Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
/ ^zJCíriap 10 1971. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK / Uta csillagok leié FEUER KLARA: A bölcs bíró •bfSS'firM KISS ATTILA rajza. |[*VCVXKXXXVXXVXXWXXVXXXXXXXXXW'XXX'WXXX>XXXVXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXVXXXXXXXVXXXXXXXXXXFALU TAMÁS: Házikenyér Házikenyér, de messze vagy. Anyám dagasztott egykoron, Benned van házunk íze is, S benned maradt gyerekkorom. A pékhez el én vittelek, A péktől el én hoztalak, Jó kenyérszag lehelte be Hazáig egész utamat. Kerek voltál és illatos, Kívül piros, belül fehér, Belőled szeg egy kis karajt, Ki most a múltban mendegél. f It egyszer, valahol, '/ fj nem is nagyon ré- Ó I 1 gén, Özdtól és Sal- f "*—' gótarjántól nem is fnagyon messze, három jó cim- $ bora. Szerették egymást, de % még jobban szerették a bort. ^ Az egyik Kázmér nevezetű pe- fdig legeslegjobban a feleségé- f tői szeretett volna megszabadulni. Jóllehet igen takaros, f szorgalmas, kedves felesége és % két szép kicsi fia is volt. De % hát mit ér a feleség, ha foly- fton szidja az embert, ha folyóton csak azt hajtogatja, hogy f„mit kocsmázol mindig azzal fa két lókötővel? gyere haza f időben, segíts inkább a ház f körül, látod, én megszakadok fa munkában”. Ó — Segítsetek megszabadul- fni attól a boszorkánytól — f szokta volt mondogatni Káz- f mér a második lityi után és a fkét cimbora szomorúan bólo- fgatott. Hiszen segítenének ők, f csak tudnák, hogyan, f Egy alkalommal, amikor fmár glédában álltak az üres f üvegek az asztal alatt és a há- from cimbora kedve az égig fért, Kázmér szent esküvel f megfogadta, hogy beadja az f asszony ellen a válókeresetet, fés folytatja vidám legényéle- ftét, ott, ahol tíz esztendővel £ ezelőtt abbahagyta, f Meg is tette, amit ígért, f Megindította a válópert. De f hát a bíróság előtt az asszonyának is volt szava. Az asszony f pedig azt vallotta, hogy igaz, f hogy az ura egy kicsit italos, fde azért ő csak szereti, meg a f gyerekeknek apa kell, és kéri f a tekintetes bíróságot, hogy ne f mondja ki a válást, f A bíróság pedig hazaküldte ^ őket, gondolják meg jól a dol- fgot. egyezzenek meg, és ha f semmire se mennének, jöj- f jenek vissza négy hét múlva, f újabb tárgyalásra, f Ettől kezdve a három cim- £ bora, ha lehet, még többet f ivott, mint annak előtte, és f kalandosabbnál kalandosabb f terveket főztek, hogyan segít- fhetnék barátjukat a házasság- % bontó perben. | Elkövetkezett a második tát- fgyalás napja. A bíró, aki talár f helyett tarka mintás szoknyát f és nylon blúzt viselt, mint- fhogy a természet nőneművé, a £népköztársaság pedig egyenjo- f gúvá és bíróvá tette — szíve f mélyén a házasságon belüli f békés együttélés és a gyer- fmekeit védő anya pártján volt f—, meghökkenve hallotta, ^ hogy a férj most már nemcsak f összeférhetetlenséggel, hanem f hűtlenséggel is vádolja feleségét. f — En hűtlen voltam hoz- fzád? — kiáltott az asszony '■sírva. — En megcsaltalak téged? Te tudod legjobban, hogy ez nem igaz. Soha más férfit nem ismertem kívüled ... — Majd a tanúk elmondják. Kérem az igen tisztelt bíróságot, hallgassa csak meg a tanúimat... s a kétségbeesett felett? ség és a megrökönyö- dött bíróság előtt fel- ~K—J vonultak a tanúk. Jött a két cimbora. Az egyik eskü alatt vallotta, hogy a házaspár nagyobbik fia, a négyéves Gáspár az ő gyereke, és a másik cimbora megesküdött, hogy a kisebbik fiú, a kétéves Boldizsár az 6 szerelmük gyümölcse... — Nem igaz... nem igaz ... — kiáltott kétségbeesetten az asszony, és felháborodásában és szégyenében eltakarta az arcát. De jöttek a tanúk, és bizonyítottak. Jött a gebines kocsin áros szép hajadon lánya, és megesküdött, hogy egy szép tavaszi estén látta a feleséget az egyik cimborával, karonfogva sétáltak a tóparton és bementek a bokrok közé... éppen kilenc hónappal ezelőtt a kis Gáspár világra jötte előtt. És vallott a cimbalmos és vallott egy hórihorgas fiatalember, aki húsz forintért a piactéren vállalkozott az üzletre és minden bizonyítható volt, és mindenre volt tanú, holdfényre, sétára, csókra és ott volt a két koronatanú és az eskü és a vállalt apaság, és a szegény asszony a hajqt tépte és a kezét tördelte ... A bíróság pedig határozat- hozatalra visszavonult és igen sokáig tárgyaltak és igen sokáig latolgatták a döntést. „Az asszony ártatlan” — mondta a bíró. „Vagyis ne bontsuk fel a házasságot?" — kérdezték az ülnökök. „Éppen azért bontsuk fel” — felelte a bölcs bíró, majd a következőképpen hozták meg az ítéletet. Kimondották a válást az asszony hibájából, mert hiszen a vallomások tanúsága szerint vétett a házasság tisztasága ellen és két gyermekét nem a férjétől hozta a világra. De ugyanakkor kimondta a bíróság azt is, hogy önként jelentkezett apákat gyermektartásra kötelezi és ezen határozat életbelépésekor mindkettőjük munkahelyére értesítést küld és fizetésük tetemes részét a gyermekek nevelésére foglalja le. ^ s az ítélet nyomán retM ' tenetes fájdalom és m ' elkeseredés támadt a J feleség szívében, és pokoli félelem szállta meg a két újdonsült apát. Hogyhogy gyerektartást? Hogyhogy a fizetést lefoglalni? Hiszen ha ezt az üzemben megtudják ... ha ezt otthon a feleség megtudja... És hány évig? Amíg fel nem nőnek? Hát minek nézik őket? Bolondnak? Idegen kölyökért fognak húsz évig fizetni? A bírák elvonultak, de az elégedetlen kárvallottak nem mozdultak a folyosóról. Hiába hívta őket Kázmér, hogy jöjjenek, igyanak áldomást, semmi az, majd eligazítják ezt a gyerektartás dolgot — a két cimbora ugyancsak kijózanodott. — Keressük meg a bírót! — mondta a fiatalabbik — megmondom neki, hogy nem igaz... — Dehogy mondod — felelte erre Kázmér. — Hamis ta- nuzásért öt évre lecsukat, te bolond. — Hát akkor inkább leülöm az öt évet... te nem ismered az én asszonyomat ,. A másik tanú is keservesen vakarta a fülét. — Nem erről volt szó, te Kázmér ... azt mondtad, semmiség ... de azt, hogy gyerektartás ... — De ötéin börtön, értsétek meg... — Hát én akkor is megyek — én ezt nem hagyom... és te is jössz. A bíró komoran hallgatta a megtört vallomást. — Nem szép dolog ez, kérem. Nem is hiszem el. Hát hogy hinném el rendes, komoly emberekről, hogy csak hazudtak volna? Meg az a sok tanú... itt van a jegyzőkönyv ... itt is látták magukat, ott is látták magukat. Megijedtek attól a pár száz forinttól? Sajnálják a saját kis porontyuktól? Hát nem jó érzés az, növekszik, erősödik, iskolába jár a gyerekük, gondoskodnak róla. — De hát mi magunk is nős emberek vagyunk... — Ezt már maguknak akkor kellett volna meggondol- niok... — Esküszöm, mindenre, ami szent, soha egy újjal se illettem ... — Es a tanúk? — Húsz forintot kapott az, aki azt vallotta, hogy a düló- úton ... aki meg a szalmakazlat mesélte, azt reggel tanító: tani ki a piacon... — Sajnálom. Most gépelik az aktát. Holnap kikézbesítik a végzést a lakásukra. — A lakásunkra is? — Hát persze ... — D? ha az a feleségem kezébe kerül... — Befejezett ügy ez, kérem, nincs itt mit tárgyalni. — Es... nem is lehet ezen az ítéleteigazítani? — Hát dehogynem. Ha valamennyi tanú eskü alatt visszavonja a vai.imását. Ha a férj bocsánatot kér a felese» gétől, és ha a feleség megbocsát neki. — De hát ha ma kiküldik azt az okiratot... — No, hiszen, várhat az az igazság még három napot, ha már eddig várt... annyi időt adok maguknak — mondta a biróasszo ny, v" s három nap után ott X álltak újra a bíróság X ‘ folyosóján, a három * J ivócimbora, a gebines megtört lelkű lánykája, a brácsás, a piacon felbérelt hórihorgas tanú, aki most már csak nyolcvan forintért hajlott arra, hogy visszavonja a holdfényt, ott volt mindenki, és elmondták szépen, hogy Kázmér felesége tisztább a patyolatnál, hogy sose látták, nem is ismerik ... és megesküdött a két koronatanú is, hogy még az ujja hegyét sem illette soha az asszonynak, és ott volt a férj is, akinek bal orcáján óriási véraláfutás jelezte, hogy számos és kemény érvvel győzték meg a cimborák arról, hogy okosabb eljönni és bocsánatot kérni az asszonytól, és ott volt az asszony, és könnyek peregtek az orcáján ... — En bocsánatot kérek a feleségemtől, és kérem, hogy fogadjon vissza, és felejtse el, amit vétettem ellene... — mondta Kázmér: — Majd mi. vigyázunk, és nem engedjük, hogy sokat igyon, és este korán hazaküld- jük — buzgólkodott a két cimbora. — Bocsássák meg? — re- begte a feleség, és a bíróra nézett. — Persze — intett sóhajtva a bíró —•, ha mi, asszonyok nem tudnánk megbocsátani, régen kihalt volna az emberiség... XXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXVXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXV Uj nyár Gépeke szánt már. Kombájn arat, Másként ragyognak Már a nyarak. Tücsök a tarlón Másként zenél. Nincs a hazában Kolduskenyér. Előtted új nyár ■ Üj kenyere, Emeld fel szíved, S koccints vele MÁTYÁS FERENC: Parasztolvasók Ha kék az ég s a Nap még felragyog, figyeld a földben mozduló magot, a csírát, mi bújik szemlátomást, hogy elhagyja a sötétség honát. Hogy tör elő, mi élni akar; a zöld vetés, a leírt szó, kihalt tájakon, a pusztán, a még ma is világ végén: beszél a néma is. Könyvek fölé hajolva szüntelen, hogy tágul, nyílik, vág az értelem az emberben, aki most érti meg, mit hoznak elé a látó szemek, s mi lehet még, minő hatalmat ad a nyert tudás, amely akár a Nap, kigyúl s fényét úgy teregeti szét, hogy elbújjon örökre a sötét. SZAKONYI KAROLY: HÁZTETŐN — A kulcsokat — kéri a mester. A házfelügyelő alsónadrágban borotválkozik a konyhaajtóban. Piros orra, minit a sárgarépa a hóember arcából, elóreugrik a szappanhabból. — Mosnak — mondja. — Nyitva a padlás. Miska a táskáját lóbálja, és fütyörész. A második emeletre kacsint. Egy lány sepreget valami szőnyegfélót a gangon. — Akkor menjünk — mondja a mester. Tömzsi ujjával megböki a kalapja karimáját. — Menjünk — mondom engedelmesen, vállamon megigazítom a szerszámosláda gurtniját. Meglököm Miska vállát, mert bosszant, hogy éhgyomorra nőkre kacsingat. A mély, szüli udvar még párás és hűvös az éjszakától. Fekete macska nyalogatja talpát a kanális mellett. Részeg az éjszakai sétától. Mint egy züllött agglegény. A második emelet gangja már sárga a naptól. Miska kikukkant, de a lány eltűnt. Tömött fénykéve hull a lépcsőházba, csúszkál a horpadtra kopott piros lépcsőkön, és be- levész a málló vakolatba. A negyediken a folyosóajtó kilincse forró. A tető meredeken fut a csatornáig, a sarkon fehér kődíszbe csomósodik. Már előre érezzük a cserepek és a bádog égető tüzét. — Meleg lesz — köp Miska. Bakancsunk kopog a gang kövén, talán ring is az emelet; ha lenézek innen, a negyedikről, szédülés fog el. Mintha hajón lennénk, az árbockosár tetején. Miska azt mondja, ő nem szédül. A mester sem. Nekem még tériszonyom van, csak nemrég kerültem közéjük. Lihegek. A szerszámláda nehéz, de a mester nem engedte itthagyni tegnap délután. Azt mondja, ő még az apjában sem bízik, nincs kedve fizetni a Írárt a Tatarozónak, ha valami elvész. A gang végén, a melléklépcsőn megyünk felfelé. Nagy, fekete pókhálók lobognak a huzatban. Az ébredő melegben édeskés dinnyehéjbűz szállong a homályból. — Nehéz? — kérdi Miska, de nem segítene, két hete szabadult, élvezi a nagyurasdit. A mester már a padlásajtónál van, rángatni kell a kilincset, cseppet emelni rajta, csak úgy nyílik, csikorogva. Víz zubog; mormog, bugyborékol a mosógép; lavór koccan a kövön, vékony női hang szökik ki az ajtórésen és kering a lépcsőház visszhangjában; „Két évig éltünk boldogan, azután elment, messze jár...” — Ügy kell neked! — mondja Miska, és megfogja az ajtót, hogy rám ne csapódjon. Az előtérben gőz van, érezni a ruhák ázott szagát, zubog a víz, és a női hang fürdik a gőzben, frissen, mint a hab. — Megnézzük? — kacsint Miska. Minden nő érdekli. A mester visszafordul, eltapossa a cigarettáját. — Gyerünk, mert hét óra! — de nem vár ránk, eltűnik a sötét gerendák alatt. Miska megböki a mosókonyha ajtaját, én is benézek a karja alatt. A párában egy barna, vaskos asszony éppen az üstből mer vizet a mosógépbe; válla, combja fehéren süt át a gőzön. Elharapja a dal fél sorát, piros arccal ránk csodálkozik. — Kézit csókolom! — vigyorog Miska. Bólintok én is, mintha azt is észrevehetőé. Jaj, nem tudok soha úgy bánni a nőkkel, mint Miska. — Maguk kicsodák? — kérdi a nő. — Holdrakétások. Alkalmas kilövőhelyet keresünk az UNESCO megbízásából. Szőnyi Gyula rajza A nő dühösen visszahajol az üst fölé; kék köténye alól kibukkanni készül gömbölyű melle. Miska pimaszul nézi: — Van valami jó tippje? — Hiszen maguk bádogosok — látja meg a lábamnál a szerszámosládát; ázott kezével megigazítja kötényét, kicsit elmosolyodik. Árnyékos, fekete szeme van. — Miskaa! Jenci! Jenciii! Gyertek már, az isteneteket! Körű! CSÚCSOS, kupolás háztetők, piros és fekete kémények, antennák, kormos kéményseprő-járások rozoga vas- pálcikákon, meghajló, semmi-korlátokkal, csillogó padlásablakok — és felettünk fehér, forró ég. mint az üveg. ömlik a meleg, izzik a cserép, a bádog megégeti az erűber ujját. A padlásablakban ülök, és figyelem a mestert meg Miskát, mit parancsolnak, mit kell kézbe adnom. Miska a kémény körül csinálja a borítást, de a góré itt térdel előttem, arcára árnyékot vet kalapja, kék zubbonyos hátát per-
