Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-29 / 125. szám
4 «ccrci 19:i. MÁJUS 39., SZOMBAT A KÖNYV ÜNNEPÉRE Ö lvasó ország vagyunk. Olvasó nép. Nem tudom, Magyarországon évente hány rend ruha, hány lábbeli készül. Kevés utánjárással nyilván kimutatható. De tudom, mert ez a szakmám, hogy könyvből megközelítően ötezer mű ötvenmillió példányban. Nem tudom, a lakosság mennyit költ kenyérre, de azt tudom, hogy az emberek évente nem kevesebbért, mint egymilliárd forintért vásárolnak könyvet. Pedig nálunk olcsó a könyv. Talán két-há- rom ország van a világon, ahpl még olcsóbb. Ára a legfontosabb tömegfogyasztási cikkekéhez hasonlóan, az előállítási költségek alatt van. Az állam támogatja. Mint a legfontosabb tömegfogyasztási cikkeket. Mert a könyv nálunk nemcsak szimbolikusan, hanem a valóságban is ebbe a kategóriába tartozik. Életünk része. Mint a mindennapi kenyér. Olvasó ország vagyunk. Olvasó nép. Ezzel, természetesen, nem akarom azt állítani, hogy már nincs szükség az olvasómozgalomra. Talán soha nem volt olyan mély értelme, annyi realitása egy mozgalomnak, mint éppen most, és éppen ennek. Amikor a tényleges állapot és a megvalósítandó cél egyetlen dinamikus folyamat két pontja csak. Amelyben már a kiindulás is egyben jelentős beérkezés, beérés — negyedszázados fejlődésünk eredménye. S ahol a végpont, ha egyáltalán lehel végpontról beszélni — az, hogy társadalmunk valóban minden rétege, a ma még könyvvel nem barátkozók is, igényes könyvolvasókká legyenek — nem öncél. Hanem társadalmi-emberi igény. Az arcát a fényesség felé fordító ember önmagával szemben támasztott igénye. Mely által több lesz. Émberebb ember lesz. Ezt a folyamatot kívánja segíteni, erősíteni a ma nyíló könyvhét. Rangos kiadványokkal, ünnepi műsoraival. Célja az olvasás megszerettetése, új olvasók, könyvvásárlók toborozása, a magyar, s főleg a kortársi irodalom színvonalas alkotásainak népszerűsítése, a szocialista eszmeiségű művek előtérbe helyezése. E bevezető írás keretei nem teszik lehetővé, hogy akárcsak a közvetlenül a könyvhétre megjelenő művek címét felsoroljam. Rajtuk kívül még több száz új szépirodalmi, tudományos-ismeretterjesztő, műszaki és mezőgazdasági szakkönyv, lexikon és sok-sok gazdagon illusztrált, szép kiállítású gyerekkönyv képezi majd a könyvesboltokban, a könyvsát- rakban az ünnepi választékot. A Váci utcában a hazai kiadókon kívül ezúttal is árusítanak a Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia magyar nyelvű kiadványokat megjelentető kiadói. A Könyvklubban kiállítás nyílik a Szép magyar könyv-verseny díjnyertes könyveiből és más értékes kiadványokból. S a központi rendezvényeken kívül számos író-olvasó találkozóra kerül sor Pest megyében is. A könyv ünnepe — országos ünnep. íróké és olvasóké, szerkesztőké és könyvtárosoké. Mindenkié, aki ma szépre, jóra áhítozik ebben az országban. ERDEI FERENC: Város és vidéke A városiasodás — világ jelenség. Az 1960-as években már az emberiség nagyobbik fele élt városokban. A lakosság városokba áramlása napjainkban is tart, s szinte teljes bizonysággal lehet állítani, a közeljövőben sem csökken. A városok mind nagyobb mértékben és mind gyorsabban hasonlítják magukhoz vidéküket, mintegy külvárosukká alakítva az egykor külön világot alkotó falvakat és tanyákat Ebből merített oly nagy szeretettel, hozzáértéssel Erdei Ferenc legújabb, a könyvhétre kiadott művében, amelyről váratlan, korai halála miatt ezúttal már posztumusz műként kell megemlékeznünk. E Város és vidéke című szociográfiája, ahogy maga megfogalmazta, o kor általános kérdéseire keresi a konkrét feleleteket egy adott földrajzi hely körére szorítkozva, mégpedig a mai történelmi pillanatban, 1969-ben és 1970- ben. Az adott földrajzi hely: Szeged és környéke. Noha Erdei, a rá egész életében jellemző szerénységgel óv minden általánosítástól, s mint írja: „ebben a könyvben tulajdonképpen konkrét kérdések összegezéséről van szó, amelyek dokumentumjellegű- ek, s érvényük és értékük is így értelmezendő”, mégis, az olvasó a könyvet lapozva, a statisztikákat, mutatókat tanulmányozva országos képet kap az urbanizáció jelenlegi problémáiról. Adódik ez a politikus-tudós író összehasonlító módszeréből. Amikor például Szeged, Csongrád megye munka- és lakóhelyi viszonyait taglalja, az országos helyzetből indul ki. De az országos helyzet Erdeinél nem egy szám, hanem hol öt nagyváros, hol hét város és járás, hol tizenkilenc megye adatai. Szeged, Csongrád megye helyzete hozzájuk képest olyan, amilyen. Adódik a vizsgálódás idejéből. Erdei „adott történelmi pillanatban”, felszabadulásunk negyedszázados fordulóján, huszonöt évvel a földreform, húsz évvel az első mezőgazdasági termelőszövetke - zetek megalakulása után térképezi fel Csongrád megyét. S végül adódik az írás izzó hőfokából. Erdei, aki életében sohasem csak politikus, nemcsak tudós, nemcsak író volt, hanem egyidőben, együtt tudós, író és politikus, gyakorlatias ember és teoretikus, azzal, a lényével azonos szug- gesztióval dokumentálja a tényeket, amely minden gondolkodó embert cselekvésre, viszonyainkat tovább jobbító munkálkodásra sarkall. Korai még összegezni Erdei Ferenc életművét. De egy dolog bizonyos. A harmincas évek szenvedélyes, igazságkereső falukutatója — immár sajnos így mondhatjuk: élete végéig — nem lett hűtlen önmagához. Első írásai, s ez az új mű, életének mintegy záróköve között töretlen az ív. A Város és vidéke tudós szociográfia. Mégsem csak szűk réteghez szóló könyv. Ellenkezőleg. Témájánál, s tömör, de világos és élvezetes stílusánál, nem utolsó sorban jól megválasztott illusztrációs anyagánál fogva a legolvasmányosabb művek közül való. (Szépirodalmi Kiadó) Sátrak melege A húszéves Zrínyi Kiadó míves, külsőre is szép antológiával lepte meg az idei könyvhétre irodalomszerető katona és nem katona olvasóit. S ha nemcsak kézbe vesszük, de fel is lapozzuk a könyvet, olyan rangos írói-költői névsorral találkozunk benne, mint Garai Gábor, Dobozy Imre, Cseres Tibor, Barabás Tibor, Galgóczi Erzsébet, Szeberényi Lehel, Tímár Máté, Soós Zoltán, Csanády János, Molnár Géza, Bertha Bulcsu, Urbán Ernő és még többen. A terjedelmes csokor, amit a kiadó átnyújt a honvédségről, a katonáról, a katonaéletről szóló versekből, elbeszélésekből, a Magyar írók Szövetsége és a Honvédelmi Minisztérium meghívásos irodalmi pályázata utolsó két évének termése. Az előző évekéből már kitelt egy könyv — a Vallomás a katonáról —, egyes novelláiból játékfilm készült, tévéjáték, portréfilm, rádiójáték. A Sátrak melege tulajdonképpen folytatás. Továbblépés. Üj írók mutatkoznak be katonatémájú írásaikkal, s új témákkal gazdagodik a már számottevő katonairodalom. E második állítás igazolására csak Szeberényi Lehel rövid elbeszélését említeném. A címe: Egy katona elmélkedései ruhájáról. Ember és anyag, belső lényeg és külső megjelenés meghatározó egységének pompás, finom megfigyeléseken alapuló rajza ez az írás. A kiskatona felismerése, hogy a katonaruha több mint ruházat, egyben saját, belső „katonáék. nál” végbement fejlődésének felismerése is. E belső fejlődést ábrázolják, motiválják a kötet más elbeszélései, riportjai is. A változó világban arra keresve választ, mit jelent katonának lenni — ma. Az antológiát válogatta és szerkesztette, az előszót írta: Illés Lajos. » A magunk kenyerén BÉR TOK LÁSZLÓ: Ceruzarajz Mozsárszárú nehéz csizmában áll egy ember a tábla szélén. Nyakában kopott bőrtarisznya, üvegnyak figyel ki belőle. Kezét kupakként ráhelyezte, ott tartja a kapanyél végén. Nem támaszkodik rá, csak éppen megakasztja, hogy el ne dőljön. Nyugodt, akár a bevetett föld, szürke, miként az ég s a fák. Vchctném kettétört fatörzsnek, s letört ágának a kapát. Arcán a ráncok vonulása a messzi dombok folytatása, bajsza és karja beleolvad a nyirfaágak hajtásába, szeme a zúgó autókra figyelő páros jelzőlámpa. Figyel a széles országútra, a soros autóbuszt várja. S ködöz a finom őszi eső a tájra és a kalapjára, mintha cseppekké bomlott volna a konok örökkévalóság. (A magunk kenyerén című antológiából) Tizennégy költő. A legfiatalabb — az életrajzi adatok szerint — huszonöt éves. A legidősebb negyvenöt. De valamennyien fiatalok — a költészetben. Mind a tizennégyet egy-egy pályatárs, költő, festő mutatja be. A legfiatalabbat, s versei alapján kétségkívül az egyik legszimpatikusabbat — ízes Mihályt Juhász Ferenc. Ezekkel a szavakkal: „Elindult újra egy fiatalember a költészetben. A halhatatlanságba? A középszerbe? A kudarcba? Ezt majd sorsa útja és műve lángja, rejtelme, döbbeneté vagy lángtalansága fogja elmondani.” Valóban nehéz lenne megjósolni, közülük kinek az utolsó kötete ez a rá jutó egy-tizen- negyed, s kinél követi e bemutatkozást, vagy újbóli bemutatkozást a folytatás. Többségük rendelkezik azzal a látással, mesterségbeli tudással, amely őt a folytatásra alkalmassá teszi. Néhányan a régi sámánok — az első költők —, bűvölő-bájoló hatalmával is. Mások csak a meghökkentés készségével. Van közöttük, aki költői hitvallásában vállalja a nép tudatos szolgálatát, a közéletisé- get. S van, aki a kétkedést, a mindent megkérdőjelezést vallja költői feladatának. őseik, mestereik a népköltészet, Petőfi, Ady, József Attila, Kassák, Veres, Illyés Gyula, Váci. Egyikük a zene és a vers örök kapcsolatára esküszik, a másik bevallottan költészetellenes. Talán ennyi is elég bizonyítékul arra, hogy A magunk kenyerén nem egyszólamú kötet. Nem is egységes rendezőiszerkesztői elveken épülő gúla, piramis. Tizennégy ablakú ház, ahonnan a fő- és mellékégtájak mindegyikére nyílik kilátás. S ahonnan utak is vezetnek. Ki hova, meddig jut ezeken az utakon? Elsősorban tőlük függ. Idézzük ismét Juhász Ferencet. Amit ízes Mihályról elmond, a kötet több szerzőjére is áll: „Ez a lobogó, indulatos, értelmes fiatal férfi, ízes Mihály, vállalt valamit, ami kedves szívemnek, de hogy meg is valósítsa lobogó vállalását, sokat kell dolgoznia. Ehhez a munkához, ehhez a nem könnyű munkához kívánok neki teret, időt, teremtő kedélyt, fáradhatatlan töprengést, ki nem hamvadó munkakedvet." (A magunk kenyerén. Tizennégy költő: Bertók László, Czi- gány György, Dohai Péter, Horváth Lajos, ízes Mihály, Kassai Ferenc, Nádasdi Éva, Nádor Tamás, Sorbán-Szabó Zoltán, Suhai Pál, Szabó Sándor, Vasadi Péter, Verbőczy Antal, Veress Miklós bemutatkozik. Szépirodalmi Kiadó.) Tóth Eszter NiÓRA meg Szalay Lenke: Mogyoró — Mogyoró kinövi a kabátját című Pöttyös könyv, Bahdaj: A fekete esernyő című regénye a Delfin-sorozatban, Kovái Lőrinc: Vaskapu című történelmi regénye. A Delfin-sorozat újdonságai: Krúdy Gyula: Rózsa Sándor és Daumann: Sárkányok nyomában, a Csíkos sorozaté: Görlich: A fehér rabszolga. A tizenkét éven felülieknek több életrajzi könyv készült. Szentmihályi Szabó Péter De- foe-ról írt (A Robinson írója címmel), Fodor András József Attiláról (Szólj, költemény!), s új kiadásban jelent meg Székely Júlia Bartókról írt életrajza (Elindultam szép hazámból). A könyvhét legszebb kiadványai közül két ifjúsági könyvet emelhetünk még ki: Tüskés Tibornak a Képes Földrajz sorozatban megjelent könyvét Magyarországról, s Tóth Eszternek, Tóth Árpád lányának édesapjára emlékezését, a költő rajzaival, tréfás levelezőlapjaival illusztrált Apu című könyvet A MÓRA KIADÓ tucatnyi színes gyerekkönyvvel, ifjúsági regénnyel, népszerű ismeretterjesztő könyvvel örvendezteti meg fiatal olvasóit az idei könyvhéten. A legkisebbeknek vidám, képes mesekönyvek készültek, mint Csukás István—Szántó Piroska: Vidám állatkert c. leporellója, Uszpenszkij: Krokodil Klub c. képeskönyve, Kulmova: Gyű, te Amália! című meseregénye, Ferre—Mikura: Az öreg, a fiatal és a pici Szaniszló c. képeskönyve, Saint-Exupery: A kis herceg c. meseregénye, Hars László bájos könyve, a Jutka és a cseretündér. A verset kedvelő óvodások, kisiskolások Vasvári István: Három fűzfa, három nyírfa című verseskönyvét kérhetik szüleiktől, vagy a Hej, jó deres lovacskák! című színesen illusztrált népi mondókákat. A tíz-tizenkét éveseknek Szántó Tibor: Denevérkastély, Nagy Katalin: Legfeljebb három pofon, Takáts Gyula: Vitorlás a berken c. regényét, Szécsi Margit: Eszem a gesztenyét c. verseskönyvét ajánlhatjuk. Üj kiadásban jelent Három kiadó, három kötet A Kossuth Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot Domokos József műve, Áchim L. Andrásról, a békéscsabai „parasztkirály”-ról. Áchimmal magával, s mozgalmával még inkább, sokat foglalkoztak, de teljes, átfogó képet most első ízben kaphatunk. A szerző nem szorítkozik arra, hogy csupán Áchim, „a csizmás senki” életrajzának pontos megfogalmazója legyen. Többet akar s valósít meg. Áchim alakján át a kort, s a társadalmi hátteret mutatja, azokat az erőket és ellenerőket, amelyek vezérré tették, emelték, illetve gáncsolták, mocskolták, s ami végül is halálához vezetett. Az igényes, a föllelhető források teljességére támaszkodó munka méltó emléket állít a száz esztendeje született parasztpolitikusnak, a demokratikus agrár- mozgalmak egyik vezéralakjának. A mongol népi forradalom ötvenedik évfordulója tiszteletére jelentette meg az Európa Könyvkiadó Fiaváró öregapó címmel azt az elWürtz Adóm rajza, Takács Gyula: Vitorlás a berken című könyvéből. beszéléskötetet, amelyben tizenöt szerző huszonöt írása ad képet e távoli baráti nép múltjáról, jelenéről. A Kara György és Zahemszky László válogatta anyag érdekes, távoli világba, mitikus múltba s változások tüzében égő jelenbe kalauzolja az olvasót. Szengln Erdene és B járni in Rincsen nevét jegyeztük meg elsősorban a kötet szerzői közül, s haszonnal forgattuk a jegyzeteket, olvastuk az utószót, amik elősegítették a tájékozódást e kevéssé ismert, de sajátos olvasmányélményeket kínáló irodalomban. Sajátos olvasmányélményt nyújt az Európa Magyar Helikon gondozásában megjelent újdonság is, az Avvakum pro- topópa önéletírása — Jepi- fanyij szerzetes önéletírása című, szép kiállítású kötet. A két dokumentum a XVII. századból származó rendkívül becses emlék, a szláv egyház reformja miatti küzdelem páratlan krónikája. Petrov Avvakum egyszerre volt fanatikus és világosan látó, gyűlölködést szító és gyűlölködést elítélő. Megrendítő a hite diktálta ereje, s megdöbbentő a hite szülte vaksága a realitások iránt. Ilyesfajta műveknél furcsán hangzik, de ebben az esetben igaz: az olvasó nem tudja letenni a könyvet, oly bőven áradnak a messzi múltat fölelevenítő ismeretek, esetek, alakok, s oly’ megragadó ez az ellentmondásos, vakbuzgót és népszónokot összegyúró, de mindenképpen emberi sors. Az oldalt írta és összeállította: Pelrovácz István
