Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-05 / 209. szám

rm Uta ci 1971. SZEPTEMBER 5., VASÁRNAP zMírlttp Kőből fes’ékek Örményország műemlékeit az építészeti formák és a díszítés eredetisége jellemzi. Az ókori mesterek ecsetvonásai művé­sziességükkel és technikájuk­kal még ma is bámulatba ejtik a festészet kedvelőit. A száza­dok majdnem nyomtalanul múltak el a örmény kolostorok és templomok falfestményei fölött. A színek még ma is olyanok, mint több száz évvel ezelőtt. Nemrég az örmény Helyi­ipar Tervező Állami Egyetem vegyi laboratóriumának mun­katársai megállapították, hogy az ókor művészei Örményor­szág köveiből készítették fes­tékeiket. A laboratórium mun­katársait örmény művészek kérték fel a régóta ismeretlen recept megfejtésére. A labo­ratórium szakembereinek fel­tűnt, hogy az Örményország­ban alkalmazott kiváló építőkő — a sok színű tufa, valameny- nyi ókori építmény alapanyaga — tökéletesen ellenáll az idő­járásnak. A különféle lelőhelyekről származó vulkáni tufaminták laboratórumi vizsgálata után húszféle, festékanyagok előál­lítására alkalmas követ vá­lasztottak ki. A belőlük előál­lított új festékeket három éven át természetes körülmények, valamint ..mesterséges időjá­rás” viszonyai között vizsgál­ták. Zuhogó eső, fűző nap és több száz fokos hőmérséklet sem vették el a festékek ter­mészetes színét. Kooperáció a magasiégkörben 196(i-ban íriák alá a közös francia—szovjet űrkutatási szer­ződést, amelynek értelmében a hetvenes évtizedben együttes kutatóprogramot végeznek a világűrben és az atmoszféra felső rétegében. A programok közül néhányat már végre is hajtot­tak. A legtöbb esetben szovjet hordozórakétákkal állítottak pá­lyára francia gyártmányú vagy műszerezésű mesterséges hol­dakat. Nemrégiben fejezték be a közös Omega tervet, amely során a Föld mágneses konjugációs pontjaiban végezték a felső lég­köri kutatásokat a szovjet és a francia tudósok. A szimultán méréseket egy Archangelszk környéki bázison és az Indiai- óceánban francia fennhatóság alatt álló Kerguelen-sziget eken v égezték. Ezt a két állomást ugyanis két mágneses konjugációs pont köti össze. A Föld mágneses erővonalainak egyike Kerguelen-sziget- ről indul ki. Az erővonal Földünktől számított legtávolabbi pontja 5 ezer kilométerre eltávolodva nyúlik be az ionoszférá- ba. Itt a Nap és a kozmikus sugárzás hatására mágneses ano­máliák keletkeznek, amelyek zavarjak a rádió-összeköttetést, sarki lényt keltenek, és olyan röntgensugárzást idéznek elő, amely eltorzítja a Föld mágneses terét. Ha most tovább szem­léljük az előbb modellezett mágneses erővonalakat, úgy azt látjuk, hogy a vonal másik vége Archangelszk területére esik. Ily módon egy óriási méretű híd keletkezik, amelynek vonalán a Föld erőterébe kerülnek azok a nagy energiájú részecskék, amelyeknek vizsgálata a kozmoszban lejátszódó» folyamatokra enged következtetni. Mivel a légkör megakadályozza c részecs­kék Föld-felszínre jutását, a kutatók tudományos mérőműsze­rekkel ellátott hatalmas ballonokat (aerosztátokat) küldenek a kozmikus jövevények felé. A mérés így a zavaró tényezők kiiktatásával megy végbe. A légkör fölé emelkedő aerosztátok alkotta ív a görög Omega betűre emlékeztet. Innen kapta ne­vét a sikerrel zárult közös francia—szovjet kuiatóprogram, amely csak egy lépcsőfoka a hatvanas években megkezdett űr­kooperációnak a két nagyhatalom között. > fi». .... . Francia aerosztátok felbocsátás előtt Kőolaj- és földgázkutatás — nagy mélységben Energiatermelésünkben az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a szénhidrogének szerepe. Energiamérlegünket korábban a kőolaj és földgáz néhány százalékos részesedé­se mellett a kőszén döntő fö­lénye jellemezte. lf)70-ben a szénhidrogének mennyisége elérte az összes energia 42 százalékát. A IV. ötéves terv pedig az arányok megfor­dítását tűzte ki célul: 1975- re a kőolaj és földgáz 55 százalékát szolgáltatja az or­szág energia-felhasználásának. Még többet mondanak a táv­lati célkitűzések: a szén- hidrogének 1980-ban 63 szá­zalékkal, 1985-ben 69 száza­lékkal szerepelnek energia- gazdálkodásunkban. Energiatermelésünkben azon­ban a szénhidrogének szere­pének növelése — főleg a kő­olaj vonatkozásában — el­sősorban nem a hazai lelőhe­lyekre, hanem a Szovjetunió­ból importált olajra épül. Kőolaíinomítóink kapacitása ma is mintegy háromszorosa hazai kőolajtermelésünknek. A szükségletek kielégítésére épült a Barátság I. kőolaj- vezeték, amelyet az új nyír­ségi olajfinomító-óriással egy időben épülő Barátság II. ve­zeték követ. Kazánk IFedékcs medencéi A kőolaj és földgáz világ- viszonylatban az üledékes kő­zetekhez kötődik, mert ezek likacsai, repedései alkalma­sak a szénhidrogének táro­lására, de a kiindulásul szol­gáló szerves anyag keletke­zés szempontjából is az üle­dékekhez kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy a szénhidrogén­kutatásra elsősorban az üle­dékes kőzetekből felépülő Nagy hőmérsékleten is működő geofizikai szondák ké­szülnek a Kőolaj- és Földgázbányászati Ipari Kutató Labora­tórium műhelyeiben. Ezek adnak információt a nagy mély­ségű fúrásokkal elért kőzetrétegekről. területek alkalmasak. Ha­zánk 93 ezer négyzetkilomé­ternyi területének legnagyobb részét, több mint 91 ezer négyzetkilométert, üledékek építik fel. A hazai föld te­hát a kutatás szempontjából perspektivikus. Ezek a job­bára ősi tengerekből lerako­dott üledékek a kristályos alap felett változó vastag­ságban települnek. A hazai föld egyharmadán az üledék­vastagság nem haladja meg az ezer métert, mintegy 20— 20 százalék az 1—2, 2—3, il­letve a 3—5 ezer m vastag üledékkel kitöltött területek aránya és csupán 3 száza­lékot jelentenek azok az üle­dékes medencék, amelyek 5 km-nél mélyebbek. Kiiönleges nyomd; é; hőmérséklet A fúrások mélyítése során a szakemberek egyre több műszaki problémával találkoz­tak. Ezek — mint kiderült —, abból adódtak, hogy a .ha-i zni .fejd,.mélyén minő a nyo­más, mind a hőmérséklet lé­nyegesen nagyobb, mint ál­talában a föld többi helyén. A mélyben uralkodó óriási nyomás néhány katasztrofális erejű kitöréssel is felhívta magára a figyelmet. A mé­rések arra mutattak, hogy amíg világviszonylatban a nyomás lefelé haladva 10 méterenként 1 atmoszférával nő, addig a nyomásnöveke­dés nálunk ezt 30 százalék­kal túllépi. A nyomás ellensúlyozására szolgál az az iszap is, amelyik a fúrólyukban a fúrás alatt cirkulál. A hazai föld nagy mélybeli nyomásviszonyai miatt igen nagy fajsúlyú iszapokat kell előállítani, ugyanakkor a nagy fajsúlyú, sok nehéz adalékot tartal­mazó emulziók a fúrás egyéb követelményei miatt rosszak, nehéz a szivattyúzásuk, köny- nyen leülepednek stb. A hazai föld extrém hőmér­sékletet is produkál; míg ál­Holt tenger lesz a Balti-tenger? A Nemzetközi Tengerkutató Tanács jelentése szerint súlyos veszély fenyegeti a Balti-tenger mélyebb vizeiben lelhető élő­világot. A tengerbe nagy mennyiségű szennyezőanyag kerül a partjainál működő ipari üzemekből, amelyek közül a legtöbb kárt a finn és a svéd papírgyárak okozzák, de sokat ártanak Koppenhága és Malmö ipari üzemei is. A mély víz oxigéntartalma olyan mértékben csökken, hogy — amennyiben a folyamat nem áll meg — a Balti-tengerben olyan élet nélküli óceánsivatagok'’ keletkeznek, mint amilye­nek a Fekete-tengerben már találhatók. Tizenöt év alatt meg­háromszorozódott a tenger mélyének foszfátkoncentrációja — s a jelenlegi becslések szerint 400 ezer tonna foszfát található ott. Ez a mennyiség az ipari üzemek szennyezőanyagai miatt évenként kb. 16 ezer tonnával növekszik. A Balti-tenger vizének DDT-tartalma is tízszerese az Északi-tenger vizének, s a szakemberek véleménye szerint en­nek hatására bizonyos halfajok szaporodóképessége máris je­lentősen csökkent. Mivel a Balti-tenger egy részébe higany ke­rült, az e területen fogott halak fogyasztását is be kellett egy időre tiltani. Bár a skandináv államok üzemei mindent megtesznek, hogy csökkentsék az ipari üzemek szennyezőanyagainak növe­kedését, kevés remény van arra, hogy a Balti-tengerben az élet pusztulását már meg lehessen akadályozni. Cinkkohásza t A cink a fémfelhasználásban világviszonylatban a vas és a réz után — az ólommal együtt — a harmadik helyen áll. A cink durva kristályos, kékesfehér színű nehéz fém. Kémiailag aktív, tehát a hidrogénnel nem vegyül. Nagy hőmérsékleten ké­kes fénnyel ég el, és 300 C fok felett kezd oxidálódni. A cinkércet flotálással dúsítják, így kapják a cinkszínport, amelyet kohósítással dolgoznak fel fémcinkké. A nyerskohó cink-termelés kb. felét vas- és acéláruk horganyzására hasz­nálják, de sok cinket hasznosítanak az ötvözet készítésére is. Képünk egy üzbeszgisztáni cinkgyár csarnokát ábrázolja. Egymáshoz nem hasonlító vízcseppek Évszázadok óta a víz egyes tulajdonságai olyan mércéül szolgálnak, amely nélkül a modern tudományok sok fo­galma értelmetlenné válna, így pl. 1 C° századrésze a víz fagyás- és forráspontja közötti hőmérséklet-különbségnek. 1 liter víz tömegének súlya 1 ki­logramm. Az 1 kg víz hőmér­sékletének egy fokkal való emeléséhez szükséges hőmeny- nyiség a kilogrammkalória. Az emberiség már régtől fogva használja jellemzésre: „Mint két csepp víz hasonlít egymÁsra’’. Sokáig azt hittük, hogy mindent tudunk a vízről, és már semmi meglepőt nem vártunk tőle. Közismert volt már régóta, hogy egy vízmo­lekula két hidrogén- és egy oxigénatomból áll. Mindenki tudja a képletét is: 11:0. Még­is nemrégiben szovjet tudó­sok felfedezték a szupersűrű vizet. Kísérleteik során desz­tillált vízgőzt hűtöttek kvarc­kristályból készült hajszálvé­kony csövekben és az így ka­pott víz csodálatos tulajdonsá­gokkal tűnt fel. Fajsúlya más- félszerese a közönséges víz­nek, a természetben gyakorla­tilag nem fagy meg, forrás­pontja 500 C° hőmérséklet kö­rül lián. Mi a titka ennek a közön­séges vízből nyert különleges víznek? A felfedezők vélemé­nye szerint a szupersűrű víz­ben a két hidrogénatomhoz több — páros számú — oxi­génatom kapcsolódik. A mo­lekulák növekedése következ­tében növekszik az anyag faj­súlya és nagyobb a viszkozi­tása. Az oxigénatomok rend­kívül nagy erővel kötődnek egymáshoz, ezért igen magas hőmérsékleten sem bomlik fel. Csak igen alacsony —40—50 C° hőmérsékleten sűrűsödik „üvegesedik” — meg és válik szilárd testté. Egyelőre titok, hogy koráb­ban miért nem találkoztak a víznek ezzel az alakjával, bár a kutatók a régi tudományos irodalomba» most keresik nyomait. Feltételezik, hogy a szupersűrű víz segítségével telelnek át a földben a búza­szemek és nem fagynak meg a rovarok. A biológusok előtt régóta ismert jelenség egyes állatfajok áttelelése, amikor anyagcseréjük gyakorlatilag megszűnik, 0 C° alá lehűlnek és testszöveteik mégsem ron- csolódnak el. Lehetséges az is — vélik egyes kutatók —, hogy az em­beri testszövetek kiszáradása, ráncosodása összefüggésben van a víz polimerizációjával, mivel szervezetünk 70f,/o-a víz. Mindezekre a kérdésekre fel­tehetően választ kapunk, ha sikerül a kísérletekhez szüksé­ges mennyiségű szupersűrű vi­zet előállítani. tálában a földkéregben le­felé haladva 100 méterenként 3 C-fokkal nő a hőmérsék­let, nálunk ennek a többszö­röse sem ritka. Világátlag alapján 2 ezer m mélység­ben 60 C-fokra számíthat­nánk, mégis nálunk Algyőn 90 C-fokos olaj ömlik a cső­ből. A 200 C-fok feletti kri­tikusan magas hőmérsékletre világviszonylatban csak 6 ezer méternél mélyebben kell számítani, nálunk a mai 3—4 ezer méter mély kutakban találkozunk ilyen magas hő- mérsékleti értékekkel. Ez a hőmérséklet nemcsak a fúró­iszap szempontjából káros, ha­nem a fúrólyuk acélcsővel való bélelését is megnehe­zíti. A béléscsövet rögzítő cement ugyanis nem köt meg magas hőmérsékleten. Ezért különleges cementtí­pusokat kell kikísérletezni. A nagy hőmérséklet tönkreteszi a fúrólyukba lebocsátott elekt­romos szondákat, mérőműsze­reket is, amelyek nélkül az •átfúrt rétégéit tulajdonsáéi nem ismerhetők meg. Tehat sepci&Hs níeoíiztifai ' szondá­kat kell gyártanunk. Nagyméretű kutatómunka Tekintettel a magyar me­dence speciális viszonyaira — a hazai mélykutatás elő­feltételeként nagyarányú ku­tatómunka indult meg a fen­ti problémák megoldására. Nem véletlen, hogy a fúró­iszap-kutatás céljából a KGST keretében éppen Magyarorszá­gon hozzák létre a nemzet­közi iszaplaboratóriumot. Élen járunk a 200 C-fok fölötti hőmérsékleten alkalmas ce­mentféleségek és hasonló hő­mérsékleten működő geofi­zikai műszerek kutatása te­rén is. E kutatások biztosítják azt, hogy a hazai föld ma még nem kutatott mélységei egy­kor kőolajat, földgázt ad­hassanak a népgazdaság szá­mára. .1. Á. Táplálkozásunk jövője Vajon bekövetkezik-e az a korszak, amikor táplálékunkat tabletták és cseppek formájá­ban vesszük magunkhoz? Ez a feltevés minden alapot nélkü­löz. Ételeink sülve vagy főve kerülnek fogyasztásra, s a vegyipar ma már eljutott odáig, hogy mesterséges úton olyan tápanyagokat állítson elő, amelyek a természetestől meg sem különböztethetők. Nincs semmi akadálya, hogy tápanyagok cseppfolyós vagy szilárd formában kerüljenek előállításra: az ipái- pl. elő tud állítani olyan mesterséges ros­tos anyagot, amely teljesen ha­sonló a hús rostjaihoz, így a ..vegyi karaj” élvezésekor nem kell lemondani a rágásról sem. Ugyanez vonatkozik a szagok­ra és ízekre: nagy választék áll ma már rendelkezésre szintetikus ízesítésre, mert hi­szen szagok és ízek nélkül mit sem ér az evés. Ásványi anyag — mész, foszfor, kálium, vas stb. — , tartalmú élelmiszer ma már növények nélkül is előállítha­tó az emberi szervezet szük­ségleteinek fedezésére, ugyan­ez vonatkozik a legtöbb vita­minra is, amelyet ma már szintetikus úton olcsóbban és tisztább formában lehet előál­lítani. Megoldhatatlan ma még a fehérjék, a zsírok és a szén­hidrátok mesterséges gyártása: ez a mesterséges táplálkozás legnagyobb, megoldásra váró, feladata a következő időkben. De ha rendelkezésre fog állni j megfelelő — igen nagy meny- nyiségű — energia, pl. atom­energia, úgy lehetségessé válik egyszerű alapanyagokból az emberi szervezet számára szükséges minden tápanyag előállítása. Ez az alapanyag a mészkő lesz, amely planétán­kat hatalmas területeken, he­lyenként ezerméteres vastag­ságban borítja. Ha egyszer si­kerül a gyakorlatban felhasz­nálható módon — és megfe­lelő áron — szintetikus úton, nagy energiák felhasználásá­val — fehérjéket előállítani, Afrika, Ázsia és Latin-Ameri- ka milliós tömegei számára szűnik meg az állandó éhezés. Akadhatnak, akik azt mond­ják, hogy a „vegyi koszt” so­hasem fogja pótolni a termé­szetes táplálékot, és káros lesz. Ezek azonban nem veszik fi­gyelembe, hogy az, amit ma „természetes” tápláléknak ne­vezünk, ugyancsak a természet „vegykonyhájában” készült — s nem azzal a céllal és szán­dékkal, hogy emberi táplálé­kul szolgáljon. A tehéntej a „borjúnak „készül”, nem az embernek, a burgonyában vagy a gabonaneműekben levő keményítő is eredetileg az il­lető növény táptartaléka. Jelenlegi kilátásaink szerint 2100 körül az emberiség már nem szorul a lassan növekvő növényekre, s nem lesz kiszol­gáltatva az időjárás szeszélyei­nek. TT

Next

/
Oldalképek
Tartalom