Pest Megyi Hírlap, 1971. július (15. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

2 7"s^€iriap 1971. JÚLIUS 1.. CSÜTÖRTÖK Moszkva — a döbbenet első percei A szovjet űrtrió eredmé­nyes küldetése utáni hirtelen halál híre világszerte mély megrendülést keltett. A TASZSZ-közlemény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvánította mély részvétét a szovjet kormánynak, az el­hunytak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Részvéttáviratban fejezte ki mégdöbbenését Tito jugoszláv elnök, Indira Gandhi indiai miniszterelnök, Edward Heath brit miniszterelnök, Szato Elszakít japán miniszterelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Houstonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményesnek tekintett A 43. sz. Állami Építőipari Vállalat 3. sz. Házgyára (Dunakeszi) FELVÉTELRE KERES férfi és női szakmunkásokat VILLANYSZERELŐ, KŐMŰVES ÉS HIDEGBURKOLÓ SZAKMÁBAN, valamint segédmunkaerőket elemgyártási munkára. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: 3. sz. Házgyár, Munkaerőgazdálkodás, Dunakeszi. szovjet—amerikai eszme­csere a két ország közötti űregyüttműködés kérdé­seiről —, ugyancsak gyá­szolják a három szovjet űrhajóst. Robert Gilruth, az emberlakta amerikai űrhajók repülési központjának igazgatója így nyilatkozott: „Mélységesen megrendített a hír, már csak azért sem számítottunk tra­gédiára, mivel a küldetés mindvégig a legkisebb nehéz­ség nélkül zajlott le. Szomo­rú esemény ez a többi űrha­jós és mindazok számára, akik oly keményen dolgoznak a program megvalósulásáért. Nagyon szomorú hír mindany- nyiunk számára.” Bemard Lovell, az angliai Jodrell Bank Csillagvizsgáló Intézet igazgatója, Nagy-Bri- tannia egyik legtekintélye­sebb űrszakértője mély együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajó­sok családtagjait jSés hangsú­lyozta, hogy - a tragédia okát majd csak alapos és részletes vizsgálat derítheti fel, addig nem is érdemes feltételezések­be bocsátkozni. Hasonló állás­pontra helyezkedett Heinz Kaminski, a hírneves bo- chumi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója is, aki hangsúlyoz­ta: a szerencsétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az, hogy az űr­hajó sima leszállást biz­tosító berendezése kifo­gástalanul működött és visszahozta az összegyűj­tött, felbecsülhetetlen ér­tékű adatokat, s a kataszt­rófa tárgyi bizonyítékait. Jugoszláviában mély meg­döbbenéssel fogadták a hírt a három szovjet űrhajós tragi­kus haláláról. Pavel Popovics szovjet űr­hajós, aki részt vett a belgrá- | di nemzetközi űrkutatási kiál- i lításon, szerdán, a három űr­hajós halálának hírére repülő­gépen azonnal hazautazott Moszkvába. Elutazása előtt Belgrádban kijelentette „Kitű­nően ismertem mind a három űrhajóst, különösen azonban Dobrovolszkijt és Volkovot, akiknek részt vettem a felké­szítésében, amikor erre az út­ra készültek.” Megrendüléssel emlékezett a hősi halottakra, akik, „mindhárman kitűnő ba­rátok, vidám fiúk voltak és szerették az életet”. A belgrádi nemzetközi űrki­állításon szerdán gyászköny­vet nyitottak a szovjet űrhajó­sok emlékére. M. Royle, a cambridge-i egyetem rádióasztronómiaí ob­szervatóriumának igazgatója együttérzését nyilvánítva rá­mutatott, hogy az űrkutatás rendkívül nehéz és mérhetet­len kockázattal járó munka. A szovjet űrhajósok még halá­lukkal is nagy szolgálatot tet­tek a tudománynak, mert a tragédia körülményei­nek tanulmányozása segít majd abban, hogy megóv­ják más űrhajósok életét a jövendő űrrepülések ide­jén Reginaid Turnhill, a BBC légügyi és űrhajózási szakértő­je rövid kommentárjában rá­mutatott, hogy a tragikus sze­rencsétlenség, valamint az ame­rikai űrhajósokat ért eddigi katasztrófák ellenére is az űr­hajózás eddig sokkal kevesebb áldozatot követelt, mint a ha­gyományos repülés kifejleszté­se a XX. század első felében. WASHINGTON Gravel szenátor ü törpe hadurak ellen... Szerdára virradóra példát­lan körülmények között kerül­tek nyilvánosságra a szigorúan titkos Pentagon-dokumentu­mok újabb részletei. Mike Gravel alaszkai szenátor, mi­után parlamentáris manőver­rel megakadályozták, hogy a szenátus üléstermében olvassa fel a birtokába került okirato­kat, helyi idő szerint kedden este 9.45 órára az elnöksége alatt álló szenátusi közmunka­ügyi albizottságot hívta össze rendkívüli ülésre és hajnalba nyúló órákig ott olvasta kong­resszusi jegyzőkönyvbe a tit­kos okiratok tekintélyes há­nyadát. A demokratapárti Gravel szenátor a vietnami háború kongresszusi ellenzékének egyik ismert tagja, szenvedé­lyes hangú nyilatkozatban in­dokolta meg szokatlan lépését. Kijelentette: az amerikai nép­nek szembe kell néznie azzal, hogy nemzetünk rossz útra tért. Szembe kell néznünk az­zal, hogy irányt tévesztettünk, szembe kell néznünk elköve­tett tévedéseinkkel és vállal­nunk kell a következménye­ket. Gyötrelsmes azt látnunk, hogy Washingtonban, Jeffer­son és Lincoln nemzetének politikáját törpe hadurak, kor­rupt háborús nyerészkedők és kábítószercsempészek határoz­zák meg... Itt az ideje, hogy irányt változtassunk... Ezt követően Gravel szená­tor a jegyzőkönyvbe olvasott dokumentumokat átnyújtotta a sajtó képviselőinek. Lapzártakor érkezett Az Egyesült Államok Leg­felsőbb Bírósága szerdán hat szavazattal három ellenében úgy döntött: engedélyezi, hogy a New York Times és a Wa­shington Post foly tassa a viet­nami háborúval foglalkozó tit­kos Pentagon-dokumentumok­ra alapuló cikksorozatát. TERMÉKENY VITA jelle­mezte a szovjet írók V. kong­resszusának második napját. A sok nemzetiségű szovjet iro­dalom imponáló fejlődése, a szocialista realizmus, a haza- fiság és az internacionalizmus kérdése — ezeket a témákat érintették a felszólalások. AUSZTRÁLIÁBAN szerdán több százezer diák és szak- szervezeti tag tart tüntetést az ország valamennyi államá­ban, tiltakozásul a vietnami háború ellen. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓ SZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEMÉLY- ÉS TEHERGÉPKOCSI kis- és nagyjavítását, szerviz (Ceglédi út 8.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ÉS VILLANYMOTOR (Tormás, Németh I. u. 3. Szolgáltatóház) MOTORKERÉKPÁR ÉS KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI eszköz (Szolnoki út 1.) garanciális és garanciaidőn túli javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsi GYURKÓ GÉZA: Ha péntek, akkor Firenze 2. TOSCANA FŐVÁROSA — Pont ezen a helyen égették meg máglyán Savonarolát, aki.. • Mintha egy parázs itt maradt volna az egykori vesztőhely­ről, úgy ugrottam odább. Félezer év után sem megnyugtató ér­zés, úgy látszik, egy megszállott ostorozó, a firenzeieket ke­gyetlenül kemény prédikációival, aszkézisával egészen a mág­lya aljáig magával ragadó pap vesztőhelyén álldogálni. A mág­lya aljáig — mondtam. Mert a megtért firenzei nép, a felülke­rekedett signoria mellett és a máglya tövében maradt végül is, hogy végignézze haláltusáját annak, akit a minap még meg­szállottan követett. Nem, nem a tömeg volt az áruló. Savonarola volt irreális. S annak idején az irrealitást keményen büntették. Például mág­lyahalállal ötszáz évvel ezelőtt, itt a Firenzei Köztársaság fő­terén, ahol három évvel ezelőtt méter magasan állt a víz. Ké­sőn jött, fél évezredet késett, hogy a máglyatüzet eloltsa, de úgy tűnt, hogy ahhoz nagyon is időben, hogy elpusztítsa Fi­renze kincseit. Majd minden kincsét. Az emlékezetes firenzei árvíz nyomai ma is láthatók — a falakon. Hosszúkás, nemes ívű és veretű tányér. Ez az Amo völgye. S e tányéron és a tányér szélein helyezkedik el a félmilliós Firenze, megkapó összhangban a múlt és a legkorszerűbb jelen. Az utcákon van hol csak egy autó fér el, az is csak 500-as Fiat, van, hol széles a sugárút már, hogy négy sávban hömpö­lyög a kocsiáradat, a kapualjakból a múltba és a mély sötét­ségbe látni itt, vagy üveg, színes beton, hófehér tető veri visz- sza az ég kékjét, a szomszédos hegyek zöldjét, a levegő áttetsző lágyságát amott. Toscana fővárosa: Firenze. Három esztendeje a pusztulás városa volt. Otthonosan jár­kálok utcáin: hogy kincsei közös kincsek, hogy múltja a jelen lehet és a jövő is, hogy kövei, amelyek mögül kihaltak az egy­kori signorok, ma is lüktető életre tekinthetnek — abban ne­künk is részünk van. Csekélyke tán, de jogos részünk van Fi­renze jelenében. Magyar tudósok, magyar szakemberek egy csoportja dolgozott itt, hogy mentse, megmentse a rettenetes víztől a rettenetesen szép, a félelmetesen magával ragadó kö­zépkori freskókat, hogy megőrizzék Tiziano színeit, Dürer te­kintetét, mindent, ami ma Firenze. Mindazt, ami a világ kul­túrtörténetének egy darabja. Sanghaj — francia negyed Sanghajban, az egykori francia negyed kis utcájá­ban, egy öreg házban ült össze 1921. július 1-én ti­zenkét küldött, hogy a Nagy Októberi Szocialista iórradalomtól fellelkesült kínai kommunisták képvi­seletében megalakítsa a Kínai Kommunista Pártot. A munkásosztály fiatal pártja, az országban meg­erősödő demokratikus és nemzeti felszabadító moz­galom igényeit megértve határozott antiimperialista és antifeudális programmal lépett fel. A kezdetben nemzeti demokratikus cé­lokat szolgáló, majd az el­lenforradalmi árulás útjára lépett Kuomintanggal kö­tött egységfront felbomlása után, a kínai kommunis­tákra rendkívül súlyos ter­ror nehezedett. A KKP azonban nem hátrált meg, hősiesen helytállt az osz­tályellenség és az idegen hódítók elleni harcban. A Kína felszabadításáért folytatott hosszú és súlyos áldozatokkal teli küzde­lemhez döntő segítséget nyújtott az a győzelem, amelyet a második világ­háború fő terheit viselő Szovjetunió aratott a hit­leri fasizmus és a japán militarizmus erői felett. A kedvező nemzetközi felté­telek közepette a kínai nép, kommunista pártja vezeté­sével, 1949. október 1-én óriási jelentőségű győzel­met aratott. A forradalom győzelme nyomán megszületett Kínai Népköztársaság hozzálátott, hogy gyors ütemben le­küzd je a feudális és a fél­gyarmati helyzet okozta el­maradást. A kínai százmil­liók lelkes munkáját önzet­lenül támogatták a szo­cialista országok, elsősor­ban a Szovjetunió. Követ­kezetes antiimperialista és békeszerető külpolitikája, internacionalista magatar­tása ezekben az években világszerte mind több ba­rátot szerzett a népi Kíná­nak. Az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől azonban az ország politiká­jában, sajnos, negatív irányú fordulat történt. A MACSKA NAGYSÁGÚ pat­kányok rohanták meg a nápo­lyi Dante teret kedden, nagy riadalmat okozva a helyi la­kosság körében. Az invázió oka egyelőre ismeretlen. KKP vezetésében mindin­kább tért hódított az ad­dig visszaszorított, á nagy­hatalmi ábrándokkal fű­tött, antimarxista, naciona­lista áramlat. A KKP ve­zetői fokozatosan szembe­fordultak a testvérpártok zömével, és szakadár tevé­kenységbe kezdtek. Az egységbontás politikája ve­szélybe sodorta az elért vívmányokat, s mély vál­ságba juttatta a KKP-t és az országot. Ismeretes, hogy az SZKP, a nemzetközi kommunista mozgalom túlnyomó több­sége visszautasította ezt a politikát, de ugyanakkor mindig is késznek bizo­nyultak a kapcsolatok elvi alapon nyugvó rendezésé­re. Ez a határozott és tü­relmes politika eredmé­nyezte, hogy az utóbbi két évben bizonyos kezdeti eredményeket sikerült el­érni az állami kapcsolatok normalizálása terén. A kínai vezetők azonban, ha rá is kényszerülnek a „kulturális forradalom” időszakában folytatott po­litika durva módszereinek megváltoztatására, elvi ál­láspontjukon nem változtat­tak : ha álcázottabban is, de folytatják a Szovjetunió, az SZKP rágalmazását, egyenlőségi jelet vonnak a kommunizmust építő Szov­jetunió és az imperialista Egyesült Államok közé, megpróbálják szembefordí­tani egymással a szocialista országokat. A magyar kommunisták mindig nagyra becsülték a KKP küzdelmét, amikor az internacionalista, forradal­mi szellemben cselekedett. Most, a párt megalakulá­sának ötvenedik évforduló­ján tiszteletüket fejezik ki mindazoknak a kínai kom­munistáknak, akik harcol­nak a marxizmus—leniniz- mus, a proletár internacio­nalizmus eszméi helyreál­lításáért, a következetes antiimperialista politika megvalósításáért. Megőrzik hitüket, hogy Kína előbb- utóbb ismét a testvéri szo­cialista országokkal egy­ségben halad előre a szo­cializmus útján. A CSENDES-ÖCEÁNI fran­cia kisérleti központ keddi közleményében bejelentette, hogy július 3-án megkezdi nukleáris kísérleteit a Csen­des-óceán déli övezetében. Jussomat jöttem vissza — nézni! Nézem, és lelkem rajta, kicsit irigykedem is. Azt mondja az idegen vezetőnő, egy kutat díszítő szoborcsoportra mutatva: — Ez kicsit gyengécske. A firenzeiek szerint az volt az ér­ték, amit elfaragtak, míg ez a szobor kialakult. A kő! Michelangelo Dávidja mellett valóban elnagyoltnak tűnik a kutat díszítő férfialak — de nem fércmunka. Művész alkotta! Egy műkincsekben gyengébben eleresztett város vagy ország igencsak nagy becsben tartaná egy középkori szoborremeket, amely a firenzeiek szerint „gyengécske” ... A bőség nagyképűsége ez, nem a nagyképűség bősége — kétségtelen, bár így is és mégis bosszantó. Haza gondolok, a naponta meg-megújuló harcra a műemlékvédelemmel, vagy amiatt, hogy megőrizzük-megvédjünk a kor kórjától egy-egy követ, házfalat, ívet a kapu felett vagy egy-egy épületet. Fi­renze belvárosa, az ősi Firenze, még ma is százezrek otthona, lakása, munkahelye, élete és halála — egységes és remekbe szabott műemlék. Nem műemlékekből áll, hanem az egész az. — Mindig templomot nézni? — morog, első hallásra jo­gosnak is tűriően egyik útitársunk. Talán a tizenötödik temp­lomot járjuk. De ezek végtére is lehet hogy az isten imádására, de valójában az ember dicsőségére épültek. Neves és névtelen építészek, kőfaragók, szobrászok, festők, a mozaik művészei fa­ragták, ívelték, tervezték, vakolták, vésték, rakták a házakat, a csipkéket, a szobrokat, az ablakokat — nagyra, hatalmasra, az égre törően mind. Mert az ember mindig felfelé, egyre felfelé tör. A teremtő, az örök és megőrizhető emberi szépség, az alkotó humánum felé. Péntek volt és Firenze- És szállodánk dolgozói sztrájkoltak. Bennünket, magyarokat és egy szovjet csoportot azonban ki­szolgáltak. És főztek is nekünk. És takarítottak is ránk. Mi „odaátról” jöttünk, ahol a munka szépsége talán még nem kéz­zelfogható, de elismert és mintegy törvénybe iktatott és a te­remtő, alkotó ember nem megégeti Savonaroláját — megmoso­lyogtatja már. És dolgozik, kutat tovább. Például azon: ho­gyan lehet megóvni Rubens, Raffael színeit itt, az Uffizi vász­nain. A Ponto Vecchio aranyműveseinek talpa alatt, az évszáza­dos híd ívei között csendesen folydogál most az Arno. Csende­sen és ártatlanul. Valóban: ő nem volt bűnös. A dolgát tette. Mikor megindult a hó a hegyekben, megáradt! Miért nem tette a dolgát akkor az ember is. De ennek már három éve. Firenze újra a régi, és mindent elfelejtett. Magyar szó is csendül az öreg utcák között, szájtáti turisták bámulják azt, amit talán serény kezű magyar szak­emberek adtak vissza a szájtáti bámulásnak. Na, ugye, Arno: mégiscsak teszi a dolgát az ember?! (Következik: Rimini) Gyászol az emberiség Szerették az életet...

Next

/
Oldalképek
Tartalom