Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

““v/tiWíip 1971. AUGUSZTUS 23-, CSÜTÖRTÖK ÚJ FÉSZEKRAK ÓK Rét és fél szoba boldogság A hangokat meg kell szokni — mentegetőzik, és harátságö­Csontfésű, bronznyel ű kés A Tolna megyei Tamási ha­tárában longobárd temető fel­tárását fejezte be dr. Bóna István budapesti régészpro­fesszor. Az úgynevezett csikó­legelő homokbányája fölött három éven át tartottak az ácatáscsk, amelyek során öt­venhárom sírt tártak fel, de csak káromban találtak mel­lékleteket. Az egyik női sír­ból ezüstpántos hegyikristály csüngő, gyöngy, csontfésű és bronznyelű kés, az egyik har­cos sírjából pedig szép cse­répedénylelet és több nyíl ke­rült napvilágra. Száz munkás kezeli Az ország eddigi legnagyobb Rartésnevelő és hizlaló telepét építik fel 1972. végére a Bajai Atomi Gazdaságban. A hatal­mas kombinát teljes beruhá­zási költsége mintegy 350 mil­lió forint lesz. Egyidejűleg száz szakmun­kást képeznek ki két turnus­ban 300—300 órás tanfolyamon a korszerű, ipari üzemtechno­lógiával dolgozó sertéstelep számára, a kiskunfélegyházi mezőgazdasági és élelmiszer- ipari szaikmunkásképző inté­zet szakmai irányításával. Ez a száz munkás kezeld majd az egész sertéskombinótot, amely teljes üzemeléssel évente mint­egy 120 000 hízott sertést bo­csát ki. A nagykőrösi Arany János Termelőszövetkezet központi irodájában Labanc Árpád fő- mezőgazdász éppen a jövő évi gabonatáblákat alakí­totta ki a termelőszövetke­zet térképén. © Elégedettek-e az idei ga­bonaterméssel ? — Teljes mértékben. 17 vagonnal többet takarítot­tunk be, mint amennyire szá­mítottunk. A búza megadta a holdankénti 16 mázsát. © Felkészültek-e az őszi vetésekre? — A tarlószántást befejez­tük. Most már csak azt vár­juk, hogy egv kicsit beázzon a föld, s megkezdhessük a vetőszántást és a vetést. Fon­tos, hogy minél hamarabb földbe kerüljön a maggabo­na. • A sertéshizlalással is jól boldogulnak? — Elég jól. A baromfine­velés helyett, ismét hozzáfog­tunk a sertéshizlalásihoz. Száz hízott sertést már leadtunk, s minden hónapban leadunk további száz darabot. A Nagykőrösi Konzervgyár­nak országszerte sok a kihe­lyezett telepe. E telepekkel nélkülözhetetlen az állandó kapcsolat. A kapcsolat fenn­tartását nagyon olcsó és ötle­tes módon oldották meg. Rá­dió segítségével. Az üzemi bérelszámoló szomszédságában található az a barátságos kis helyiség, ahol I. Tóth Ferencnével beszélget­tem. — Mi az URH-s munkája? — Az állandó összeköttetés biztosítása. Ha például itt ágy határoz a vezetőség, hogy Abonyban paradicsomlevet készítsenek, akkor mi rögtön hívjuk Abonyt, s leadjuk az értesítést. Az idén tavasszal kaptunk egy BRG adóvevőt, a régi, elavult készülék helyett Kicsi, a kezelése egyszerű. Kü­lönösebb munkát talán maga Teherautó porol végig Ceg­léden, a Köztársaság úton, majd bekanyarodik a Szövet­ség utcába. A második épület­nél ál meg. Bútorokat raknak le róla. Költöznek az új.- fé- szeknakók. Napokkal ezelőtt adták át a bővülő lakótelepen a háromemeletes házat. A kö­vetkező falait is felhúzták már, a munkások a tetején dolgoznak, messzire hallatszó fütyörészésseü. Az új „álompalota” kék-sár­ga színei hangulatossá teszik a környéket. Az ablakokon fé­nyesen csillan a délutáni nap. A legtöbb lakásba már beköl­töztek a tulajdonosok. Kiszűrődő „életjelek” alap­ján. tájékozódom: zene szól, edények csörrennek, virágok pompáznak az erkélyen. Be­lépek a szélső lépcsőházija. Friss festékillatot érzete. Csak az egyik földszinti ajtón talá­lok névtáblát. B ILLA.Í GYU­LA — ez áll rajta. A csalód tehát már itt él, gondolom. Megnyomom a csengőt. Csend. Majd kopogok. Erre mag jele­nik a házigazda. — A csengő már elromlott © Mi hír a tehenészetben? — A tuberkulózismentes ál­lapot fenntartása nagyon ne­héz, amíg a határban fertő­zött tehenek mászkálnak. A takarmányozást csaknem száz hold lucernánkkal igyekszünk biztosítani. Másod vetéskép­pen silókukoricát is vetet­tünk, de az, a szárazság kö­vetkeztében, rosszul kelt, és lassan fejlődik. © Kásának valót is termel­nek? — Igen. Főterménynek 31 hold leölést vetettünk, mely elég jól bevált, éppen most aratjuk. Másodvetésünk is van, tarlóban, 40 hold, mely alig araszos, s kínjában a bu­gáját hányja. © A kertészet? — Paradicsomunk ós ubor­kánk már teljesítette a ter­vet. A görögdinnye, bár jég­verést is kapott, megduoiáz- ta. 2400 négyszögöl fóliás paprikánk 104 ezer, 1200 négvszögöl tompa paprikánk eddig 64 ezer forintot adott. A cukorréoát is öntözzük, bő termést várunk. A jó ered­ményeket azonban rontja az a kár, melyet az aszály oko­zott a kukoricásban. K. L. az adminisztráció jelent. Min­den páros órában jelentést kell tennünk a beérkezett adatokról. — Jobb az URH, mint a te­lefon? — Lényegesen jobb, hiszen a telefon egyrészt drága, más­részt nagyon lassú. Szeretem ezt a munkát. Nem nehéz, csak figyelmet igényel, meg sok érdekesség is van benne. — Egyedül dolgozik? — Nem. Három műszakban váltjuk egymást. Folytatnánk a beszélgetést, de egy lágyan sípoló hang fél­beszakít: — Halló, itt Farmos ... Vé­tel... A pár percnyi rádióbeszélge­tés után én is elköszönök: — Jó vételt! Miklay Jenő san kér, lépjek beljebb. Körülnézak. Ragyogó tiszta­ság mindenütt. Színes falaik, fehér ajtók, fénylő parkett, modem bútorok. Leülünk. — Boldogok? — kérdeziem, inkább csak illendőségből, mert a választ úgyis tudom. — Kimondhatatlanul! — su­gárzik Billai Gyula arca. — Négytagú a család. Velünk él a nagymama és a kislányunk. A feleségem most nincs itthon, hamarosan megjön. — Hol laktak eddig? — A Mátyás király utcában. Rendkívül rossz körülmények között. A vizes, dohos, omlado­zó faliak szinte elviselhetetlen­né tették életünket. A felesé­gem egészsége ott ment tőnkre. A reuma kínozza. Negyven­nyolc éves, és már leszázalé­kolták. Én januárban mentem nyugdíjba, a szolgáltató késé­nél voltam főkönyvelő. — Mióta gyűjtötték az új lakásra? — Négy éve adtuk be a ké­relmet. De már előtte is ösz- szeraktunk minden fillért. — Mikor költöztek? — Augusztus 5-én. Ez volt életünk egyik legboldogabb napja. Képzelje, azelőtt mene­kültem otthonról, a rassz, nyirkos levegő miatt. Most meg napokig ki som mozdu­lok. Csaik ülök és gyönyörkö­döm a lakásban. Öregségemre éltem meg, hogy saját fürdő­szobám van. — Nem okozott gondot a be­rendezkedés? — Kész tervekkel jöttünk ide. Már hónapokkal ezelőtt itt nézelődtem mindennap. Fi­gyeltem az építkezést. Azután a családdal együtt méricskél­tünk, sakkoztunk a bútorokkal, így alakult ká a közös elkép­zelés. Katika most lesz nyolcadi­kos* — A régi lakásban nlem na­gyon szerettem takarítani. Most örömmel csinálom, akár több­ször is naponta. Igazi boldog­ságom, hogy külön szobát kap­tam. S ajándékul egy kis könyvtárat. Bent ülök reggel­től estig és olvasok. A tanulás is jobban megy majd ebban a kedves környezőiben. Miután — hála a modem tu­dománynak, melynek segítsé­gével az ember számára rég­óta óhajtott televigaszt felta­lálták —, mindennapi életünk sokkal szebb és egyszerűbb lett. Ez a — merem állítani — korszakalkotó találmány óv minket és mindenkit az ön- gyilkosságtól, önzéstől, öncson­kítástól, öntúlbecsüléstől és számos le nem írható egyéb szerencsétlenségtől. Csak fel kell tárcsázni a megfelelő tele­fonszámot — amennyiben van az embernek telefonja —, mely a televigasz találmánya szerint is még mindig a meg nem valósítható