Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

MST MEGYEI kMívIup 1971. SZEPTEMBER 5., VASARNAP SZÁZÉVES A MAGYAR BELYEG Megnyílt a Budapest 71 Az önálló magyar bélyeg­kiadás 100. évfordulója alkal­mából a Bélyeggyűjtők Világ- szervezetének védnökségével a MABEOSZ és a Magyar Posta nagyszabású nemzetközi bé­lyegkiállítást rendezett. A Budapest ’71-et szombaton ün­nepélyesen nyitották meg a Szépművészeti Múzeumban. A megnyitó ünnepség ven­dégeit Jánossy Lajos akadé­mikus, a MABEOSZ elnöke köszöntötte. Részt vett a meg­nyitó ünnepségen Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára. Jelen voltak a nemzetközi filatelista szerve­zetek, külföldi postaigazgató­ságok vezetői, képviselői, a magyar társadalmi és filate­lista élet számos ismert szemé­lyisége, valamint a budapesti diplomáciai testület több ve­zetője és tagja. Az üdvözlés után dr. Csa­nádi György közlekedés- és postaügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. — A jubileumot nemcsak az állami szervek, a posta, a ha­zai gyűjtők ünnepük, hanem velük együtt a világ minden tájáról mindazok, akik isme­rik, szeretik, kedvelik a szép magyar bélyeget. Az ünnepi beszéd után Lo­sonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a kiállítás bejáratánál elvágta a nemzeti színű szala­got, s a nemzetközi bélyeg­kiállítást megnyitódnak nyil­vánította. A Budapest ’71 nemzetközi bélyegkiállítás a Szépművé­szeti Múzeumban, a műjégpá­lyán és a MABEOSZ Vörös­marty utcai székházában szep­tember 12-ig naponta 10—18 óra között tekinthető meg Új MABEOSZ-székh Társadalmi összefogással a székházalapra fizetett önkén­tes hozzájárulásból és a posta bélyegnapi bélyegeinek fel­áraiból felépült a Magyar Bé­lyeggyűjtők Országos Szövet­ségének új székháza Budapes­ten, a VI., Vörösmarty utca 65. szám alatt. A magyar bélyeg- gyűjtők új otthonát szombat délelőtt Horn Dezső közleke­dés- és postaügyi miniszterhe­lyettes, a posta vezérigazgató­ja ünnepélyesen avatta fel. Ezzel méltó otthont kapott Európa egyik legnagyobb lét­számú és legtekintélyesebb íi- latelistaszervezete. Á héteme­letes épületben egyellek között összejöveteü helyiségeket, ki­állítási termeket alakítottak ki, és szakkönyvtárat is berendez­tek. Az új székház ad most he­lyet a Budapest ’71 nemzetközi bélyegkiállítás egy részének; 1400 keretben a tengeren túli. a légipostái gyűjteményeket és a bélyegmotívum-összeáLlítá- sokat mutatják be. A magyar és német írószövetség; megbeszélései Berlinben szeptember 1-től 3-ig a magyar és német író- szövetség közös bizottsága megvitatta a két ország szocia­lista irodalmának helyzetét. Az ülésen részt vettek a két ország művelődésügyi minisz­tériumainak, kiadóinak és más irodalomnépszerűsítő intéze­teinek képviselői is. A megbeszéléseken, amelye­ken Dobozy Imre, a Magyar írószövetség főtitkára és Ger­hard Henninger, a Német író­szövetség első titkára elnökölt, eszmecserét folytattak az iro­dalom fejlődésének problé­máiról és a két írószövetség feladatairól az MSZMP X. és az NSZEP VIII. kongresszusa után. Ugyancsak megvitatták a két ország szépirodalmának kölcsönös fordításával össze­függő kérdéseket. Húsz nyelven Húsz nemzet fiai és lányai találkoztak a lakiteleki önkéntes ifjúsági építőtáborban. A hetven külföldi fiatal mellett har­minc olyan magyar diák is dolgozik, akik egy-két nyelven fo­lyékonyan beszélnek, így a nemzetközi KISZ-táborban tolmács­ra sincs szükség. Különösen esténként, amikor a tábortűz mel­lett nótázgatnak. Foto: Urbán Tamás „Keményebb leszállás” Záporesős körzetben Hivatalos tájékoztató a koppenhágai légi szerencsétlenségről A Közlekedés- és Posta ügyi Minisztérium tájékoztatta a Magyar Távirati Irodát a dán polgári légügyi hatóság közle­ményéről a MALÉV HA—MOC jelű IL—18-tipusú repülő­gépének 1971. augusztus 28-án történt balesetéről. A baleset körülményeit a dán hatóság vezetésével a ma­gyar légügyi hatóság és a MA­LÉV képviselőinek részvételé­vel és közreműködésével vizs­gálják. A vizsgálat eddigi meg­állapításai a következők: A HA—MOC jelű, MA—731 járatszámú repülőgép Oslóból indult augusztus 28-án este, fe­délzetén 25 utassal és 9 főnyi személyzettel. A gép parancs­noka Szentgyörgyi Dezső kapi­tány Kulién rádió-irányadó át- repülése után 19 óra 20 perc­kor engedélyt kapott, hogy 3300 méterről süllyedjen olyan magasságig, amelyről a leszál­láshoz a bevezetés megkezd­hető. A parancsnok közölte megfelelő irányon a 2000 mé­ter elhagyását, ami Kastrup repülőtéren a műszeres leszál­lításhoz az előírt helyzetet je­lentette. Kastrup repülőtér ra­darszolgálata a járatot a leszál­lópályától 20 kilométerre vette megfigyelés alá. A radarirá­nyító 19 óra 52 perckor ész­lelte, hogy a repülőgép azon a ponton van, ahonnan a leszál­láshoz a süllyedést 500 méter ­Becsapósdi? Nem azért a négy forintért... Nemrég rövidke írásban számoltam be arról, hogy az egyik reprezentatív dunaka­nyari étteremben aránylag rövid idő alatt, az egyszerű ebéd elfogyasztása közben, milyen sokrétű negatív él­ményben részesültem kollé­ganőmmel együtt. Lerövidít­ve: hideg leves, meleg sör, pörkölt gyanánt három mó- csing, a nokedli tetején hosz- szú hajszál, számolásnál két- két forintnyi „tévedés” a ká­runkra. Hozzáfűzhettem vol­na bizonyos öltözködésbeli hiányosságot is a fizetőpin­cér esetében — de ez már annyira visszatetsző volt, hogy eltekintettem a publi­kálásától. Tény, hogy bete­tőzte a megpróbáltatásokat. A Dunakanyar Vendéglá­tóipari Vállalat igazgatója meglepő gyorsasággal vála­szolt a cikkecskére: ... „Az ételek mennyiségé­re és minőségére tett megál­lapításait elfogadjuk, mivel az elfogyasztott ételeket nem áll módunkban utólag meg­vizsgálni ... Az árakkal kap­csolatos megállapításait vi­szont helyesbíteni kell... A vendégek az étkezés folya­mán csak a hajszál miatt tet­tek említést...” Stb., stb. Kifogásoltunk bizony min­dent, amit a cikkecske említ! Vita sem volt. A számlain- lermezzó például nagyon ta­nulságos. A fiatal fizető ösz- szeadta a kolléganőm által fogyasztott három tételt, ő fizetett, aztán utánaszámolt, és szólt a fizetőnek: „Két fo­rinttal tévedett!” A fizető máris módosította a végösz- szeget, két forinttal „rövi- debbre”, és könnyedén elérik pengetett egy kétforintost. Előzőleg én fizettem, de gon­doltam, most már kíváncsi vagyok, nincs-e az én szám­lámon js „tévedés”. Volt. Ugyanannyi. Mondom az if­júnak: „Ugyanaz!” Átfutot­ta az én négytételes számlá­mat is, annak a végösszegét is megrövidítette két forint­nyival, elém is pendített egy kettest. Kolléganőm átfirkáit számláját a fizető összegyűr­te és eldobta. Én a magamét megmentettem az enyészet­től, és még két hétig őriz­tem. Tovább nem, mert csak Napóleon levelezésétől fölfe­lé gyűjtöm az írásos doku­mentumokat. Mi is ingerel arra, hogy még egyszer szót ejtsek erről az aprócska esetről? A fizető rutinja — fiatal korát meg­hazudtoló „hozzáállása” — és a vezető vak bizodalma alkalmazottjában, bizalmat­lansága az újságírói etiká­ban: ...„megállapításait el­fogadjuk, mivel az elfogyasz­tott ételeket nem áll mó­dunkban utólag megvizsgál­ni ...” Nem azért, mert fel­tételezi az újságíró szavahi­hetőségét, szándéka közérde­ket szolgáló tendenciáját! Viszont... „A vendégek csak a hajszál miatt tettek emlí­tést ..Ez miből deríthető ki? A fizető beszámolójából? Már allergiásak vagyunk az örökös becsapósditól. A napilapok, a tv, a tapasztala­taink azt mutatják, hogy en­nek divatja nem szűnik — ellenkezőleg. Ideje, hogy a vezetői magatartás hasonló esetben a visszásságot publi­káló újságíróéval legyen szo­lidáris. Máskülönben sosem szűnik meg a „vásárló, a vendég megkárosítása”, a be- csapósdi. Mert mint a példák mutatják: önmagában a toll erőtlen. Az érintett szakmák vezetőinek is sarkukra kell állniuk, végre élesen meg kell különböztetni a tisztes­ségesen dolgozó alkalmazot­takat a kevésbé tisztességes­től. A megbírált fiatalember túl korán kezdi. Egy fizető jó emberismerő. Ha rohanó, szerény ebédet fogyasztó, ki­szálláson levő dolgozókat is becsap, megkárosít, hogyan bánik el vajon a szemmel láthatóan nagypénzű turis­tákkal? És nem a szónoki kérdésre riposztozó elutasító válasszal, mentegetőzéssel, a kritikát vakon elutasító ma­gatartással szerezhetjük visz- sza a magyar vendéglátóipar becsületét. Mert sajnos, van vi sszas zenezn i valón k! Pereli Gabriella ről meg kell kezdeni. Ezután a rádió- és a radar-összekötte­tés megszakadt. A repülőtér azonnal riasztott a kutatásra és mentésre. A fedélzetről vett utolsó rá­dióközlés ideje 19 óra 52 perc 20 másodperc volt. A Flyng Fish nevű szárnyashajó 20 óra 20 perckor két radar jelét ész­lelte, és ugyanebben az időben kapta a rádióriasztást. Ezért megváltoztatta irányát, és rö­videsen felfedezte a repülőgé­pet körülbelül 9 kilométerre a 22. számú leszállópályától, an­nak középvonala irányában. A balesetet hárman élték túl. Az áldozatok közül 29 sze­mélyt azonosítottak, két utas holttestét még nem találták meg. Az eddigi adatokból úgy tű­nik, hogy a repülőgép enyhe szögben érte el a vizet, S több száz métert haladt a felszínen, mialatt több darabra tört. A szárnyak leszakadtak a törzs­ről, amely három részre vált szét. A roncsok kiemelése szeptember 1. óta tart, részei­nek eddigi előzetes vizsgálata nem nyújt magyarázatot a bal­esetre. A repülőtéri földi navigációs és egyéb berendezések vizsgá­lata normális működést állapí­tott meg. A repülőgép és az irányítás közötti hírváltások visszajátszása sem mutat rend­ellenességet. Több szemtanú, akik Amager Saltholm és Öre­sund szigeteken tartózkodtak, kijelentették, hogy a repülőgép alacsonyan szállt, és enyhe szögben ért vizet. Kastrup repülőtéren a bal­eset időpontjában óránként 18 csomó (33 kilométer) erősségű szél fújt, az idő borús volt, esett az eső. Más repülőgépek — amelyek 20 óra körül száll­tak le — jelentették, hogy a 22. számú leszállópálya meg­közelítésekor időnként sűrű záporban haladtak. A radar­irányító látta, hogy a magyar repülőgép ilyen záporesös kör­zetbe repült be, és ilyen kör­zetben volt akkor is, amikor megszakadt vele a kapcsolat. Az életben maradt utasok el­mondották, hogy Oslóból re­pülve nem észleltek rendelle­nességet. A fedélzeten kigyúl- tak a jelzések a biztonsági övék bekapcsolására és a do­hányzás megszüntetésére, s megtörténtek az előkészületek a leszálláshoz. Az egyik utas elmondotta, hogy az első pil- lanatban a megszokottnál ke­ményebb leszállást érzett. A személyzet tagjainak holt­testét tüzetes vizsgálat alá ve­szik, hogy megállapítsák, lehe­tett-e betegség a baleset be­következésének tényezője. A repülőgép részednek ki­emelését minden fontos rész megtalálásáig folytatják. A vizsgálatot a dán légügyi ha­tóság a magyar szakértőkkel együttműködve folytatja, és megfelelő időben jelentést ad ki. LÁTOGATÁS SZÜRET ELŐTT Jó pince - jó bor A megyében több mint öt­venezer katasztrális holdon kezdődik meg hamarosan a szüret. Ha nem is lesz rekord, a gazdaságok mégis több ter­mésre várnak, mint tavaly. A szőlő nagy része a Középma­gyarországi Pincegazdaság korszerű feldolgozóiba, beton­hordóiba kerül, ahonnan né­hány hónapos kezelés után palackozva, vagy kimérve az üzletekbe, vendéglőkbe vi­szik. Vannak azonban me­gyénkben olyan gazdaságok is, amelyek saját pincében dolgoz­zák fel a termés nagy részét. Ezek közül látogattunk meg egyet Újhartyánban, hogy el­lessük, miként készülnek a szőlő fogadására. Űtimarsal- lunk a gazdaság piancemeste- re —, a környéken a borok atyjának nevezik —, Ascher- brenner Pál. Tőle tudtuk meg, hogy a szakszövetkezet nagyüzemi szőlőjéből hol­danként 35—40 mázsás termést szép fürtöket —, várnak.- m. k. a. A pincemester jobbkezének. Schenk Andrásnak sok a dol­ga. Gondosan ki kell tisztogat­ni az üres hordókat. Ezután a kénezés következik. Fajt György tanyagazda így szüret elölt áccsá változik. Az ö feladata a hordóajtók javí­tása, mert a bor minden csepp- je drága. Ha már a tárolóba kerül, nem folyhat el egy deci sem. A préselés megelőzi ugyan a tárolást, de a pincei hagyo­mányok szerint először a hor­dókat kell rendbeszedni, csak utána a sajtotokat. (Foto: Urbán) Angela Davis beszél Angela Davis beszél címmel [ vecske lapjain egy bátor nagy érdeklődésre számot kommunista harcos nézeteit, tartó könyv jelent meg a Kos- törekvéseit, egész személyisé- suth Könyvkiadónál. A köny- I gét ismerhetjük meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom