Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-20 / 196. szám
1971. AUGUSZTUS 20., PÉNTEK CtJl H ECt 'iéJiírlap 11 BÉNYI LÄSZLÖ: BALATON A\V.\\W\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\V CSUKA ZOLTÁN: A csendre vágyó égbe ver hidat. A hídpillérek múló századok. Emlékét őrzik hallgatag halak, s aki megálmodta őket, rég halott. Ha teste volt, maréknyi por, vagy az se. hajléka áll csak, vénen, roskatag, s magába rejti kőtornáca kincsét, a kristálytiszta, mély halastavat. Lépése immár nem kong körbe-körbe, de őt idézi száz és száz virág, a néma halak csillogó beszéde és kertje mélyén a magnóliák. Álmodott házat, verset, tornyot, kertet, és kicsinysége láttán lett nagyobb, s már távozóban még szavakba rótta a népe nyelvén írt Halászatot Ö most a minden itt s a semmi. A tenger ő, és ő a cseppnyi csepp, Az ember ő, és benne minden ember, s a kicsiny felhő, mely fenn leng, libeg. GYURKOVICS TIBOR: Mit mondanék Mit mondanék, ha erre jönnél, mit mondok majd, ha erre jössz, ha illatozol, mint a gyömbér, és arcodon ragyog a szösz, ha eljössz és azt mondod: este erre vezet az utam el, te addig menj be a terembe, hogy ne lehessen semmi jel, fordulj meg, támaszkodj a falnak, és zárd le fényes szemedet, tarts vissza kényszerű hatalmad, míg házad előtt elmegyek. fagylaltja volt. Azóta se evett olyan kitűnő fagylaltot — Bizony, egy olasz, Dóri- kám, de milyen olasz! De milyen! c sikváron az országúti versenyeken fagylalttal is várták. A leánygimnázium előtti kanyarban nyomták kezébe a tölcsért „Tüdőgyulladás! Kész tüdőgyulladás!” Borzadva ráncigálta tovább egy anya matrózruliás lányát Fél kézzel fogta a kormányt, másik kezében a fagylalt Amikor Lulu kitette Dantét a kirakatba, ő már két éve abbahagyta a versenyzést. Akkor állított be műhelyébe a könyv- kereskedő. Ez hát, aki tizenkilencszer leugrott a toronyból, de huszadszor már nem! Ősz volt Kubik Lulu, haja egészen rövid, majdnem kopaszra nyírt, széles barkója szája szögletéig ért. Hat ez az. Mint egy spanyol-indián. Valami motorláncot hozott. — Kitűnő lánc, svéd acél! — Neki nem kellett. — Akkor magának adom — mondta Kubik Lulu. Ö a sarokba dobta a láncot. Két nap múlva mindenféle prospektust hozott. Autók, kerékpárok, motorok fényes, merített papíron, műszaki leírással, árjegyzékkel. Letette az asztalra. — Na? Figyeli! Na? Később leemelte a polcra a ponyvát, fölfelé néztek, várták ... Bólintott. Kubik Lulu ökle az orra előtt. — Azért, mert én nem ... azért... értsd meg, kell... valakinek mindig kell... Ekkor már tegeződtek. Április végén egy kerékpárt álllított a műhely aj tóba. — Ide pipálj! — Kisujjával emelte föl a gépet. E lőször a sportcsarnokban hajtott a gyakorló hengereken az ökölvívómérkőzés szünetében. Az ő fordulatszáma volt a legnagyobb. Taps „Berlinben az olimpián a legjobb országúti bajnokok közt...” Így mutatták be. Már be kellett mutatni. Csíkváron! Berlinben ötödik lett. Dobogóra is kerülhetett volna, ha nincs láncszakadása. Április végétől tréningezett. Mindig fölhajtott az öreghegyi emelkedőn, innen végig lehetett látni a műutat, fehéren kígyózott a tavak felé. Ütemesen emelkedett a térd, zör- rent a lánc: zzz ... zzz ... járt a hajtókar, mint az óramű. „Csíkvár championja újra nyeregben!” Ezt írta az újság. Kubik Lulu mutatta, összehajtva odatették a polcra a többi mellé. A Tour de Hongrie első napján megnyerte a futamot. Később is az élen volt. Ügy írták, hogy „rajta” vagy „együtt”, és rögtön az ő neve következett. Az összetettben első volt. Az utolsó, a hatodik napon mentek át Csikváron. Ö vezette az élbolyt. A lánygimnázium előtt, a kanyarban oldalra fordítottta fejét, ajka szétnyílt, lihegett. Persze, a kis Takács már régen a Feketevágásnál ... Senki se kiáltotta: Dóri! Dóri! Ismeretlen arcok. Ezüst barkó. Kubik Lulu a zseli a nap. Rongyba bugyolált lábbal úgy mászkál a cserepeken, akár a macska. — Jenci! Vágj le egy huszonötször negyvenes anyagot! — Igenis! — Lekúszom a létrán, kimérem a bádogot, elszelem az ollóval, s már adom is. — Jenci!! Hozz egy fogót!... Két kezem nekifeszítem az ablak keretének, lábammal kalimpálva keresem a létra legfelső fokát. Eltűnök a padlás homályában. Száraz hőség feszíti a gerendákat, szürke, vastag por fed mindent. Alig kapóit levegőt. Tátott szájjal pihegek, kotorászok a szerszámok között. Fülelek. A mosókonyhából gyengén hallani a neszeket. Megvillan előttem a nő két kerek keble. Be kéne kukucskálni hozzá. Most nincs itt Miska, hogy lesöpörjön a pályáról ... — Jenci! Jenciii!... — hallom a tetőről. Megfulladtál odabent, hé!? Már megyek. Kapaszkodom a létrán, közben hallom, hogy a nő megint énekel. Ettől egyszeriben a fülembe dobol a vérem. — Na — mondja a mester —, téged kell elküldeni a halálért. Lenn a téren kis fehér kocsi. Fagylaltot árulnak. Innen a Dunát is lehet látni, hajók hintáznak a hátán, s a híd keskeny dereka fölött magas csúcsokon bronz turulmadarak hetykélkednek. Zsibbad a karom, izzad a tenyerem, görcsösen kapaszkodom — de nem merem mondani, hogy félek. Előttem a meredek tető, a szélén a kis vacak hófogóval. Ha megcsúsznék, legurulnék, a jóisten sem állítana meg... — Jenci! — Gyere fel! — hallom a magasból. A mesterre nézek, hogy mit szól. Nem bánnám, ha nem engedne. Semmi kedvem felmászni a kéményre. — Gyere már, te gyáva kukac! — kiáltja Miska. A mester nem tartóztat, visszamászok hát az ablakon. Hogy gyáva kukac — ezt azért nem. Nem akarom, hogy kiröhögjön. Benn, a harmadik szarufa mellett van a kéményseprő-kijárat: fel visz egészen a csúcsig. A poros hőségben kiver a víz, ingem a hátamra tapad, lábikrám remeg a létra keskeny fokán. Hallom a nő énekét — isten veled világ, gondolom. Kidugom fejem az ablakon, de csak a kémény tövét látom. — Itt vagy? Micsoda nők! Ez némi bátorságot ad; kimászok a rozoga pallóra. Csúszós, izzadó markommal szorongatom a kormos korlátot. Miska, tenyerét a szeme fölé tartva, bámul valahová. Rám se néz. — Ugorj már fel, a teremtésit! Érzem, hogy ring alattam az átjáró. Inkább visszafordulnék. De Miska helyet csinál maga -mellett a kéményen. — Le ne ránts! — kiált rám, s máris előremutat: — Odanézz!... Tántorogva állok, rettenetes érzés, mintha repülőgépből kellene kiugrahom. De ahogy előrenézek, minden félelmem Szávay Edit rajza járda szélén. Szemében rémült komolyság. „Tiporj bele!” Egy suhanc kiáltotta. Nem. Csönd van. Hallucinál. Az öreghegyi emelkedő előtt maga elé engedte az olaszt, hadd vezessen, öten szöktek meg, jóval Gsikvár előtt. Mögötte egy román fiú, hátrább két osztrák. Zzz ... Csak egy pohár szódát! Egy kortyot! Legalább kiáltott volna valaki Csikváron, hogy ne teljes csöndben kelljen ... zzz... ne teljesen csöndben ... Lulu szeme is milyen ... Tiporj bele !... Legalább ennyit... Fehér volt az út, tudta, rögtön felérnek a tetőre, ahonnan mindent meglátni, messzebb látni, mint a tűzoltótoronyból. Zzz ... Járt a hajtókar. Szódát, szó-dát, meg-ve-szek, szódát. Fekete lett az út. Még érezte, hogy zuhan. Azután semmi. Azután itt ül a verandán. Sakkoznak. Lulu könyveket is hoz és felolvas. „Ezt figyeld csak! Világhírű! Alice Csodaországban !” Ö nem tud olvasni. Képtelen elviselni a betűket. — Nyertél. Persze, nyert. Farkasszemet néztek. Csak egy ideig. — Még mindig milyen meleg van! Lulu felállt, ő rátámaszkodott a két botra, és amennyire béna lába engedte, kissé megemelkedett H a valaki benéz a kerítésen, két férfit lát, akik nem szólnak, mégis mindent tudnak egymásról. Az egyiknek a tekintete a tűzoltótornyot keresi, a másiké a szerteszaladó fehér utakat. De nem nézett be senki, senki se látta őket. Csak egy fiú zörgött el ócska kerékpárján az akácok alatt. ^ Jávor Ottó: j \ Országúti bajnok \ í I 7 .t.ttti.ttvitwMuvuuvwwwvwwwwwwwvwwWWWWWWWWWWWWWWW^ ‘ A csendre vágyó < A veranda északi olda- ! /» lát üvegfal zárta, ol; il dalról behajolt a diófa. Tikkasztó meleg (volt. Ebéd utáni hőség. A í kertben a tyúkok a bokrok alá \ húzódtak, nyitott csőrrel moz- ( dulatlanul, mint tarka, pihegő j kövek. Ha valaki benézett ! volna a kerítésen, két férfit Slát a verandán. Sakkoztak. De (nem nézett be senki. Üres volt Saz utca. Egy kerékpáros fiú í— nem lehetett több tizenkét levesnél — hajtott végig a jár- Jdán zötyögő, nehéz „Csepel" (kerékpárjával. Az útsaéli aká- ( cok levelei alig észrevehe- ítően megmozdultak. Az egyik í férfi fölkapta a fejét. ! Ha valaki átnézett volna a (kerítésen, bizonyára azt (mondja: „Nini, ezek ketten (még ebben a dög melegben ! is...” De nem nézett át sen- !ki, üres volt az utca, csak a (kerékpározó fiú jött viaszai e- j lé a járdán, csörömpölve ug- Iratta át a vízlevezető árlso- <kat. ! — A lóval léptél? Hm. A ! pacikéval? — mondta Lulu, (és lehajolt az autoszifonért ! Fröcskölt a szóda. — Tehát, (nézzük csali! Szóval a paciká- S val ! — Adj nekem is! í Odatartotta poharát Le-föl (szálltak a szóda gömbjei, és ő ! ilyenkor mindig kellemes (hűvöset érzett a nyakán, a í mellén, végigcsurgott hátul ! a gerincén. ( „Dóri! Dón!!...” — eml& (kezett Ütemesen kiabáltad (az országút szélén. Lassított. ! Megtehette, Csikváron min! dig az élre állt, a többiek szét(húzódva mögötte, a fehér (sapka alól odavigyorgott a (lelkes biztatókra, s már nyel! te is a hideg szódavizet. Egy (kis srác futott mellette nagy (üveg szódával, az fröcskölte (rá a vizet, közben kiabált: ! Dóri! Dóri \... ő meg mutatta, ! hogy most a homlokára, nya! kára, mellére a szíve fölé... (Dóri! Dóri! * ( Ha valaki átnézett volna a (kerítésen, rögtön a szemébe íötlik a két férfi, amint a (sakktábla fölé hajolnak. Tájién meg is áll,.. „Hah ezek ! már rögtön ebéd után? ...” ; De senki se járt az utcán, csak (a poros akácok alatt zötyö- ! gött visszafelé az ócska kerék- (pár. \ Lulu leütötte az egyik fu- ! tóját — Elméláztál, Dóri. í Utálta ezt a jámborul fed- | dő hangot. Elmélázott. Hát (aztán! Takács Feri várta mim í dig a vámnál szódásüveggel, vagy a lánygimnázium előtt a kanyarban, fagylalttal. Ott laktak a Szeder utcában. Adott is neki egy biciklit. Igen jutányosán adta, talán ötven pengőért egy könnyű versenygépet alumínium kerékkel. Akkor nagyon ment az üzlet. A Budai úton volt a javítóműhelye. A bejárat-* tál szemben serlegek, érmék meg egy Emergé-plakát. A kis Takács belefulladt a vízbe a Feketevágásnál. Ott sokan belefulladtak. — Ad j még egy kis szódát Lulu készségesen nyúlt az asztal alá, emelte a szifont — Micsoda hőség! Ha valaki látja a két férfit a verandán, talán elmorogja az orra alatt: „A fene a jó dolgukat mért nem szundi- tanait inkább egyet a hűs szobában!" De senki se látta őket. üres volt az utca, a tyúkok se kapirgáltak, csalt egy -fiú biciklizett a járdán, rovátkolt kígyó maradit kereke nyomán a csillogó porban. Ha valaki látja őket... Nem. Hiába látta volna bárki azt a kettőt a verandán. Csak ők tuditák, miért vannak ott Akkor kezdődött amikor Lulu visszaballagott a tűzoltótorony lépcsőjén. Pedig már ott fénylett fehér tenisznadrágja a magasban, a tűzoltók feszítették a ponyvát, bámult a nép, várta az ugrást, Lulu meg fogja magát, visz- szajött a lépcsőn. Tizenkilenc éven át minden tűzoltón apón fölment a toronyba, és leugrott a ponyvába. Előrefeszített lábbal és karral zuhant lefelé. Egyszer egy évben. Huszadszor is felment, de nem ugrott le. Visszajött. Utána a könyvkereskedését is becsukta. Az a hír terjedt el, hogy elköltözik a városból. Egyszer aztán, pünkösd előtt felhúzta a redőnyt — Dantét is árultam. Tudod, ki volt Dante? — Dante? Egy olasz. A fagyialtosra gondolt, ott árulta a fagylaltot Kubik Lulu könyvkereskedése mellett. „Gelateria italiana!’’ Kitűnő elszáll. Hű, a teremtésit! Hisz’ ez a fürdő! Egyszerre szilárdan állok a talpamon, én is ellenzőt csinálok a tenyeremből, szívverésem a torkomba szorítja a vért. A női napozó teraszán barnuló lányok, bársonybőrű asszonyok fekszenek a nyugágyakon, lépdelnek ringó járással a fényben, zuhanyoznak, nyújtóznak, olajjal kenik meztelen testüket. A nap simogatja mellük kávészín halmait, csípőjük ívét, combjukat, hasukat... Micsoda paradicsom, égi hárem; hanyag fekvések és lusta paskolás, pihegés! Nem is sejtik, hogy éhes tekintetek lesik ki titkaikat a szemközti ház tetejéről. — Integessünk! — mondom szédülve, de most nem a mélység szédít. — Marha! — int le Miska. — Azt akarod, hogy rendőrt küldjenek a nyakunkra? Megszeppenek. Akkor veszem észre, hogy mellettünk áll a mester Is. — Nézd! — bököm oldalba Miskát. — Vén kujon! — vigyorogja. A mester nem veszi észre, hogy kinevetjük, mohón figyel, majd lecsöpög a kéményről. — Ajha — nyel nagyot. — Az meg éppen vetkőzik! A nagy fehér üvegbúra fullasztóan borul ránk; repülőgép zúg a város felett, ezüstös csillogása idelátszik. A nők is forognak utána. Mintha a pilótáknak mutogatnák magukat. — Melyik kéne? — nézek Miskára remegő nevetéssel. — Hu, ha beeresztenének!... Harangoznak. A mester lenyeli a vigyorgást, és félmordul : — Elég volt, mozgás! Mikor leszünk kész a borítással?!... Kelletlenül kullogunk vissza a padlásra. — Együnk — mondja a mester. Az egyik gerenda szegletében van a tás Icánk. Száraz meleg perzsel; eszem a szalonnát. Miska csettintget a nyelvével: — Egy ilyen női napozót cakkompakk rendelhetne nekem az orvos. Hallani a víz csobogását a mosókonyhából. A nő megint énekel. Miska hegyezi a fülét. Huncutul mosolyog. Halkan dúdolja a dallamot. Az öreg csendes, akárcsak én. Bennem hullámzik a vér. A padlás rászakad a mellünkre, fuidoklunk. Csak Miska dudorász, mint egy részeg: .. estére vár rám a kis Pierre csókot is érdemel...” A nő hangja átviláglik a falon, látom kerek mellét. A napozón szebbek is voltak, de ez itt van. Hallgattunk mindhárman. Már nem is eszünk. S akkor egyszer csak Miska feláll, arcán a vigyor, feláll, és azt mondja: — Mindjárt jövök ... Lépégét a gerendákon, felkavarja a szürke port; eltűnik a porban, s mi nem kérdezzük, hová megy. Csikordul az ajtó, egy pillanatig erősebben hallani a dalt: ___estére vár rám a kis Pierre...” Az tán csend lesz. Csend. A nap átfűtötte a cserepeket. Mindiárt. felevullad a nadlás. gyűjtött újságokat, otthonosan elhelyezkedett egy karosszékben, és hangosan olvasta a címeket: „A Tour de Hongrie hőse!” „Dráma az utolsó kilo- iméteren!” „Az országutak baj- J noka!” ... Kígyóztak a fehér | utak, ütemesen emelkedett a J térd, feszültek az izmok a ^ combon, zzz ... zzz ... zörrent ía lánc, fecskék csaptak le elégjük, messze az aszfalton mint- J ha víz vibrálna... zzz... J zzz ... J — Na? ^ Lulu szeme átsütött az új- í ságon. Ki kellene dobni. Elfordult. J — Van még benne. J Lulu a szifont rázta. Lötyö- fgött. ^ Egy parasztot tolt a bástya í elé. Oly mindegy. Űgyisgyőz- Jni fog. Mindig ő győz. Talán fordítani kéne, lesöpörni a íi- J gurákat. Minek. Megérti Lulut. J Mióta sakkoznak, mindig J hagyja, hogy ő nyerjen. J — Micsoda hőség! | Szörcsögött a szifon. J A könyvkereskedő már na- | ponként beállított a műhely- J be. Ö azt mondta: dolgom van, | nem érek rá. A könyvkeres- ^kedő bólintott: nem baj, majd | holnap. Szemében nem a ke- | rítok édeskés mosolya, mert ó, Jakkor egyszerű lett volna az J ügy... apuskám menjen a jó J francba..., hanem valami ré- £ mült komolyság. Mint a kár- J tyásoké, amikor lapot húznak. J Ezüst tapasz a barna arcon: J oldalszakáll. Vagy kardvágás? J Széles pallosé? Érezte, Kubik J Lulu számára élet-halál kér- £ dés. J Egyszer késő délután együtt J léptek ki a műhelyből. — Hát |az? — mutatott a tűzol tótodon y tetejére. Magában neve- J tett. A könyvkereskedő arca Jeltorzult, ököllel vágott a le- J'vegőbe. Később csendesen azt Jkérdezte: — Ott voltál? J Látta a fehér nadrágot fenn Ja magasban, a tűzoltók fogták
