Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-08 / 159. szám
19«. JÜLIUS 8., CSÜTÖRTÖK *™kMírtop 3 Elhunyt Szamuely Tikomé Szilágyi Jolán Fájdalommal tudatjuk, hogy hosszú betegség után, 76 éves korában elhunyt Szamuely Tiborné Szilágyi Jolán festőművész, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom harcosa. Temetése július 12-én, hétfőn 15 órakor lesz a Kerepesi temető munkásmozgalmi panteonjában. Harcostársai, barátai 14.30 órától róhatják le kegyeletüket. AZ MSZMP BUDAPESTI BIZOTTSÁGA A MAGYAR PARTIZÁN SZÖVETSÉG A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE A MAGYAR KÉPZŐMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE r~— ------------------------------------------------------\ Ig ények és lehetőségek Közel kétszáz megyei népművelő tanácskozott Aszódon két napig, felmérve az elmúlt négy esztendő Közművelődésének eredményeit és megvitatva a további feladatokat. A • tanácskozást az tette indokolttá, hogy az elmúlt évek alatt — a legutóbbi közművelődési tanácskozás óta — több jelentős változás történt a megye társadalmi és kulturális életében. Igények és lehetőségek. Erről szólt vitaindító előadásában ár. Csicsay Iván, a megyei tanács elnökhelyettese és erről beszéltek a kétnapos tanácskozás felszólalói is. Az emberek kulturális igénye — elsősorban a fővárost övező agglomerációs övezetben — ugrásszerűen megnőtt, az igények kielégítésének lehetősége azonban korlátozott. Nemcsak azért, mert az erre fordítható összeg nem elégséges, hanem azért sem, mert ezen a területen ugrásszerűen nő a lakosság száma, s ennek-következtében mire felépül egy kulturális intézmény, máris kezdhetik bővítését. A megoldás abban keresendő — állapították meg a tanácskozás résztvevői —, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabb együttműködés szükséges a helyi tanácsok és a helyben működő üzemek között. Csak a közös összefogás eredményeképpen léphetnek gyorsabban előbbre az igények kielégítésében az elkövetkező esztendők során. S hogy ez mennyire így igaz, ezt a példák sorával bizonyították a felszólalók. Egyet idézünk csupán: évek óta jogos igénye a váciaknak, hogy a régi, korszerűtlen művelődési ház helyett új épüljön a városban. Való- raváltása érdekében ösz- szefoglak a város üzemei és intézményei és már eddig közel huszonötmillió forintot ajánlottak fel erre a célra. A népművelésben előbbrelépni csak közös erőfeszítések árán lehet. Az emberek tudatának alakítása, formálása nem csupán az erre hivatott vezetők és népművelők feladata, hanem valamennyi gazdasági vezető érdeke ist ahhoz, hogy dolgozóik lépést tudjanak tartani a gyors ütemben korszerűsödő termeléssel, nagyobb szakmai tudás, szélesebb körű általános műveltség szükséges. Ennek megszerzéséhez pedig — az iskolák mellett — elsősorban a művelődési intézmények nyújthatnak segítséget. A fejlődés teremtette új lehetőségek — mondották ki a tanácskozás résztvevői —, nemcsak az emberrel, hanem annak tudatával, kultúráltságával szemben is új követelményeket támasztanak. Az új feladatokat csupán a régi tudás birtokában megoldani már nem lehet. A megszakítás nélküli tanulás szakaszába léptünk — csak a folyamatos tudásszerzés biztosíthatja, hogy lépést tudjunk tartani a gyors és egyre fokozódó ütemű fejlődéssel. És ez a megállapítás nemcsak a városban élő ipari munkásokra, hanem a mezőgazdaságban dolgozó falusi emberekre is érvényes. Ha még nem is mondható általánosnak, de már sok termelőszövetkezet vezetősége felismerte: a mezőgazdaságban dolgozók kulturális igényeinek jobb kielégítése a gazdaság feladata is. A megyében elsőként a hernádi Március 15 Termelőszövetkezet vezetői vállalták, hogy a helyi tanáccsal közösen fedezik a művelődési ház fenntartásának költségeit,, sőt, azt a követelményeknek megfelelően átépítették és korszerűen be is rendezték. És a hernádi kezdeményezés ‘ rövid időn belül — elsősorban a dabasi járásban, de másutt is — követőkre talált. Hasznos lenne azonban — javasolták a felszólalók —, ha a községekben köz- művelődési bizottságok alakulnának, amelyek feladata elsődlegesen a tanácsok, üzemek és termelőszövetkezetek közös kulturális erőfeszítéseinek koordinálása lenne. Sok szó esett a tanácskozáson arról is, hogy a tanyák lakossága — életformájának zártsága miatt — fokozottabb kulturális törődést igényel. Jogosan, mivel alacsonyabb az iskolázottságuk, mint a falvakban élő embereknek. S hogy igénylik is a fokozottabb törődést, példa rá: szegényes könyvtáraik olvasóinak száma magasabb a városi átlagnál. Nagykőrös szép példáját mutatja máris a törődésnek: korszerű vetítőt vásároltak, több öntevékeny együttes járja rendszeresen a tanyavilágot, s a körzetesítés során felszabadult iskolai tantermeket egyre több helyen alakítják át klubhelyiséggé. Az Olvasó népért mozgalomról szólva elmondották a felszólalók, hogy az elért sikerek mellett észre kell venni a megye lemaradását is az országos eredményektől. Észre kell venni az elavult, korszerűtlen könyvtárakat s azt is, hogy alig-alig jut pénz az utóbbi időben az oly fontos általános- és középiskolai könyvtárakra, pedig a szélesebb körű műveltség megalapozását éppen ezeknek a könyvtáraknak kellene az eddiginél még fokozottabban segíteni. Két napig tanácskoztak a megye népművelői, megvitatva a gondokat s megszabva a feladatokat. Nagyon sok hasznos és megfontolandó ajánlás is született ezen a tanácskozáson. A végrehajtásra rendelkezésre álló összeg nyolcvanhatmillió a negyedik ötéves terv időszakában. Ez sokkal több. mint amennyit erre a célra eredetileg terveztek. de kevesebb annál, amennyit a pillanatnyi igények kívánnának. Hogy több legyen, az csak a tanácsok, üzemek, gazdaságok és a lakosság közös összefogásának eredményeképpen — a népművelők szakszerű irányítása mellett — lehetséges. De lehetséges. __________J LA KÁS: KICSIBEN ES NAGYBAN (9.) A terv meg élet Az ötvenes évek végén kidolgozott, s az 1960—1975 közötti évekre szóló tizenöt évps lakásfejlesztési terv egymillió otthon felépítését tűzte ki célul. A terv kétharmada — időben mérve — lezárult 1970-el. Fölépült összesen 610 ezer lakás, nem minden hajrá nélkül ugyan — lásd 1970 rekordját —, de a terv időarányos része teljesült. Ezen belül azonban az állami lakásépítés csak 35—36 százalékot képvisel, s míg a lakásfejlesztési tervben a városokban épülő lakások kívánatos arányát hatvan százalékban jelölték meg, a tényleges eredmény csak 53 százalékot ér el. Hibáztak a tervezők? Rossz volt a terv? Bármennyire is szimpatikus lenne ily’ élesen megfogalmazni a kérdést, hamisnak bizonyulna. A tizenöt éves lakásfejlesztési terv kialakításakor ugyanis nem volt távlati népgazdasági terv, de még a második ötéves tervet sem öntötték végleges formába. Ilyen értelmében tehát a lakásépítés anyagi — pénzbeli és építőanyagi, építőipari kapacitási — fedezetét csak fölbecsülni lehetett, a lakásépítéssel ösz- szefüggő társadalmi mozgást pedig — a lakosság városba áramlását, az átlagos család- nagyságot stb. még fölbecsülni is nehezen. Semmiféle korábbi tapasztalat nem volt ehhez, ilyen terv még soha nem készült az országban, tehát a hi- bázás lehetősége is nagy volt. Ezt figyelembe véve a terv összességében nem is bizonyult rossznak, mégha korrigált is rajta az — élet. Bűvös kör? Lássunk egy — az országoshoz mérten — apró példát. A második ötéves tervben Vác városában 1200 lakás épült fel, 800 állami — akkor épült a DCM lakótelep! —, s 400 magánerőből. A lakásállomány tíz év alatt — 1960 és 1970 között — 2184-el növekedett, a lakosság lélekszáma 3264-el. Az abszolút számokat tekintve tehát nincs nagy baj, mégis, a városi tanácsnál az elmúlt években ugyanannyi volt a lakásigénylők száma, mint a hatvanas évek elején. Hogyan lehetséges ez? Miféle bűvös körben forgunk, s miért nem vagyunk képesek belőle kitörni? A lakáshelyzet változását nemcsak az határozza meg, hogy egy-egy településre mennyien költöznek, hanem döntő hatással van rá az is, hogy az átlagos családnagyság föltartóztathatatlanul csökken: a fiatalok nem akarnak együtt élni a szülőkkel, önálló lakást kívánnak. „Osztódik” tehát a lakosság akkor is, ha nem növekszik, mert a gyermekként és serdülőként a szülőkkel élő fiú vagy leány házasságot kötve lakásigénylőként, építési kölcsönt igénybe vevőként jelentkezik. 1951-ben Magyarországon még 3,27 fő volt az átlagos családnagyság, 1970-re ez 2,9 főre csökkent. S akkor még nem is szóltunk a — sajnos — válások .magas arányáról, ami megintcsak lakásigényt szül, hiszen az elvált, de együttlakó volt házastársak közötti áldatlan állapotok közismertek... Ügy tűnhet tehát, hogy valóban bűvös körben forgunk, s bármekkorák is az erőfeszítések — a második ötéves tervben Pest megyében az állam 600 millió forint építési kölcsönt adott, hogy csak egyetlen példát említsünk —, a helyzet nem Könnyebbedik. Ez a helyzet lélektanilag sern lebecsülhető, mert a xözgon- dolkozásban állandó feszültségforrásként van jelen, ám súlyos hiba lenne, ha az állam a lélektani nyomásnak engedve félretenné a gazdasági adottságok mérlegelését. <A kibocsátott építési kölcsönök ugxanis csak akkor érnek valamit, ha árura, építőanyagra stb. válthatók át. Éppen a hatvanas évek második felében kényszerült az OTP a kamatláb emelésére, a többi között azért is, hogy „rostálja” az igényeket, amelyeknek árufedezete hiányzott. Ahogy bonyolult gond az is: a részle- ' tekben vásárolt építőanyag sokszor évekig fekszik holt erőként, nem válik lakássá, piert először a tégla, azután a cserép, a tető faanyaga stb. gyűlik össze, s csak akkor kezdődik az építkezés. Az így lekötött anyag jelentősen megvámolja a tényleges építőanyag-termelés és a tényleges lakásépítés adatait.) Míg 1954 —1955-ben 250 millió forint körül volt az építési hitelek összege, addig a hatvanas évek második felében elérte az évi kétmilliárdot! A bankóprést működtetni nem lenne gond... „csak” felelőtlenség. A kifizetett építési hitelekhez teleknek, közműveknek, anyagoknak kell társulnia, s csak így, együtt jelenhetnek meg tényleges építési eredményként. S hiába az is, ha a hitelfeltételek, az állami kedvezmények ösztönzik ugyan az emeletes — társas — .házak építését, de mivel ezeket csak állami vállalat — később szövetkezeti építőipari szervezet is — építhette fel, a kapacitás szűkössége megkontrázta az akaratot. Papíror könnyebb Papíron könnyebb egy ház tervrajzát elkészíteni, mint a valóságban fölépíteni a házat. Könnyebb tervezni is, mint a terv valóraváltásánoz minden feltételt megteremteni. A megyei tanács építőipari vállalatainak például jelentős szerepet szántak a második ötéves terv lakásépítési programjának megvalósításában, de e vállalatok termelése végülis csak 12,8 százalékkal nőtt, szemben az országos 35,2 százalékos eredménnyel. Amellett, hogy vezetési, szervezési hibák is sújtották e vállalatokat, bebizonyosodott: a nekik szánt szerep — terv — irreális volt, képtelenek annak teljesítésére. Fontos része volt ennek is abban, hogy — egy esztendőt kiragadva — még a hatvanas évek végén is a községek lakásépítése erőteljesen nagyobbnak bizonyult: 1968- ban Pest megyében a községekben 4863 lakás épült fel, a városokban csupán 970. Falun valamelyik mester csak elvállalja az építést, de városban ... Ma még szabályt erősítő kivételek az olyan példák, mint a Vác-deákvári KISZ- lakótelep, a dunakeszi emeletes házak, a budakalászi új lakótelep. A szűkös építőipari kapacitás gondját tetézi az is, hogy a lakásépítés — különösen a szétszórtabb, kisebb lakásszámot érintő építkezés — nem üzlet a vállalatok, de még a szövetkezetek számára sem. Kevés rajta a nyereség. Ezért azután a lakásépítés elvben közügy, a gyakorlatban már kevésbé az, legalább is az építőipari szervezetek nagy többsége számára. Az építtetők viszont arra panaszkodnak, hogy a lakásépítési árak — ahogy az anyagárak is — emelkednek. Az. állami, szövetkezeti építők épp .n úgy többet kémek, mint János bácsi, a njaszek kőműves. Mintha tükörbe néznénk A lakásépítés és a lakás- helyzet adatait, tényeit vizsgálva jogosnak látszik az a vélemény, hogy tükörbe nézünk, s a tükörben nemcsak magát a lakáskérdést, de gazdasági-társadalmi eredményeink egészét éppúgy fölfedezhetjük, mint a feszültségeket, ellentmondásokat, gondokat. A párt X. kongresszusának határozata joggal állapította meg tehát: „A lakosság életkörülményeinek megjavításában nagy szerepe van a lakásépítésnek, így annak, hogy a IV. ötéves terv időszakában felépüljön a négyszáz- ezer új lakás.” Évente tehát annyi, mint a műit évi r kord, a 80 ezer lakás volt. Ehhez azonban a szándék nem elég. Sok minden más is kell hozzá. Mészáros Ottó Következik: KI NÉZZEN TÜKÖRBE? A korszerű, gazdaságos állattartás egyik alapvető feltétele ma már, hogy elegendő keveréktakarmány álljon a termelőszövetkezetek' és egyéni tenyésztők rendelkezésére. Ez az alapvető feltétel még nem biztosított. Ritka az olyan község a megyében, ahol ne panaszkodnának időszakos, vagy krónikus ellátási gondokról. Másutt a minőséget kifogásolják. Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy a tápok iránti kereslet ugrásszerűen növekedett, s az értékesítéssel foglalkozó Pest megyei és Budapesti Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat nem tudta — anyagi források híján — hasonlóan gyors ütémben fejleszteni keverő kapacitását. Ezért a szomszédos megyékből szerezték be a hjányt enyhítő keve- réktakarmány-mennyiséget, de miután másutt is véges a gépek teljesítőképessége, s a kereslet szintén növekedett, lassan kiapad az utánpótlásnak ez a forrása is. Januárban az illetékesek felmérték a megye keveréktakar- mány-igényét. Eszerint 13 ezer 500 vagonnyira lenne szükség. Az első félévben pedig hatezer 277 vagon volt a szerződéses igény, 46,2 százalékkal több, mint 1970 azonos időszakában. Harminc százalékkal nagyobb a gazdaságok keverék- takarmány-szükséglete, mint amennyire a gabonafeldolgozó vállalatnak gyártó kapacitása van. A társmegyei szállítások akadoznak, az áru minősége sem megfelelő. Az állatállománynak viszont szüksége van az élelemre, bármi áron is. S ha jól körülnézünk, van a megyében elegendő keverő kapacitás. ötvenhat termelőszövetkezet épített keverőüzemet, amelyek kapacitásának csak Hol búgnak még cséplőgépek? Csongrád megyében, a szegedi járásban felbúgtak az slső cséplőgépek: a kisteleki Űj Élet Termelőszövetkezet tagjainak háztáji termését engedik zsákokba. Mire a tagoknál végeznek, elkészül a közös szérű, s ott folytatják a munkát. Ma már a megyének csak a szőlő- és gyümölcstermő homokvidékén lehet látni hagyományos cséplést. Ott is csupán abban a kevés gazdaságban, ahol aratógéppel vágták le a szétszórt kis gabonatáblák termését, illetve a kézzel aratott háztáji területeken. A nagy búzatermő tájakon: Hódmezővásárhely, Szentes határában az idejétmúlt masináiéit mindenütt kiszorították a kombájnok. RÁBA-MAN MOTOR Magyar érdekességek Szíriában A magyar külkereskedelmi vállalatok minden eddiginél gazdagabb és változatosabb kiállítási anyagot indítottak útnak az augusztusban megnyíló hagyományos damaszkuszi vásárra. A Magyar Vagon- és Gépgyár például elküldte Damaszkuszba a külföldi licenc alapján gyártott Rába—Man motort, az Egyesült Izzó ezúttal először mutatja be Szíriában a nagy teljesítményű halogénlámpákat. A Ferunion a hagyományos cikkeken kívül a legújabb típusú vadászfegyvereket igyekszik népszerűsíteni a vásáron, amelyről nem hiányoznak majd a magyar műszerek sem, a MOM és a Labor Műszeripari Művek korszerű analizátorai és kémiai laboratóriumai felszerelései. 30—40 százalékát használják ki a legtöbb helyen. 'A termelőszövetkezeti keverőüzemek hozzávetőleges számítások szerint évi 25 ezer vagon takarmány vegyítésére elegendők. Természetesen ez a szám névleges teljesítmény, de áz biztos, hogy a kapacitás kihasználtságának növelésével meg lehetne — és meg is kell — oldani a keveréktakarmány- ellátást. Alapvető, hogy a gabonafeldolgozó vállalat és a termelő- szövetkezetek együttműködjenek, s ott, ahol van tsz-keve- rőüzem, legalább a maguk és a háztáji gazdaságok szükségletét elégítsék ki. Ha megszervezik a több műszakos munkát, még forgalmazásra is termelhetnek. Jó példa az együttműködésre a dányi, a nagykátai, a hernádi, a zsámbéki és a ceglédi termelőszövetkezetek vállalkozása, s a Kiskunsági Állami Gazdaság önellátásra való törekvése. A termelőszövetkezeti Ke- verőkben az egyszerűbb tápokat gyárthatnák, ugyanakkor a jól felszerelt üzemekben a több szakértelmet igénylő termékeket állíthatnák elő. A gabonafeldolgozók vállalják, hogy adalékanyagokkal ellátják a termelőszövetkezeti keverőüzemeket, sőt, ahol nem termelnek elég alapanyagot, abból is szállítanak. A termelőszövetkezetek, amelyek a takarmánykeverők megépítésekor felvették az állami támogatás összegét, vállalták, hogy működtetik is ezeket az üzemeket. Igaz, a feltételek között nem szerepelt, hogy milyen intenzitással. A keverék takarmány-ellátás megoldásáról a jelenlegi helyzetben nem vitatkozni kell, hanem gyors és határozott intézkedésekkel munkára fogni az együttes erőt, valamennyi keverőüzemet. M. Kovács Attila Seglf a gödöllői egyetem Ellenőrzik a növényvédő szereket Pontos, megbízható módszerrel ellenőrzi a jövőben a Magyar Tudományos Akadémia Izotóp Intézete az új hazai és a külföldről behozott növényvédő szereket, a Növényvédő Kutató Intézettel és a gödöllői Agrártudományi Egyetemmel közösen/ Előállítják a vegyi anyagok sugárzó változatát, és műszerekkel végigkísérik azok útját a növényben, valamint a talajban. Megvizsgálják a mérgező bomlástermékek útját és élettartamát is. Ezekből a vizsgálatokból megtudhatják, hogy az egyes növényvédő, anyagok tartós használata milyen következményekkel jár. Mint ismeretes ugyanis, a nehezen bomló szerek, mint például a már betiltott DDT lassan ható méregként pusztítja a szervezetet. Feltárul a szeri monostor A sövényházi Árpád-ligetben, ahol Anonymus feljegyzései szerint a honfoglalás után őseink az élsö országgyűlést tartották, feltárják az egykori szeri monostor romjait Keveréktakarmúny, együttműködéssel Kevés és mégis elég?
