Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-01 / 127. szám

1971. JÚNIUS 1., KEDD "“'Z/fíriap 3 Tovább kell lépni... Munkások és — az üzemi demokráciáról (A cüvJfe első részét lapunk előző számában közöltük.) ! Találomra nyitok be a 723- as műhelybe, a keret-szerei­débe. Itt készülnek a távbe­szélőhál ázat erősítő berende­zései. A műhely — nagyjából — három részre tagozódik: a kábelkorbács csoportra, a mechanikai csoportra és a forrasztókra. A mechanikai csoport tagjai 1968-ben meg­alakították az Osztapenko brigádot, és elnyerték a szo­cialista címet. Vezetőjük, Ara­di István a törzsgyárból ke­rült a gyáregységbe, s ma is Pestről jár ki dolgozni. A közlekedéssel — úgymond — elégedett, hanem az anyagel­látással !... — Május az első hónap az idén, amikor végre zavarta­lanul dolgozhatunk. Márpedig az ácsorgás nemcsak idegesí­tő, hanem zsebre is megy. Mi csoportteljesítményhez kö­tött órabérben dolgozunk, nem mindegy tehát, hogy mennyit és milyen ütemben! — A normát, Aradi szaki, azt mondja el! — bíztatják a brigádbeliek. — Az a másik sérelmünk — bólint a brigádvezető. — Tudja, hogy tavaly, a profil­változás miatt zűrös volt az esztendő: a telefon gyártás Nagykátára került, az otta­niakat itt kellett betanítani, közben saját dolgozóinkat át kellett képezni az átviteltech­nikai berendezések gyártásá­ra; aztán Nagykátán elcsú­szott az üzem műszaki átadá­sa, emiatt itt is csúsztunk, egyszóval, veszélybe került az éves terv. A gyáregység veze­tői felszabadítottak mindent, hogy a terv meglegyen: nor­mát, túlórakeretet, teljesít­ményhatárt. Szó se róla, meg­ugrottak a teljesítmények, nem volt ritka a 130—160 százalék. Igaz, hogy a szó szoros értelmében éjjel-nap­pal, s vasárnap is dolgoztunk. Mi kérdeztük is: nem lesz ebből baj, vagy legalábbis normarendezés? Azt felelték, semmiképpen. Erre mi tör­tént? Márciusban bejelentet­ték, hogy április 1-től norma- karbantartást hajtanak végre, a 723-as műhelynek ennyi meg ennyi normaórát kell megtakarítani. Vita nincs, legfeljebb ahhoz szóljunk hozzá, hogyan teljesítjük az új normát. — Azt is tegye hozzá — szól közbe a szakszervezeti bizottság titkára —, hogy a szakszervezet kimondta: a normakarbantartást csakis a bérfejlesztéssel egyidőben en­gedi végrehajtani. Meg azt is, hogy két éve nem volt rende­zés, s a normák már lazák voltak. Aztán a bérfejlesztés realizálása elhúzódott, ezért a normakarbantartás is csak május elsejei hatállyal lépett érvénybe. • — Az igen, érvénybe lé­pett; hát a bérfejlesztés, hol mamát? — Aradi István vá­rakozóan néz az szb titkárá­ra. ; Vízi Róbert nekem válaszol: : — A vállalat igazgatói ta­nácsa mintegy 30 ezer nor­maóra megtakarítást irányzott elő a bugyi gyáregységben. Egyben úgy döntött, hogy az évi bérfejlesztésen felül, a normakarbantartásból szár­mazó megtakarítás 0,35 szá­zalékát visszaadja béremelés­re. Ezt az utóbbit — szemé­lyenként és óránként 4 fillért jelentett volna — a kategória­bérek emelésére fordította a gyáregység vezetősége. — Vagyis, ismét csak a be­tanított munkások bére emel­kedett — fejezi be az okfej­tést Petrov Péter, a mechani­kai csoport vezetője. — A mi műhelyünkben például a for­rasztok 30 fillért kaptak, a szakmunkások semmit. Kovács Gyula művezető ve­szi át a szót: — Amikor szóbakerült a normarendezés, az is elhang­zott: természetesen a keresete senkinek mm csökkenhet. Aztán mi történt? A mi mű­helyünkben kb. hatvan dol­gozónak összesen 11120 nor­maórát kell megtakarítania az idén, változatlan műszaki­technológiai feltételek mel­lett. A szakmunkások a bér- fejlesztésből nem kaptak, a 0,35 százalékból úgyszintén; akikor hogyan lehet itt bizto­sítani, hogy a keresetük ne csökkenjen? Komáromi Lajos gyáregy­ségvezető — akinek megis­métlem a műhelybeliek kér­dését — jegyzőkönyvet tesz elém: a legutóbbi — május 11—14-i termelési tanácsko­zások hiteles krónikáit. Ki­keresem közülük a 723-as műhelyét. Feltűnően sok volt a hozzászólás. A legtöbben a korábbi hónapokban tapasz­talt anyag- és alkatrészhi­ányt emlegették. Volt, aki az üzemi koszt minőségi romlá­sát tette szóvá, s olyan is, aki a szociális helyiségek fo­gyatékosságait. Legalul, a lap alján az Osztapenko szocia­lista brigád tagjainak mun­kaverseny felajánlását olva - som: vállalják, hogy a mű­hely I. félévi tervét — az anyagellátás zavartalanságá­tól függően — 3—4 százalék- luil túlteljesítik. — Gondolja, hogy vállalták volna, ha az új norma telje­síthetetlen lenne? — ezt meg a gyáregységvezető kérdezi. Gondolom: nem. Am a munkások sem ezt vitatták, hanem azt, hogy mi lesz a ke­resetükkel? — Kétségtelen, hogy visz- szásságok vannak a bérezés­ben — ismeri el a gyáregy­ségvezető. — Ezek éppúgy sürgetik az önelszámolás be­vezetését, mint a termelés különböző problémái. Az igaz­gató tanács elfogadta a dön­tést a gyáregységek önelszá­molásáról. Ez azonban alapos közgazdasági elemzést, szám­talan kooperációs és termelés- szervezési intézkedést igényel, ezért csak 1972 végére fejező­dik be. Utamat ott végzem, ahol elkezdtem: a szakszervezeti bizottságnál. Vízi Róbert így summázza a beszélgetést: — Nálunk megvannak az üzemi demokrácia szükséges fórumai. Most az a feladat, hogy tartalommal töltsük meg ezeket. Vannak termelési ta­nácskozások, de még nem látják el jól szerepüket. Van gyáregységvezetői tanácsunk, ám mindmáig tervszerűtlenül, ad hoc működik. így aztán tagjainak sem idejük, sem módjuk nincs az alapos fel­készülésre. Pedig olyan lé­nyeges kérdéseket kellene megvitatnunk, mint a terme­lékenység emelésének módja, az improduktív alkalmazotti létszám csökkentése; ki kelle­ne végre dolgozni a gyáregy­ség bérfejlesztési koncepcióit, a hosszabb távra szóló káder­fejlesztési tervet. Vannak brigádvezetői tanácskozása­ink, de még rendszertelenek, s az ott elhangzott tájékozta­tás sem kellően alapos. Van­nak műszaki konferenciák, ahol azonban több szó esik a külső nehézségekről, mint a belső feladatokról, a kooperá­ciós partnerek hibáiról, mint a saját mulasztásainkról. — Az utóbbi hónapokban sok helyes kezdeményezés történt a központban is, gyár­egységünkben is. Most már tovább kell lépnünk; olyan légkört kívánunk a gyáregy­ségben, ahol a gazdasági ve­zetés törődik a dolgozók munkakészségével, egészségi állapotukkal; javaslataikat fi­gyelembe veszi, és döntései minden esetben találkoznak a dolgozók igazságérzetével. Nyíri Éva Zoméncozógép Kairónak? - Félmillió oiajkóiyha? Mi volt a BNV haszna? Egy nő lép be a tárgyalóba. Átadja névjegyét: Zofia Da- rowska, a varsói Polimpextől. Ajánlatot kér a szigethalmi olajégők valamennyi típusára — pákkemencéket akarnak ve­lük fűteni. A Pest-vidéki Gép­gyár szakemberei átadnak egy halom prospektust. Hétfő dél van. Változatlanul nagy az ér­deklődés, de sok kérdés függő­ben marad — sok partner kö­zött. Majd az idő eldönti: üzlet lesz-e a tárgyalásból? Salah Mahmoud Azmi pél­dául modern zománcozógé­pek iránt érdeklődött, a kairói zománcüzemek elavult gép­parkját akarják felújítani. Ok­tóberben folytatják a tárgyalá­sokat. S hogy érdemes-e kiállí­tani? Kocsenda Miklós, a rek­lám- és propagandaosz'cály ve­zetője: — Bőven megtérül az a 200 ezer forint, amit a PG fizetett a kiállítási területért. Kiderült, hogy nemcsak a közfogyasztók, hanem a műszaki szakemberek sem ismerik eléggé olajégőink felhasználási lehetőségeit. Hasznos felvilágosító munkát végeztünk, kicsit szószólói is voltunk a kormányprogram­nak, a korszerű fűtésre való áttérésnek. Érthető a nagy ér­deklődés: mindenki szeretne szakítani a fával, szénnel, s olajjal tüzelni a kazánokban. Ezért szakmai tanácsadást tar­tottunk, gondolom, mindenki hasznára. A szemközti tárgyalóban Sántha Gyula, a Mechanikai Művek kereskedelmi igazgató­ja fogad. Ritka, kétpercnyi „szünet”, amikor nincsenek szakmai vendégek. Érdemes volt? — Feltétlenül. Mód nyílott arra, hogy va­lamennyi vevőnkkel talál­kozzunk, egyeztessük álláspontunkat:, s felmérjük a várható igénye­ket. összes gyártmányunkat — több évre — előre eladtuk. Fá­zisjavító kondenzátorainknak több mint felét Lengyelország­ba exportáljuk. Tárgyaltunk NSZK-beli és olasz cégekkel: Nem helyettük dönteni Mi a teendője a járási hivatalnak A helyi közigazgatásnak, a községi tanácsoknak nagyobb önállóságot adni: időszerű fel­adat. Tudták ezt az ország ve­zetői, ezért követte a gondo­latot: a rendelet. De minden megalapozott, az ország fej­lődését elősegíteni akaró ren­delet annyit ér, amennyit ab­ból végrehajtanak. Végrehaj­tanak, de nemcsak formáli­san, hanem a rendelet belső, ki nem mondott, ám mégis benne élő szellemének megfe­lelően. A szentendrei járási hivatal elnöki szobája csendes, pati­nás, visszafogottan kényel­mes. Ízléses, de nem hivalko­dó bútorok. Az elnökre várva az jutott eszembe, hogy egy ilyen hivatali szobában jó le­het dolgozni, atmoszférája van. Véleményem szerint a hivatali szoba és tulajdono­sa között összefüggésnek kell lennie. Csendes, szerény em­ber lehet az elnök — gondol­tam magamban, s találkozá­sunk után nem csalódtam, véleményem nem változott. Dr. , Korsós László, a szent­endrei járási hivatal elnöke jó közigazgatási érzékkel megál­dott ember, akinek jó hallású füle és éles szeme van: meg­hallja, amit a hivatalon kívül beszélnek, meglátia, ami kint, a területen történik. Első kérdésem: % Mi a különbség a volt já­rási tanács és a jelenlegi járá­si hivatal között? — Sok — hangzik a válasz. — Munkánk nagyon sok for­mális része megszűnt, viszont növekedett a személyhez kö­tött teendők száma. Azelőtt például, a járási tanács ide­jén, a legtöbb engedély ügy­ben csak a járási tanács vb- ülése hozhatott határozatot. Ez pedig azt jelentette, hogy elő kellett készíteni az ülést, ösz- sze kellett hívni a tagokat, és így tovább... Most viszont egy mellékági üzem engedélyki­adását a járási hivatal mező- gazdasági és élelmezési osz­tály egyik dolgozója vagy vezetője adhatja ki, vagy, ha indokolt, tagadhatja meg. • Mik a legfontosabb teen­dői a járási hivatalnak? — Talán a koordinációs munka. Ma például a Visegrá­di Községi Tanács tárgyal a falu csatornázásáról. A terv végrehajtásához természete­sen pénz kell, sokkal több, mint amennyivel a községi ta­nács rendelkezik. Itt lép köz­be a járási hivatal, segíti a községi tanácsot, hogy prog­ramja megvalósításához part­nereket találjon. Visegrádon sok intézménynek van üdü­lője, a csatornázás pedig kö­zös érdek. Ezeket az egy irányba haladó érdekeket akarjuk egyesíteni. Egyszó­val „pénzt akarunk csinálni” a tervek megvalósításához a partnerek bevonásával. 0 Miért húzta ön alá, kü­lönös nyomatokkal a községi tanácsok jogait? — Mert a járási hivatal nem akar a községek helyett dön­teni, ez nem is feladata; de segíteni, jó elgondolásokat tá­mogatni, közös érdekeket ösz- szehangolni — ezt viszont akarjuk. Ez feladatunk is. A beszélgetés után az ódon utcákon ballagva egy hason­lat jutott az eszembe: a járási hivatal a hegy csúcsán van, belátja az egész területet, míg a községek a hegyoldalon van­nak, s csak a maguk terüle­tét szemlélik. Nyilvánvaló, aki többet lát, többet is tud, s úgy gondolom, ez a járási hivatal munkájának az alapja. Aztán arra is gondoltam, hogy a szentendrei járás fekvése miatt speciális elbírálást ér­demelne. A járási tanácsnak 52 alkalmazottja volt, s ma harmincötén dolgoznak a já­rási hivatalnál. Nincs függet­lenített elnökhelyettes. K. I. licencet, szerszámolcat vennénk tőlük, s közösen értékesítenénk az olajkályhákat. Június végén folytatjuk a tárgyalásokat. Az MM eddig is igyekezett bővíteni a választékot: nem­sokára már 11 féle olajkályha között válogathatnak a vevők. Megvitatták azt is: milyen le­gyen a színösszetétel, a luxus- kivitelűek aránya, legyen-e benne hőfokszabályozó? S hogy lesz-e elegendő? Most még kevesebbet gyártanak, 1 mint amennyi kellene. De el - í készült a fejlesztési terv: évi I 300 ezerről félmillióra növel­nék a darabszámot. Ehhez ál­lami segítség, hitel kellene. A terv sorsáról ma dönte­nek egy minisztériumi ta­nácskozáson. Tehát: nem minden a vásár, de így is hasznos volt a BNV, mint ez a két példa is mutat­ja. Sok Pest megyei vállalat mondhatná el ugyanezt. Paládi József Óriás harcsa A Budapesten — augusztusban — megnyíló Vadászati Világkiállításon sokféle vadpreparátum látható majd. Elkészült egy óriás harcsa — ISO cm — preparált példánya is. Család, munka, háztartás Az asszonyok helyzetéről tárgyalt az SZMT nőbizottsága Ülést tartott tegnap a Szak- szervezetek Pest megyei Taná­csának nőbizottsága. A részt­vevők megvitatták a nők helyzetét, a kormány, vala­mint a SZOT határozata vég­rehajtásának tapasztalatait. A jelenlevők megállapítot­ták, hogy a női egyenjogú­ságnak ma még szemléletbeli akadályai is vannak. A nő anyagi funkciójának téves értelmezése pél­dául gátolja a nő fejlő­dését. Találkozhatunk olyan véle­ménnyel is, hogy anya csak akkor lehet igazán valaki, ha nem dolgozik. Aki ezt vallja, nem Ismeri fel, hogy nem az­zal segítünk, ha visszahelyez­zük az anyát a családba, ha­nem azzal, ha megszüntetjük a munka robot jellegét. A fel­mérések szerint még a textil­üzemekben is azt mondták az asszonyok: akkor sem marad­nának otthon, ha férjük meg­kapná az ő fizetésüket. Ügy kell megoldani a nők foglal­koztatását, hogy háztartási munkájuk, a második műszak csökkenjen s akkor marad idejük a családra is. A nők helyzetével foglal­kozó határozatok nyomán mindenütt megalakultak a nő­bizottságok és intézkedési tervek születtek helyzetük könnyítésére. Sokat tettek az egyenlő bérezés elvének ér­vényesítéséért, bár egyes szakmákban — va­sas, helyi ipar, kereske­delem — még mindig jel­lemző az igazságtalan megkülönböztetés. Pest megyében kétezer egye­dülálló szülő van és három­ezer a három- vagy ennél több gyermekes családok száma. A vállalatok megvizsgálták kö­rülményeiket: jutalom- és pótszabadságokkal, évi egy­szeri-kétszeri rendkívüli se­gélyekkel igyekeznek segí­teni. Keresik a módját az éj­szakai műszakok megszünte­tésének, csökkentésének Is. A tapasztalatok szerint a gyermekgondozási segélyt ál­talában az ezerötszáz forint alatti keresettel rendelkezők veszik igénybe. Az ismételt munkába állásnak sokszor akadálya a gyermekintézmé­nyek hiánya. A nagyobb üze­mek jó példával járnak elöl, amikor anyagilag hozzájárul­nak a közsági óvoda- és böl­csődeépítésekhez. A nőbizottság több javas­latot fogadott el, amelyeket felterjeszt az ille­tékesekhez. Például: vizsgál­ják meg a különböző munka­helyeken az otthon dolgozók üzemének kialakítási lehető­ségét, a Mechanikai Művek példájára; kapjanak kedvez­ményes építési kölcsönt az egészségügyi dolgozók is; ve­zessék be az ötnapos iskola- hetet és létesítsenek minél több családos üdülőt. Az SZMT vezetői a megyei főügyészségen A szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsának titkárai dr. Dobi Ferenc vezetésével láto­gatást tettek a megyei fő­ügyészségen. Dr. Bozóki Ist­ván megyei főügyésszel, ár. Zalka Károllyal, a megyei bí­róság vezetőjével és dr. Ha- danits Gyula megyei főügyész­helyettessel megbeszélést foly­tattak a törvényességről, a kollektív szerződésekről, a nők és az ifjúságra vonatkozó rendeletek végrehajtása terén meglevő közös feladatokról, valamint a munkavédelmi és munkajogi kérdésekről. Megtárgyalták és egyeztet­ték azokat a feladatokat, amelyek a fentiekkel kap­csolatban az igazságügyi szer­vekre és a szakszervezetekre hárulnak. A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom