Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

1971. JÚNIUS 9., SZERDA i-tai tnx.rti v/íiríop 3 TÖBB ÜZEM SEGÍT A LAKÁSÉPÍTÉSBEN Javaslatok — változatokra Aláírás előtt a kollektív szerződések A vállalatoknál befejezéshez közeledik az új, öt évre szóló kollektív szerződések előkészí­tése. A tervezeteket a dolgozók elé terjesztették, s a viták alapján július elsejéig végle­ges formába öntik és aláírják a szerződéseket. Mint az MTI munkatársának az illetékes szakszervezetek képviselői elmondták: általá­nos tapasztalat, hogy az ú,j kollektív szerződése­ket jobban készítették elő, mint korában, sok helyütt több változatot is j kidolgoztak, s a dolgozók ja- j vaslataitól teszik függővé, hogy melyiket véglegesítik.: | Legkevésbé a munkaviszony- j nyal kapcsolatos kérdések vál­tanak ki vitát, annál több a túlórákkal, a munkakörülmé­nyek javításával, a szociális juttatásokkal, a részesedési alap felosztásával és a bér­rendszer kialakításával kap­csolatos észrevétel, javaslat. A kollektív szerződések többsége intézkedik a törzsgárdatagok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsüléséről, az eddigieknél nagyobb mértékben igyekeznek ja­vítani a nők helyzetén, s jóval több üzem vállalkozik a dolgozók lakásépítésének tá­mogatására, mint azelőtt. Kiskunlacházán új szociális otthon épül. A három éve húzódó munkálatoknak tavaly december 31-én kellett volna be­fejeződniük, az építők azonban nem tudták átadni az 52 férő­helyes otthont. Hivatalosan most nincs határidő, de a szak­emberek úgy vélik, hogy az év végéig beköltözhetnek az idős emberek. Épül: 3 éve TAPASZTALATOK A DABASI JÁRÁSBAN Igazság helyett a mundér becsületét?... Tanulságok egy pofon ürügyén O. Pál vasúti váltókezelőt az ellensége sem vádolhatná he- í behurgya meggondolatlanság­gal. Csaknem kétszáztizet aludt rá, mielőtt tollat fogott,! hogy segítségünket kérje a rajta eset: sérelem orvoslásá­hoz ... Hadd idézzek leveléből: A LEVÉL j .....1941 óta dolgozom a MÁ V aszódi vasútállomásán! mint váltókezelő ... 1970. ok­tóber 23-án nappal voltam szolgálatban. Azt az utasítást kaptam szolgálattevőmtől, ér­tesítsem K. Andrást, a 2352-es szerelvény mozdonyvezetőjét, hogy vonatával a IX-es vá­gányról álljon át a VI-osra, és zárjon rá az ott levő rövid sze­relvényre. Az utasítást — Kö­zeledj felém! — zászlójelzés­sel továbbítottam a mozdony- vezetőnek. K. András látta, és mégsem reagált. Ekkor oda­mentem, és szóbelileg is tol­mácsoltam a rendelkező szol­gálattevő utasítását. K. András előbb durván elküldött, majd lejött a gépről, pofon vágott, aztán egy zúzott kövei meg­fenyegetett, hogy agyonüt, ha el nem megyek onnan. Az esetet azonnal jelentettem fe­letteseimnek, majd esemény­könyvben rögzítettem, amely­nek egyik példányát továbbí­tották felettes szervünkhöz, a Budapesti Igazgatóság III. osz- Itályára. öt hónapig vártam, hogy megtoroljak ezt a goromba sértést, de nem jött semmi vá­lasz. Ekkor — 1971. III. hó 17-én — felmentem az igazga­tóság III. osztályára, ahol ér­deklődésemre közölték, hogy jelentésemet átküldték a IV. osztályra, mivel az elkövető' állományilag oda tartozik ... A IV. osztályon nem tudtak az esetről! Ekkor Rab József, a III. osztály fegyelmi biztosa újból felvette az esemény­könyvi jelentést, és azzal to­vábbította a IV. osztálynak, hogy most már feltétlenül in­tézkedés történik. Már ennek is két hónapja... Hozza kell tennem, hogy a pofon elcsattanása előtt vita nem volt, egy goromba szó sem hangzott el, ami erre, az emberi méltóságot megszégye­nítő cselekedetre okot adha­tott volna. Koromat tekintve apja lehetnék a pofozkodónalc, éppen ezért nem engedhetem meg, hogy rossz hangulatának én legyek a szenvedő alanya...” VÉLEMÉNYEK Kiss Károly, Aszód nagy­községi tanácsának elnöke csodálkozva húzza fel a szem­öldökét : — O. Pált megpofozták? Fel­háborító! Azt a csendes, de­rék embert? Húsz éve tagja a községi tanácsnak, tehát jól ismerem. Tavaly télen kapta meg az Elnöki Tanács elisme­rő oklevelét húszesztendei ál­dozatos tanácstagi munkássá­gáért. A községben köztiszte­letnek örvend... Juhász Dániel állomásfő- nök-helyettes gyerekkora óta ismeri O. Pált, és jó ideje együtt dolgozik vele. Azon a napon ő volt a rendelkező szolgálattevő, az ő utasítását tolmácsolta O. Pál a mozdony­vezetőnek. — Az esetnek nem voltam tanúja, mert nem hagyhattam el a szolgálati helyemet. De rendkívül megdöbbentett, mi­vel O. Pált fegyelmezett, sze­rény embernek, K. Andrást pedig csendesnek, nyugodt természetűndC"ismertenr*Nem értem, hogyan veszíthette el a fejét... Akkor még nem ismertem K. András vallomását, de — mintha súgott volna valaki — megkérdeztem : lójelzésének vagy szóbeli uta­sításának. Feltehető — de nem bizonyított —, hogy emiatt szóváltás alakult ki közöttük. K. András legalábbis ezt állít­ja. A másik, amit le kell szö­gezni: K. András tagadja, hogy megütötte, kővel fenyegette volna O. Pált. Itt tehát egy ta­gadás áll egy állítással szem­ben. Tanúja egyik félnek sincs. Bizonyíték híján pedig bál-milyen fegyelmi megtorlás törvénysértés lenne K. András­sal szemben. — Akkor hat, a kör bezárult, és ezzel kész? — Szó sincs róla. A két szakszolgálati osztály mulasz­tást követett el, amikor ennyi ideig húzta az ügy elintézését, anélkül, hogy a bejelentőt köz­ben értesítette volna: ügyét vizsgálják. Ezért feltétlenül el­nézést kell kérni O. Páltól. To­vábbá: tudomásunkra jutott, hogy ezt a köztiszteletben álló váltókezelőt gúnyolják a mun­katársai, „beígért” pofonokkal ugratják, ami — érthetően — rosszall esik neki. Mi meg fog­juk védeni O. Pált az ilyen „viccektől”, gúnyolódásoktól. Még akkor is, ha nincs bizo­nyítéka állításának igazolásá­ra. Megvédjük, mert hiszünk abban, hogy ok nélkül nem tett volna ilyen bejelentést, harmincesztendei, becsülettel végzett szolgálata során: elő­ször-. K. Andrást pedig figyel­meztetjük az emberi együtt­élés, a szocialista erkölcs, a kollegialitás írott és íratlan törvényeinek betartására. Nyíri Éva Már 110 MSZBI-tagcsoport Kedden a barátság házában ünnepélyesen átadták a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társaság' 25 új tagcsoportjának a felvé- lüket megerősítő díszoklevelet. Az ünnepséget Révész Géza, az MSZBT alalnöke nyitotta meg, majd Mihályfi Ernő el­nök mondott ünnepi beszédet. Végül átadta a tagsági dísz­okleveleket a 25 új tagcso­portnak, amelyekkel — jú­nius 4-ig — 110-re nőtt az MSZBT-tagcsoportok száma. Az ünnepségen részt vettek az MSZMP Központi Bizottsá­ga és a budapesti szovjet nagy- követség képviselői. Julius első szombatja: nemzetközi szövetkezeti nap Július első szombatján — híven a több, mint 100 éves hagyományhoz — világszerte, s hazánkban is megemlékez- • nek a szövetkezeti összefogás eszméjéről, s a nemzetközi szövetkezeti szolidaritás je­gyében megünneplik a nem­zetközi szövetkezeti napot. A magyar szövetkezeti moz­galom az idén közösen ren­dez ünnepi megemlékezéseket. Július 3-án a mezőgazdasági, a fogyasztási és az ipari szö­vetkezeti ágazatok részvéte­lével a fővárosban ünnepi nagygyűlést tartanak. Vidéken is közös ünnepi megemlékezéseket rendeznek, ugyancsak kulturális program­mal egybekötve. Leveleink közül: Tizenhatból tíz nem felel meg Javult a növényvédőszer-, akadozó a tápellátás A dabasi járásban öt ÁFÉSZ működik csaknem tizenkétezer taggal. Aktív taggal: a leg­utóbbi küldöttválasztó közgyű­léseken is a megjelenés ötven- öi-hatvan százalék között volt átlagosan. Itt és a küldött- közgyűléseken összesen két- száznyolcvanheten kértek szót a tagság sorából. Sokan az üz­letek tisztaságát, az eladók egy részének magatartását ki­fogásolták, de a legtöbben a növényvédőszer- s a tápellátás hiányait említették. A növény­védő szer, az állati táp igazán fontos a háztáji gazdaságra is gondot fordító tsz-tagnak, a sajátjában dolgozó szakszövet­kezeti tagnak, vagy a baromfi­val, sertéssel, gyümölccsel fog­lalkozó ipari munkásnak. A ruhaneműt, cipőt megkaphatja máshol, az AFÉSZ-hez, amelynek tagja is, elsősorban mező­gazdasági igények kötik. Kérdéseinkkel elsőnek a me­gyei tanács dabasi járási hiva­tala kereskedelmi osztályát ke­restük — volna — fel, de az osztály helyettes vezetője s előadója, érthetetlen módon, semmiképpen nem kívánt az üggyel foglalkozni. így azután Nagy János járási növényvé­delmi felügyelővel beszélget­tünk. — Gyakori tapasztalat, hogy ha kapható is növényvédő szel­sz ÁFÉSZ boltjaiban, azok nem a legmodernebbek — mondja. — A járási tanács mezőgazdasági állandó bizott­sága, s a járási népi ellenőr­zési bizottság tavaly együtte­sen javasolta: hozzanak létre több mezőgazdasági szakbol­tot, ahol csak vetőmagot, kis­gépeket, növényvédő szereket stb. árusítanának. Bizonyos napon, órában megjelenne a járási növényvédelmi felügye­lő és szaktanácsot adna a vá­sárlónak, de a kereskedelem­nek 'is, hogy miből rendéi je­nek. Ezt más megyékben már megvalósították.... Mivel az ÁFÉSZ-boltokban általában nem vagy ritkán kapni a kor­szerű növényvédő szereket, sok szakszövetkezet, például az Örkényi a bugyi Egyesült, az ócsai Rákóczi szakszövetke­zet összegyűjti a tagság igé­nyeit. A szövetkezetben tud­ják, mi a legmodernebb nö­vényvédő szer. Az alsónéme- di Kossuth Szakszövetkezet nagyüzemileg végzi a háztáji növényvédelmet, ugyanők árulnak is növényvédő szere­ket. Ez azonban nem oldja fel az AFÉSZ-ekazon kötele­zettségét, hogy ellássák a lakosság ilyen igényeit is. A Dabas és vidéke körzeti ÁFÉSZ elnökhelyettese, Far­kas István szerint a panaszok csak a múlt esztendőre, s az előző idők ellátására vonat­koznak, az idén már a növény­védő szer gondja megoldódott. (Körzetükben is három helyen árulnak, ezek közül az egyik szakbolt. A boltvezetők adnak felvilágosítást, hiszen méreg­kezelői tanfolyamot végeztek. E hónapban új gazdaboltot nyitnak, ahol csak növényvé­dőszert, mezőgazdasági eszkö­zöket, kisgépeket, alkatrésze­ket árusítanak, de tápot és nö­vényvédő szert ugyanazon a helyen nem tarthatnak.) Ré­gebben a budapesti Agroker- től vásároltak: többször kellett sürgetni az árut, s a végén ők szállították el, bár fuvartérí­tést sem kaptak, s nem az ér­kezett, ami kellett. Élve az új lehetőségekkel, átpártoltak a kecskeméti Agrokerhez: itt a megrendelést néhány nap alatt visszaigazolják, s az árut rend­ben leszállítják. Valamivel ugyan kevesebbet, és nem mindig azt, amit kértek, de az ellátás növényvédő szerből általánosságban megjavult. — Nem ilyen jó a helyzet a tápanyagokkal. Az elosztás itt keretgazdálkodási jellegű — hogy honnan vásárolhatunk, azt a Gabonatröszt határozza meg. A kiskunlacházi keverő­üzemhez tartozunk. Ha előre jelezzük az igényeket, akkor sem biztos, hogy kapunk min­denből. Van egy kisállatte­nyésztési szakcsoportunk: ba­romfitápot kaptunk, de süldő­tápot, nyúltápot már nem. így aztán a boltokba még keve­sebb jut mindenből. Érdekes, hogy a kiskunlacházi keverő­üzem dabasi, I. kerületi lera- katából ugyanakkor vásárol­hatnak a környékbeliek. Szál szálhoz vezet: kereshet­nénk tovább az indokokat, de a dabasi járásbeli házkörüli gazdaságokban nem felelősre, hanem kor­szerű növényvédő szerre és tápra van szükség el­sősorban. A háztáji — nemcsak a tu­lajdonosának érdeke, de az or­szágnak is. Ahogy a X. kong­resszus határozata kimondta: „A háztáji termelésnek, külö­nösen a hús-, tej-, tojás-, zöld­ség- és gyümölcstermelésnek még hosszú ideig jelentős sze­repe lesz.” Azért, hogy a daba­si járásban is így legyen *— biztosítani kell a hozzávalót. P. A. — Tegyük fel, hogy K. And­rás letagadja az esetet. Elkép­zelhető, nogysO. Pál nem mondott igazat? Hogy kitalál­ta az egészet? A válasz katonásan rövid és kategorikus: — Az lehetetlen! SALAMONI MEGOLDÁS? Török János, a MÁV Buda­pesti Igazgatóság pártbizottsá­gának titkára felmutatja az idő közben vaskosra duzzadt aktacsomót: — O. Pál beadványa nem veszett el. Csali éppen útban volt a két szakszolgálati osz­tály között. Méghozzá sajnála­tosan hosszú ideig, anélkül, hogy elintézték volna. Az ügy jobb megértéséhez tudni kell, hogy a forgalom és a vontatás dolgozói között — részint munkájuk természetéből adó­dóan, részint még a Magyar Királyi Államvasutak idején kialakult szemlélet maradvá­nyaként — elég sok a súrló­dás. Hiába igyekszik az igaz­gatóság e szemléletet felszá­molni, bérezésben, jutalmazás­ban és minden egyéb intézke­désben messzemenő igazságos­sággal dönteni, egyes szakszol­gálati osztályok olykor az igaz­ság helyett „a maguk emberét” védik. Azt hiszem, most is ez történt, mivel O. Pál a III. — a forgalmi —, K. András pedig a IV. — a vontatási — osztály­hoz tartozik. Dr. Fehér István igazgató- helyettes az ügy jogi megvilá­gításával kezdi: — Két dolgot kell tisztázni; az egyik: Juhász Dániel sza­bálytalanul járt el, amikor O. Pál váltókezelőt bízta meg a tolatási utasítás továbbításá­val. Tudnia kellett, hogy a sza­bályzat szigorú biztonsági elő­írásai értelmében, a mozdony- vezető csak a tolatásvezető szóbeli vagy írásos utasítására hajthat végre tolatási rendel­kezést. K. András tehát meg­szegte volna a szabályzatot, ha engedelmeskedik O. Pál zász­,.Kitört a botrány. Megre­pedtek a falak. Alá kellett dú- colni az épületet. Újabb bű­nös hanyagság.” Folytatni sem kell, minden­ki tudja, miről van szó, csak­nem naponta jelennek meg hasonló című írások a lapok­ban. A többit bárki elképzel­heti: reggel a konyhában sza­kad le a mennyezet, este a szobában nyílik meg a fal. És nem az újságolvasók fantáziáján múlik, ha min­dent ők sem tudnak elképzel­ni. Pécelen, a Pest megyei OTP szervezésében négy társasház épült. A lakók még kevéssé ismerik egymást, két hónapja .költöztek az épületekbe, nagy részük budapesti. Május 17-én, reggel kilenc órakor sikolto­zás hallatszik a Petőfi utca 7. számú ház egyik emeletéről. Akik otthon vannak, hirtele- nében nem is tudják, merre induljanak; hogy menjenek, vagy maradjanak, de a segí­tés ösztöne előbb-utóbb min­denkiben megmozdul. Az első emeleti lépcsőfor­dulónál Fóti Lászlóné áll, az ijedtségtől nem tud megszólal­ni. A legközelebb állók benyo­mulnak a nyitott ajtón, né­hány pillanatig azonban sem­mit nem látnak a portól. Ki­csit később a szobában már észrevehető a mennyezetről lezúdult vakolattömeg, és a sarokban a leszakadt gyerek­ágy, benne, két ujjnyinál is vastagabb faldarabok között egy csecsemő. A fejére nem esett, egyelőre ezt lehet meg­állapítani, és azt, hogy léleg­zik. A gyereket azonnal be­viszik a kórházba, három nap kivizsgálás után kiderül: cso­dával határos módon, nem esett baja. Néhány perccel a mennyezet leszakadása után megérkezik a kivitelező — a Monori Épí­tőipari Szövetkezet — két ve­zetője, a lakók ingerült cso­portja körülfogja őket. Rövid párbeszéd következik. „Ké­rem, jelentsenek föl bennün­ket ... Ha akarják, megtesz- szük mi magunk... most, rögtön.” — Aztán végigkopog­tatják a többi helyiség meny- nyezetét, és megígérik, hogy két nap múlva újra jönnek, felülvizsgálják az összes la­kást. Eltelik két hét. Fótiék idő­közben megteszik a feljelen­tést a ktsz ellen, de minthogy helyszíni szemle nem történik, a szobát lezárva tartják, a négytagú család a kisszobá- ban lakik. Végre június 4-én megérke­zik a monori ktsz vezetősége. Átvizsgálják az egész házat, megállapítják, hogy 16 lakás közül 10 „nem megfelelő”, azaz életveszélyes. A legtöbb időt Fóti Lászlóéknál töltik — nem azért, hogy a javítást megbe­széljék, hanem hogy rávegyék őket a rendőrségi feljelentés visszavonására. Fótiék, akik három évig laktak két kis­gyerekkel albérletben, min­denbe beleegyeznének, csak hozzák gyorsan rendbe a szo­bát. — Hogy gondolják? — kér­dezi a ktsz vezetője. — Nincs annyi emberem, hogy ígéretet tegyek a határidőre! Elmenőben még megjegyzi: a feljelentés miatt a ktsz-nek nincs oka tartani, „végül is senki nem halt meg”. A látogatás ezzel befejező­dött. Addig is, míg történik valami, lehet töprengeni. Va­jon milyen célból létrejött tár­sulás a monori ktsz, hogy csak olyan panaszokkal áll módjá­ban foglalkozni, amelyekben legalább egy haláleset van? Vathy Zsuzsa Pécel, Petőfi u. 7. III. 14.

Next

/
Oldalképek
Tartalom