Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-23 / 224. szám

2 1971. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Megkezdődő?! as országgyűlés őszi ülésszaka Dr. Korom Mihály igazságügyminiszter expozéja Bevezetőben hangsúlyozta, hogy hazánkban a szövetkeze­teit általában — különösen a mezőgazdasági, az ipari, a fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetek — számottevően já­rulnak hozzá a lakosság szük­ségleteinek kielégítéséhez. Igen jelentősek a szövetkeze­tek számszerűen nem mérhe­tő társadalmi eredményei is, részvételük a szocialista tu­datformálás, a kulturális élet, a nevelés, a szakképzés, a szo­ciális ellátás különböző terüle­tein. Szövetkezeteink gazda­sági és társadalmi tevékenysé­ge, további erősödése és fej­lesztése tehát — szögezte le a miniszter — fontos közér­dek. — Az általános szocialista fejlődésen belül az utóbbi években szövetkezeti mozgal­munk számára is erős ösztön­zést adott két fontos ténye­ző: a gazdaságirányítási rend­szer reformja, valamint a szo­cialista demokrácia továbbfej­lesztésének követelménye. Gazdaságirányítási rendsze- 1 rünk reformjának egyik köz­ponti gondolata a szükségletek minél teljesebb és jobb kielé­gítése. A gyakorlati élet tanú­sága szerint számottevő azon szükségletek köre, amelyeknek kielégítése célszerűbb szövet­kezeti úton. Ugyanakkor a szövetkezetek tevékenysége, a népgazdaság több területén nemcsak szükséges, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. — A szocialista demokratiz­mus fejlődése szempontjából a szövetkezeti viszonyok kö­zött kibontakoztatható ak­tivitásnak is nemcsak egy- egy szövetkező község látja hasznát, hanem annak társadal­mi méretekben is sok féle elő­revivő kisugárzása van. Ezek a tényezők, összhangban a szövetkezeti mozgalom szilárd voltával, igénylik a törvényho­zástól és a kormánytól: jogi téren is adjon további segít­séget ahhoz, hogy a szövetke­zetek még hatékonyabban és intézményesen beilleszkedje­nek népgazdaságunk rendsze­rébe. A szövetkezés nem átmeneti forma — A törvényjavaslat a szö­vetkezet fogalmának megha­tározásánál abból indul ki, diogy a szövetkezet az állam­polgárok által gazdasági és társadalmi tevékenység céljá­ból önkéntesen létrehozott szo­cialista közösség, amely a szo­cialista szövetkezeti tulajdon és a demokratikus önkor­mányzat alapján működik. Tevékenységével előmozdítja tagjainak anyagi jólétét, szo­cialista tudatának fejlődését, egyben pedig közreműködik a társadalmi szükségletek sok­oldalú kielégítésében. Dr. Korom Mihály ezután emlékeztetett az MSZMP szö­vetkezeti politikájának irány­elvedre, amelyek aláhúzzák, hogy a szövetkezetek nálunk nem átmeneti alakulatok, ha­nem hosszú távon, a szocializ­mus teljes építésének folya­mán hasznos szolgálatot lát­nak el. Ebből kiindulva, a szo­cialista állam minden társa­dalmi, gazdasági és politikai segítséget megad számukra, hogy szerepüknek és jelentő­ségüknek megfelelően működ­hessenek és fejlődjenek to­vább. — Gazdasági tekintetben te­hát a szövetkezeteket, mint az állam vállalataival azonos feltételek mellett működő egységeket, a népgazdaság szerves alkotórészének, ösz- szességében egyik fontos szektorának tekintjük. Jogi­lag is szabályozni kell, hogy a szövetkezetek vállalati gaz­dálkodást folytatnak. Mind­ehhez az is szükséges, hogy a társadalmi tulajdon egyik fajtájával, a szövetkezeti szo­cialista tulajdonnal gazdál­kodó szövetkezetek és az ál­lami vállalatok gazdasági kapcsolatában a két tulajdon- forma azonos jogi megítélés alá essék. — A Magyar Népköztársa­ság azonban csakis a kizsák­mányolástól mentes szövet­kezés szabadságát ismeri el, azt védi ér támogatja. — A törvényjavaslat hang­súlyozza, hogy gazdasági cél­juk a tagok anyagi jólété­nek előmozdítása és egyben tervszerű, gazdaságos közre­működés a társadalom sok­rétű igényeinek kielégítésé­ben. — A jól működő szövetke­zetek cppen ilyen módon szol­gálják helyesen a társadalom, de a szövetkezetek és a ta­gok egyéni érdekeit is; amely szövetkezetben elfeledkezné­nek erről a fontos elvről, ott megsértik a közérdeket és előbb-utóbb a törvényes ren­det is. Ahol pedig ezt a fon­tos elvet tudatosan féírete- szik, ott csak álszövetkezet­ről beszélhetünk, amely fe­dőszervül szolgál egyes cso­portok vagy egyének közös­ségellenes manipulációinak. Ezeket a szocialista állam nem tűrheti és gazdasági, valamint jogi eszközökkel megakadályozza ilyen műkö­désüket, de maga az egészsé­ges szövetkezeti mozgalom is kiveti magából az effajta kísérleteket. Egységes szabályozás A továbbiakban hangoztat­ta a miniszter, hogy a tör­' vényjavaslat megszünteti azt a több mint két évtizedes egyenlőtlenséget, amely a kü­lönböző szövetkezeti ágaza­tok jogi szabályozását jel­lemezte. — Az egységes szövetkezeti törvény előkészítése kapcsán felmerült a kérdés: beszélhe­tünk-e egységes szövetkezeti mozgalomról, és lehetséges-e valamennyi szövetkezeti ága­zat jogi kérdéseinek egységes szabályozása? Lehetséges, mert: bár az egyes szövetkezeti ágazatok eltérő tevékenységet folytat­nak, és megvannak a maguk sajátosságai, mégis tisztázód­tak és kiforrottak azok a kö­zös vonások, amelyek mind­egyik szövetkezeti formára egyaránt jellemzőek. Szükség van arra is, hogy az egy-egy szövetkezeti ágazat konkrét tevékenységi körét, a többi ágazattól eltérő sajátosságait az egységes törvényen alapu­ló, azzal összhangban álló ágazati jogszabályok rendez­zék. Egységes elvek, egységes nézőpont, egységes szabályozás a fő kérdésekben, de lehető­ség az egyes szövetkezeti ága­zatok speciális követelményei­nek rugalmas szabályozására: ez az előterjesztett törvény szabályozási módszere. Követ­kezésképpen: a korszerű szö­vetkezetpolitikai elvekhez korszerű jogi szabályozási módszer párosul. Az egységes törvénynek és az ágazati jogszabályoknak közös vonásaként említette meg Korom Mihály, hogy tág teret engednek a szövetkezet önszabályozása számára. Utalt arra, hogy a demokratizmus — a gazdasági önállósággal pár­huzamosan — a szövetkezetek­nek az önkéntességén alapuló létrehozása, szétválása, egye­sülése vagy megszűnése, to­vábbá a belső önkormányzat útján kap igazi tartalmat A törvény rendelkezései ezt jól biztosítják. A szövetkezet­re, mint a demokratikus ön- kormányzat alapján működő szervezetre jellemző, hogy minden alapvető kérdésben — természetesen a jogszabályok keretei között — a tagság dönt: a szocialista önkormány­zat nemcsak a nagyobb hatás­kört de a nagyobb felelősség- vállalást is magába foglalja. Azonos anyagi és erkölcsi elismerés A szövetkezetek országos és területi érdekvédelmi szervei­nek kiépítése az önkéntesség és az önállóság elvéből követ­kezően szintén csak önkéntes alapon történhet. Lényeges annak az elvnek szabályozása, hogy a szövetkezetek és azok érdekképviseleti szervei között nincs semmiféle alá-, vagy fö­lérendeltségi viszony. A szö­vetkezeti kongresszusok, illet­ve a szövetkezetek maguk hoz­zák létre ezeket a szerveket azért, hogy azok társadalmi és gazdasági síkon védjék érde­keiket. Az érdekképviseleti szervek mozgalmi eszközökkel és szolgáltatások nyújtásával segítik a szövetkezeteket. En­nek érdekében a törvényjavas­lat megfelelő jogosítványokat ad számukra. A törvényjavas­lat demokratikus szemléletét érzékeltetve mutatott rá a mi­niszter, hogy egyenrangúnak ismeri el a szövetkezetben vég­zett munkát a társadalmi tu­lajdon más szervezeteiben vég­zett munkával, azonos anyagi és erkölcsi elismerésben része­síti azt. Ma még ugyan nem tudjuk teljesen azonossá tenni a társadalombiztosítási jutta­tásokat a két szektor dolgozói között, de a népgazdaság te­herbíró képességével össz­hangban már eddig is sokr' tettünk ama célkitűzésűn!: megvalósítására, hogy a társa­dalmi gondoskodás körébe tar­tozó juttatások mértéke a szö­vetkezeti tagok számára foko­zatosan megközelítse, illetve azonossá váljék a munkavi­szonyban állókéval. A szocialista épités követelményeinek megfelelően — A szövetkezetekkel kap­csolatos állami tevékenység a szövetkezeti életviszonyok jo­gi szabályozása, az állóm gaz­dasági irányítása és hatósági tevékenysége, végül a törvé­nyességi felügyelet keretében valósul meg. Ennek kapcsán megemlítette, hogy jogszabá­lyok határozzák meg — egye­bek között — a szövetkezetek tevékenységi körének terjedel­mét is, tehát azt, hogy mivel foglalkozhatnak, illetve, ml ti­los a számukra. Növeli a tör­vényjavaslat a közgyűlés ha­táskörét, a szövetkezeten belü­li ellenőrzés hatékonyságát, a vezető szervek felelősségét, a felügyelő bizottság jogkörét is. A szövetkezetek gazdasági tevékenységüket a jövőben is a mindenkori gazdasági sza­bályozók, a társadalmi va­gyonvédelmi szabvány, köz­egészségügyi, biztonsági stb. követelmények állami előírá­sai szerint végezhetik. Befejezésül az igazságügy­miniszter hangsúlyozta: — A törvényjavaslat célja, megállapítani egész szövetke­zeti mozgalmunk számára irányadó elveket és azokat az alapvető közös szabályokat, amelyek minden szövetkezet­re egyaránt vonatkoznak an­nak érdekében, hogy a szövet­kezeti mozgalom valameny- nyi ágazata szocialista épí­tőmunkánk követelményei­nek megfelelően fejlődjék to­vább. Korom Mihály a kormány nevében kérte az országgyű­lést, hogy a szövetkezetek­ről előterjesztett törvényja­vaslatot vitassa meg, és emelje törvényerőre. Parlamenti jegyzetek Az országgyűlés — mint ismeretes — az új, egységes szövetkezeti törvényt tárgyal­ta, csütörtöki ülésén pedig az ifjúsági törvényt. Szokás szerint erről nem­csak az •ülésteremben, de a folyosón is élénk vita folyik. Ihászi József, Pest megye 14. Ihász! József választókerületének képvise­lője, a dabasi járási pártbi­zottság első titkára már az első szünetben — egy kis csoport közepén — megfogal­mazta benyomásait — Hogy mi is benne az új? Elsősorban az, hogy a külön­böző szövetkezéseket egységes törvénybe fogja össze. Eddig csupán a termelőszövetkezetek életét és működését szabályoz­ta törvény. A kisipari terme­lőszövetkezeteket és az Álta­lános Fogyasztási és Értéke­sítési Szövetkezeteket csupán különböző kormányrendele­tek és határozatok segítették a helyes működésben. Most mindezt egységes törvény ren­dezi és ez feltétlenül a gyor­sabb fejlődés biztosítéka. Kell, hogy az legyen, hiszen az egy­séges törvény az eddiginél szorosabb együttműködések lehetőségeit is megteremti. És új vonása a most tárgyalt szö­vetkezeti törvénynek az is, hogy lehetőséget biztosít a szövetkezetek számára az ál­lami vállalatokkal egyenran­gú vállalati gazdálkodásra. A négy esztendeje megalkotott termelőszövetkezeti törvény igen nagyfokú demokratiz­must biztosított a termelőszö­vetkezetek számára. Most ez a széles körű demokratizmus érvényesülhet majd a másik két szövetkezeti formában is. Győré Sándor, Pest megye 9. választókerületének képvi­selője, az abonyi Ságvári Ter­melőszövetkezet elnöke mint­ha csak Ihászi József szavait akarná bizonyítani, közbe­szól: — A törvénytervezet ter­mészetesen több új vonással gazdagítja a már meglevő ter­melőszövetkezeti törvényt is. A többi között tovább széle­síti a termelőszövetkezeti de­mokráciát azzal, hogy az ed­digi vezetőségi bizottság he­lyett a közgyűlési bizottság megalakítását javasolja. Hogy ez mit jelent? A döntések egy részét eddig a vezetőség­ből alakult vezetőségi bizott­ság hozta meg. Ez, mondjuk ki nyíltan, néha visszásságo­kat is eredményezett. Most viszont a közgyűlés által tit­kosan választott közgyűlési bizottság dönt majd ezekben a kérdésekben. Ez a bizott­ság már nem lesz semmiféle Győré Sándor alárendeltségben a vezetőség­nek, felelősséggel kizárólag a közgyűlésnek tartozik. A tör­vénytervezetnek számomra nagyon fontos új vonása az is, hogy egyértelműen állást foglal a termelőszövetkezetek kiegészítő üzemágainak szük­ségessége mellett, törvényesíti azt, de ugyanakkor, nagyon helyesen, a mezőgazdasági vertikus felé hangolja műkö­désüket. Ezzel sok, korábbi vita végére kerül pont végér­vényesen. A kis csoport harmadik tag­ja, Béki Ferencné, Pest megye 13. választókerületének képvi­selője, az üllői Kossuth Ter­melőszövetkezet brigádvezető­je. — Véleményem szerint, a törvénytervezet jó, de hog" mennyiben tölti be majd rer: - del tetősét, az a végrehajtás' utasítás kidolgozása és a gya­korlati megvalósítása során dől el. Igen helyesnek tartom azt is, hogy végre ez a tör­vény, elfogadása után, meg­nyugtatóan rendezi majd a termelőszövetkezetek kiegészí­tő üzemági tevékenységét is. A mi járásunkban nagyon sok gazdaság foglalkozik kiegészítő tevékenységgel. Ez alapjában még nem lenne baj, az viszont már igen, hogy ezen üzemek közül csak nagyon kevés kap­csolódik a mezőgazdasághoz. Maradjunk a mi termelőszö­vetkezetünk példájánál. A gazdaság létszámának fele kü­lönböző kiegészítő üzemekben dolgozik. S mivel ezek zömé­ben alkalmazottak, viszonyla­gosan könnyebb munkával magasabb jövedelemhez jut­nak. Nyugodt szívvel állítha­tom, hogy ez így igaz, hiszen jómagam is tizenöt esztendeig ipari munkásként dolgoztam és nem is éppen a legköny-

Next

/
Oldalképek
Tartalom