Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-27 / 150. szám

"“^Mírlap 1971. JÚNIUS 27., VASÁRNAP Büntetéssel, meggyőzéssel Szép tájon — rácsok mögött Az ablakból hegyes-dombos tájra nyílik kilátás, virágzó réten patak fut keresztül. Hosszabban elidőzne rajta a j szem, ha nem hatna zavaróan: I a vidék látképét csíkokra | osztja az ablakkeretek közé i feszített fekete rács. Nevelőintézet a zalai dom­bok tövében. Sok millió forin­tos költséggel épült, nemrég fogadta első lakóit e szép tá­jon, Zalaegerszeg dombos ha­tárában. Világos falú, egymásba kap­csolódó egy- és kétszintes épü­letekben linóleumpadló bo­rítja a folyosókat, innen nyíl­nak a szakaszok lakóhelyei: tízágyas termek. Önkiszolgá­ló étterem, intézeti „kiskór- ház”, műhelyek, külön iskola- épület, épületsor mellett 37 holdas saját gazdaság. A Mű­velődésügyi Minisztérium 3-as számú Fiúnevelő Intézete, az ország legkorszerűbb ilyen jel­legű intézménye. Az ide ke­rülő 14—18 éves gyerekek va­lamennyien állami gondozot­tak, akiket saját családjuk ve­tett ki vagy bűntetteket kö­vettek el, s magukat zárták ki a család és a társadalom kö­zösségéből. Az ország minden részéből érkeznek ide, de talán egy gyerek neve sem olyan ismert, mint O. Gyuláé. Az intézet hírhedt lakója — monori fiú. „Gyusza" De loptam még lovat is egy i halottas kocsi elől. Később megfogtak. Nem csoda, bicik­likkel, autóval jöttek utá-1 nam... A „sztorin” jót nevet a fiú, szinte egy edzett bűnöző gát­lástalanságával. Nem riadt vissza a brutalitástól sem: Monoron egyik társával, ittas embert ütöttek le pénzért, Ve- csésen egy idős asszonytól ra­bolt több ezer forintot. A zalai intézetből egy ha­sonló korú fiúval szökött meg. Társa P. Lajos még rendőri őrizetben van. Róla annyit tu­dok: értelmes gyereknek tart­ják. Tolsztoj műveit olvassa. Apja tizenharmadik éve ül börtönben gyilkosságért. P. Lajost nénje biztatta és oktat­ta zsebtolvajlásra, üzleti lopá­sokra. Gyuszával hamar össze- barátkoztak. — A szökés után egy zalai faluban, egy lakásból pénzt loptunk. Aztán Monorra utaz­tunk, pénzt és rádiókat lop­tunk. Kétszer feljöttek Budapest­re. Kifosztottak egy lakást. Pomázon Gyusza egy ismerős családnál szétosztogatta lo­pott vagyonát, Csillaghegyről hozott újabb ékszereket. Po­mázon egy iskola garázsában, Warsawa autóban töltötték az éjszakát, tüzet raktak a kesztyűtartóban: leégett az autó is, a garázs is. Átköltöz­tek egy szénakazalba. Észre­vették őket, rendőrt hív­tak ... Gyusza három osztályt vég­zett. Amikor jövőjéről kérde­zem — hallgat. A történtek­ből csak egyet bán: hogy min­dig elfogták. Ha sok pénze lenne, lovakat venne és mo­tort. Megmenthatő? Sokan úgy tartják: Pest me­gye legelvetemültebb tizen­évese javíthatatlan. Lefiet-e még becsületes ember O. Gyu­la? Lehet-e feledtetni a bű­nössel cinkosan összekacsin­tó környezet, barátok, ismerő­sök züllesztő hatását? Le­het-e erkölcsre érzékennyé tenni a törvénnyel régóta szembeszegülőt, akiben olyan tulajdonságok rögződtek lát­szólag jellemmé, amelyek ve­szélyesen kártékonnyá tették 14 éves korára? Hargita Ist­ván, a zalai intézet igazgató- helyettese mondja: a pedagó­gia nem ismer menthetetlen gyereket. A szép szó meggyőző ereje, a büntetés visszariasz­tó szigora, tanulás és munka talán visszatérítik a fiút a be­csületesek közé. Szitnyai Jenő Hogyan látják a megyei bíróságon ' O. Gyula — beceneve Gyu­sza — tetteinek krónikáját sok száz lapos bűnügyi akták őrzik. A fiú még nincs 14 éves, s e szám mellé nehéz leírni: rutinos bűnöző. Alacsony, barna hajú fiú. Ül a heverőn, lábát himbálja. Bűntetteiről úgy beszél, mint más tizenéves egy vasárnapi kirándulásról. Bűntetteinek száma, szerény számítás sze­rint is meghaladja a három­százat. Annak idején másfél évre utalták be a pomázi ne­velőotthonba. —■ Harmincszor vagy negy­venszer szöktem meg onnan? — morfondírozik most az ada­ton. Csavargó koraiakat tett, időnként hazatért. Egyszobás, konyhás lakásban élnek a szü­lők — mindketten egy takarí­tó vállalatnál dolgoznak —, s még két lánytestvére lakik ott — A lopott pénzt elszóra­koztam, elittam a haverokkal, de haza is adtam belőle, ro­kon is kért kölcsön... A lótól az autóig — Egyszer Kispesten be­másztam egy lakás ablakán, sehol senkt a nyitott páncél- szekrény tele volt arannyal. Elhoztam egy csomót, de ké­sőbb lebuktam. A tulaj szin­tén, mert nem tarthatott ott­hon annyi aranyat. Meg is mondtam neki a tárgyaláson... UJ HÍVÓSZÁMOK Üzembe helyezték Budapest új telex-főközpontját Szombaton Budapesten fel­avatták a posta 30 millió fo­rintos beruházással készült új telex-főközpontját, amely le­hetővé teszi az előfizetői táv­gépírói hálózat további bőví­tését. ^ Az új, 2400 állomásos köz­pont végső kiépítésében 3000 telex-előfizető állo­másának befogadására lesz alkalmas. A posta pénteken este meg­kezdte az előfizetők átkapcso­lását az új főközpontba. Ez a munka vasárnap estére fejező­dik be, s utána már az új előfizetői hívószámok, új köz­ponti kijelölőszámok érvénye­sek. Megváltozik az egyes or­szágok telex-hívószáma is. Az új központtal megvál­tozott a hazai telexhálózat rendszere. Eddig ugyanis a kü­lönböző vidéki telexközpon­tokba kapcsolt előfizetők csak a budapesti főközponton ke­resztül találhattak egymással összeköttetést, ezentúl a vidé­ki nagyközpontok közvetlenül kapcsolódnak egymáshoz. A telexhálózat korszerűsí­tése, az új főközponttal való bővítése lehetőséget nyújt a jelenleg telexre vára­kozó többszáz kérelmező igényeinek fokozatos ki­elégítésére. A posta a IV. ötéves tervben ugyanis mintegy 3250 új telex- állomás bekapcsolását tervezi, a jelenlegi előfizetői állomá­sok több mint kétszeresét. Útjelzők autósoknak A Vas megyei utakat — mintegy három és fél millió forintos költséggel — a nem­zetközi szabványnak megfele­lő közúti jelzőtáblákkal látják el. A nagyméretű, élénkzöld színű, fehér betűs útbaigazító táblákat először a főútvonalak mentén állították fel, de kicse­rélik a régi apró betűs, több helységnévvel telezsúfolt táb­lákat az alsóbbrendű utakon is. A tervek szerint 1972-ig a megye valamennyi útvonalán a nemzetközi szabványnak megfelelő tábla igazítja útba az autósokat, utasokat. Csirkeperek sokasodása Idős asszony kereste fel szerKesztosagünKe;. Elpana­szolta, hogy a régi építésű ta- hitótfalui házában lakó bérlők havi 25—30 forint körüli bért fizetnek, s lakbérüket az új rendelet alapján sem emelheti fel, mert a lakás komfort nél­küli. Azaz — és éppen ez pa­nasza tárgya — a bérlő család saját költségén WC-t csinálta­tott a lakáshoz, és a költségek egy részét „le akarják lakni” ebből a minibérből. Az asz- szony hozzátette: neki végül is mindegy, hogy 25 vagy 18 fo­rint lakbért kap, ha esetleg így ítélkeznek. Havonta egy­két kiló kenyér áráért ő egy szót sem szólna, bár kis nyug­díj ú, egyedül élő asszony. Szinte csak a kuriózumra akarta felhívni a figyelmün­ket, mert ilyen, ugye, nincs még egy: hogy egy kifejezet­ten jól kereső család havi hat­nyolc forintért hónapokig jár­ja a bíróságokat. Most már ugyanis a megyei bíróságnál van az ügy. áttévedt baromfi agyonütésé- re. S. O. S. jelzésre szálltam íd nemrég: egy ceglédi asz- szony azt írta, háza teteje fe­jükre omlik, mert életveszé­lyesen megnőttek az utca fái, és az illetékesek nem tesznek semmit, hiába szaladgál a fa­ügyben fűhöz-fához. Mire oda­értünk, az asszony húsz forin­tért levágatta az ágakat a szomszéd bácsival — de előbb minden lehető és lehetetlen hivatalt (és lapunkat is) riasz­totta. Hogy sosem találkoznánk hasonló öncélú kicsinyeskedés­sel? Űton-útfélen ilyenekbe botlunk! Csak néhány példát a magam tapasztalataiból. Budakeszin azon acsarkodik két asszony (a ház tulajdonosa és bérlője), hogy egyikük az egyik ágyásba zöldséget, a másikba virágot ültetne, a másikuk az egyikbe ültetné a virágot és a másikba a zöld­séget. Egyikük szerzett, mási­kuk tulajdonosi jogaira hivat­kozik mondván: időtlen-idők óta bazsarózsa volt emitt és petrezselyem amott, nem pedig fordítva — azaz épp ellenke­zőleg. S ez így megy, ki tudja, mióta, a .létfontosságú” ügy­ben ők is elmentek a megyei bíróságig. Minap írtuk meg azt a du- nabogdányi esetet, ahol pár négyszögölnyi telekszeletkéért folyik az acsarkodás életre-ha- lálra; egy hete látott napvilá­got jogi tanácsadónk intése egy asszony érdeklődésére: té­ved, nincs joga a szomszédból — Csak az újsághoz özönle­nek az ilyen ügyek, vagy va­lóban gyarapodnak a tyúkpe­rek? — kérdezem a Pest me­gyei Bíróság polgári peres el­nökhelyettesétől, dr. Nyíri Bé­lától. — Megtoldva a kérdést: milyen eszközökkel igyekez­nek az ilyen ügyek csökkenté­sén, vagy legalább az ügyme­net lerövidítésén? — A legtisztább tükör á sta­tisztika. 1967-ben 14 680, majd fokozatos emelkedéssel, 1970- ben 16 690 per érkezett a me­gyében a járásbírósághoz, ezen belül a kötelmi jogviszonyból eredő perek 2489-ről 3696-ra emelkedtek (adásvételi szerző­dések, kölcsönügyletek, vállal­kozások, részben a megválto­zott gazdaságirányítási rend­szer hatására). Jelentős a tu­lajdonközösség megszüntetése iránti, elbirtoklási, tulajdon- használati perek emelkedése: számuk 731-ről 1009-re ugrott az említett időszakban. Nagy­mértékben növelte a perek számát az új beruházások, építkezések miatti tömeges ki­sajátítás; gyarapodnak a há­zasságból született gyermekek tartási perei is: számuk 2854- ről 3212-re növekedett. — A megyei bíróságig fel­lebbezett ügyek sokasodását idézik elő a gyakori ingaftan- adásvételek, az gzejten jtör^énő, építkezések és á szakszerűtlen építkezés. Ezek mindig rend­kívül bonyolult, szerteágazó, nemritkán többféle szakértő bevonását szükségessé tevő témák. Az elbirtoklási perek egyik oka, hogy figyelmetle­nül, könnyelműen adják-ve- szik az ingatlanokat, telek­könyvön kívüli szerződéssel, sok esetben zugirászat segítsé­gével kötik meg az adásvételt, íratnak végrendeleteket, és csak mire építkeznének, vagy eladnák az ingatlant, derül ki sole minden, ami mindaddig homályban volt. Telekkönyv nélkül senki se vásároljon in­gatlant — viszont tudnivaló jogszabály, hogy a telekkönyv a telkek nagyságáért nem sza­vatol; az ilyen szerződésekbe tanácsos belefoglalni azt, hogy az adott telek mérete a telek­könyv szerint ennyi és ennyi. Egy-egy parcellát régesrégi felmérés adatai alapján fait nyilván a telekkönyv, s vita esetén olykor 6—7 szakértő hat-hétféle eredményre jut. Egyikük is, másikuk is más ki­indulási ponttól kezdte a fel­mérést, és sokszor megállapít­hatatlan, melyik az eredeti, mert például egy-egy kerítés hosszú idők változásai folya­mán akaratlanul is odébb ke­rülhetett. — Gyakran nem ér annyit az a néhány négyszögöl, mint a pereskedésre fordított idő, utazás, munkakiesés, idegeske­dés — és pénzösszeg. Sok gya­korlati példánk mutatja, há­nyán költik pereskedésre a per értékének sokszorosát. Sok az olyan birtofcháborításd, gyer­mektartási eset, ahol a helyzet vitathatatlan, például világos: ki kinek mivel tartozik. Ha a felek ilyenkor időben szembe­néznének saját helyzetükkel, és vállalnák a velejáró jogkö­vetkezményeket, vagy kiegyez­nének egymással ahelyett, hogy pereskedjenek, s esetleg egyik perrel csak a másikat szüljék — nemcsak a bírósá­gok, hanem a maguk helyzetét is megkönnyítenék. Ez sók esetben mindenekelőtt tudati fejlettség kérdése. ■«ÉMÉÉÉÉriMaMtr ...... Sz ázezeréves trófea A Vadászati Világkiállítás­ra már eddig 5 ezer szebbnél szebb trófea érkezett a világ minden részéből. Az anyagot a látogató számára páratlan értékű különle­gességek teszik majd em­lékezetessé. Egyedülálló ritkaságnak szá­mit például a British Múzeum anyaga; egyebek között re­kordméretű koponyatrófeákat küldenek Budapestre. Az egyik ritkaság a híres Hampton Court-i rőtszarvas, amelyet I. Erzsébet angol királynő ejtett el ás amelyet a szigetország­ban nagy becsben tartanak. Az angol Természettörténeti Múzeum egy százezer évvel ezelőtt kimúlt ír óriás szarvas „fejdíszét” mutatja be. Ez lesz a kiállítás egyik legnagyobb trófeája. A francia bemutató ékességei a párizsi Louvre- ból hozott vadászjeleneteket ábrázoló gobelinek és más mű­vészi alkotások. SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (24.) Nagyurak játéka, a becsapósdi A nemzetek közti háború — mi­ként jeleztem — egyelőre elmarad, annál élesebben dúl azonban a két Magyarság, a régi és az új között. Az új szobát, íróasztalt, és természe­tesen fizetést biztosít szerkesztőségé­ben Eckhardt Tibornak és Nagy Fe­rencnek. Pártonkívülinek hirdeti magát, de kiszolgálja a kisgazdapár­tot s szövetségesét, Gömböst meg a kormányát, végtére a pénzt nem ad­ják ingyen. A Magyarság fejlécére az új fő- szerkesztő, Pethő Sándor, eddigi fő­munkatárs neve kerül. A kitűnő tol­lú és nagytudású publicistát most régre semmi sem akadályozza meg­győződése őszinte kimondásában. Va­sárnapi vezércikkei nagy feltűnést keltenek, nyílt szembefordulás a né­met nácikkal, magyarországi csatló­saikkal, tehát Gömbössel és környe­zetével, hamarosan a legolvasottabb közíróvá teszik az országban. Ezek­ben az években bontakozik ki igazán tehetsége. Politikája révén szinte törvényszerűen kapcsolatba kell ke­rüljön a baloldallal, és ez a kapcso­lat még jobban elmélyül, amikor a nyilassá lett Magyarságot otthagyva megalapítja a Magyar Nemzetet. Pethő Sándor, Hegedűs Gyula szerkesztővel — jobb hiányában a megmaradt munkatársait közül —, mint ahogy már mondtam, engem ültet le segédszerkesztőnek. Bizal­mukra szorgalmammal igyekszem rá­szolgálni, dolgozom 16—20 órát na­ponta. Nem is telik bele három hó­nap, egy délelőtt éppen a két főnök­nek referálok, és mondat közben le­zuhanok eléjük a padlóra. Kórházba visznek, ahonnan fél óra múlva el­bocsátanak azzal, sétáljak egyet a Ligetben és ebédeljek meg a Gun- delnél, aztán pihenjek és aludjak so­kat. Délután azért újra bent vagyok a szerkesztőségben, de másnap már át­adhatom az újonnan szerződtetett se­gédszerkesztőnek a munkát, és főnö­keim parancsára szabadságra me­gyek. Elutazom a Hortobágyra, lan­gyos novemberi napsugárban lova­golhatok az őszi pusztán és fürdő­zöm a mátai biztos udvarán, szabad ég alatt, hévforrás vizében. Egy hét múlva frissen és kipihenten jelent­kezem munkára. Átveszem a belpo­litikai rovat vezetését. A parlamenti tudósítás szerkesz­tésén, az ülést összefoglaló, úgyne­vezett kopf megírásán kívül a politi­kai élet eseményeit, azt is, ami ké­szül, meg kell tudnom. Már a kö­vetkező év januárjában beszámolok a főszerkesztőnek, aki hitetlenül hallgatja és csak napok múlva egye­zik bele, hogy megírjam: Gömbös idő előtt készül feloszlatni a Házat. Űj képviselőket akar behozni a kormánypártba, mert a régiek több­sége Bethlen embere, s viszolyog Gömbös miniszterelnök földosztásról, titkos választójogról elhangzott ígér­getéseitől. Még ennél is jobban Eck- hardttal kötött megállapodásaitól, at­tól, hogy koalíciós kormányt alakít, beveszi a kisgazdapártot a kabinetbe. Összehívja Gömbös a pártját, ott cáfolja meg híradásom, a kormány- párti képviselők bizalmát még így is csak látszatra kapja meg. Heteken belül csalódik benne a pártja, de Eckhardt is. Először azonban Beth­len, akinek a kormányzó előtt meg­ígérte, hogy nem kéri a képviselőház feloszlatását. A szállongó hírek miatt Bethlen a kormányzóhoz is elmegy, megkérdezi tőle, aláírja-e a házfel­oszlatást. Horthy kijelenti, hogy sem­miképpen. Nyugodt lelkiismerettel mondhatja, hiszen Bethlen kérdése a jövőre vonatkozik, az okmányt pe­dig már egy nappal előbb aláírta. Ezek a mi nagy uraink bizony be­becsapják egymást. Gömbös például a választási küzdelem nyitányakor összehívja a főispánokat és lelkűk­re köti, hogy vigyázzanak, már nem ellenzék, szövetséges a kisgazdapárt, jelöltjeit ne nyomják el a kerületek­ben, biztosítsanak számukra a kor­mánypártiakkal egyenlő esélyt. De alig érnek haza megyéikbe a főis­pánok, máris ellentétes parancsot kapnak, irtsák tűzzel-vassal a kis­gazdapártot. Meg is teszik. A beígért 50—60 mandátum he­lyett kínkeservesen mindössze 12 kis­gazdapárti képviselő kerül be a Ház­ba, elképzelhető, ilyen kevesen is mekkora haraggal fordulnak szembe Gömbössel, lapjuk, az Űj Magyarság pedig velük. Vissza is kéredzkednek a régi Magyarság kegyeibe. A Hit­lerrel barátkozó Gömbössel szembe­forduló, ismét ellenzékivé lett kis­gazdapárt a támogatást meg is kap­ja, de sokat ez sem segíthet már raj­ta, A paktálás következtében elvesz­tett népszerűségét többé nein szerzi vissza. (Következik; Kinek ki a papája?) — A ilyen ügyelt bírósági vonatkozású csökkentésének hatósági útja világos. A PTK 191. szakaszában szabályozott jog értelmében az állampolgá­rok a helyi tanácshoz nyújt­hatják be például a birtokhá- borítási vitás ügyeiket. Ez a módosulás átment ugyan az állampolgárok tudatába — a helyi tanácsok viszont sokszor nem mernek belefogni az ügy­intézésbe, hanem kivárják a tizenöt napot, majd automati­kusan továbbadják az ügyeket a járásbíróságra — szabadsá­golásokra, betegségekre, mun­kaerőhiányra hivatkozva. Pe­dig ez a rendelet abból a ki­indulásból született meg, hogy döntő fontosságú tényező a helyismeret, a helyi körülmé­nyek alapos föltárása, a tör­vény fő célja pedig az eljárás meggyorsítása.' — A Pest megyei Bíróság kollégiumának a múlt év vé­gén megejtett vizsgálata meg­állapította, hogy az állampol­gárok az esetek 98 százaléká­ban közvetlenül a a helyi ál­lamigazgatási szervhez fordul­tak — azok viszont mindössze az esetek 28 százalékában hoz­tak érdemi döntést; az ügyin­tézést 72 százalékban elhárí­tották maguktól. A megfordí­tott arány a kívánatos! — Ideális helyzet természe­tesen az lenne, ha a helyi ta­nácsokban is jogászok intéznék a jogi természetű ügyeket, de hozzáfűzöm, hogy vannak ta­nácsok, amelyek a rendelkezés megkívánta módon oldották meg új feladataikat, például Nagykőrös, Monor Szentendre. Valamennyi említett tárgykör­ben sikerült az esetek túlnyo­mó többségét járásbírósági szinten elintézni. Csupán 14— 15 százalékuk kerül megfelleb- bezésre — csak a nehezebb természetű ügyek — örökösö­dési-tulajdonjogi perek több­ségét fellebbezik meg. — Ha három-négy tanács meg tudja oldani új feladatát, akkor előbb-utóbb meg kell oldania a többi tanácsoknak is. Ezzel tehermentesítik a bí4 róságot — rengeteg energia szabadul fel, így a jelentéke­nyebb súlyú bírósági ügyek in­tézésére — mondotta végezetül dr. Nyíri Béla. Péreli Gabriella

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom