Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-08 / 133. szám

4-&Orlap 1971. JÜNITJS 8., KEDD Teljes élet — vidéken A rendelőn túl Szentendre Bartók Béla emléknap Magyarkodós palifogás A további félreértest elkerü­lendő — közlom —, hogy ma­gam is magyar vágyó*, ma­gyarnak születtem, s dajaa Hiányában maga édesanyám dalolt feltehetően magyar nó­tát felettem. Azaz, a hazát illetően nincs semmi tervem a változtatásra, minden jel arra mutat, hogy meg sirhaírnomon is majd ma­gyar föld domborul, s nem spanyol, angol, német, vagy a némelyek által annyira tei- magasztait ámerikánus. De a giccsbe görcsölt ma­gyarkodást nem állom, legyen az festményben, dalban meg­cukrozva, vagy kövesmosoi>ú kokárüás-pártás nemzetiszmu- ruhácskás hajasbabába pátyol- va. Mert nyilván elsősorban távolból hazaránduló hajdani honfitársaink kedvéért, egyre több állami üzlet kirakatában is látni ilyen szivérzemény- megindításra, és pénztárca megnyitásra noszogató bamba habuskákat. Persze, az üzlet, az üzlet, helybeli magyar is megveheti — főleg, ha transzba esik tő­lük. A fővárosban levő körúti éj­jel-nappali KÖZÉRT, oppar- don: nagy-Közért, azaz a cse­mege nagyáruház kirakatában ezek a csupa magyarság lány­kák, legalább annyira magyar árvalányhajas csikóslegény társaságában italt reklámoz­nak, persze nem pecsenyefehé­ret, bundapálinkát, hanem to­kaji aszút, skót whiskyt,, meg hasonlókat, ahogy ez dukál, a naponta ki tudja hány ezer szemet odarángató főútvonalon. Gyönyörű nemzetiszínű pa­noráma ez, már csak egy pi­ros kék színű, aranysújtásos hacukába vágódott cigány hiányzik mellőlük, amint ke servesen nyekergeti sóhajos nótára hangolt vonóját. Vásári ez a garantáltan nép­művészetmentes, régi rossz emlékeket ébresztő, álhazafias- kodó és az igazi nemzeti érzel­meket megcsúfoló kereskedői palifogás. N. S. J. Iparművészek kiállítása Az iparban dolgozó 22 fiatal művész-tervező — belső épí­tész, ipari forma- és textilter­vező — mutatja be mintegy félszáz alkotását a Technika Házában. A változatos anya­gú iparesztétikai kiállítást hétfőn nyitotta meg Horváth Gyula, a Magyar Iparjogvé­delmi Egyesület főtitkára. A kiállítást péntekig te­kinthetik meg az érdeklődők, naponta 9 és 18 óra között. Dr. Lelik Ferenc, a dabasi járási rendelőintézet sebészfő­orvosának híréből, beszélgeté­sünkből, abból, amit tevékeny­ségéből már az első percekben megtudok, megérezhető és ki­következtethető, hogy ő a dol­gát, feladatát szereti minél tö­kéletesebben végrehajtani, messze túl azon, ami kötelező. Nehéz ember — született meg a típusát jelző sablon. Nehéz embersége sejtése ellenére is hajlamos voltam csodálkoz­ni a pálya, az életút alakulá­sán, hogy az a szabolcsi tbc­intézet igazgatóságától, egy­éves kölni gyakorlaton át, hét esztendeje épp Dabasra veze­tett, amelyet Kölntől mégis­csak valahová az isten háta mögé számítunk. A csontsebé­szet után már középkorúén, nehéz lett volna általánosabb, kórházi operatőrségire áttérni, magyarázza rendelőintézeti választását a korán őszülő ha­jú főorvos. S hogy lehet-e na­gyot akaró értelmiséginek vi­déken élni, ahogy a pár évvel ezelőtti vita kérdezte — fejte­gette az irodalmi lapok hasáb­jain? Nagyot akaró értelmisé­gi élet és egyáltalán, értelmes élet ott van, ahol én vagyok, dönthette el magában Lelik Ferenc doktor, később még hozzátéve: de csak akkor, ha toronyba zárkózás helyett bekapcsolódom a vidék életé­be! A gyógyítás után is... Kapott egy sebészeti rende­lőt és egy tornatermet. Gyó­gyításra és a sérült ember mozgásának helyreállítására. Igaz, az ő és a beteg igénye víz alatti terápiát is kívánna, de ha valaki harminc éve megjósolja ezt is, ide, kineve­tik... Elve: „az orvos felelős­sége nem a sérülés gyógyítá­sával, hanem a társadalomba való legjobb visszahelyezéssel szűnik csak meg. Kötelessége, ha lehet, a beteg mozgáskész­ségét, izomerejét az eredeti ál­lapotba visszahelyezni.” Szigo­rúan hangzik ez Dabas kör­nyékén, ahol az emberek oiy nagv része él ma is fizikai ere­jéből ... Maximumra tör te­hát: egy utógondozott beteg átlag nyolc tornatermi keze­lést kap. S mind gyakrabban kérdezgette őket a munkakö­rülményekről ... az életmód­ról... a baleset részleteiről. Feltűnt egy sereg ismétlődés... szabály. Hogy az életkörülmé­nyekből éves viszonylatban szinte „pontosan kiszámítható a balesetek száma és neme”. És hogy ő ezt tudja... az fe­lelősség! Közben a marxista egyetemen másfelől kezdett ki­bontakozni a társadalmi ér­deklődése. Eszébe jutottak di­ákköri olvasmányai, Erdei, Ve­res, Darvas. Elővette a jelen­kori külföldi, s főként a mai hazai szociológusok műveit. Feltűnt, a régi magyar falut, s a mai várost feltérképezték, térképezik. A városiasodó fa­lut azonban kevésbé. S az egészségügy, a sebészeti szak oldaláról, szemszögéből? Fe­hér folt. 4 társadalomra vetítve Gyűjteni kezdte az anyagot. A közlekedési balesetekről, a falusiak, tanyasiak kerékpáros, motorkerékpáros baleseteiről. Gyerekektől öregekig emberek serege jutott gyorsan ilyen járműhöz a megnőtt forgalmú vidéken, de vajon gondolkodás, ismeretek, idegrendszer, figye­lem változása nyomon követi-e a városiasodás ütemét? A ház­tájiban esett balesetekről, mert számuk szintén nagyon magas. Felmérte a bejáró munkáisok magas részvételi arányát a garázdaság, ittasság miatti sérülésekben. „Az or­vosnak kötelessége a beteg mozgáskészségét, izomerejét, ha lehet az eredeti állapotba visszahelyezni.” De mi az a munka, amit végzett, és to­vábbra is végeznie kell, mert ez és annyi a kenyere? — ezt a mezőgazdaságban, mint mondja, valaha, állítólag, egy német tudós felmérte, s ebbe mindenki belenyugodott, s az­óta sem néztek utána. Most ő 1 pontosan kiszámította a kapá­lás, nyitás, törés, szüret stb. követelte erőkifejtést. Pál Lászlóval, a Társada­lomtudományi Intézet munka­társával közösen kezdett pub­likálni különböző szakmai fo­lyóiratokban. Értekezéseit min­denhol úttörőnek tekintik. E vizsgálódások korántsem áll­nak meg az orvosi terület ha­tárán. Egészségügyi vonatkozá­nos társadalmi szükségszerűsé­get, hogy az anyagmozgatást gépesíteni kell... hogy a ven­déglátóiparnak kisebb érde­keltséget kell szabni az ital- árusításban ... hogy a társada­lom köteles sokkal többet ten­ni a bejáró munkásságért... Kiszámítja, hogy az általáno­sabb megelőzés még a gazda­sági oldalon is, közvetlenül, megérné, hiszen kétszázötven­nyolc betege miatt, köztük pe­dig csak százkilencvennyolc a kereső, közel négymillió forint a termelési veszteség, a táp­pénzt, és a távolabbi kihatáso­kat nem számítva! Csak elkönyvelik? Nem tudom, dr. Lelik Fe­renc munkájától, vizsgálódásá­tól konkrétan mi várható. Bi­zonyára sóik emberi, anyagi körülményen múlik, hogy ta­pasztalatait, javaslatait figye­lembe veszik, a gyakorlatba átültetik-e, vagy rövidebb, hosszabb időre csak elkönyve­lik? Hogy mit várhatunk a hozzá hasonló orvosok, mér­nökök, közgazdászok, építé­szek, e típus sokasodásától? Rengeteget! Padányi Anna A hagyományos szegedi ün­nepi hetek minden esztendő­ben Pest megyéből is nagy tömegeket vonzanak a Tisza- parti városba. Az idei előké­születekről, Papp Gyula, a Fesztivál Intéző Bizottság el­nöke, a városi tanács elnök- helyettese tartott hétfőn saj­tótájékoztatót Budapesten, a Magyar Sajtó Házában. Az ünnepi hetek rendez­vénysorozata július 10-én kez­dődik, a pedagógiai nyári egyetemmel és a II. nemzet­közi szakszervezeti néptánc fesztivállal. Ez utóbbin a résztvevő külföldi együttesek a város első ízben odaítélésre Bartók Béla emlékének szentelték a tegnapi napot Szentendrén. A városi tanács dísztermében zenetanárokból és népművelési szakemberek­ből álló közönség előtt dr. Csicsay Iván, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese nyitot­ta meg azt az emlékülést, amelynek elnökségében helyet foglalt Bartókné Pásztory Dit­to, Denijs Dille professzor belga zenetudós, M. Pethő Margit és dr. Kálmánfi Béla, az esztergomi tanítóképző ének- és zenetanára is. Szent­endre városát dr. Bertalan Imre vb-titkár képviselte. A megnyitó után Dille pro­fesszor Bartók és Kodály cím­mel tartott előadást — ma­gyarul. Elmondotta, nemsokára 50 éve lesz, hogy Bartók zenéjé­vel megismerkedett. Hogy ez mit jelentett számára, elég azt tudni! Bartók kedvéért meg­tanult magyarul, és Magyar- országra települt, közel tíz éve Szentendrén él. — Kodály és Bartók nevét lehetetlen elválasztani. Ko­dály zenepedagógiai munkás­sága nélkül Bartók zenéjének kerülő Arany papucs díjáért versenyeznek. Az ünnepi hetek két legki­emelkedőbb eseménye: a júli­us 16-án nyitó Szegedi Ipari Vásár és a július 17-én kez­dődő Dóm téri szabadtéri já­tékok. Az idei játékoknak kü­lön jelentőséget kölcsönöz, hogy első alkalommal 40 esz­tendővel ezelőtt, 1931. június 13-án rendeztek szabadtéri bemutatót itt, az árkádok övezte, hangulatos téren. E negyven esztendős szabadtéri színház idén július 24-én tart­ja a fölszabadulás utáni 200. előadását és ugyancsak az idén várja az egy milliomodik nő­nem lett volna hallgatósága. Mindkettő zseni volt. Kodályt az intellektualizmus, Bartókot az intuitivitás, örökké alkotó természet jellemezte. A professzor után M. Pethő Margit és dr. Kálmánfi Béla beszélt Bartók és a román, il­letve Bartók és a szlovák nép­zene kapcsolatáról. Délután ifj. Bartók Béla a művelődési házban megnyitot­ta azt a kiállítást, amelyen fényképeken és kiadványokon kísérik végig a zeneszerző életútját. Délután ifjúsági hangver­seny volt. A zeneiskola növen­dékei Bartók gyermekeknek írott műveit mutatták be. Az emléknap díszhangver­sennyel zárult. Bálint András Illyés Gyula: Bartók című versét mondta el, majd Pász­tory Ditta, Comensoli Mária, Kovács Loránd, Szabóky Már­ta, Déri Zsuzsa, Frank Lajos Bartók zongora-, fuvola- és hegedűműveiből adtak elő, Andor Ilona kórusa és a váro­si kamarakórus a kórusmű­vekből énekelt egy csokorra- valót. B. II. zőf, akinek ajándékkal és öt esztendőn át minden bemuta­tóra érvényes kétszemélyes bérlettel kedveskednek. Az idei műsor érdekessége, hogy az előadások témaköre történelmi tárgyú. Ennek megfelelően a nyitó, előadás­ban az Állami Operaház ba­lettegyüttese Hacsatur j án: Spartacus című balettjét mu­tatja be, Seregi Lászlónak a hatalmas színpad és a szabad tér követelményeihez módosí­tott rendezésében. Főszerep­lő: Kun Zsuzsa és Fülöp Vik­tor. Minden esztendőben hagyo­mányosan kerül színre a nemzetközi operairodalom egy- egy remekműve is. Az idén Musszorgszkij Borisz Godu- novját mutatják be Szinetár Miklós rendezésében, Vaszy Viktor vezényletével, Fülöp Zoltán díszleteivel. A címsze­repet Nikolai Gyuszelev Di- mitrov-díjas bolgár operaéne­kes énekli, aki már nemcsak hazájában és Magyarországon, hanem Moszkvától New York­ig nagy sikerrel vendégszere­peit. Partnerei budapesti és szegedi énekesek, köztük Ud­var di Tibor, Palcsó Sándor, Karikó Teréz, Gregor József. Szép előadásnak ígérkezik Farkas Ferenc Csínom Palkó című daljátéka is, amelyért a szerző annak idején Kossuth- díjat kapott. A darabot a szerző dirigálja és Horváth Zoltán, a pécsi Nemzeti Szín­ház operarendezője állítja színre. A főbb szerepekben Bessenyei Ferencet, Domahidi Lászlót, Berdál Valériát, Tur- pinszky Bélát, Agárdi Gábort látjuk. Az idei prózai bemutató Illyés Gyula Dózsa György cí­mű drámája, amellyel a Dó- zsa-évfordulót kívánják kö­szönteni Szegeden, Félix Lász­ló rendezésében, Bessenyei Fe­renccel a címszerepben. Három előadást tart az Ál­lami Népi Együttes, az eddigi legsikeresebb számaiból válo­gatva, az augusztus 21-ig tar­tó szegedi ünnepi heteken amely számos más érdekes­séggel is szolgál az odalátoga­tóknak. A gazdag sportesemé­nyeken kívül egyebek között őszibarack-, bor-, vadászati kiállítást rendeznek, a szegedi műgyűjtők mutatják be gyűj­teményeiket, országos virág-t kiállítás, galambkiállítás nyí­lik. A művészeti események sorából kiemelkedik a XII. szegedi nyári tárlat, amelyen az ország minden részéből mutatnak be képzőművészeti alkotásokat. saiban is kimutatja az altala­(7.) A téma az utcán hever A szerkesztőség gyakorlatlan gya­kornokát, még ha egyébként tisztá­ban is van azzal, mit is kellene ír­nia, eleinte jobbra-balra küldözge­tik, apró-cseprő ügyekben szalaj tát­ják. Persze, öntevékenységét is jó­néven veszi a szerkesztő, szívesen látja, ha valami érdekességre felfi­gyel és megírja a gyerek. Ma már teljes határozottsággal nem tudnám megmondani, mikor nyílt ki a csi­pám, de emlékezetem szerint csaik hónapok múlva kezdtem észrevenni a megírnival ót. Jeleztem, nem ké­szültem fel erre a pályára, de ha már belecseppentem, hamarosan feltámadt benem az ambíció. Egyéni munkára törekszem, ké­rem is az idősebb kollégákat, segít­senek, adjanak valami riporttippet, de nem adnak. Elég gond mind- hegyiknek, hogy a saját számára ta­láljon megfelelő ötletet. Vállvono- gatva azért egyik-másik mégiscsak ad tanácsot, azzal a szállóigével ráz le nyakáról, hogy: — A téma az utcán hever. Igazuk van. Megyek például az utcán és találkozom egy barátom­mal, tőle hallok Horovitz nevű osz­tálytársáról, akit óriási szerencse ért, dollárértékben is sokmilliós vagyont örökölt Amerikából. Sür­gősen felkeresem ezt a Horovitzot és beszélgetésünk eredménye az . egész magyar sajtót aztán hosszú ' időn át foglalkoztató szenzáció lesz — határtalan büszkeségemre. Megírom tehát, miszerint 1848- toan Horovitz Herschel. az erdélyi Színét-váralja rabbinusa beállt hon­védnek, majd a cári katonák hadi­foglya lett. Lengyelországba vit­ték, ott megszökött a fogságból, meg sem állt előbb, csak valahol az SZÜKOLY ENDRE: * Riport a riportról Észak-amerikai Egyesült Államok­ban, ahol aztán tovább folytatta eredeti hivatását. József nevű fiá­ból szintén pap lett, csakhogy az anglikán felekezetben és gyors kar­riert futott be, még püspökiké is szentelték. Horovitz József püspök fiatalon dicsőült meg, ám amikor 1888-ban az Űr magához szólította, jelentős készpénzvagyont, de egyetlen egye­nesági örököst sem hagyott itt a si­ralom völgyében. A bankban szé­pen fiadzó pénze a húszas évekre kamatos-kamatokkal már 140 mil­liót tett ki, természetesen dollár értékben. A bank úgy látszik unja már a hatalmas pénzösszeg kezelését és újsághirdetés útján évek óta keresi az örökösöket. Igaz, hogy ilyen hir­detést sem ez a Horovitz, akivel be­szélek, sem a többi soha nem lá­tott, de szóról sízóra idézi vala­mennyi és ahány ilyen nevű ember csak él az ország határán belül, meg kívül, egytől-egyig mind fá­radhatatlanul kutatja eredetét, igyekszik bizonyságot szerezni ró­la, hogy az elhunyt rabbinusnak és fiának, az anglikán püspöknek ro­kona. Folyik a szorgos családfaku- tatás egyházi anyakönyvekben, le­véltárakban a fél világon. Valósá­gos nemzetközi tömegmozgalommá nő a Porovitz-ur kség, hiszen ilyen nevű népes család annyi él, hogy ha valamennyinek minden tagja valóban jogosult lenne a hagyatén- ra, egyre-egyre talán még száz dol­lár sem jutna. S ebből még az örö­kösödési adót is le kellene fizet­ni. Erre azonban nem gondolnak, évekig hadakoznak egymással, né­melyik már-már perhez folyamod­na, amikor végül szertefoszlik a rabbiról, püspökről és vagyonról ke­letkezeti; legenda. Néha-néha ugyan utóbb — csak hallomásból tudom — a második világháború után is — még mindig akadtak Horovitzok, akik hittek benne és ostromra in­dultak az időközben kamatos-kama­taival már mániáiddá növekedett légvár bevételére. Más alkalommal egy kávéház­tulajdonos a rossz üzletmenetről panaszkodva megemlíti előttem, hogy a kávéházak redőnyeit sorba lehúzzák. Elmegyek a kávésak egyesületébe, ott számadatokkal szolgálnak. Budapesten „a kávéhá­zak városában” 1903-ban 427 ezüst­tükrös kávéház volt, alig húsz évvel utóbb pedig mindössze 150. Ifjú barátaim az egyetemi beirat­kozásokról tájékoztatnak. A jogtu­dományi karra annyi a jelentkező, hogy nem jut be valamennyi. Kép­zeljék csak, ugyanakkor azonban nem telik ki ötszáz medikus-gólya sem, sok üres hely marad az elő­adótermek padsoraiban, mert mi vár a fiatal orvosra? Szerencsésnek mondhatja magát, amelyik bekerül valamelyik kórházba fizetéstelen gyakornoknak. Fizetett állásra jó­formán egyik sem számíthat, sza­badfoglalkozás az orvosi pálya. A kezében a diploma, nyisson és ren­dezzen be rendelőt, már ha van rá pénze, és várja korgó gyomorral a betévedő pácienst. Riportot írok aztán ötezer szeren­csétlen munkásról, akik a Török— Magyar Kereskedelmi Rt. csábítá­sára utolsó filléreit azaz fejenként 430 ezer koronát lefizetve elmegy Törökországba, jól fizetett munká­ra. Az itthoni nyomor elől mene­külve odakint azonban még na­gyobb nyomor várja, semmiféle munkához sem jut. Gyalogosan kol­dulja magát hazafelé és lerongyo­lódva érkezik meg. Már amelyik. Itthon pedig a munkanélküliség fo­gadja. Munkám végeztével egy meleg, koranyári hajnalon végigsétálok az Andrássy úton. A Köröndtől a Vá­rosligetig egyetlen pad sem üres. Némelyiken ketten, hárman is al­szanak ülve, fekve. Férfi az első, akit felrázok, hát ez bizony részeg. Néhány lépéssel odébb, a szülők ül­ve, két kisgyerekük pedig a pádon fekve alszik. Felköltöm az apát, ki­kérdezem. Hónapok óta nincs mun­kája, nem tudta megfizetni a lak­bért, kilakoltatták és aludni vala­hol csak kell, ide feküdt, a paloták árnyékába. Fiatal lány a másik pad lakója. Vidéki, munkát keres, ágyra járt, de elfogyott a pénze. Toprongyos tíz­éves gyerek. A szüleiről nem tud, vagy nem akar tudni semmit. Ta­vasz eleje óta koldulgat, ebből él, nincs hová mennie. Ilyen története­ket hallok. Megolvasom az út két oldalán pádon alvókat, kettőszáz­nyolcvanhét a számuk. Megyek to­vább, a Stefánia út padjain is al­szanak, a bokrokból horkolás hal- ük, hálószoba az egész Városliget. Pártállásra való tekintet nélkül minden újság jóformán naponta ír az országot elárasztó nagy nyomo­rúságról. de a pádon alvók dandár­járól eddig még nem írt egyik sem. Segítő szándékkal megírom hát ezt .az utcán heverő témát, megjelenik, kiváltott hatása pedig azután meg­döbbent. Harmadnap főnököm, Noldi bácsi tollbamondását magyaríthatom. Ki - fejti, hogy olyan világvárosban, mint Budapest, tűrhetetlen, ha az utcán alszanak. A rendőrség ezért elmúlt hajnalban razziát rendezett és a közveszélyes munkakerülőket, csavargókat az Andrássy út, meg a Liget padjairól a toloncházba vitte. Engem — őszintén mondom — még mindig bánt .és elkeserít, hogy cikkem nyomán a hatóság efajta tüneti kezeléssel gyógyítja a nyo­mort. Nem toloncházi szálláshoz re­méltem segíteni a hajléktalanokat. Nem is merek egy ideig több ripor­tot írni a nyomorról. Megjelenik ellenben a főkapitány rendelete: az utcán és egyéb köz­területen aludni szigorúan tilos! Következik: Razzia SZEGEDI SZABADTÉRI JÁTÉKOK Spartacus,Borisz Dózsa György, Csínom Palkó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom