Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-26 / 200. szám

4 / 1971. AUGUSZTUS 26., CSÜTÖRTÖK HETI FILMJEGYZET Diploma előtt TANÉVNYITÓ ELŐTT Több lesz a napközis Két hét ismerkedésre Szörnyű családok Braddo- ckék, Robinsonék az ál-létük­kel. Mi adja a mozgás látsza­tát rettenetes életüknek? El­sősorban, másodsorban és har­madsorban is a tárgyak. Villá­ik, és kertjeik és úszómeden­céik, eáek az önmagukban ko­rántsem rossz dolgok. A hor­gászfelszereléseik, békaember- íelszereléseik, luxusautóik és otthoni bárpultjaik. A fiatalsá­gukat rémülten konzerváló fe­leségek, anyák bundái és mű- szempillái. És negyedsorban, de csak negyedsorban, az élet és mozgás látszatát adják a sztereotip szövegeik, a beta­nult és kötelező és ürgs lárva­mosolyuk, önelégültségük. De amikor egy tartalmas életre való ember — ez esetben Ben Braddock —, apuka és anyuka frissen diplomázott fia, lénye­get keresve vívódik és kérdez, s mikor már a szülők nem odázhatják tovább a választ, szájuk kinyílik és bölcs nullá­kat ereget. Szájuk kinyílik, és megérezzük a halál leheletét. Szörnyű családok a Braddo- ckék és Robinsonék. Szörnyű élet az, ahol a jobbra való gyermekek, akik nem akarnak korán, élve meghalni, ráéb­rednek, hogy az eredendő ős­ellenség apuka meg anyuka. Ezek a fiatalok, így Ben is, először tétováznak, zavartan és érzékenyen feszengenék, belső emigrációba vonulnak. De magukban már igazi sza­vakat fogalmaznak, és embe­reket keresnek, akiknek el­mondhatják szavaikat. Ez a keresés viszi anyja alkoholista barátnőjéhez Ben Braddockot, hogy aztán egy hihetetlenül embertelen viszonyban talál­ja magát. Mike Nichols amerikai ren­dező filmje: The graduate (A diplomás), amelyet nálunk Diploma előtt címmel mutat­tak be, nagy feltűnést keltett hazájában. Azért, mert a film alkotói új pillantást vetettek Amerikára. Nem érdekli őket az áru köré font mítosz, az emberséget kérik számon. A Diploma előtt nem nevez­hető egyértelműen sikerült al­kotásnak. A film kétharmadá­ban visszaesik azokról a ma­gaslatokról, amelyeket más­hol elér. A történet, Ben ta­lálkozása szeretőjének egyete­mista lányával, Elaine-nel, Érdekes az a lelki mecha­nizmus, amely lehetővé teszi, hogy -szurkoljunk Sabatának. Mert szívből és örömmel ál­lunk azonnal pártjára. Miért? Kicsoda ez a Sabata? Első­sorban állandó győző, má­sodsorban ellenszenves túl^ erővel szemben álló, har­madszor amolyan „betyárbe­csületes” lény. Nekünk, né­zőknek, elég is, máris a párt­jára állunk, kibicként mel- Lészegődünk játékához. Mert ebben az olasz filmben a já­ték a lényeges, játékból dpf- nek egymásba kést és lövik agyon a másikat, játékból ra­bolnak vagyonokat, és játék­ból veszik el a vagyonrablók- tól a pénzt. Valljuk be, talán játszani szeretünk a legjob­ban — egyes gondolkodók el is neveztek bennünket homo ludensnek, vagyis „játékos embernek” —, s ilyen minő­ségünkben rendkívül szóra­koztatóan eljátszogattunk a moziban. Kellemesein érintett ben­nünket, hogy játékunkból a Sabata olasz alkotói egy perc­re sem akartak kizökkenteni, egy pillanatra sem éreztük, hogy el akarják velünk hitet­ni, hogy valamiről szólna filmjük. Ez a legrokonszen­vesebb a film készítőinek szándékából. Így minden hát­só gondolat nélkül felszaba­dultan, nevetve együtt játsz­hattunk Sabatával — mintha otthon kártyáznánk, társas- játékozmánk. A film. „vérre” menő küzdelmei nem jelen­szerelmük születése, harcuk a boldogságért, már-már naiv mesébe, a cselekmény bonyolí­tása autós üldözésbe és (ter­mészetesen?) happy endbe megy át. Egyes jelenetek, ké­pek, dalok és szereplők azon­ban olyan szögből mutatják meg nekünk a dolgokat, ahon­nan még nem igen volt ráte- kintésünk, és mintha egv lee- újabb érvényű, mai hitelű, forradalmi töltésű amerikai művészet születéséről tudósíta­nának. A fiatalok szüleit játszó amerikai színészeket mintha kommerszfilmjeikből vágták volna ki, hogy azután az al­kotók „megcsúsztassák” őket. A jelenet, a friss diplomát ün­neplő családi összejövetelről a házi úszómedence körül, a há­zi filmfelvevő előtt, ahol a diplomája értékén, céljain, jö- vőjén vívódó Bent bekénysze- rítik a békaember szerepébe, jelmezébe, s a medencébe — igazán új, és nagyon jó. Nem­különben jók azok a szállodai képek, ahol pincérek és por­tások összetanult hada precíz gépezetként szúrja, emeli, veti ki a másképp mozgó, viselke­dő, sztereotípiákat elvető hő­sünket. Alakítójában, Dustin Hoffmanban, akinek ez az első filmfőszerepe volt, szimpati­kus, tehetséges, érzékeny mű­vészt és embert ismertünk s szerettünk meg. Néhány epi­zódszereplő is kivált, például a diákszálló, tulajdonosának ala­kítója, gyűlölködő kispolgár­figurájával. Az elegáns ameri­kai kollégium kitenyő'Ztett aranyifjaira, e kinevelt elitre — valahogy rögtön ráképzel­tük a tiszti egyenruhát. A film befejező képe: a szerelmesét elnyert Ben bebukik a lánnyal egy autóbuszba. Hajszoltak, fá­radtak és boldogok, ledobják magukat a hátsó ülésekre. Az utazóközönség hátrafordul, s mint más-más bolygók lakói, idegenként nézik egymást. Az utazóközönség — ők vannak többen. „Hökkentsd meg a nyárspolgárt!” — adták ki a jelszót ez emberekre nézve a tizenkilencedik században a romantikusok. Nyárspolgárok? A kamera, az alkotók, a fő­szereplők szemével néztük őket. Padányi Anna tettek számunkra többet, mint, amikor mondjuk egy víkenden tollaslabdázunk és ellenfelünket mindenáron le szeretnénk győzni. Játékunkba egyetlen zava­ró momentum csúszott be: az, hogy Sabata törvénytisz­telő; ugyan kérem, ne gyere- keskedjünk, ne vigyünk a já­tékba oda nem illő, erősza­kolt szabályokat, mert ez minden játék halála lehet Még annyit: Sabata szim- pat-ikusabb, mint a mostani vadnyugati filmek hősei, mert azok nem játszanak, komo­lyan veszik, amit csinálnak; szímpatikusabb, mint az An­gyal, mert ő is be akarja ne­künk beszélni, hogy a való­ságból sarjadt hős. Tehát szurkolunk Sabatá­nak, mert még játékból sem akarja eltorzítani ízlésün­ket, és legfeljebb játékból szeretnénk néhányan olyanok lenni, mint ő. Szeptember 12-én elnéptele­nednek a Fővárosi Nagycir­kusz lelátói: megkezdődik a valamivel több mint egyhóna­pos őszi szünet. A pódium mű- j vészeinek félesztendős új ott- I hona eddig már több mint íél­Régi kulacs keménycserépből Ritkaságnak számító ke­ménycserép-tárgyakkal gazda­godott a miskolci Herman Ot­tó Múzeum néprajzi gyűjtemé­nye. A múzeum munkatársai­nak sikerült megszerezni a hollóházi keménycserépgyár- ban a múlt század nyolcvanas éveiben készített, színpompás mezei virágokkal díszített tá­nyérokat, A művészi gondos­sággal, kézi festéssel díszített tányérok ipartörténeti érté­kűek. Ugyancsak a múzeum birto­kába került a szomszédos He­ves megyei Bélapátfalván ké­szített tízliteres keménycserép kulacs is. A kézzel festett, lila, kék, sárga színű mezei virá­gokkal díszített kulacs egyedi alkotás, amelyet a felirat sze­rint „Emlékül Tóth András­nak” készítettek. Hiába jelentették be vasár­nap a könnyűzene egyik leg­népszerűbb fórumán, a Táska­rádió műsorában, hogy véget ért a beatkorszak — a tánc­dalfesztivál eredményei alapo­san rácáfoltak erre: majd min­den díjat beates hangvételű szám kapott. Igaza volt a zsűri elnöké­nek, Gyulai-Gaál Jánosnak: nincs okunk szégyenkezni, leg­alábbis a döntőben elhangzott számok miatt. De nem kell szégyenkeznünk a végre bot­ránymentes zsűrizés miatt sem: az ítéletek többnyire nemcsak a szalcemberek, ha­nem a közönség véleményét is tükrözték. Nem szabad figyel­men kívül hagynunk, hogy hiába tetszett nekünk az el­hangzott 16 szám közül leg­alább nyolc-tíz — a díjak szá­ma korlátozott... Tetszett Zalatnay Sarolta (a képen) temperamentumos, kedves énekelése, Koncz Zsu­zsa rutinos, de mégis egyéni előadásmódja, Kovács Kati hangja-átéltsége. Bár Aradsz- ky László, Korda György, Má­té Péter és Szécsi Pál csak ré­gi önmagát hozta, Koós János ügyesen bizonyította, hogy egy gyenge számot jó előadással javítani lehet. Délhúsa Gjon, az új felfedezett még sok örö­met szerezhet a zenebarátok­nak. A fesztivál szimfonikus tánczenekara Dobsa Sándor és Zsoldos Imre vezetésével s az Expresszel megerősítve, a vá­rakozásnak megfelelően, nagy szaktudással teljesítette fel­adatát. Jól játszott az Illés együttes, úgy látszik, végleg „elvonult a vihar” Szörényiék feje felől. Nem panaszkodha­millió látogatót fogadott. Az október 21-i nyitóműsor magyar—olasz koprodukció­ban készül: a Colosseum né­ven szereplő társulat program­ja sok érdekességet ígér az állatszámok kedvelőinek. tunk Tolcsvayékra sem, s ez­úttal még a Non-Stop együttes énekese is — szerencsére — felhagyott „angolos magyarsá­gával”. A legnagyobb kiugrás a Neotoné, a Sziklaöklű Joe előadásával ismét megmutat­ta, hogy a beatzene élvonalá­ban van a helye. A Lloyd együttestől nem sokat vár­tunk, de nem is kaptunk... Az elődöntők során több „nagyágyú” kiesett, így nem láthattuk Harangozó Terit, Toldy Máriát és Zorán Szteva- novityot. A 36 tagú nemzetközi zsűri, amelyben neves szakembere­ket is láthattunk, rangot adott a fesztiválnak. Rangot megérdemelten annak ellené­re, hogy a rendezők szerényen, idén nem is akartak rangot adni neki... Mészáros Sándor A gimnáziumi első évfo­lyamokból 360 szakosított tantervű, a többi általá­nos tantervű lesz. Az általános iskolákban vár­hatóan 1 millió 82 ezer gyer­mek, a középiskolákban pe­dig előreláthatólag 228 ezer fiatal tanul majd az új okta­tási évben — nappali tagoza­ton. A gimnazisták létszáma 116 ezer, a szakközépiskolás diákoké 112 ezer lesz. Az idén tovább növek­szik az általános iskolai napközi otthonokban el­helyezett tanulók száma, s az új csoportok szervezésé­vel valószínűleg eléri a 220 ezret. Szeptember első hetében állítják össze mind az álta­lános, mind a középiskolák­ban az osztályok végleges órarendjét. A tanévkezdést követő két hetet az általános iskolát most kezdő kisdiákok főként azzal töltik, hogy meg­ismerkedjenek az iskolai élettel, a magatartásbeli kö­vetelményekkel. Az 1971—72-es oktatási év hivatalos rendje — a műve­lődésügyi miniszter erre vo­natkozó utasítása alapján —, a következőképpen alakul: az első félév szeptember el­ső munkanapján kezdődik és a téli szünet utolsó napján ér véget. A második félév a téli szünetet követő első munka­napon kezdődik, és a rend­tartásokban előírt napon zá­rul. A tanulók első félévi osz­tályzatait — a december 21-i helyzetet figyelembe véve — a téli szünetben sorrakerülő Egésznapos értekezletet tar­tottak tegnap a megyei tanács budai járási hivatalában, a Hazafias Népfront járási bi­zottsága és a járási hivatal művelődésügyi osztálya rende­zésében a területi népművelők és a krónikaíró körök vezetői. A tanácskozáson jelen volt Lengyel'Sándor, a budai já­rási pártbizottság titkára, Ko­vács Gyula, a megyei népmű­velési tanácsadó munkatársa és mintegy hatvan területi népművelő, s krónikaíró. A délelőtt folyamán dr. La­osztályozó értekezleten zár­ják le, és a szünet utáni első tanítási napon, az ellenőrző könyv útján hozzák a szü­lők tudomására. A téli szünidő 1971. de­cember 22-től 1972. ja­nuár 8-ig, a tavaszi szü­net 1972. április 2-től áp­rilis 14-ig tart. Az érettségi, képesítő írásbe­li vizsgákat valamennyi kö­zépiskolában, nappali tago­zaton, 1972. május 11—19 kö­zött bonyolítják le. A tanév- záró értekezletet az általá­nos iskolákban június 19-ig, a középiskolákban június 30- ig tartják meg, az igazgató által kijelölt napon. Pótfelvétel mat matikából A Művelődésügyi Miniszté­rium intézkedése alapján a matematikaszakos tanárhiány enyhítésére a tanárképző fő­iskolák pótfelvételt hirdettek. Az ezer jelentkező közül két­százat vesznék fel. Közülük ötvenen tanulhatnak Szombat­helyen, ahol — a tanítóképző intézetben — kezdi meg mű­ködését a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozata. Itt a leendő matematika— orosz, matematika—ének és matematika—testnevelés sza­kos tanárokat képzik. hatos Ernő, a megyei levéltár igazgatója méltatta a járási honismereti tevékenységet. A járási honismereti bizottság, a községi honismereti körök munkája eredményeként je­lent meg tavaly a községek­ben a Falunk 25 éve című munka és A budai járás 25 éve emlékkiadvány. Ugyan­csak tavaly mind a 23 járás­beli községben megírták az év krónikáját. Ezek értékelése, bírálata után dr. Lakatos Ernő javasolta munkásmozgalmi, üzemi, termelőszövetkezeti krónikák készítését is. El­hangzott az értekezleten, hogy a jövőben e munka dotálásá­hoz megkeresik a lehetőséget és formát. Határozat született, hogy ősszel honismereti aka­démiákon készítik fel a kró­nikaírókat a még nagyobb szakszerűségre. Délután Kasza Márton, a TIT járási szervezetének tit­kára a következő évad közsé­gekre bontott ismeretterjesz­tési terveiről szólt. 1971—72- ben az előző évinél több — mezőgazdasági, ifjúsági, szü­lőknek, nőknek szóló — aka­démiát rendeznek. Befejezésül Király Zoltán járási népművelési felügyelő, Kollár Imre, a járási művelő­dési központ igazgatója, és Hámori Istvánná, a művelő­dési központ előadója felszóla­lásában az elmúlt népművelési évad értékelésére, a következő évad terveinek ismertetésére került sor. Többek között terv­be vették a fiatal költőktől patronált újszerű ifjúsági klubtevékenység továbbvitelét, kiszélesítését, és azt, hogy már ősszel legalább négy agglome­rációs községben — Solymá­ron, Budakeszin, Budaörsön és Pilisvörösvárott — a művelő­dési házakban az érintett fő­városi nagyüzemek szakszer­vezeti bizottságaitól támogatva úgynevezett bejáróklubokat hoznak létre. P. A. Hé,barátom, itt van Sabata! Berkovits György Őszi szünet a cirkuszban Jön a Colosseum Viharok után — vihar nélkül Győzött a beat Zalatnay Sarolta, aki az első díjat nyert számot, Schock Ottó—S. Nagy István Fák, virágok, fény című dalát énekelte. Foto: Dozvald Krónika tsz-ről, üzemről Bejáróklub négy községben BUDAI JÁRÁSI NÉPMŰVELŐK, KRÓNIKAÍRÓK ÉRTEKEZLETE Ezen a héten .— az igazga­tó által megjelölt napon — tartják országszerte a tanév­nyitó értekezleteket. Az általános iskolai tanul­mányokat most kezdő kis­diákok száma várhatóan 126 ezer lesz. A különböző típusú középiskolák első évfolya­maiba 55 800 fiatal iratkozott be. Előzetes számítások alap­ján a középiskolákban nyüó első osztályok száma 1 600— 1 700 között alakul. Ebből a szakközépiskolákban 830, a gimnáziumokban 800 osztály kezdi meg működését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom