Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-18 / 194. szám

HEGYEI-Míritw 19*1. AUGUSZTUS 18., SZERDA Dózsa György a szegedi szabadtéri játékokon „A magyar történelemnek «annak hősei, akiknek még mindig nincs élő arcuk. Ilyen Dózsa György is; utcát, sport- agyesiiietet, szivart is elnevez­tek róla, csak éppen egyénisé­gét, emberi arculatát nem is­merjük. A képekről is olykor egy vérszomjas, dühében villo­gó szemű aggastyán tekint ránk. , .” Másfél évtizede, 1956 janu­árjában mondotta ezt egy nyi­latkozatában Illyés Gyula, mi­kor a Nemzeti Színház bemu­tatta Dózsa György című új drámáját, amely most a sze­gedi szabadtéri játékokon ele­venedett meg ismét. Az igazi Dózsa fölmutatásá­nak igényével született tehát ez a mű. Annak idején széles körű vitát provokált, de bírá­lói szinte egységesen egyetér­tettek abban, hogy Illyés ad­digi művészetének jelentős összegezése ez a kiváló alko­tás, ami az összes korábbi drámai feldolgozások közül a legtisztábban ragyogtatja föl Dózsában a népi hőst, realista igényű ábrázolásmódban. A mai nézőnek, kritikusnak sem kell változtatnia ezen a megállapításon. Sőt kétszere­sen szerencsésebb helyzetben lehet: a körülmények változá­sával tisztábban, felhangok nélkül érezzük és értjük a mondanivalót, amelynek ke­rete a szó legszorosabb értel­mében kitágul, újabb erőre kap, valóságos éltető közegére talál a monumentális szegedi szabadtéri színpadon. Ezt egyenesen ide írta Illyés — gondolhatnánk —, s csak kény- szerűségből mutatták be an­nak idején kőszinházban (mégha mégoly kitűnő elő­adásban is). Ami pedig Dózsa alakját il­leti: nem teljes, nem eléggé befejezett ugyan ez az ábrá­zolás (nem is lehet ez a dráma föladata), de tisztán és vilá­gosan fogalmazódik meg az a messzetekintő és egyre mesz- szebb tekintő hős, akinek leg­nagyobb érdeme, hogy fölis­merte, meghirdette a nemzeti egység, a nemzeti összefogás cselekvő gondolatát. „Közös nagy veszedelemben vagyunk” — mondja, s ennek következ­ményeit is konzekvensen ér­ti : egyenlő tehervállalással kell szembeszállni a török ve­szedelemmel. Vagyis „míg a háború tart, nincs kamat, nincs robot, tized..Ez a pont a drámai konfliktus Dó­zsa életében. (És ez a dráma konfliktusa is, fölösleges más, régi értelemben vett konflik­tust keresni!) Ennek magja és a cselekvés előrelendítője: az uralkodó osztály, nemesek, földesurak képtelenek az or­szág megvédésére, sőt akadá­lyaivá lesznek személyes, ön­zőn egyéni érdekeik miatt, nincs tehát más megoldás: to­vább kell menni egyenesen az úton, nélkülük, sőt ellenükre is. „Ha akadály a hadaink előtt: / Most már a kastély is pogány erőd; / pogány elővéd a nemesi vár. / A vörös ka­kast rá! Ha ellenáll!” — szó­lítja föl vitézeit Dózsa. Ez for­radalmi felismerés önmagában is, még akkor is, ha Dózsa nem mindenben és nem mindenütt volt teljesen ura a forradalmi helyzetnek a drámai cselekvés szerint, s valószínűleg a va­lóságban sem. Történelmietlen és hamis lenne azonban a tu­datos forradalmiságot számon kérnünk, amikor a legtöbb és a legfőbb eszmei magaslatra mégis eljut annak fölismerésé­vel, hogy „maga a farkas-rend megdönthető”. Ez, ami mind Dózsa egyéniségében, mind a dráma történelmi megfogal­mazásában a legtávolabbra és a leglényegesebb pontra mu­tat. Ezzel függ össze az a gon­dolatkör, amely a nép, a nem­zet szabadságát egységben lát­ja és láttatja. A fölkelt pa­rasztság csak úgy tudja meg­védeni az országot, ha saját jogaiért is küzd — és viszont: csak saját önvédelmi harcával mentheti meg az országot, amelynek addig is, elnyomva is legfőbb támasza, fenntartó­ja volt. Ez az a Dózsa-kép. amely kirajzolódik, és a dráma fel­DENIJS DILLE KÖSZÖNTÉSE Kedden a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Zenetudomá­nyi Intézetében bensőséges ün­nepségen búcsúztatták a nyu­galomba vonuló Denijs Dille professzort, az Akadémia Bar- tók-archívumának tudományos osztályvezetőjét, az európai hí­rű Bartók-kutatót. Az ünnep­ségen Köpeczi Béla, a Magyar Tudományos Akadémia megbí­zott főtitkára méltatta a ne­ves tudós munkásságát. Dille professzor nyugalomba vonulása után is hazánkban marad és folytatja nagy érté­kű kutatásait. Dózsa György és Anna Piroska). felé ívelő vonalában mind határozottabb körvonalazást kap, egészen a bukás meg­ragadó ábrázolásáig. A bu­kásig, amelyben Dózsának, a parasztfelkelésnek tragédiája egyben magyar nemzeti tra­gédia is. Mindezt az eszmei monda­nivalót Illyés jól ismert szép­ségű költői nyelvén, tömör, célratörő sorokban adja drá­mája alakjainak szájára, el­sősorban Dózsa György és Mészáros Lőrinc törekvései­nek kifejezésére. Ez utóbbiak szegedi megszemélyesítői: Bessenyei Ferenc (aki az 1956- os budapesti ősbemutatón is a címszerepet játszotta) és Nagy Attila átütő művészi erővel, heves szövegmondás­sal, valóban erőteljes, hatá­rozott, robbanó színpadi kész­séggel aknázzák ki e szép le­hetőségeket. Talán máshol, zárt színpadon, más légkörű előadásban gondolkodóba es­nének az ennyire „színpa­dias” szerepfelfogáson, de itt ezt érezzük az egyetlen he­lyénvaló — és nagyonis he­lyénvaló — megoldásnak. Ez a stílus illeszkedik bele a leg­jobban abba a monumentali­tásba, ámelyet nemcsak a szegedi szabadtéri színház je­lent, hanem amely erre a drá­mára is annyira jellemző. A látványosság itt nem puszta körítés, a fáklyák erdeinek lobogása, a kiegyenesített ka- szájú paraszthadak tömege, a rabságba hajtott szegények hosszú sora nélkül nemcsak élményben lennénk szegé­nyebbek, hanem a gondolat, a történet igazi felfogásá­ban is. A jó érzékű Félix László rendezői érdeme, hogy hatásosan, stílusosan élt az adottságokkal, a dóm előtti színpadot, s a rendelkezésre álló nagy létszámú statiszté­riát e cél érdekében nem üres látványosságnak hasz­nálta. Egyben újabb bizo­nyítékát adta annak az egyébként is elavult (bár még hangoztatott) fölfogásnak, hogy mélyebb drámai mon­danivaló nem való erre a nagyméretű színpadra. A kör­nyezet, a jó értelemben vett látványosság megteremtésé­ben a rendező olyan kitűnő társakkal dolgozhatott eeyütt, mint a díszlettervező Varga Mátyás és a jelmeztervező Márk Tivadar, akik a szín­házi illúziót máa tökéleteseb­bé. megragadóbbá tették. Népes szereplőgárdával épí­tette föl drámáját Illyés Gyula, s karakterisztikus figurákat alkotott, amelyek többségé­ben kitűnő tolmácsolókra lel­tek. Különösen kiemelkedett Somogyvári Rudolf Zápolya ellentmondásos alakjában, Kállai Ferenc gutaütéses, ke­gyetlen-szenilis Báthorija, Agárdi Gábor népmeséi ízű székely Menyusa, s az írói (Bessenyei Ferenc és Molnár elképzelések szerint is kissé tétova halványra rajzolt Anna, a parasztlány szerepében Mol­nár Piroska, akinek a darab zárómondatainak jól megol­dott, felemelő előadására nyílhatott lehetősége. Még annyit, hogy a szegedi Dózsa-előadás a művészeti élet jelentős eseménye, de ezen túlmenően méltó nyi­tánya lehet annak az országos emlékezéssorozatnak is, amely­nek központi ünnepségére jö­vőre Cegléden kerül sor, Dózsa György születésének fél évezredes fordulója alkalmá­ból. Lőkös Zoltán Bélyeggyűjtő jubileum Pecséttervek Szentendréről A szentendrei városi bélyeg- gyűjtő kör vezetősége kiállí­tást rendez a szentendrei Dal- mát-házban. „A bélyegzés tár­lata” augusztus 19-én nyílik meg és tíz napon át várja az érdeklődőket. A tízéves szentendrei bé­lyeggyűjtő kör jubileumán ha­zánkban először bélyegzés­kiállításon mutatja be a szent­endrei emlékbélyegzéseket és a bélyegzőtervek vázlatait. A bélyegzőterveket Szánthó Im­re, Szösz Jenő és Balogh Lász­ló készítette. A bemutatón kívül a 10 éves jubileum tiszteletére augusz­tus 23-án a városi bélyeggyűj­tők ünnepi közgyűlést tarta­nak. ELSŐ A GEMLER A budaörsi fesztivál Nem is lehetett volna job­ban megválasztani az időt a budaörsi tánczenekari feszti­vál szabadtéri megrendezésé­re: a szombati időjárás ked­vezett a vetélkedőnek. Este fél nyolckor, a szignál elhang­zása után mutatta be a két műsorközlő az első zenekart, a ceglédi Arthurt.- Az elfelejtett kedves saját szerzeményülc, sajnos, gyen­gén sikerült. Egyszerű séma-1 szám, egyedül a dobos vitt né­mi színt az együttes játékába. Sok jót nem mondhatunk az énekesről, ő sem érte el a kí­vánt színvonalat. A szintén háromtagú Hit együttes már több tapsot ka­pott a közönségtől, különö­sen az Országút című számu­kért. De az énekes nem tu­dott felnőni a zenekarhoz. A basszusgitáros bizonyult a legjobb zenésznek. Harmadikként a Talizmán együttes lépett színpadra. Már a legelején, a verseny szabá­lyainak ismertetésénél el­dőlt: a műsorközlők konfe­rálják be a számokat is. Ügy látszik a Talizmánnal kivé­telt tettek, hiszen énekesük konferált — nagyon vissza­tetszőén, nagyképűen. A gyen­ge első szám után bebizonyo­sodott, hogy a hangerő nem minden, s talán az sem baj, ha ordítás és sikítás helyett némi hanggal is rendelkezik az. aki mikrofont vesz a ke­zébe. Az Ici-pici lány című szerzeményük előadásába sok hiba csúszott, kár, mert a DUNAKESZI MŰVÉSZETI NAPOK Irodalomtól irodalomig A dunakeszi művészeti na­pok négynapos rendezvényso­rozata ma irodalmi műsorok­kal kezdődik. Előadásokat OLYASO IFJÚSÁGÉRT Három Pest megyei a legjobbak között Augusztus 20-án lesz a dön­tője annak az ifjúsági könyv­olvasási és könyvterjesztési versenynek, melyet március­ban hirdetett meg a KISZ Központi