Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-28 / 228. szám
l<m. SZEPTEMBER 28., KEDD PRÁGA Harmadik forduló Prágában, a Cernin palotában, a csehszlovák külügyminisztérium épületében hétfőn megkezdődött a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság között a kölcsönös kapcsolatok kérdéseiről folyó puhatolózó megbeszélések harmadik fordulója. Leonyid Brezsnyev A BKP Központi Bizottságának meghívására vasárnap délután baráti látogatásra a bolgár fővárosba érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. Brezsnyev „IL—62”-es különgépe helyi idő szerint pontosan fél hatkor ereszkedett le a szófiai repülőtérre, ahol Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke, továbbá a párt politikai bizottságának tagjai és számos más hivatalos személyiség üdvözölte az SZKP főtitkárát és a vele együtt Szófiába érkezett személyiségeket: Konsztantyin Katuseoet, az SZKP KB titkárát, Konsztantyin Ruszakovot, a központi bizottság tagját, Nyi- kolaj R ogyionov külügyminiszter-helyettest. ANGOL EMLÉKIRAT - SZOVJET TILTAKOZÁS Kémhisztéria és kézifék Mi regük a Sárii vádaskodás hátterében ? Vasárnap a szovjet külügyminisztériumba hívatták John Killick, moszkvai angol nagykövetet, és az előtte tett nyilatkozatban közölték, hogy az angol kormány folyó évi szeptember 24-én a londoni szovjet nagykövetséghez eljuttatott emlékiratában azzal vádolta meg a nagykövetség, az Angliában működő szovjet kereskedelmi képviselet és más szovjet intézmények egész sor munkatársát, hogy „megengedhetetlen tevékenységet folytatnak” és javasolta, hogy az illetők hagyják el az országot. A minisztérium határozottan elutasította azt az állítást, hogy az Angliában működő szovjet intézmények munkatársai olyan tevékenységet folytatnak, amely Anglia „biztonságát veszélyezteti”. Ez az állítás tarthatatlan és nyilvánvalóan provokációs, a Szovjetunióval szemben ellenséges célból gyártották. A szovjet kormány attól a törekvéstől áthatva, hogy fenntartsa és továbbfejlessze a normális kapcsolatokat Angliával, felszólította az angol kormányt, hatálytalanítsa az angliai szdvjet nagykövetség, kereskedelmi, képviselet és egyéb szovjet intézmények munkatársaival szemben bejelentett intézkedését. „Ha az angol kormány ezt az intézkedést érvényben hagyja — hangsúlyozta a nyilatkozat —, nem marad más hátra, mint az, hogy a szovjet részről megfelelő viszontintézkedé- seket tegyenek.” Az angol sajtó, rádió és televízió hétfőn folytatta a kormány által kezdeményezett dühödt szovjetellenes kampányt. Az ostobaság rekordját megdöntve, a lapok a Szovjetunióra hárítják a felelősséget az ulsteri eseményekért, az angliai sztrájkokért, sőt az angol közvélemény fokozódó ellenállásáért is azokkal a tervekkel szemben, hogy Nagy- Britannia belép az európai Közös Piacba. A New York-i ENSZ-palota folyosóin élénk spekulációk tárgya, milyen politikai szándék húzódik meg a brit kormány világszenzációként feltálalt szovjetellenes vádaskodása mögött. Nem annyira a kém-éiisztéria szokványos elemei keltették fel az ENSZ- diplomaták és megfigyelők érdeklődését, hanem sokkal inkább a londoni szovjetellenes akció tudatos politikai tervezésre utaló időzítése. Az időzítés és a mögöttes szándék kérdését különösképpen előtérbe állította Rogers külügyminiszter feltűnően gyors reagálása a brit konzervatív kormány szovjetellenes lépésére. Az amerikai külügyminiszter ugyanis szombaton — U Thant ENSZ-főtit- káiVal folytatott megbeszélését követően — „rögtönzött” folyosói sajtóértekezleten újságíróknak kijelentette, hogy az állítólagos „szovjet kém- tevékenységről” elhangzott brit vád „tényező lesz” az Atlanti-tömbnek arra vonatkozó döntésében, vajon hozzájáruljon-e a Varsói Szerződés hatalmai által javasolt európai biztonsági értekezlet összehívásához. Rogers sokat sejtető megjegyzésével kapcsolatban ENSZ-körökben felteszik a kérdést, vajon nem ment-e túlságosan messzire az ame- 1 rikai külügyminiszter, amikor F AZONNALI BELÉPÉSRE ELVESZÜNK raktári segédmunkásokat, villanyszerelőt (nyugdíjast is), épületbádogos, vizszerelő, lakatos, asztalos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, vasbetonszerelő, könnyűgépkezelő, karosszérialakatos, tetőfedő szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), kubikosokat, gépkocsivezetőt, útkövezőt; továbbá: vizsgázott nehézgépkezelőket: E—302-es kotrógépre, „Bjelorusz” rendszerű rakodógépre, toronydarura, villanyszerelőt építőipari gépek üzemeltetéséhez. Jelentkezni lehet: a „.PROSPERITÁS 6 6 KTSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. ilyen sietve kapcsolta össze az európai biztonság nagy horderejű problémáját az angol vádakkal, anélkül, hogy ideje lehetett volna ezek érdemi megvizsgálására. Avagy talán az amerikai kormányt jó előre beavatták a London által színre hozott „kémdráma” részleteibe? — hangzik a logikusan kapcsolódó további kérdés. A brit diplomáciai lépés időzítéséből és a valóban gondosnak látszó angol—amerikai koordinálásból egyes ENSZ- megfigyelők arra következtetnek, hogy az európai biztonsági értekezlet elé emelt legnagyobb akadály elhárítása után az angolszász hatalmak a „kézifékhez” nyúltak. Feltételezik, hogy ebben a sietségben szerepet játszik az az alig-alig titkolt nemtetszés, amellyel Washington és London kísérte Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának és Willy Brandt nyugatnémet kancellárnak a minap lezailott szívélyes eszmecseréjét az európai kelet— nyugati közeledés további lehetőségeiről. A magas vendégeket megillető fogadtatás ünnepi külsőségei után Leonyid Brezsnyev Todor Zsivkov társaságában nyitott kocsiba szállt, s a motoros rendőrök által kísért hosszú kocsioszlop a szófiai dolgozók tízezreinek sorfalától övezett utakon megindult szálláshelye felé. Amerre elment, az utcákon mindenütt a legmelegebb fogadtatásban részesítették a szófiaiak a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkárát. A baráti látogatásra egyebek között az is okot adott, hogy — mint ismeretes — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége a közelmúltban Lenin-renddel tüntette ki a 60 éves Todor Zsiv- kovot azokért a kimagasló érdemeiért, amelyeket a két párt és nép barátságának erősítésében, a békéért és a szocializmusért vívott harcban szerzett. A magas kitüntetést Leonyid Brezsnyev ezúttal adta át Todor Zsiv- kovnak. Ez volt a látogatás vasárnapi programjának legfontosabb eseménye. Az ünnepségen Brezsnyev és Zsivkov beszédet mondott. Este a BKP KB Politikai Bizottsága fogadást adott Leonyid Brezsnyev tiszteletére. Zsivkov és Brezsnyev megbeszéléseire hétfőn délelőtt került sor. Ezeken a két párt és a két ország kapcsolatainak kérdései szerepeltek a napirenden, valamint a nemzetközi helyzet egyes időszerű kérdései. A nem egészen egy napig tartó baráti látogatás után hétfőn a déli órákban Szófiából hazautazott Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára. VASÁRNAP ELUTAZOTT KlNÁBÖL az a két amerikai orvos — Paul Dudley és Edmunds Grey Dimond —, aki baráti látogatást tett az országban. ki* s II* I * . Az alaszkai Nixon es Hirohito sr 5Txon amerikai elnök fogadta a Nyugat-Európába tartó Hirohito japán császárt. Nasszer elnök tanítása IJ gy éve halt meg Nasz- szer egyiptomi államfő. A végzetes szívroham közvetlen oka az az erőfeszítés, az a túlterhelés volt, amely életének utolsó napjait jellemezte: minden tekintélyét latba kellett vetnie, hogy megszüntessen egy testvérháborút, tető alá hozza azt az egyezményt, amelynek alapján akkor megszűnt a harc Jordániában a királyi csapatok és a palesztinai ellenálók között. Éjjel-nappal folyt a vita, a tanácskozás és minden bonyolult kérdésben Nasszer volt a döntőbíró. Amikor az értekezlet részvevőinek utolsó repülőgépe is elhagyta a repülőteret, az elnök azt mondta: végre kialussza magát. De az az ágy, amelyben megpihenni akart, halálos ágya lett. Három óra múltán megszűnt az elnök szívverése. Nasszer halála óta rövid idő telt el, de már egy esztendő távlata is bizonyítja: jelentősége nem törpül el, útmutatása most is érvényes az arab nemzet számára. TV asszer elnök 1918-ban született, akkor, amikor véget ért az Egyiptom feletti négy évszázados török uralom. Fellendült az arab nacionalista mozgalom, s a fiatal katonatiszt együtt nőtt fel vele. Nasz- szer neve összeforrott az egyiptomi szabad tisztek mozgalmával, a korrupt monarchia megdöntésével, a fiatal köztársasági rendszer megerősítésével, a Szuezi-csatoma államosításával, a társadalmi reformokkal. Ö volt az, aki megvalósította az egyiptomi nép régi vágyát: megszabadította hazáját a gyarmati igától, az angol uralomtól. Amikor visszaszerezte a nép jussát, a csatornát, az imperialista hatalmak angol—francia—izraeli hármas agresszióval válaszoltak. Nasszer szembe szállt a támadással, harcba vitte az egyiptomi népet. Tekintélye ettől fogva egyre növekedett. Az egyiptomi nemzeti mozgalom fejlődésének irányát meghatározó vitákban szembefordult a burzsoáziával és a nép mellé állt. Megindította a földreformot. Iparosítási programot dolgozott ki, majd államosításokat hajtott végre. Nagy befolyását a tömegekre, tekintélyét az egész arab világban lényegében annak köszönhette, hogy hazáját elindította a társadalmi haladás útján, s hogy felismerte: igazi függetlenség, igazi nemzeti felemelkedés elképzelhetetlen haladó társadalmi vívmányok nélkül, s az utóbbiaknak feltétele a szövetség, az együttműködés a világ haladó és demokratikus erőivel. Ennek a szövetségnek jegyében fűzte szorosra Egyiptom és a szocialista országok barátságát. Döntő szerepet játszott Egyiptom függetlenségének és haladó irányzatának megvédésében ez a barátság akkor, amikor ismét imperialista támadás érte az arab világ legnépesebb országát: az amerikai imperialisták által támogatott izraeli reakció ellenében, az 1967-es rajtaütést végrehajtó izraeli militaristák területhódító terveivel szemben Nasszer elnök támaszkodhatott a szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió szolidaritására. Ez tette lehetővé, hogy a háborús katasztrófa után gyorsan újjászervezzék és felszereljék az egyiptomi hadsereget, hogy megszilárdíthassák az egyiptomi népgazdaságot, hogy a nemzetközi porondon elszigeteljék az agresszort. Nasszer elnök az 1967-es „hatnapos” háború után lemondott, de ezt a lemondást az egyiptomi nép nem fogadta el. Milliós tömegek áradták az utcára Kairóban, hogy helytállásra biztassák vezérüket. Nasszer erre a példátlan népszavazásra adott válaszában kijelentette: a tömegtüntetés adta új mandátumot addig tartja érvényesnek, amíg fel nem számolják az izraeli agresszió következményeit. A mandátumot a halál ™ félbeszakította; Nasz- szer utódai örökségbe kapták azt a feladatot is, hogy felszabadítsák hazájukat, elérjék az izraeli megszálló csapatok távozását a Szuezi-csatoma partjáról és a Sinai-félszigetről. Ez a követelés ma is az egyiptomi diplomácia vezérfonala, s ezt sürgeti a közel- keleti békés rendezés minden híve. Amikor Nasszer halálhíre gyászba borította a kairói lakosságot, tüntetők özönlöttek az utcákra és azt kiáltották: „A nasszeri utat követjük, nem térünk le róla!” Az azóta eltelt egy év nem homályosította el a jelszó fontosságát. A társadalmi haladás útjának követése, az antiimpe- rialista nemzeti politika folytatása, a szocialista országokkal létrejött szövetség megszilárdítása ma is alapvető érdeke az Egyiptomi Arab Köztársaságnak, s egyben alapvető feltétele annak, hogy felszámolhassák az izraeli agresszió következményeit. Rudnyánszky István Az augusztus 9-i logikus lépés után V. Jakovievnek, az APN tudósítójának kommentárja Indira Gandhi moszkvai útjáról Az ázsiai feszültség légkörében, amelyet az amerikai imperializmus indokínai agressziója hozott létre, a Szovjetunió és India barátságának és együttműködésének erősödése fontos stabilizáló tényező, amely hozzájárul a béke megőrzéséhez az ázsiai kontinensnek ezen a hatalmas részén. Ezt az objektív igazságot sok nemzetközi szemleíró konstatálja Indira Gandhinak, India miniszterelnökének a napokban sorra kerülő szovjetunióbeli látogatásával kapcsolatban. Szovjetunió és India termékeny kapcsolatainak nem valamiféle ideiglenes, taktikai meggondolás az alapja. Az alapvető állami érdekek egybeesése és azonos érdekeltség a béke megőrzésében — ez határozza meg e kapcsolatok jellegét. India számára, amelyet a gyarmatosítók gúzsba kötöttek és visszatartották a fejlődését, igen fontos a Szovjetunióval való gazdasági együttműködés. Indiában a Szovjetunió közreműködésével több mint 60 nagyvállalatot hoztak létre, köztük olyan modem ipari óriásokat, mint a bokari és bhilai fémkombinát, a ranchi nehézipari gyárak, és a hard- vari elektromos berendezések gyára. Szovjet geológusok segítségével nagy kőolajtartalékokat tártak fel Indiában és segítették az országot a kőolaj- feldolgozó ipar létrehozásában is. A Szovjetunió több mint negyvenezer indiai szakember és szakmunkás képzésében nyújtott segítséget Indiának. A szovjet technika és a technikai tudományos ismeretek észrevehetően hozzájárultak ennek a nagy országnak a fejlődéséhez, különösen ahhoz, hogy India létrehozta a saját nehéziparát, gazdasági függetlenségének alapját. India eredményei kétségbevonhatatlanok, ám az országnak mégis jelentős nehézségei és gondjai vannak. Az ország függetlenségét komolyan veszélyezteti az a körülmény, hogy India hatalmas mértékben eladósodott az imperialista országoknál. A „Financial Express” nevű bombayi újság megírta, hogy „India minden amerikai dollár segélyére 3 dollárt kénytelen törleszteni”. Űj, váratlan problémát okoztak ebben az évben a kelet- pakisztáni menekültek, akiknek az eltartása ma Indiát terheli. Nem lehet semmibe venni az ország jobboldali, imperialistabarát köreinek részéről fenyegető veszélyt, amelyek bizonyos zavar után most felújították aknamunkájukat. Az idén augusztus 9-én Delhiben aláírt szovjet—indiai barátsági és együttműködési szerződés olyan logikus lépés volt, amely jogilag rögzítette és továbbfejlesztette a két baráti ország kormánya és népe közötti termékeny jóviszonyt. És mert ez a szerződés fontos eszköze volt a békének, nem véletlen, hogy éppen Ázsiának és a világnak azok az erői intéztek támadást ellene, amelyek érdekeltek abban, hogy a földgolyónak ebben a körzetében fenntartsák és növeljék a feszültséget. A szerződés hatalmas nemzetközi jelentőségét azonban nem lehet tagadni. A szerződés 5. cikkelye kimondja, hogy a felek találkozások és véleménycsere útján rendszeres kapcsolatot fognak fenntartani egymással. Ebben a vonatkozásban Indira Gandhi miniszterelnök-asszony szovjetunióbeli látogatása új, fontos lépés a két állam békés és baráti kapcsolatainak fejlesztésében és erősítésében. V. Jakovlev
