Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-09 / 134. szám

nai hegyei <&Círlap 1911. JÜNIUS 9., SZERDA 5+1 “szakember Az aszódi Petőfi Gimná­ziumról az is tud, adu róia nem hallott, csak Petőd iíju- ságáról, s arról ki ne hallott volna? Az iskola ma is méltó­nak bizonyul szép múltjához, a kor követelményeinek ele­get téve, jól reagálva az idők, kívánalmak változásaira, öregbíti jo hírét. Régi épüle­te, amelyhez már új szárny csatlakozik, hatalmas parkja, a volt aszódi Széchenyi-kas- télyban berendezett kollégiu­ma mar tárgyi környezetiként is növekedésre serkenti a fia­talok szellemét — fontos do­log! Mint országosan, vidé­kükről is egyre több fiatal je­lentkezett középiskolába: ma már ötszáz lány, fiú tanul az iskola padjaiban, emellett 150 felnőtt levelező hallgatójuk s még egy kihelyezett szövetke­zeti, kereskedelmi technikumi tagozatuk is van. Az érettségi­zett diákoknak általában a fele tesz felvételi vizsgát egye­temen, főiskolán — s hatvan­három százalékukat felveszik! Es akiket nem? Nehogy el­kallódjanak — ezért szervez­ték meg országszerte, náluk hét éve a szakközépiskolai képzést. De amíg az oly sok helyen, sok kudarc miatt új s újabb vitát váltott ki, addig Aszódon már kezdetben jó útra került. Ami nemcsak a szerencsés felsőbb irányítás­nak és e középiskolának, de a témában velük kooperáló Ik- ladi Ipari Műszergyárnak is köszönhető. Együtt, de önállóan A gépgyártásra, szerszámké­szítésre specializált szakkö­zépiskolai osztályoknak mind­eddig az ikladi gyár adta falai között a tanműhelyt, gépeket. Mérnökeikből, technikusaik­ból, szakmunkásaikból kerül­tek ki a szakoktatók. A diákok hetenként két napot és nyá­ron egy hónapot töltöttek a gyárban, az érettségi után ka­pott oklevéllel azonnal szak­munkásként helyezkedhettek el. A tanműhelyben töltött Idő azután heti egy napra csök­kent — aminek a gyár kevés­bé örül —, így a végzettek sem kapnak a középiskola be­fejezésével oklevelet, csak pár hónappal később. Az aszódi szakközépiskola a közeljövőbeni állami fede­zetből önálló műhelyt kap! A kilencmillió forintos beruhá­zásból — és ebben nincs ben­ne a gép, a felszerelés — a gimnázium területén egyszin­tes épületet emelnek, amely­ben két műhelycsarnok, labo­ratórium, raktár, tanári szoba és zsibongó kap helyet. A ter­vek szerint a szakoktatói gár­da átkerül a gimnázium — és szakközépiskola tanári karába, s ősztől az aszódi középiskola kát! (Feltehetően ez és a ha­sonló tendenciák is ösztönzik majd a környékbeli szakmun­kásokat, hogy jelentkezzenek az aszódi gimnázium esti ipa­ri szakközépiskolájába, amit most szerveznek.) Az aszódi Petőfi Sándor gimnáziumban és szakközépis­kolában az utóbbi az iskola híréhez méltón nőtt fel az előbbi mellé — írtuk. Mert kezdettől fogva jól alakult kapcsolatuk a kooperáló gyár­ral. De az ikladi gyár nem­csak képez és fogad, hanem perspektívát is ad. A siker kulcsa ez. Padányi Anna műszaki igazgatóhelyettest kap. Hallgatóiknak, az osztá­lyoknak száma pedig feltehe­tően megnő: eddig is többen jelentkeztek a szakközépisko­lába, mint ahányat fel tudtak venni — ezután majd Heves, Nógrád, Szolnak megyéből több diákat fogadhatnak, hi­szen e megyék szakiskoláival együttműködnek. Vita, nézeteltérés nélkül Azon, hogy az új tanmű­hely magával az iskolával függjön össze vagy a gyárban épüljön meg — sokat vitatkoz­tak. Kardos Győző, az aszódi gimnázium igazgatója: — Mérlegelés után született a döntés. Az iskolán belüli építés mellett szólt, hogy a gyár nem tudott új gépeket adni. De az is, hogy a diákok­nak ne kelljen utazniuk a műhelybe — a szakközépisko­la amúgy is erősen igénybe veszi a gyerekeket. Péter Pái, az ikladi gyár műszaki igazgatóhelyettese: — Mi szívesebben látnánk a tanműhelyt a gyárban. Mun­kával, anyaggal segítettük volna az építkezést, ipari ta­nulók műhelyéből vett és a termelésből kiemelt gépekkel a felszerelést. De gépet és anyagot a gyárkapun kívül épülő műhelybe vinni nem le­het. Nagyobb nézeteltérés azon­ban nincs közöttük. Érdekük, hogy az érettségizett fiatalok ne kallódjanak el, s a lakóhe­lyükhöz közeli üzemben, szak­májukban, s elméleti képzett­ségüknek is megfelelő igé­nyes munkában helyezkedje­nek el, közös. Híréhez méltóan — Hogyan válnak be a gyárban? — kérdeztem Ursi- nyi Nándor tervkoordinációs főosztályvezetőt. — Már a csekély lemorzso­lódás is azt bizonyítja, hogy az elégedettség kölcsönös. Az érettségizett fiatalok elhelye­zését a mi igényünk, az ő haj­lamuk, képességük irányítja technikusi területre vagy a termelésbe. Szakmunkásként a végzett ipari tanulóknál magasabb órabért kapnak, s ez nem okozott bérfeszültsé­get. Igényli őket a gyár, „bár­mennyit felvennének”. S nem­csak a háromezer-hatszázas létszám melletti szakmunkás­hiány miatt! Az általános mun­kaerőhiány és a technikai fej­lődés automatizálásra késztet: az ottani bonyolultabb mun­ka, a berendezés értéke meg­kívánja a nagyobb elméleti felkészültségű szakmunkáso­Állandó Arany-emlékkiállítás Geszten A Békés megyei Geszt köz­ségben, a Tisza grófok egykori kastélyának udvarán, eredeti formájában helyreállították az egykori Arany János-házat. A nádfedeles, hófehérre me­szelt kertiházban, amelynek eredetijében élt 1851-ben a költő, mint Tisza Domonkos házitanítója, a Petőfi Irodalmi Múzeum állandó Arany Já- nos-emlékkiállítást rendezett be. Bemutató: július 2 Szüzesség acél-tüköre Az idén, mint arról már beszá­moltunk olva­sóinknak, két új produkcióval je­lentkezik a Szent­endrei Teátrum. Két, hamvaiból feltámasztott magyar nézőjátékot mutat­nak be. Az egyik Paisiello: Botcsinálta bölcsek című, ma­gyarul első ízben 1793-ban játszott vígoperája lesz Ober- frank Géza és Ruszt József rendezésében. A másik bemu­tatásra kerülő mű egy réges- régi forrásokból merített ze­nés-táncos bibliai játék, a Szüzesség acél-tüköre. E két művel nyitja meg új évadját július 2-án a Szentendrei Teátrum és mutatja be még tíz alkalommal, majd pedig július 23—24—25-én ismét műsorra tűzi első két prog­ramját, a Comico-Tragoediat és a Pikkó herceg és Jutka Perzsi című daljátékot. A napokban a Vígszínház próbatermében megkezdődtek a próbái a Szüzesség acél-tü­körének. Szerzője, Békés Ist­ván olyan magyar drámai hagyatékokból merítette a mű témáját, amely soha nem ke­rült színre, részben a könyv­tárak mélyén, kéziratban lap­pangott, részben ponyvái változatban süllyed az évszá­zados ismeretlenségbe. Az ere­detileg is „mulatság képpen csináltatott” színműpróbálko­zások felhasználásával szü­letett ez a zenés-táncos játék, amely az ótestmentumi Já­kob pátriárka fiának, József­nek kalandos és mindmáig épületes történetét dolgozza fel. A mű hol komoly, hol tréfás-borsos versekben me­séli el Józsefnek testvérei által való kútbavettetését, el- adatását, Putifámé kielégí­tetlen és végzetes szerelmét, József újabb tömlöcbe zára- tását, végül fáraóhelyettesi, alkirályi felmagasztaltatását. A darabhoz Vujicsics Tiha­mér írt kitűnő muzsikát. Sik Ferenc rendező irányí­tása mellett nagy kedvvel ké­szül a stáb a Szüzesség acél- tüköre bemutatójára. A főbb szerepeket Psota Irén, Basi- lides Zoltán, Mádi Szabó Gá­bor, Sztankai István, Szabó Gyula, Konrád Antal és Ma­ros Gábor játssza. Psota Irént — képünkön — ezúttal Puti- fárné szerepében láthatjuk vi­szont. A Teátrum két bemutatóját a tavalyi kezdeményezéshez hasonlóan az idén is tréfás vásári játék vezeti be, amely­ben a bemutatásra kerülő két darab főszereplői is részt vesznek. P. Búcsú Forsyte-éktól Jön a Salto Mortale NÉHÁNY ÚJ SOROZAT A TV-BEN „Szomorú” esite vár a tévé­nézőkre július 4-én, ekkor ve­títik a Forsyte Saga utolsó epi­zódját. Az angol filmsorozat — amely alighanem a televízió eddigi egyik legnépszerűbb műsora volt — egyelőre utód nélküli. A vasárnap esti fő műsoridő felszabadul, ellen­ben július 10-től szombat dél­utánonként tíz héten egy NSZK-sorozat kerül képernyő­re. A „Salto Mortale” egy-egy órás epizódokban látványos, mozgalmas cirkusztörténetet elevenít meg. Június 24-én véget ér a „Minden kilométerkőnél” cí­mű bolgár sorozat is, s he­lyét „A tenger titkai” című NSZK-produkció veszi át. Július 4-én tűnik fel utoljára a képernyőn a „Gorri, az ör­dög" s helyette — bizonyára nagyobb sikerrel — a „Sébas­tien és a Mary Morgan” című 13 részes sorozat indul. Az ér­zelmes, harminc perces törté­neteket vasárnap délutánon­ként vetítik majd. Stúdió a fürdőszobában PÓDIUMON A LOKOMOTIV GT Szombaton megkezdődött a már hagyományos kisstadio- ni koncertsorozat, amelynek keretében az Olimpia, a Ber- gendy és az Illés együttes adott műsort — telt ház előtt. Elsőnek az Olimpia együttes lépett a pódiumra, muzsiká­juk sajnos, a hűvös időben senkit sem melegített fel, ki­derült: nem minden a rekedt hang, s az improvizálás csak úgy jó, ha a zene egybefolyik, s nem „lóg ki” belőle minden hangszer hangja. Annál na­gyobb élmény volt a Bergen- dy együttes műsorát hallgat­ni: igazi show-t csináltak a színpadon, s mel­lette igazi zenét, angol, ameri­kai slágereket játszottak, s végül készülő nagylemezükről saját szerzeményeiket. Egyik jobb volt, mint a másik — kí­váncsian várjuk a folytatást! Az Illés együttes slágerdálai- val szerepelt. Egy szám ősbe­mutatóját is megtartották, cí­me: Szoríts magadhoz. Az Országos Rendező Iroda min­den dicséretet megérdemel, az első beat-parádé után elége­detten távozhatott a fiatal kö­zönség. Van hírünk a Lokomotív GT-ről is. Ügy látszik, Presser Gáborék meggondolták ma­gukat, s mégis adnak koncer­teket, először június 20-án lépnek dobogóra Pécsett, a színész—újságíró rangadó mű­sorának keretében. A terveik szerint több Budapest mellet­ti községben is bemutatják műsorukat. Születésnapot ünnepelünk: húszéves a Magyar Hangle­SZOKOLY ENDRE: Riport a riportról (8.) Razzia Kopognak az ajtón. — Rendőrség! A fiatal férfi kiugrik az ágyból, kapkodva öltözködni kezd, a lány pedig paplant ránt pőre testére. So­hasem használják itt a paplant, ép­pen ezért nagyon ritkán váltott hu­zata már inkább szürke színű. Szép, barna lány, egészen fiatal. Riadalom és szégyenkezés ül az arcára, a sze­mébe. Fél perc múlva erélyesebben kopog­tatnak. Az alig felöltözött férfi most már ajtót nyit. Hárman lépnek a si­vár bútorzatú szobába, kalapját egyi­kük sem veszi le. Az ingújjas, cipőt- len férfit kiviszik a folyosóra. — Hogy hívják a lányt? — Azt mondta, Manci. Vezetékne­ve? Azt nem tudom. Még tíz perce sem ismerem, itt akadtunk össze az Andrássy úton, megalkudtunk.. Megmondja az összeget is, aztán vigyorogva hozzáteszi: — Igazán jöhettek volna kicsit ké­sőbben. Ezalatt a lánytól is megkérdezik a férfi nevét. Nem tudja. Most sze­mélyi adatairól faggatják: neve, la­kása, születési helye, életkora, fog­lalkozása. Neve persze van, lakása azon­ban nincsen. Vidékről érkezett alig egy hónapja Budapestre. Huszon­két éves. Odahaza harmadik éve hiába keres állást, okleveles tanító­nő, de még óradíjas helyettességet sem kapott. A szülei szegények, mégis adtak neki valami pénzt, utazzon a fővárosba, ott biztosan ta­lál munkát. Nem talált, a pénze az utolsó fillérig elfogyott, éhes volt, ennie kellett, kiállt hát az utcára. — Akkor én most elmehetek — kérdi a fiatalember. Időközben fel­öltözött. — Igen? Nos, jóéiszakát — és nagy sietve máris indul. — Odaadta a pénzt? — kérdik a lánytól, a fejét rázza, úgy jelzi, hogy nem. Utánaeredt az egyik rendőrsé­gi ember. Szomorú arccal, hamaro­san visszatér és részvétteli hangon közli a lánnyal, hogy ismeretlen is­merőse fürgébb volt nála, már nem érte el. A leány pedig: —• Még nem volt miért fizetnie, éppen csak bejöttünk a szobába. Felkapja a fejét mind a három ember. Hogy egy ilyen ány a meg nem szolgált bérét ne követelje?! Szelíden szól hozzá az idősebb: — Öltözzön fel, lányom, mi elfor­dulunk addig — és úgy is tesznek. Mennek ki a szobából, elől a lány, mögötte ketten, a harmadik férfi — a lánynál alig idősebb — leghátul kullog. Nem tartozik a rendőrséghez, de erkölcsrendészeti razziát eddig még nem látott soha, és ekkoriban az a meggyőződése, hogy mindent közvetlen közelről látnia kell. Rosz- szat és aljasat, jót és szépet, min­dent, hogy az életet pontosan olyan­nak lássa, amilyen. Ma is szentül hiszi, ez mesterségének elengedhe­tetlen kelléke. Alig egy hónappal előbb, az állás nélkül tengődő tanítók tömegének kilátástalan helyzetéről írt riportot, most pedig egy állástalan tanítónő megy néhány lépéssel előtte, viszik a rendőrségre. — Ha szerencséje van, csak két hetet kap, de harminc napra is leül­tethetik. Kár ám magáért — hallja, hogy mit mond szánakozva a lány­nak az öregebb detektív. A lány pe­dig megy némán a sorsa elé. Ha fogadkozik, hogy soha többé, ha könyörögne, engedjék el, ha zo­kogna azt fel se venné ez a fogd- megségbe belefásult két ember, de, mert szótlan és a szeme is száraz, attól meghatódnak. Még órák múlva is emlegetik a szegény kis tanító- nőcskét, sajnálják. Jobb sorsot ér­demelne, hajtogatják. — Nincs nagyobb kerítő a nyo­mornál — lehet, hogy ezt a monda­tot olvasták valahol, és csak idézik, de ők azután tudják is, hiszen már esztendők óta a főváros erkölcsét őriznék kárba vesző igyekezettel. Mert akármennyit terelnek el egy időre az utcáról, kétszer is több áll azok helyébe. Kora estétől késő haj­nalig a Liszt Ferenc tér sarkától, a Körúton át a Király utcáig és az Emke-sarok feketéink tőlük. A budapesti főkapitányság terüle­tén, tehát csaknem a mostani Nagy- Budapesten, ezekben az években mintegy három és félezer rendőr teljesít szolgálatot, az erkölcsrendé­szeti kapitányság ennél jóval több nőnek, közel ötezernek ad a kezébe arról szóló okmányt, hogy köteles ugyan hetenként kétszer egészség- ügyi vizsgálaton megjelenni, egyéb­ként azonban áruba bocsájthatja magát. Ilyen engedély nélkül pedig legalább kétszer annyian űzik az ipart. A Paulay Ede utcai garniszálloda kapujából négy egyenruhás rendőr között 18 lány fordul ki, a tanító­nő köztük van. Az éjszakát a ren­dőrségen töltik, reggel a rendőrbí­ró kiszabja rájuk a büntetést, a to- loncházba kerülnek Zsúfoltak a női zárkák, és aki onnan kikerül, majd­nem mind ismét visszatér oda. Tisz­tességgel megszerezni a létfenntar­táshoz szükséges minimális pénzt, munkát találni lehetetlen. Férfialt, jó szakmunkások is tétlenül ődönge- nek, nemhogy nők kaphatnának munkát. Óriási a munkanélküliség. — Menjenek el cselédnek — mondják ezekre a lányokra, sőt ír­ják is róluk farizeuskodók. Nem is egy szívesen menne, csakhogy szol­gálót is egyre kevesebben tartanak, a nyomorúság túlnő az osztályhatá­rokon. (Következik: Garnis Öméltósága) mezgyártó Vállalat. Az ünne­pi sajtótájékoztató formabon­tó volt, mert zenével kezdő­dött. — Húsz esztendeje a stú­diónk egy fürdőszobában volt, s kézipréssel nyomtuk a leme­zeket — mondta Bors Jenő igazgató. — Azóta persze, so­kat fejlődtünk, 57-ben meg­jelent az első mikrobarázdás lemezünk, két évvel később pedig az első sztereofelvétel. Az elmúlt öt évben 9 nemzet­közi díjat hozhattunk haza. Sajnos, a lemezborítókkal van a legtöbb gondunk: nagyon hosszú a nyomdai átfutási idő. Példa erre, hogy mi fedeztük fel azt, miszerint Beethoven: István király című műve még nem volt sehol kapható, ná­lunk készült el először a fel­vétel. De mire a borító elké­szült, a hír kiszivárgott, s egy nyugati cég hetek alatt piacra dobta saját felvételét, így megelőzött minket. Ez az oka annak, hogy komoly zenei újdonságokról nem szá­molok be részletesen, annyit viszont elárulhatok, hogy meg­jelenik négyalbumos Musica Mundana című kiadványunk, amelyben különböző zenei formaelemeket kísérünk végig, az ókortól a modern zenéig. A lemez mestere: Szabolcsi Bence. Ezenkívül piacra kerül még Bartók Kékszakállú her­cege, Kodály Székelyfonója új kiadásban, Liszt Esz-dur zon­goraversenye és Brahms I., II., IV. szimfóniája. E HETI NYERTESEINK: Kovács Sándor (Ráckeve, Petőfi u. 7.), Szuhai Margit (Kistarcsa, Széchényi út 19.), Ligeti Rita (Vác, Köztársaság út 10.). SLÁGERLISTÁNK: Komolyzene: 1. (4) Bartók: Cso­dálatos mandarin, 2. (—) Beetho­ven: Für Elise, 3. (1) Orff: Car­mina Burana, 4. (—) Brahms: V. Magyar tánc, 5. (—) Kodály: Háry János. Tánczene: 1. (—) Babérfa (Exp­ress), 2. (1) Kócos ördögök (Met­ró), 3. (5) Drága lányok (Tolcs- vay), 4. (2) A virágnak kell a nap­fény (Karda Beáta), 5. (6) Elünk és meghalunk (Illés), 6. (8) Régi­ségbolt (Bergendy), 7. (—) Ócska láda (Zalatnay), 8. (3) A nagy­apám egy nagy vagány (Máté Pé­ter), 9. (10) Láttam én egy osztri­gát (Neoton), 10. (4) Fázom (Ber­gendy). sunyó—falus—tamás Vágja ki, töltse ki, tegye borí­tékba vagy ragassza levelezőlapra, s küldje be szerkesztőségünkbe (Pest megyei Hírlap, Bp. VIII., So­mogyi Béla u. 6.). A borítékra ne feledje el felírni: „Kedvenc le­mezem”. Szavazóink között a Hanglemezgyártó Vállalat három hanglemezét sorsoljuk ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom