Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

M8TF mecyki kK.íritm 1971. SZEPTEMBER 15.. SZERDA ESZMECSERE Déryné panaszai RÉGEN A SZÍNÉSZEK többsége vándorszínész volt, mert kevés volt az állandó, „egy helyben” játszó színház. Régen a színészeket — akik vándoroltak — falvakban, kis- és nagyobb városokban úgy fogadták, mint ma a beatzene­karokat a teenagerek. Vagy még lelkesebben. Ma nem fogadják így a ván­dorszínészeket. Előfordul, hogy sehogy sem fogadják. Ennek ellenére ma sokkal több ember jár színházba, mint akkor, amikor olyan lelkesen fogad­ták őket. Vagy ha az ember — a szó szoros értelmében — nem is jár színházba, de a televízió elé leül. Könnyedén állíthat­nánk, hogy a televíz'ó kiütöt­te a ring bői a vándorszínésze­tek A 25 éves Állami Déryné Színház másfél- száz vándor- színésze azonban nem érzi ma­gát kiütve. S joggal nem, mert évente csaknem kétezer elő­adást tart szerte az országban. Pontosabban: ott, ahol az 1970-es évek feltételei ezt le­hetődé teszik. A 70-ES ÉVEK FELTÉTE­LEI sokszor önmaguknak is ellentmondóan furcsáit — pél­dául a Déryné vándortársula­tát illetően. Pest megyeijén 90 előadást tartanak ebben a szín­házi évadban. Más megyékben 200-at is. Pest megyében pedig akadnak olyan területek és he­lyek, ahol egyáltalán nem fo­gadják a Déryné Színházat. A főváros környéki agglomerá­cióban — ebben a túlnépese­dett településgyűrűben —egy­általán nem hívják őket, s mi­nél közelebb fekszik egy tele­pülés Budapesthez, annál ki­sebb irántuk az ottaniak ér­deklődése. A fővárostól a leg­különbözőbb távolságra eső helységekben sem lehet azon­ban egykönnyen előadást tar­tani, például Dabason, Mono­ton, Ráckevén, Aszódon, Zsám- békon, Ű jhartyánban, Újlen­gyelben, Veresegyházon, Nyár­egyházán, Galgahévizen, Tú­rán, Vácszentlászlón. Jászka­ra jenőn,' Tóalmáson. A legkülönbözőbb területe­ken és településeken találkoz­hatunk viszont telt házzal a Déryné előadásain. Mint Tör­teién, Kocséron, Csemőn, Tiny- nyén, Kiskunlacházán, Bugyi­ban, Nagy Hátán. hliért? MERT a 70-es évek „feltéte­lei” nemcsak azt jelentik, hogy elterjedt a tv, hogy rövid idő alatt* elérhetők a budapesti színházak, hanem azt is, hogy a népművelők különbözőkép­pen irányítják a művelődési házakat, eltérő módszerekkel és hatásfokkal, lelkiismerete­sen és lelkesen vagy lelkiisme­retlenül és fásultan. A műve­lődési házak állapota és fel­szerelése is a legkülönbözőbb. A megyében viszonylag kevés a jól felszerelt művelődési ház, s így kevés a lelkes népművelő is, ezért a Déryné Színház is kevesebb előádást tarthat. Nem mindig függ össze azon­ban a népművelő munkaszere­tete és a művelődési ház álla­pota, ez túl egyszerű általáno­sítás lenne. Ez a két tényező ellentétben is állhat egymás­sal, s ezért fordulhat elő, hogy színházi előadások számára kitűnően felszerelt művelődési házban sem lehet megtartani az előadásokat, mert nem jön el a közönség. Miért nem? Mert nem szervezik meg, nem keltik fel az érdeklődést. Ilyenkor szoktak anyagiakra hivatkozni, hogy drága a Dé­ryné Színház, hogy 3000—4500 forintot kér, ez pedig megfi­zethetetlen. Érdekes, hogy sok helyen megfizetik, egy évben csaknem kétezerszer megfize­tik. Mondjuk Az ember tragé­diája 3500-ért drága? Ha 20 ember nézi meg, deficitet je­lent a pénztárkönyvben, tehát a kettős könyvelés szabályai szerint drága. Pedig milyen ol­csó. Haknibrigádok — gyenge táncdalénekesek, viccmesélők, bűvészek, artisták — is kér­nek 3500 forintot. Drága? Ha 200-an nézik meg, a pénztár- könyv tanúsága szerint nyere­séges. Pedig milyen drága! A DÉRYNÉ PANASZKO­DIK a megyére, mert egyes népművelőknek drága a szín­ház. Vagyis drága nekik a kul­túra. Hiába becsülik le sokan a 70-es évek vándorszínjákszását, hiába nézik le a vándorszíné­szeket, ők mégiscsak, kultúrá­val a „tarisznyájukban” ván­dorolnak. Hiába mondogatják egyesek, hogy túl vagyunk mi már a vóndorszínészeten. Mondogatják, mert így kényel­mesebb, s olyan helyeken is is­mételgetik, ahol a lakosság többsége még sohasem volt színházban. Igaz, odaülnek a tv elé, és megnézik a színházi előadásokat, de ez csak másod­lagos élmény, sohasem pótol­hatja az elsődlegest, az igazi színházi élményt, a „hús-vér” színészeket, díszleteltet és jel­mezeket, a színház „varázsát” Ezért aztán Déryné késői utó­daira a 70-es években is nagy szükség van még, mert ők azok, akik a technika és az okos gépek, készülékek másod­lagos élményszerzését „elsőd­legesen” pótolják. Régi, de emberi tényezőkkel Berkovits György ŐSZ A TV-BEN A Krem! toronyórája Balettfilmek — Colt és muzsika Űj filmeket, új sorozatokat ígérnek a televízió őszi-téli műsortervei. A bemutatásra kerülő folytatásos művek kö­zül kiemelkedik „A zord fo­lyó” című négyrészes szovjet film. A sorozat alapjául szol­gáló regény egy nemesi famí­lia széthullását követi nyomon a múlt század közepén. Második világháborús tör­ténet a Hans Baimler „Came- rad” című négyrészes NDK- prcdukció. „Világjárók” cím­mel 13 folytatásból álló, egyenként félórás francia alko­tás kerül vasárnap délutánon­ként képernyőre. A sorozat egy-egy ország művészeti, épí­tészeti, folklorisztikus jelleg­zetességeit, nevezetességeit mutatja be — kalandos törté­netbe ágyazva. Hét, egyenként 60 perces epizódokból áll az olaszok „Colt és muzsika” cí­mű produkciója, amely látvá­nyos revürészleteket ötvöz cowboyparódiával. A budapesti művészeti he­tek eseményeként a bécsi szimfonikusok és a Wiener Staatsoper balettkarának köz­reműködésével forgatott „Cop- pelia” című balettet láthatjuk, valamint a „Giselle”-t, a berli­ni Német Opera együttesének tolmácsolásában. Szombat éj­szakai műsorban vetítik Franz Kafka „Értekezés egy akadé­mián” című elbeszélésének új nyugatnémet tv-változatát — majommal a főszerepben. No­vember 7. tiszteletére — a Vi­lágszínház című tervezett so­rozat bevezetőjeként — A Kreml toronyóráját láthatjuk. HOBBY Cigarettaritkaságok ' - >? -■ ®PS*»r itumm „Még kér a nép“ ■ •« Jancsó-film forgatása Öskiiri Nagy, kopott magtár, előte­rében búzával megrakott zsá­kok. Két fiatal kadét a búza­szemeket vizsgálja, néhány méterre munkanélküli, éhes kubikosok támasztják a falat, egyikük Engels levelét olvassa fel nekik. Két lovas „keringő­zik” a kép centrumában, a két kadét körbesétálja a kubikoso­kat, csendőr vonul el előttük, a kopott magtár másik végén virágkoszorúk, szól a hegedű, az uralt táncolnak — hosszú snitt, pontos koreográfia, mint a csepp a tengert, e jelenet is tükrözi Jancsó művészi vi­lágát ... A Veszprém megyei kisköz­ségben, Öskün mindenki tudja, hol találhatók a filmesek, sőt, útjelző táblák irányítják az érkezőt a pusztára. Néhány kilométerre a településtől fel­tűnik a „jancsói táj”, a kopott magtár, az elhagyott kápolna — a most készülő új film va­lódi .díszlete. Jancsó állandó alkotótársá­val, Hernádival a XIX; század végének agrárproletár-mozgal- mát kívánja ábrázolni, az életért való küzdelmüket, ön­tudatra ébredésüket, cseleke­deteiket, hatalomhoz való vi­szonyukat A forgatókönyv, s a már leforgatott jelenetek alapján úgy tűnik, hogy a „Még kér a nép” című film az „Égi bárány” művészi-gondo­lati társa lesz. Az esőzés zavarta a stáb, munkáját, s olyan metsző szél fújt, hogy a jelenésükre váró színészek jelmez-gubákat húz­tak magukra. Az elhagyott kápolnában is dolgoztak a fil­mesek: két bárányt sütöttek nyárson. A forgatás után a színészeknek nem ízlett a sült bárányhús.., öskün találkoztunk a film néhány szereplőjével, Koltai Jánossal, Juhász Jácinttal, Szendrő Ivánnal. A munka pontos, szervezett, a jancsói gyorsaság öskün is érvénye­sül. A forgatókönyv tanúsága szerint a „Még kér a nép” című film egyik jelenetét Ve­rőcén forgatják majd. F. P. Megmaradnak a régi tölgyfalépcsök Megfiatalodik a 400 éves debreceni kollégium Mintegy 35 millió forintos költséggel korszerűsítik és bő­vítik a több mint négyszáz éves debreceni református kol­légium épületét, s ezzel jelen­tősen „megfiatalodik” az or­szág egyik legrégibb oktatási intézménye. A belső udvaron levő in- temátusi épület harmadik emeletet kap. A földszinten, első és máso­dik emeleten tanulnak majd a diákok, a harmadik emeletet pedig intemátusnak rendezik be. A régi kályhafűtés helyett bekapcsolják az ősi épületet a város távfűtési hálózatába. A belső udvar boltíves árkádjait zárt folyosóvá építik át. A kollégium épületének mo­dernizálása közben gondosan vigyáznak az értékekre. így például megmaradnak az év­százados tölgyfalépcsők. Csu­pán annyi a változás, hogy a földszintről az első eme­letig deszkaburkolatot kapnak a leginkább meg­kopott falépcsők. Az európai hírű kollégiumi könyvtárba speciális fűtést terveznek. Bajczy Imre szombathelyi lakos 56 országból ezernél több fajta cigarettát és szivart gyűjtött össze. A házi _ „cigaretta­múzeum” két legbecsesebb darabja a tengerentúlról származó óriási és miniszivar. Pagogyin híres drámáját a Moszkvai Akadémiai Kisszín- ház művészei keltik életre. Ugyancsak szovjet produk­cióban készült Dosztojevszkij „Az örök férj” című művének tv-változata. Kilencven perces olasz dokumentum összeállítás kalauzol a neves olasz író, Moravia Rómájába. Heming­way „Fiesta” című művéből az amerikaiak készítettek filmet Tyrone Owerrel, Ava Gard- nerrel, és Mel Ferrerrel a fő­szerepekben. Liszt—Bartók zongora verseny Csütörtök este — a hagyo­mányokhoz híven — a Zene- akadémia nagytermében tart­ják a Liszt—Bartók-zongora- verseny ünnepi nyitóestjét. Az ezüstserlegbe ezúttal 47 név, illetve szám kerül, ennyien ne­veztek be az idei zenei ver­senyre. .Olyan távoli országok­ból is érkeznek fiatal muzsi­kusok, mint a Fülöp-szigetek, Argentína, Uruguay, USA és Japán. Hazánk „színeiben” 13 zongorista indul, köztük Fal­vai Sá'ndor és Gyimesi László, akinek neve nemcsak idehaza, hanem külföldön is jól ismert már a koncerttermekből. új Ómega-nagylemez? Elmondta: Kóbor — Három nyertes A múlt héten beszámoltunk az Ómega-együttes Kisstadi­on-beli koncertjéről, s nem­csak a mi véleményünk, ha­nem a közönségé is: magára talált az újjászerveződött együttes, kitűnően zenélt. Ol­vasóink kérésére Kóbor Já­nost kértük meg, hogy be­széljen a tervekről. — Nem bízzuk el magun­kat, de tudjuk, a Kisstadion­ban minden úgy ment, ahogy az a nagykönyvben meg van írva. Hozzátartozik az is, ezen a koncerten minden tőlünk telhetőt „beleadtunk” a mu­zsikálásba. Lehetséges, hogy mégis meglesz karácsonyra a negyedik Omega nagylemez A tervek szerint az A oldalon az r * Éjszakai országút befejező akkordjait hallhat­juk, s ezután az első szám a Hűtlen barátok lesz. Tulaj­donképpen az egész lemez megvan már, ebből öt számot játszottunk a Kisstadionban, s néhány nappal később egy vi­déki koncertünk során bemu­tattuk a hatodikat is. A szerző-vitát is megoldjuk: mind az ötünk neve föl lesz tüntetve a lemezen. Az al­bumban egyébként a két Deb- reczeni testvér dobjátéka is mag-található majd. Ügy gon­doltuk, a B oldalra egy szám kerül, lassú, hosszan tartó, improvizációs jellegű. A fel­vételek októberben kezdőd­nek. Ezen a héten vasárnap megnyílik az Omega klub, s megragadjuk az alkalmat, hogy elmondjuk a klubtagság feltételeinek ismertetésére: hétköznaponként 5—8 óra kö­zött lehet a Műegyetemen iga-: zolványt igényelni, a belépés­hez egy igazolványkép szük­séges. A klubnapokon 5 óra­kor kezdődik a zene, mi fél 7- től 10-ig játszunk. A klubnyi­tót követő napon Bécsbe uta­zunk, ahol könnyűzenei show- felivételeken veszünk részt. A műsor egyébként olyan Tap­sifüles jellegű, minden szom­baton van ilyen az osztrák te­levízióban. Az adásra a jövő hét végén kerül sor, ugyan­h isebb szabálytalansá­got követtem el, ezért a kerületi tanácsnál figyelmeztetést kap­tam. , Megígértem, hogy ezentúl nem sértem a szabályt, az­után elbeszélgettem a tanácsi dolgozóval. Ügy látszik, ezen a napon kevesen voltak beidéz­ve, vagy újabban kevés a sza­bálysértő, mert pillanatnyilag én voltam az egyedüli ügyfél. — Mi volt a helyzet azelőtt? — kérdeztem kíváncsian. — Hallomásból és régi ira­tokból tudom, hogy ezernyi el­avult kihágás! tétel alapján büntettek. Például, akif az Alagútban ostorát pattogtat­ta. súlyos pénzbírságot, vagy három napot kapott. — Szóval most nyugodtan csattogtathatom ostoromat az Alagútban? — Minden veszély nélkül. Kipróbálhatja ... Sőt, majd £ nyári hónapokban sapka nél­kül is árusíthat fagylaltot. Az­előtt ezért súlyos pénzbírságot kellett volna fizetni. Aki nem fizetett, az leülte. így folytatta: Mi az a szolgalom? — Ha a kávéházi kasszírnő nem volt 24 éves, a 6991/1878- as rendelet szerint nagy bírsá­got fizetett a kávés. A kezemben levő újságra mutatott: — Nyugodtan olvashatja a járdán. Azelőtt megbírságolták volna. — Sóhajtani szabad volt? — Nem mindenkinek. A hordár köteles volt a megbí­zásokat tiszta egyenruhában felvenni és udvariasan megkö­szönni. Ha a megbízást meg­jegyzésekkel kísérte, káromko­dott, vagy sértő módon sóhaj­tozott, hogy ezzel is kifejezze a megbízás jelentéktelen vol­tát, a 77 818/1901-es rendelet szerint háromnapi fogházra át­változtatható pénzbírságra ítélték. Tehát neki sóhajtozni sem volt szabad. Elmosolyodott: — Tudja, mi az a 'szolga­lom? i — Nem. — Én sem ... — Nos, mint a Kihágások kézikönyve című műben olvasható, súlyos kihá­gásnak számitott „a szolgal­mak gyakorlásának megszegé­se a mederbirtokos által”. Le­het, hogy még azt sem tudta, hogy mi az a szolgalom, aki büntetett Talán csak sejtette, hogy valami mederrel kapcso­latos kihágás. — Még jó, hogy kevés em­bernek volt medre... — Ha valaki a vonó állato­kat hangos kurjantással biz­tatta, akkor is szigorú bünte­tést kapott — fejezte be a ta­nácsi dolgozó a régi szabály- sértések ismertetését. Bementem1 egy eszpresszóba. Feltűnően csinos, húsz év kö­rüli lány ült a pénztárban. A mai idők kasszírnője elvette a három forintot, és adott egy duplás blokkot. Hű, micsoda kihágás lett volna ebből vagy ötven évvel ezelőtt! Palásti László ebben a műsorban még égy magyar érdekesség lesz, fellép Kovács Kati. Négy számot játszunk, kettőt magyarul, kettőt angolul éneklünkl Két koncertet is adunk Ausztriá­ban, az egyiket az ottani ma­gyaroknak, a másikat pedig Bécsben osztrákoknak. Innen Párizsba utazunk, a hét végén a Biennálé nevű fesztiválon lépünk pódiumra, ebben a programban dzsessz- és popzenészek szerepelnek. — Mi van a beharangozott szicíliai koncerttel? — Sajnos, a 27—r28—29-ére tervezett nagyszabású bemu­tatót (az Omega többek kö­zött a Procol Harummál, a Tremelo.4sal, valamint a Led Zeppelinnel lépett volna föl) elhalasztották. A jelek szerint elképzelhető, hogy szeptem­ber végén mégis megtartják, erről táviratilag értesítenek minket. Egy miatt vagyunk szomorúak: elképzelhető, hogy a Zeppelin ez idő alatt még az USA-ban turnézik:, s nem jöhet el. Annyi biztos, hogy helyette, hasonlóan nagy­nevű zenekart hív meg a ren­dezőség. A heti nyerteseink: Szőke Julianna (Nagykőrös, IX., Losonczá u. 60.), Répás Mária (Ráckieve, Vörös tér 8.), Megyeri Lídia (Főt, Kos­suth u. 27.). Slágerlistánk: Művészlemezek: 1. (2) Beethoven: Für Elise, 2. (1) Paganini—Liszt: La Cam­panula, 3. (—) Bartók: Cso­dálatos mandarin, 4. (—) Ko­dály: Székelyfonó, 5. (3) Bar­tók: A kékszakállú herceg vá­ra. Tánclemezek: 1. (2) ■ Fák, virágok, fény (Zalatnay S.), 2. (1) Sziklaök- lű Joe (Zalatnay S.), 3. (4) El­vonult a vihar (Illés), 4. (3) Vándorúton (Neoton), 5. (5) Hegyek lánya (Délhúsa Gjon), 6. (6) Rég volt, szép volt... (Koncz Zs.), 7. (8) Lélegző, furcsa hajnalon (Non Stop), 8. (9) Várj, míg sötét lesz (Koncz Zs.), 9. (—) Ne sírj kedvesem (Zalatnay S.), 10. (10) Szomo­rú történet (Omega). sunyó—falus—tamás Vágja ki, tOltse ki, tegye bori- tékba vagy ragassza levelezőlapra és úgy küldje be szerkesztősé­günkbe (Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., Somogyi Béla u. 6.). A bo­rítékra ne feledje felírni: „Ked­venc lemezem”. Szavazóink között hetente három hanglemezt sorso­lunk ki, a Magyar Hanglemez gyártó Vállalat ajándékát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom