy a Hold meleg égitest, amely ugyanabban a korszakban és ugyanazokból az elemekből keletkezett, mint a Föld. A tudósok feltételezése szerint a Hold, ellentétben a Földdel, egyre melegszik, s ennek magyarázata valószínűleg’ a holdfelszín alatt 160— 480 kilométer mélységben található radioaktív ásványi rétegek létezésében rejlik. A legutóbbi Apollo-program során a holdfelszínre elhelyezett két hősaonda, amelyet David Scott, az Apollo—15 parancsnoka körülbelül hat láb mélységbe a holdtalajba süly- lyesatett, azt állapította meg, hogy a holdtalajban a hőmérséklet befelé haladva körülbelül 30 centiméterenkint egy Fahrenheit-fokkal emelkedik. Wernher von Braun, a NASA főtervezője csütörtökön egy Brémában tartott sajtóértekezleten bejelentette, hogy az Egyesült Államok az Apollo- program befejezése után is folytatja a kutatócsoportok Holdra küldését A tudós hangsúlyozta, hogy a holdkutatóexpedíciókat újra felhasználható űrszállító-eszközökön kívánják a Holdra eljuttatni. Az utazások elsőrendű célja, hogy lehetővé tegyék 10—12 fős csoportok hosszabb tartózkodását az égitest felszínén. Von Braun végezetül azt is bejelentette, hogy az Apollo— 18 és 19 tervezett utazását végképp törölték a programból. MINDEN GÉPKOCSIRA *