vágyálmok közé tartozik, s az ember, ha megkapta a televigasz-kapcso- lást, mindent frissen és felsza­badultan elmond, ami a szí­vén, máján, gyomrán, veséjén és másutt van elraktározva. Pontosan így tett a minap Szczesny Flimon kolléga is: — Jó napot! — mondta a te- levigasz-vonalának. — Súlyos lelki depresszióban gyötrődöm, — Kritikusban? — így a te­levigasz túlsó oldaláról egy hang. — Igen. Kritikus depresszió­ban, — Fogadja őszinte részvé­tem. — Hogyan? — morogta Szczesny Flimon. — Nincs szükségem az együttérzésre, ah­hoz itt van számomra a Chari­tas. önök azért léteznek, hogy engem telefonon keresztül megvigasztaljanak és alaposan kiönthessem bajaimat-gondjai­A nagymama nevetve veszi át a szót: — Amikor beléptem, úgy éreztem, mintha előkelő pesti szalonba érkeznék. De azért szolmi kell az új életmódot. Furcsa például, hogy minden áfchallatszik a szomszédoktól. A fenti lakótárs esténként zon­gorázik. Örömünkben még „égi” zenének halljuk. Hiány­zik a rózsás, lugasos kiskert. Az lenne jó, ha padokkal, fáldkal, virágokkal parkosíta­nák ezt a lakótelepet Éppen indulni készültem, amikor megjött Biliai Gyulá- né. — Az első napokban aludni sem tudtam az örömtől — csapja össze tenyerét — Felül­tem, körülnéztem, és azt hit­tem, szép álom csupán. Csak a reggeli napsugár nyugtatott mag, hogy minden igaz! Búcsúztam , azzal, hogy a meglelt őreimet sokáig őrizzék e friss falak. Kohimayer Adám Illatcsapdák A Somogy megyei gyéké- nyesi vasútállomásra naponta vagonszámra érkeznek a ten­gerentúlról importált termé­kek. A növényvédelmi határ­kirendeltség dolgozói minden befutó árut gondosan átvizs­gálnak, nehogy fertőzött ter­mék kerüljön az országba. A narancslágy azonban így is el­kerülheti az ellenőrzést, kire­pülhet a vagonból és károkat okozhat gyümölcsöseinkben. Ennek megakadályozására Gyékényes körzetében illat- csapdákat állítottak fel, szám- szerint 18-.at, a kajszi-, és.őszi­barackfákra helyezett mű­anyag dobozok úgynevezett rimadlaur illatanyaga messzi­ről odavonzza a narancsle­gyet, így valósággal védőfalat húztak a határkirendeltség körzetében. mat. Ön egy közönséges tökfej, uram. Ért engem, uram? Egy tökfej. ön nem alkalmas a te- levigasz-hivatalhoz, helyez­kedjék el inkább egy vidéki termelőszövetkezetben! — Jól van, uram. Biztatni én is tudom. Csak ne hagyja el magát, ön megsértett egy hi­vatásos pszichológust hivatá­sának gyakorlásában telefo­non. Mégis, ha elveszítené a türelmét, akkor tudom majd, hol találom meg... Akkor az­után nem ismerek semmiféle kegyelmet. — Fenyeget engem, uram? Maga szomorú büdösszegfú. Még az a jó, hogy maga egy hivatalból kirendelt televi­gasztaló, különben belerúgnék a... feleljen... — Értem, uram, ön azt kí­vánja, hogy én olyan maga­san repüljek a levegőbe, hogy fenn az égbolt alatt meghaljak az éhségtől, mielőtt visszatér­nék a mi szép és csodálatos földünkre... Ez régi szólás­mondás. Valami újabb nem jut az eszébe? Nem is csodálko­zom, hogy depresszióban szen­ved. Mivel ön egy kis szürke tömegecske, egy részecskéje annak az óriási tömegnek, mely benépesíti a világot, egy ici-pici csavarocska mindössze, egy senki, ami nem válik ki a milliárdokból. ön tulajdonkép­pen egy közönséges x-szel is pótolható lenne, miután olyan­ból, mint ön, ezer is akad. Most aztán megfejtettem önt. Lám, lám, semmi új nem jut eszébe, semmi új alakítás, Száz hízott sertés havonta Őszi szántás-vetés - Már csak az esőt várják CYÁRI RÁDIÓ Halló, itt központ! M. A. Wasíhwski: TELEVIGASZ A vácszentlász­Uborkaszezon , , , vetkezet szántó­földi kertészeté­ben javában szedik az uborkát. Az asszonyoknak a vakációzó diákok is segítenek, hogy naponta egy-két vagon árut küld- hessenek a Hatvani Konzervgyárba. Náluk nincs „uborkasze­zon” ... 1 (Foto: Urban) CSUPA KÉZIMUNKA Legalább ötven takaró! Társadalmi munkával segítenek Festői látvány Cegléden a Hazafias Népfront városi iro­dahelyiségében: a szivárvány minden színében játszik az asztalon a kézimunkák hal­maza. Igen, így nevezem: ké­zimunkák. Színes fonalból horgolt kockákból készült té­rítőik, szabályos, szép mintá­val — ezek kerültek, garma­dában, az asztalra. A horgolt térítőkből bélelt takarók lesznek: takarók a vietna­miaknak. Néhány hónapja, hogy a semmi új ötlet vagy gondolat. Semmi sem rajzolódik ki agyában, semmi figyelmet nem szentelnek a többiek magá­nak. Semmi esélye sincs előre­lépni az élet létrafokain, vala­mi újat, eredetit kigondolni. Maga csak mindig az ezerszer hallott mondásokat ismételgeti, mint egy tarkatollú papagáj. Semmi találékonyság, semmi becsvágy, semmi célratörés. Semmi jövő ner/i áll maga előtt. Hallja? Néhány pillanatig csend uralkodott a telefonkagyló­ban, azután a drót másik vé­gén zokogás rázta meg Szczesny Flimon kollégát: — Honnan tudja ezeket, pszichológus uram? — A mi televigasz-hivata- lunkban kizárólag elsőrangú szakemberek dolgoznak. Meg is tudom fejteni az ön lelki depressziójának a lényegét, önnek e pillanatban ugyanis kétezer zlotyra lenne szüksége, de semmi pénze nincs. Na, rá­tapintottam a lényegre? — Igen, uram, tökéletesen így van... De honnan tudja ezt? — Már megint ez az örökös honnan? Ez kérem egyáltalán nem fontos. Csak az, hogy mi­előbb meg vigasztalódjon. — Szépet és igazat mond, vigasztaljon tovább, kérem! Szczesny Flimon kollégának eme kérésében minden remé­nye ott lappangott. — Igen, igen, én televigaszt nyújtok önnek, uram — foly­tatta a hivatal pszichológusa —, de nekem is szükségem lenne kétezer zlotyra és kép­zelje, egyetlen fityingem sincs! És nagyot sóhajtva, letette a kagylót. (Fordította Révész Tibor) „Takarót Vietnamnak” ak­cióba bekapcsolódtak a ceglé­di asszonyok. A nőbizottságho® egyre- másra érkeztek a jelent­kezők és a munkát ké­rők. A vállalatok, üze­mek a fonal vásárlásá­hoz adtak anyagi segít­séget. Ügy tervezték, hogy legalább húsz takarót készítenek el. Húsz takaró nem csekély­ség: egy-egy ilyen kézimun­ka-remekmű 204 horgolt csillagból készül, a véko­nyabb fonalat textilanyaggal és vékony habszivacsréteggel egészítik ki, a vastagabb fo­nalé pedig szép bélést kap. A népírontirodában maga­sodik a takaróhegy. A Házi­ipari Szövetkezet asszonyai, 2460 horgolt csillagot hoztak. A Faipari Ktsz asszonyai öt kiló fonalból horgoltak, a fonalat és a béiésihabsziva- csot a ktsz vette. A KÖZGÉP két szocialista brigádja fona­lat vásárolt, horgolt és segí­tette mások munkáját is. . Az ÁFÉSZ 3 ezer forintnyi fona­lat adott a takarókhoz, me­lyet a Cipőipari Vállalat nő- dolgozói horgolnak. Az Élel­miszer Kiskereskedelmi Vál­lalat 20 kiló fonal vételéről és feldolgozásáról gondosko­dott, a kockák összehorgolá- sát is az asszonyok vállalták. A Gépjavító Állomás 22 mé­ter bélésanyagot vásárolt, a kórház szakszervezeti bizott­sága eddig 3 ezer forintot gyűjtött és adott bélésanyag­ra. A takarók bélését a PEV- DI asszonyai vállalták el. Az akcióban sok nyugdí­jas-, háziasszony és gyer­mekgondozási szabadsá­gon lévő fiatalasszony vesz részt. Készülnek a vietnami ta­karók. Horgolnak a posta dolgozói, csillagok készülnek a tsz-ekben, a Ceglédi Álla­mi Tangazdaságban, estén­ként, televízió nézése közben, ceglédi otthonokban. Húsz takaró átadását tervezték. Szeptember végén, az átadási ünnepségen, több mint ötven, remek kézimunka-takarót nyújtanak át a ceglédiek Vietnamnak. E. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom