Pest Megyi Hírlap, 1971. június (15. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-15 / 139. szám
2 hírlap 1971. JŰNIÜS 15., KEDD i oks&k a vi I oltsuk a léidre és káderének munkájában, azoknak a feladatoknak a megoldása érdekében, amelyeknek célja a nép jólétének emelése." A választási kampány és a szovjet hatalom helyi képviselőire esett sokmillió szavazat ennek a belpolitikai programnak, valamint a szovjet külpolitika következetes irányvonalának, a békének szólt. Ezért elmondhatjuk, hogy a korszerű tudomány és technika képviselőjén, a Szaljuton, az űrt benépesítő tudóssereg első képviselői — csakúgy, mint a szovjet államipolgárok milliói, a szó szoros és átvitt értelmében is földünkre szavaztak. A #>(Iffo/{Ofí ésstt k k elet re larí > A Lunohod—1 szovjet önjáró holdkutató berendezéssel június 9-től 11-ig rádiókapcsolatot létesítettek. A holdkocsi folytatta mozgását északkeleti irányban és ez ,idő alatt körülbelül 700 métert tett meg a Hold felszínén. lA Lunohod telefotometrikus képeket közölt a Hold felszí- péről. A Nap nagy emelkedési szöge miatt a Lunohod június 12-én és 13-án nem végzett mozgásokat. A Luno- hod—1 önjáró berendezés június 14-re virradó éjjel ismét megindult. A legutóbb létesített rádiókapcsolat ideje alatt több mint 200 métert tett meg. A Lunohod összes berendezése szabályszerűen működik. Szaljut-kíscrlct — repülőgépekkel Négy év a mérlegen Nagyfontosságú esemény kezdődik héttón az NDK fővárosában, Berlinben. Összeül a Német Szocialista Egységpárt nyolcadik kongresszusa, hogy megvonja a párt 1967 áprilisában megtartott hetedik kongresszusa óta eltelt időszak méri legét és megszabja a következő esztendők feladatait. A NSZEP nagy sikerekről számolhat majd be bel- és külpolitikai síkon egyaránt. Azok az eredmények, amelyeket a párt vezetésével a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiségiek, valamennyi dolgozó a VII. kongresszus óta elért, hozzájárultak ahhoz, hogy megerősítsék az ország anyagi alapjait és tovább növeljék az NDK. a német munkás-paraszt állam nemzetközi tekintélyét Az 1966—70-es ötéves terv sikeres teljesítése nagymértékben megerősítette az ország szocialista gazdaságát és megteremtette a munka- és életkörülmények jelentős fejlesztésének előfeltételeit. A nemzeti jövedelem öt év alatt évi 84 milliárd márkáról 108 milliárd márkára növekedett. Az ipari termelés 37 százalékos emelkedését 95 százalékban a termelékenység fokozásával érték el. A mezőgazdaságban különösen az állattenyésztés területén értek el jelentős fejlődést. A lakosság életszínvonala 1970-ben 25 százalékkal volt magasabb, mint 1965-ben. A háztartások fele rendelkezik mosógéppel és hűtőszekrénnyel. A családok 70 százalékának van televíziója. A lakáshelyzet javulását 365 ezer új lakás felépítése szolgálta. Az 1971—75 közötti új ötéves terv további fontos szakaszt jelöl meg az NDK- ban a szocializmus anyagi- technikai bázisának továbbfejlesztésében és megszilárdításában. A lakosság ellátását szolgáló árualapot öt év alatt 22—23 százalékkal kívánják növeini. 500 ezer lakás építését tűzték ki célul. Az ötéves terv egyik döntő feladata a nyersanyagtermelés fokozása, az energetikai bázis továbbfejlesztése, az automatizálás és a termelés további racionalizálása. Az NSZK-nak a német nép egyedüli képviseletére iráhyuló elve, a hírhedt Hallstein doktrína végleg megbukott. Az elmúlt négy esztendőben további államok normalizáiták kapcsolataikat az NDK-val, s — Bonn minden gáncsoskodá- sa ellenére egyre több nemzetközi szervezetben találjuk meg a szocialista német állam képviselőjét. Hazánk és az NDK kapcsolatai barátiak és gyümölcsözőek. Párt- és állami vezetőink rendszeresen tanácskoznak egymással, kicserélik tapasztalataikat, a KGST-n belül az NDK a Szovjetunió után az egyik legfontosabb kereskedelmi és kooperációs partnerünk. Biztosak vagyunk benne, hogy a NSZEP VIII. kongresszusa eredményes munkát végez majd a szocialista német állam további felvirágoztatása érdekében. Ehhez a munkához kívánunk tiszta szívből sok sikert. G. I. Vietnam-archívum A világűrben száguldó Szaljut szovjet űrállomás rádiója vasárnap reggel néhány percen ót rendkívüli adást sugárzott. Az első emberlakta űrlaboratórium munkásai — Georgij Dobrovolszkij, Vla- gyiszlav Vollcov és Viktor Pa- cajev űrhajósok — éltek állampolgári jogukkal és a szovjet emberek millióihoz hasonlóan leadták szavazatukat köztársasági parlamentjük és helyi tanács,ült képviselőire. Az „űrszavazás’’ természetesen a maga nemében páratlan volt, de a vasárnapi szovjet tanácsi választások enélkül is bővelkedtek színes részletekben. A pályaudvarokon, repülőtereken, hajókon külön szavazóhelyiségeket állítottak fel azok részére, akik a választás napján úton voltak. Repülőgépek és helikopterek vitték az urnákat a hegyipásztorokhoz, a sarkkörön túl lakó rénszarvastenyésztőkhöz — szavaztak az Északi- és a Déli-sark tudományos állomásainak kutatói is. Mindezt a szükségszerűség diktálta. Csak így lehetett biztosítani a haAndrej Grecsko marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere szombaton és vasárnap látogatást tett a Földközi-tengeren állomásozó szovjet hadihajórajnál — jelentették be Moszkvában. A honvédelmi miniszter a Dzerzsinszkij cirkálón találkozott a hajóraj parancsnokságának képviselőivel és a hadihajók parancsnokaival. Grecsko átadta a haditengerészetnek Leonyid Brezsnyev, talmas ország minden állampolgára számára, hogy élhessen a véleménynyilvánítás jogával. A helyi választásokat a Szovjetunión belül és kívül egyaránt az SZKP XXIV. kongresszusát követő legjelentősebb belpolitikai eseményként értékelték. A választások és a választási kampány jól kifejezte azt az egyetértést és azt az eltökéltséget, amellyel a határozatok végrehajtásán munkálkodtak. A kongresszus meghatározta a következő ötéves időszak fejlődésének általános irányvonalát és hosszabb időre szóló távlatot is adott E határozatok lényege a nép kulturális és anyagi életszínvonalának emelése, a szocialista termelés gyors ütemű fejlesztése. Ahogy Leonyid Brezsnyev választási beszédében kifejezte, a kongresszus „jelentős fordulatot irányzott elő az ország gazdaságában, a gazdaság minden ágazatában, a párt és az állam valamennyi vezető szervének Nyikolaj Podgornij és Alek- szej Koszigin üdvözletét és jókívánságait, valamint értekezleten ismertette a hajóraj előtt álló feladatokat. A tanácskozás résztvevői biztosították az SZKP Központi Bizottságát és a szovjet kormányt, hogy készek teljesíteni bármilyen harci feladatot és állandóan, védelmezni a szovjet állam érdekeit. Komplex kísérletet hajtottak végre a Szaljut orbitális tudományos állomás, valamint egy 1L—18 és AN—2 mintájú repülőgép részvételével. Amikor a Szaljut Kraszno- vodszk környékén, a Kaspi- tenger partvidéke fölött haladt el, a levegőbe emelkedett két repülőgép, amelyeknek fedélzetén ugyanolyan típusú műszereket helyeztek el, mint az orbitális állomáson. Az IL—18-as nyolc kilométer magasságból, az AN—2 mintájú repülőgép tőle 300 méter távolságból végezte ugyanazokat a kísérleteket, amelyeknek célja a Kcuspi- tenger és a környező talaj színképzésének meghatározása volt különösen annak kiderítésére, hogyan hatnak az ilyen kísérletekre a légköri viszonyok. Ugyanakkor a Szaljut szintén végzett hasonló vizsgálatokat a Kaspi-ten- gerre és környékének talajára vonatkozólag. A komplex kísérlet révén állapítják meg az atmoszférikus tényezők hatását az ilyen kísérleteknek A szovjet kozmovízió hétfőn a Szaljut orbitális tudo- imányos ‘állomás személyzetének tomagyakorlatait közvetítette. A személyzet tagjai, számításba véve a Föld körüli térség sajátos feltételeit, naponta legalább két órát testedzésre fordítanak. A munkanap folyamán kísérleteket végeztek az önálló navigációs rendszer kidolgozására, Volkov Pacajev navi-' gációs méréseket végzett, amelyek eredményeként Pacajev a fedélzeti számítógép segítségével meghatározta az állomás pályájának paramétereit. Egy különleges készülék segítségével azt kutatják, hogy a huzamosabb idejű kozmikus optikai megfigyelések során az emberi szem alkalmazkodó és konvergencia képessége mennyi időre őrizhető 'meg. A kísérletet harminc percen át folytatták, mialatt az állomás a Föld megvilágított oldala fölött tartózkodott. A Saaljut 12.30 órakor kikerült a Szovjetunió rádióészlelési övezetéből. „Vietnam-archívum: Pentagon-tanulmány az VSA három évtizedes fokozódó belekeveredése nyomában” címmel a New York Times vasárnapi számában hat teljes lapoldalon megkezdte egy 40 kötetes, összesen 7000 nyomtatott oldal terjedelmű titkos dokumentumgyűjtemény ismertetését. A napvilágra került dokumentumok tételesen és per- rendszerűen bizonyítják: az 1964. augusztus 5-i „tonkini incidenst” az amerikai kormány készítette elő és provokálta ki azzal a céllal, hogy elnyerje a törvényhozás és a közvélemény támogatását a VDK tömeges bombázásához és a háború „fokozatos eszkalációjához’’. pucs bandita”, semmi Ihásmak, csak a gyerekeinek, a családjának él. Ami pedig az emberrablásokat, a csendőr-, gyilkosságot illeti — a szárd pásztor ezért nem veti meg a társát, sőt. A váltságdíjat a gazdagoktól szedik el, cserébe a magas bérleti uzsoráért. A csendőrök pedig gyűlöletesek a pásztorok szemében, s úgy gondolják: a szigeten háború van. harc az elnyomó hatalom és a pásztorok között. És a háborúban lelőni valakit — miért lenne ez gyilkosság? Az olasz jobboldali és kormánylapok azt írják, hogy Giuseppe Campanával az utolsó banditavezér került rács mögé. Hiú ábránd, önámítás ez. Szardínián ugyanis mindaddig nem sikerül felszámolni a banditizmust, amíg csak a banditák és nem a banditizmus társadalmi gyökerei ellen harcolnak. Jelenleg évi 17 milliárd lírát fordít az olasz kormány a szardíniái csendőri erők fenntartására. Ez az összeg pontosan a fele annak a pénznek, amelyet évente a Piano di Ri- nascitá, az „újjászületési terv” keretében kellene folyósítani Szardínia elmaradottságának felszámolására. A józan ész azt diktálná, hogy csökkentsék a 17 milliárdot. De nem. Éppen a Campana elfogása utáni napon ült össze Rómában egy országos értekezlet, amely a banditizmusról tárgyalt. A döntés: erősíteni kell a szardíniái csendőri erőket. Íme, a bizonyíték: az olasz kormány még mindig nem akar szembenézni Szárdínia égető társadalmi bajaival, amelyek, mint a múltban, úgy a jövőben is mindig újra szülik a banditizmust. Faragó Jenő A kilences ikrek közül már csak négy él Sydney egyik szülészeti klinikáján Geraldine Brodrick 29 éves asszony vasárnap reggel kilences ikernek adott életet. Az orvostörténetben egyedülálló szülés mindössze 32 percig tartott. Az orvosok közlése szerint két kisíiú holtan született: feltehetően már korábban halottak lehettek. Brodrick asszony hormon- kezelést kapott, egyelőre nem lehet tudni, milyen céllal, de az orvosok szerint a kezelésnek köze lehetett a kilences ikerszüléshez. Amint az orvosok sajtóértekezleten elmondották, a szülés normális lefolyású volt, ami annál is érdekesebb, mert Brodrick asz- szony két lánya császármetszéssel született. A Brodrick-csálád kilences ikrei közül hétfőre virradóra meghalt három, így már csak négy küzd az életért, de — az orvosok szerint — csupán egyiküknek van komoly esélye az életbemna- radásra. Azok a kisbabák haltak meg, akik a kórház szerint már korábban légzési zavarokkal küszködtek: két kisfiú és egy leány. Az elsőszülött kislány állapota — mint a kórház közölte — változatlanul kielégítő, a többieké azonban „aggodalomra ad okot”. A 29 éves Geraldine Brod- Hck canberrai háziasszony gyermekei hét hónapra születtek és 450—900 grammot nyomtak. A 32 éves papa, Leonard Brodrick három napon át tartózkodott a kórházban, s csak vasárnap este költözött ki a városba, barátaihoz, hogy kipihenje az idegfeszültséget. Epilógus a szardíniái jegyzetekhez Hogyan fogták el a sziget legnagyobb banditavezérét? A vasárnapi lapunkban befejeződött szardíniái riportsorozatunkat egy friss hír közlésével kezd tűk: június elején elfogták Giuseppe Campanat, a 35 éves ma élő legnagyobb szardíniái banditát. Időközben megérkeztek az elfoga tásának körülményeiről szóló legújabb híradások is, ezért mintegy a sorozat időszerű epilógusaként megismertetjük az olvasókkal e szenzációszámba menő esemény történetét. Campana számára ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Jó koráin kelt, magára terítette viseltes katonaköpenyét, és elindult az akolhoz, megfejni a birkákat. Még oda sem ért, amikor valaki rákiáltott: — Állj! Fel a kezekkel! Campana futásnak eredt, s közben előrántotta revolverét. De nem lőtt. Egy közeli barlangot akart elérni. Ha sikerül, talán megmenekül. De hirtelen lövés dördült. Bal vállához kapott. Ugyanebben a pillanatban egy csendőr ugrott melléje. Ciao, Peppiné — így köszönt rá. Campana ráhárult az akkor már véres katonaköpenyére és a fájdalomtól szinte sírva mondta: — Segítsetek, megsebesültem. Vigyetek kórházba. Azt is írják, hogy állítólag megcsókolta annak a csendőrnek a kezét, aki megsebesítette. Azok állítják ezt, akik abból a feltételezésből indulnak ki, hogy Campana feladta magát. Hat éve bujdosott Ha Campana elfogatásának előzményeit még homály is fedi, egy biztos: vele Szárdínia ma élő legnagyobb banditavezére tűnt el Orune vidékéről. Mert itt rejtőzködött Campana. Rejtőzködött? Megítélés dolga. 1965 óta, amióta 22 évi börtönre ítélték és a pert meg sem várva elbujdosott, rendszeresen látogatta családját, öt lánygyermeke közül négy bujdosásának hat éve alatt született és most van úton a hatodik gyerek. Amikor 31 éves feleségét, Cecíliát a csendőrök kérdezgették: hon- nét a sok gyerek,' ha Campana nem jár haza, az így válaszolt: „Miért? Talán nincsenek más férfiak?” így védte férjét, akit már gyermekkorában ismert, s akihez annak ellenére ment hozzá, hogy gyilkosságért börtönre ítélték. De hogyan is történt a gyilkosság, amiért Campanának el kellett bujdosnia? összeszólalkozott egy unokatestvérével, aki a család egyik nőtagjára sértő kijelentést tett. Nem sokkal ezután, 1965. január másodikán, este Orunéban vidám ünnep volt, táncoltak, énekeltek az utcákon. A sötétben a fal mögül egy árny bukkant elő, s ugyanabban a pillanatban lövés dördült el. Ignazio Chessa, 22 éves pásztor, Campana. unokatestvére holtan esett össze. Ki lőtt a fiatal pásztorra? Senki nem látta. De lónek volt törlesztenivalója? Giuseppe Campanának. Azóta bujdosott. A bűnlajstrom Mit írnak most számlájára? Felsorolni is sok: 1966-ban elrabolta Aldo Palazzini gyárost, 1968-ban pedig Giovanni Campus földbirtokost és Nino Petretto mérnököt. Részt vett egy csendőrökkel vívott tűzharcban, amelyben elesett Pieirino Piu csendőr és egy Giovanni Pirari nevű bandita, aki mellesleg egy gazdag föld- birtokos, s egyben a kereszténydemokrata párt egyik vezetőjének fia volt. Campana számlájára akarják írná a kis Agostino Ghilardi elrablását is. ö azonban tagad: „Gyermeket rabolni, én? Én is apa vagyok!” Campana tagadja a neki felrótt többi bűncselekményt is. Egyre csak kedvenc mondását ismételgeti: „A bujdosó olyan fedő, amely minden fazékra jó.” És nem ok nélkül mondja ezt. Szardínián ugyanis ősi szokás segíteni, mentegetni a tetteseket még akkor is, ha valóban banditák. Miért? Azért, mert ha elrabolnak egy embert, megölnek egy csendőrt, a legegyszerűbb dolog annak tulajdonítani a bűncselekményt, aki úgyis szökésben van. így ugyanis el lehet terelni a gyanút az igazi tettesekről, vagy a bandita cinkostársairól. Ez történhetett Campana esetében is. Sok minden szól ugyanis amellett, hogy Campana — legalábbis sok mindenben — ártatlan lehet. Jogos például a kérdés: ha valóban ő szervezte az emberrablásokat, hol van a váltságdíjként felvett sok millió líra? Orunéban, szülőfalujában mindenki tudja, hogy kénytelen volt' eladni az állatait azért, hogy házat építhessen. Elfogatásakor mindössze ötezer lírát (kb. 250 forint) találtak nála. Persze, ezek nem perdöntő bizonyítékok. Jó embernek tartják Vajon hogyan lehetséges az, hogy Giuseppe Campanát hat év alatt sohasem sikerült elfogni, jóllehet — s ez most bebizonyosodott —, ez idő alatt a községben, Orunéban vagy az attól két kilométer távolságban levő akol környékén tartózkodott. És mi a magyarázata annak, hogy Orune község lakói elviselték a sok házkutatást, a falu csendőri megszállását, a rendszeres vallatásokat, zaklatásokat, s mindezt Campanáért? Nem sikerült elfogni Campanát, mert valaki mindig akadt, aki időben értesítette a csendőrök közeledéséről. S azok mindig vagy előbb, vagy később érkeztek meg. Senkinek sem kellett a nyomravezetőnek beígért 10 millió líra. Orune lakói ugyanis „jó embernek” tartották Campanát. Igazságtalanul szenvedő mártírnak, aki ha bandita sorsra i is kényszerült, amolyan „paGrecsko marsall a Dzerzsinszkij cirkáló fedélzetén
