Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)
1971-08-18 / 194. szám
1971. AUGUSZTUS 18., SZERDA ftJT HEGt n kJCíAup Munkaerőhelyzet, életszínvonal (2.) Különböző munkáért - különböző bért Ma közepesen fejlett államnak minősíti a nemzetközi szakirodalom Magyarországot, amely a teljes foglalkoztatottság változatlan érvényesítésével kívánja elérni az előző cikkünkben már megemlített magasabb nemzeti jövedelmet. Ismerjük az ellenvetést: a szó valódi értelmében teljes foglakozta- tottságról aligha beszélhetünk. Nincs tehát arról szó, hogy valamennyi munkaképes embernek van munkahelye. Például a nők 1 Az újonnan dolgozni kezdő* legnagyobb része eddig is nő volt, az arra alkalmas leríiak úgyszólván teljes számban dolgoznak. A női foglalkoztatottság dolgában azonban még mindig előttünk jár például Ausztria, a Német Demokratikus Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Finnország. Dr. Csikós Nagy Béla államtitkár egyik tanulmányában föltette a talányos kérdést: miként lehetséges, hogy amikor Magyar- országon a népesség évi átlagban mindössze 0,3—U, 4 százalékkal szaporodik, a foglalkoztatottak száma ezzel egyidejűleg — a mezőgazdaságon kívül — 3,5 százalékban emelkedik? A választ a tanulmány megadja: a 3,5százalékhoz elsősorban lányok, asszonyok járulnak hozzá — vagy egymillió még azon munkaképes nők száma, akik nem folytatnak kereső foglalkozást. Tegyük hozzá rögvest: nem is akar mindenki! S az említett országos összképen belül jónak ítélhető a Pest megyei folyamat — ebben a tókhVtetbéíi: A kefesőkvíS4!)áá 1966 közötti emelkedését kétharmad részben a nők mun- kábaállásának növekedése biztosította, ők voltak ugyanis a legszámottevőbb munkaerőtartalék. A kereső nők fele az iparban dolgozik, egynegyede a mezőgazdaságban, s természetesen sokan vannak közöttük is, akik Budapestre járhak munkába. Az ingázó életmód nekik hátrányosabb, gondoljunk a gyermeknevelés, a háztartás tömérdek tennivalójára. Az ipar és szeikazele Jóllehet bizonyos kiegyenlítődésnek már tanúi vagyunk, itt-ott találkozni még munkaerő-fölösleggel, ám — csakis •nőivel! Kissé leegyszerűsítve: amíg a városokban általában hiány van szakképzett munkaerőben és férfisegédmunkásban, addig vidéken a tanulatlan, egyszersmind könnyű munkát kereső asszonyoknak, lányoknak viszonylag kevesebb a munkalehetősége. Magyarországon is — hasonlóan más államokhoz — elmaradot- tabbak bizonyos országrészek a korszerűséget képviselő iparosodásban. Igaz ugyan, hogy az ipar szerepe a gazdasági színvonalkülönbségek csökkentésében a legfontosabb, nem mondható azonban, hogy kizárólagos. Erre bizonyság: amíg iparosodottság dolgában tízszeres nívókülönbség is van a megyék között, addig gazdasági színvonalban az országos átlagtól legföljebb 2,8 százalékos eltéréssel találkozhatunk. A területi eltérések meglehetősen látványosak: a munkások 44—45 százaléka Budapesten, illetve a főváros ipari agglomerációjában dolgozik, míg az úgynevezett fejlett vidék — Miskolc, Pécs Győr, Debrecen, Szeged város és körzete — foglalja le a további 30 egynéhány százalékot. A fönnmaradó, hozzávetőleg 20 százalék a fejletlen vidéken található, vagyis ott, ahol legalacsonyabb a vá- rosiasodottság. Ez a megoszlás mindamellett, hogy meglehetősen nagy eltéréseket bizonyít, arról is tudósít, hogy az ipar behálózza úgyszólván az egész országot. Korszerűsödött a foglakoz- tatottság szerkezete is. Sajnálatos azonban, hogy a har sonló fejlettségű államokhoz képest egyelőre kevesebben dolgoznak a szolgáltatások mind fontosabbá váló terüle- | tén. Ennek egyik magyarázata, hogy a termelékenység nem alakult megfelelően a korábbi években, s emiatt viszonylag sok embert tart lekötve az anyagi javak megtermelésének folyamata. „Visszafejlődés?!" 1971-ben azonban, sőt, már 1970-ben is megindult a javulás tendenciája: az utóbbi évről például azt jelentette a Központi Statisztikai Hivatal, hogy „az iparban a termelés növekedése csaknem teljes egészében az egy foglalkoztatottra jutó termelés emelkedéséből adódott”. Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy a vállalatok tavaly már kevésbé növelték a létszámot, így az egész népgazdaságban csupán egy százalékkal dolgoztak többen, mint az előző esztendőben. Hogyan? örvendetesnek kell minősíteni ezt a — korábbi 3— 3,5 százalékos gyarapodáshoz képest tagadhatatlan — „visz- szafejlődést”?! Igen, mégpedig több okból is! Tömörítve az előzményeket: az extenzív iparfejlesztés időszakában lehetővé vált a népesség foglalkoztatottságának impozáns növelése. A fölszabadulás óta a mezőgazdaságban dolgozók aránya feléről jó egynegyedére — pontosabban: 26 százalékára — csappant, az ipar és az építőipar munkásainak aránya viszont megkétszereződött: húszról negyven százalékra emelkedett. (A korábbi fél évszázad magyar történelmében alig változott valamit a két nagy gazdasági ágazatban dolgozók száma-ké- pe!) Ez volt akkor a legfontosabb: száműzni a munkanélküliség nemzedékek életét megkeserítő rémét! Ez a tény, valamint az, hogy egyszersmind növekedett a kulturáltság, javult a társadalmi, szociális juttatások színvonala, motorja lett az ország gazdasági fejlődésének. Munkaerőhiány A Munka Törvénykönyvének a gazdasági reform bevezetése előtti módosításától a közgazdászok azt várták, hogy a veszteséges ágazatokból a hatékonyabb vállalatokba áramlik majd át a munkaerő, ám ez nem történt egészen így. 1968-ban és 1969-ben stagnált, sőt, visszaesett az ipar termelékenysége, ami nem is csoda, hiszen a munkaerőmozgás például 1968-ban tízezer dolgozó munkájának megfelelő veszteséggel járt az állami iparban. Akadt nagyvállalat, ahol a kilépők száma egy év alatt meghaladta a négyezer főt, s köztük egyetlen olyan sem akadt, akinek munkaviszonyát az üzem szüntette volna meg! A vállalatok mindenáron létszámuk növelésére törekedtek, amiben a bérszabályozás rendszerén kívül némi szerepe annak is volt, hogy a gyár- igazgatók némelyike úgy vélte: a szocializmusra jellemző teljes foglalkoztatottság érvényre juttatása az ő feladatuk is. A bérgazdálkoddsi szabályozók módosítása az év elején olyaténképpen történt meg, hogy új fölvétel helyett érdemesebb legyen körülnézni a kapun belül, s így fokozni az intenzitást. Kimerültek volna a tartalékok? De hiszen Magyarországon éppen a mostani években beszélhetünk demográfiai hullámról. amelynek következményeként 1968—1973 között a szokásos 70-ről 140 ezer főre nőtt a munkaerő-kínálat. Ha a termelékenységbeli megtorpanással összevetjük az egyes vállalatokat valóban idegeskedésre késztető munkaerőhiányt. úgy önként adódik a következtetés: valahol megvannak azok a tartalékok, csak hogy — belül a gyárkapun. Közgazdászok becslése szerint az ipar nem kevés területén nagymérvű belső munkaerő- fölösleg van, márpedig az intenzív fejlesztés most kezdődő korszaka ezt az ellentmondást aligha tűri el. Előnyben a reá'jövecie!m:k Miként lehetne lökést adni ennek a folyamatnak? Már korábban el-elhangzott a kritika egyes közgazdászok részéről: a reálbérekkel szemben túlzottan előnyben részesítjük a reáljövedelmek növelését. Ez utóbbiak arányaival ma is jól bírjuk az összehasonlítást a legfejlettebb országokkal is, nem úgy a reálbérek területén. A munka szerinti eloszlás elve ily módon honosodott meg jelszóban is: „Egyenlő munkáért egyenlő bért!” Voltaképpen ugyanezt jelenti, ám sokkalta ritkábban fogalmaztunk így: „Különböző munkáért különböző bért!” Huszár István államtitkár, a KSH elnöke így beszélt egyik előadásában: „A magyarországi egyenlősítési folyamat túl ment a társadalmi, gazdasági szempontból helyes ... mértéken, és indokolatlanul csökkentette a magasabb képzettséget igénylő, bonyolultabb munkát végző dolgozók kereseti különbségeit az egyszerűbb, a kisebb képzettséget igénylő dolgozók keresetéhez képest.” Vajon mi a követendő út, a továbbhaladás iránya? Milyen anyagi ösztönzőik segíthetik elő legjobban a fogyasztói társadalom említett szocialista modelljének megteremtését? Erre következő cikkünkben próbáiul? majd válaszolni. Keresztényi Nándor Olcsóbb lett több műanyag- és gumiáru Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének átmeneti éveit követően az Országos Gumiipari Vállalat is kidolgozta több évre szóló árpolitikai koncepcióját. Erről, valamint a most életbe lépett új termelői árakról kedden a vállalat Jókai téri bemutató- termében tájékoztatták a sajtó munkatársait. A mostani árcsökkentés szerint a gumiból és műanyagból készült gyermekjátékok termelői ára 20—25 százalékkal, a felfújható gumimatracok, ágybetétek és a strandsaruké 25, a fürdőcipőké 50, a PVC-gyer- meknadrágoké 20, a faltól falig (tűnemezeit) szőnyegé 13, a radírgumi termelői ára pedig 20 százalékkal lesz alacsonyabb. A közeli napokban várható az érintett cikkek kereskedelmi árainak csökkenése is. Átadta megbízólevelét Románia új nagyköveté Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke kedden fogadta loan Cotot rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Román Szocialista Köztársaság magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. loan Cotot nagykövet megbízólevelének átadásakor beszédet mondott, melyre Loson- czi Pál válaszolt. Az Elnöki Tanács elnöke szívélyes beszélgetést folytatott a nagykövettel, aki ezek után a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. FUTÓSZALAGON A Ganz Műszer Művek Gödöllői Árammérőgyárának sze- reldéjében ötvennégy kisgyermekes és nagy családos anya dolgozik azon a futószalagon, amelyen az egyfázisú árammérők készülnek. A gyár vezetőinek gondoskodását — azt, hogy állandóan délelőttös műszakban dolgozhatnak — jó munkával viszonozzák: egy műszakban 1200 darab árammérő kerül ki a kezük alól. — Óvodaépítés. Községi erőből 800 ezer forintos költséggel 50 személyes óvoda épül Újlengyelben. Aprólékos, finom, gondos munkát, fürge ujjakat igényel a szerelés. Készül az árammérő „lelke" a számdobsorozat. Foto: Urbán Fogadóóra: szombat, vasárnap Beszélgetés Nagy Miklóssal, a KKI elnökhelyettesével Nagykövetek, kulturális ügyekkel foglalkozó diplomaták [ csaknem, naponként adnak bőséges programot a Kulturális Kapcsolatok Intézete elnökhelyettesének,. Nagy Miklósnak. Mindegyik más világ, más ország, más kapcsolat. Valameny- nyihez megfelelően és gyors váltásokkal kell alkalmazkodni. S ez csak egy része az elnökhelyettes munkásságának. Ügy kerültünk hozzá, hogy fölkerestünk mostanában néhány megyei országgyűlési képviselőt azzal a kérdéssel, mivel töltik a vakációt. Nem egyéni kedvteléseikről van szó, hanem arról, hogy a választások után pihenőidő lett-e ez a nyár, vagy éppen el- I lenkezőleg. Vác képviselője, az egykori textilgyári főmérnök az ‘ utóbbit erősíti meg. — Ha egy kicsit szabadabban, kötetlenebbül, s egy kis tréfával fűszerezve fogalmazhatok, akkor azt mondom, szombat-vasárnaponként hosz- szú, tömött sorokban várnak rám az emberek. Na, ez persze túlzás, az azonban nem, hogy sokkal többen keresnek fel,' mint valaha. S miután reggeltől sokszor a késő éjszakai órákig elfoglal intézeti munkám, érthető, ha hétvégeken keresnek, s meg is találnak. — Hogy fest hát egy ilyen hét végi „pihenő”-program? Ügy, hogy végre hazamegyek, s ebben a nagy melegben nadrágra vetkőzöm. És várom, hogy mikor csöngetnek. Sohasem kell sokáig várni. Akkor gyorsan felkapom az ingem. — Miért jönnek az emberek? — A legváltozatosabb kérdésekkel, olykor nehéz helyzetbe hozva a képviselőt is. Mondani sem kell, hogy a leggyakoribb a különböző lakáskérelem. Ám, mint sok helyen, Vácott is van egy társadalmi bizottság, amely a besorolásoFelveszünk lakatos, villanyszerelő, épületbádogos, vízszerelő, asztalos, festő, parkettás, hidegburkoló, kőműves, ács, kubikos, vasbetonszerelő, könnyűgépkezelő, tetőfedő szakmunkásokat, segéd- és betanított munkásokat, rakodókat, raktári segédmunkásokat, karosszérialakatost, autóvillamossági szerelőt, gépkocsivezetőt, gépkocsiszerelőt, útkövezőt azonnali belépésre. Segédmunkásnak 16. évet betöltött fiúk is jelentkezhetnek. Jelentkezni lehet a Prosperitás Ktsz munkaügyi osztályán Bp. IX. kér. Viola utca 45. kát intézi. Ilyenkor hozzá fordulok, őket kérem meg, hogy esetleg újból vizsgálják meg a döntést. — Más témák? — Vannak, akik azt reklamálják, hogy miért bontják le az otthonukat az új lakásépítést megelőző szanálások során. Ismét mások az öregek napközi otthonában kérnek elhelyezést. Meglepően sokan kérnek beutalást szellemileg vagy fizikailag fogyatékos gyermekeik elhelyezésére különböző intézményekbe. Ezeknek bizony határt szab az, hogy nincs elég hely, s a bővítés nem megy egyik napról a másikra. — Említette, hogy olykor nehéz helyzetbe kerül a képviselő. Gondolom, nemcsak a lakásügyekre célzott. — Valóban más is szerepel e címszó alatt. Ilyen például a nagy váci művelődési központ tető alá hozása. Ismeretes, hogy nagyon hiányzik már a városban, és különböző üzemek, intézmények már bizonyos pénzösszegeket is biztosítottak hozzá. De ez még mindig nem elegendő ahhoz, hogy elkészülhessen. Ebben az ügyben is próbálok erőmhöz és lehetőségeimhez képest segíteni. Csakhogy ez nem olyan egyszerű. Egy sor más ügyről is szó esik. Eredményesen hívta fel a figyelmet arra, hogy a váci fogszakorvosi rendelőt modern berendezéssel szereljék fel, s kiegészítsék a kórház műszerállományát. —>Mi a legközelebbi program? — Az Interparlamentáris Unió soron következő, késő őszi, párizsi konferenciájára készülök. Ismeretes, hogy a magyar delegáció nagyon—aktívan veszi ki részét a munka-! bői. Felszólalni kívánok a témában, amely az Egyesült Nemzetek Szervezete második fejlesztési évtizedével foglalkozik. Mivel ebben a fejlődésben lévő országok problémái szerepelnek, s hozzám a Kulturális Kapcsolatok Intézetében ezek az országok tartoznak, ezért nagy ambícióval, s meglehetősen sok tapasztalati anyag felhasználásával készülök. Nagy Miklós képviselői programja a naptári bejegyzés szerint még ezt írja elő: „Ünnepi beszéd augusztus 20- án, Vácott”, Képviselői beszá-. móló és fogadóóra szeptemberben”. T. Gy. A KIÁLLÍTÁSRA Ötvenkilós élő harcsa 190 centiméter hosszú, s mintegy 50 kiló súlyú harcsát fogott horoggal a Tiszában Csikós János és Csikós Bertalan, a nyíregyházi Alkotmány Halászati Termelőszövetkezet tiszalöki brigádjának két tagja. A harcsát 20 perces fá- rasztás után sikerült kifogni. A kapitális ragadozót kedden tehergépkocsin, oxigénnel dúsított vízben Budapestre szállították, s élve mutatják be a vadászati világkiállításon. Jubileumi hét a Csepel Autógyár művelődési központjában Tízéves idén a Csepel Autó- | gyár szakszervezeti müvelő- ; dési központja. Ebből az alkalomból augusztus 15. és 21. között jubileumi hetet rendeznek. Az eseménysorozat vasárnap este térzenével kezdődött. A művelődési központ teraszán a Zalka Máté katonai műszaki főiskola fúvószenekara szórakoztatta a közönséget. Hétfőn délután a művelődési központban dr. Dobi Ferenc, a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának vezető titkára tartott előadást „Szak- szervezetünk időszerű feladatai az agitációs-propaganda, ! valamint a kulturális nevelőmunka területén” címmel. Tegnap délután a könyvtárban Földédesanyám címmel magyar népköltészeti műsort rendeztek, közreműködött Jancsó Adrienn érdemes művész, és Faragó Laura népdalénekes. Ma a színházteremben a KISZ Központi Művészegyüttese, Rajkó-zenekara és szólistái, a Csepel Autógyár művelődési központ aranykoszorű- val kitüntetett férfikórusa és néptáncegyüttese ad műsort. A gazdag programban szerepel filmvetítés, házi ünnepség, kiállítás és alkotmányból.