Bizottsága és a Szövetkezetek Országos Szö­vetsége, az Olvasó ifjúsá­gért mozgalom keretében. A felhívás betöltötte cél­ját, mert 14 megyében 540 falusi fiatal pályázati jelent­kezése alapján megyei vetél­kedőkön adott tanúbizony­ságot arról, hogy szereti a szocialista szellemiségű iro­dalmat, ismeri szűkebb pát­riájának hagyományait, és ér­ti az ifjúsággal kapcsolatos politikai célkitűzéseket, tenni­valókat. A résztvevők 57 szá­zaléka tanuló, 20 százaléka értelmiségi, 18 százaléka szö­vetkezeti és egyéb alkalma­zott, 5 százaléka munkás volt. A döntőn, illetve az azt megelőző elődöntőn három Pest megyei fiatal is szerepel: Fazekas Bence, Érdről, Kovács Margit Dabasról és Sándori Judit, Gyálról. Az országos versenyt járási, megyei se­lejtezők előzték meg. A leg­jobbak jutalma: külföldi uta­BEETHOVEN A TÉMA Utazik a Ki nyer ma Meglepetést tartogat népes hallgatótábora számára a ma­gyar rádió népszerű Ki nyer ma? című adása. A közeljövő­ben, az eddigi hagyományok­tól eltérően, minden pénteki napon más és más vidéki várasba látogat el a közked­velt adás. Baja, a 700 éves évfordulóját ünneplő Győr, Szeged, Eger, Szolnok, Du­naújváros, Hódmezővásárhely lesznek a komolyzenét nép­szerűsítő tízperces program következő helyszínei. A rádió zenei stúdióiban már megkezdődött a Pro Mu- sica komolyzenei rádiómű­sor-vetélkedő legjobb nyolc külföldi adásának szinkroni­zálása magyar nyelvre. Szep­tember 14-én kezdik sugá­rozni Berlin, Bukarest, Hel­sinki, Lisszabon, Moszkva, München. Prága és Stockholm versenyműsorát. Dupla vagy semmi játék kezdődik november 15-én, amely Beethoven életét és művészetét választotta témá­jául. A Bartók műveltségi ver­seny folytatásaként az új tanévre meghirdetik az orszá­gos zenei műveltségi ver­senyt. A tervek között szerepel még egyhetenkénti — megha­tározott, állandó időpontban jelentkező — negyedórás adás is: Miért igen, miért nem? címmel. Ebben a részben szubjektív reflexiók, részben zenei közéletünk kényes kér­déseibe is nyíltan belevágó publicisztika létrehozására tö­rekednek a szerkesztők. — Vetélkedő. Szellemi ve­télkedőt rendez a közelgő KISZ-kongresszus tisztele­tére augusztus 28-án az al- bertirsai községi KlSZ-szer- vezet. Az első helyezett ju­talma: kétezer forint. tartanak a járműjavítóban, a konzervgyárban, a talajjavító vállalatnál, a házgyárban, a Mechanikai Laborban. Hang­versenyt adnak a helyi ze­neiskola növendékei a nagy­községi tanács udvarán. Az esti irodalmi műsorban Be­rek Kati és Varsányi László lép fel. Ellátogat a községbe Nagy László Kossuth-díjas költő is. Csütörtökön nyitják meg a dunakeszi új ifjúsági parkot. Folytatják az irodalmi műso­rokat is: öt együttes mutat­kozik be. Az alkotmány ünnepének napján a Musica Humana ze­nekar ad hangversenyt a gö­di Fészekben, majd az utolsó napon is fellépnek. A helyi irodalmi színpad befejezéskép­pen összeállítást mutat be Francois Villon verseiből és a Carmina Burana költőinek alkotásaiból „Mi kocsmában jól időzünk” címmel. Képzőművészeti kiállítás is nyílik a járműjavító műve­lődési házában és a Petőfi Sándor kultúrházban. A ta­nács épületében községfej­lesztési kiállítást rendeznek. Festői környezetben kellemes pihenést nyújt Szentendrén A PAP-SZIGETI STRANDFÜRDŐ Nyitva — kedd kivételével - 9-től 19 óráig. szám nagyon színvonalas, ha­sonlóan a másikhoz, a Bab­szem Jankóhoz. Az est első nagy sikerét a Front együttes aratta. Három — cigányos hangvételű — számuk kitűnőnek bizonyult. Énekesükre felfigyelhettünk, s ha lett volna lehetőség a legszínvonalasabb zenésznek különdíjat adni, ő kaphatta volna. Nagy várakozás előzte meg a budaörsi Gemler együttes játékát. Hiába, a hazai pá­lyán mindig könnyebb. Na­gyon jól játszottak, joggal népszerűek a budaörsi fiata­lok körében. Mégis: a zsűri több tagja kevesebb pontot adott, mint amennyit megér­demeltek volna Az ok: hal­lották már a Gemlert jobban is zenélni. Ismert számukba, a Tavaszi virágokba még ha­mis hang is becsúszott. Min­dent egybevetve: a Gemler így is a legjobbnak tűnt. A Coral együttes, a feszti­vál hatodik szereplője, érde­kes hangvételű, saját szerze­ményt adott elő. A Felhő volt az égen, árny a világon című dalnak külön hangulatot adott a szájharmonika hangzása. Az együttes igazi műfaja a slágerzene. Ennek valóiban1 mesterei. Jó zenét hallhattunk az Al­batrosz együttestől is. Érezni lehetett, hogy itt összeszo­kott, jó muzikaütású zené­szek játszanak. Tőlük hallot­tuk az est legjobb „saját szerzeményét”, amelynek cí­me: A szél és a nap. Ez a folk-polibeat jellegű zene bi­zonyítja, hogy érdemes zene­szerzéssel is foglalkozniuk. Sikert arattak. Utolsóként, a Finish együt­tes lépett fel. A Front, a Gem­ler, a Coral és az Albatrosz ekkorra már egy kissé elké­nyeztette a közönséget, s ezért tűnt gyengébbnek játé­kuk. A dobos mindenképpen kiemelkedett közülük, de az énekes meglehetősen „hang­talan” volt. A zsűri pontjai és a közön­ség szavazatai alapján a bu­daörsi tánczenekari fesztivál győztese a Gemler együttes lett. a második helyre az Al­batrosz került. Harmadik he­lyezett a Coral. E HETI NYERTESEINK: Juhász Balázs (Péeel, Széchenyi u. 22.), Mezei Ibolya (Perőcsény, Börzsönyi u. 33.), Molnár Ilona (Nagykáta, Rákóczi krt. 9.). SLÁGERLISTÁNK Művészlemezek: 1. (2) Bartók: A kékszakállú herceg vára. 2. (t) Beethoven: Holdfény szonáta. 3. (—) Kodály: Háry János. 4. (1) Liszt—Paganini: La Campanella. 5. (5) Gershwin: Kék rapszódia. Tánclemezek: 1. (—) Rég volt (Koncz Zs.). 2. (1) Fák, virágok, fény (Zalatnay S.). 3. (4) Láttam én egy osztrigát (Neoton). 4. (3) Fel, fel fiúk a dalra (Máté P.). 5. (—) Elmúlt a vihar (Illés). 6. (2) Élünk és meghalunk (Illés). 7. (7) Hűtlen barátok (Omega) . 8. (6) A tengelykezű félember (LGT). 9. (—) őszi levél (Délhúsa Gjon). 10. (10) Régiségbolt (Bergendy). sunyó—falus—tamás Vágja ki, töltse ki, tegye bort* lókba vagy ragassza levelezőlapra, és úgy küldje be szerkesztőségünk* be (Bp. VIII., Somogyi Béla u. S.K A borítékra ne feledje felírni! „KEDVENC LEMEZEM”. Szava­zóink között hetente három hang­lemezt sorsolunk ki, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat ajándé­kát.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom