Pest Megyi Hírlap, 1971. szeptember (15. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-01 / 205. szám

2 1971. SZEPTEMBER 1., SZERDA Ai ifjúság vádolja az imperializmust „Az ifjúság vádolja az imperializmust” jelszó je­gyében hétfőn egyhetes konferencia kezdődött a chilei fővárosban. A kon­ferenciát a Chilei Ifjúsági Koordinációs Mozgalom, a Nemzetközi Diákszövetség és a Demokratikus Ifjúsági Diákszövetség rendezi, s azon az Egyesült Állomok­ból, Indából, Dél-Afriká­ból, Ceylonból, Franciaor­szágból, Szudánból és több latin-amerikai országból mintegy 300 külföldi is részt vesz. Napirenden a pa- rancsuralmi jobboldali rendszerek elítélése, egy Hanoiban felállítandó kór­ház részére gyűjtés, továb­bá a Kuba és a kulcsiparo­kat államosító latin-ameri­kai országok iránti szolida­ritás k'fejezésre juttatása szerepel. Az értekezlet megnyitása alkalmával hétfőn este Santiago utcáin 10 000 chilei diák és a kon­ferencia résztvevői vonul­tak fel, kifejezésre juttatva szolidaritásukat Vietnam, Daosz és Kambodzsa népei iránt. ENSZ-nyitóny: szeptember 21-én Szeptember 21-ón nyílik meg hivatalosan az ENSZ köz­gyűlésének ülésszaka — jelen­tette be hétfőn az ENSZ szó­vivője. Az általános vita szep­tember 27-én kezdődik, de a küldöttek felszólalásai való­színűleg még októberben. is tartanak. A közgyűlés elnökét a megnyitás napján választ­ják meg, ez azonban gya­korlatilag már csak for­malitás. Az ázsiai csoport van soron, hogy elnököt javasoljon, és a csoport Adam Malik indonéz külügyminisztert választotta. A jelenlegi ülésszak leg­fontosabbnak ígérkező kérdése a Kínai Népköz­társaság felvétele az ENSZ-be. Fukuda Takeo japán kül­ügyminiszter hétfői saj tóérte­kezletén kijelentette: „Nagyon valószínű”, hogy országa ál­lásit foglal egy olyan határozat mellett, amely „fontos kérdés­nek” minősítené Tajvan kizá­rását a világszervezetből. Ha ezt a határozatot a közgyűlés elfogadja, Tajvan kizárásához kétharmados többségre lesz szükség. Hazugság — egy „kínai ezredesről" A Kínai Népköztársaság ugandai nagykövetsége hétfőn jegyzéket juttatott el az ugan­dai külügyminisztériumhoz. A jegyzékben a kínai kormány határozottan tiltakozott Amin Hazaengedett tábornokok A Reuter indonéz katonai forrásokra hivatkozva azt jelenti, hogy Suharto elnök házi őrizetre módosította több Sukarno-barát tábornok el­zárását. Suharto elnök úgy döntött, hogy a szóban forgó katonai vezetőket nem állít­ják bíróság elé, más tábor­nokokat viszont, akiket vál­tozatlanul az 1965. évi puccs- ban való részvétel vádjával tartanak fogva, katonai Jtü- lönbíróság elé visznek. Panggabean tábornok, az indonéz fegyveres erők pa­rancsnokhelyettese hátfőn kö­zölte, hogy számos „C-osztá- lyú kommunistát bocsátottak, illetve bocsátanak még ez évben szabadon”. ugandai elnök állítása ellen, amely szerint az ugandai—tan­zániai határincidensek során lelőttek egy kínai tisztet. A jegyzék az állítást hazug­ságnak nevezi. Augusztus 24-én az ugandai kormány közszem­lére helyezte az állítólagos „kínai ezredes” holttestét azzal a nyilvánvaló céllal, hogy az országban felkorbácsolja a Kína-ellenes érzelmeket. A kínai kormány határozot­tan követelte, hogy az ugandai kormány biztosítsa, a jövőben hasonló incidensekre nem fog sor kerülni. BOGOTA Allende keresztapa A most hazaengedett tá­bornokok között van Mursid vezérőrnagy, Indonézia volt Fülöp-szigeteki nagykövete, Suadi vezérőrnagy, az orszá­gos katonai intézet volt kor­mányzója, Sudirog vezérőr­nagy, a katonai rendőrség volt parancsnoka, Sutardhio vezérőrnagy, volt főügyész és Sabur hadosztálytábornok, az elnöki testőrség volt parancs­noka. A puccsal vádolt és bíróság elé kerülő tisztek között van Rukman tábornok, Kelet-Lm donézia volt katonai parancs­noka, Djukardi vezérőrnagy, Bandung volt polgármestere és Pratomo ezredes, Nyugat­jává Pandegelang katonai körzetének volt parancsnoka. Allende chilei elnök, aki háromnapos hivatalos látoga­táson tartózkodik Kolum­biában, hétfőn Bogotában keresztapja lett Fidel és Raul Castrónak. Az újszülöttek ap­ja Guillermo Castro munkás, a kubai miniszterelnök lelkes híve. Az Allende jelenlétében zajló keresztelési szertartást egy „lázadó” pap, Alfonso Va- negas végezte, aki egyebek között kijelentette, a most megkeresztelt gyermekek „a latin-amerikai csecsemőknek azt a seregét jelképezik, ame­lyet föl kell szabadítani az imperialista elnyomás alól”. Salvador Allende egyébként hétfőn beszédet mond a ko­lumbiai parlament rendkívüli ülésén. Allende chilei és Mi­sád Pastrana kolumbiai el­nök kedden közös nyilatkoza­tot írtak alá azokról a nem­zetközi politikai elvekről, amelyekben a két ország egyetért. AZ AMERIKAI KÜLÜGY­MINISZTER tegnapi, houstoni beszédének befejező részében először utalt közvetlenül ar­ra, hogy a nyugat-berlini meg­állapodás eltávolíthatja az útból azokat az akadályokat, amelyeket az USA és NATO partnerei támasztottak az eu­rópai biztonsági értekezlet összehívása elé. Trix Tokióban Japánban nagy kánokat okoz a Trix nevű tájfun. Ké­pünkön: a Nagoya közelében lévő Okazaki város egyik parkolóhelyén kocsik állnak a víz alatt — a tájfun miatt ugyanis kiáradtak a folyók. A „Trix” tájfun kedden el­érte Tokiót és ,bár ereje gyen­gül, az általa okozott hatal­mas esőzés vízzel árasztotta el a japán, főváros nyugati ré­szét. Az utcákat helyenként 10 centiméter magasan víz borítja, és kénytelenek vol­tak leállítani a Tokiót Oszaká­val összekötő „rakétavona­tot”. A tájfun eddig 30 sze­mély halálát okozta, nyolcán eltűntek és hetvenhatan meg­sebesültek. A koreai kettészakított családokról.. * A Dél-koreai Vöröskereszt kedden elfogadta a demokra­tikus Korea testvérszerveze­tének azt a javaslatát, hogy a kettészakított családok sorsá­ra vonatkozó előzetes tárgya­lásaik legközelebbi ülését szeptember 20-án tartsák Panmindzsonban. A KNDK a múlt hét péntekén tette meg indítványát azzal, hogy a de­legációk összetételéről szep­tember 16-án tájékoztassák egymást a felek. A háború em Ma harminckét éve, hogy a német monopoltőke támogatá­sát és bátorítását élvező hit­leri fasiszta állam megtámad­ta Lengyelországot, és ezzel kirobbantotta a világtörténe­lem legszömyűbb és legna­gyobb pusztításait eredménye­ző háborúját. Hitler akkorra már bekebelezte Ausztriát, feldarabolta és részben biro­dalmához csatolta Csehszlová­kiát A lengyelországi táma­dást követően nem sokkal sorra lerohant egy sor euró­pai kis országot. A nyugati hatalmak formálisan hadiálla­potba kerültek ugyan a hitle­ri birodalommal, valójában azonban nem mozgósították teljes erejüket a fasiszta ve­szély elhárítására. Ügy tűnt, hogy a „Blitzkrieg”, a villám- háború eszközeivel Hitler uralma alá gyűri Európát, a világot. A Szovjetunió népeinek és fegyveres erőinek jutott az a történelmi dicsőség, hogy szét­zúzta a fasiszta fenevadat, megszabadította az emberisé­get azoktól a szörnyűségek­től, amelyeket a hiüerizmus baljós fenyegetésként ígért. A hitleri tervek meghiúsulá­sát lehetővé tette továbbá, hogy antifasiszta koalíció lé­tesült, és hogy a szabadságsze­rető népek összefogott erővel küzdöttek Berlin elestéig, a végső győzelemig. A második világháború frontjain, a bombázásokban, a koncentrációs táborokban 52 millió ember vesztette életét, még többen soha nem gyó­gyuló testi és lelki sebeket szenvedtek, felmérhetetlen anyagi értékek mentek ve­szendőibe. A háború után ért­hető volt az emberek végtelen békevágya, érthető volt, hogy mindenki kívánta: soha többé háborút! A monopol tőke urai azonban, akik milliárdokat kerestek a világháborún, nem mondtak le a hadiipar nyere­ségéről. Még be sem gyógyul­tak a sebek, máris felszították a hidegháború gyűlöletes fü­zét. A szovjet népnek a bé­kés építömunkában és a hon­védelem fejlesztésében elért hatalmas sikerei akadályozták meg, hogy az antifasiszta koa­líció felbomlása után kitörjön az újabb világháború, az ame­rikai imperializmus agressziói­val szemben meg lehetett menteni a békét. Az amerikai militarizmus a bűnös abban, hogy az ötvenes évek elején mégis háború folyt Koreában, ma is kegyetlen népirtó ag­ressziót folytatnak Indokína népei ellen és hadiállapot van a Közel-Keleten. Európában több mint ne­gyedszázada hallgatnak a fegyverek. Kontinensünk tör­ténelmében még nem volt egyfolytában ennyi ideig tartó béke. Ez mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy a meg­változott történelmi viszo­nyok között a monopoltőkés csoportok és az őket kiszolgá­ló kormányok ma már nem dönthetnek háború és béke sorsa felett. Világszerte, így kontinensünkön is, megszerve­ződtek azok a társadalmi erők, amelyek nemet mondanak az imperialista háborúkra. A burzsoá kormányok nincsenek abban a helyzetben, hogy a tömegek véleményét teljesen figyelmen kívül hagyják. A háborúellenes, antiimperialis- ta mozgalmak élén mindenütt a kommunista és munkáspár­tok vállalják a legtöbb mun­kát, felelősséget. A tömegmozgalmak egyma- gukban azonban aligha áll­hatnák útját a háborúnak. A legfőbb tényező a béke meg­őrzésében a Varsói Szerződés­ben tömörült szocialista orszá­gok katonai, diplomáciai, po­litikai ereje, tekintélye, ezen belül is a legkorszerűbb fegy­verzettel és kiképzéssel ren­delkező szovjet hadsereg. A burzsoá katonai szakértők is nem egyszer felmérték, hogy a szocialista országok közössége elleni háborús kaland a kapi­talizmus teljes vereségével és megsemmisülésével végződne. A szocialista országok poli­tikájának alapja világszerte a tartós béke megteremtése és megőrzése. E vonatkozásban döntő szerepe és hatása van az európai béke fenntartásá­nak. Éppen ezért javasolta a Varsói Szerződés politikai ta­nácskozó testületé, hogy tart­sanak az európai békéről át­fogó nemzetközi tanácskozást és teremtsék meg az új ala­pokra helyezett európai biz­tonsági rendszert. Nem a szo­cialista országokon, hanem mindenekelőtt a NATO szer­vezetén és azon belül az Egye­sült Államokon múlik, hogy a biztonsági konferencia ügye a szükségesnél lassabban halad előre. Az utóbbi hónapokban tör­tént néhány esemény, amely ismét megfontolt optimizmus­ra ad okot. Aláírták a szovjet —NSZK és a lengyel—NSZK megállapodást, folyamatban vannak a stratégiai fegyver­kezés korlátozásáról szóló szovjet—amerikai tárgyalá­sok, rendszeresen ülésezik a genfi leszerelési konferencia, a napokban pedig négyhatal­mi megállapodás született a nyugat-berlini problémáról. Ez utóbbi jelentős lépés ab­ban az irányban, hogy köze­lebb kerüljön a megvalósulás­hoz az európai biztonsági kon­ferencia, rendezni lehessen több olyan vitás kérdést, amely még a második világ­háború következményeként mérgezi a nemzetközi légkört. Az évforduló alkalmából meghajtjuk az emlékezés zász­laját az antifasiszta háború áldozatai előtt. Az élők azzal tiszteleghetnek a legméltób­ban a hősök emlékezetének, hogy összpontosítják erőiket a béke fenntartására, hogy meg­alapozzák a jövendő generá­ciók boldogabb életét. C. Tóth Béla Líbia két éve Amikor a líbiai katona­tisztek 1969 őszén megdön­tötték Idrisz király reakciós rendszerét, kijelentették, hogy ez a hatalomátvétel nem holmi palotaforrada­lom, hanem demokratikus forradalom. Arra hivatkoz­tak, hogy míg a monarchia a feudális és reakciós erők­re támaszkodott, és az or­szágot lényegében kiszol­gáltatta az imperialista ha­talmak gyarmatosító mono­póliumainak, ők olyan köz­társaságot kívánnak építe­ni, amely kifejezi a néptö­megek vágyát a nemzeti egység, a nemzeti felszaba­dulás iránt. Nyomban kije­lentették, hogy csatlakozni kívánnak az arab nemzeti felszabadító mozgalomhoz, felsorakoznak az izraeli ag­ressziónak áldozatul esett arab államok mellé, segítik őket az agresszió követiesz­ményeinek felszámolását célzó küzdelmükben. Két év rövid idő a törté­nelem szemszögéből, de a líbiai szabad tisztek e rö­vid idő alatt is sokat tet­tek, sok ígéretüket váltot­ták valóra. Elsősorban meg­szabadultak az imperialista hatalmak megalázó jelenlé­tétől, azoktól a támaszpon­toktól, amelyek lényegében béklyóba verték az orszá­got. És nem jelentéktelen bázisokról volt szó. Az an­golok Tobruk környékén hatalmas erődrendszert épí­tettek, az amerikaiak pe­dig Wheelus Field néven Tripoli közelében több mint százmillió dolláros költség­gel megépítették az Egye­sült Államok területén kí­vül fekvő legnagyobb ame­rikai légitámaszpontot. A líbiai forradalmi tanács kö­vetelésére az angolok is, az amerikaiak is engedni kényszerültek: a határidőre kiürítették támaszpontjai­kat. Igaz, az imperialisták kényszerű távozása mögött nyilván meghúzódott az is, hogy nem merték kockáz­tatni líbiai ölajérdekeltsé- geiket. A tripoli kormány nem mondta fel ezeket a koncesszióiéit, de nem ha­gyott kétséget aziránt, hogy nem tűri sokáig a megalázó olajszerződéseket. Megin­dult az a folyamat, amely­nek lényege: a külföldi tár­saságok olajjövedélmeinek erélyes lefölözése, tevé­kenységük ellenőrzése. Lí­bia ezen az úton ugyancsak sikereket ért el, és az így szerzett többletjövedelem­ből igen jelentős pénzügyi támogatást nyújt a haladó arab rendszereknek, első­sorban Egyiptomnak és Szí­riának. Ami az arab egységtörek- vések szolgálatát illeti, Lí­bia fővárosában fogalmaz­ták meg a Tripoli Chartát, az arab államszövetség alapokmányát. Khadafi ez­redes Szódat egyipto­mi és Asszad Szí­riái elnökkel együtt nem­régiben írta alá az Arab Köztársaságok Szövetségé­nek alkotmánytervezetét, amelyet éppen most, szep­tember 1-én a három or­szágban népszavazással erő­sítenek meg. A líbiai fiatal katonatisz­tek nacionalisták, a nemze­ti tőke érdekeit is képvise­lik, ezért természetesen nem egyértelmű számukra a haladás koncepciója. így általában nem ismerik — és következésképpen nem ismerik el — a tudományos szocializmus tételeit, s ezek helyett a Korán tanaira, az iszlám közösségi hagyomá­nyára hivatkoznak. Viszo- lyognak a marxizmustól, de hangsúlyozzák, hogy szem­ben állnak a gyarmatosítás és az imperializmus erői­vel; ugyanakkor' Nyugat- Európában keresnek part­nereket. Ezek az ellent­mondások nyilvánvalóan gyengítik a programot. De Líbia sem lehet kivétel: az antiimperialista küzdelem­ben a nemzeti erők legkö­vetkezetesebb, legáldozat­készebb harcostársai otthon a haladás és a demokrácia hívei, a nemzetközi poron­don pedig azok a szocialista országok, amelyek szolidá­risak az antiimperialista rendszerekkel, amelyek kö­vetkezetesen támogatják nemzeti függetlenségi poli­tikájukat. Rudny&nszky István A DÁN RÁDIÓ közlése sze­rint szeptember 21-én rendkí­vüli parlamenti választások lesznek Dániáiban. A legutób­bi parlamenti választások 1969 januárjában voltak. A LEGFRISSEBB JELEN­TÉSEK SZERINT a dél-viet­nami választásokon az alsóház 159 mandátumából a kormányt támogató képviselők 91 -et szereztek meg. A MÉH-nek a „Ronggyűjtő Hetek” alkalmával kibocsátott és nyereménnyel kisorsolt sorsjegyeinek beváltási határideje 1971. szeptember 7-én lejár! Már csak néhány nap van hátra a beváltási határnapig. A határnap lejártát kővetően a sorsjegyekre nyeremény már nem adható kil Pest megyében az alábbi sorszámú sorjegyek várnak beváltásra, osztály-számuktól függetlenül: 1000 Ft-os vásárlási utalvány nyereménnyel: 58 334, 72 034, 72 448, 72 827, 76 386 500 Ft-os vásárlási utalvány nyereménnyel: 20 467, 38 393, 55 682, 76115 200 Ft-os vásárlási utalvány nyereménnyel: 05 678, 07 240, 08 054, 08 802, 21 041, 30 085, 31 695, 31 751, 32 709, 34 129, 34 146, 35 854, 37 664, 39 346, 55 681, 59 207, 59 342, 71 175, 74 070, 74 505, 75 138, 76 231, 78 288, 78 427, 78 435, 78 713, 83 472, 83 485, 83 502. A nyereménysorsjegyek beválthatók minden Centrum Áruházban, vagy AFESZ-boltban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom