Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-04 / 208. szám
1971. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT rist ****** k/Cirlap Többet tudjon a traktoros Helikopter _ a gyümölcsösben Tsz-szövetségi térkép a gépesítésről Ismeretes, hogy hazánkban a mezőgazdasági keresők száma az összesnek már csak 26 százaléka. A közgazdászok számítása szerint, a IV. ötéves terv folyamán újabb százszázhúszezer — némelyek szerint kettőszázezer — ember kerül távol a földtől, megy át más munkaterületre, ami csakis úgy ellensúlyozható, hogy a termelőszövetkezetek radikálisabb gépesítésbe kezdenek. Az is köztudott azonban, hogy éppen gépesítés dolgában — minden impozáns eredmény ellenére is — megtorpantak a gazdaságok. Ezt sínyli a többi között a zöldségtermesztés, a cukorrépatermesztés, az állattenyésztés. Ami pedig a régebbi gépeket illeti': jócskán elavultak. Érthető és indokolt tehát, hogy a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetsége a közelmúltban fölmérte a gépesítés helyzetét, s elnöksége megtárgyalta a tennivalókat. — Mi sem mutatja jobban a gépek értékének csökkenését — mondja dr. Kecskeméti Lajos szövetségi titkár — mint a következő adat: az 1970. évi javítási költségekkel számolva, a szövetkezetek 2—3 év alatt ismételten kifizetik a gépek nettó értékének összegét. Az összesített mérlegadatokból ugyanis megállapítható, hogy a gépek minden ezer forint nettó értékére jutó javítási költség az utóbbi esztendőkben 410—470 forintra rúgott. Elmaradás az állami gazdaságoktól A szövetség jelentése a többi között megállapítja: a szövetkezetek gépesítési problémája már korántsem azonos az úgynevezett traktorkérdéssel. A mezőgazdasági termelés fejlesztése, a munka termelékenységének növelése, a jövedelmezőség fokozása a gépesítés egyre nagyobb arányát, egyszersmind az eddiginél teljesebb körét igényli. Mégis, a gazdaságok alapvető energiabázisa: a belső égésű motorokkal ellátott erőgép, vagyis a traktor, a teherautó, az arató-cséplőgép. Ha az elmúlt éveket vizsgáljuk, megállapítható: a gépesítés növekedése megszűnt 1965— 1970. első éveiben, s csak 1969- től emelkedik ismét például a traktorok száma. A növekedés üteme azonban elmarad az állami gazdaságoké mögött. Az új gépek *Az 1966—68-ban erősen megcsappant gépi beruházások mindinkább éreztették kedvezőtlen hatásukat — igaz, hogy a mezőgazdasági kormányzat elsősorban az építési beruházást támogatta akkoriban. 1969-ben, majd tavaly javult a helyzetkép, növekedett az új gépek, vásárlások száma. Traktorból 117, teherautóból 214, kombájnból 22 darabbal emelkedett a szövetséghez tartozó szövetkezetek gépállománya — csupán 1970- ben. Így vált lehetővé, hogy az úgynevezett gépsűrűsági mutató is kedvezőbbé váljon az állami gazdaságokéval ösz- szevetve. Amíg tehát 1967-ben még átlagosan 94,7 hold szántó, gyümölcsös és szőlő jutott egyetlen egységnyi traktorra — az állami gazdaságokban 75,1 hold! —, addig tavaly már utolérték lényegében a korábbi állami gazdasági nívót. Vagyis, 1970-ben 71,4 hold jutott a szövetkezetekben, s 62,8 hold az állami gazdaságokban egy traktoregységre. Amiben fordított a helyzet: az elmúlt években a teherautóvásárlások üteme nagyobb a szövetkezetekben, mint az állami gazdaságokban. Magyarázat: a kiegészítő tevékenység térhódítása. De általában is elfogadott vélemény, hogy gépkocsival szállítani kulturáltabb, gazdaságosabb, biztonságosabb, mint traktorvontatta pótkocsival. Ezért a szövetség véleménye szerint célszerű lenne, ha a szövetkezetek fokozottabb mértékben használnák jelentős gépkocsiparkjukat a mezőgazdaságban is. Búza, kukorica, növényvédelem Miként országosan is így van, a szövetséghez tartozó szövetkezetekben nem különben a kalászosok termesztését gépesítették eddig a legjobban. A következő években főként a munkálatók minőségének javítása, a betakarítása, aratási idő lerövidítét- se, az egyes munkafázisok összehangolása a céh Nagyobb teljesítményű kombájnokra van például szükség, mert az utóbbi évek tapasztalatai szerint az SZK típusúak nem dolgoznak megfelelő minőséggel, ha bőséges a termés. A közeljövőben várható a Nyiva—5 típusú szovjet kombájn megjelenése, s kedvező vélemény alakult ki az NDK-ből importált E—512-es kombájnról. Évről évre növekszik a géppel betakarított kukorica területe is. Előtérbe helyezendő azonban a zárt termesztési rendszer, növelni kell a morzsolva betakarítás arányát. Ennek föltétele a megfelelő adapter, s a szárítóka- oaeitás bővítése. Célszerűnek találja a szövetség a Bábolnai vagy Bajai Állami Gazdaságban használatos termesztési módszer bevezetését. A növényvédelemberí az új ötéves terv folyamán várhatóan nagy szerep jut immár a helikoptereknek is. A gyümölcstermesztésben teljes egészében gépesítendő a rakodás. a szállítás. És az állatlenyésztés? A tehenészetben a legmun-' kaigényesebb tennivaló a fejes — elsősorban ezt indokolt tehát gépesíteni. Nagy általánosságban az elmúlt évtizedben ez meg is történt: a szövetség területén az állatok 80—90 százalékát géppel fejik már. A szakosított tehenészeti telepeken fejőházakat építenek. A, nagy állattartó telepek megteremtődésével párhuzamosan elengedhetetlen, hogy megváltozzék a takarmányozás rendszere. Ez egyszersmind az előfeltétele a gépesítésnek is. Több száz szarvasmarha tömegtakarmányozása csak úgy lehet zavartalan, ha a szövetkezetek rátérnek az egész éven át azonos takarmány etetésére. Bőséggel akad tennivaló a sertéstartásr baromfi- és juhtenyésztés gépesítésében is — állapítja meg végül a szövetség fölmérése, amely kitér a gépek üzemeltetésére, a műszála kiszolgáló bázis helyzetére is. i A traktorosok fele elmegy — Az a tapasztalatunk — mondja dr. Kecskeméti Lajos —, hogy a műszaki kiszolgálás színvonala a szövetkezetek egy részében nem éri el a kívánatos színvonalat. Ennek következményeként a gépek üzembiztonsága rohamosan elvész, megkésnek a munkálatokkal, s végső soron csökken a termés. Igaz, szövetkezeteink sokat költöttek, nagy energiát fordítottak traktorosok kiképzésére, ám — sajnos — mindössze ötvenhatvan százalékuk dolgozik a mezőgazdaságban. Nagy gond továbbá, hogy a meglé-, vő traktorosok zöme is csupán: trakiorvezető. Vagyis keveset ért a munkagépek kezeléséhez, finomabb beállításához. Mivel mind újabb műszaki színvonalú gépek jelennek meg a mezőgazdaságban, ez a hiányosság egyre több bajt okoz. Az állami gazdaságok azt csinálják, hogy még használatba vétel előtt megismertetik az új gépeket különféle bemutatókon. Jó lenne, ha ezt a kezdeményezést szövetkezetei rak követnék. Keresztényi Nándor A zsámbéki Műanyagipari Vállalat gyártja az elektromos és rezgésgátló műanyaglapokat. A villamos- és vonaísínek lefektetésénél nélkülözhetetlen polietilén alátétből több méretben mintegy nyolcszázezret készítenek évente. Foto: Urbán Eöntó'hizottsági panaszok nyomában / Pénzvitától pénzvitáig A vállalati munkaügyi döntőbizottságok gyakran foglalkoznak bérpanaszokkal, kártérítési ügyekkel. Három ilyen esetet választottunk ki a Pest megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság nemrég tárgyalt ügyeiből. Jár e a fizetés? Bezzegh Sándorné, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat ceglédi filmszínházának takarítónője közölte munkahelyével, hogy kilép. A vállalat központja 1971. január 11-én értesítette Bezzeghnét, hogy felmondását január 20-ával tudomásul veszi, s munkakönyvét leküldik Ceglédre. Ez azonban nem történt meg. A háromgyermekes családanya időközben megpróbált elhelyezkedni, de munkakönyv nélkül csak fiat napig dolgozhatott. Végül a ceglédi járásivárosi ügyészség alkalmazta hivatalsegédként és sürgető levelet irt a moziüzemi vállalatnak, hogy küldjék a munkakönyvét. * Bezzeghné a Ceglédi Városi Tanács Közös Munkaügyi Döntőbizottságához fordult és kérte: kötelezzék a Pest megyei Moziüzemi Vállalatot a mun- kakönyv-visszatartás miatt kiesett egyhavi bér — 980 forint — kifizetésére. A ceglédi városi KMBD a panaszt megalapozottnak tartotta és helyt adott a dolgozó kérésének. A Pest megyei Moziüzemi Vállalat fellebbezést nyújtott be a Pest megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottsághoz, mondván: a ceglédi KMDB nem illetékes Pest megyei központú vállalat munkaügyi vitájában dönteni. A TMBD • nem fogadta el a vállalat indoklását, az illetékességi kifogást ugyanis a ceglédi tárgyalás megkezdése előtt kellett volna bejelenteniük | Ha nincs munkaviszony Szabó Kálmán kiskunlacházi és Kovács Sándor dunavarsá- nyi lakosok a tököli Petőfi Tsz-ben dolgoztak, közben tárgyalásokat kezdtek a kiskunlacházi Pereg Mezőgazda- sági Termelőszövetkezettel, ahol salaktéglagyártó melléküzemág létesítését tervezték. S bár csak szóbeli megállapodás történt a tsz vezetői és a dolgozók között, Kovács és Szabó 1970. július végén kilépett előző munkahelyéről s a Pereg Tsz-bén jelentkezett felvételre. Augusztus 1-től személyi igazolványukba beírták az új munkaviszonyt és megbízó levelet kaptak. A szervezési időszakra Szabó és Kovács útiköltség-előleget kaptak, és Kecskemétre utaztak, hogy az ottani salaktéglagyártó üzemet tanulmányozzák. Két hét múlva kiderült, hogy Kiskunlacházán nem lehet a gyártást megindítani, nem lesz a melléküzemből semmi. Erre Szabó és Kovács szeptember 2-án kikérték munkakönyvüket, hogy új állást keressenek: augusztusra pedig mindketten 3500 forint fizetést kértek. A tsz ezt elutasította, ezért a Ráckevei Járási Közös Munkaügyi Döntőbizottsághoz fordultak. Itt derült ki, hogy Szabónak és Kovácsnak nem volt munkaviszonya. S bár munkakönyvüket leadták az ágazatvezetőnek, be is jegyezték személyi igazolványukba a munkáltatót, teljesen szabálytalanul, mert erre csak a szövetkezet elnöke jogosult, nem pedig az ágazatvezető. A munkakönyvbe nem írtak be semmit, mert az új üzem nem jött létre. Mivel tehát nem volt munkaviszonyuk, a ráckevei KMDB nem foglalkozhatott panaszukkal. Kovács és Szabó a Pest megyei Területi Munkai- ügyi Döntőbizottsághoz fellebbezett A TMDB részben helyt- adott a panaszosok követelésének. hiszen a két férfi abban a tudatban volt, hogy a tsz állományában dolgozik. Az augusztus hónapra kért 3500 forintos munkabért a TMDB nem ítélte meg,- hanem figyelembe véve a tényleges munkavégzést — órabérben számítva —. Szabó Kálmánnak 1780. Kovács Sándornak' pedig 1526 forint járandóságot állapított meg. Ugyanakkor kötelezte a Pereg Tsz-t, hogy a dolgozók munkakönyvébe utólag, a2 1970. július 29-től szeptember 2-ig terjedő munkaviszonyt jegyezze be. Félúton az igazság Majoros József juhász 1970. szeptember 1-től, 1971. március 10-ig a kóspallagi Haladás Mezőgazdasági Szakszövetkezet juhásza volt Munkaszerződése szerint a szakszövetkezet takarmányából 30 darab anyajuh tartására kapott engedélyt. Majoros ennek ellenére 56 anyajuhot tartott. A 26 anyajuh takarmányozásáról a sajátjából kellett volna gondoskodnia. Ez nem így történt, ezért a szakszövetkezet vezetősége 10 905 forint kártérítés fizetésére kötelezte a juhászt. Majoros József, a Váci járási Közös Munkaügyi Döntő- bizottság segítségét kérte a kártérítési követelés hatálytalanításához. A váci KMDB Majoros József panaszának részben helyt adott, -és módosította a szakszövetkeaet vezetőségének határozatát, ugyanakkor azonban mégis kötelezte* a juhászt, hógy a kért összegnek körülbelül a felét, 5964 forintot kifizessen- a felhasznált takarmányért. Majoros József a TMDB-hez fellebbezett, arra hivatkozván, hogy.munkáltatója tudott a juhokról. Ez nem is kétséges, hiszen Majorost többször figyelmeztették: ne etesse saját juhait a szövetkezet takarmányával. A takarmány fel- használását Majoros nem is tagadta, csak sokallta még az 5964 forintot is. A szakértői vélemények meghallgatása után a Pest megyei Területi. Munkaügyi Döntőbizottság helyben hagyta a Vácott hozott ítéletet. Soós Ibolya FIATALOK DILEMMÁJA Állás vagy munka? o römmel olvasom az újságokban, hogy 15 764 állást hirdettek meg a 11 374 idén végzett diplomás számára. Statisztikusok rögtön ki is számították, hogy — mivel pályázattal vagy egyénileg 9143-an léphettek munkába, a többiek már előzőleg elhelyezkedtek — ,72 százalékkal több volt az állás, mint amennyien végeztek. Félő azonban, hogy ezt az egyszerű százalékszámítást egy három-négy éves gyakorlattal rendelkező matematikussal végeztették el. Ugyanis azt is folyton olvasom az újságokban, hogy a fiatal szakemberek olyan munkát kénytelenek végezni, amelyhez sem fiatalnak, sem szakembernek ném kell lenni. Állásuk van, hogyne lenne, amikor az úgynevezett nómnnkla- túrák szerint — legalábbis elméletileg — lassan már minden íróasztal melletti beosztást egyetemi vagy főiskolai végzettséghez kötnek. Munkájuk viszont nem mindig van, mert a gyakorlatban gyakran, kiderül, hogy a tudás ugyan fontos, de mégsem annyira, hogy igényt tartsanak rá, továbbá, hogy a fiatal ember az egyetemen korszerű módszereket tanult, de a diplomával a zsebében el kell sajátítania a korszerűtleneket. Nem egy, s nem két fiatal diplomás dilemmája ez. ök azt szokták kérni, néha követelni, hogy hagyják őket dolgozni. Jól dolgozni. Nekik azt szokták magyarázni, hogy nem eszik a kását olyan forrón, ahogy főzik, s lehet, hogy esztendőkig tanultak az egyetemen, de még sok tanulni valójuk van az életben. A fiatal diplomások nem értik, miért olyan türelmetlenek a fiatalok, amikor még fiatalok. A vége nagyon sok esetben az a dolognak, hogy kölcsönös vádaskodások hangzanak eL Például: ezek a mai gyerekek olyan anyagiasak. A viszontválasz: ezeket az öregeket semmi más nem érdekli, csak a pénz. Tudniillik, a vitákat könnyen lehet anyagi térre vinni. Közismert, hogy — legalábbis elméletileg — aki jobban dolgozik, az jobban keres. A fiatalok, amikor munkát követelnek maguknak, akarva vagy akaratlanul a több keresethez való jogukat is firtatják. t Nagyon jó, hogy ilyen nagy az érdeklődés a fiatal diplomások iránt. Ez mindenesetre biztató, hiszen ^zért jelez valamit. Azt, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik: az egyetemeken és főiskolákon nem azért képeznek annyi szakembert, hogy minél több mama újságolhassa el a szomszédasszonyának, hogy fia vagy lánya megkapta a diplomáját, hanem, hogy mindennek a népgazdaság, a közművelődés lássa hasznát. Régi igazság, hogy a tudás hatalom. Már a reformkorban beszéltek a kiművelt emberfők sokaságáról. S a kiművelt emberfők sokasodnak. A politikai gazdaságtan nyelvén szólva, rendkívül foltos termelőerőt jelentenek. Mert a modem iparban, mezőgazdaságban a jó szakemberek megfelelő száma és hasznosítása éppen olyan fontos, mint hogy jó és korszerű gépek legyenek. És bármennyire is drága egy-egy egyetemi diploma — az igazság kedvéért mindjárt tegyük hozzá, hogy nemcsak az állami költségvetés, hanem az egyetemista és a család is megadja az árát —, egy jó szakember kiképzése még mindig olcsóbb, mint gépek vásárlása. Persze, éppen a mi gyakorlatunk bizonyítja sok helyütt, hogy a korszerűen kiképzett mérnök vagy mezőgazdász nem sokat tud tenni elavult körülmények között. De fordítva is igaz a tétel: hiába korszerűsítenénk, ha nem képeznénk hozzá megfelelő szakembereket. > Sajnos, megesik nálunk, hogy a drága pénzen beszerzett, nagy nehezen megvásárolt gép hónapokig vagy évekig hever, rozsdásodik a gyár- vagy a tsz-udvarokon ahelyett, hogy hasznot hozna. Az ilyesmit könnyű észrevenni. Azt viszont, hogy egy ember nem teheti azt, amire képes, hogy nem adhatja képességei és tudása maximumát, már nehezebb felismerni. Könnyebb a statisztika eszközeivel kimutatni, hogy a most végzett diplomásoknak milyen könnyű elhelyezkedni, mint azt, hogy az ifjú szakembereknek milyen nehéz megtalálniuk a maguk munkáját, még akkor is, ha van állásuk. Pintér István „Melléktermék”: száznál több termálkút Az alföldi olajbányászok Szolnok, Csongrád és Békés megye területén a kutatás „melléktermékeként” eddig száznál több, termálvizet termelő kutat tártak fel, és adtak át hasznosításra a tanácsoknak, illetve a mezőgazdasági nagyüzemeknek. Csongrád megye területén az utóbbi egy év alatt tizenöthúsz meleg vizű forrással gyarapították a hévíztermelő kutak számát. Szentes, Makó, Apátfalva, Röszke és más községek térségében felszínre hozott meleg víz napi hozama eléri a 8000—9000 köbmétert. Szolnok megyében negyven fölé emelkedett a termálvíz- nyerő kutak száma. Tizenhét forrás víziéit a sitrand és tisztasági fürdőkbe vezették, mintegy ötvenet pedig a nagyüziemi primőrkerté- szetekbái hasznosítanak. Az olajbányászat mellékterméke évente mintegy húsz-huszonötezer vagon kőszén megtakarítását jelenti. • Harminc termék Moszkvában p Építőanyagok 1971 Tíz szövetkezet több mint 30 terméke képviseli a magyar szövetkezeti építőipart szeptember 8. és 22. között Moszkvában, az építőanyagok 19T1 című nemzetközi kiállításon. A Budapesti Építőipari Szövetkezet mintakollekciót mutat be kerámia kismozaíkjai- ból, valamint betű- és számké- szífcményeiből. A bajai Lakberendező és Építő Ktsz termékei közül különösen a házi vízellátó szivattyúk váltottak ki általános elismerést; ezek mellett alumínium panel és más épületszerkezeteit is bemutatja a nemzetközi kiállítás közönségének. A paksi körzeti építőipari ktsz „HeroUt” nevű# szendvicsszerkezetá térelhatároló és térelzáró, paneljeivel, az Épületszakipari Ktsz „Hid- rofag” nevű különleges burkolóanyagával jelentkezik. Karbantartás — átalányért Október 1-től új fajta szolgáltatást vezet be a budapesti lakosság körében a RÁVISZ (Rádió és Villamossági Szolgálat) Ktsz. Átalánydíjas karbantartásnak és javításnak nevezték el, lényege, hogy a szövetkezet garanciával vállalkozik a háztartások legfontosabb elektromos készülékeinek, gépeinek rendszeres karbantartására, javítására, s érre megbízóival meghatározott időre szóló szerződést köt. A szolgáltatás egyelőre a televíziók, rádiók, hűtőgépele, porszívók, padlókefélő és mosógépek, valamint centrifugák karbantartására terjeü ki.
