Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-09 / 134. szám
1971. JÚNIUS 9., SZERDA i-tai tnx.rti v/íiríop 3 TÖBB ÜZEM SEGÍT A LAKÁSÉPÍTÉSBEN Javaslatok — változatokra Aláírás előtt a kollektív szerződések A vállalatoknál befejezéshez közeledik az új, öt évre szóló kollektív szerződések előkészítése. A tervezeteket a dolgozók elé terjesztették, s a viták alapján július elsejéig végleges formába öntik és aláírják a szerződéseket. Mint az MTI munkatársának az illetékes szakszervezetek képviselői elmondták: általános tapasztalat, hogy az ú,j kollektív szerződéseket jobban készítették elő, mint korában, sok helyütt több változatot is j kidolgoztak, s a dolgozók ja- j vaslataitól teszik függővé, hogy melyiket véglegesítik.: | Legkevésbé a munkaviszony- j nyal kapcsolatos kérdések váltanak ki vitát, annál több a túlórákkal, a munkakörülmények javításával, a szociális juttatásokkal, a részesedési alap felosztásával és a bérrendszer kialakításával kapcsolatos észrevétel, javaslat. A kollektív szerződések többsége intézkedik a törzsgárdatagok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, az eddigieknél nagyobb mértékben igyekeznek javítani a nők helyzetén, s jóval több üzem vállalkozik a dolgozók lakásépítésének támogatására, mint azelőtt. Kiskunlacházán új szociális otthon épül. A három éve húzódó munkálatoknak tavaly december 31-én kellett volna befejeződniük, az építők azonban nem tudták átadni az 52 férőhelyes otthont. Hivatalosan most nincs határidő, de a szakemberek úgy vélik, hogy az év végéig beköltözhetnek az idős emberek. Épül: 3 éve TAPASZTALATOK A DABASI JÁRÁSBAN Igazság helyett a mundér becsületét?... Tanulságok egy pofon ürügyén O. Pál vasúti váltókezelőt az ellensége sem vádolhatná he- í behurgya meggondolatlansággal. Csaknem kétszáztizet aludt rá, mielőtt tollat fogott,! hogy segítségünket kérje a rajta eset: sérelem orvoslásához ... Hadd idézzek leveléből: A LEVÉL j .....1941 óta dolgozom a MÁ V aszódi vasútállomásán! mint váltókezelő ... 1970. október 23-án nappal voltam szolgálatban. Azt az utasítást kaptam szolgálattevőmtől, értesítsem K. Andrást, a 2352-es szerelvény mozdonyvezetőjét, hogy vonatával a IX-es vágányról álljon át a VI-osra, és zárjon rá az ott levő rövid szerelvényre. Az utasítást — Közeledj felém! — zászlójelzéssel továbbítottam a mozdony- vezetőnek. K. András látta, és mégsem reagált. Ekkor odamentem, és szóbelileg is tolmácsoltam a rendelkező szolgálattevő utasítását. K. András előbb durván elküldött, majd lejött a gépről, pofon vágott, aztán egy zúzott kövei megfenyegetett, hogy agyonüt, ha el nem megyek onnan. Az esetet azonnal jelentettem feletteseimnek, majd eseménykönyvben rögzítettem, amelynek egyik példányát továbbították felettes szervünkhöz, a Budapesti Igazgatóság III. osz- Itályára. öt hónapig vártam, hogy megtoroljak ezt a goromba sértést, de nem jött semmi válasz. Ekkor — 1971. III. hó 17-én — felmentem az igazgatóság III. osztályára, ahol érdeklődésemre közölték, hogy jelentésemet átküldték a IV. osztályra, mivel az elkövető' állományilag oda tartozik ... A IV. osztályon nem tudtak az esetről! Ekkor Rab József, a III. osztály fegyelmi biztosa újból felvette az eseménykönyvi jelentést, és azzal továbbította a IV. osztálynak, hogy most már feltétlenül intézkedés történik. Már ennek is két hónapja... Hozza kell tennem, hogy a pofon elcsattanása előtt vita nem volt, egy goromba szó sem hangzott el, ami erre, az emberi méltóságot megszégyenítő cselekedetre okot adhatott volna. Koromat tekintve apja lehetnék a pofozkodónalc, éppen ezért nem engedhetem meg, hogy rossz hangulatának én legyek a szenvedő alanya...” VÉLEMÉNYEK Kiss Károly, Aszód nagyközségi tanácsának elnöke csodálkozva húzza fel a szemöldökét : — O. Pált megpofozták? Felháborító! Azt a csendes, derék embert? Húsz éve tagja a községi tanácsnak, tehát jól ismerem. Tavaly télen kapta meg az Elnöki Tanács elismerő oklevelét húszesztendei áldozatos tanácstagi munkásságáért. A községben köztiszteletnek örvend... Juhász Dániel állomásfő- nök-helyettes gyerekkora óta ismeri O. Pált, és jó ideje együtt dolgozik vele. Azon a napon ő volt a rendelkező szolgálattevő, az ő utasítását tolmácsolta O. Pál a mozdonyvezetőnek. — Az esetnek nem voltam tanúja, mert nem hagyhattam el a szolgálati helyemet. De rendkívül megdöbbentett, mivel O. Pált fegyelmezett, szerény embernek, K. Andrást pedig csendesnek, nyugodt természetűndC"ismertenr*Nem értem, hogyan veszíthette el a fejét... Akkor még nem ismertem K. András vallomását, de — mintha súgott volna valaki — megkérdeztem : lójelzésének vagy szóbeli utasításának. Feltehető — de nem bizonyított —, hogy emiatt szóváltás alakult ki közöttük. K. András legalábbis ezt állítja. A másik, amit le kell szögezni: K. András tagadja, hogy megütötte, kővel fenyegette volna O. Pált. Itt tehát egy tagadás áll egy állítással szemben. Tanúja egyik félnek sincs. Bizonyíték híján pedig bál-milyen fegyelmi megtorlás törvénysértés lenne K. Andrással szemben. — Akkor hat, a kör bezárult, és ezzel kész? — Szó sincs róla. A két szakszolgálati osztály mulasztást követett el, amikor ennyi ideig húzta az ügy elintézését, anélkül, hogy a bejelentőt közben értesítette volna: ügyét vizsgálják. Ezért feltétlenül elnézést kell kérni O. Páltól. Továbbá: tudomásunkra jutott, hogy ezt a köztiszteletben álló váltókezelőt gúnyolják a munkatársai, „beígért” pofonokkal ugratják, ami — érthetően — rosszall esik neki. Mi meg fogjuk védeni O. Pált az ilyen „viccektől”, gúnyolódásoktól. Még akkor is, ha nincs bizonyítéka állításának igazolására. Megvédjük, mert hiszünk abban, hogy ok nélkül nem tett volna ilyen bejelentést, harmincesztendei, becsülettel végzett szolgálata során: először-. K. Andrást pedig figyelmeztetjük az emberi együttélés, a szocialista erkölcs, a kollegialitás írott és íratlan törvényeinek betartására. Nyíri Éva Már 110 MSZBI-tagcsoport Kedden a barátság házában ünnepélyesen átadták a Magyar-Szovjet Baráti Társaság' 25 új tagcsoportjának a felvé- lüket megerősítő díszoklevelet. Az ünnepséget Révész Géza, az MSZBT alalnöke nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő elnök mondott ünnepi beszédet. Végül átadta a tagsági díszokleveleket a 25 új tagcsoportnak, amelyekkel — június 4-ig — 110-re nőtt az MSZBT-tagcsoportok száma. Az ünnepségen részt vettek az MSZMP Központi Bizottsága és a budapesti szovjet nagy- követség képviselői. Julius első szombatja: nemzetközi szövetkezeti nap Július első szombatján — híven a több, mint 100 éves hagyományhoz — világszerte, s hazánkban is megemlékez- • nek a szövetkezeti összefogás eszméjéről, s a nemzetközi szövetkezeti szolidaritás jegyében megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. A magyar szövetkezeti mozgalom az idén közösen rendez ünnepi megemlékezéseket. Július 3-án a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szövetkezeti ágazatok részvételével a fővárosban ünnepi nagygyűlést tartanak. Vidéken is közös ünnepi megemlékezéseket rendeznek, ugyancsak kulturális programmal egybekötve. Leveleink közül: Tizenhatból tíz nem felel meg Javult a növényvédőszer-, akadozó a tápellátás A dabasi járásban öt ÁFÉSZ működik csaknem tizenkétezer taggal. Aktív taggal: a legutóbbi küldöttválasztó közgyűléseken is a megjelenés ötven- öi-hatvan százalék között volt átlagosan. Itt és a küldött- közgyűléseken összesen két- száznyolcvanheten kértek szót a tagság sorából. Sokan az üzletek tisztaságát, az eladók egy részének magatartását kifogásolták, de a legtöbben a növényvédőszer- s a tápellátás hiányait említették. A növényvédő szer, az állati táp igazán fontos a háztáji gazdaságra is gondot fordító tsz-tagnak, a sajátjában dolgozó szakszövetkezeti tagnak, vagy a baromfival, sertéssel, gyümölccsel foglalkozó ipari munkásnak. A ruhaneműt, cipőt megkaphatja máshol, az AFÉSZ-hez, amelynek tagja is, elsősorban mezőgazdasági igények kötik. Kérdéseinkkel elsőnek a megyei tanács dabasi járási hivatala kereskedelmi osztályát kerestük — volna — fel, de az osztály helyettes vezetője s előadója, érthetetlen módon, semmiképpen nem kívánt az üggyel foglalkozni. így azután Nagy János járási növényvédelmi felügyelővel beszélgettünk. — Gyakori tapasztalat, hogy ha kapható is növényvédő szelsz ÁFÉSZ boltjaiban, azok nem a legmodernebbek — mondja. — A járási tanács mezőgazdasági állandó bizottsága, s a járási népi ellenőrzési bizottság tavaly együttesen javasolta: hozzanak létre több mezőgazdasági szakboltot, ahol csak vetőmagot, kisgépeket, növényvédő szereket stb. árusítanának. Bizonyos napon, órában megjelenne a járási növényvédelmi felügyelő és szaktanácsot adna a vásárlónak, de a kereskedelemnek 'is, hogy miből rendéi jenek. Ezt más megyékben már megvalósították.... Mivel az ÁFÉSZ-boltokban általában nem vagy ritkán kapni a korszerű növényvédő szereket, sok szakszövetkezet, például az Örkényi a bugyi Egyesült, az ócsai Rákóczi szakszövetkezet összegyűjti a tagság igényeit. A szövetkezetben tudják, mi a legmodernebb növényvédő szer. Az alsónéme- di Kossuth Szakszövetkezet nagyüzemileg végzi a háztáji növényvédelmet, ugyanők árulnak is növényvédő szereket. Ez azonban nem oldja fel az AFÉSZ-ekazon kötelezettségét, hogy ellássák a lakosság ilyen igényeit is. A Dabas és vidéke körzeti ÁFÉSZ elnökhelyettese, Farkas István szerint a panaszok csak a múlt esztendőre, s az előző idők ellátására vonatkoznak, az idén már a növényvédő szer gondja megoldódott. (Körzetükben is három helyen árulnak, ezek közül az egyik szakbolt. A boltvezetők adnak felvilágosítást, hiszen méregkezelői tanfolyamot végeztek. E hónapban új gazdaboltot nyitnak, ahol csak növényvédőszert, mezőgazdasági eszközöket, kisgépeket, alkatrészeket árusítanak, de tápot és növényvédő szert ugyanazon a helyen nem tarthatnak.) Régebben a budapesti Agroker- től vásároltak: többször kellett sürgetni az árut, s a végén ők szállították el, bár fuvartérítést sem kaptak, s nem az érkezett, ami kellett. Élve az új lehetőségekkel, átpártoltak a kecskeméti Agrokerhez: itt a megrendelést néhány nap alatt visszaigazolják, s az árut rendben leszállítják. Valamivel ugyan kevesebbet, és nem mindig azt, amit kértek, de az ellátás növényvédő szerből általánosságban megjavult. — Nem ilyen jó a helyzet a tápanyagokkal. Az elosztás itt keretgazdálkodási jellegű — hogy honnan vásárolhatunk, azt a Gabonatröszt határozza meg. A kiskunlacházi keverőüzemhez tartozunk. Ha előre jelezzük az igényeket, akkor sem biztos, hogy kapunk mindenből. Van egy kisállattenyésztési szakcsoportunk: baromfitápot kaptunk, de süldőtápot, nyúltápot már nem. így aztán a boltokba még kevesebb jut mindenből. Érdekes, hogy a kiskunlacházi keverőüzem dabasi, I. kerületi lera- katából ugyanakkor vásárolhatnak a környékbeliek. Szál szálhoz vezet: kereshetnénk tovább az indokokat, de a dabasi járásbeli házkörüli gazdaságokban nem felelősre, hanem korszerű növényvédő szerre és tápra van szükség elsősorban. A háztáji — nemcsak a tulajdonosának érdeke, de az országnak is. Ahogy a X. kongresszus határozata kimondta: „A háztáji termelésnek, különösen a hús-, tej-, tojás-, zöldség- és gyümölcstermelésnek még hosszú ideig jelentős szerepe lesz.” Azért, hogy a dabasi járásban is így legyen *— biztosítani kell a hozzávalót. P. A. — Tegyük fel, hogy K. András letagadja az esetet. Elképzelhető, nogysO. Pál nem mondott igazat? Hogy kitalálta az egészet? A válasz katonásan rövid és kategorikus: — Az lehetetlen! SALAMONI MEGOLDÁS? Török János, a MÁV Budapesti Igazgatóság pártbizottságának titkára felmutatja az idő közben vaskosra duzzadt aktacsomót: — O. Pál beadványa nem veszett el. Csali éppen útban volt a két szakszolgálati osztály között. Méghozzá sajnálatosan hosszú ideig, anélkül, hogy elintézték volna. Az ügy jobb megértéséhez tudni kell, hogy a forgalom és a vontatás dolgozói között — részint munkájuk természetéből adódóan, részint még a Magyar Királyi Államvasutak idején kialakult szemlélet maradványaként — elég sok a súrlódás. Hiába igyekszik az igazgatóság e szemléletet felszámolni, bérezésben, jutalmazásban és minden egyéb intézkedésben messzemenő igazságossággal dönteni, egyes szakszolgálati osztályok olykor az igazság helyett „a maguk emberét” védik. Azt hiszem, most is ez történt, mivel O. Pál a III. — a forgalmi —, K. András pedig a IV. — a vontatási — osztályhoz tartozik. Dr. Fehér István igazgató- helyettes az ügy jogi megvilágításával kezdi: — Két dolgot kell tisztázni; az egyik: Juhász Dániel szabálytalanul járt el, amikor O. Pál váltókezelőt bízta meg a tolatási utasítás továbbításával. Tudnia kellett, hogy a szabályzat szigorú biztonsági előírásai értelmében, a mozdony- vezető csak a tolatásvezető szóbeli vagy írásos utasítására hajthat végre tolatási rendelkezést. K. András tehát megszegte volna a szabályzatot, ha engedelmeskedik O. Pál zász,.Kitört a botrány. Megrepedtek a falak. Alá kellett dú- colni az épületet. Újabb bűnös hanyagság.” Folytatni sem kell, mindenki tudja, miről van szó, csaknem naponta jelennek meg hasonló című írások a lapokban. A többit bárki elképzelheti: reggel a konyhában szakad le a mennyezet, este a szobában nyílik meg a fal. És nem az újságolvasók fantáziáján múlik, ha mindent ők sem tudnak elképzelni. Pécelen, a Pest megyei OTP szervezésében négy társasház épült. A lakók még kevéssé ismerik egymást, két hónapja .költöztek az épületekbe, nagy részük budapesti. Május 17-én, reggel kilenc órakor sikoltozás hallatszik a Petőfi utca 7. számú ház egyik emeletéről. Akik otthon vannak, hirtele- nében nem is tudják, merre induljanak; hogy menjenek, vagy maradjanak, de a segítés ösztöne előbb-utóbb mindenkiben megmozdul. Az első emeleti lépcsőfordulónál Fóti Lászlóné áll, az ijedtségtől nem tud megszólalni. A legközelebb állók benyomulnak a nyitott ajtón, néhány pillanatig azonban semmit nem látnak a portól. Kicsit később a szobában már észrevehető a mennyezetről lezúdult vakolattömeg, és a sarokban a leszakadt gyerekágy, benne, két ujjnyinál is vastagabb faldarabok között egy csecsemő. A fejére nem esett, egyelőre ezt lehet megállapítani, és azt, hogy lélegzik. A gyereket azonnal beviszik a kórházba, három nap kivizsgálás után kiderül: csodával határos módon, nem esett baja. Néhány perccel a mennyezet leszakadása után megérkezik a kivitelező — a Monori Építőipari Szövetkezet — két vezetője, a lakók ingerült csoportja körülfogja őket. Rövid párbeszéd következik. „Kérem, jelentsenek föl bennünket ... Ha akarják, megtesz- szük mi magunk... most, rögtön.” — Aztán végigkopogtatják a többi helyiség meny- nyezetét, és megígérik, hogy két nap múlva újra jönnek, felülvizsgálják az összes lakást. Eltelik két hét. Fótiék időközben megteszik a feljelentést a ktsz ellen, de minthogy helyszíni szemle nem történik, a szobát lezárva tartják, a négytagú család a kisszobá- ban lakik. Végre június 4-én megérkezik a monori ktsz vezetősége. Átvizsgálják az egész házat, megállapítják, hogy 16 lakás közül 10 „nem megfelelő”, azaz életveszélyes. A legtöbb időt Fóti Lászlóéknál töltik — nem azért, hogy a javítást megbeszéljék, hanem hogy rávegyék őket a rendőrségi feljelentés visszavonására. Fótiék, akik három évig laktak két kisgyerekkel albérletben, mindenbe beleegyeznének, csak hozzák gyorsan rendbe a szobát. — Hogy gondolják? — kérdezi a ktsz vezetője. — Nincs annyi emberem, hogy ígéretet tegyek a határidőre! Elmenőben még megjegyzi: a feljelentés miatt a ktsz-nek nincs oka tartani, „végül is senki nem halt meg”. A látogatás ezzel befejeződött. Addig is, míg történik valami, lehet töprengeni. Vajon milyen célból létrejött társulás a monori ktsz, hogy csak olyan panaszokkal áll módjában foglalkozni, amelyekben legalább egy haláleset van? Vathy Zsuzsa Pécel, Petőfi u. 7. III. 14.
