Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-28 / 228. szám

l<m. SZEPTEMBER 28., KEDD PRÁGA Harmadik forduló Prágában, a Cernin palotá­ban, a csehszlovák külügymi­nisztérium épületében hétfőn megkezdődött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös kapcsola­tok kérdéseiről folyó puhato­lózó megbeszélések harmadik fordulója. Leonyid Brezsnyev A BKP Központi Bizottsá­gának meghívására vasárnap délután baráti látogatásra a bolgár fővárosba érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak főtitkára. Brezsnyev „IL—62”-es különgépe helyi idő szerint pontosan fél hat­kor ereszkedett le a szófiai repülőtérre, ahol Todor Zsivkov, a BKP Központi Bi­zottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke, továbbá a párt politikai bi­zottságának tagjai és szá­mos más hivatalos személyi­ség üdvözölte az SZKP fő­titkárát és a vele együtt Szó­fiába érkezett személyisége­ket: Konsztantyin Katuseoet, az SZKP KB titkárát, Konsz­tantyin Ruszakovot, a köz­ponti bizottság tagját, Nyi- kolaj R ogyionov külügymi­niszter-helyettest. ANGOL EMLÉKIRAT - SZOVJET TILTAKOZÁS Kémhisztéria és kézifék Mi regük a Sárii vádaskodás hátterében ? Vasárnap a szovjet külügy­minisztériumba hívatták John Killick, moszkvai angol nagy­követet, és az előtte tett nyi­latkozatban közölték, hogy az angol kormány folyó évi szep­tember 24-én a londoni szov­jet nagykövetséghez eljutta­tott emlékiratában azzal vá­dolta meg a nagykövetség, az Angliában működő szovjet kereskedelmi képviselet és más szovjet intézmények egész sor munkatársát, hogy „meg­engedhetetlen tevékenységet folytatnak” és javasolta, hogy az illetők hagyják el az or­szágot. A minisztérium hatá­rozottan elutasította azt az állítást, hogy az Angliában működő szovjet intézmények munkatársai olyan tevékeny­séget folytatnak, amely Ang­lia „biztonságát veszélyezte­ti”. Ez az állítás tarthatatlan és nyilvánvalóan provokációs, a Szovjetunióval szemben el­lenséges célból gyártották. A szovjet kormány attól a törekvéstől áthatva, hogy fenntartsa és továbbfejlessze a normális kapcsolatokat Ang­liával, felszólította az angol kormányt, hatálytalanítsa az angliai szdvjet nagykövetség, kereskedelmi, képviselet és egyéb szovjet intézmények munkatársaival szemben be­jelentett intézkedését. „Ha az angol kormány ezt az intéz­kedést érvényben hagyja — hangsúlyozta a nyilatkozat —, nem marad más hátra, mint az, hogy a szovjet részről megfelelő viszontintézkedé- seket tegyenek.” Az angol sajtó, rádió és te­levízió hétfőn folytatta a kor­mány által kezdeményezett dühödt szovjetellenes kam­pányt. Az ostobaság rekordját megdöntve, a lapok a Szovjet­unióra hárítják a felelősséget az ulsteri eseményekért, az angliai sztrájkokért, sőt az angol közvélemény fokozódó ellenállásáért is azokkal a tervekkel szemben, hogy Nagy- Britannia belép az európai Közös Piacba. A New York-i ENSZ-palota folyosóin élénk spekulációk tárgya, milyen politikai szán­dék húzódik meg a brit kor­mány világszenzációként fel­tálalt szovjetellenes vádasko­dása mögött. Nem annyira a kém-éiisztéria szokványos elemei keltették fel az ENSZ- diplomaták és megfigyelők ér­deklődését, hanem sokkal in­kább a londoni szovjetellenes akció tudatos politikai terve­zésre utaló időzítése. Az időzítés és a mögöttes szándék kérdését különöskép­pen előtérbe állította Rogers külügyminiszter feltűnően gyors reagálása a brit konzer­vatív kormány szovjetellenes lépésére. Az amerikai kül­ügyminiszter ugyanis szomba­ton — U Thant ENSZ-főtit- káiVal folytatott megbeszélé­sét követően — „rögtönzött” folyosói sajtóértekezleten új­ságíróknak kijelentette, hogy az állítólagos „szovjet kém- tevékenységről” elhangzott brit vád „tényező lesz” az Atlanti-tömbnek arra vonat­kozó döntésében, vajon hoz­zájáruljon-e a Varsói Szer­ződés hatalmai által javasolt európai biztonsági értekezlet összehívásához. Rogers sokat sejtető meg­jegyzésével kapcsolatban ENSZ-körökben felteszik a kérdést, vajon nem ment-e túlságosan messzire az ame- 1 rikai külügyminiszter, amikor F AZONNALI BELÉPÉSRE ELVESZÜNK raktári segédmunkásokat, villanyszerelőt (nyug­díjast is), épületbádogos, vizszerelő, lakatos, asz­talos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, vasbetonszerelő, könnyűgépkezelő, karosszé­rialakatos, tetőfedő szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), kubikosokat, gépkocsivezetőt, útkövezőt; továbbá: vizsgázott nehézgépkezelőket: E—302-es kotrógép­re, „Bjelorusz” rendszerű rakodógépre, toronyda­rura, villanyszerelőt építőipari gépek üzemelteté­séhez. Jelentkezni lehet: a „.PROSPERITÁS 6 6 KTSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. ilyen sietve kapcsolta össze az európai biztonság nagy horderejű problémáját az an­gol vádakkal, anélkül, hogy ideje lehetett volna ezek ér­demi megvizsgálására. Avagy talán az amerikai kormányt jó előre beavatták a London által színre hozott „kémdrá­ma” részleteibe? — hangzik a logikusan kapcsolódó további kérdés. A brit diplomáciai lépés időzítéséből és a valóban gon­dosnak látszó angol—amerikai koordinálásból egyes ENSZ- megfigyelők arra következ­tetnek, hogy az európai biz­tonsági értekezlet elé emelt legnagyobb akadály elhárítá­sa után az angolszász hatal­mak a „kézifékhez” nyúltak. Feltételezik, hogy ebben a si­etségben szerepet játszik az az alig-alig titkolt nemtetszés, amellyel Washington és Lon­don kísérte Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtit­kárának és Willy Brandt nyu­gatnémet kancellárnak a mi­nap lezailott szívélyes esz­mecseréjét az európai kelet— nyugati közeledés további lehetőségeiről. A magas vendégeket megil­lető fogadtatás ünnepi kül­sőségei után Leonyid Brezs­nyev Todor Zsivkov társa­ságában nyitott kocsiba szállt, s a motoros rendőrök által kí­sért hosszú kocsioszlop a szó­fiai dolgozók tízezreinek sor­falától övezett utakon meg­indult szálláshelye felé. Amerre elment, az utcákon mindenütt a legmelegebb fo­gadtatásban részesítették a szófiaiak a Szovjetunió Kom­munista Pártjának főtitká­rát. A baráti látogatásra egye­bek között az is okot adott, hogy — mint ismeretes — a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elnöksége a közel­múltban Lenin-renddel tün­tette ki a 60 éves Todor Zsiv- kovot azokért a kimagasló ér­demeiért, amelyeket a két párt és nép barátságának erősítésében, a békéért és a szocializmusért vívott harc­ban szerzett. A magas kitün­tetést Leonyid Brezsnyev ezúttal adta át Todor Zsiv- kovnak. Ez volt a látogatás vasárnapi programjának leg­fontosabb eseménye. Az ün­nepségen Brezsnyev és Zsiv­kov beszédet mondott. Este a BKP KB Politikai Bizottsága fogadást adott Leonyid Brezs­nyev tiszteletére. Zsivkov és Brezsnyev meg­beszéléseire hétfőn délelőtt került sor. Ezeken a két párt és a két ország kapcsolatai­nak kérdései szerepeltek a na­pirenden, valamint a nem­zetközi helyzet egyes idő­szerű kérdései. A nem egészen egy napig tartó baráti látogatás után hétfőn a déli órákban Szó­fiából hazautazott Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtit­kára. VASÁRNAP ELUTAZOTT KlNÁBÖL az a két amerikai orvos — Paul Dudley és Ed­munds Grey Dimond —, aki baráti látogatást tett az or­szágban. ki* s II* I * . Az alaszkai Nixon es Hirohito sr 5T­xon amerikai elnök fogadta a Nyugat-Európába tartó Hirohito japán császárt. Nasszer elnök tanítása IJ gy éve halt meg Nasz- szer egyiptomi állam­fő. A végzetes szívroham közvetlen oka az az erőfe­szítés, az a túlterhelés volt, amely életének utolsó nap­jait jellemezte: minden te­kintélyét latba kellett vet­nie, hogy megszüntessen egy testvérháborút, tető alá hozza azt az egyezményt, amelynek alapján akkor megszűnt a harc Jordániá­ban a királyi csapatok és a palesztinai ellenálók kö­zött. Éjjel-nappal folyt a vita, a tanácskozás és min­den bonyolult kérdésben Nasszer volt a döntőbíró. Amikor az értekezlet rész­vevőinek utolsó repülőgépe is elhagyta a repülőteret, az elnök azt mondta: végre kialussza magát. De az az ágy, amelyben megpihenni akart, halálos ágya lett. Há­rom óra múltán megszűnt az elnök szívverése. Nasszer halála óta rövid idő telt el, de már egy esz­tendő távlata is bizonyítja: jelentősége nem törpül el, útmutatása most is érvé­nyes az arab nemzet szá­mára. TV asszer elnök 1918-ban született, akkor, ami­kor véget ért az Egyiptom feletti négy évszázados tö­rök uralom. Fellendült az arab nacionalista mozga­lom, s a fiatal katonatiszt együtt nőtt fel vele. Nasz- szer neve összeforrott az egyiptomi szabad tisztek mozgalmával, a korrupt monarchia megdöntésével, a fiatal köztársasági rend­szer megerősítésével, a Szuezi-csatoma államosítá­sával, a társadalmi refor­mokkal. Ö volt az, aki meg­valósította az egyiptomi nép régi vágyát: megszabadí­totta hazáját a gyarmati igától, az angol uralomtól. Amikor visszaszerezte a nép jussát, a csatornát, az imperialista hatalmak an­gol—francia—izraeli hár­mas agresszióval válaszol­tak. Nasszer szembe szállt a támadással, harcba vitte az egyiptomi népet. Tekin­télye ettől fogva egyre nö­vekedett. Az egyiptomi nemzeti mozgalom fejlő­désének irányát meghatá­rozó vitákban szembefor­dult a burzsoáziával és a nép mellé állt. Megindítot­ta a földreformot. Iparosí­tási programot dolgozott ki, majd államosításokat haj­tott végre. Nagy befolyását a töme­gekre, tekintélyét az egész arab világban lényegében annak köszönhette, hogy hazáját elindította a társa­dalmi haladás útján, s hogy felismerte: igazi független­ség, igazi nemzeti felemel­kedés elképzelhetetlen ha­ladó társadalmi vívmá­nyok nélkül, s az utóbbiak­nak feltétele a szövetség, az együttműködés a világ ha­ladó és demokratikus erői­vel. Ennek a szövetségnek je­gyében fűzte szorosra Egyiptom és a szocialista országok barátságát. Dön­tő szerepet játszott Egyip­tom függetlenségének és haladó irányzatának megvédésében ez a barát­ság akkor, amikor ismét imperialista támadás érte az arab világ legnépesebb országát: az amerikai im­perialisták által támogatott izraeli reakció ellenében, az 1967-es rajtaütést végre­hajtó izraeli militaristák területhódító terveivel szemben Nasszer elnök tá­maszkodhatott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szolidaritá­sára. Ez tette lehetővé, hogy a háborús katasztrófa után gyorsan újjászervezzék és felszereljék az egyiptomi hadsereget, hogy megszilár­díthassák az egyiptomi nép­gazdaságot, hogy a nemzet­közi porondon elszigeteljék az agresszort. Nasszer elnök az 1967-es „hatnapos” háború után lemondott, de ezt a lemon­dást az egyiptomi nép nem fogadta el. Milliós tömegek áradták az utcára Kairó­ban, hogy helytállásra biz­tassák vezérüket. Nasszer erre a példátlan népszava­zásra adott válaszában ki­jelentette: a tömegtüntetés adta új mandátumot addig tartja érvényesnek, amíg fel nem számolják az izrae­li agresszió következmé­nyeit. A mandátumot a halál ™ félbeszakította; Nasz- szer utódai örökségbe kap­ták azt a feladatot is, hogy felszabadítsák hazájukat, elérjék az izraeli megszál­ló csapatok távozását a Szuezi-csatoma partjáról és a Sinai-félszigetről. Ez a követelés ma is az egyip­tomi diplomácia vezérfo­nala, s ezt sürgeti a közel- keleti békés rendezés min­den híve. Amikor Nasszer halálhí­re gyászba borította a kai­rói lakosságot, tüntetők özönlöttek az utcákra és azt kiáltották: „A nasszeri utat követjük, nem térünk le róla!” Az azóta eltelt egy év nem homályosította el a jelszó fontosságát. A társadalmi haladás útjá­nak követése, az antiimpe- rialista nemzeti politika folytatása, a szocialista or­szágokkal létrejött szövet­ség megszilárdítása ma is alapvető érdeke az Egyip­tomi Arab Köztársaságnak, s egyben alapvető feltétele annak, hogy felszámolhas­sák az izraeli agresszió kö­vetkezményeit. Rudnyánszky István Az augusztus 9-i logikus lépés után V. Jakovievnek, az APN tudósítójának kommentárja Indira Gandhi moszkvai útjáról Az ázsiai feszültség légkö­rében, amelyet az amerikai imperializmus indokínai ag­ressziója hozott létre, a Szov­jetunió és India barátságának és együttműködésének erősö­dése fontos stabilizáló tényező, amely hozzájárul a béke meg­őrzéséhez az ázsiai kontinens­nek ezen a hatalmas részén. Ezt az objektív igazságot sok nemzetközi szemleíró konsta­tálja Indira Gandhinak, India miniszterelnökének a napok­ban sorra kerülő szovjetunió­beli látogatásával kapcsolat­ban. Szovjetunió és India termé­keny kapcsolatainak nem va­lamiféle ideiglenes, taktikai meggondolás az alapja. Az alapvető állami érdekek egy­beesése és azonos érdekeltség a béke megőrzésében — ez ha­tározza meg e kapcsolatok jel­legét. India számára, amelyet a gyarmatosítók gúzsba kötöttek és visszatartották a fejlődését, igen fontos a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés. Indiában a Szovjetunió közre­működésével több mint 60 nagyvállalatot hoztak létre, köztük olyan modem ipari óriásokat, mint a bokari és bhilai fémkombinát, a ranchi nehézipari gyárak, és a hard- vari elektromos berendezések gyára. Szovjet geológusok se­gítségével nagy kőolajtartalé­kokat tártak fel Indiában és segítették az országot a kőolaj- feldolgozó ipar létrehozásában is. A Szovjetunió több mint negyvenezer indiai szakember és szakmunkás képzésében nyújtott segítséget Indiának. A szovjet technika és a techni­kai tudományos ismeretek ész­revehetően hozzájárultak en­nek a nagy országnak a fejlő­déséhez, különösen ahhoz, hogy India létrehozta a saját nehéziparát, gazdasági függet­lenségének alapját. India eredményei kétségbe­vonhatatlanok, ám az ország­nak mégis jelentős nehézségei és gondjai vannak. Az ország függetlenségét komolyan veszélyezteti az a körülmény, hogy India hatalmas mérték­ben eladósodott az imperialista országoknál. A „Financial Express” nevű bombayi újság megírta, hogy „India minden amerikai dollár segélyére 3 dollárt kénytelen törleszteni”. Űj, váratlan problémát okoz­tak ebben az évben a kelet- pakisztáni menekültek, akik­nek az eltartása ma Indiát terheli. Nem lehet semmibe venni az ország jobboldali, imperialistabarát köreinek ré­széről fenyegető veszélyt, ame­lyek bizonyos zavar után most felújították aknamunkájukat. Az idén augusztus 9-én Del­hiben aláírt szovjet—indiai barátsági és együttműködési szerződés olyan logikus lépés volt, amely jogilag rögzítette és továbbfejlesztette a két ba­ráti ország kormánya és népe közötti termékeny jóviszonyt. És mert ez a szerződés fontos eszköze volt a békének, nem véletlen, hogy éppen Ázsiának és a világnak azok az erői in­téztek támadást ellene, ame­lyek érdekeltek abban, hogy a földgolyónak ebben a körzeté­ben fenntartsák és növeljék a feszültséget. A szerződés ha­talmas nemzetközi jelentősé­gét azonban nem lehet tagad­ni. A szerződés 5. cikkelye ki­mondja, hogy a felek találko­zások és véleménycsere útján rendszeres kapcsolatot fognak fenntartani egymással. Ebben a vonatkozásban Indira Gan­dhi miniszterelnök-asszony szovjetunióbeli látogatása új, fontos lépés a két állam bé­kés és baráti kapcsolatainak fejlesztésében és erősítésében. V. Jakovlev

Next

/
Oldalképek
Tartalom