Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-03 / 207. szám

1971. SZEPTEMBER 3., PE.VTEK rr.s r MCCt yííHflP A SZENTLORINCKATAI PÉLDA A mezőgazdaság fejlődésének alapja Munkatársunk a mezőgazdaság gépesítésével összefüggő kérdésekkel fordult dr. Gergely István mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszterhelyetteshez. — Meddig jutottunk el a magyar mezőgazdaság gé­pesítésében? — A kérdés kapcsán eszem­be jut egy, a napokban tör­tént esemény. A szentlőrinc- kátai Üj Világ Termelőszö­vetkezet sajátos szobrot alko­tott. Nagy terméskő alapra egy kiszolgált G-—3ö-ös trak­tort helyeztek el a művelődé­si ház virágoskertjében, hogy emlékeztessen a mezőgazda­ság korszerűsítésének kezde­tére. Hazai gépesítésünk rö­vid múltjához képest ez a példa is jól érzékelteti, hogy a gép mennyire fontos része, mondhatnám, egyik főszerep­lője a mai falu életének. — Ma már ninos olyan ága ' a gazdálkodásnak, ahol a gé­pes: munkája ne hozott volna jó eredményeket. Ez a techni­kai fordulat komoly haladást jelent. De hozzá kell tennem: a kívánt célt még nem értük el. Éppen ezért, a gépesítés fejlesztése, annak mennyisé­gi és minőségi összhangja, a mezőgazdaság egyik legaktuá­lisabb kérdése maradt Erre kötelez a IV. ötéves terv is, melynek előírása szerint a termelés növelését teljes egé­szében a termelékenység eme­lésével kell elérnünk. Ennek megvalósítását pedig — csök­kenő földterületen és egyre kevesebb munkaerővel — csak a fokozott anyagi-mű­szaki eszközfelhasználás, s főként a gépesítés biztosíthat­ja. — Hogy mennyire ez a kö­vetendő út azt mezőgazda­ságunk jelenlegi helyzete iga­zolja legjobban. Majdnem háromszorosára — 158 ezer traktoregységre — nőtt gépi vonóerő-kapacitásunk az el­múlt évtizedben. Minden 45 hektárra jutott tehát egy trak- toregység. A III. ötéves terv végéig elértük a nagy erőki­fejtést igénylő munkák (ta­lajmunkák, vetés, növényápo­lás), és a gabonabetakarítás közel 100 százalékos gépesí­tését Nem is történt azóta veszélyes ingadozás még mos­toha időjárású években sem, a terméseredményekben. így válhatott biztonságossá az or­szág kenyérellátása. A gabo­nához hasonlóan, jelentősen fejlődött a kukoricabetakarí- tás gépesítése, mely 1970-ben már 40 százalékot ért el. A szállítási munkák gépesítésé­ben pedig 65—70 százaléknál tartunk. Dohány, kender, len — Impozáns számok. Csak az a baj, hogy hasonló nagy­ságrendben nem folytatha­tók, mert a további területe­ken. a gépesítésben lassabban léphetünk előre. A gondok fő­leg ott jelentkeznek, ahol az alacsonyfokú gépesítés ellené­re csökken a foglalkoztatha­tó munkaerő, a fogyasztói igé­nyek viszont nőnek. Pedig fontos népgazdasági és élel­mezési cikkekről van szó. A cukorrépa-betakarítás 13 szá­zalékos, a burgonyabetakar- rítás 14 százalékos gépesíté­si szintjének tulajdonítható, hogy e növények termőte­rületei és terméseredményei nem növekednek. Kivéve azt a néhány nagyüzemet, ahol a helyzet gyors javítása érde­kében áttértek a teljes gépe­sítésre. Ezeken a helyeken már nem érv többé, hogy hát­rányos e művelési ággal fog­lalkozni. Az eddigi tapaszta­latok szerint ugyanis a jócs­kán megnövelt, de tökélete­sen gépesített területeken a termelés korszerűvé, gazda­ságossá vált. Hasonló lépése­ket kell tennünk a kertészeti termelés, az állattenyésztés és -tartás gépesítésében. Foly­tatván a sort: a dohány-, a kender- és lentermesztés gé­pesítése is egyre sürgetőbbé vált. — A kedvező fordulat csak egyféleképpen érhető el. Az „egyedi” gépesítés helyett a komplex gépesítésnek kell te­ret adni. — Mutatkoznak-e gon­dok a meglevő géppark használata közben? — Indokoltnak tartom fel­hívni a figyelmet néhány je­lenségre. Sajnos, a mezőgaz­daság gépállományára jelenleg a 10—12 éves üzemelési idő a jellemző. Bár az elmúlt két évben 1 j 000 traktor beszerzé­sével az erőgépek átlagos élet­kora 5,5 évre csökkent, még ez sem kielégítő, hiszen az 1970. december 31-én megle­vő 69 000 traktornak 20 száza­léka már így is teljesen amor­tizálódott. A szolgáltatások — Milyen szolgáltatások alakultak ki, melyek van­nak alakulóban, esetleg melyek hiányoznak? — A termelő üzemek kor­szerűbb, termelékenyebb és növekvő számú gépei és be­rendezései fokozzák a szolgál­tatási igényeket is. A javítás, a szerkezeti egységek felújítá­sa, a különféle helyszíni sze­relési és kivitelezési munkált, a létesítmények folyamatos karbantartása, az esedékes szakipari munkák elvégzése, mind olyan tevékenységek, amelyek naponta megoldandó problémaként jelentkeznek a mezőgazdasági üzemekben. Ezek biztosítása elengedhetet­len, s ez jelenti a szolgáltatás legfőbb feladatát. Igen kedve­zőnek ítélhető az a tevékeny­ség, ami a szerkezeti egységek — motor, hidraulika, dinamó, önindító stb. — felújításával a mezőgép vállalatok részéről megmutatkozik. — Az alkatrészellátás évek óta megoldatlan probléma volt, s a legsúlyosabb helyzet 1970. évben alakult ki. A mi­nisztérium részéről hathatós intézkedéseket tettünk, szer­vezeti változtatásokat hajtot­tunk végre a MEZŐGÉP - TRÖSZT, az AGROTRÖSZT és a MBGÉV területén. Tár­caszinten szorgalmaztuk mind a külföldi, mind a hazai gyár­tóknál a szükséges alkatré­szek biztosítását. A MEZÖ- GEPTRÖSZT felügyelete alá tartozó vállalatok az eddigi 30 000 mellett, a nem besze­rezhető alkatrészek-közül két­ezer félét soron kívül gyárta­ni kezdtek, megküzdve az alapanyageliátásban mutatko­zó nehézségekkel. Erőfeszíté­seik ez év nyarán már érez­tették hatásukat. Elmondhat­juk, hogy az aratási munká­kat lényegében a gépeli alkat­részellátása nem akadályozta. Reméljük, hogy viszonyúig kedvező lesz a helyzet ősszel is. Amit a gazdaságok nyújthatnak — Mit kérünk, mit vá­runk a termelő üzemektől? — Termelési célkitűzéseink megvalósítása, a jövedelme­zőbb és eredményesebb gaz­dálkodás korszerűen gépesített munkafolyamatokat feltételez. Ehhez új, modem és tartás gépek kellenek. Valóra váltá­sához, mezőgépiparunk a ma­ga szerény lehetőségeihez ké­pest, kezdeményező és ígére­tes lépéseket tett Az itthon nem gyártott, de hiányzó erő- ts munkagépeket kereskedel­mi szerveink továbbra is im­portálják. — Azt kérjük tehát a mező- gazdasági üzemektől, hogy helyzetüknek, termelési sajá­tosságaiknak megfelelően, egyre szélesebb körben alkal­mazzák a korszerűbb termelé­si eljárásokat, a termeléke­nyebb növény- és állatfajtá­kat, s biztosítsák hozzá a komplex géprendszereket. Ér­jenek el gyors fejlődést az energetikai bázist biztosító — elsősorban a nagyobb motor- teljesítményű — traktorok beszerzésével. Törekedjenek tcbb munkaműveletnek lehe­tőleg egy menetben történő el­végzésére, s ezáltal a rendel­kezésükre álló gépi kapacitá­sok jobb kihasználására. Szé­lesítsék azt az aratási idény­ben igen jó eredményeket ho­zó termelési kooperációt, meiy a termelő üzemek között a gé­pi eszközök kölcsönös haszná­latában megmutatkozott. — Ami pedig a most esedé­kes munkák szervezését illeti, a termelő üzemekben ezzel kapcsolatosan már bőséges ta­pasztalatok halmozódtak fel. Erre támaszkodva mindig rielyben fogják a legjobb meg­oldásokat megtalálni. F. B. Nagygyűlés a \ DK nemzeti ünnepén A Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzeti ünnepe kikiáltásának 26. évfordulója alkalmából csütörtök délután nagygyűlést rendeztek Buda­pesten, az Országos Gumiipa­ri Vállalatnál. AZ elnökségben helyet foglalt Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, Gön­dör József építésügyi és város- fejlesztési miniszter, dr. Ko­rom , Mihály igazságügy­miniszter, Bugát Jánosáé, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese. Ugyancsak az elnökség tagja volt Kyguyén Hung Khan, a DVK budapesti nagykövetsé­gének ideiglenes ügyvivője. Dr. Udvardi Károlyné or­szággyűlési képviselő, az OGV pártbizottságának titkára meg­nyitó szavai után Kiss Károly, az Országos Béketanács és a SZOT alelnöke mondott ünne­pi beszédet. Felszólalt a nagygyűlésen Hoan Cuong, a VDK budapes­Ülést tartott a Szolidaritási Bizottság A Magyar Szolidaritási Bi­zottság — Harmati Sándor el­nök vezetésével — csütörtökön ülést tartott. A bizottság a Vietnami—Afro-ázsiai Szolida­ritási Bizottságnak, a Vietna­mi Hazafias Frontnak és a Vietnami Békebizottságnak Hanoiba elküldött táviratban „...TAPINTÁSRA MINDENT TUDOK RÓLA" A dunakeszi kenyér A dunakeszi községi tanács épülete mögött van egy „ma­szek” sütöde. A Závodni pék­ség. Ahányszor erre van dol­gom, mindig elhatározom, hogy most már én. is megkós­tolom ezt a hírneves házisü- tésű kenyeret. De vagy zárva a pékség, vagy az utcán is hosszan kanyarog a sortálló nép. Mint most is. — Megéri? Máshol nem kell sort állni! — kockáztatom meg a provokatív ál-ikérdést. Középkorú férfi fölényesen mér végig a gyerekes kér­désért. — Naná, hogy megéri! Né­ha másfél órát is várakozunk. Mert nem tud túl sokat sütni, aztán sokszor már délelőtt be­zár, nincs tovább. A forró műhelyben két öreg, de rendkívül mozgékony mes­ter serénykedik megállás nél­kül. Itt nem is lehet lazsálni: a forró kemence szája táíva, mint a mesében, éhesen vár­ja, hogy egymás után vessék bele a sütnivalót. — Napi öt-hat mázsánál többet ez a kemence nem bír el. Elkelne még egy ugyan­ilyen. Viola József beszélgetés közben Is szünet nélkül dolgo­zik. — Nehéz munka ám ez, de amíg erővel győzöm, csiná­lom. A pékmester a barátom, segítek neki. Nyolc esztende­je mentem nyugdíjba — éle­temben négy helyen dolgoz­tam. Ismerem az elektromos kemencét is, de én nem cse­rélném el ezt a hagyományo­sat semmiért! Ha belenézek, már tudom, megsült-e a ke­nyér, ha a kezembe veszem, tapintásra mindent tudok ró­la. Negyvenhét éves gyakor­lat: nagy idő! — A régimódi kemence ne­künk megerőltetőibb, de a ke­nyérnek ez a jobb — fűzi hoz­zá Zsédöl András, ö is nyug­díjasként dolgozik itt. — A dagasztást mi is géppel végez­zük, de kézzel formázunk, la­páttal vetjük a kemencébe a kenyeret. Itt Závodni mester dagaszt, de mindenki min­dent tud és mindent csinál, ha pedig probléma van, közösen beszéljük meg. Tessék meg­kóstolni, mi az eredmény! Vettem egy pirospozsgásra sült kétkilósat. De mire haza­értem, jó egykilónyit elcsipe­gettek útközben a kollégáim. Vagyis: az érzékszervi vizs­gálat kitűnő osztályzatra ér­demesítette a dunakeszi ke­nyeret. Pereli Gabriella Foto: Dozvald Négyrészes vitaműsor irodalom és közönség kapcsolatáról Üj négyrészes sorozat indul a közeljövőben a Magyar Rá­dióban irodalom és a közön­ség kapcsolatáról. Az egyen­ként 30—40 perces adásokból álló, folytatásos vitaműsor is­mert szakemberek, irodalom- történészek, tanárok, filozófu­sok: Sőtér István, Bér end T. Iván, Simon István, Koczkás Sándor, Béládi Miklós, Her­mann István és mások bevo­násával azt vizsgálja, hogy az irodalom miként tölti be ma funkcióját. A továbbiakban szó lesz arról is, milyen kü­lönleges feladatokat vállalt magára a hazai literatúra a történelem különböző korsza­kaiban, és miben különbözik Európa többi népének irodal­mától. A sorozat egyik külön adása azt választotta témá­jául, mit is vár a mai olvasó a könyvektől. juttatta kifejezésre együttér­zését azért, hogy a VDK-t, s évtizedek óta hősiesen harcoló népét ezekben a napokban a természet szörnyű csapása sújr tóttá. Az árvíz kegyetlen pusz­títása családok ezreit tette hajléktalanná, semmisítette meg munkájuk eredményét. „Magunk is tudjuk — írják a táviratban —, hogy mit je­lent ez, hiszen a közelmúltban átéltünk hasonló természeti katasztrófát békés építésünk viszonyai között. A természeti katasztrófa miatti megpróbál­tatások óráiban a magyar nép őszinte, baráti, együttérzését és szolidaritását küldi el viet­nami barátainak, gyors anya­gi segítséggel is igyekszünk enyhíteni az árvíz okozta sú­lyos gondokon”. ti nagykövete is. Köszönetét, mondott azért a szolidaritásért és tevőleges támogatásért, amelyet a magyar nép nyújt harcoló vietnami testvéreinek. Emlékeztetett az MSZMP KB és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány augusz­tus 4-i ülése kapcsán arra az állásfoglalásra, amely szerint a dél-vietnami ideiglenes for­radalmi kormány hétpontos javaslata reális, minden érde­kelt fél számára méltányos megoldást kínál és alkalmas a béke és biztonság helyreállítá­sára Délkelet-Ázsiában. A vietnami és a magyar nép testvéri együttműködése a proletár internacionalizmus, a harcos szolidaritás és a né­pek közötti barátság nagysze­rű megnyilvánulása — mondta befejezésül a szánok. Komló Csilié Komló szívében, a Lenin té­ren nagyon szép ruházati áru­házát avattak, amely stílsze­rűen, a Csille nevet kapta. A bányaváros egyik legnagyobb kereskedelmi egységét a me­gyei ruházati kiskereskedelmi vállalat üzemelteti. A Csille nyolcmillió forint értékű kész­lettel nyitott, a forgalomtól függően növelik, hogy kellő választékból öltözködhesse­nek Komló lakói. A vásárlás­hoz divatbemutató rendezésé­vel adtak kedvet. Törődjünk többet egymással-v Pl yársapát' fele gyászban jár, lakói közül az utóbbi I hetekben .túl sokan tértéit meg az anyaföldbe, még- I V I pedig többen a saját akaratukból, s ez felzaklatta J a községet. Annál is inkább, mert hosszú évek óta egy sem akadt a faluban, alti a halált önmaga vá- választotta volna. Aztán márciusban egy ötven év körüli férfi megmérgezte magát és pillanatokon belül kiszenvedett. Eszten­dőnél régebben megbetegedett, nem gyógyult fel teljesen, nyil­ván ezert. Tragédiájáról persze sok szó esett a faluban, de ki sejtette volna még akkor, hogy hamarosan követői akad­nak Július végén és augusztus legelején két másik, javakora­beli, de még az ötven esztendőn innen levő családapa, mind­kettő tsz-tag, nyúlt a méregpohárhoz. Órákig tartó rettenetes szenvedés után valósult csak meg a szándékuk, egyikük a men­tőautóban, másikuk a kórházban halt meg. S mielőtt augusztus véget ért volna, hurokkal a nyakán még egy ötvenéves tsz-tag indult a halálba. Utána egy hasonló korú asszony következett, méreggel végzett magával. Végül megint egy férfi, aki kötélhez folyamodott, de szándéka meg­hiúsult, idejében észrevették. Nem egészen fél esztendő alatt hat ilyen szomorú eset egyetlen községben nemcsak feltűnő jelenség, úgyszólván már öngyilkossági járványnak mondható. Hogy az ismétlődéshez sokban hozzájárult a ragadós bélda, feltehető, de minden egyes eset indítéka mégiscsak más és más lehetett Az első, a márciusi öngyilkosság oka minden bizonnyal betegség. Még egy másikról is ezt beszélik a faluban. Állítólag gyomorfekélye volt —, ez azonban gyógyítható, és erről az orvos kétségkívül felvilágosította. Valamennyien tisztes korúak és ez eleve valószínűtlenné teszi, mintha az öngyilkossági sta­tisztikában leggyakrabban szereplő szerelmi csalódás miatt emeltek volna kezet önmagukra. Családi perpatvar? Ilyesmit egyikkel kapcsolatban sem emleget a falu. Büntetéstől vagy egyéb megszégyenítéstől való félelem? Erre sem következtet senki. Nyomor? Az elhunytak egyike sem volt ugyan dúsgaz­dag, de rendezett anyagi körülmények között élt, és az egy­kor nálunk is annyi embert sújtó nyomor elől különben is min­dig feltűnően kevesen kerestek menedéket a- halálban. Pilla­natnyi elmezavar? A valóságban túlságosan ritkán fordul elő, inkább a gyászoló család hivatkozott rá abban az időben, ami­kor az öngyilkost másként nem temette el a pap. Bármi is lett légyen azonban tettük oka, bizonyos, elha­tározásuk jele meglátszott rajtuk. Hiszen annak, aki ilyen szörnyű gondolatokat forgat agyában, szemmel láthatóan meg­változik kedélyhangulata, egész magatartása. Erre az intő jelre és elejtett sejtelmes szavaira, környezetének fel kellene fi­gyelni. A családjának, a munkahelyi társainak, a szomszédai­nak, barátainak. Jó hatással lenne rá, ha gyengédebben bán­nának vele, de nyílt kérdések feltevésével csak ösztönöznék kétségbeesett tettére. Ám, akinek tekintélye van előtte, bárki, az orvos, a főnöke, a község valamelyik vezetője, ha okosan és ügyesen alkalmat adna, hogy elmondhassa, ami bántja, sok, talán a legtöbb visszanyerné életkedvét. Igaz, nagy türelem­mel sok időt kellene erre az egy-két életmentő beszélgetésre szánni, de még ennek árán is többet kellene törődnünk egy­mással, hiszen mindnyájan felelősek vagyunk mindannyiun- kért. öngyilkossági szándékot magukban hordozó emberek pe­dig nemcsak Nyársapáton, másutt is akadnak. Szokoly Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom