Pest Megyi Hírlap, 1971. augusztus (15. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-15 / 192. szám

1971. AUGUSZTUS 15., VASÁRNAP fíST uecvKi '^Ctrhm Mit véd a KÖJÁL szigora? Nyíltan vagy burkoltan üze­mek. vállalatok részéről sok­szor hallani a KÖJÁL szigo­rúságáról. Hogy milyen költ­séges követelményeket tá­maszt, a panaszlók szerint in­dokolatlanul. Erről beszélge­tünk most a Pest megyei KÖJÁL több orvosával. Leg­először is jegyezzük le, amit dr. Madár János igazgató fő­orvos, azaz hivatását jobban kifejező újabb keletű címe szerint, megyei közegészség- ügyi főfelügyelő kérdésünkre válaszol: — Mi semmit sem teszünk önhatalmúlag, csupán őrkö­dünk a különböző főhatóságok által kibocsátott szabályok és rendeletek betartásán. Amit nem lehet elnézni — Körülbelül egy esztende­je, az akkor még új váci ke­nyérgyárral kapcsolatban hal­lottuk, hogy teljesíthetetlen követelményekkel lépett fel a közegészségügyi hatóság. Dr. Gál Lászlóné, aki a te­lepülésegészségüggyel foglal­kozik, válaszol: — Ha a tisztítószerek és a takarítás költségeiről volt szó, akkor igazak a panaszok. A városi közegészségügyi fel­ügyelő ugyanis tűrhetetlen szennyezettsége miatt záratta be az üzemet. Csak alapos nagytakarítás után indulha­tott meg újra a munka a gyár­ban. de akkor is — például — nem szitálták a lisztet és így a kenyérbe madzagdara­bokat, meg még üvegcserepe­ket is belesütöttek. Amióta új vezető áll a gyár élén, meg­szűntek a panaszok. — Vagyis nem az üzem részbeni átépítéséről volt szó? — Persze, hogy nem. Ez a gyár típusterv szerint épült, ugyanezt a tervet másutt már jóváhagytuk. A közegészség- ügyi hatóság véleménye nél­kül nem adható ki építési en­gedély, de mások is megnézik az építési tervet, például a tűzrendészet! hatóság is. An­nak. ahogy nekünk szintén, bekövetkezhető veszélyeket kell elhárítani. — Hallottunk olyan esetről is, amikor a KÖJÁL az épít­kezés befejezte után az át­adásnál támasztott új köve­telményeket. — Előfordult nemegyszer, ha a tervet építkezés közben módosítják, vagy nagyjából betartják ugyan, de kiderül, hogy mégsem megfelelő va­lamelyik részlet. Ilyenkor ki­fogással élünk. Az sem ritka, hogy ami a tervben van, egy­szerűen elhagyják abban a hiszemben, hogy az átadásnál úgysem veszik észre. Üzemek­ben a dolgozók, vagy vendég­látó helyeken a vendégek ál­tal használt mellékhelyiségek fontos kellékeiről nemegyszer így „feledkeznek el”, értel­metlen takarékoskodásból. — Aztán, mert nem nyit­ható meg az üzem vagy a bolt, a népgazdaság érdekeire hivatkoznak.. . Dr. Laping Mihály szól közbe: — Most már ritkábban. El kell ismerni viszont, hogy egy nagy költséggel megépült üzem mielőbbi megindítása fontos érdeke a népgazdaság­nak. De vajon a közegészség- ügyi előírások figyelmen kí­vül hagyása miatt bekövetke­ző betegség, a kifizetendő táp­pénz, esetleg kórházi költség és a kieső termelés nem ká­ros a népgazdaságnak? — Maradjunk azonban Vá­cott — folytatja Laping dok­tor —, ott van a DCM, és köz­tudomású, hogy. porelszívó be­rendezése nem működött meg­felelően, amit a tervrajzon, a papíron nem lehetett előre látni. Amikor kiderült, nem gördítettünk akadályt a továb­bi munka elé, nagyon jól tud­juk, mennyire szükséges a ce­ment. Előírtuk azonban. hogy a berendezést javítsák meg. Á. gyár nem sok eredménnyel próbálkozott, az üzem szeny- nyezi a levegőt, és ezen segí­teni kell. Tckarskosság a téglával — Gyakran térnek el a tervtől az építkezik, és szár­mazik-e ebből bonyodalom? — Most például a megnyi­tás előtt álló nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Tech­nikum és Kollégiumban... A konyha meg az étterem között válaszfal helyett csak úgyne­vezett kötényfalat húztak fel, ami a helyiség magasságának harmadáig sem ér. Ennek kö­vetkeztében a két helyiség légtere közös, tehát a levegő is szennyeződik. Elrendeltük, hogy húzzák fel mennyezetig a falat. Fellebbeztek az Egész­ségügyi Minisztériumhoz, ahol úgy döntöttek, hogy az építte­tő szabadon választhat; vagy megépíti a falat, vagy mester­séges szellőztetésről gondosko­dik. — Nos, ha a téglával taka­rékoskodtak, most eldönthetik, a két megoldás közül melyik az olcsóbb — véljük, és dr. Kelemen Erzsébethez, az élel­miszer-higiénikushoz fordu­lunk: — Hallottunk újabban néhány üzletbezárásról. — A monori járás közegész­ségügyi felügyelője becsukat- ta a pilisi 1. sz. ÁFÉSZ-ven- déglőt — feleli —, mert a szennyvíz egyenesen a főutcá­ra folyt ki. Vasadon pedig a két élelmiszerbolt egyikét zá­ratta be. Ebbe talán még a vásárlóknál is több egér járt. Elmondani is undorító, milyen látványt nyújtott a sok egér­rágta élelmiszer. Azt hiszem, senki sem tagadhatja, helyén­való volt a szigor. Viszont a tsz-ek élelmiszer-feldolgozó vagy előkészítő üzemeiben éveken át sokszor tettünk en­gedményeket. Nem ragaszkod­tunk túl költséges építkezé­sekhez. hiszen a gazdaságok anyagi megerősödésére nekünk is tekintettel kellett lennünk. Előírtuk azonban a tennivaló­kat, és a legtöbb tsz-ben fo­kozatosan eleget tettek a kö­vetelményeknek. De most már a türelmi idő nem tarthat to­vább, elvárjuk, hogy minde­nütt betartsák a közegészség- ügyi szabályokat. Nem elég, ha csak az üzem vigyáz — A tsz-ek ipari melléküze­meinek szociális létesítményei általában, enyhén szólva, hiá­nyosak. Dr. Zimmermann Frigyes, a munkaegészségügy felelőse vá­laszol : — Ezen a téren is sok jó- szándékot tapasztaltunk a tsz- eknél. Egyre inkább igyekez­nek az előírásokat betartani, ha még oly költségesek is. A nagyobb ipari vállalatok üze­meiben ellenben — kevés ki­vétellel — jó a munkaegész- ügyi helyzet, s ha akad hiba, azon igyekeznek segíteni. Tö­rökbálinton, a Mechanikai Művek galvanizáló üzemében a védőberendezések nem vol­tak megfelelőek, itt is olyan „szigorral” jártunk el, nem zá­rattuk be az üzemet, hanem időt adtunk rá, hogy újat épít­senek, erre azonban építési ka­pacitáshiány miatt mostanáig nem került még sor. — És mi lesz, ha közben baj ér valakit? — Addig fokozottabb elővi­gyázatossággal dolgoznak, re­méljük, hogy nem történik semmi. Habár saját egészsé­gükre és testi épségükre a dol­gozók sem mindig vigyáznak. Például Sülysápon, az Uni- techniika Ktsz akkumulátor- bontó üzeméből egy 1 ember ólommérgözéssel a kórházba került. A helyszínen megálla­pították, hogy az elszívóberen­dezés kéménye rövid, 25 méter magas kéményt kell építeni, ami meg is történt. Továbbra is szemmel tartottuk az üze­met, megvizsgáltuk dolgozóit, és többek szervezetében ólom­nyomokat találtunk. Kiderült, hogy mosdatlan kézzel nyúl­nak cigarettához, sóit étéihez is... Ezt hallottuk tehát a KÖ­JÁL orvosaitól. Vajon valóban túl szigorú a KÖJÁL? Embe­rek egészségéről, életéről lé­vén szó, talán nagyobb szigo­ra se lenne indokolatlan. Szokoly Endre Mezőgazdasági jellegű, iparból élő járás Beszélgetés dr. Bencsik Mihállyal\ a monorí járási hivatal elnökével A monori járási hivatal elnöke, dr. Bencsik Mihály, mielőtt másfél éve a járási ta­nács elnökévé választották, hosszú éveken át a ceglédi já­rás lakosságának bizalmá­ból, az ottani járási tanácsnál töltötte be ugyanezt a tisz­tet. Most a járási tanács meg­szűnte után, a megyei tanács bizalma állította a monori járási hivatal élére. — Ebben a járásban — ez­zel kezdi beszégetésünket — csaknem kétszer annyi em­ber lakik, mint a ceglédiben. Ott 56 ezer lakos ügyeivel kellett foglalkoznom, itt 101 ezer emberével. A községi ta­nácsok önállósága, tényleges autonómiája következtében sem csökkent, csupán más irányú lett a járás központi szervének munkája. Aranyi bizonyos, hogy a községi ta­nácsok vezetői különböző esetekben sokszor igénylik a hivatal szakmai tanácsát, se­gítségét. Ezt különben a Pest megyei Hírlap hasábjain már más vezetők is elmondták. A várossá fejlődő donorért — Különös járás a monori. Jellege mezőgazdasági, kere­sőképes lakosságának mégis mindössze nyolc százaléka él mezőgazdaságból, míg az ipar­ból 43 százalék, de az utób­biak közül csak ötezer talál munkát a járás területén, míg mintegy harmincezer körül mozog a bejárók száma. Az iparfejlesztésről most foly­nak tárgyalások. Szó lehet róla, hogy a Kőbányáról ki­települő Bőrfa Monoira ke­rül, kooperál az itteni kefe- gyárral. És sikerrel kecseg­tető tárgyalások folynak tex­tilgyárakkal is arról, hogy va­lamelyik 5—600 nőnek mun­kahelyet biztosító textilüze­met létesítsen Monoron. — Persze, a monori Járás nemcsak MonorbAl áll. A töb­bi községben nem létesül na­gyobb ipari üzem? — Egyelőre legfeljebb ki­sebbek. A meglévők bővíté­sét azonban több helyen ter­vezik, és a mostani tervidő­szakban különösen a szolgál­tató ipar fejlődik. Csak pél­daképpen említem, hogy Mo- noran gépkocsiszervíz épül négymillió forint költséggel, a megyei tanács jelentős hoz­zájárulásával. Az állami gaz­daság kezelésében fog mű­ködni. S ugyancsak a megyei- tanács anyagi segítségéből épít Monoron szervizállo­mást a GELKA. — Bocsánat, de megkérde­zem, minden Monoron épül? — Csak sokminden, és ez érthető, hiszen a 17 ezer lako­sú járási székhely várossá fejlesztését készítjük elő a mostani 5 éves terv során. Még az idén megkezdődik a vízvezeték építése és két ütemben 1974-re csaknem az egész község lakott területét behálózó vezeték el is ké­szül. Jövőre kezdődik meg 150 állami és szövetkezeti la­kás, ugyancsak a következő évben új szakorvosi rendelő- intézet építése. A rendelő költségelőirányzata 22 millió forint. Emeletes székházat épít a községben a Nemzeti Bank is — Az üdülőteleppé nyilvání­tott Monori-erdőn történik-e valami a fejlesztés érdekében? — Igen. Sok új víkendház épül, de a fejlődés bizony túlságosan lassú. Ennek a strand hideg vize az oka. Szeptemberben azonban ar­tézi kút fúrásához látnak hoz­zá, mert a geológusok véle­ménye szerint több száz, de legfeljebb ezer méter mély­ségben gyógyhatású, 60 fo­kos meleg vizet találnak. Évente ezer betelepülő — A járás sok községe köz­vetlenül határos a fővárossal és az úgynevezett agglomerációs övezethez tartozik ... — De nemcsak azok a köz­ségek, hanem az egész járás beletartozik az agglomeráció­ba, hiszen valamennyi község­ben élnek ingázók. A lakos­ság számát természetesen leg­inkább a Budapesttel szomszé­dos községekben, állandóan gyarapítják a betelepülők, mégpedig a természetes sza­porulaton felül évente átlag ezer fővel. A növekvő lakos­ság ellátásának biztosítása nem kis gond. Kereskedelmi hálózatunk azonban elég jól működik. De nehéz lenne ugyanezt elmondani a vendég­látóiparról. Járásunkban az ÁFÉSZ-ek mindenesetre töb­bet törődnek a vendéglátással, mint a Róna Vendéglátóipari Vállalat. Feltétlenül meg kell említeni, hogy húsellátásunk talán a legjobb az egész me­gyében, és ebben a járás ál­lattenyésztésének feltétlenül szerepe van. Hét tsz-ünk kö­zös vállalkozása, a SÉRV ALL évente háromezer sertést hiz­lal, de máris újabb építkezé­seket tervez, és ötezret szán­jótevőinktől, s nekivágunk fel­fed ezőutunknak. Miközben a csodálatos, emberi civilizáció még nem bántotta őstermé­szetben gyönyörködünk, meg­lepő kép tárul szemünk elé. Az egyik parimenti stégen vá­rosi autóbuszainkból jól ismert üléseket vélünk látni. Szinte halljuk a kalauzt: „Tessék a stég belsejébe fáradni, belül még egészen üres!...” Köze­lebb érve aztán kiderül: nem szemkáprázat játszik velünk: a stég valóságos, s az ülés is az. A tulaj nevetve magyaráz­za: „A bontóban vettem... Mégiscsak kényelmesebb ezen pecázni, mint a pádon ülve...” Ez különben — folytatja, mi­kor jövetelünk céljáról tájé­koztatjuk — még nem az An­gyali, hanem a Kosaras sziget. Kicsiny lagúna választja el a kettőt egymástól, s ismerősünk máris készséggel felajánlja, hogy átszállít minket. Felberreg a kis motor, s míg a vizet hasítjuk, néhány kér­désre is van idő. A hatalmas izmú, napcserzette bőrű férfi látványa tiszteletet kelt. „Ó, már nyugdíjban vagyok — mondja Osgyáni Tibor alezre­des —, 27 évi belügyi szolgálat van mögöttem. Voltak olyan időszakok e 27 év során — a háború utáni zavaros idők vagy az 1956-os ellenforrada­lom napjai —, amelyek nehéz, fárasztó munkája után most valóban jólesik a pihenés ...” — s hangot váltva mutatja: „ekkora” halat fogott ma reg­gel... Helyben vagyunk: Angyali- sziget. Nem kell sokat töpren­günk elnevezésének eredetén sem. Valóban mennyországba illő itt a csend, a nyugalom. De nem halott világ ez. Lép- ten-nyomon kis víkendházak: összeeszkábált viskóktól a leg­korszerűbb lengyel és magyar faházakig. Szabó Kálmán bácsi a sziget csősze, s egyben adminisztra­tív egysége: „Névjegyzékünk­be csak azokat vesszük fel, akik erre megkérnek bennün­ket. Sokan háborítatlan nyu­galmat keresnek Itt, de kell, hogy legyen, aki útbaigazítást tud adni, ha esetleg valaki iránt érdeklődnek...” Bizo­nyára a rendre is maga vi­gyáz ... „Nemigen kell arra vigyázni... jó embérek van­nak itt. Ha nagy néha fiata­lok randalíroznak, hát a fiam (körülbelül két méter magas, szép szál viking) odamegy, s rendet csinál.. Folytatjuk felfedező utun­kat. Egy bennszülöttet szeret­nénk meginterjúvolni. Egy ku­koricatábla mellett, ízléses fa­házacska verandájáról egy asszony kiált felénk: Nem „Minden szabad időnket a Gábor kémek egy kis vizet? ... Lát­tam, milyen tikkadtak, gon­doltam, jól fog esni — mondja mosolyogva, amikor közelebb érünk. A férj, Gábor Pál nyugdíjas vegyészmérnök (aki egyébként a százhalombattai erőmű tervezési munkáiban is jelentős részt vállalt) a kony­ha bejáratát ácsolja. „Az egész házat magam építettem bará­taim segítségével. Negyven éve járom vadevezősként a Dunát, s most a telekkel régi vágyam teljesült: saját kikötőm van...” Mióta ilyen felkapott a sziget? — kérdezzük. „1967—68-ban telkünkön töltjük” — mondta Pálné. Foto: Gárdos Katalin kezdték felfedezni a nyuga­lomra, csendre vágyó pestiek. Azelőtt 60—70 forint volt egy négyszögöl ára. Ma már 250— 300 forintot is megér. E há­rom-négy év alatt szinte vala­mennyi szabad telek gazdára talált. Valószínűtlenül tiszta itt a viz; minthogy autó, mo­tor nem juthat a szigetre, semmi sem szennyezi a leve­gőt, s nem jut el ide a városi zaj sem. Csend van, tökéletes csend, s ez nekünk, pestieknek — felesleges talán mondanom — mindennél többet ér ...” Hogyan oldják meg a közle­kedést? S az élelmiszer-ellá­tást? „Csaknem valamennyi telektulajdonosnak van saját ladikja, csónakja. Ha ismeret­len téved erre, mindig akad valaki, aki szívességből áthoz­za ... Élelmiszer? A lacházi strandon kitűnő étterem van — csónakkal öt perc. Nincs messze a zöldség-gyümölcs bolt sem, s Kiskunlacházán mindent megtalálunk, amire szükségünk van.” Víz-villany? „Vízről könnyű gondoskodni: a kutakból nagyon jó minő­ségű vizet nyerünk. A villany bevezetését ígérik az illetéke­sek: nem tudni, mikor kerül rá sor... Sajnos, azt is tervbe vették, hogy öt méter széles utat építenek a sziget köze­pén. Mi, akik már több éve töltjük szabad időnket a szi­geten, úgy véljük: felesleges egy ilyen út, hiszen autók úgy­sem jutnak a szigetre, és sé­tálni itt nemigen szoktak az emberek. A sziget két partján megfelelő minőségű gyalogút vezet. Sok telektulajdonost érintene kellemetlenül a ki­sajátítással járó herce-hurca. s félünk: az építkezéssel a csen­dünknek és nyugalmunknak is vége szakadna.” Az Angyali-szi get most még méltó nevéhez. S a lexikon a következő kiadásában valószí­nűleg már megemlíti mint nép­szerű üdülőhelyet... Hírschler András dékszik hizlalni. Húsz tsz működik a járásban, közülük csak kettő valóban nagyon gyenge adottságai miatt, álla­mi támogatásra szorul, éspedig a csévharaszti meg a sülysá- pi. A négy állami gazdaság összevonása után 20 ezer ka- tasztrális holdat művelő Mo­nori Állami Gazdaság szintén szép eredményekkel büszkél­kedhet. — Ennivalóban tehát nincs hiány, de az ember inni is akar, mégpedig jó vizet. — Hát, az ivóvízellátás nem a legjobb. Ezért is szerepel több község fejlesztési tervé­ben a vízmű meg vízvezeték­építés. Mindenesetre hat köz­ségben öt éven belül kiépül a vízvezeték. Üllő és Gyömrő közösen épít vízmüvet. Ecser- be a községi tanács saját erő­ből vezette be a budapesti vi­zet, Úri jövőre fog törpe víz­müve építkezéséhez, hogy csak néhány példával szolgáljak. Másik nagy gondunk: sok köz­ségben szűkek lettek az is­kolák. Üllőn például 56 gye­rekre jut egy tanterem, leg­több iskolaépület pedig nagyon elavult Jövőre 16 tantermes új iskola építését kezdjük meg. Sülysápon körülbelül 10 és fél milliós költséggel már épül az új, nyolctantermes iskola, amihez azonban csak 8 milliót biztosíthattak. A hiányzó pénz egy részét a lakosság adta ösz- sze, és ezenfelül társadalmi munkával kiegészíti a szüksé­ges összeget Az egész lakos­ság! Olyanok is, akiknek nincs is iskolás korú gyermeke. A lakosság nemcsak követel Dr. Bencsik Mihály elgon­dolkozik, hallgat egy percig, aztán büszke-boldog mosollyal folytatja: — A községek lakossága nem hagyja tétlenkedni a tanácso­kat. A fővárosba járók buda­pesti tapasztalatai igényessé teszik az egész járást. Csak­hogy az emberek nem érik be panaszkodással, kéréssel, kö­veteléssel. Tanácsüléseken, ta­nácstagi beszámolókon állan­dóan sok jó, gyakran csaknem kidolgozott javaslattal állnak elő. Az anyagi lehetőségek hiá­nyán múlik, hogy ezek közül csak kevés valósítható meg ha­marosan. Mégis sok megvaló­sul, nem utolsósorban a lakos­ság áldozat- és társadalmi- munka vállalásával. A sülysá- pi Iskolaépítést már említet­tem, de Bénye szintén példát mutat. Ebben a községben nincs óvoda, de már épül 30 gyerek számára, éspedig tel­jes egészében társadalmi mun­kában. — Egyszóval a lakosság Is so­kat tesz lakóhelye fejleszté­séért. — Valóban nagyon sokat. Nyilván ez is hozzájárult ah­hoz, hogy a megyei tanács a mostani tervidőszakra a fej­lesztési tervek megvalósítását több mint négyszeresével tá­mogatja annak az összegnek, amit a harmadik ötéves terv során biztosított. Akkor 18 milliót adott, most 80 milliót. A községek a saját bevételük­ből 60 milliót fordítanak fej­lesztésre. — öt év alatt tehát összesen 140 milliót. Ez valóban tekinté­lyes összeg, sok mindenre fut­ja belőle. — Igen, csakhogy a budai járás után nálunk van a leg­több nagyközség, szám szerint hét. Köztük Vecsés 20 ezernél több lakosával, Érd után a második legnépesebb nagyköz­sége Pest megyének. Márpedig a nagyközségek fejlesztéséhez évről évre több és több pénz kell, tehát az egész járásra nézve még a 140 millió sem sok. Ha azonban nincs több, ebből kell gazdálkodni és úgy látom, hogy nagy- és kisközsé­geink tervük kidolgozásában jól osztották be a nekik ju­tó összegeket. Sz. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom