Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

1971. JÚLIUS 1., CSÜTÖRTÖK "\JCívlap 3 Lakás: kicsiben és nagyban (3.) Vendégmunkások Hívták — barátságtalanul fogadták Előző cikkünkben a lakás- helyzet és lakásépítés nem­zetközileg elfogadott mércéi alapján összevetettük hazánk és a tőkésországok — elsősor­ban az európai tőkésországoík — adatait, utaltunk rá, hogy a szocialista országok lakás­helyzetére, s lakásépítő tevé­kenységére a későbbiekben térünk ki. Egy valamit azon­ban szüksége* előrebocsátani: pusztán a számszerű adatok­ra támaszkodva nem lehet reális képet alkotni a témáról. A lakásépítés programjának meghatározása például nem­csak az adott ország anyagi erejének függvénye, hanem rengeteg más tényezőnek is, így a többi között annak, hogy a lakosság kor szerinti össze­tétele milyen, mekkora szám­ban vannak jelen azok a kor­csoportok, amelyek tíz-tizenöt éven belül önálló otthon! igénylőiként jelentkeznek. Hazánkban például — s ezt éppen a közelmúltban lezaj­lott lakáskérelem-megújítások bizonyították — csupán a la­kásigénylések számából nem lehetett ténylegesen megálla­pítani a lakásszükségletet, mert a helyzet ismeretében so­kan be sem nyújtották kérel­müket, viszont mások több he­lyen is megtették ezt, illetve meglevő lakás, ház birtokában is — másutt — lakást igényel­tek. A lakásépítés ugyanakkor nem egyenes következménye a jó vagy rossz lakáshelyzetnek: Svájcban, Svédországban ki­mondottan jók a lakásviszo­nyok, s mégis, rengeteg új la­kást építenek, Svédországban 13,4, Svájcban 9,0 lakás épül évente, ezer lakosra számítva. Hosszú évek óta a Szovjet­unióban építik számszerűen a legtöbb lakást, mégis, az álta­lános lakáshelyzetben hátrább áll, hiszen a háborúban teljes lakásállományának negyedét vesztette el, s a másik negyed súlyos kórokat szenvedett. IPARI HATTÉR A második világháború négymillió lakást teljesen el­pusztított, s 15 millió szenve­dett különböző mértékű sérü­léseket Európában. Közvetle­nül a háború éveit követően elsősorban a lakásépítés — és minden építés — ipari bázisait kellett létrehozni, s csak az 1950-es évektől beszélhetünk nagymértékű lakásépítésről. Igaz, akkortól kezdve sok or­szágban mérföldet lépő csiz­mákat húztak a lakásépítők. Ilyen csizmában járnak a szo­cialista országok is, ám hát- rábbról indultak, mint a töb­biek. Húsz esztendeje, 1950-ben ezer lakosra számítva az Egyesült Államokban volt a legmagasabb a lakásépítés: kilenc darab. Az NSZK 7,5 lakást épített akkor ezer la­kosra számítva, s a többi európai tőkésország mutatója is hat-hét között volt. A szo­cialista országok közül a Szov­jetunió építette — már akkor is — a legtöbb lakást, ezer lakosra számítva hatot. A töb­bi szocialista ország e mutató­ja 1.5 és 4,0 között mozgott. A fejlődés gyorsaságának érzé­keltetésére: hazánkban 1950- ben ezer lakosra 3.8, 1968-ban 6.5 újonnan épített lakás ju­tott. A REKORD: 80 EZER A gyorsuló lakásépítési ütem eredményeként a szocia­lista országok kivétel nélkül „felsőbb osztályba” léptek: a rossz lakáshelyzetű országok közül a közepesek, illetve a közepesekből a jók csoportjá­ba. Az európai szocialista or­szágok között az NDK áll az élen, ezer lakosra 349 lakás jut. öt hazánk követi — 309 lakás —, majd a további sor­rend: Csehszlovákia, Szovjet­unió, Románia, Bulgária, Len­gyelország, Jugoszlávia. Ha­zánk esetében az épített laká­sok száma hosszabb időszakot nézve így alakult: 1941-ben 31 ezer, 1950-ben 35 ezer, az 1961—65 közötti évek átlaga 56.5 ezer, 1969-ben 61,8 ezer, s rekord 1970-ben, 80 ezer új lakás! Ha most a lakásállomány évi átlagos növekedési ütemét vizsgáljuk — az 1960—1968 kö­zötti időszakot alapul véve —, akkor végképp megállapíthat­juk, hogy a szocialista orszá­gok szilárdan tartják helyüket az európai élmezőnyben, ame­lyet a Szovjetunió vezet, 2,7 százalékos értékkel. (Magyar- ország 1,3, Dánia 1,2, Nagy- Britannia 2,2, Franciaország 0,8, Lengyelország 0,7, Svájc 1,5 százalék.) Az idézett ada­tok egésze végül is egyértelmű kép kialakítását teszi lehető­vé, ami a fejlődés mennyisé­gét és gyorsaságéit, eredmé­nyességét illeti. Persze, azért még van éppen elég tennivaló. A tőkés országok és a szo­cialista országok lakáépítési tevékenysége között lényeges különbséget ott találunk, hogy a tőkésországokban felépített lakások nagyobbak és korsze­rűbbek. Anélkül, hogy bármi­féle „bi/onv ítványmagyará- zásba” kezdenénk, szükséges megjegyezni: a nagyobb alap- területű, szobaszámú, s kor­szerűen fölszerelt lakások épí­tése a kapitalista országokban független a lakáspolitikától — mert a legtöbb országban ilyen nem létezik —, míg a szo­cialista országok érthetően az alapigények kielégítésére töre- kedhek, s ennek megtörténte után következhet a nagyobb, korszerűbb lakások építése. Az adott hely ném teszi le­hetővé, hogy akár csalt a leg­főbb szempontok alapján is mérlegre tegyük a különböző európai országok lakásállomá­nyának korszerűségét. így csak az érzékeltetés kedvéért: a villannyal ellátott lakások aránya a teljes lakásállomá­nyon belül száz százalék Ang­liában, Svédországban, az NDK-ban és az NSZK-ban. A többi országokban hatvan—ki­lencvennyolc százalék között van. CSÖKKENŐ KÜLÖNBSÉG Jóval nagyobbak ma még az eltérések a vízvezetékkel, — Egy esztendő alatt 1 mil­liárdos értékkel gazdagodott a lakosság — részben a saját háza táján, részben a közösség szolgálatában — végzett mun­kája nyomán. Nagy összeg ez, még az ország óriás háztartá­sához mérten is. S. Hegedűs László, a Haza­fias Népfront Pest megyei Bi­zottságának titkára áHapította meg ezt tegnap abból az alka­lomból, hogy elkészült a me­gyei tanács és a megyei nép­frontbizottság együttműködé­si tervezete. Utalt arra, hogy a megállapodásnak a közössé­gi munka elősegítése az egyik lényeges pontja. — A lelkes veresegyháziak például felépítettek egy isko­lát, pedig csak fele állt ren­delkezésre az ehhez szükséges összegnek. A másik felét tár­sadalmi munkájukkal terem­tették elő. Ilyen erőfeszítések­nek köszönhető, hogy szépül­nek a települések. A Pest megyei Tanács nevé- | ben ár. Csicsay Iván elnökhe­lyettes nyilatkozott munkatár­sunknak. — Célunk a közigazgatási és a közéleti demokrácia szélesí­tése. Azt értem alatta, hogy nagyobb ma már a tanácsok önállósága, felelőssége, ds ép­pen ezért több támogatást vá­runk a lakosság részéről is. Jó lenne, ha minél előbb gya­korlattá válna: egy-egy fonto­sabb döntés előtt a népfront segítségével minél szélesebb körökben tárgyalják meg az adott témát, ismertessék meg a lakossággal, a szakemberek­kel. és véleményüket, javasla­tukat terjesszék a tanácsülés fürdőhelyiséggel való ellátott­ságnál. Huszonegy európai — szocialista és tőkés — ország adatai 25 és 97 százalék kö­zötti értéket adnak a vízveze­ték, nyolc és 79 százalék kó- zöttit a fürdőhelyiség eseté­ben. A teljes lakásállományt tekintve meglevő erőteljes kü­lönbség nagymértékben csök­ken, ha az újonnan épített la­kásokat vesszük figyelembe, sőt, a villannyal való ellátott­ságban már nincs is eltérés. Mérséklődik az arányok egy­mástól való távolsága a víz-, gázvezeték, csatornázás, stb. mulatóit nézve is- (Hazánkban 1969-ben az új lakások 64 szá­zalékát már vízvezetékkel el­látva adlak át, 1960-ban még csak 40,2 százalék volt e muta­tó.) A lakásépítés gyorsuló ütemének köszönhető, hogy míg 1941-ben 382 személy la­kott száz lakásban hazánk­ban, s 1950-ben még mindig 375, 1960-ban már csak 332, s 1969-ben 308. A gyorsuló ütemnek tudható be, hogy a harmadik ötéves tervben 327 ezer tálcás épült fel, 45 ezerrel több, mint a második ötéves terv esztendeiben, s 27 ezerrel több, mint az eredeti célkitű­zés volt. A lakásépítés többsége — né­hány, valóban csak kivétel­ként fölfogható országtól elte­kintve — ma már a városok­ban valósul meg. Az urbani­záció, ahogy ezt szakszerűen jelölik, világjelenség, s meg­állíthatatlan folyamat, egye­nes következménye a gazdasá­gi, társadalmi változásoknak. A szocialista országok ilyen értelemben is csökkentették a köztük és a fejlett tőkés álla­mok közötti távolságot, ám túlságosan belebonyolódnánk, ha ezt is boncolgatni kezde­nénk. Maradjunk hát ott, hogy honnét indultunk és hová ju­tottunk el? Mészáros Ottó Következik: ESETEK NEM EGYEDI TA­NULSÁGOKKÁ!,. elé. A már megszületett dön­tés kivitelezésében, a szerve­zési és ellenőrzési munkában is minél több ember közremű­ködését kell kérni. Az együtt­működési megállapodás — amely a jövő héten a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé kerül — ezt szeretné minél jobban, termékenyebben elő­segíteni. Június 15-én más vidékről érkezett emberek elégedet­lenkedtek Cegléden. A han­gosabbak, a vezetők szalad­gáltak, igyekeztek közhírré tenni, hogy az alföldi város­ban nem fogadták őket rend­jén. Mi is történt? Engedély ícljeleníéft Tálas Józsefnéhez, a városi tanács munkaügyi főelőadó­jához is bejött egy panaszos, s előadta problémáját: a ceg­lédi Magyar—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezet mun­kára hívta őket, s megérkezé­sük után nem hajlandó fog­lalkoztatni a toborzottakat. — Meghallgattam a pana­szost, s az a véleményem ala­kult ki, hogy a termelőszövet­kezet engedély nélkül toboroz. Ugyanis másféle szervezés nélkül nem érkezne egy hely­ségből egyszerre vagy har­minc ember. A toborzásra csalc a megyei tanács munka­ügyi osztálya adhat engedélyt. Minden egyéb magánakció feketefuvarozásnak minősül. Bizonyára toborzót küldtek a településre, aki megkapta a szervezett munkaerő után járó „fejpénzt” is. Ha Cegléd­ről viszik el a munkáskeze­ket engedély nélkül, bizony én feljelentem a feketetobor- zót, úgy látszik Nógrád me­gyében nem figyelnek eléggé. Széchenyi János, a NEB já­rási-városi elnöke: — A nógrádi brigád veze­tője jött be hozzám. Arról-pa- naszkodott, hogy a termelő- szövetkezetben két napja egy kis helyiségben harmincán összezsúfolva töltik az éjsza­kát. Probléma volt az ide érkezők munkába állításával is. Kérték a segítségemet, s én azonnal telefonösszekötte­tésbe léptem a tsz illetékesei­vel -.. ..Nem nyilatkozunk..." A ceglédi Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetke­zetben szükség van minden munkáskézre. Feladat akad bőven. 8500 hold a tsz összte­rülete, 6800 hold szántón fej­lődik a kukorica, a kenyér- ós takarmánygabona, 350 hold szőlő várja a munkáskezeket, sokoldalú a kertészeti fel­adat is. Erős az állattenyész­tés, és felsorolni is nehéz, milyen sokrétű munkát vé­geznek a kiegészítő üzem­ágakban. Szóval kell a mun­kaerő! Szalisznyó László, a terme­lőszövetkezet személyzetise: — Nagy panasz a munka­erőhiányra nincs, jelen pilla­natban nem is mutatkozik probléma. A kertészetben kellett a munkáskéz, de ezt megoldottuk. A személyzetistől megtud­juk, hogy most 60 vendég- munkás dolgozik a ceglédi | termelőszövetkezetben, több­ségük ' ógrádi, szabolcsi és nyugdíjas. A június 15-én ér­kezőkről érdeklődöm: vélet­lenül jöttek ide vagy toboroz­ták őket, foglalkoztatták-e a nógrádiakat, elhelyezték-e a „vendégmunkásokat” a mun­kásszálláson? ! Ezek a kérdések már nem {kedvesek, mert a személyzetis I az újságíró-igazolványomat kéri. A továbbiakban nem nagyon válaszol, mert éppen el kell mennie. Mester Bélá- né, a munkaügyis már szíve­sebben felelget, s elmondja, hogy sokat szaladgált a mun­kakönyvek, a munkásszállás miatt. „Az elnök elvtárs tudta nélkül” nem nyilatkozik Krisztyián János főmezőgaz­dász és Kazal Sándor, a mun­kásszállás vezetője sem ... Mivel senki sem informál, kénytelen vagyok a kertészet­ben dolgozó, egyik nógrádi vendégmunkás nyilatkozatát kézpénzként elfogadni. 11a r ni inc'ke ürn — szűk liel>'iségh«‘ii Tóth Gyula, Nógrád megyei, mátraszelei nyugdíjas, aki 33 évig volt bányász: — Eljöttek hozzánk tobo­rozni, a gazdaságból volt egy főnök nálunk. Azt mondták, jöjjünk el dolgozni, százszá­zalékos bért kapunk. Két hét­re terveztük a munkát. Eljöt­tünk, de néhányunkat nem akartak foglalkoztatni. Tizen­negyedikén 32-en voltunk be­zsúfolva egy kis, szűk helyi­ségbe. Mégis maradtunk. Most egy katonasátorban lakunk, ahol éjszaka nagyon hideg van. Hosszú ideig csak egy pokrócunk volt. Nem adtak kanalat és tányért. Nem vol­Ä vállalatok, a szövetke­zetek a korábban meg­kapott irányelvek alap­ján már javában dolgoznak a negyedik ötéves tervben megvalósítandó feladatok ki­dolgozásán. Az ország keres­kedelmi hálózata a negyedik ötéves terv idején kilenc- százezer négyzetméterrel bő­vül, s ebből Pest megyei is kiveszi a részét. A beruhá­zások megvalósítása 30—35 százalékkal több anyagi fe-l dezetet igényel, mint ameny- nyi a vállalatok és a szövet­kezetek fejlesztési alapja. A kormány ezért határozatot hozott a fejlesztési beruhá­zások széles körű állami tá­mogatására. A nagy alapterületű ke­reskedelmi létesítmények építéséhez az állam öt év alatt 1 milliárd forint támo­gatást nyújt. Pest megyében 28 millió forintnyi állami támogatást biztosítanak ki­sebb, 100—200 négyzetméte­res nagyságú ABC-áruházak építésére, valamint 27.2 milliót az ellátatlan körze­tek bolthálózatának fejlesz­tésére. Ez az összeg is hoz­zájárul majd, hogy a megyé­ből eltűnjenek a „fehér fol­tok” — ne kelljen egy-egy bolthoz esetleg kilométert is gyalogolni. A határozat szerint ha­sonló támogatásban része­sül a benzin- és olaj-, az autó- és alkatrész-, a zöld­ség- és gyümölcskereskede­lem, továbbá a csarnok- és piaci kereskedelem fejlesz­tése is. A Pest megyében megvalósuló kereskedelmi hálózatfejlesztésről egyéb­ként a közeljövőben tár­gyal majd a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Az állami támogatás leg­hatékonyabb elosztása ér­dekében az Országos Terv­hivatal, a Belkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügy­minisztérium pályázatot tesz közzé. A felhívásokat a me­gyében a fejlesztési célok tunk elégedettek a fogadtatás­sal ... „Segítsük a nviigtlíjasokaí... * Végül is találkoztunk Skul- téti József tsz-elnökkel: — Nyugdíjasok dolgoznak a tsz-ben jórészt volt bányá­szok. A vendégeket kétheten­ként visszük haza, köscp-on í i bérelt szállodánk nyolcszo­bás, hideg-meleg vizes. Másak szállónk tízszemélyes, szintén tusolóval. A mátraszelei dol­gozók sátorban laknak, de csak a nők, s ők kérték. Napi háromszori étkezést biztosí­tottunk a számukra, amely ugyanolyan, mint a helyi tsz- tagoké. — Ma is hirdetünk újsá­gokban munkásfelvételt, a Népszabadságban, Szolnok, Nógrád, Heves megye lapjai­ban. Ezekhez a hirdetésekhez nekünk nem kell engedély! Van nekünk egy nagybátonyi szervezőnk, aki tagként lépett be. A toborzásért ő pénzt nem kapott, egy fillért sem adtunk. Véleményem szerint, mi segítjük a nyugdíjas-bá­nyászokat azzal, hogy foglal­koztatjuk okét... Millió le­velünk van, nem kell agitál­ni, jönnének az emberek. Aki­nek azonban nincs rendben az okmánya, azt nem vesszük fel. Nem szabálytalankodha­tunk! Jelen pillanatban nincs több munkásra szükségünk... — Ami pedig a fogadtatást, a szolgáltatást illeti: csak olyan kalappal tudunk kö­szönni, amilyen van. Nem olyan rossz ez a helyzet... Ősztől kezdve nagyon modern munkásszállónk lesz. Ősztől. De ezek az emberek június 15-én jöttek Ceglédre! — és hívták őket! Fóti Péter részletes megjelölésével hoz­zák majd nyilvánosságra. A meginduló beruházások ál­lami támogatására — a rö­videsen megjelenő felhívás­nak megfelelően — az idén szeptember 30-ig nyújthat­ják be pályázataikat a vál­lalatok és a szövetkezetek a fejlesztési bizottsághoz. Az előzetes tervek szerint a szövetkezetek 1000 négy­zetmétert meghaladó ABC- áruház, 2000 négyzetméter alapterületet meghaladó iparcikkáruház, 20 ezer négy­zetméternél nagyobb koordi­nált raktár, 8—10 ezer négy­zetméteres bútorraktár épí­téséhez kaphatnak állami tá­mogatást. Ugyanígy támoga­tásra jogosult — s ezen a réven kapcsolódik Pest me­gye — a 200 négyzetmétert meghaladó, ellátatlan kör­zetben létesülő napicikküz- let, 800 négyzetméternél na­gyobb önkiszolgáló étterem építkezése is. A lapvető követelmény, hogy a pályázatban megjelölt létesítmény jól alkalmazkodjék a tele­pülés adottságaihoz, a fo­gyasztói kereslet sajátossá­gaihoz és ezek változásai­hoz. Az állami támogatás mértéke a beruházási ösz- szeg 30—33 százaléka. A tá­mogatásban részesülő beru­házásokhoz kedvezményes hitel is igénybe vehető. Ál­talános elv, hogy azok a kereskedelmi beruházások részesüljenek állami támo­gatásban, amelyek meg­egyeznek a központi keres­kedelmi célkitűzésekkel, gaz­daságosan üzemeltethetők, korszerűek, s hogy a beru­házók minél nagyobb mér­tékben saját anyagi eszkö­zeikből fedezzék. Ha azonos létesítményre többen pá­lyáznak, akkor az részesül előnyben, aki kisebb ösz- szegű állami támogatást kér és az egység üzembe helye­zését rövidebb határidőre vállalja. Nagyobb részvétel - több alkotó munka Elkészüli- a HNF és a megyei tanács együttműködési tervezete <• gy­NYOLCVAN HOLDON A gödi Egyesült Dunamenti Tsz kertészetének 80 holdas tábláján káposztafeléket ültetnek az asszonyok. Az egyik Fe­jér megyei szárítóüzemmel kötöttek szerződést: az egész ter­mést nekik szállítják majd. Foto: Gábor. Kereskedelemfejlesztés - állami támogatással i Csizmák é léptek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom