Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-16 / 166. szám

1971. JÚLIUS 16.. PENTEK MIT Micrri K^Cú'lap Baráti találkozó a megyei tanácson Bővülnek Szófia megye és Pest megye kapcsolatai A bolgár tanácsi küldöttség tagjai, Pest megyei kőrútjuk utolsó napján, csütörtökön délelőtt, a vendéglátókkal, a megyei tanács vezetőivel ta­lálkoztak, hogy együtt érté­keljék a hatnapos gazdag program tapasztalatait. A Pest megyei Tanácson a vendégeket: Dimiter Vasile­vet, Szófia megye Népi Taná­csának elnökét,, Nikola Koce- vet, a művészeti és kulturális osztály vezetőjét, Hriszto Za- hariev főépítészit és Minko Sztoicsevet, Szvoge város Népi Tanácsának elnökét dr. Mon­dok Pál, a megyei tanács el­nöke, dr. Csicsay Iván és Szöl- lősi Sándor tanácselnök-he­lyettesek, Arany István vb-tit. kár és Kovács Vencelné dr., a megyei tanács pártbizottságá­nak titkára fogadta. A vendégek*nevében Dimi­ter Vasilev mondott köszöne­tét a szeretetteljes fogadtatá­sért, a maradandóan szép él­ményekért. A küldöttség ve­zetője elismeréssel szólt a lá­tottakról: Pest megye emléke­zetesen szép tájairól, a meglá­togatott ipari üzemek, terme­lőszövetkezetek eredményei­ről, s az .ott dolgozó emberek munkájáról. Külön kiemelte, örömteli volt számukra, hogy találkozhattak párt-, tanácsi és gazdasági vezetőkkel, s mindenütt tapasztalhatták az előrelátó tervezést, tettrekész- séget. Szófia megye hasonlóan sajátos helyzetet foglal el, mint Pest megye. Ezért — hangsúlyozta Dimiter Vasilev — igen fontosnak tartják a még szorosabb és folyamato­sabb együttműködést, például a mezőgazdaság és egészség­ügy területén, s szükségesnek vélik más munkakörben dol­gozó szakemberek tapasztalat­cseréjét is. A vendéglátók nevében adott válaszában dr. Mondok Pál elmondta: a megyei tanács vezetői, hasonló elgondolások alapján, minden területen szorgalmazzák a két megye bővített együttműködési ter­vét. Példaként említette: tá­mogatják az egészségügyi és művelődésügyi szakemberek cseréjét, s ezenkívül mód van arra is, hogy mezőgazdasági téren a termelőszövetkezetek önállóan kezdeményezzenek közvetlen tapasztalatcseréket. A baráti találkozóval a bol­gár küldöttség hivatalos prog­ramja befejeződött megyénk­ben, a' vendégek ma utaznak haza Szófiába. BORASZANKET Tegnap délután Kusza Béla, a Pest megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője nyitotta meg a Budapest környéki me­zőgazdasági termelőszövetke­zetek kerületi szakgazdaságá­ban megrendezett borászan- kétot. Tóth Mihálynak, az Orszá­gos Borminősítő Intézet igaz­gatóhelyettesének a megyei és az országos borversenyt elem­ző előadása után dr. Kádár Gyula, a Kertészeti és Szőlé­szeti Egyetem borgazdasági tanszékvezető professzora tar­tott előadást a homoki bőrök korszerű minőségjavításának módszereiről. Az ankét végén a megyei borverseny jó helyezést elért termelőszövetkezetei kaptak díszes serlegeket és elismerő okleveleket. A ceglédi járás mezőgazdasági jellegű marad Az első hónapok tapasztalatait elmondta a járási hivatal vezetője Az államigazgatásban ez év' tavaszán a járási tanács he­lyett létesült járási hivatal munkájáról beszélgettünk dr. Gaál Lajossal, a Ceglédi Já­rási Hivatal vezetőjével. Egyszemélyi felelősség — Voltam választott, vá­gyóit kinevezett járási vezető, s természetesen állandóan vizsgálódom, vajon az állam- igazgatás mostani, ú- formá­ja jobb-e az állampolgárok számára. Április 25-től még kevés idő telt el ahhoz, hogy ez a kérdés teljes mértékben eldönthető lenne. .Minden­esetre eddigi tapasztalataim szerint jó, bár egyelőre még kissé szokatlan úton járunk. — Az új rendszerben az én helyzetem nehezebb js, köny- nyebb is. A választott testü­let, a tanács élén végzett mun­kám mögött ott állt kollektív többségével a tanács. Több szem többet lát. és ha erre gondolok, úgy érzem, bizonyos mértékig a vb-elnök egysze­mélyi felelőssége kisebb volt, mint most a hivatalvezetőé. — Közhely, de nem fejezhe­tem ki másképpen magamat: minden kezdet nehéz. Nem volt könnyű a járási tanács átszervezése járási hivatallá, és újszerű munkájának meg­indítása sem. Ma már úgy vé­lem, a járásban a kezdet ne­hézségein túljutottunk. Szű­HOMOKOLÁS EZZEL A FURCSA KIFE­JEZÉSSEL kimondottan visz- szás dolgot jelölnek. Én azt mondanám: csalást. Beszélgető partnereim — építőipari dol­gozók — az el nem végzett munkáért kifizetett bért értik homokolás alatt. Van ilyen? Csak az nem tudja, aki nem akarja. Ezért, hogy bár a dol­gozók történetesen a megyei állami építőipari vállalat al- kalmazpttai, , igazságtalanság lenne rájuk húzni a vizes le­pedőt, s fölkiáltani, no lám, mik vannak az építőiparban! Van ez a gépiparban, meg a járműiparban is, meg sok más területen. S nemcsak az egyes ember „homokol”, de bizony ezt teszik tekintélyes vállala­tok, gyárak, más termelő szer­vezetek is. Mert többről van szó, mint arról, hogy néhány ügyes ember megtalálja a rést •a tényleges munka s a mun­káért kifizetett bér között, persze, e rést az utóbbi javá­ra tágítva. Arról van szó, hogy a közgondolkodásban még mindig tartja magát a pénz és az érte végzett munka szétvá­lasztásának gyakorlata, s ahogy az új dolgozó azt kér­di, mennyi a fizetés, a bér — s nem azt, mennyi, mi a mun­ka —, a vállalatok, szövetke­zetek egy része is azt nézi, mennyi pénzt kaphat termé­kéért, munkájáért, s nem azt, az mennyit ér! Hatalmas kü­lönbség! Fontos dolog a pénz, de — röstellnivalóan egyszerű igaz­ság — értékét csak az adhatja meg, ha termelés, munka van mögötte. Ezért, hogy furcsáll- kodva hallgatja az ember, amikor a vállalatoknál büsz­kélkednek: három, öt százalé­kos béremelést hajtottak vég­re, ami nagyobb az iparági át­lagnál ... nálunk jól keresnek a dolgozók... S ha ilyenkor megkérdi az újságíró, milyen mértékben emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés, bár kap választ, a válasz ellentmond a keresetemelke­désnek, nem indokolja azt. Persze, leegyszerűsítés ez így, mert az egy főre jutó terme­lésnek, meg a nominálbérnek a kapcsolata jóval bonyolul­tabb, mintsem hogy fönt! mó­don egyenes arányban állja­nak egymással. Mégis, a lénye­get a leegyszerűsítés ellenére kimondtuk. A vállalatoknál a bérgazdálkodás valójában a rendelkezésre álló pénzösszeg fölosztása a különböző részle­gek között; a munkaerő-gaz­dálkodás az alkalmazott fér­fiak és nők adatainak kezelé­se, de nem több; a termelés- szervezésnek és termelésirá­nyításnak pedig nincs különö­sebb köze — kapcsolata sem — a bér- és munkaerő-gazdál­kodáshoz. AHOL TEHÁT A MUNKÁT7 LÁTJÁK, annak értékét a leg­reálisabban elbírálhatják, ott nem tudják, hogy az elvégzés­re váró feladat béríedezete mennyi — sok-e, kevés-e, vagy éppen elegendő —, s hogy a szükséges képzettségű, lét­számú munkaerő rendelke­zésre áll-e a teendők végre­hajtásához. Fordítva: a válla­lat pénzügyi szervezete ugyan világosan tudja, hogy a kü­lönböző osztályok, üzemek, műhelyek bérkerete mennyi, de az már nem az ő asztala, hogy e bér fejében a tényleges munka sok-e, vagy kevés. A munkaügyi osztály — vagy ép­pen főosztály — is hajtja a maga lovát, de hogy a szekér merre megy, azt már nem érzi lényegesnek, az nem az ő dolga. Mondhatnánk, hogy osztályok, részlegek fölött áll a gyárvezetés, az ő feladatuk, hogy a részletekből egészet alkossanak, vizsgálják, ele­mezzék a termelési és irá­nyító szervezet működését, a megtermelt érték és a kifize­tett bér kapcsolatát, azonosu­lását vagy éppen különböző­ségét. A szocialista iparban a termelési költségeknek 13 százalékát képezik a bérek, ám iparáganként már nagyok az eltérések, a bányászatban, a műszeriparban magas, a vegyiparban, a papíriparban alacsony a termelési költsé­geken belül a bérhányad. Az átlagosan nem túl nagy bér­hányad kelti azt az illúziót, hogy „egy kicsi nem számít”, s a különböző rangú vezetők is hallgatólagosan tudomásul veszik, ha homokolás van a dologban. Ha a ténylegesnél több fuvart igazoltat a- teher­gépkocsi vezetője, ha a telje­sítettnél több túlórát számol el valaki, ha a termelőszö­vetkezetben ilyen meg amo­lyan címen jóváírják a mun­kaegységet .. . | Hol az értéket termelő munka — ezzel ilyen­kor senki nem törődik. Csak akkor — mondjuk —, amikor vevőként az üzletbe megy, s háborog, hogy ez is, meg az is drágább lett. Vajon meg­lepő valóban, hogy valaminek — a terméknek, az áru jel­legű szolgáltatásnak — hor­dania kell e terhet, ha a több bér mögött ténylegesen nincs több termék? KAPJA VALAKI A BÉR­JAVÍTÁST, a fizetésemelést időről-időre, mert ez a dolgok rendje. Egyszer mindenkire sor kerül — mondják, s a gya­korlat bizonyítja, hogy így igaz. Ám ritka — Sajnos, na­gyon ritka — eset, hogy a több pénz mellé a több érték elő­állításának követelményét is mellékelik. A bér-, a fizetés­javítás jog, az valahogy „jár” A zsebbe kerülő pénz áruié dezetéről — szolgáltatási alap­járól — gondoskodni csupán az • elvont fogalomként jelölt állam dolga lenne? Az állam maga elvont fogalom, ezért állít a vezetés, az irányítás konkrét helyeire konkrét sze­mélyeket. E valóságos hatalmi posztok, s azok betöltőinek joga és kötelessége, hogy meg­jelenítse az államot, képvi­selje, védje érdekeit, s min­den törvényes eszközzel meg­akadályozza a szabálytalant, a törvénytelent, a hamis úton létrejövőt. A homokölás ezért több, mint a bérlisták vég­összegében indokolatlanul sze­replő rész. Az ügyeskedéshez nemcsak ügyeskedők kellenek. Hanem azok is, akik kibicel- jiek hozzá, szemet húnynak fö­lötte, nem törődnek vele. Mészáros Ottó' nőben a hivatal dolgozói kö­rében tapasztalt kezdeti bi­zonytalanság. — Minden dolgozó tudja fel­adatát, ismeri hatáskörét. Bi­zonyos változások azonban még várhatók, egyes hatáskö­röket át kívánunk adni a községeknek. Tévedés ne es­sék, nem kevesebb munkát akar vállalni a hivatal, ha­nem a lakosság érdekeit né­zi : ügyes-bajos dolgai közül minél többet intézhessen el lakóhelyén. Túlzóit önállóság — Kétségtelen, hogy az első hetek tapasztalata szerint a községi tanácsok sok esetben bizonytalankodtak, némelyik minden kis üggyel egyenesein a megyei tanácsihoz fordult. Egyik-másik tanács pedig túl­értékelte önállósságát. Pél­dákkal bizonyítom. Csemő ta­nácsa ingatlant vásárolt, hogy a női foglalkoztatottság nö­velésére lehetőséget teremt­sen. Ebben nincs kifogásolni való, csakhogy az ingatlanvá­sárláshoz elmulasztott enge­délyt kérni, sőt a 80 ezer fo­rintot 8000 forinttal megtetéz­te. A tízszázalékos túllépés­hez már engedélyt kellett vol­na kérnie. A községi önállós- ság nem lehet egyenlő a pénzügyi fegyelem megsérté­sével. — Járásunk, a lakosság és a községek számát tekintve, utolsóelőtti helyen áll a me­gyében, területileg viszont a negyedik. 69 200 hektáron 56 ezer ember él. A tanyák szá­ma csak lassan csökken, még mindig legalább hatezer, „és azt hiszem, a jövő évezred ■kezde­tén is lesz még tanyavilág a járásban. A lakosság mintegy 50 százaléka foglalkozik mező- gazdasággal, 23—24 százaléka dolgozik az iparban. Ez utób­biak zöme bejáró, mégpedig sokkal kevesebb Ceglédre, Nagykőrösre, mint a főváros­ba — Az ipari dolgozók azon­ban családjuknak segítve, vagy saját kertjükben dolgozgatva érdekeltek a mezőgazdaság­ban. A járás jellege különben is kifejezetten mezőgazdasági és a távoli jövőben is az ma­rad. A mezőgazdaság fokozódó gépesítése előreláthatóan ag- rármunkaerő-felesleget hoz majd, vagyis fokozódik az ipa­ri munkaerő-tartalék. A na­gyobb ipari fejlesztési prog­ram megvalósításához azonban a járásban még hiányoznak a feltételek. Legfeljebb ipari részlegek letelepítéséről lehet szó. A községek már eddig is igyekeztek iparosodni, s to­vábbra is szorgalmaznak. Nem biztosított a könyvelési revízió — Szőlő- és gyümölcskultú­ránk, zöldségkertészetünk mel­lett most az állattenyésztés növekszik erőteljesen. A cse- mői állami gazdaság 40 ezer férőhelyes sertéstelepén kívül Albertirsán 2000 férőhelyes sertéstelep épül. Húsz tsz-ünk közül 11 létesít szakosított szarvasmarhatelepet, illetve négy már működik is. Továb­bi három ez év végéig népesül be, a többi meg jövőre. Ez annyit jelent, hogy csak a 11 telepen másfél—két év múlva 3300 tehén, rövid idővel ké­sőbb összesen 10—12 ezer szarvasmarha lesz. — A telepek természetesen állami támogatással épülnek, és az, hogy a támogatást eb­ben vagy más esetben a gaz­daságok rendeltetésszerűen használják-e fel, a járási hi­vatalnak kell ellenőriznie, de — és ez problémát jelent­het — nincs biztosítva szá­munkra a könyvelési revízió. Véleményem szerint nem csor­bulna a tsz-ek önállósága, ha a járási hivatal rendszeresen ellenőrizhetné az állami pén­zek rendeltetésszerű felnaszná- lását. — összegezve: az állam- igazgatásban bekövetkezett változás legfőbb előnye az, hogy jelentősen meggyorsult az ügyek intézése, ennek hasz­nát pedig a lakosság látja. Sz. E. A tanácsok * és a népfront együttműködése A tanácsok és a népfront együttműködésének # tovább fejlesztéséről rendeztek ta­nácskozást tegnap a Hazafias Népfront Pest megyei bizott­ságának kezdeményezésére. A megbeszélésen részt vettek Komárom megye képviselői is. A népfront ás a tanácsok között már korábban ered­ményes munkakapcsolat ala­kult ki. Az együttműködés megújítását az új tanácstör­vény életbelépése indokolta. A megállapodás eredménye­képpen a községi, városi nép- fronthizottságok segítik a ta­nácsok munkáját, szervezik tömegkapcsolataikat; támo­gatják a tanácsok fejlesztési terveinek megvalósítását; részt vesznek az igények és a lehetőségek felmérésében és fontos feladatuknak tekintik a művelődéspolitikai céljaink valóra váltását. Konferencia és kézikönyv Ötszázezer fogyasztó érdekében A budapesti népfrontbizott­ság második félévi tervében szereplő jelentős vállalkozás: helytörténeti konferenciát ren­deznek — a fővárosi népmű­velési tanáccsal közösen — Budapest centenáriumának előkészítése jegyében. Novem­berben lesz ez a konferencia, s már nyomdában van a fővá­rosról szóló helytörténeti kézi­könyv, amely a már szép számmal működő budapesti helytörténeti és honismereti szakkörök, csoportok öntevé­keny tagságának lehet majd nagy hasznára. A közelmúltban tartották a Pest megyei fogyasztási szö­vetkezetek küldöttgyűléseiket. Ezeken megtárgyalták a IV. ötévés terv őket érintő felada­tait is. Ilyen jelentős alka­lommal összegezik az elvég­zett munkát, valamint megha­tározzák a további tennivaló­kat. E küldöttgyűlések átfogó tapasztalatai és a szövetkeze­tek napi eredményei nagymér­tékben hozzájárultak a tag­ság, a lakosság jobb és kul­turáltabb ellátásához. Ez első­sorban a falusi lakosság jobb ellátásában mutatkozik meg. A fogyasztási szövetkezetek tevékenységének eredményeit összegezve néhány adat meg­jegyzésre érdemes. A fogyasz­tási szövetkezetek érdekkép­viseleti szervében, a ME3ZÖV- ben Pest megyéből 41 ÁFÉSZ tömörül 138 ezer taggal, 24 ta­karékszövetkezet 77 ezer tag­gal és 14 lakásszövetkezet 600 taggal. E taglétszám még ak­kor is jelentős, ha e nagy me­gye összlakosságát vesszük fi­gyelembe. Tagja még a szö­vetségnek az ÁFÉSZ-ek révén egy kertszövetkezet, valamint 120 különböző társulás. Ezek gerincét a nyúl, a méhész és a baromfitenyésztő társulás al­kotja. Az ÁFÉSZ-ek mintegy ötszázezer fogyasztót látnak el kereskedelmi és vendéglátó hálózatukban. Ez a feladatuk sokrétű, nagy körültekintést igénylő, annál is inkább, mi­vel a fogyasztók vásárlásaik révén minden nap, esetleg na­ponta több alkalommal Is a boltokban és a szövetkezet fel­vásárló telepein megjelennek, és saját« tapasztalataik, vásár­lásaik alapján értékelik a szö­vetkezet jó vagy rossz mun­káját. A Pest megyei fogyasztási szövetkezetek feladatainak sokrétűségéhez hozzájárul, hogy Budapest szívóhatása e téren is jelentkezik. Főként a fővárosba bejáró dolgozók miatt. Ez komoly versenyt je­lent és jobb munkát kell ered­ményeznie, elsősorban a Pest­hez csatlakozó, illetve Buda­pestet érintő fogyasztási szö­vetkezetek működési terüle­tén. A tavalyi tényszámokat fi­gyelembe véve, a szövetkeze­tek több mint 4 milliárd fo­rint forgalmat bonyolítottak le, ebből 3 milliárd forint - a bolti kiskereskedelem forgal­ma és 600 millió forint a ven­déglátó egységeké. A megye összforgalmából is jelentős a fogyasztási szövetkezetek ré­szesedése. Magasabb, mint a tanácsi kereskedelem forgal­ma. így a megyében az ellá­tást illetően a fogyasztási szö­vetkezet munkája meghatáro­zó jellegű a lakosság ellátásá­ban. A megyében 8500 főt fog­lalkoztatnak ' az ÁFÉSZ-ek. Ebből a kiskereskedelemben, a boltokban, valamint a vendég­látó egységekben 5000 dolgozó áll munkában. A fogyasztási szövetkezetek működési terü­letéhez tartoznak a megye ki­sebb települései is. Így a szö­vetkezetek egységeinek száma igen magas: 1335 kiskereske­delmi bolt és 540 vendéglátó egység. Természetesen e sok kis egység sokkal több problé­mát vet fel és jobb központi irányítást követel a szövetke­zetektől a megfelelő áruellátás érdekében. Azzal is büszkélkedhetünk, hogy a megyében nagy alap- területű, kulturált kereskede­lemmel rendelkező, jó áruvá­lasztékot biztosító öí áruházat tartunk fenn, amelyek csak öregbítik a fogyasztási szövet­kezet jó hírét. Az új törekvések megvaló­sítása érdekében 1970Tben már 10 ABC-áruházzal rendelkez­tek az ÁFÉSZ-ek. Nagyobb részt a közelmúltban épültek, modernek, nagy átbocsátóké- pességűek és az új kereskedel­mi formák bevezetésével a megyében megjavították a la­kosság ellátását. A küldöttgyűlések a fogyasz­tási szövetkezetek IV. ötéves tervét hagyták jóvá. A fo­gyasztási szövetkezetek a for­galom közel 60 százalékos nö­vekedését tervezik a kiskeres­kedelemben, 50 százalékot pe­dig a vendéglátásban. Ezért a bolthálózat áteresztő képes­ségének növelése, korszerűsí­tése sürgős feladat, az új egy­ségek létrehozása mellett. En­nek megvalósítására a IV. öt­éves tervben közel 50 ezer négyzetméterrel növelik a fo­gyasztási szövetkezetek bolt­jainak jelenlegi 100 ezer négy­zetméter alapterületét, és 16 ezer négyzetméterrel a ven­déglátó egységek jelenleg ösz- szesen 62 ezer négyzetméter alaoterületél. Két modern áruház is nyí­lik: Vácott és Szigetszenlmik- lóson. Szerepel a tervekben 29 új korszerű ABC-áruház létesítése is. A hálózatfejlesz­tés, a kulturáltabb kereskede­lem emeli az ÁFÉSZ-ek tekin­tését működési területükön és feltétlenül a tagság, valamint a lakosság elismerését is ki­váltják. Á gazdaságirányítás új rendszere lehetővé teszi más szektorok működését is, de a szövetkezeti tagság kitart a fogyasztási szövetkezetek mellett. Ezt igazolja a szövet- keztekbe naoról napra belépő új tagok száma. A további eredmények érdekében jelen­leg a TV. ötéves terv feladatai­nak reális összeállítása folyik. Ez a tervben a további jó munka alapja, és lehetőség nyílik, hogy a tagság még na­gyobb mértékben szóljon bele a szövetkezet munkájába. A IV. ötéves terv készítésé­vel egyidőben messzemenően figyelembe vesszük az idén összeülő SZÖVOSZ-kongrcsz- szus irányelveit is, amelyek a tagság és a lakosság igénye?^ nek jobb kielégítését igyekez-J nek szolgálni. Kerecsényi Sándor a Pest megyei MÉSZÖV ÁFÉSZ-titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom