Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-08 / 133. szám
4-&Orlap 1971. JÜNITJS 8., KEDD Teljes élet — vidéken A rendelőn túl Szentendre Bartók Béla emléknap Magyarkodós palifogás A további félreértest elkerülendő — közlom —, hogy magam is magyar vágyó*, magyarnak születtem, s dajaa Hiányában maga édesanyám dalolt feltehetően magyar nótát felettem. Azaz, a hazát illetően nincs semmi tervem a változtatásra, minden jel arra mutat, hogy meg sirhaírnomon is majd magyar föld domborul, s nem spanyol, angol, német, vagy a némelyek által annyira tei- magasztait ámerikánus. De a giccsbe görcsölt magyarkodást nem állom, legyen az festményben, dalban megcukrozva, vagy kövesmosoi>ú kokárüás-pártás nemzetiszmu- ruhácskás hajasbabába pátyol- va. Mert nyilván elsősorban távolból hazaránduló hajdani honfitársaink kedvéért, egyre több állami üzlet kirakatában is látni ilyen szivérzemény- megindításra, és pénztárca megnyitásra noszogató bamba habuskákat. Persze, az üzlet, az üzlet, helybeli magyar is megveheti — főleg, ha transzba esik tőlük. A fővárosban levő körúti éjjel-nappali KÖZÉRT, oppar- don: nagy-Közért, azaz a csemege nagyáruház kirakatában ezek a csupa magyarság lánykák, legalább annyira magyar árvalányhajas csikóslegény társaságában italt reklámoznak, persze nem pecsenyefehéret, bundapálinkát, hanem tokaji aszút, skót whiskyt,, meg hasonlókat, ahogy ez dukál, a naponta ki tudja hány ezer szemet odarángató főútvonalon. Gyönyörű nemzetiszínű panoráma ez, már csak egy piros kék színű, aranysújtásos hacukába vágódott cigány hiányzik mellőlük, amint ke servesen nyekergeti sóhajos nótára hangolt vonóját. Vásári ez a garantáltan népművészetmentes, régi rossz emlékeket ébresztő, álhazafias- kodó és az igazi nemzeti érzelmeket megcsúfoló kereskedői palifogás. N. S. J. Iparművészek kiállítása Az iparban dolgozó 22 fiatal művész-tervező — belső építész, ipari forma- és textiltervező — mutatja be mintegy félszáz alkotását a Technika Házában. A változatos anyagú iparesztétikai kiállítást hétfőn nyitotta meg Horváth Gyula, a Magyar Iparjogvédelmi Egyesület főtitkára. A kiállítást péntekig tekinthetik meg az érdeklődők, naponta 9 és 18 óra között. Dr. Lelik Ferenc, a dabasi járási rendelőintézet sebészfőorvosának híréből, beszélgetésünkből, abból, amit tevékenységéből már az első percekben megtudok, megérezhető és kikövetkeztethető, hogy ő a dolgát, feladatát szereti minél tökéletesebben végrehajtani, messze túl azon, ami kötelező. Nehéz ember — született meg a típusát jelző sablon. Nehéz embersége sejtése ellenére is hajlamos voltam csodálkozni a pálya, az életút alakulásán, hogy az a szabolcsi tbcintézet igazgatóságától, egyéves kölni gyakorlaton át, hét esztendeje épp Dabasra vezetett, amelyet Kölntől mégiscsak valahová az isten háta mögé számítunk. A csontsebészet után már középkorúén, nehéz lett volna általánosabb, kórházi operatőrségire áttérni, magyarázza rendelőintézeti választását a korán őszülő hajú főorvos. S hogy lehet-e nagyot akaró értelmiséginek vidéken élni, ahogy a pár évvel ezelőtti vita kérdezte — fejtegette az irodalmi lapok hasábjain? Nagyot akaró értelmiségi élet és egyáltalán, értelmes élet ott van, ahol én vagyok, dönthette el magában Lelik Ferenc doktor, később még hozzátéve: de csak akkor, ha toronyba zárkózás helyett bekapcsolódom a vidék életébe! A gyógyítás után is... Kapott egy sebészeti rendelőt és egy tornatermet. Gyógyításra és a sérült ember mozgásának helyreállítására. Igaz, az ő és a beteg igénye víz alatti terápiát is kívánna, de ha valaki harminc éve megjósolja ezt is, ide, kinevetik... Elve: „az orvos felelőssége nem a sérülés gyógyításával, hanem a társadalomba való legjobb visszahelyezéssel szűnik csak meg. Kötelessége, ha lehet, a beteg mozgáskészségét, izomerejét az eredeti állapotba visszahelyezni.” Szigorúan hangzik ez Dabas környékén, ahol az emberek oiy nagv része él ma is fizikai erejéből ... Maximumra tör tehát: egy utógondozott beteg átlag nyolc tornatermi kezelést kap. S mind gyakrabban kérdezgette őket a munkakörülményekről ... az életmódról... a baleset részleteiről. Feltűnt egy sereg ismétlődés... szabály. Hogy az életkörülményekből éves viszonylatban szinte „pontosan kiszámítható a balesetek száma és neme”. És hogy ő ezt tudja... az felelősség! Közben a marxista egyetemen másfelől kezdett kibontakozni a társadalmi érdeklődése. Eszébe jutottak diákköri olvasmányai, Erdei, Veres, Darvas. Elővette a jelenkori külföldi, s főként a mai hazai szociológusok műveit. Feltűnt, a régi magyar falut, s a mai várost feltérképezték, térképezik. A városiasodó falut azonban kevésbé. S az egészségügy, a sebészeti szak oldaláról, szemszögéből? Fehér folt. 4 társadalomra vetítve Gyűjteni kezdte az anyagot. A közlekedési balesetekről, a falusiak, tanyasiak kerékpáros, motorkerékpáros baleseteiről. Gyerekektől öregekig emberek serege jutott gyorsan ilyen járműhöz a megnőtt forgalmú vidéken, de vajon gondolkodás, ismeretek, idegrendszer, figyelem változása nyomon követi-e a városiasodás ütemét? A háztájiban esett balesetekről, mert számuk szintén nagyon magas. Felmérte a bejáró munkáisok magas részvételi arányát a garázdaság, ittasság miatti sérülésekben. „Az orvosnak kötelessége a beteg mozgáskészségét, izomerejét, ha lehet az eredeti állapotba visszahelyezni.” De mi az a munka, amit végzett, és továbbra is végeznie kell, mert ez és annyi a kenyere? — ezt a mezőgazdaságban, mint mondja, valaha, állítólag, egy német tudós felmérte, s ebbe mindenki belenyugodott, s azóta sem néztek utána. Most ő 1 pontosan kiszámította a kapálás, nyitás, törés, szüret stb. követelte erőkifejtést. Pál Lászlóval, a Társadalomtudományi Intézet munkatársával közösen kezdett publikálni különböző szakmai folyóiratokban. Értekezéseit mindenhol úttörőnek tekintik. E vizsgálódások korántsem állnak meg az orvosi terület határán. Egészségügyi vonatkozános társadalmi szükségszerűséget, hogy az anyagmozgatást gépesíteni kell... hogy a vendéglátóiparnak kisebb érdekeltséget kell szabni az ital- árusításban ... hogy a társadalom köteles sokkal többet tenni a bejáró munkásságért... Kiszámítja, hogy az általánosabb megelőzés még a gazdasági oldalon is, közvetlenül, megérné, hiszen kétszázötvennyolc betege miatt, köztük pedig csak százkilencvennyolc a kereső, közel négymillió forint a termelési veszteség, a táppénzt, és a távolabbi kihatásokat nem számítva! Csak elkönyvelik? Nem tudom, dr. Lelik Ferenc munkájától, vizsgálódásától konkrétan mi várható. Bizonyára sóik emberi, anyagi körülményen múlik, hogy tapasztalatait, javaslatait figyelembe veszik, a gyakorlatba átültetik-e, vagy rövidebb, hosszabb időre csak elkönyvelik? Hogy mit várhatunk a hozzá hasonló orvosok, mérnökök, közgazdászok, építészek, e típus sokasodásától? Rengeteget! Padányi Anna A hagyományos szegedi ünnepi hetek minden esztendőben Pest megyéből is nagy tömegeket vonzanak a Tisza- parti városba. Az idei előkészületekről, Papp Gyula, a Fesztivál Intéző Bizottság elnöke, a városi tanács elnök- helyettese tartott hétfőn sajtótájékoztatót Budapesten, a Magyar Sajtó Házában. Az ünnepi hetek rendezvénysorozata július 10-én kezdődik, a pedagógiai nyári egyetemmel és a II. nemzetközi szakszervezeti néptánc fesztivállal. Ez utóbbin a résztvevő külföldi együttesek a város első ízben odaítélésre Bartók Béla emlékének szentelték a tegnapi napot Szentendrén. A városi tanács dísztermében zenetanárokból és népművelési szakemberekből álló közönség előtt dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese nyitotta meg azt az emlékülést, amelynek elnökségében helyet foglalt Bartókné Pásztory Ditto, Denijs Dille professzor belga zenetudós, M. Pethő Margit és dr. Kálmánfi Béla, az esztergomi tanítóképző ének- és zenetanára is. Szentendre városát dr. Bertalan Imre vb-titkár képviselte. A megnyitó után Dille professzor Bartók és Kodály címmel tartott előadást — magyarul. Elmondotta, nemsokára 50 éve lesz, hogy Bartók zenéjével megismerkedett. Hogy ez mit jelentett számára, elég azt tudni! Bartók kedvéért megtanult magyarul, és Magyar- országra települt, közel tíz éve Szentendrén él. — Kodály és Bartók nevét lehetetlen elválasztani. Kodály zenepedagógiai munkássága nélkül Bartók zenéjének kerülő Arany papucs díjáért versenyeznek. Az ünnepi hetek két legkiemelkedőbb eseménye: a július 16-án nyitó Szegedi Ipari Vásár és a július 17-én kezdődő Dóm téri szabadtéri játékok. Az idei játékoknak külön jelentőséget kölcsönöz, hogy első alkalommal 40 esztendővel ezelőtt, 1931. június 13-án rendeztek szabadtéri bemutatót itt, az árkádok övezte, hangulatos téren. E negyven esztendős szabadtéri színház idén július 24-én tartja a fölszabadulás utáni 200. előadását és ugyancsak az idén várja az egy milliomodik nőnem lett volna hallgatósága. Mindkettő zseni volt. Kodályt az intellektualizmus, Bartókot az intuitivitás, örökké alkotó természet jellemezte. A professzor után M. Pethő Margit és dr. Kálmánfi Béla beszélt Bartók és a román, illetve Bartók és a szlovák népzene kapcsolatáról. Délután ifj. Bartók Béla a művelődési házban megnyitotta azt a kiállítást, amelyen fényképeken és kiadványokon kísérik végig a zeneszerző életútját. Délután ifjúsági hangverseny volt. A zeneiskola növendékei Bartók gyermekeknek írott műveit mutatták be. Az emléknap díszhangversennyel zárult. Bálint András Illyés Gyula: Bartók című versét mondta el, majd Pásztory Ditta, Comensoli Mária, Kovács Loránd, Szabóky Márta, Déri Zsuzsa, Frank Lajos Bartók zongora-, fuvola- és hegedűműveiből adtak elő, Andor Ilona kórusa és a városi kamarakórus a kórusművekből énekelt egy csokorra- valót. B. II. zőf, akinek ajándékkal és öt esztendőn át minden bemutatóra érvényes kétszemélyes bérlettel kedveskednek. Az idei műsor érdekessége, hogy az előadások témaköre történelmi tárgyú. Ennek megfelelően a nyitó, előadásban az Állami Operaház balettegyüttese Hacsatur j án: Spartacus című balettjét mutatja be, Seregi Lászlónak a hatalmas színpad és a szabad tér követelményeihez módosított rendezésében. Főszereplő: Kun Zsuzsa és Fülöp Viktor. Minden esztendőben hagyományosan kerül színre a nemzetközi operairodalom egy- egy remekműve is. Az idén Musszorgszkij Borisz Godu- novját mutatják be Szinetár Miklós rendezésében, Vaszy Viktor vezényletével, Fülöp Zoltán díszleteivel. A címszerepet Nikolai Gyuszelev Di- mitrov-díjas bolgár operaénekes énekli, aki már nemcsak hazájában és Magyarországon, hanem Moszkvától New Yorkig nagy sikerrel vendégszerepeit. Partnerei budapesti és szegedi énekesek, köztük Udvar di Tibor, Palcsó Sándor, Karikó Teréz, Gregor József. Szép előadásnak ígérkezik Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátéka is, amelyért a szerző annak idején Kossuth- díjat kapott. A darabot a szerző dirigálja és Horváth Zoltán, a pécsi Nemzeti Színház operarendezője állítja színre. A főbb szerepekben Bessenyei Ferencet, Domahidi Lászlót, Berdál Valériát, Tur- pinszky Bélát, Agárdi Gábort látjuk. Az idei prózai bemutató Illyés Gyula Dózsa György című drámája, amellyel a Dó- zsa-évfordulót kívánják köszönteni Szegeden, Félix László rendezésében, Bessenyei Ferenccel a címszerepben. Három előadást tart az Állami Népi Együttes, az eddigi legsikeresebb számaiból válogatva, az augusztus 21-ig tartó szegedi ünnepi heteken amely számos más érdekességgel is szolgál az odalátogatóknak. A gazdag sporteseményeken kívül egyebek között őszibarack-, bor-, vadászati kiállítást rendeznek, a szegedi műgyűjtők mutatják be gyűjteményeiket, országos virág-t kiállítás, galambkiállítás nyílik. A művészeti események sorából kiemelkedik a XII. szegedi nyári tárlat, amelyen az ország minden részéből mutatnak be képzőművészeti alkotásokat. saiban is kimutatja az altala(7.) A téma az utcán hever A szerkesztőség gyakorlatlan gyakornokát, még ha egyébként tisztában is van azzal, mit is kellene írnia, eleinte jobbra-balra küldözgetik, apró-cseprő ügyekben szalaj tátják. Persze, öntevékenységét is jónéven veszi a szerkesztő, szívesen látja, ha valami érdekességre felfigyel és megírja a gyerek. Ma már teljes határozottsággal nem tudnám megmondani, mikor nyílt ki a csipám, de emlékezetem szerint csaik hónapok múlva kezdtem észrevenni a megírnival ót. Jeleztem, nem készültem fel erre a pályára, de ha már belecseppentem, hamarosan feltámadt benem az ambíció. Egyéni munkára törekszem, kérem is az idősebb kollégákat, segítsenek, adjanak valami riporttippet, de nem adnak. Elég gond mind- hegyiknek, hogy a saját számára találjon megfelelő ötletet. Vállvono- gatva azért egyik-másik mégiscsak ad tanácsot, azzal a szállóigével ráz le nyakáról, hogy: — A téma az utcán hever. Igazuk van. Megyek például az utcán és találkozom egy barátommal, tőle hallok Horovitz nevű osztálytársáról, akit óriási szerencse ért, dollárértékben is sokmilliós vagyont örökölt Amerikából. Sürgősen felkeresem ezt a Horovitzot és beszélgetésünk eredménye az . egész magyar sajtót aztán hosszú ' időn át foglalkoztató szenzáció lesz — határtalan büszkeségemre. Megírom tehát, miszerint 1848- toan Horovitz Herschel. az erdélyi Színét-váralja rabbinusa beállt honvédnek, majd a cári katonák hadifoglya lett. Lengyelországba vitték, ott megszökött a fogságból, meg sem állt előbb, csak valahol az SZÜKOLY ENDRE: * Riport a riportról Észak-amerikai Egyesült Államokban, ahol aztán tovább folytatta eredeti hivatását. József nevű fiából szintén pap lett, csakhogy az anglikán felekezetben és gyors karriert futott be, még püspökiké is szentelték. Horovitz József püspök fiatalon dicsőült meg, ám amikor 1888-ban az Űr magához szólította, jelentős készpénzvagyont, de egyetlen egyenesági örököst sem hagyott itt a siralom völgyében. A bankban szépen fiadzó pénze a húszas évekre kamatos-kamatokkal már 140 milliót tett ki, természetesen dollár értékben. A bank úgy látszik unja már a hatalmas pénzösszeg kezelését és újsághirdetés útján évek óta keresi az örökösöket. Igaz, hogy ilyen hirdetést sem ez a Horovitz, akivel beszélek, sem a többi soha nem látott, de szóról sízóra idézi valamennyi és ahány ilyen nevű ember csak él az ország határán belül, meg kívül, egytől-egyig mind fáradhatatlanul kutatja eredetét, igyekszik bizonyságot szerezni róla, hogy az elhunyt rabbinusnak és fiának, az anglikán püspöknek rokona. Folyik a szorgos családfaku- tatás egyházi anyakönyvekben, levéltárakban a fél világon. Valóságos nemzetközi tömegmozgalommá nő a Porovitz-ur kség, hiszen ilyen nevű népes család annyi él, hogy ha valamennyinek minden tagja valóban jogosult lenne a hagyatén- ra, egyre-egyre talán még száz dollár sem jutna. S ebből még az örökösödési adót is le kellene fizetni. Erre azonban nem gondolnak, évekig hadakoznak egymással, némelyik már-már perhez folyamodna, amikor végül szertefoszlik a rabbiról, püspökről és vagyonról keletkezeti; legenda. Néha-néha ugyan utóbb — csak hallomásból tudom — a második világháború után is — még mindig akadtak Horovitzok, akik hittek benne és ostromra indultak az időközben kamatos-kamataival már mániáiddá növekedett légvár bevételére. Más alkalommal egy kávéháztulajdonos a rossz üzletmenetről panaszkodva megemlíti előttem, hogy a kávéházak redőnyeit sorba lehúzzák. Elmegyek a kávésak egyesületébe, ott számadatokkal szolgálnak. Budapesten „a kávéházak városában” 1903-ban 427 ezüsttükrös kávéház volt, alig húsz évvel utóbb pedig mindössze 150. Ifjú barátaim az egyetemi beiratkozásokról tájékoztatnak. A jogtudományi karra annyi a jelentkező, hogy nem jut be valamennyi. Képzeljék csak, ugyanakkor azonban nem telik ki ötszáz medikus-gólya sem, sok üres hely marad az előadótermek padsoraiban, mert mi vár a fiatal orvosra? Szerencsésnek mondhatja magát, amelyik bekerül valamelyik kórházba fizetéstelen gyakornoknak. Fizetett állásra jóformán egyik sem számíthat, szabadfoglalkozás az orvosi pálya. A kezében a diploma, nyisson és rendezzen be rendelőt, már ha van rá pénze, és várja korgó gyomorral a betévedő pácienst. Riportot írok aztán ötezer szerencsétlen munkásról, akik a Török— Magyar Kereskedelmi Rt. csábítására utolsó filléreit azaz fejenként 430 ezer koronát lefizetve elmegy Törökországba, jól fizetett munkára. Az itthoni nyomor elől menekülve odakint azonban még nagyobb nyomor várja, semmiféle munkához sem jut. Gyalogosan koldulja magát hazafelé és lerongyolódva érkezik meg. Már amelyik. Itthon pedig a munkanélküliség fogadja. Munkám végeztével egy meleg, koranyári hajnalon végigsétálok az Andrássy úton. A Köröndtől a Városligetig egyetlen pad sem üres. Némelyiken ketten, hárman is alszanak ülve, fekve. Férfi az első, akit felrázok, hát ez bizony részeg. Néhány lépéssel odébb, a szülők ülve, két kisgyerekük pedig a pádon fekve alszik. Felköltöm az apát, kikérdezem. Hónapok óta nincs munkája, nem tudta megfizetni a lakbért, kilakoltatták és aludni valahol csak kell, ide feküdt, a paloták árnyékába. Fiatal lány a másik pad lakója. Vidéki, munkát keres, ágyra járt, de elfogyott a pénze. Toprongyos tízéves gyerek. A szüleiről nem tud, vagy nem akar tudni semmit. Tavasz eleje óta koldulgat, ebből él, nincs hová mennie. Ilyen történeteket hallok. Megolvasom az út két oldalán pádon alvókat, kettőszáznyolcvanhét a számuk. Megyek tovább, a Stefánia út padjain is alszanak, a bokrokból horkolás hal- ük, hálószoba az egész Városliget. Pártállásra való tekintet nélkül minden újság jóformán naponta ír az országot elárasztó nagy nyomorúságról. de a pádon alvók dandárjáról eddig még nem írt egyik sem. Segítő szándékkal megírom hát ezt .az utcán heverő témát, megjelenik, kiváltott hatása pedig azután megdöbbent. Harmadnap főnököm, Noldi bácsi tollbamondását magyaríthatom. Ki - fejti, hogy olyan világvárosban, mint Budapest, tűrhetetlen, ha az utcán alszanak. A rendőrség ezért elmúlt hajnalban razziát rendezett és a közveszélyes munkakerülőket, csavargókat az Andrássy út, meg a Liget padjairól a toloncházba vitte. Engem — őszintén mondom — még mindig bánt .és elkeserít, hogy cikkem nyomán a hatóság efajta tüneti kezeléssel gyógyítja a nyomort. Nem toloncházi szálláshoz reméltem segíteni a hajléktalanokat. Nem is merek egy ideig több riportot írni a nyomorról. Megjelenik ellenben a főkapitány rendelete: az utcán és egyéb közterületen aludni szigorúan tilos! Következik: Razzia SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK Spartacus,Borisz Dózsa György, Csínom Palkó