Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-06 / 184. szám

1971. AUGUSZTUS 6.. FUNTUK "‘‘^Cíviap 3 PIACI HELYZETKÉP Hullámzó felhozatal A tavalyinál alacsonyabb árak Kis jövedelem — felszámolt kertészetek Mit mond a SZÖV052 illetékes elnökhelyettese? Csütörtök reggel csendes piaci nap ígérkezik, hiszen hét I végén ugrik meg a kereslet.! Valóban, a Tolbuhin körúti 1 nagycsarnokban semmi zsú- j foltság, ráérősen szemlélődhet a vásárolni szándékozó. „Leg­főbb ideje, hogy olcsóbb már a paprika” — zsörtölődik mel­lettem egy idős asszony, vagy­is úgy elégedett, hogy közben panaszkodik is: a korábbi he- j tek és hónapok, mi tagadás, adtaik is erre némi okot — A tavalyinál nem jobb a felhozatal, de az árak most alacsonyabbal;... Nagykő;ősi Isz-áruda így összegezi tapasztalatait Pajlócz András, a nagykőrösi Rákóczi Termelőszövetkezet árudájának vezetője, aki hat esztendeje van ezen a poszton. Lássuk, milyenek hát az árak? — Még a hivatalosnál is ol­csóbbak vagyunk például pap­rikában: 5,60 helyett 4,80 fo­rintért adjuk kilóját az első osztályú árunak, mivel na­gyobb a kínálat a keresletnél... Ez persze csak a pillanatnyi helyzetre jellemző, hiszen az elmúlt héten éppenséggel za­var támadt. Felszöktek akkor az árak, nyilván a kisebb kí­nálat következményeként. Igaz, jobb volt ez a termelő­nek, de bosszankodhatott a fo­gyasztó. Hogy mcst meg mi kedvetlenedtünk el? Azt hi­szem, ha a mostani kánikula tovább tart, a paprika lesár­gul, gyorsan piacra kerül, az a termelőnek és a vásárlónak egyformán kellemetlen lesz ... Még egyszer csaik azt mond­hatom: rendkívül hullámzó az idén az ellátás, a kínálat. — Mennyi kertészete van a j nagykőrösi Rákóczinak? — Hatvan hold, ezen fölül persze még a háztáji, amely­nek termése részben szintén hozzám kerül, ebbe a havi fél­millió forintot forgalmazó áru­dába. Itt, a fővárosban egyéb­ként három árudája van a szö­vetkezetnek, Nagykőrösön négy, de most nagyon jól, bő­ségesen kapok mindenféle cikket. Amit a tsz nem ter­meszt, azt természetesen meg­veszi mástól. — Ma, csütörtökön, mi min­dent kapott? — A többi között 11 mázsa paprikát, 34 mázsa dinnyét, 4 mázsa paradicsomot, 3—3 ma­isa uborkát és fejes káposztát. Új intézkedések? Ha voltak — és lesznek? — ellátási panaszok, annak ket­tős oka van: az időjárás sze­szélyei ma még kivédhetetle­nek jobbára, továbbá közis­mert, hogy szinte katasztrofá­lisan visszaesik az ország zöld­ségtermő területe. Az állami gazdaságok és termelőszövet­kezetek vezetőinek vélemé­nyét így összegezhetném: mi­vel ez az ágazat rendkívül sok kézi munkát igényel, a kelleté­nél kevesebb embert állíthat­nak rá —, ugyanakkor gépesí­tés dolgában teljesen elmaradt a zöldségtermesztés. Magya­rán: így már nem érdemes, sőt ráfizetéssel jár ezt csinál­ni! Az általánostól nem tér el a Pest megyei gazdaságok tö­rekvése sem, amire jó bizonyí­ték például a KSH megyei igazgatóságának egyik felmé­rése. A statisztikusok a megye 17 termelőszövetkezetében tá­jékozódtak a fejlesztési, ötéves tervbeli elképzelésekről, ám e tsz-eket úgy válogatták _ ki, hogy a vizsgálódás eredménye alkalmas legyen bizonyt» ál­talános következtetések levo­nására. íme: az említett tsz-ek fegyharmada nem kívánja nö­velni zöldségtermesztését, to­vábbi egyharmada pedig a hem kielégítő jövedelmezőség tniatt kertészetének fölszámo­lását, illetve csökkentését ha­tározta el. Igaz, mindent ösz- Izevetve a zöldségfélék meny­nyisége talán nem lesz keve­sebb, ám a növekvő igények, valamint Pest megye speciális helyzete megkövetelné, hogy dinamikusabb előrelépés vált­sa föl az egyhelyben topogást. A mezőgazdasági kormányzat jól ismeri az ebbéli gondoltat, a SÉM illetékes osztálya most készíti intézkedési tervezetet. Nyilvánvaló, a gépesítés meg- í'gyorsítása immár elengedhe­tetlen, hogy a tennivalóknak csupán egyikét említsük. Félévi mérleg Mindenesetre ez annyit is jelent, hogy a Lakosság ne szá­moljon valamiféle radikális zöldség-gyümölcs árcsökkenés­sel, mert ilyesmire alig lesz mód a következő években. Az- ám, a gyümölcs! A sárgaba­racknak magas ára volt, hi­szen kevés termett, míg az őszibarack jóval olcsóbb, mint tavaly. Egészen pontosan! 1970. augusztus 4-én 3,60 volt a sárgabarack, az idén 6,60 ugyanezen a napon, míg őszi­barack dolgában így fest ez a kép: 2,60-tól 9 forintig tavaly és 2,40—7,60 most. Ezeket az egy napnál Icoráb- bi árakat már a SZÖVOSZ- ban tudom meg, ahol Patay János elnökhelyettes össze­állíttatott számomra egy komplett listát a témakörben. Akinek nem fáradságos, kö­vessen hát — igazodik a nagy­kőrösi árudavezető tapasztala­ta. Vagyis: az árak valóban alacsonyabbak most, mint 1970-ben ilyentájt. A fokhagy­ma kilója 17 — tavaly 26 fo­rint volt, fejes káposzta, kel- káposza egyformán 3,20, míg tavaly 4,20 és 4 forint volt, a zöldbab ára azonos: 6,60, ugyancsak 4—4 forint az ubor­ka kilója, 3,60 a görögdinnyéé, ami tavaly 4,50 forint volt Paprika: 6 forint az első osz­tályú, 4,80 a másodosztályú, 2,50 a leggyengébb, a lecsónál; való. Ugyanez tavaly: 8,80, 6 s 4 forint... — S tavaly ilyenkor szőlő még nem is volt a piacon — mondja Patay János. — Most 10 forintért kapható már. — Miként ítéli meg az idei ellátást? — Ha az árakra gondol, a következőt tudom mondani: januárban 113,1, márciusban 114,2, áprilisban 104,6, május­ban 91,3, júniusban ismét 104,2 százalékra rúgott a ter­mékek átlagára a tavalyihoz viszonyítva. Most az várható, hogy az árak csökkennek; a baj ott kezdődhet, ha a szá­razság még 1—2 hétig eltart, s elfogy az áru. Mindent ösz- szevetve, az elmúlt hónapok­ban három időszakot külön­böztethettünk meg: az év első harmadában szűkös volt az áruhelyzet — 1970 rosszul fi­zetett, kevés volt a tartalék —, tehát az árak megugrot­tak; április közepétől május végéig kedvezőbben alakultak az árak, mint tavaly, míg jú­niusban ismét magasabbak voltai; az árak. A szövetkeze­ti kereskedelem ugyan általá­ban megfelel árszabályozó feladatának, ám egyes idősza­kokban oly kevés terméket l;ap, hogy erre már képtelen. Ilyenkor az őstermelők és magánkereskedők 25 száza­lékkal többet is elkérnek, mint a mi árudáink. A kör bezárul Ne feledjük, hogy a MÉK- ek és ÁFÉSZ-ek csupán hoz­závetőleg a felét viszik piac­ra a zöldségnek és gyümölcs­nek. Az első félévben 12 450 vagonnyit értékesítettek, 12 százalékkal többet, mint 1970 azonos időszakában. Intenzí­vebb az átvétel a háztájiból az idén — a SZÖVOSZ elnök- helyettesével egyetemben úgy találjuk, hogy ez örvendetes. Patay János, mint egyik gaz­dájuk, végig figyelemmel kí­sérte a MÉK-ek átszervezé­sét. Ha talán korai is, mégis helyénvalónak érzem a kér­dést: milyenek a tapasztala­tai? — Jó és szükséges volt az átszervezés — válaszol az el­nökhelyettes. — Ma már azok vannak a MÉK-ek vezetésé­ben. akik a legnagyobb ter­melők, a TOT és a SZÖVOSZ elnökségének együttes ülése eredményesnek mondotta ezt a korszerűsítést, ami azonban nem zárult le teljesen, akad még teendő. Bizonyos azon­ban: bármilyen rugalmas is lesz a kereskedelem, áru nél­kül nem sokra megy ... Tehát, sokadjára, bezárul a kör: a háttér, a termelés dol­gában sürgető immár vala­miféle összefogás — visszalé­pés helyett a zöldségtermesz­tés növelése. Keresztényi Nándor A Gyógynövénykutató In­tézet budakalászi kísérleti telepén jelenleg 23 növény­fajtával folytatnak módsze­res kísérleteket és csaknem 100 fajtával pedig alapkuta­tásokat. Szépen fejlődik a kí­sérleti telepen az Amsonia Tabernaemontana. A 70 cm magas növény vérkeringési zavarokat gyógyító alapanya­got tartalmaz. A képen: Nyá- rádi Józsefné tudományos munkatárs a növény fejlődé­sét ellenőrzi. Két hét se its iá — hat k&sséybeBi Egy képviselőnő hétköznapjai Í A tanács egyik szobájában ül tobbedmagával, s figye- j li, mit mondanak a partnerek. Azokat kísérte ide, akik hivatalból választókörzetéhez tartoznak, hogy élő szóval, j| önmaguk tolmácsolják gondjaikat. A kistarcsai vidéken mindenki ismeri Kovács Istvánnét. Kovács Istvánná országgyű­lési képviselő a kistarcsai fé- sűsfonó munkásnője. Olyan ember, aki tele van energiá­val, szereti a tréfát, csíp is egyet-egyet a szavaival, de ő s.em bánja, ha talpraesett el­lenfelet kap. Tudja élvezni az életnek ezt a színét-ízét is. Ahogy belemelegszünk a beszélgetésbe, félreteszi a tré­fát, s csak egyszer-egyszer ka­csint, ha valamilyen ügyet el­mesél és megtalált valami­lyen tisztességet kiskaput, ami az ügyel; elintézését is jelenti egyúttal, — Két hét alatt 6 községben tartottam fogadóórát. És ktsz- ekben. — Hat község, hat téma? — Hatvanhat! Nem kell megrémülni, nem mondom el mind, de egy-két érdekesség megérdemli, hogy az újság­oldalra kerüljön. Pécelen azt panaszolják, nem tudják hasz­nálni a csatornát, pedig ez a község az országban is elsők között tett nagyon sokat azért, hogy a városi élet feltételeit megteremtsék vidéken. Gáz­vezeték, vízvezeték, szenny­csatorna, ez volt a nagy program. Az utóbbit mégsem tudják használni és várnal;- várnak, miközben múlik az idő. — Mi az akadály? — Csak annyi, hogy a derí­tőt nem működtethetik, mert egészségügyi előírások szerint 300 méteres körzetben nem állhat lakóépület. Itt bizony van. Vagy 15 ház áll a tilal­mas körzetben. Jó néhány millió kellene ahhoz, hogy lakóinak máshol adhassanak hajlékot. — Mit lehet tenni? — Most bizony mást nem tehetünk, minthogy megvár­juk az Egészségügyi Minisz­térium vizsgálatát, mit mond a körülmények mérlegelése után. Ha engedményt tesz­nek, gyorsan megoldódik min­den. Ha nem, a képviselő­nek tovább kell törnie a fe­jét. — Mit tesznek szóvá leg­gyakrabban az emberek? — A kisebb községekben, különösen özvegyek, igen kis pénzű nyugdíjasok azt, hogy sok nekik a községfejlesztési adó. Nem tesz különbséget a rendelkezés egy 5 ezer forint keresetű vagy egy 500 forint nyugdíjból élő ember 'között. Aki azt a nagyon keveset kap­ja, annak az évi 250 forint is sok. — S lehet-e orvosolni? — Ilyen esetekben mindig arra kérem a nekem panaszko- dót, írjon egy kérvényt a ta­nácshoz, hogy csökkentsék az adóját. Meg is teszik. Négy­öt példát is tűdnél; a közel­múltból. Persze, van gond-baj elég. Isaszegen már régóta szeretnék felújítani a főutat. De neon tudjál;, mert az ott vezető nemzetközi postakáfcel ezt megakadályozza. At kelle­ne helyezni. Ugyanitt pana­szolják, hogy májas elseje óta készen áll a szép, új postaépü­let. de valamilyen műszaki ki­fogás miatt nem veszik át. A mostani posta egy ötször öt­méteres helyen kínlódik. Föl­kerekedek. s elmegyek a Ró­zsikéhoz. .. Már a Nagynára gondolok a Budapest-vidéki posta igazgatónőjére. Mind­ketten Rózsik vagyunk. Biz­tosan tesz valamit mindkét ügyben. Nekiindul, jár-kel, ide-oda kopogtat be. Egy tárcsái útke­reszteződés megsüllyedt, bizo­nyára azért, mert alámosta a csapadék. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium egyik illetékese azt mondta, árkol- ják szépen, hogy ne folyjon alá a víz. Ezt meg is kell ten­ni. De ettől még veszélyes ma­rad az út, amelyről könnyű­szerrel lefordul a kocsi. A képviselőnő rövidesen beko­pogtat az útügyekkel foglal­kozó megyei igazgatóhoz... — Én senkit el nem küldök, jó szó, biztatás vagy remény nélkül, ha úgy érzem, igaza van. Eddig — el ne kopogjam — sikerült még, amibe bele­fogtam. Saját portámon is kell tenni egyet mást; most a tár­csái fésűfonónál intéztük. el, hogy a környék gazdaságai gyümölcsöt, de re/í paprikát is hozzanak az üzembe nagy­kereskedelmi áron. Ott vehe­tik az asszonyok, eszik a me­legben a szaftos barackot vagy viszik haza eltenni. Hát ez is hozzátartozik a képviselőség­hez. Tóth György C------ . . . .. - ü KÉ RDEZEK, PEDIG TUDOM A VÁLASZT M eg akartam kérdezni: kié a Margitsziget;? Kié a Casino? Ügy kérdezem, ahogy a Nép­szabadságban nemrégen megjelent sorozat cikk­írói kérdeztél;: Kié a Bala­ton ? Azután elvetettem, nem kérdezem, mert tu­dom: a miénk. Minden hű- süini, szórakozni vágyó emberé. Mindenkié, aki pi­henni jön a százados fák alá. aki vizsgára készül, és csak ott tud nyugodtan ta­nulni. Minden ifjú páré a sziget romantikája. Minden diáké, aki télen teletömte magát tudománnyal, és most végre kiszellöztetheti fejét. Az ifjúságé elsősor­ban a Casino. A fiatalok­nak szól a tánczene, szá­mukra csinosították, bőví­tették nagyobbra az étter­met. De visszajárhatnak az idősebbek is ide, gyönyör­ködni a párokban, a tán- colókat figyelve kissé visz- szapillantani a letűnt if­júság éveibe. Tehetik. Több mint ne­gyedszázada nyílott meg számukra, és csakis szá­mukra a Sziget. El is fe­ledtük már az akkori lelkes újságcikkeket. Megszoktuk, ami akkor új volt: nem kell fizetni többé a bejáratnál a fák árnyékáért, nem kell félni, hogy valaki meglátja üres zsebünket, kedvünkre jöhettünk, mehettünk ... J elképpé nőtt mindany- nyiunk számára a Margitsziget: játszóte­reivel, szabadtéri színpadá­val, strandjával, uszodájá­val, Casinójával. S most majdnem megkérdezem: kié a Casino, kié a Sziget? Miért bizonygatom újra magamban, hogy a miénk, miért nem természetes ez? Miért kedvetlenedtem el, amikor éppen derülni, üdülni ültem égjük este a meghitt Casinóba? Miért hökkentem meg, amikor a bejáratnál tíz forintért be­lépőt kellett váltanom? Miért tűnt úgy, mintha a pincér idegen nyelven be­szélt volna hozzám, amikor t kérdeztem és közölte: csak tizenkét és tizenhét forin­tos külföldi sörrel szolgál­hat. Olcsó magyar sör — egyáltalán nincs. A drága sem hűtött, iszonyú meleg. Egy sört és egy colát it­tunk — ketten. Mire békét­lenül távoztunk, a belépő­vel együtt ötvenest hagy­tunk a Casinóban. Mi te­hettük, mert nem a szülők adta zsebpénzen szórakoz­tunk, és nem egyetemi ösz­töndíjból kell kijönnünk. De mit tegyenek a gyere­keink? Hogyan hívjanak meg egy kislányt, amikor félhavi zsebpénzük menne rá egy sörre és egy Colára? K érdezgettem a felszol­gálót: mit szólnak a fiatalok, nem sokall­ják az árakat? De, termé­szetesen sokallják, de aki­nek nincs pénze, ne jöjjön ide. S különben is, a Casino inkább a külföldiek számá­ra van — válaszolta. Saj­nos. hasonló a hivatalos vá­lasz is. Pedig nem túl erős az érv: ne jöjjenek ide az egyetemisták, az ipari ta­nulók, az érettségizői; — a jövedelem nélküli ifjúság. A Nagyszálló, a Casino, a Balaton szép szállodái, ét­termei mind a pénzes kül­földieket várják! A buda­pesti három ifjúsági park — legyen bármilj’en nagy­szerű — képtelen befogad­ni a főváros valamennyi fiatalját, és nem is a Bala­tonba Sziget, a Dunakanyar helyett épí tették. Milyen egyszerű lehetne a megoldás. Igazolványt kellene kapniok a diákok­nak, ne kelljen belépőt fi­zetniük. S egyszerű lenne olcsóbb magyar sört is fel­szolgálni az osztrák és len­gyel sör helyett. Nem ítélem el a vendég­látóipar illetékeseit, tőlük azt várják, hogy számolja­nak, csal; számoljanak, nye­reséggel, nagy bevétellel dolgozzanak, de ... A régi lelkesedés most lázadássá érlelődik bennem. Mit jelentett nekünk, negyedszázaddal ezelőtti fiataloknak a Szi­get. Jelkép, politikai jelkép volt. És sehogysem akarom elhinni, hogy valami meg­változott. Annyira megvál­tozott, hogy csak számolni tudunk, és néhány ezer fo­rint többletbevételért meg­feledkezünk arról, amiért tulajdonképpen megnyúlt a Casino, a Margitsziget, min. denki előtt. Hogy közkincs ’egyen, és ne csak dekorá­ció a külföldieknek. —sri (Folytatás az 1. oldalról.) én ünnepi tanácsüléssel, más­nap munkás-paraszt találko­zókkal, különböző ünnepsé- ■ gekkel emlékezik az alkot­mányra. A nagykátai járás több községében aratóbált, tá­bortüzet, felvonulásokat és ut­cabálokat rendeznek. A váci járás l;ót nagyobb szabású ün. népségét Szobon és Dunake­szin tartják. A szabi napok keretében augusztus 19-én átadják az új zeneiskolát, és a Bör­zsöny Múzeumban meg­nyitják a Pest megyei népművészeti kiállítást. Bizonyára sok résztvevője lesz az esti Duna-parti tábortűznek is. Másnap nagyszabású nem­zetiségi találkozót rendeznek. Megnyitnak egy Csehszlová­kiát bemutató kiállítást is. Pó. diumra lépnek a váci járás nemzetiségi kultúrcsoportjai. Az ünnepségeken a határmen­ti szlovák községek is képvi­seltetik magukat. Dunakeszin vendégművészek lépnek fel, ezután a zeneiskolások hang­versenye, majd egy irodalmi est következik Nagy László Kossuth-díjas költő részvéte­lével. Délután átadják a java­részt társadalmi összefogással létesített ifjúsági parkot. A dabasi járás legjelentő* sebb műsorát Öcsán tartják. Egész napos műsor, kultu­rális és sportvetélkedő, s a Felsőbabádi Állami Gazda­ság saját termékeiből ösz- szeállított kiállítás is sze­repel programjukban. Eljönnek majd egy szovjet ka­tonai alakulat képviselői is. A budai járás Érden, augusztus 18-án rendezi munkás-paraszt találkozóját. Sóskúton másnap felavatják az új klubkönyvtá­rat. Az ünnepi szónok Barin- kai Oszkárné, a Pest megjrei pártbizottság titkára lesz. Rác­kevén a zenés ébresztő után az István téren gyülekeznek a felvonulók, együtt mennek el a Savoyai-kastély udvarára, ahol a járási központi ünnep­ségre kerül sor. A nap érdekessége lesz a tömegszervezetek székha­zában összegyűjtött repü­lő-, hajó-, autó- és techni­kai modellek sokasága, s a könnyűbúvár- és lég'be­mutató, ejtőernyős ugrás­sal. Alkonyaikor kajak-kenu ver­seny, vízi felvonulás és tűzijá­ték zárja a napot a Duna-par- ton, míg az István téren esti utcabál tesz pontot az alkot­mánynapi programsorozatra. tgy. MIJÁTÉK, A AUGUSZTUS 20-ÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom