Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

Ragyogó fényben a zeneiskola Ostomyeles higanygőz lám­pákat kapott a ceglédi Erkel Ferenc Zeneiskola előtti utca­szakasz. Az iskola tanárai és növendékei egyaránt nagyon örülnek ennek a fénynek, amit n városi tanácstól és a DÁV- tól szinte ajándékba kaptak. A fénytől az épület homlokzata igen mutatós este, a világítás haszna pedig az, hogy bizton­ságosan közlekedhetnek az esti zeneórákra és a hangverse­nyekre a növendékek, a ven­dégek. Még egy autó! Már hírt adtunk arról, hogy a legutóbbi autós nyeremény­betétkönyvek sorsolásakor is­mét ceglédi lakosnak kedvezett a szerencse. Az OTP-kiren- deltségtől megtudtuk: nem egy, hanem két betétkönyv­tulajdonos örülhet Cegléden! Ugyanis a postán váltott, 5 ezer forintos nyereménybetét­könyvével Moszkvics—412-es gépkocsit kapott egy másik nyertes. PEST MEGYEI HIBLAP KÜLÖNKIADÁSA A CEGLEPI JÁRÁS ES CE6L' XV. ÉVFOLYAM, 133. SZÁM 1971. JŰNIUS 8., KEDD Ceglédbercel fókuszában A VÍZMŰ Megszűnik a cserői ingázás — Négy „pót"-tanterem Albertirsai ABC A múlt héten tartotta meg első ülését a ceglédberceli köz­AMILYEN A VÁLASZTÉK... Az ünnepi könyvhét után • Amilyen a választék — olyan volt az ünnepi könyvheti vá­sár Cegléden a könyvesboltban és az ÁFÉSZ könyvárusító­helyein. A kiadványokból — kevés kivételével — vala­mennyi kapható volt. Szokás szerint sokan vásároltak az új verseskötetekből, a fiatal köl­tők és prózaírók antológiáiból. A Kossuth Kiadó riportokat és szociográfiákat tartalmazó kö­tete, az Írószemmel 1970, kere­sett kiadvány volt. Régebbi ki­adványokból: Palotai Boris és Fehér Klára köteteiből szintén sok fogyott, mert az írónők a járásban és Cegléden részt vet­tek a könyvhéti ünnepségeken. Egy-egy író-olvasó találkozón dedikálásra várók vették kö­rül az íróvendégeket. Sikere volt a Képes földrajz sorozat új köteteként megje­lent Magyarország-nak. A könyv gyereknek, felnőttnek egyaránt tanulságos, érdekes olvasmány, sok képpel, térkép­pel segít hazánk megismerésé­ben. Erdei Ferenc: Város és vidéke című szociográfiája már elkelt az első napokban. A külföldi irodalmat ismerte­tő kiadványok közül A világ- irodalom legszebb drámái cí­mű, kétkötetes könyvből szin­tén sok talált gazdára. ségi tanács. Napirenden a kö­vetkező öt év középtávú pénz­ügyi tervének és az 1971. évi községfejlesztési alap elő­irányzatának jóváhagyása sze­repelt. A negyedik ötéves terv ide­jén Ceglédbercel legfonto­sabb dolga a vízmű építése és átadása. Ez szinte teljesen ki­meríti a tanács „pénztárcá­ját”, emellett csak kisebb be­ruházásokra gondolhatnak. Ezek közé tartozik a belvíz elvezetése, a tanácsháza épü­letének bővítése, a kulturális és sportélet támogatása. A ta­nácsülés úgy döntött, hogy a községi művelődési ház az eddiginél 20 ezer forint­tal több támogatást kap­hat. Anyagi segítséget adnak a köz­ségi sportegyesületnek is, hogy felszereléseket vásárolhassa­nak. A középtávú pénzügyi ter­vet a tanácsülés jóváhagyta. A számadatokból kitűnik: a község lakóinak társadalmi munkájára az eddiginél is job­ban számit a tanács — hiszen amit tesznek, a község és a sa­ját ivóvízellátásuk megoldása érdekében teszik. A tanácsi költségvetésben nem szerepel — nem is fért volna bele — a cserői iskola bővítése. Igényüket a megyei tanács jogosnak találta és pótkeretet biztosít ahhoz, hogy a cserői iskolát négy tanteremmel bővítsék. Így megszűnhet a kétműsza- kos oktatás, valamint a taná­rok „ingázása” az óraközi szü­netekben, a két iskola között. 1973-ban, az albertirsaihoz hasonló jellegű ÁBC-áruházat építenek a Pesti úton, az igé­nyeknek megfelelően pedig tel­keket adnak el azoknak, akik a községben építkezni szeret­nének. I. L Az orvos jobbkeze T — Kellemes dolog lehet, ha az ember az ebéd elfogyasz­tása után, mielőtt ismét a munkájába temetkezne, bíz­tatásként felidézheti az elfo­gyasztott paprikás vagy te­pertős túrós csusza ízét, az ebéd után kortyolt kávé za- matát, a kávéfőző masina sustorgását. Segítő szellemek ezek az ízek, aromák a dél­utáni munkábah. 1 — Amint látja, én ma fagylaltot „ebédelek” és ciga­rettát. Erre futja az időből. A fagylaltot nagyon szeretem .., 'Délelőtt értekezleten vol­tam, délután kell pótolnom, amit az értekezlet a napi programból elfogott. MUNKATÁRSAIM: a táskám és a kerékpárom. Munkahelyem: Jászkaraj enő egy része, a kocséri és a ti- szakécskei határig. A tálkából fogy, fogy a fa­gyiadag. Közben szóval tar­tom Dósa Lászlónét, a jász- karaiak fiatal körzeti ápoló­nőjét. Ha már a mai szép na­pon fagylaltot ebédel, hát pihenjen kicsit közben leg­alább. — Mikor kezdődik a mun­kanapja? — Reggel hat felé van az ébresztő. Utána rendet te­remtek kis otthonunkban és igyekszem a rendelőbe, ahol megint csak ezeregy dolog vár. Fél nyolckor már ott so­rakoznak az injekcióra vá­rók. Egy-két jó szó, egy-két bíztatás — egy-két szúrás. Tucatszor mondom, ,MM FOG FÁJNI" Mosolyognak, hisznek is, nem is. Mindenesetre, a bíztató szótól türelmesebbek. Hát még akkor, ha falubeli mond­ja. Olyan, akit kicsi gyerek kora óta ismernek. A rende­lés idején adminisztrátor és asszisztens vagyok egyszerre. Utána felkeresem, a körzetem fekvő betegeit, gondozottja­it, utókezeiteket. Estébe haj­lik a délután, mire hazaérek. — Szabad ideje marad-e? — Nem sok. Otthonunkban, házon belül is akad mindig bőven tennivaló. Szoba­konyhánk albérlet, földes padlójú, nyirkos, öreg épü­let. Néhány éves házasok va­gyunk, de már nagyon sze­retnénk, ha saját otthonunk lenne. Olyan, ahol nem hul­lik a vakolat, nem penészedik meg ősztől tavaszig a cipő, nem eszi a nyirok a ruhát, a könyveket. A házhely már megvan. Építkezni szeret­nénk, mielőbb. — Milye'n egy jászkarai va­sárnap? — Mikor, milyen. Ha a körzetemben súlyos beteg van, akkor épp olyan, mint a többi hétköznap. Szolgálatra készen várok és a hét közben elmaradt munkákkal, olva­sással, rádiózással telik a nap. Egy kis séta, egy kis cukrászdázás is kijut. Fiata­lok vagyunk, kell ez. Szabad vasárnapokon Pestre me­gyünk. Testvérem ott él, kö­zös programot tervezünk. — Tervei? — Továbbra is megbecsü­lésben szeretnék élni itt, a falumban. Kórházba, osztály­ra nem kívánkozom. Itt is­mernek. Munkám szerteága­zó, felelősségem nagy. Akik gyerekként szerettek, felnőtt­ként megbecsülnek: ez na­gyon jólesik és még lelkiisme­retesebb munkára ösztönöz Igazi terveket majd akkor ko­vácsolunk férjemmel, ha SAJÁT OTTHONUNK meglesz. Addig csak a „hogyan tovább?” gondolata foglalkoz­tat és a munkám. A fagyinak már hűlt helye. A fiatalasszony kézbeveszi a táskáját, kerékpárra pattan és karikázik Kocsér felé. A betegek nagyon várják őt — a körzeti orvos jobb kezét. E. K. BIRKÓZÁS: Három első hely Dabason Dabason országos úttörő­versenyt rendeztek „A” és „B” kategóriában. A vártnál gyen­gébb és kisebb mezőny gyűlt össze, a két kategóriában mindössze 84-en indultak. A CVSE 10 versenyzőt indított, heten helyezést szereztek. Eredmények: „A” kategória: 29 kg-ban: 3. Diósi Pál, „B” kategóriában: 35 kg-ban: 1. Kovács Béla, 38 kg-ban: 1. Ha­lasi Sándor, 41 kg-ban: 3. Dá­vid Sándor, 45 kg-ban: 1. Gás­pár Ferenc, 49 kg-ban: 3. Józsa István, 53 kg-ban: 3. Kiss Jó­zsef. U. L. Albertirsai kis rádiósok Szerény keretek - pompás eredmények A páncélautóval is beszéltek Az albertirsai Petőfi Sándor Általános Iskolában Matusivka László igazgatóhelyettes veze­tésével működik járásunk egyik legaktívabb rádiósszak­köre. Az elmúlt évben sikerült összeköttetést teremteniük az országjáró páncélautóval. A szakkör birtokában van az az emléklap, amelyet azért kap­tak, mert nyolc országjáró me­gyei adóval sikerült felvenni a kapcsolatot, mielőtt azok elér­ték volna a megye határát. A tavalyi felszabadulási ver­senyen is jó helyezést értek el. A budapesti rádióamatőrökkel létrehozott kapcsolatért el­nyerték a Budapest-Award díj első és második fokozatát. Er­re a legbüszkébbek, hiszen eb­ben az akcióban sok külföldi rádiós is bekapcsolódott, és összesen 137 oklevél adtak át a világ rádiósainak. Az eredményekhez képest rendkívül szerény keretek kö­zött dolgoznak ezek a kisdiá­kok, akik közül Szántó Sándor és Süveges Imre már vizsgá­zott operátor. Most épül a húszwattos adókészülék, s úgy tervezik, hogy jövőre már a művelődési házban működik egy — KISZ-esekből álló — ifjúsági szakkör is. Remélhető, hogy a szép ered­mények ösztönzéseként egyre több fiatal érdeklődik a rádió­zás iránt, s választja a szabad idő hasznos felhasználásának ezt a formáját. O. E. „Primőr-trónuson” - a paradicsom JÓ VÁLASZTÉK, MEGFELELŐ ÁRAK Hajnali öt órakor már igazi csúcsforgalom volt a piactér­hez vezető útvonalakon: Cse- mőből, Nyársapátról és a kör­nyező községekből kerékpár­ral, motorral, kisvonattal ér­keztek zöldséggel—gyümölcs­csel megrakodva a háztáji ter­melők. Frissek voltak a házi­asszonyok is, hét óra felé már alkudozásoktól volt hangos a piac. Volt mire alkudni. Karalá­bé-, retekkupacoktól roskadoz­tak a pultok, dömping volt borsóból, szamócából és cse­resznyéből. Az árak láttán nem sóhajtoztak a vásárlók, elfogadható áron kínálták már a primőröket is. A gyümölcsös sorban gyor­san teltek a bevásárló szaty­rok. A ropogós cseresznyét 10 forintért adták a kofák, a ter­melői sorokban azonban eny­hébbek voltak az árak, 7—8 forintért lehetett vásárolni. Hullámzó ára volt a szamócá­nak, 7 forinttól 18 forintig kí­nálták az eladók. A zöldborsó 5—6 forint, a karalábé 1—1,50, az egres 7, a retek 1 forint 50 fillérért ta­lált gazdára. Tartja magát a zöldpaprika és a karfiol ára. A paprika darabja 1,80—2,50 fo­rint, a karfiol kilóját 20—25 forintért kínálták — ezúttal kizárva az alkudozást — az el­adók. Nem szállt le „primőr trónusáról” a paradicsom és a zöldbab. Zöldbabot mindössze két helyen láttunk, kilóját 45 forintért, a paradicsomot ha­sonló magas árért mérték. A korán kelő háziasszonyok elégedetten mentek haza a vá­sárlás után. A rádió reggeli piaci jelentése magasabb ára­kat említve számolt be a fővá­rosi piacokról. Cs. L Rendkívüli jutalom! Zsiguli és campingcikkek A Lottó Igazgatósága rend­kívüli jutalomsorsolást ren­dez a nyár végén. Ezen a jú­niusban, júliusban és az au­gusztusban váltott előfizeté­ses szelvények vesznek részt. A rendes, havi tárgy nyer e- mény-sorsoláson kívül egy- egy Zsiguli személygépkocsi jut majd a boldog nyertes­hez, s mindegyikhez egy 5 ezer forintos kempingutal­ványt sorsolnak ki. KANNAMOSÖ, csöpögtetőés gőzölő helyiség épül a kőrös- tetétleni polípakk-tejtársulás üzemében. Tervezik egy har­madik kompresszor felszerelé­sét a munka gyorsítása és hi­giéniája növelése érdekében. A szociális létesítmények ellátá­sában is hamarosan javulás várható: öltöző, mosdó készül. Gépek, munkára készen A ceglédi járás valamennyi gazdaságában, termelőszövet­kezetében aratáshoz készítik elő a mezőgazdasági gépeket, kombájnokat. Igyekeznek ele­gendő pótalkatrészt beszerezni, hogy a hibákat munka közben azonnal javíthassák. CEGLÉDI APRÓHIRDETÉSEK Értesítés! A Fegyve­res Erők Klubjában június 9-én, 17 óra­kor . kezdő és haladó tánctanfolyam indul. Tanfolyamdíj: kezdő 120,— Ft, haladó 90,— Ft. Időtartama: 4 hét. Tanfolyamot vezeti: Tetz Hedvig táneta- námő. Keveset használt há- lószobabútor eladó. — Cegléd, IV. kér. Dobó utca 12. szám alatt. Riga kismotor eladó. Cegléd, Rét utca 4. szám. Hordók és gyümölcsós- ládák eladók. Cegléd, Ibolya utca 4/A. Belterületen eladó kb. 250 n.-öl szőlőterület. XT., Külső Pesti út 92. szám. Külön bejáratú, szét­választott 2 szobás fél ház eladó. Érdek­lődni délután 4 órá­tól, Nyárfa utca 18. Riadt fény a szemekben Karba kapaszkodók A karcsú, új épület ablakszemei fényesen csillannak elő a fák lombjai közül. Belépek az abonyi József Attila nevelőott­hon kapuján. Virágok kísérik az ajtóhoz vezető utat Az udvar csendes. Vékony fiúcska lép elém. — Kit tetszik keresni? — Egy nevelővel szeretnék beszélni. — Most nincs itt senki. A strandra mentek a gyerekek­kel. — És te? — Napos vagyok. Látja csalódásomat, vigasz- talóan néz rám. — Elkísérem én magát egy tanító nénihez. Ott lakik, ni — mutat egy közeli házra. Fel­derül az arca. — Magdi néni nagyon jó hozzánk. Szeretjük őt. Kopogok. Nyílik az ajtó. Meglepődöm. A nevelőnő: Ba­logh Magdolna — csinos, fiatal lány. Hangulatos a szoba. A falon képek, az asztalon virág, a szék lábánál magnó. A tanár­nő zavartan mosolyog. — Mit mondhatok én? Sem. mi érdekeset... — Ha nem zavarom, beszél­gessünk. Cigarettát vesz elő. Lobban a láng kezében. — Mióta dolgozik? — Két évvel ezelőtt fejez­tem be tanulmányaimat Jász­berényben. — Hogyan választotta az ál­lami gondozottak nevelését? — Tudtam, hogy ez a mun­ka nehezebb lesz, mint isko­lában dolgozni. Érzelmi hatás irányította döntésemet. Főis­kolás koromban az egyik nyá­ri gyakorló időszakot állami gondozottakkal töltöttem el. Megszerettem akkor a szomo­rú szemű gyerekeket. — Emlékezzen az első na­pokra ... — Féltem. Nem szakmai, el­méleti gondok miatt: vajon képes leszek-e vállalniernberi­leg a felelősséget. De segí­tettek a gyerekek, hamarosan feloldódtam. Ezek a nehéz sor­sú lányok és fiúk könnyen ba­rátkoznak. Az első kedves szó után kitárulkoznak, szeretetet remélnek. Többet várnak, és — többet is adnak, mint má­sok. Eddigi rövidke életük megrázó fájdalma ellopta ar­cukról a mosolyt. De lelkűk mélyén tiszták, derűsek, csak a simogató kézre vágynak. Ne­héz és szép a feladatunk. Mert a pedagógus: szülő. Az iskola: kell otthon. Nemcsak tudást átadni, hanem őszinte, emberi önmagunkat. Űrizni kell a riadt fényű sze­mekben pislákoló csillagot: a reményt. — Hány gyerek él a nevelő- otthonban? — Százötven. Általános is­kolások. Elsőtől negyedik osz­tályig fiúk és lányok, ötödik­től nyolcadikig csak fiúk van­nak a csoportokban. Amikor ide érkeznek, még félrehúzód­nak, bizalmatlanok, közömbö­sek. A kellemes, az otthont pótolni igyekvő környezet ha­tására néhány hét alatt meg­változnak. Vidámak, elevenek — ha fel tudnak oldódni. S a mi célunk az, hogy elfeledtes­sük velük a szomorú emléke­ket. Sokat kell áldozni ezért. Nekünk nincs „lyukas” óránk. Reggel mi ébresztjük őket, es­te mi kívánunk nekik jó éj­szakát. — Sorsuk? — Minden élet más tragé­dia. A gyerekek szenvedése a legfájdalmasabb. Elmondok néhány történetet. Az ügyvéd apa letagadta második felesége előtt a fiát. Most magához akarja venni. Azt a mesét „ad. ta be” otthon, hogy idegen gyereket hoz a házhoz, egy állami gondozottat. — Egy kislányt; örökbe akart fogadni egy kedves házaspár. Gyakran látogatták meg, aján­dékokat hoztak neki. Erre megjelent az „édesanya” és erőszakkal követelte a gyere­ket. — A fiút szülés után a kór­házban hagyta az anya. Azóta sem jelentkezett, nem is tud­juk, ki ő, hol van. A gyerek mindig várja, hogy eljön érte az anyu és apu. Naponta ír nekik levelet. Nem sejti, hogy el sem tudjuk küldeni... Nem érkezik vá­lasz, ő sír, szomorú. Tollat vesz elő és ír, jegyezget. Azt mondja, hogy regényben me­séli el életét. — Vége a tanévnek. Milyen egyéni nyári terve van? — Nekünk nincs szünidőnk. A legtöbb gyerek itt marad, értük nem jón senki. Együtt megyünk táborozni. Tanulni is fogok, mert ősztől a debreceni egyetem levelező tagozatán el­kezdem a pedagógiai szakot. Sokat olvasok majd és mag­nózom. A zene a pihenésem, a szórakozásom. A távolt keresi tekintete: — Érdemes volt ide jönni. Anyák napján virágot tettek az ajtónk elé. Kézszorításukból megéreztem, hogy értelmet kapott életük. Mi kísérjük el őket a védtelen gyermekkor­ból az önállóságot, célt te­remtő évekig. Amikor kikísér, gyerekek futnak felé az udvaron. Körül­veszik, szorosan kapaszkodnak a karjába. Kohlmayer Adám i

Next

/
Oldalképek
Tartalom