Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-08 / 133. szám
1971. JÚNIUS 8.. KEDD re»» K^íírlap Bej vast a zöldségíronton Mit mond a szakfelügyelet? ii. A Pest megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán ketten várnak a megbeszélt1 időben: Billédi Ferenc szakfelügyeleti csoport- vezető és dr. Patay Árpád kertészeti szakfelügyelő. A kérdés változatlanul ez: mi a baj a zöldségtermesztéssel? Abban mindhárman egyetértünk, hogy nincs még egy növénycsoport a magyar mezőgazdaságban, amelynek termőterülete olyan mértékben emelkedett volna az elmúlt évtizedekben, mint éppen a zöldségféléké. Míg 1939-ben az egész országban 59 ezer holdon termesztettek zöldséget, addig tavaly már egyedid Pest megyében 31 ezer holdon. A háború előttihez képest a termőterület országosan több mint kétszeresére nőtt; sajnos, a termésmennyiség is csak ennyire, pedig a többszöröse kellene. A korszerű táplálkozásra való törekvés — a fehérjék és a vitaminok iránti növekvő igény — világjelenség. Nem kivétel ezalól hazánk sem; a IV. ötéves terv végére az egy főre jutó zöldségfo- gyasztás eléri a 100 kilogrammot. közben növekszik a feldolgozott Zöldségfélék exportja is. — A nyersáruszükséglet és a tartósítóipar fokozott követelményeinek mennyiségileg és minőségileg csakis a termesztés komplex korszerűsítésében lehet eleget tenni — szögezi le Billédi Ferenc. — Komplex korszerűsítésen a gép, fajta, vegyszer, termesztési idény egységét értem. Az utóbbiról még nem esett szó, kezdjük tehát ezzel: — A zöldsé^fogyasztás növeléséhez meg leéli nyújtani a termesztési idői. „A korai és késői termesztéshez i viszont korszerű palántatermesztő berendezések — melegágyak, fóliasátrak — kellenek. És ezzel eljutottunk a beruházások kérdéséhez. El bizony, hiszen a palánta- termesztő berendezés nem olcsó dolog. Pest megyében sincs any- nyi, mint kellene. A melegágyi ablakterület tavaly 602 787, a fóliával takart terület 260 267 négyzetmétert tett ki a termelőszövetkezetekben. Különösen az utóbbi kevés, pedig a fóliasátras termesztésnél alacsonyabbak a termelési költségek. Hogy is mondta dr. László Domokos? „A zöldségtermesztésre kevés beruházás jut.’’ Ennek is megvan az oka. Amióta a mezőgazdaságban is megszűnt a kötelezően előírt gazdálkodás, a termelőszövetkezetek azt termesztenek, ami kifizetődik. (Paradicsom helyett például rozsot, káposztát, spárgatököt, mint a gödiek.) A zöldségtermesztés — mivel sem közvetve, sem közvetlenül nem részesül állami támogatásban — pillanatnyilag nem kifizetődő. Azok a tsz-ek tehát, amelyek mégis vállalkoznak rá, bizonyos mértékig saját érdekeik ellenére teszik. — A gödi példa — a kertészeti termőterületek ilyen arányú csökkentése — nem általános a megyében — mondja a kertészeti szakfelügyelő. — Szerencsére. Inkább az a veszély, hogy megváltozik a kertészeti ágazat szerkezete, bizonyos zöldségfélék termesztését elhagyják, mások termő- területét növelik, és nem biztos, hogy éppen a biológiailag értékesebb zöldségfélékét. A szakfelügyeleti csoport felmérése szerint 1966 óta csökkent a fejeskáposzta-fé- lék, a zöldbab, a zöldpaprika, a paradicsom, az uborka, a sárga- és görögdinnye s a karalábé termőterülete a Pest megyei szövetkezetekben; változatlan területen termesztenek karfiolt és kelkáposztát; növekedett a sárgarépa, a petrezselyemgyökér, a vörös- és fokhagyma, a zöldborsó, a spárgatök és a szamóca területe. A vöröshagymáé négyszeresére, a fokhagymáé háromszorosára, a spárgatöké duplájára. Mindenki tudja, hogy a zöldbabot nem lehet fokhagymával pótolni. Hogyan lehetne elkerülni a további aránytalanságokat? Dr. Patay Árpád így válaszol: — Osztályunkon már jó ideje első helyre került a zöldségtermesztés és -értékesítés problémája. Ezt a figyelmet kell a kérdésnek országosan is megadni. A figyelemnek ki kell terjednie a felvásárlási árak rendezésére — tehát a termelők anyagi ösztönzésére —, a gépesítés megoldására, a gépi szedésre alkalmas fajták elterjesztésére, a beruházásokhoz szükséges állami preferencia növelésére, a kertészeti szakmunkásképzésre, valamint az értékesítési és áruierítési rendszer tökéletesítésére —, tehát a vásárlók érdekeire — egyaránt. — Az utóbbi időkben több intézkedés látott napvilágot a növekvő fogyasztási igények és a kisüzemi termesztési módszerek közötti ellentmondás feloldására. A gépi betakarításhoz importált gépek már kipróbálás alatt vannak néhány nagyobb gazdaságban. Megtörténtek az első lépésék a szakmunkásképzés terén. Gazdaságaink többet fordítanak növényvédelemre, a talajerő visszapótlására, mint bármikor azelőtt. Folynak a kísérletek a gépi szedésre alkalmas zöldségfajták nemesítésére is. Az útnak azonban a kezdetén tartunk; az igények — mind a külföldi, mind a belföldi piacon — rohamosan nőnek. Meg kell tehát gyorsítanunk a fejlődést is! Nyíri Éva SEREGSZEMLE, V1ZIPARADE A hétfői program: játéknap (Folytatás az 1. oldalról.) évforduló jelentőségét, majd megkezdődött több mint 20 ezer úttörő színpompás felvonulása. A menet élén a híres lenini páncélautó modellje haladt, majd a katonai páncélosok után 300 úttörőcsapat képviselői vonultak fel. A vidám úttörőélet jelképeit hozták a vízi, a vasutas, a közlekedési, a tűzoltó és a honvédelmi úttörőcsapatok csoportjai, őket követték a kisiskolás élsportolók és a kerékpáros úttörők vietnami táblákat, jelmondatokat vivő sorai. A budapesti úttörők játékokkal, makettekkel, iskolai szemléltető eszközökkel vonultak fel. A seregszemle záróakkordjaként léggömbök ezrei emelkedtek a magasba. Gazdag volt a vasárnap délutáni program is: a Margitsziget mentén, a Dunán úttö- rőflottillák tartottak vízi parádét, a szigeti stadionban pedig sok ezer néző kísérte figyelemmel a honvédelmi bemutatót. Az ünneplők között sok helyütt fedezhettünk fel Pest megyei pajtásokat is: háromszázan vettek részt az országos találkozón. Száz úttörő vasárnap kulturális műsort tekintett meg az Erkel Színházban, száz úttörővezető pedig az Állami Népi Együttes műsorát a Margitszigeten. Vidám szórakoztató programjaik hétfőn is folytatódtak: tegnap ezer megyei kispajtás látogatott el a Vidám Parkba és az Állatkertbe és sokan voltak vendégei az Ybl Miklós parkban rendezett úttörővezetők báljának. A hétfői nap is csupa játékos szórakozást ígért a fővárosi és vidéki kisdiákoknak. Délelőtt a Városligetben 200 últörö vívott izgalmas vízi számháborút a tavon, s több mint kétezren keresték fel a strandokat. A budapesti és vidéki pajtások ezenkívül helyi, kerületi programokon, rendezvényeken is szórakozhattak, A Zala megyei úttörők körsétára indultak a Gellérthegyen, a Komárom megyeiek az Úttörő- vasúton kirándultak, a Heves megyeiek rajzvetélkedőn, rollerversenyen vettek részt. S emlékezetes élményt nyújtott még a hazánkban vendégszereplő Szovjet Állami Nagycirkusz, az Orosz Trojka délutáni műsora, amelyet mintegy 2000 kispajtás tekintett meg. Szocialista ország k részvételével Nemzetközi vörös keresztes tanácskozás Hétfőn a Magyar Vöröskereszt székházában tanácskozás kezdődött, amelyen az európai szocialista országok Vöröskereszt-társaságainak küldöttségei vesznek részt. A bolgár Vöröskeresztet G. Goszpodinov alelnök, a csehszlovák testvérszervezetet J. Pribis alelnök, a lengyelt dr. J. Rutkiewicz elnök, az NDK Vöröskeresztjét J. Hengst főtitkár, a románt A. Mojisescu elnök, a szovjet Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetségét N. V. Trojan elnök vezetésével képviseli küldöttség a több napos megbeszéléseken. A megnyitó ülésen dr. Ge- gesi-Kiss Pál akadémikus, a Magyar Vöröskereszt elnöke üdvözölte a delegációkat, majd a tanácskozás céljára utalva rámutatott: a Vöröskereszt-mozgalom tevékenysége nem független a világban végbemenő eseményektől, az emberiséget érintő kérdésekben a Vöröskereszt-mozgalomnak is állást kell foglalnia. Az olyan megoldatlan nemzetközi problémák, mint az Egyesült Államok indokínai vagy közel-keleti agresz- sziója, az európai biztonság, az általános és teljes leszerelés ügye — közvetlenül vagy közvetve a Vöröskereszt-mozgalom egész tevékenységét is érintik. Kétfős felelősség A termelőszövetkezetek kollektív vezetése a szövetkezeti demokrácia döntő alkotóeleme. A tagság a közös vagyon gazdája. A kollektíva felel a közös gazdaság éleiéért, fegyelméért. A közgyűlés, mint legmagasabb fórum határozza meg a termelés rendjét és dönt a közösség minden fontos dolgában. Ez a magas fokú közös felelősség azonban csakis a kollektíva tagjainak egyéni felelősségén alapulhat. A közösség minden tagja ugyanis nem lehet ott egyszerre mindenütt. Éppen ezért valamennyi poszton olyan embernek kell állnia, aki a közös felelősség részeseként jó gazdája a maga munkaterületének is, s ami az ő hatáskörében történik, azért elsősorban ő vállalja a felelősséget. Ahol ez nem így van, ott tulajdonképpen nincsen felelős. Hiszen a traktor állapotáért elsősorban a traktoros felel, az elraktározott gabona minőségéért a raktáros, s ha egy tehenész gondatlansága folytán tűz támad az istállóban, azért nem terhelheti közvetlen felelősség a hetedik határban kukoricát kapáló növénytermesztőket, bár a közös vagyonért ők is felelősek. A kollektív vezetésnek — ha valóban kollektív — éppen az a legfontosabb tennivalója, hogy meghatározza az egyéni felelősség mértékét. Ez pedig azt jelenti, hogy a vezetés megbízik az emberekben, a különböző poszton állóknak hatáskört ad, s önállóságot a feladatok megoldásához. Akinek ugyanis nincs hatásköre, akinek mindent előírnak, aki nem maga dönti el, hogyan végezze dolgát, az nem tudhat gazdaként, a közös felelősség részeseként helytállni a közös munkában. Éppen ebben a kettős felelősségben mutatkozik meg legmarkánsabban a szövetkezeti demokrácia ereje, ez garantálja a szövetkezetek erkölcsi szilárdságát és anyagi boldogulását is. A kollektív vezetés — s ez nem a bizalom hiányát jelenti — nem bízhatja a helytállást csupán a jó- szándékra. Szünet nélkül igazságosan és nagyon határozottan ellenőriznie is kell. ki, hogyan teljesíti meghatározott feladatait. Ez az ellenőrzési kötelezettség éppen úgy vonatkozik az elnök, a főkönyvelő, a főagronómus munkájára, mint a brigádvezetőre, vagy a többi tsz-tagra. Ha az ellenőrzés hiánya miatt éri kár a közöst, akkor baj van a szövetkezeti demokráciával és a kollektív vezetéssel is. A szövetkezeti demokrácia nem játék. A kollektív vezetés nem arra való, hogy elmossa az egyéni felelősség határait és búvóhelyet nyújtson a hibák elkövetőinek. A társadalom, a közösség adta bizalmat és lehetőséget az egyénnek fokozott felelősségvállalással és helytállással kell megszolgálnia. Csakis így valósulhat. meg maradéktalanul a kettős, a szorosan kapcsolódó egyéni és közös felelősség. Kékesdi Gyula Az ISG gondjai Bűvös körben Érdekes, hogy az ipar vezetői sokkal bátrabbak, mint más vezetők, őszintébbek önmagukhoz is, a közvéleményhez is. Ennek bizonyítására hallgassunk meg négy vezetőt az ipart Szerelvény- és Gépgyárból, akiket a termelékenység alakulásáról kérdeztünk meg. Az üzemvezető-helyettes Ritz József üzemvezető-he- lyettes az ISG kovácsüzemében, üzemmérnök: — A kovácsüzemben eléggé elavult gépekkel dolgozunk, ezért sok és nehéz a fizikai munka. Kevés munkás marad meg nálunk hosszabb időre, nem könnyű kialakítani a törzsgárdát, s ha egy hatfőnyi brigádban csupán kettő a gyakorlott szakember, a törzsgárBABFUTOKA A gödöllői járás északi részén hagyománya van a babtermesztésnek. Kevesen foglalkoznak az országban ezzel a munkaigényes növénnyel, ezért jó árat kapnak érte. Szada határában karóerdő várja a babindákat. Foto: Gárdos datag — ilyen brigád a legtöbb —, sokkal rosszabbul megy a munka. Az emberek akkor ragadnának meg nálunk, ha többet fizethetnénk, de erre nincs lehetőség azért sem, mert a munkateljesítmények nem a legjobbak. A termelékenység nem túl magas, gépeink régiek, műszaki fejlesztésre lenne szükség. Ehhez legalább 20—30 millió forintot igényelne csak ez az üzem. Rengeteg pénz. Ráadásul bizonytalan, kialakulatlan az üzemrész profilja, ezért is gondolják meg kétszeresen, hogy fejlesszenek-e. Csak modern, a fizikai munkát megkönnyítő gépek biztosíthatnák a létszámot, a munkaerőt, különösen itt, a főváros környékén, ahol a jó tsz-ek elcsábítják az embereket, a pestiek meg nem szívesen járnak ki. A kör tehát bezárult... A munkaügyi előadó: Kaiser Tamás munkaügyi előadó: — Azt érezzük meg, hogy régen alig történt valamifajta műszaki fejlesztés, haladás. Mostanában próbálkozunk, de anyagi eszközeink végesek. Az elmúlt években járulékos beruházásokkal kezdtük a fejlesztést, például új üzemcsarnokot építettünk, de arra már anyagi erőnk nem volt, hogy megfelelő gépekkel be is rendezzük. így növekedett a holt- eszköz-állományunk, s ez sok pénzt von el. A műszaki fejlesztést az is akadályozta, hogy műszaki gárdánk létszáma a kelleténél alacsonyabb. Tehetséges szakemberek keveslik az itteni kereseti lehetőségeket. A jövedelemre nálunk nagy hatással van, hogy egyre kevesebb nyereséggel dolgozhatunk, mert a mi termékeink ára maximált, szabott. Viszont alapanyagaink, főleg az öntödei gyártmányok ára mozgó ár. szállítóink állandóan többet és többet kérnek, ma már ott tartunk, hogy az öntödei anvagok ára csaknem annyi, mint a mi késztermékeink ára' A gazdasági igazgató Kehrling Béla gazdasági igazgató: — Az idén nem pontosan ugyanazt gyártjuk, mint tavaly, a jó termelékenységű évünkben, tehát eredményeinkre rányomja bélyegét, hogy más a gyártmányösszetétel. Csökkent a produktív létszámunk is, ami azt jelenti, egyre kevesebben vállalkoznak arra, hogy olyan munkaterületre jöjjenek, ahol teljesítménybér van. Jobban szeretnek időbérben dolgozni, mert ott kényelmesebb a munka, és biztosabb a kereset. Ezért az improduktív létszám jobban nő a kelleténél, gondolok itt a karbantartókra, tmk-sokra. Ez mind a termelékenység rovására megy. Ebben az évben nőttek raktárkészleteink, a teljesítményt tehát nehezebben válthatjuk át pénzre, sőt készleteink növekedése jelentősen emeli adófizetési kötelezettségeinket. De a legsúlyosabb probléma az anyagellátás körül mutatkozik. Szállítóink, az öntödék elmaradtak, anyaghiány miatt sokszor szünetel a termelés, hirtelen kell átáll- nunk más gyártmányokra, és az átállás is termeléskiesést okoz. Az igazgató Takács László igazgató: — Az anyagellátási zavarok úgy is hatnak a termelésre, hogy a munkás látja: nincs a szeme előtt megfelelő mennyiségű anyag, amivel dolgozhatna, ezért nem hajt, kényelmes- kedik, mert tudja, ha siet, a következő pillanatban elfogy a munkadarab, és leállhat. Anyaghiány és kényelmeskedés miatt a normát sem teljesítheti, ezért kevesebbet is keres. így romlik el a hangulat Ezt csak fokozza, hogy ha a hónap második felében megérkeznek az anyagok, hajrázni, túlórázni kell. Akkor éjjelnappal dolgozunk, viszont a túlóra rontja a vállalati eredményt. és a bérszínvonal rovásárra megy. Állandó norma- karbantartásra van szükség, hogy a termelékenység ne csökkenjen még jobban, ehhez viszont megfelelő műszaki színvonalat is el kell érnünk. Mindez a hatékonyabb, gyorsabb ütemű műszaki fejlesztés irányába mutat. Berkovits György
