Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-18 / 168. szám
8 ““-'zJCirlm* 1971. JÜLTUS 18.. VASARNAP SZKBERÉNYI LEHEL KARINTHY FERENC: Kalandos kedvem turistaútjain beli távolság a két barlang között. KIRÁLYOK ÉS KOLOSTOROK Királyi táj, a természet remeklése, a Duna csodás kanyarulatával. S hogy fenségéhez méltóképp királyok tája lesz: természet és ember szövetségének valóságos koronás szimbólumául állítható. Esztergom—Visegrád—Buda. S ami e háromszög közé esik, egy kicsit kitódva a Duna túlpartjára. Királyaink eleje itt csinálta a magyar történelmet. Legalábbis a javát. Itt ettek, ittak, vadászgat- tak, bökték ki egymás szemét, olvasztották a fülbe való ólmot, itt etették meg őket nadragulyával és mérgezett fügével. Itt lelte nyirkos börtönét az ármányos lelkű Salamon, s természetellenes halálát a még ármányosabb Gertrudis, a gyanútlan Durazzói Károly. De ezt csak a széles skála kedvéért, 'különben ne szaladjunk ilyen messze. Maradjunk az Árpád-háziaknál, kik 'gyarló emberek voltak, igaz, de tudtak bűnbánók is lenni. Közismert, hogy egyik Bélánkra rászakadt a dömösi vadászház. Gyanús, hogy vétkezett benne, s az Űr keze sújtott le, kinek bevett szokása a vétekben részes, vagy közrejátszó eszközöket, helyszínt visszaszármaztatni az elkövető fejére. Ha nincs a dologban valami, s a leszármazottakat nem legyinti meg a borzongó istenfélelem, vajon sietnek-e dömösi házukat a mennybélinek ajánlani, feltehetően átoktól szabadulandó. A király tivornyaháza helyét kolostor és templom foglalja el, s dömösi prépostság név alatt nagy hírre tesz szert. Gyanakszanak a történészek, hogy azidőben az en- gesztelés kitaposott útja: a megszeplősített királyi vadásztanyák Istennek ajánlása, szolgáló népükkel és majorságaikkal egyetemben. Innen a sok pilisi kolostor. S innen, hogy korai királyaink kimosakodott lélekkel, meglehetős szeplőtelenül vonulhattak a történelembe. A Pilisből ezenmód kiszorult a bűn. Isten prszágának szép szigorú rendje honolt benne a törökig. Derék virágzásnak is indult az Űrban. Apátsági szőlőskertek mosolyogtak a lankákon, káptalani almáskertek a Duna szigetein. És virult az erény, mert az almatolvajokat megbüntették. Eltördelték kezüket-lá- bukat és nyilat eresztettek a szívükbe. Helemba szigetén a régészek is találkoztak egy középkori almatolvaj csontjaival. Keze, lába úgy volt melléje téve. Nem őt keresték, az esztergomi érsek kedves nyaralójának alapfalait kapargatták kifele a homokból, az egykor királyi levelekkel megerősített messze- híres káptalani gyümölcsösben. A régészek megálltak. megtörölték homlokukat s elgondolkoztak. Kissé szigorú idők járhattak akkoriban. Komolyan vették Krisztust. — S a tulajdont. EZ - AZ MÁTYÁS BORA 1 A Pilis fénykora a magyar királyság fénykora. Nagy Lajos, Mátyás király. Mit kell ehhez fűzni? Azok voltak a nagy vadászatok és ivásza- tok! A visegrádi kútból bor patakzott. Hol piros, hol fehér. A követek csak odatartották a csőhöz a tenyerüket, s a te- «nyerükhöz a szájukat és szür- •csölték mohón a magyarföldi •bort, s messze vitték hírét a •világ négy tájára. • Mai fejjel úgy gondoljuk, •hogy spórolós lehetett az a •borfolyatás. Kifelé szólt csak, •mutatóba, amolyan szemfényvesztésnek és szigorú csapra •járt. • A marasztalásban túlzónak ‘ható Oláh Miklós, a kortárs is •csínján bánik ezzel a borral, •a diadalmi ünnepségeken enged csak szabad folyást neki. •Elzáró csap híján azonban így is messze túlléphették az egykorú udvarokban szokásos •reprezentációs kereteket,: •nem beszélve ezen ünnepsé-; •gek köznapi sűrűségű előfor-; •dulásáról. ; Minap érdekes adalék bir-< •tokába jutottam. Ha az élő! •szájhagyomány is forrás, azt! kell hinnem, hogy Mátyásnak! •semmi oka nem volt, hogy! csapot rakasson a csőre. • A tahitótfalui parasztok ma: fis büszkén állítják, hogy őse-i fik bora csörgedezett a király i kútjában. i — Hol volt itt bor? — kér- ; •dem. • — Volt ám — felelik. — De j mennyi: í A tahi lankák mind tele i •voltak szőlővel. Egyéb se volt i ott, csak szőlő, szőlő, amerre i a szem ellátott. Ma kissé ko- : •párnak hat a Duna tükre fe-: •lett, s a Vöröskő nagy fekete; •bölényháta alatt hosszan el- ; nyúló napos oldal. Vadjárta,' •elbitangult gyümölcsösök válNyaralás Rámkúszik a nap ezen a dél el ót tön. akarnok hínár csókolgatja bokám, két hétig szeretnek a békanyálas kövek s hirtelen a vízbeesni sem engednek mert reggel az még hideg, — minden vigyáz rám visszavárnak a budai séták, jó könyvek, és hiányolt viták, de ragaszkodom itt minden perchez, kőhöz a vízben, s az úszó halott nád is az enyém, a döglött fehér hasú halak békéjét nem zavarom, néha a parti jegenyék integetnek hogy ne ússzak mélyebbre, a kopott-piros bolya intő mint apám szeme, a talált kagylókat visszadobom a vízbe, — újra élek — üvegedény és számtalan kitömött, meg kalitkába, akváriumba vagy terráriumba fogott eleven allat közé. Búcsúzóul egy különlenyomatú cikkével ajándékozott meg, mely. ha jól emlékszem, az édesvízi rákokkal foglalkozott. Apám egészen felvillanyozódott, s hazafelé ballagva, belelapozva a tanulmányba, lelkesen fejtegette, hogy ez az igazi élet, és hogy ez a Vásárhelyi milyen kitűnő biológus. Koraérett, szemtelen kamasz voltam, vitára, ellentmondásra mindig kész. — Honnan tudod megítélni? — kötekedtem. — Hisz nem értesz a biológiához ... — A biológiához nem, de a stílushoz igen — bökött vastag, tömpe ujjával a szövegre. — Ide nézz, milyen világosan ír, ennek igaza van. A szemfényvesztőt, svindlert, mellébeszélőt már a stílusán is rajta lehet érni. Aki biztosan tud valamit, többnyire világos és áttetsző. NYELV ÉS TUDAT Szombaton reggel a pékség előtt várakozók közt összekap két izgága vásárló: — Miért tolakszik elém? — Én már itt álltam. — Nem igaz. — Fogja be a száját! — Fogja maga! — Paraszt! — Tróger! Nem szükséges megvárni A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára harmadik kötetének megjelenését, hiszep a nyelvtudományban járatlan előtt is nyilvánvaló, hogy az ; utóbbi kifejezés a német Tra- i ger szóból származik, melynek I jelentése: „hordár, szállító- [ munkás, munkás”. Hazánkban idestova negyed- ; százada beszélünk munkás-pa- \ raszt hatalomról. Vajon hány \ negyedszázadnak kell még él- : telnie, hogy a sorba állók ; eképp sértegessék egymást: : — Földbirtokos! — Maga beszél? Bankár! í — Gróf! ! — Kikérem magamnak! \ Iparmágnás! \ — Aranykulcsos kamarás! Ma reggel, hogy felébredtem, s fejem zsongott a tarkabarka adaiékrengetegtöl, mit mostanság kupacba hordtam a Pilisről, gondolataim széljegyzeteivel eliátva, idegen- vezetősdit kezdtem játszani. Olyan idegenvezetőnek képzeltem magam, akit a vüá- gon semmi se köt, csak a maga kalandos gondolatai és képzettársításai, minthogy nem is valóságos, hanem képzelt idegeneket vezet — mit idegeneket! — a legbizalmasabb barátait, akikkel akadály nélkül összekacsinthat: az olvasóit. BARLANGI IDŐK Az ember látószöge kicsi, benne az idő is összezsugorodik. Hát ámul egy nagyot, hová szelídült ez a táj. Minap itt még oroszlán bömbölt, mammut tördelt szálfákat, a hegyek éji csendjét sakál- üvöltés verte fel. Az ember nekilátott. Barlangi medve agyarából ölő szerszámokat hasogatott, rénszarvas csontjából vadászsípot sikerített, s minthogy csak a csontok maradtak meg, melyeket leszopott, majd ön- feleit, derűlátó pillanataiban vonalkákkal és pontokkal dí- szítgetett, azt csak képzeljük, hogy barlanglakását micsoda szőrmeszőnyegek boríthatták, vállára is effélét teríthetett, mondjuk oroszlánirhát, abban a didergős, jégkorszak- legyin Lette világban. A vadászásból azóta se gyógyult ki az ember. Igaz, már csak nyulakra, őzekre, muflonra vadászik errefelé — és nem mindig önfenntartásból —, a pénzesebbje szarvasokra, nagyon megj ámborult azóta az állatvilág, még arról se hallani, hogy a vaddisznó kibelezett volna valakit, csak az ember fenekedik változatlan kedvvel,' jóllehet a barlangok tanúsága szerint ő is bonyolultabb lény lett A barlangokból mindent megtudunk az ember viselt dolgairól. A korai nagy vadászatokat és lakmározásokat a Mackó barlang árulja el a Kis-Ke- vély oldalában. De a pilisszántói kőfülke is tanúsíthatja az ember étvágyát és haspártiságát. A Leány-barlang a Pilis-tető oldalában fejlődésének korszakos tanúja. Kifinomult ölő szerszámokat találtak itt már, hun és magyar kardokat a honalapítás idejéből, s az emberi hiúságnak már nem éppen foghatós jelét: egy római bronzfésűt. Ámbátor mindez úgylehet nyersanyagként került ide — a pénzhamisító műhelybe, amit a középkori ember itt rendezett be magának, ugyancsak a meglelt eszközök tanúsága szerint. íme, már egy differenciáltabb éhség! Az időbeli távolságot — ha csalóka módon is — igencsak megrövidíti a térKiss Attila: Balaton GERGELY MIHÁLY: ÉLETEM LEGBOLDOGABB NAPJA ver vagyok. És ami nem egy csajnak imponált legalábis az érdekessége miat, hogy én egy korty szeszt nem iszom. Csak jaffát vagy gyümölcslevet. Ez tényleg igaz volt így asztán a zsebpénzemet mindig Bajnok piálta el, és a csajok akik mellett kikötöttünk. Én azonban eltűrtem észt is, mert Bajnok máskülömben álati rendes tag. A nagyanyjával lakik egy szo- bakonyhás lakásban, az apját tizévé elgázolta a vonat, részeg volt vagy öngyilkos let nem tudják. Anyja nemsokára férhez ment őt otthagyta a nagyanyjával. így asztán Bajnok császár lehetett a csajoknál: volt hová vinni őket. Nagymami alig látott, hallott, már nem sokat zavart. De mégis, két percen belül neki mindig akadt valami sürgős dolga valamelyik szomszédba, és tapintatossan lelépett... Asztis megkell mondanom hogy még iskolába jártam de én már kevés estémet töltöttem otthon Éspedig apám miatt. Mióta az eszemet tudom apámat én csak részeg álapotában láttam! mégha ritkán józanon került haza, akkor is megverte anyámat meg minket. Már akit otthon talált. Igyhát tanulni én csak az iskolába tanultam órákon, pláne ha jól nyomta szövegét a tanár abból én mindég jelesre feleltem Legtöbször nem is mentem haza, iskola után bevágtam a táskámat valamelyik sráchoz, aztán ki a térre, fel a villamosra, egyik moziból a másikba, cigiztünk smároltunk a kis csajokkal Nyolc- kilenc óra volt mire én hazakeveredtem. Anyám már nemis veszekedet emiat Tudomásul vette. Csak mindig azért rette- get, hogy a srácok engemis rászoktatnak a piára hogy egyszer majd a rendőrség keres engemis. Ami nemegyszer megesett apámmal nagyob randalirozások után Anyámat meg- nyuktattam — attól ne féljen hogy énis piás leszek mert én az életbe egy kortyot meg nem iszok, enyit legaláb tanultam apám példájából. Megcsókolt anyám — fiam drága kis fiam, ó ha így lenne, de boldog ember lennél!! így lesz mama, ne féljen, nem fog csalódni bennem. Úgy megölelgetett, csókolgatott mint még soha. Szip- pogott, sirdogált közbe az örömtől hogy magam is majd elbőgtem magam. Mégse ez a legszebb napom nekem, pedig akkor láttam meg először mi is lakik az én mindig szomorú anyám leikébe, hogy menyire tud szeretni hogy milyen éhes a szeretetre, amiből apám melett talán semmit se kapott Még fiatal korában se Nemis értettem, miért ragaszkodik olyan alakhoz. Mondtam is neki azon az estén, miért nem zavarta el már régen ezt a szemétalakot? Aki akkor is ott feküdt az ágyon totálrészegen, ruhástól persze; tátott szájai véresre vert pofával hortyogott. O kisfiam nem érted te még ezt, mondta anyám, nem tudod te még mi az élet!! Odamentem apámhoz egész közelről néztem sokáig. Álati cefrebüz dőlt belőlle, hogy hányhatnékom volt a szagától is. Megtudnám ölni mondtam! Anyám betapasztotta reszkető kezével a számat: Istenem, kisfiam, ne mondj ijjetü! Nem szabad ijjet mondani akkor se, ha igaz!! Mégis az apád! Szembefordultam anyámmal. Nekem ez az állat nem lehet az apám. Anyám álölelt. Jaj, de boldog nap ez nekem, én istenem, de boldog is vagyok, hogy a fiam más ember lessz! Csakhogy észt megérhettem!! Öcsémet, húgomat előb ágyba dugta anyám, már aludtak ők is, mi meg sokáig beszélgettünk a konyhában a csikótűzhelyhez húzódva, hogy hogyis lesz az életünk egy hónap múlva, amikor ( végetér nekem az iskola és mehetek dolgozni. Segíthetek Tudom a Nevelőúr bisztosan föllesz háborodva, dehát ászt mondta, a legőszintében írjam le egy napomat mikor a legboldogab voltam. Hogy ez a szokás ebbe az intézetbe, ezt a dolgozatot minden uj srácnak meg kell írni, mert ezáltal is jobban megismernek. És igy jóban segíthetnek nekem a fejlődésembe. Jó, hogy most nincs itt senki a tanterembe, igy nyugod- taban emlékezhetek arra a napra. 1970 november 14 szombat volt. A melót aznap is félnégykor csengették le a gépműhelyben, ahol féléve dolgozok. Becsengethették volna már kettőkor, úgyse melózik komolyan hétvégén már senki, még szép ha valaki nem úgy hagyja ott a gépét mint a szemétdombot Szombatonként mindig nagyob takarítást követelt a Főnök, én meg is csináltam. A melómra nem lehetett panasza. Meg is kaptam az első dicséretet a legelső hét után. Ászt monta: fiú, ha igy folytatod, nálam egy két év múlva betanított gépmunkás lehetsz! Hamar a jóédes szüleid nem adtak ipari tanulónak. Az igazság az hogy anyám adott volna, dehát van két testvérem, öcsém és húgom, anyám nem bír melót válal- ni, mert beteges, apám pedig alig ad haza valamit a fizetéséből, mindet elissza. Szükség volt hát az én keresetemre nagyon, észt is őszintén megmonta anyám, amikor betöltöttem a tizenötödik évemet. Az általános iskolát a hetedik után hagytam abba. mert az ötödikbe meg a hetedikbe elhúztak, ismételnem keleti. Nem vagyok magasnövésü, ebben is anyámra hasonlítok, ezért is neveztek el a srácok a téren öcsinek, ; igy hivnak a Ids csajok, ez lett a nevem a gépműhelybe is. Mégegy segédmunkás srác dolgozot ott, ő már betöltötte a í tizennyolcat, sokat megenged magának igyhát az ő melójának i nagyrészétt is nekem kelett elvégezni, ha ászt akartam hogy a íhaverság meglegyen kö&ztünk. Azon a szombaton háromra én mór mindenei készen voL i tam. Neis mondjam, hogy Bajnok előb letette a lantot, ő már jászt leste, mikor mehet a zuhanyozóba. Ászt kérdezte tőlem I— na öcsi, hová megyünk ma este? Közel lakott hozzánk i Bajnok, a Szigetvári utcába, igyhát amióta majd egyévi ke- i rezsgélés után beléptem a gépgyárba, a régi srácok melett sok- iszor Bajnokkal lötyögtem el az estéket. Azért szerettem vele i járni, mert rá csodára buktak a csajok, és mellette nekem is : mindig jutót olyan csaj aki tán szobásé ált volna ha egyedül I kezdek ki vele. De Bajnok mellett valahogy énis kü- ílömb lettem pláne hogy nem takarékoskodót a dicsérettel ! Hogyén milyen stabil fej vagyok a melóba, micsoda kiasz hadakoznak kaszálókkal, az er- ^ dó lehúzódott berkes foltjai- j val. Megvan ott még a hatalmas ^ pince, ahol a dézsmát szed- ^ ték, ha mohos öreg kövei ki- ^ kilazultak is. J így vannak meg az öreg £ emlékkövek, ki-kilazultan ^ bár. Apák, nagyapák illető- f dötten adják tovább az unó- j káknak, ha kézen-közön ko-' pik is valamit. -j Micsoda szüretek voltak j hajdanán! Az ökrök is mustot £ ittak víz helyett a hegyben. £ Mert messzire volt a Duna, s £ nem a karódzott az állatot oda lehajtani. ^ Ki tudja azt, hogy éppen £ innen indult el a peronosz- j pora a múlt század hetvenes ^ éveiben, hogy letarolja az £ ország szőlőit? Egy Málnay ^ nevű orvos kertjéből, ki újító ^ kedvében külföldi tőkét ho- ^ zott. f Ez a Málnay egész életében ' bánkódott miatta, s mindig; csak azon spekulált, hogyan • tudná jóvátenni akaratlan ^ bűnét. így találta ki a tótfa- £ lusiaknak az epret. Kárpótlá- ^ sül. £ Van is mára olyan kultú- í rája, hogy sehol az országban. < SZILÁGYI JUDIT: ARS POETICA \ Kaptunk egy hét végi beuta- \ lót Lillafüredre: az Est-lapok * munkatársai és családtagjaik ! kedvezményesen, még ellen- \ számlára is igénybe vehették a \ szállodát. Válságos évek vol- l tak, s hozzá esős, őszi holt- \ szezon: a hatalmas étteremben \ minden asztal pompásan \ megterítve, ezüsttel, porcelán- : nal, virággal, de rajtunk kívül : nem ült senki, a szmokingos ’ zongorista egyedül minket szó- [ rakoztatott az ábrándokkal és ' keringőkkel. Minden halk, > fényűző és unalmas volt, a i lucskos időben sétálni se le- \ hetett, délután a pincérekkel l pingpongoztam, este apám ta- ; nítgatott biliárdozni. De gyön- l ge játékos volt maga is, nem - nagy sikerrel gurigáztunk. ! Másnap meglátogattuk a ; környék egyik nevezetességét, í a kísérleti haltelepet. Apró ! medencékben, melyeket a Ga- l radna-patak tiszta, hideg vize ; táplált, úszkáltak a különféle ' halak, ivadékok; Vásárhelyi bácsi, a telep vezetője megmutogatta, melyik a sebespiszt- \ ráng, szivárvány pisztráng, ga- ; lóca, pénzes pér. Apámat min- ; den érdekelte, s a térdnadrá- ! gos biológus dolgozószobájába í is betessékelt bennünket, a ! sok könyv, iratcsomó, fénykép,
