Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-23 / 224. szám
1S71. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK *”i&£írlap 3 A képviselők ei fogadták a szövetkezeti törvényt Fehér Lajosnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének felszólalása Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese bevezetőül utalt arra, hogy a törvénytervezet azokra az alapvető kérdésekre, szabályokra fordítja a figyelmet, amelyek valamennyi szövetkezetre érvényesek. A miniszterelnökhelyettes ezután a választott szervek s ezen belül a különféle bizottságok munkájának nagy jelentőségét hangsúlyozta. A továbbiakban a döntőbizottság ás a nőbizottság munkájának fontosságára hívta fel a figyelmet. Az utóbbinak azért is nagy a jelentősége, mert a mezőgazdasági tsz-ek tagságának 38 százaléka, a tényleges munkát végzőknek pedig 60—70 százaléka nő. A nőbizottságok akkor látják el jól feladatukat, ha elősegítik, hogy a nők lehetőleg számarányuknak megfelelően vegyenek részt a vezetésben, ha harcolnak az egyenlő munkáért egyenlő bért elvének érvényesítéséért, a szociális normák betartásáért, a nőkkel szemben nem egy helyen tapasztalható indokolatlan fenntartások megszüntetéséért, anyagi és erkölcsi megbecsülésükért telezettségeket. Ennek az elvnek gyakorlati érvényesítése azt is jelenti, hogy központi, helyi és társadalmi szervek egyebekre nem kötelezhetik a szövetkezeteket. Elkerülhetetlen esetekben csakis az anyagi feltételek biztosításával, a terhek átvállalásával, kölcsönös megegyezés alapján oldhatják meg a különféle problémákat. A szövetkezetek és az állami vállalatok kapcsolataiban a törvényjavaslat leszögezi az egyenjogúság elvét. Gazdálkodó szervezetek (vállalatok, bankok) hatósági funkciókat a szövetkezetek fölött nem gyakorolhatnak. A törvényjavaslat igen fontos tétele a 111. szakasz, amely szerint a minisztereknek kell gondoskodniuk arról, hogy ágazatuk területén a szövetkezetek társadalmi és gazdasági jelentőségüknek megfelelően fejlődjenek. Az állami törvényessági felügyeletet a szövetkezetek alapszabályszerű működése fölött a tanácsok gyakorolják. A törvényjavaslat magában foglalja, hogy e felügyeleti jogkörrel élve, milyen intézkedéseket tehetnek a tanácsok. Mind ritkábban fordul elő a helyi szervek törvényessági felügyeleti jogkörének túllépése, a szövetkezetek önállóságának megsértése. Az állam rendszerint ott avatkozik be — s teljesen indokoltan —, ahol a termelőszövetkezetek vezetésének és belső ellenőrzésének erőtlenségét látva megfontolatlan lépéseket kíván megelőzni. Gyors üfemű fejlődés falun Az érdekképviseletek munkájáról Részletesen foglalkozott Fehér Lajos az érdekképviseleti szervek munkájával, kiemelve, hogy az országos és a területi szövetségek a szövetkezeti mozgalom fontos részei, de nem alkothatnak alá- és fölérendeltségen alapuló hierarchikus szervezetet. A tagszövetkezetek nincsenek egyoldalúan alárendelve szövetségeiknek, sőt éppen ellenkezőleg, c tagszövetkezetek határozzák meg a törvényes keretek között, demokratikus képviseleti szerveik tevékenységét. Az érdekképviseleti szervek hatósági feladatokat nem láthatnak el, csak olyasmire vállalkozhatnak, amivel a tagszövetkezetek őket megbízzák. — Hazánkban — mondotta a miniszterelnök-helyettes — a szövetkezetek tevékenységének gazdasági szabályozása — bizonyos sajátosságodat leszámítva — lényegében az állami vállalatokéval azonos rendszerben történik. A szövetkezetekre csak törvény, törvényszintű és kormányszintű jogszabályok, e jogszabályok áltál meghatározott körben miniszteri rendeletek, illetve államtitkári rendelkezések, valamint a szövetkezetek saját határozatai és szerződései róhatnak köEzután emlékeztetett Fehér Lajos arra, hogy hazánkban tíz évvel ezelőtt fejeződött be sikeresen a mezőgazdaság szocialista átalakítása, s ezzel a mezőgazdaságban is uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok. A tíz év alatt a magyar falu nélkülözhetetlen, mással nem helyettesíthető gazdasági és társadalmi tényezőivé váltak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. A tsz-ek többségéről ma már elmondhatjuk, hogy azok a szó szoros értelmében véve nagyüzemek. Igen biztató, hogy a termelőszövetkezetekben gyors ütemben nő a termelés, s még- inkább az árutermelés. Javultak a hozamok, nőtt a termelés biztonsága is. Az eredményekben jelentősen közrejátszott, hogy a mezőgazdasági ■ termelőszövetkezetek úgynevezett kiegészítő tevékenysége, más szavakkal az ipari tevékenység a vártnál gyorsabban fejlődött. E területen új jelenségekkel találkozunk, amelyeknek egy részét támogatjuk és szabályozzuk, más nem kívánatos jelenségekkel szemben pedig fel kell lépnünk. Ipar és mezőgazdaság viszonya A miniszterelnök-helyettes utalt arra, hogy az utóbbi 2—3 évben több ipari központ vonzáskörében, különösen az ide tartozó mostoha természeti adottságú termelőszövetkezetekben bizonyos mértékig az élelmiszeripari vertikumon kívüli ipari termelés is kifejlődött. Az állami szabályozás az első két évben e téren elmaradt az élet mögött, ezért nyebb munkaterületen, hanem hidraulikus présen. De fedél volt a fejem fölött, s munka közben nem voltam kiszolgáltatva az időjárás viszontagsáBéki Ferencné gainak, mint azok, akik reggeltől estig a határban dolgoznak. A törvénytervezet, mondom, jó dolog, sok dolgot rendez, sajnos, azonban még mindig nem mindent. Arra gondolok például, hogy az idős embereknek a földmegváltás árát, nem részletekben, kellene kifizetni, hanem egyszerre, hadd éljenek egy kicsit jobban most, amíg élvezni is tudják az ezért járó öszeget. Bata János, a megyei 12. választókerület képviselője, a gyömrői Ruhaipari Szövetkezet műszaki vezetője a maga területére fordítja a beszélgetést. — Hogy mit jelent a kisipari szövetkezetekben dolgozók számára a most elfogadásra javasolt szövetkezeti törvény? Elsősorban a helyét és a társadalmi rangját határozza meg a kisipari szövetkezeteknek és ez nagyon nagy dolog. A szövetkezeti társulások alatt eddig valamiféle alacsonyabb rendű társulási formát értettek az emberek, pedig a kisipari szövetkezetek már eddig is jelentős szerepet töltöttek be a vidék iparában és a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokban, sőt, az árutermelésben is megálltak helyüket, nemcsak a hazai, hanem a külföldi igények kielégítésében. Vegyük a mi szövetkezetünk példáját. Huszonharma- dik esztendeje működik. Tagjai között legfeljebb, ha tíz százalék a volt kisiparos. Nyugodtan mondhatom, hogy tagságunk zöme ma már a munkásosztályhoz tartozónak vallja magát. Bizonyítsam? Semmi akadálya. Hat brigádunk érte el eddig az ötszörös szo3-^ Bata János cialista címet. A munkaver- seny nálunk legalább olyan aktív, mint a gyárakban. Brigádjaink most a szocialista üzemrész cím megszerzésén munkálkodnak. A szövetkezetben dolgozók magánkisiparos szelleme tehát már régen a múlté. Most ezt megerősíti az új szövetkezeti törvény is. Talán órákig is eltartana a beszélgetés, ha nem berregne fel a terembe hívó csengő. Lassan elnéptelenednek, elcsendesednek a folyosók, de csak a következő szünetig. Prukner Pál nem kívánatos jelenségek alakultak ki. Az is igaz, hogy ténylegesen meglevő jelenségek társadalmi kihatása közvéleményünk előtt bizonyos mértékig eltúlzott. A mezőgazdaság és az ipar érintkezési pontjain több irányú érdekek egybeesése nyomán bontakozott ki bedolgozás formájában az ipari termelés. Az ilyenfajta munka vállalása elsősorban a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezeteknek érdekük. Ugyanakkor érdekük ez az érintett gyáraknak is, mert ily módon beruházást takaríthatnak meg. Végül érdeke az egyébként „ingázó” munkavállalónak, aki a közeli termelő- szövetkezetben is kaphat munkát, s megtakaríthatja az utazással járó időt. Az állami vállalatokkal kooperációban végzett ipari termelés tehát hasznos és azt fenn kell tartani, de az eddiginél nagyobb szervezettséggel és szigorúbb állami szabályozással, az ipar szoros irányításával. Közvetlen értékesítésre szánt ipari árutermelést a mező- gazdasági termelőszövetkezetekben a jövőben nem szabad engedélyezni, illetve bizonyos türelmi idő után meg kell szüntetni. Az utóbbi években tapasztalható kedvezőtlen jelenségek miatt — mondotta — további szabályozás is szükséges. A készülő kormányszintű jogszabály szerint a szövetkezeteket továbbra is mezőgazda- sági szövetkezetként kell szá- montartani. Azok a termelő- szövetkezetek, ahol az összes termelési értékhez viszonyítva az élelmiszergazdasághoz egyáltalán nem kapcsolódó gépi, vegyi és könnyűipari bedolgozásból származik az árbevétel 30—50 százaléka, alakuljanak át mezőgazdasági-ipari szövetkezetté. Azok pedig, ahol ez az arány 50 százalék fölé emelkedik, ipari-mezőgazdasági szövetkezetté. Intézkedések az egyenlőtlen bérezés megszüntetésére Szigorítani szükséges a bérezést is, mert bár a termelő- szövetkezetek ipari részlegeiben betartják az alapbérezéssel kapcsolatos rendelkezéseket, egyes helyeken azonban jutalom és pótlékok címén magas összegeket fizetnek ki, s így meghaladják az állami vállalatoknál azonos munka után fizetett alapbéreket, s ez rossz társadalmi visszhangot vált ki. E problémát úgy lehet és kell megoldani, hogy a termelőszövetkezeti munkavállalóknak fizethető bérek — az alapbérekhez hozzászámítva a jutalmat és a nyereségrészesedést is — legföljebb 10 százalékkal térhetnek el a hasonló tevékenységet végző iparvállalatok béreitől. Végül elmondotta, hogy a szövetkezeti törvény jól szolgálja majd szocialista demokráciánk erősítését, egészséges továbbfejlesztését, majd 8 Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és s. kormány nevében a beterjesztett törvényjavaslatot az országgyűlésnek elfogadásra javasolta. Kovács Sándor Pest megyei képviselő felszólalása — A szövetkezeti törvény megalkotása szövetkezeti mozgalmunknak nagyon fontos állomása —mondotta Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója. Imponáló, gyors az a fejlődés, amelyet a mozgalom elért, s amelynek országos eredményei, számai ismertek. Ez a fejlődés csak a szocialista társadalom keretei között volt elérhető, szocialista társadalmunk következetes és állandó támogatása mellett. A szövetkezetek ma a gazdasági és társadalmi élet majd minden területén fontos szerepet töltenek be. Ez még inkább igaz egy olyan vidéki városnak az életében, mint Nagykőrös, amelynek képviselője vagyok és ahol több ezren dolgoznak a mezőgazdasági és ipari termelőszövetkezetekben, még többen tagjai más szövetkezeti ágnak. A konzervipar, melynek dolgozója vagyok, számtalan módon működik együtt a szövetkezetekkel. Nyersanyagánál! többségét tőlük vagy rajtuk keresztül kapja; termékeink többségét rajtuk keresztül értékesíti. Még a műszaki fejlesztésben és a beruházásokban is jelentős segítséget kap az ipari szövetkezetektől. Az a politikai döntés, amelyet megfelelő előkészületek után az MSZMP X. kongresz- szusa hozott, és ami a szövetkezeti és állami tulajdon egyenrangúságát hangsúlyozta, szükségessé tette, hogy ennek államigazgatási és gazdasági megvalósítása érdekében általános törvény szabályozza további teendődet. Az a deklarálás, amely kimondja, hogy a szövetkezet nem átmeneti és alacsonyabb forma, hanem a szocialista társadalom felépítésének egyenrangú részese, azt is szükségessé teszi, hogy a két szocialista tulajdonforma zavartalan együttműködését az egész társadalom érdekében biztosítani kell. Még sok teendő vár ránk. A szövetkezeti vállalatok részéről jogos igénynek kell tekinteni például az egyenlő elbánást, az anyagellátást, az értékesítést, a hitelgazdálkodás, a társadalmi gondoskodás és azonos fejlődési lehetőségek biztosítása területén. Az állami vállalatok részéről viszont jogos az az igény, hogy a spekuláció, az össztársadalmi érdekkel ellentétes tevékenység ne kapjon életteret a szövetkezetek kereteiben; a szövetkezetek tevékenységükéi az egész ország fejlődése szempontjából kívánatos területeken és módon fejlesszék. Jogos az a kívánság is, hogy a szocialista jövedelemelosztás alapelvei egyértelműen érvényesüljenek az állami vállalatoknál és szövetkezeteiknél. A két szocialista tudatforma egymást sok tekintetben észszerűen kiegészíti. Éppen a szövetkezeti forma erénye az, hogy vannak területek, ahol jobban szolgálja az össztársadalmi célok megvalósítását. Az egész ország érdeke, hogy ennek megfelelő munkamegosztás és kooperáció alakuljon ki a két szektor között. Gazdasági szabályozó rendszerünknek ezt a szükségletet figyelembe véve kell hatnia és a termelékenység gyors növekedése érdekében kell a gazdasági egységek döntését befolyásolnia. Fontosnak tartom a törvény- javaslatnak azt a részét, amely a gazdasági irányítás és felügyelet kérdését szabályozza. A jogi szabályozás, a felügyelet és a gazdasági irányítás eszközei együttesen fontos kiegészítői a szövetkezeti demokráciának. Csak a tagsúg tevékeny közreműködése és a:, össztársadalmi érdekek nevében fellépő állam együttesen lehet garancia, hogy a jövőben is megalapozott lesz a szövetkezetek gyors fejlődése megerősödése, munkája a nép- gazdasági célok megvalósítása érdekében. Űj témát említve hangsúlyozta: — Az a tény, hogy minden harmadik dolgozó szövetkezetben keresi kenyerét, egyértelműen szükségessé teszi, hogy a két tulajdonforma keretei között működő vállalatok munkájuk során szorosan együttműködjenek. Ennek az együttműködésnek formái között a különböző kooperációs társulások is helyet kapnak. Ennek szükségességéről gyakran beszélünk, de jogi és gazdasági előfeltételeit még nem biztosítottuk. Ma még a legtöbb esetben egy állami és egy szövetkezeti vállalat közös vállalkozása mindkét fél számára nehézségeket, esetleg anyagi hátrányokat jelent. Ezért feltétlenül szükségesnek látszik szabályozó rendszerünk további finomítása. Ezzel, a többi között, mérsékelni lehetne a nem kívánatos párhuzamosságot is, mert ez ma még sok esetben a termelőerőkkel való pazarláshoz vezet. Végül a képviselő a most tárgyalt törvényjavaslatot jó kerettörvénynek minősítette, amely alapot ad a további teendők megszabására.
