Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-27 / 201. szám

í'i- / itLGVEI 1971. AUGUSZTUS 27., PÉNTEK Dunántúli kisvárosok III. találkozója Vita Szentendrén a szabad idöröt Harmadízben rendezik meg Szentendrén tegnap és ma a dunántúli kisvárosok III. ta­lálkozóját, amelynek központi témája idén a Szabadidő­probléma a kisvárosban címet viselte. Kőszegről, Komáromból, Esz­tergomból, Balatonfürediről, Siófokról, Tatáról, Tapolcá­ról, Csornáról, Százhalombat­táról, Szigetvárról, Oroszlány­ból, Keszthelyről, Kapuvárról, Dombóvárról és Sárvárról ér­keztek a városi pártbizottsá­gok képviselői, a helyi taná­csok elnökhelyettesei, a mű­velődési osztályok, valamint a művelődési házak vezetőd. A meghívottak már szerdán ér­keztek, akiknek tiszteletére a városháza dísztermében Hidas Pál tanácselnök adott foga­dást. Másnap reggel ugyan­csak a díszteremben kezdő­dött a kétnapos megbeszélés. A városi tanácselnök üdvö­zölte az elnökségben helyet foglaló Gabányi Lajost, a me­gyei és Sípos Árpádot, a vá­rosi pártbizottság osztályveze­tőjét, valamint Hargitai Ká­rolyt, a megyei tanács műve­lődésügyi osztályvezetőjét. Szöllösi Sándor, a megyei tanács elnökhelyettese meg­nyitójában Szentendre kiala­kulását és fejlődését ismertet­te, majd átadta a szót dr. Fukász Györgynek, a filozófiai tudományok doktorának. Dr. Fukász György előadá­sában kifejtette: téves volt az az elgondolás, hogy a szabad szombat egyúttal magával hozza a művelődés iránti igény emelkedését. Hazánk­ban ma csaknem kétmillió embert érint a részleges mun­kaidő-csökkenés. Győrött és a csepeli munkások között vé­geztek kutatásokat: ki hogyan gazdálkodik többletidejével. Kiderült, hogy míg Csepelen 14 százalékkal nőtt a kifeje­zett szabadidő-tevékenység, addig Győrött csak nyolccal. Ezen belül: míg a férfiak 21 százaléka jutott többletidő­höz, addig a nők közül csak egy százalék. Előadása további részében beszámolt a külföldi hasonló tapasztalatokról, majd arról beszélt: meg kell tanítani az embereket, értékeljék a sza­VÁLÁSSZA A BIZTONSÁGOS UTAT! ít bad időt. Ugyanakkor tovább kell lépni, s meg kell terem­teni az erre szolgáló feltétele­ket is. Csökkenteni kell az utazásra fordított időt, jobban ki kell terjeszteni, hatéko­nyabbá tenni a szolgáltatáso­kat. A művelődési központok­nak vonzó programokkal ré­tegekhez szóló agitációt kell végezniük. A szünet után dr. Heleszta Sándor, az ELTE népművelési tanszakának tanársegéde tar­tott előadást a szabadidő-ku­tatások tapasztalatairól és módszereiről, majd dr. Koltai Iván, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Kutató Intézetének tudományos munkatársa a nö­vekvő szabad idő adta fo­gyasztóigények kielégítéséről beszélt. Ebéd után a résztvevők Szentendrével ismerkedtek. Megtekintették a város mű­emlékeit, nevezetességeit. Au­tóbusz-kirándulást tettek Vi- segrádra és a parkerdőbe. Ma reggel a tanácskozást tovább folytatják. A vitát No­votny Béla tanácselnök-he­lyettes nyitja meg, a hozzá­szólásokat dr. Fukász György foglalja össze és ad választ a kérdésekre. Ezután megálla­podnak abban, hogy jövőre melyik városban kerül sor a rendezvényre és milyen té­mákról szóljanak majd az elő­adások. A kétnapos találkozó befe­jezi ekor a városi tanács séta­hajózáson látja vendégül a résztvevőket. k. m. A bajai Türr István Mú­zeumban új, érdekes néprajzi, régészeti állandó kiállítást ké­szítenek elő. Bemutatják majd az utóbbi másfél évben szer­zett több, mint ezer muzeális értékű tárgy legértékesebb­jeit, köztük régi paraszti búto­rokat, a három nemzetiségű vidék színpompás népviseleté­nek szinte teljes anyagát, a bácskai díszes népi szőttese­ket, kerámiáikat. A művelődési intézmény régészeti expedíció­ja egyidejűleg féttáró-lélet- merntő munkát végez Madaras határában, Európa legnagyobb késő hunkori roxolán sírmező­jében. A leleteket, a másfél évezredes edényeket, ékszere­ket, gyöngyöket, fibuláikait, karpereceket, s más tárgyaikat folyamatosan restaurálják a múzeumban. Az új kiállítás régészeti részlege ugyanis a roxolán sírok anyagát szemlél' teti majd. STUDIOPREMIER Tojás Joe Szeptember 9-én alakul meg a Vígszínház Stúdió Színpada a Pesti Színháznak erre az al­kalomra százszemélyesre szű­kített nézőterén. A tervek sze­rint a stúdiószínpadon éjsza­kai előadásokat tartanak. Az első premiert épp a megnyitó napján tartják, amikor Peter Nicols Tojás Joe halálának egy napja című darabját tűzik műsorra a fiatal Kern András rendezésében, akinek egyben ez lesz rendezői bemutatkozá­sa is. Az első stúdiódarab szerep­lői: Pap Éva, Tordy Géza, Sze­gedi Erika, Balázs Péter, Su­lyok Mária és egy tízéves kis­lány: Zeitler Orsolya. PORTRÉ FILM Portréfilm ké­szül a televízióban Andor Éváról, az Állami Operaház kiváló szólóéneke­séről. A filmet Mikó András ren­dezi, vezető opera­tőr Kecskés László. BEL YEGCENTENARIUM A BLACK PENNYTOL A KÉTKRAJCÁR.OSIG A bélyeg, amit a levéleink- re ragasztunk, annyira megszo­kott, mindennapi dolog, hogy átérezni is nehéz a centená­rium jelentőségét, amelynek alkalmából szeptember 4-e és 12-e között nemzetközi bélyeg­kiállításnak ad otthont a bu­dapesti Szépművészeti Mú­Csak készpénzért Bizony átéreznénk a bélyeg fontosságát, ha nem volna! Mert volt ilyen időszak is, pél­dául a második világháború végén, a felszabadulást követő első hetekben, hónapokban, ESZMECSERE Hányán járunk moziba? KÉNYELMESEBBEK let­tünk. Ritkábban mozdulunk ki otthonról. Legalábbis moziba kevesebbet járunk. Azt mond­ják, hogy leülünk a tv-készü- lék elé, otthonosan elhelyezke­dünk — papucsban, háziruhá­ban (e két ruhadarab felemlí­tése rendkívül fontos!), eszünk, iszunk és még a szünet és az adáshiba feliratait is nézzük. Ezért aztán a mozik válságban vannak. Az biztos, hogy a mo­zi az otthoni fotelnál kényel­metlenebb. Volt idő, amikor a mozik ké­nyelmesebbek, összkomforto­sabbak voltak, mint ottho­naink, amelyekből ráadásul még a tv-készülék is hiányzott. Ezért aztán moziba jártunk. De a kocka megfordult — sze­rencsére — egyre többünknek van igazi otthona. Hozzá kell szoknunk, ki kell élveznünk az otthon kényelmét és a nálunk még mindig új televíziót. Majd ha mindezt megszoktuk, lehet, hogy ismét váltunk je­gyet moziba. S mintha máris többen vál­tanánk mozijegyet. No nem annyit, mint az ötvenes évek végén, de többet, mint a 60-as évek végén. Egymillió-hétszáz- kilencvenegyezren mentünk moziba, Pest megye 150 mozi­jába, januártól júliusig, tehát fél év alatt. Többen, mint ta­valy, vagy azelőtt, vagy még azelőtt. A Pest megyei Mozi­üzemi Vállalat túlteljesítette féléves tervét, négy1 százalék­kal. A mozistatisztika utóbbi években csökkenő megyed gra­fikonja, most először ismét emelkedik. Igaz, nem sokat mond, hogy a megye filmszín­házaiban minden előadásra egy nézővel több jutott, mint az elmúlt félévben, vagyis 77 néző helyett 78 előtt vetítettek le egy-egy filmet. 78 néző, bi­zony nem sok, hiszen a megye mozijainak kihasználtsága 37,7 százalékos volt az elmúlt fél­évben, tehát valamivel több, mint harmad „házat” jeleznek a számok. Egy-egy ember öt- ször-hatszor megy moziba me­gyénkben. Az országos átlag ennél magasabb, hét-nyolc mozilátogatás jut etgy főre. De ne felejtsük el, hogy megyénk több százezer bejárója és a fő­város környéki falvi lakói — ők még „kék busszal” is köz­lekedhetnék — nagyon gyak­ran a budapesti mozikba jár­nak. Mert itt hamarabb lát­hatják az új filmeket; ha ép­pen ráérnek,' délelőtt is beül­hetnek moziba; és komforto­sabbak ezek a filmszínházak; esetleg jobb a kép és a hang minősége is. Megyénk városai­ban ’ma határozottan többen járnak moziba, mint a hatva­nas évek végén. A községek­ben a statisztika emelkedő grafikonja még nem érezhető ennyire. Hennádon például az elmúlt félévben egy lakosra csupán egy mozdáitogatás esett. A FALVAK LAKÓI tehát még otthonülőbbek? Minden­esetre hagyományos életfor­májuk szerint igen. De hát változik falun is az életmód, ennek számos tanújele van. Viszont éppen ezek a válto­zások — a gombamódra sza­porodó, új , modem házak, háztartási gépek, kocsik és tv-készülékek — az összkom­fortosabb élet feltételei egy másfajta „otthonülést” ala­kítottak ki: a civilizáltabb élet otthoni élvezetét. Sokan leírták már: a civilizáció és a kultúra nem ugyanaz, sőt egy ponton mintha egymás ellen hatnának. A civilizációs kényelem először — amikor még újdonság és szokatlan — háttérbe szorít minden mást. 3 valljuk be: falvaink azelőtt — sokszor még ma is — nem voltak a civilizációs kénye­lem példái, és most is még csak „átmenetben” vannak az összkomfortos lét felé. A fal­vak lakossága ezért dolgozik és küzd — s talán ezért is jár kevesebbet moziba, mint azelőtt, amikor még sokkal kényelmetlenebb körülmé­nyek között élt —, mondjuk az ötvenes években. Igén» de akkor a mozi volt az új­donság, az, hogy rendszeres mozielőadásökat tartottak minden faluban, ott is, ahol azelőtt azt sem tudták, mi a film. Ma már tudják, s egy­általán nem hat az újdonság erejével egy keskenyfi lm­vetítő, elmosódott képekkel, kényelmetlen székkel. Viszont ott a tv, amely mindenhol egyforma, azt mondhatnánk, hogy élvezésének körülmé­nyei demokratikusabbak. AZ EMBEREKET szórako­zási és kulturális igényük hajtja moziba. Örüljiünk-e, hogy a nézőszám emelkedése jelentéktelen? Ne örüljünk és ne keseregjünk! Az a tapasz­talat — megyénként is —, hogy moziba főleg a fiatalok járnak, s közülük sokan csak kimondottan szórakozásiból, gyakran felszínes szórako­zásból. Ezért aztán a fiata­lok sokat járhatnak moziba, mert sok a közvetlen szóra­koztatási céllal készült film. Aki pedig a szórakozás mel­lett kulturálódni is szeretne, kevesebbet jár moziba, mert viszonylag kevés az olyan színvonalas alkotás, amely az általános szórakozási és a kul­turálódási igényeket is „egy­szerre” elégíti ki. SOKAT ÉS SOKAN vitat­koznak azon, hogy a közön­séget hogyan kellene ismét moziba csábítani. Ezt senki nem tudja. Felteszem a kér­dést: minek az érdekében kel­lene csábítani? Azért, hogy a filmforgalmazás nyeresé­ges legyen? Azért, hogy a statisztika kedvező számokat mutathasson ki? Ezekért nem érdemes, mert ezek Part pour l’art okok. Akkor miért ke­sergünk? Jobban járhatunk, ha a színvonaltalan filmdöm- pingnek kevesebb a látogató­ja, mint, ahogy azt a bevételi tervben előirányozták. Mert nem azért kell harcolni a mozik közönségéért, hogy csu­pán tele legyenek a mozik. Berkovits György amikor még nem állt helyre a központi bélyegkibocsátás, s nem egy postahivatalban kéz­zel írták a borítékra, hogy a levelet feladója készpénzzel bérmentesítette. Valamikor azonban minden levelet készpénzért továbbítot­tak. Bonyolult és hosszadalmas volt így a feladás és a levél kiváltása. Érthető, hogy hamar elterjedt a világon Rowland Hill angol tanító elgondolása, aki 1837-ben adta közre postai reformtervét. Az angol parla­ment három év múlva elfo­gadta a javaslatot, amely a le­velek súly szerinti, bonyolult tarifájú díjazása helyett beve­zette az 1 pennys bélyeget, a black pennyt, amellyel fél un­cia súlyig minden levelet to­vábbítottak. A reformernek még húszezer font nemzeti ju­talmat is megszavazott a par­lament. Tegyük hozzá, amilyen hamar elterjedt a bélyeg, olyan hamar lábrakapott a bé­lyeggyűjtés is, már a múlt szá­zad ötvenes éveiben. Az ango­lokat követték a franciák, a belgák s a kontinens többi né­pei, r * „.Alladalmi posta” Ausztria 1850-ben bocsátotta ki az első bélyeget s mondhat­juk: a magyar szabadságharc bukásán múlott, hogy nem egyidejűleg, vagy azt megelőz­ve született meg a magyar postabélyeg. Filatelistáink ku­tatómunkájának eredménye­ként előkerült ugyanis az a terv, amelyet Than Mór — Barabás Miklósnak, a kor hí­res festőjének tanítványa — készített 1848 júliusában. Ez az „egy krajczár”-os bé­lyeg lett volna a „magyar ál- ladalmi posta” első levélbélye­ge. Ehelyett azonban — drá­gult közben az élet is — első forgalomba került hazai bé­lyegünk legkisebb címlete két- krajcáros lett, de addig is rö­gös volt az út. A szabadság- harc bukása után hosszú ideig szóba sem kerülhetett a ma­gyar bélyegkiadás ügye. Itt látható Csak az 1867. évi kiegyezés­sel fogalmazták meg ismét ezt az. igényt. Majd több minit há­romévi alkudozás után sike­rült ebben az ügyben megálla­podásra jutni. Nagy munka volt még hátra: a bélyeg meg­tervezése és — főleg — kivite­lezése. A bélyegnyomtaitás igé­nyes munka — nyomdaipa­runk pedig fejletten volt, hi­szen az ország iparosodása csak ezután bontakozott ki. Az első bélyeget réznyomatosra tervezték, de aztán először — ideiglenesen — kőnyomással kerültek forgalomba. Nemzeti vívmány volt ez abban a kor­ban, ha a kiegyezés alapján is. Ez utóbbit jelképezte, hogy a magyar felirat fölött Ferenc József képe állt, s nem a ma­gyar címer, minit az 1848-as bélyegterven. A bélyeg ilyenformán törté­nelem is. De nemcsak történe­lem. Emlékszem tanyai taní­tókra, akik bélyegek képeivel szemléltették várainkat, váro­saink nevezetességeit, a növé­nyeket és az állatokat az isko­lában. Erre is alkalmas a bé­lyeg. S nem véletlenül a Szépmű­vészeti Múzeum adott a kiállí­tásnak otthon: a bélyeg műal­kotás is. Sajátos kisgrafika, amelynek megvoltak minden korban az igényes művészei, Németh Ferenc Felveszünk lakatos, villanyszerelő, épületbádogos, vizszerelő, asztalos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, kubikos, vasbetonszerelő, könnyűgépkezelő, tetőfedő szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat, rakodókat, raktári segédmunkásokat, karosszérialakatost, autóvillamossági szerelőt, gépkocsivezetőt, gépkocsiszerelőt, útkövezőt azonnali belépésre. Segédmunkásnak 16. évet betöltött fiúk is jelentkezhetnek. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Bp. IX. kér. Viola utca 45. Néprajzi—régészeti állandó kiállítás Baján MII KELI TUDNI? Mit kell tudni? címmel új sorozat látott napvilágot a Kossuth Könyvkiadónál. A so­rozatban elsőként Fencsik László Mit kell tudni a világ kommunista pártjairól? című köteté jelent meg, amelypen 88 ország kommunista pártjá­nak történetét, jelenlegi hely­zetét, adatait foglalja össze.

Next

/
Oldalképek
Tartalom