Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
6 rt,&* MEGYEI kMfai tip 1971. JÜNIUS 6., VASÄRNAP Botcsinálta bölcsek Szentpétervárról Szentendrére 192 ESZTENDŐ ALATT Az elmúlt két évad igazolta a Szentendrei Teátrum létjogosultságát. Nemcsak beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hanem meszemenően eleget tett annak a várakozásnak is, amellyel a régi magyar drámák feltámasztásának színháztörténeti fórumát adta meg. Most a nyári szezonban, június 26-tól kezdődően tizenegy alkalommal két újabb, minden bizonnyal nagy tetszést arató darabot láthat majd a közönség Szentendre főterén. Az egy estét betöltő két mű, a Szűzeség Acél-Tüköré és a Botcsinálta bölcsek közül az utóbbi, újból a magyar színháztörténet kezdő lépéseit idézi. Magyarított Paisiello Ugyanis negyed évvel a Pikko herceg és Jutka Perzsi ősbemutatója után, 1793. szeptemberében került színre Pesten az első, magyar nyelven játszott olasz vígopera, Giovanni Paisiello I filosofi im„VASUTAS" GÓLYÁK A Szigetvárt és Kaposvárt összekötő zselici vasútvonal egyik kis állomásán — Mozsgó-Szulimán- ban — gólyacsaláddal gyarapodott a MÁV. Az iitiíieini gólyaházaspár, fittyet hányva a környék fészkelésre kiválóan alkalmas, nyugalmas és kényelmes fáira, kéményeire, tornyaira, a vasút területén építette fel otthonát. Az állomás melletti vasúti rakodón álló ketties-óittamyosz- lop tetejére helyezték fészküket, amelyben nemrég három kis fióka kelt ki. A helybeli vasutasok tréfás megállapítása szerint a gólyák remekül ismertje a menetrendet, mert valahányszor vonatot várnak az állomásra, beszüntetik repüléseiket. maginari című remekműve. Az Európa szinte valamennyi operaházában sikerrel előadott dalművet az olasz komponista eredetileg az orosz cári udvar megrendelésére írta, s Szent- pétervárott 1779-ben mutatták be. Az ezután következő negyedszázad alatt 15 városban olaszul, 20 városban németül, másik 10 városban pedig orosz, francia, lengyel, dán és magyar nyelven előadott vígoperáról az olasz zeneesztéták úgy emlékeznek meg, hogy ez Pai- siellónak egyik legjelentősebb műve, a vígopera költői alkotása, olyan zenei remek, mint Cimarosa Titkos házassága. A hazai őbemutatón csak részben énekelték a vígoperát, szövegének recitativóit prózai rövidítésben deklamálták. Az előadásnak azonban ebben a formájában is úttörő jelentősége volt, mert a magyar szín- társulatot főleg zenés darabok kecsegtethették eredménnyel, a német színházzal vívott versengésben. A pesti „delectáns actorok” viszont kitűnő érzékről tettek tanúságot a darab választásával, minthogy az első olasz opera magyarítására olyan művet emeltek ki, amelynek zenei értékét két évszázad hitelesítette, s szövege máig sem fakult meg. Vezérkönyv — a fényképmásolatról A hazad ősbemutató után 178 évvel Szentendrén bemutatásra kerülő opera vezérkönyve a velencei Marciana könyvtárban megtalált eredeti partitúra fényképmásolatáról készült. Üj, teljes fordítást kiváló operaénekeseink szólaltatják meg, s a Teátrum közönsége csaknem két évszázaddal a hazai ősbemutató után hiánytalanul élvezheti a korszerű átültetésben, a Botcsinálta bölcsek címre keresztelt vibrálván mulatságos, csipkelődő, helyenként bájosan érzelmes vígopera életkedvét, szatirikus derűjét Csárdáskirálynő — filmen Magyar—NSZK koprodukcióban filmet forgat a Csárdáskirálynőből Szinetár Miklós. A film magyar, német és angol változatban készül. Főszereplői: La tinó vies Zoltán, Psota Irén, Htiszti Péter (a képen). Az operatőr: Bíró Miklós. Ötvenmillió méter szintetikus aratózsineg A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalat szegedi gyára eleget tett az AGROTRÖSZT rendelésének: 500 tonna kévekötő zsineget szállított. Ez a zsineg viszonylag drága, trópusokon termő százéiból készült. A gyárban eredményes kísérleteket folytattak ennek az anyagnak szintetikus műanyaggal történő helyettesítésére. Próbaképpen a műanyagszalmához hasonló, de rostosí- tott műanyagfóliából sodortak zsineget, s azt a Komáromi Állami Gazdaságban próbálták ki, sikerrel. Ennek alapján az idén már csaknem 100 tonna műanyagzsineget gyártottak. Ez körülbelül ötvenmillió méter aratózsinegnek felel meg. ' P- __ Budapest és Erd-Parkváros halárában Ötvenezer éves település OROSZLÁN, PÁRDUC, HIÉNA AZ ÁLLATŐSLAKÓK SORÁBAN Neandervölgyi korabeli lelőhelyet tártak fél az elmúlt idő. szakban a kutatók Budapest és Erd-Parkváros határában. Ez az eddig ismert legrégibb emberi település a főváros közelében: éppen ötvenezer éves. A hiteles „életkort” nem becslések, hanem az egyik legkorszerűbb eljárás, az úgynevezett radiokarbon-vizsgálatok alapján állapították meg a szakemberek. A leletek alapján ötvenezer éves zoológiái következtetések vonhatók le, s megelevenedik a kor „étlapja” is: vajon mit fogyasztottak őseink? Ugyanis szinte valamennyi állatcsont vadászat eredményeként került a föld melyébe. Kiderült: az érdi fennsík vadban nagyon gazdag volt. Elsősorban barlangi medve került a vadásztanyára, méghozzá tetemes mennyiségben. De itt élt a gyapjas orrszarvú, a jégkori vadló és szamár is. Négyféle szarvasfajtára bukkantak, köztük előkerültek az óriás gím csontjai is. A mammut ekkor még ritkábban fordult elő, csak később vált gyakorivá nálunk. Megtalálható azonban az oroszlán, a párduc, gyakori volt a farkas s a hiéna is. Együttvéve harminckét állatfaj fordult elő — sarkköri rókától a mamutig. A megállapítások szerint a vadászat főleg ősszel és tavasszal folyt. Az ősember élelmiszerraktárának hajdani leleteiből arra is fény derült, hogy Az eszéki horvát Nápszín- i ház kezdeményezésére ezen,- | túl minden, nyáron magren- . dezik a nemzetközi kamaraopera- és balettannálét a Dráva-partá városiban. A tavalyi fesztiválon magyar együttes még nem vetít részt, az idei — második anná- lén a pécsi Nemzeti Színház képviseli hazánkat. A pécsi balett- és operaegyüttes szombaton három autóbusz- szal elutazott! Eszékre, ahol 42 fajta — többnyire kvar- citból és ökölnyi kavicsokból hasított, kiélezett — kőszerszámukkal mesterien értettek az elejtett állatok bőrének feldolgozásához is. A leletek további feldolgozása még sok érdekes dologra deríthet fényt az „ős Pest megyeiek” életmódjával kapcsolatban. ma este lépnek fel a magyar művészek. Fél éve halt ki a zselici Gyűrűfű község. 1970. novem„KENYESEK“ A MAGYAR CSEMEGESZŐLŐK Űjabb igénnyel jelentkeznek a hazai csemegeszőlötermesz- tők: a minőség javítása, a fajtaválaszték bővítése mellett, rezisztens fajták nemesítését sürgetik. A magyar étkezési szőlőfajták ugyanis kevésbé alkalmazkodnak a szélsőséges időjáráshoz, fogékonyak a fertőző betegségekre. A szakemberek körében felmerült a kérdés: a hazai viszonyok között érdemes-e foglalkozni a csemegeszőlő nagyüzemi termesztésével? A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Mathdász telepének csemegeszőlő-neme- sítői a köztermesztés gondjain segítve, gyorsított eljárással keresik a kívánt tulajdonságokkal rendelkező hibrideket. A megoldásra garancia eddigi tevékenységük. A telepről az utóbbi nehány év alatt négy új fajta került a nagyüzei ültetvényekre, amelyek jól illeszkedtek az étkezési szőlő érési rendjébe. bér 28-án költözött el a faluból az utolsó család és ezzel véglegesen elnémult a több mint hatszáz éves település. Eszéki vendégjáték Máig sem döntöttek az „elnémult falu" sorsáról HÉTVÉGEKEN BENÉPESÜL GYÜRÜFŰ (6.) A színésznő csókja ' Akkoriban, a húszas évek legelején, amikor a pályámat elkezdtem, a háború utáni papírhiány miatt a szűkre szabott terjedelemmel megjelenő lapok hasábjain, szinte aránytalanul sok helyet foglalt el az úgynevezett egyéni akciókról szóló tudósítás, holott a konszolidáció jelszavát hangoztató Bethlen István, 1921. áprilisában csak azután vette kezébe a kormányrudat, hogy elődje, gróf Teleki Pál, a különítményeket feloszlatta. Erre pedig közvetlenül az adott okot, hogy — ejnye, ejnye, azért rendőrt gyilkolni rhégsem szabad! — a Britannia Szállóban tanyázó tisztek egy éjszaka az Aradi utca sarkán agyonlőtték Soltra András rendőrt. Persze, „nem ok nélkül”, hiszen — amint fennhangon kiáltozták: ez a büdös paraszt — az igazoltatással egybekötött zsidóverést látva csendre és rendre intette őket, a tiszt urakat. A kegyetlenkedésekben, gyilkosságokban, sőt fosztogatásokban is nagy hírnevet szerzett két különítmény a báró Ostenburgé és Prónayé viszont hónapok óta a nemzeti hadsereg vagy a magyar királyi csendőrség szerves részeként, hol vadászzászlóalj, hol csendőrtairtalék- zászlóalj elnevezéssel működik. Vagyis nem különítmény, nem is lehet feloszlatni, ha egyszer a legá- P . fegyveres erőhöz tartozik. Tehát tovább különítménykedhet mind a kettő. Az igazság mégis az, hogy ezekben az években Budapesten már egyik sem hallat sokat magáról, örökükbe az Ébredő Magyarok Egyesülete és a Turul, meg a Hungária Bajtársi Szövetség lép. He- ' lvettük ezek tagjai ütnek le, lőnek agyon jámbor, fegyvertelen polgárokat az utcán, majd jelentős újításként divatba hozzák a bombát is. Robbantanak az Erzsébetvárosi Körben, a Club Kávéházban, a zsinagógában, egyszóval éppen elég munkát adnak az újságíróknak és a rendőrségnek. Tekintve, hogy a rendőrség csaknem minden esetben kinyomozza és letartóztatja a tetteseket, módunk van közölni a nevüket is. A mindig horogra kerülő „bombás” Márffyét, a lövöldöző Illy Lászlóét, a három Kovács fiúét például. De egy-két nap múlva azt is közölhetjük, hogy szabadon bocsátják őket. Távolról sem kell azt hinni, hogy a rendőrség, főleg a tisztviselő kar, teljesen mentes a terroristák iránti szimpátiától, de, mert bűnt követtek el, gépiesen eljár velük szemben. Viszont az sem szabad feltételezni, hogy az ügyészség minden egyes tagja lelkes híve a rendibontó szervezeteknek. Az ügyészt azonban az igazságügy-miniszter utasíthatja, és ezekben az ügyekben meg is teszi. Már hogyne, amikor a kormányzó még mindig patrónúsa a „felelőtlen elemeknek”, külön sen az ifjúságnak, az Alma Materben is verekedő egyetemi hallgatóknak. A diákok, azaz bocsánat, a bajtársak, már tudniillik a német mintára szervezett szövetségek tányérsapkásai, egyébként újabban kultúrával is foglalkoznak. Beleszólnak például a Nemzeti Színház műsorába. Szavuk néhány novemberi napon, délelőtt vagy délután felhal- latszik a Nagykörút sarkáról a szerkesztőségbe. Zajongásukra mindjárt az első alkalommal lemegyek, megnézem, miért tüntetnek. Ott futkározik a Nemzeti körül vagy 150 fiú, követelésük: ne adják elő II. Lajost, a zsidó Szomory darabját. Szomory Dezső közeli kapcsolatban áll Az Újsággal, Emil öcs- cse a színházi rovat vezetője. Nekem a színházzal semmi dolgom, de ezekről a tüntetésekről írnom kell. A színház különben engem csak a nézőtér felől érdekel, a színpad szép illúzióit ne rontsa meg szememben semmi, nem akarok a kulisszák mögé látni soha. S a Pletykálkodásra, Szomory Emil vasárnapi rovata formájában sem vagyok kíváncsi. Minek tudni a művész magánéletéről? Már akkor is jól sejtem különben. hogy a közhiedelem ellenére a színésznők között legalább annyi a tisztességes úriasszony, mint a tisztességes úriasszonyok között a — színésznő. Néhai barátom és egykor Az Újság szerkesztőségében gyakornok- társam, Kellér Andor, Szomory Dezsőről szóló „író a toronyban” című csodálatosan szép könyvében, nem éppen hízelgőén emlékezik meg Szomory Emilről, nem tartja jó újságírónak. Ellentmondók neki. Erna bácsitól kaptam mindjárt az első héten az egyetlen elméleti, szakmai útmutatást. — Fiam, jegyezd meg magadnak, soha se írj le hazugságot, olyan érdekeset te ki nem találhatsz, mint amilyen érdekeset az élet — így szól hozzám minden ok nélkül, pusztán csak tanító célzattal, és ezt a mondatát máig megjegyeztem. Tanításáért pedig már akkor hálát éreztem iránta, és ezért aztán, amikor 1922. január 18-án, este szobája nyitott ajtaja előtt elmenőben kiszól, behív, sietek ugyan, mégis készségesen belépek. Szomory Dezső van nála. — Tennél a bátyámnak egy kis szívességet? Már hogyne. Akkor hát menjek át a Nemzetibe, és vigyek a Magyar Színház holnap délelőtti főpróbájára szóló két jegyet Jászai Marinak. Szomory Dezső három jegyet ad, a harmadikra azt mondja: — Ez az öné. Szolgálatomért boldogan fogadom el ezt a borravalót. A II. Lajost átvitték a Magyar Színházba, főpróbán még sohasem voltam, ott nézhetem meg. Nem is emlékszem ezen az egy alkalmon kívül, máskor is bementem-e a kiskapun keresztül a Nemzeti Színházba. Mondom most a portásnak, ki és mi vagyok, s hogy Jászai művésznőt keresem. — A színpadon van — feleli, mire egyenesen oda is tartanék, csak tudnám az utat. Megyek a keskeny lépcsőn felfelé, fordulok jobbra-bal- ra, és egyszer csak deszkák, gerendái! rengetegében bóklászok. Sisakos tűzoltó áll egy oszlop mellett, rám se hederít, elmélyülten figyel egy dörgő, mély hangra, a legnagyobb tragika, Jászai Mari hangjára. Felém pedig egy mérges hang sziszeg: — Vigyázzon, mindjárt rálép a színre! Mit akar itt ?! — Megmondom, karon ragad, hátrább vonszol, megállít, várjak itt, ezen a helyen. Még most is elönt a verejték, arra gondolva, mi lett volna, ha a görög királyi udvarban bársonygalléros, fekete télikabátban, kotarnus helyett félre taposott sarkú, nyűtt cipőben én is megjelenek. Elektrát adják, most is Jászaié a címszerep. Jön is már a színpadról, egyenesen felém, de mintha a kulisszák mögött fúriát alakítania, rámrivall: — Mit akar tőlem?! Ijedtemben csak nyújtom a két jegyet neki és hebegek, ő pedig mo- rolyogva nézi a két pici, rózsaszínű papírszeletet. Mindenki tudja, még én is, évekkel előbb, milyen nagy volt a szerelem közte és . Szomory Dezső között. — Köszönöm, nagyon köszönöm — rebegi hangot váltva, átölel, és kittétől is megcsókolja az arcomat. Életemben Jászai Marin kívül más színésznőtől csókot nem kaptam. ' ár, ez a csók sem nekem szólt, büszke vagyok rá nagyon. Még mindig. (Következik: A téma az utcán hever.) Az elnéptelenedett faluban szemmelláthatóan megkezdődött a lassú, feltartóztathatatlan pusztulás. Egyetlen utcájában a középen méteres árkot vájt a dombokról lezúduló esővíz. A vályogházak falai megrepedeztek, a tetőcserepek összetöredeztek és a kémények megroggyantak. A környező erdők-mezők vadon élő állatai lassan-lassan behúzódnak az ember nélküli faluba. A kertek alatt rókák ólálkodnak, az utca porában fácánok fürdőznek. Csupán a hét végén népesedik be ismét Gyűrűfű: szombaton és vasárnap kirándulók sokasága keresi fel az „elnémult falut”. Sokan — főleg városiak — azzal a céllal keresik fel Gyűrűfűt, hogy az elhagyott házakban és udvarokban lakásuk díszítésére alkalmas „népi” használati tárgyakat, eszközöket keressenek. Ami Gyűrűfű további sorsát illeti, máig sincs döntés, annak ellenére, hogy itthon és külföldön sokan érdeklődtek a falu megvétele iránt. A legtöbb probléma az út hiánya, út nélkül továbbra sem lenne életképes a hely. Budapest XI. kerülete ifjúsági és gyermektábort szeretne kialakítani a vadregényes zselici tájon. Az eszperantisták elgondolása: nemzetközi „eszperantó falu” létrehozása Gyűrűfűn. A község alatti völgyben egyébként körülbelül negyvenholdas víztároló építését tervezi az abafai Petőfi Tsz. A szép mesterséges tó bizonyára még csak növeli Gyűrűfű vonzerejét. SZOKOLY ENDRE; Riport a riportról
