Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

1971. MÁJUS 9., VASÁRNAP "\fCirlnp 5 Nővérek, betegek Az ápolónőkérdés A pénzen túl a pálya Az ápolónőhiány országos gond. Az elmúlt esztendőkben kórházainkban évente mintegy húszszázalékos volt a fluktuá­ció: igaz, a munkaerővándor­lás a gyárak jó részében na- j gyobb, de hát a kórház nem j üzem, és a szakképzett ápo­lónők nem az egészségügyi in­tézetek között vándorollak, hanem adminisztrátornak vagy üzemekbe távoztak, betanított munkára, gyakran kevesebb fizetésért. Az eddigi bérrende­zések eredményeként a nagy arányú munkaerőmozgás meg­szűnt, de visszaszivárgás még nincs. A bejelentett további béremelések minden valószí­nűség szerint ezt is megindít­ják, de az „ápolónőkérdés” nemcsak bérprobléma. Kórházinak kevesen Molnár Ella, a váci kórház három évfolyamos ápolónő- képző iskolájának vezetője: — Az első évfolyamot egy évvel az új kórház felavatása előtt, 1969 márciusában nyi­tottuk meg annyi hallgatóval — sok érettségizettel is —, amennyit eredetileg felvenni szándékoztunk, a második csoport oktatását pedig az idén kezdjük el. Az annak ide­jén felvett harminchárom fia­tal lány közül eddig tizennégy már elment. — Hallgatóink az elmúlt hetekben vizsgáztak, általában jó eredménnyel — mondja Fehér Lajosné kórházvezető főnővér. — Az ápolónőképzőkben a megkövetelt tudományos is­mereti anyag évről évre több, azt elsajátítani nem mindenki képes. Ám, ha nehéz is a pá­lyára való felkészülés, olyan ritka, és mégsem egyetemi végzettséget követelő munka- terület az ápolónői, amely ambiciózus nők számára nagy lehetőséget nyújt az előreha­ladásra. Bizonyára ez a felismerés is vezeti a diáklányokat, akik nagy számban jelentkeznek a váci, Géza király téri gimná­ziumban és egészségügyi szak- középiskola utóbbi tagozatára, ahol az oktatás ugyancsak két eyv^ezelőtt kezdődött meg. ' László, a gimnázi­um és szakközépiskola igazga­tóhelyettese: tem, akik munkájukkal már | bebizonyították hivatástudatu- j kát, rátermettségüket, tehet- j ségüket, általában kevéssé tértek ki anyagi kérdésekre, j Arra viszont igen, hogy mi- i Íven alacsony az ápolónői: ; úgynevezett társadalmi státu- | sa. A felszabadulás után a ] szakképzett nővéreknek csak 1 mintegy húsz százaléka ma- j radt kórházainkban. Az ezt követő évek hirtelen létszám- feltöltése. majd gyors létszám- növelése mérsékelte a jelent­kezőkkel szembeni igényeket, s ezért is csökkent foglalkozá­suk presztízse. Az egyik veze­tő beosztású nővér a közgaz­dasági ' technikumi érettségi után jelentette be szüleinek, egyszerű parasztembereknek, hogy ápolónő akar lenni: meg­verték, Az illető barátnője a kórházból elment gondozónő­nek, mert különben nem vette volna el a.vőlegénye. (Elmond­ták, egyes társadalmi körök­ben, — eléggé el nem ítélhető és alig magyarázható módon —, kifejezetten rosszhírű fog­lalkozást jelent az ápolónői.) Legalább ilyen súllyal esik latba a három és olyannyira nehéz, felelősségteljes műszak gondja is, sok hivatását sze­rető nővérnél, akinek családja van. Milyen benyomások, felis­merések, vágyak keltik fel az ápolónői hivatásérzetet? Némethi Miklósné osztály- vezető nővér: — Rengeteg lányban, de még a fiúkban is kibontakozik a gyengébbről, a kisebb gyerek­ről való gondoskodás ösztöne, — bennem is annak idején. Én túl ezen, ráébredtem arra, mennyire rámutalt a beteg ember, mennyire hallgat rám, és hogy a betegség nemcsak fizikai változást, hanem egy különös lelkiállapotot is létre­hoz. Az ápolónő hivatása szá­momra: együtt lenni a beteg­séggel élettel, halállal szem­benéző emberrel együtt lenni, részt venni, segíteni. A kórház egy fiatal ápolónő­je idős betegekhez kérte ma­gát: öreg nevelőszülőknél cse­peredett fel, és akkor elhatá­rozta. visszaadja. .. Rátán Katalin huszonkét esztendős ápolónő, akit a kór­ház, bár nem rendelkezik a felvételi követelményekhez so­rolt érettségi bizönj’ítvánnyal, képességei, szorgalma után (al- tatós) asszisztensképzőbe küld továbbtanulni. — Egy Békés megyei faluban születtem és nevelkedtem. Kórházat még nemigen láttam, amikor már tudtam, hogy ápo­lónő leszek: emlékszem, egy ágyban öten feküdtünk, test­vérek és az édesanyám me­sélt felolvasott — az ő sza­vaiból ragadt meg bennem, hogy milyen szép foglalkozás az ápolónőé. A kórház lelke A betegek panasza közismer­tebb, mint a nővéreké: hogy többhetes, nehéz ápolás után, ha az utcán találkoznak egy- egy volt beteggel, nem ismerik meg őket, vagy nem akarják megismerni. A személytelen­ség vádja tehát két oldalról je­lentkezik. Pedig, bár az egészségügy foglalkoztat férfi betegápoló­kat, a nővér szónak még nincs hímnemű megfelelője. A nyelv itt is felmutat ja az igazságot, hogy e hivatásban a szorga­lom, szakismeret mellett sajá­tos női erények kamatoznak elsősorban. Tellát ahogy a nő­véreket becsülik, azzal vala­hogy a nőt is becsülik. És aho­gyan ők megfelelnek hivatá­suknak, tehát ahogy magukat becsülik, a nő mai állapotá­ról is sok mindent elárulnak. Ha egy mondatban kellene kifejeznünk hivatásukat, így fogalmaznánk: ők teremtik meg a kórház lelkét. Padányi Anna Vásárhelyi nevét vette fel Névadó ünnepséget rendez­tek szombaton a nyíregyházi Építőipari és Vízügyi Szakkö­zépiskolában. Az új iskola, amely a tanárképző főiskola volt épületében kapott helyet, Vásárhelyi Pál nevét vette fel. Ezzel állítanak emléket a hí­res mérnöknek, akinek elkép­zelései, tervei alapján Sza­bolcsban, Tiszadob határában kezdték meg a Tisza szabályo­zását. Az „Éneklő ifjúság” találkozója Pécsett szombaton megkez­dődött az Éneklő ifjúság elne­vezésű hagyományos kórusta­lálkozó. A Kodály és Bárdos ösztönzésére létrejött Éneklő ifjúság hangversenyek célja ápolni a magyar dalkultúrát és minél több fiatalt meg­nyerni a kórusművészetnek. Az idei találkozót a Bartókra emlékezés jegyében rendezték meg, a zeneszerző születésé­nek 90. évfordulója alkalmá­ból. A kétnapos műsor kere­tében huszonhárom pécsi di­ákénekkar mutatkozott, illetve mutatkozik be a Liszt Ferenc hangversenyteremben. Hiiszonötös névadó Kedves esemény színhelye volt szombaton délután a kom­lói Kossuth bánya kultúrter­me. A mecseki szénbányák vállalatai és üzemi KISZ-bi- zottsága közreműködésével huszonöt kisleány és fiú név­adóját tartották. Valamennyi­en bányászszülők gyermekei. K atyakiállítás Ma: bemutatók A mezőgazdasági kiállítás területén, az Albertirsai úton tegnap megnyitották a kétna­pos nemzetközi kutyakiállí­tást. A nagyszabású bemutató­ra összesen 2839 kutyát nevez­tek be. Közöttük 640 külföl­dit. A kiállításon mozgalmas kutyabemutatók szórakoztat­ják a közönséget. Ma rend őr­kutya-bemutatókat és külön­böző ügyességi versenyeket rendeznek. Új patikák — régi gondok Beszélgetés a megyei gyógyszertúri központ igazgatójával Ocsán és Valkón is gerendák — Van, aki orvos, gyógysze­rész akar lenni, de a többség gyermekápoló, szülésznő, gon­dozónő. Kórházi ápolónőnek viszont kevesen jelentkez­nek ... A fiatal lányok, és ki­sebb számban, fiúk, erős hi­vatástudattal készülnek a pá­lyára. Ami eltérítheti őket: a kórházakban olyan emberek­kel s helyzetekben esnek meg az első találkozások, ame­lyek inkább elriasztanak a foglalkozástól. Az egészségügyi szakközépiskolát végzettek el­helyezése körül egy sereg kérdés tisztázatlan, így pél­dául a továbbképzés módja, ideje, hogy egyáltalán milyen területekre mehetnek, a fize­tés stíb.... Annyi bizonyos, hogy a kü­lönböző munkaterületek közt a nővérek körében a legke­vésbé népszerű a kórházi be­tegápolás ... Az oly sokszor hallott érv, a fizetés, sem szol­gáltat kielégítő magyarázatot. Igaz, egy szakképzetlen kór­házi segédápolónő fizetése ezerkétszáz-ezernégyszáz fo­rint ma még. Egy tanuló ápo­lónőé viszont ezerkétszáz — melyik más szakmában fizet­nek ennyit az ipari tanuló­nak? A kezdő ápolónő, kór­házi ágypótlékkal, jelenleg is többet kap, mint a kezdő or­vos: ezernyolcszáz forintot. Az a harminchárom esztendős osztályvezető nővér, akivel be­szélgettem, kétezer-négyszáz forintot keres. Nem mellékes szempont a nővérszállás, amely ma is viszonylag kulturált s idővel egyre nfvósabb lakás- körülményeket nyújt egyedül­álló fiatal nőiknek. A társadalmi státus Azok a váci nővérek, akiket megkerestem, akikkel beszél­támogatják a gyógyszertár fa­lát, nehogy az épület ráomol­jon betegre, gyógyszerészre, orvosságra. — Pilisszántón most vizsgál­juk a gyógyszertár épületét, ott is repedeznek a falak — közli dr. Kádár Tibor, a Pest me­gyei Tanács Gyógyszertári Központjának igazgatója,’ aki­nél aziránt érdeklődünk, hogy mikor épül Öcsán meg Valkón is új patika. Kérdésünkre vi­szont azzal felel, hogy egyelő­re nem tud választ adni. — Évente négy, négy és fél millió forint beruházási alap­pal kell gazdálkodnunk. Ebből legfeljebb három-négy új gyógyszertárat építhetünk. Fel­újítási keretünkből pedig kö­rülbelül ugyanannyit hozha­tunk rendbe, holott sokkal töb­bet kellene. (összesen 111 gyógyszertár működik a • me­gyében, a legtöbb régi épület­ben, és emellett sok nem is a mienk, csak béreljük. Vagyis ezek komolyabb felújítására nem is gondolhatunk. Ahol azonban már életveszély fe­nyeget, ott lehetőségeinkhez mérten igyekszünk minél előbb újat építeni. így például most Ráckevén, Pomázon, Al- sánémedin és Tápióbicskén. A dömsödi gyógyszertár újjáépí­tése is ennek az esztendőnek a munkája lesz. Szentendrén az új patika tervei készülnek, még az idén megkezdődik építkezése is. Gödöllőn a váro­si tanács telket ad, és félmil­lióval járul hozzá az új gyógy­szertár építéséhez. A tanácsok anyagi támogatásával gyor­sabban megoldható lenne a megye gyógyszertári ellátott­sága, a saját erőnk kevés hoz­zá. £ A megyei tanács a múlt év végén elfogadott távlati fejlesztési tervben 61 gyógy­szertár létesítését írja elő 1985-ig. — Már most kellene vagy ötven. Megyénk gyógyszertári ellátottság szempontjából ugyanúgy, ahogy kórházi ellá­tottságában, mögötte marad a többi megyének. Nálunk nyolcezer lakosra jut egy gyógyszertár, az országos át­lag viszont hétezer fő, de ez sem mondható éppen ideális­nak. A hatvan új gyógyszertár létesítéséhez a mostani épít­kezési költségeket számítva, mintegy 120 millió forintra lenne szükség. A gyógyszertári központ 15 év alatt nem ren­delkezhet ennyi pénzzel beru­házásra, annál kevésbé, mert hiszen sok meglevő gyógyszer- tár helyett is újat kell építe­nünk az elkövetkező években. • Mi tehát a megoldás útja? — Ismétlem: a tanácsok hozzájárulása. Városainknak és községeinknek távlati fej­lesztési tervükben a jobb be­tegellátás érdekében ezt fi­gyelembe kellene venniük. Kü- különösen vonatkozik ez az agglomerációs óvezet közsé­geire. Csak néhány példát említ dr. Kádár Tibor. Érden né­hány éve két új gyógyszertár épült egy düledező régi helyett. Hatalmas területen fekszik ez a 32 ezer lakosnál is többet számláló község. Legalább még két új gyógyszertárra lenne szükség. Csak egy-egy gyógy­szertár van a 16 ezer lakosú Dunaharaszttban és a 11—14 ezer lakosú Budaörsön meg Gyálott. • A megye nemcsak agglo­merációs övezetből áll. — Nem bizony, például 13 ezer lakosnak kevés egy gyógy­szertár Dabason is. Aztán csak példaképpen hozom fél Cse- mőt, ahol szétszórtan ugyan, de mintegy négyezer ember él minden gyógyszertártól távol. Ide is mielőbb kellene egy. Egyébként nemcsak a tanácsok segíthetnek, hanem az üze­mek is. A Nagykőrösi Konzervgyár­ban dolgozik a város biztosí­tott lakosságának mintegy 30 százaléka. A város három gyógyszertára messze van a gyártól. Most a gyár területet ad, és önköltségi áron vállalja új patika építését olyan he­lyen, ahol a környék lakói is beválthatják receptjeiket. Szép, de egyelőre egyedülálló példa. • Milyen a megye gyógy­szerész-ellátottsága? — Mind a 111 gyógyszertár működik, tehát van vezetője, de legalább 40 gyógyszertárból hiányzik a beosztott gyógysze­rész ... Némelyik helyen nem is egy, hanem kettő. Pályázó bőven lenne, nincs letelepedési lehetőség azonban, és lakás nélkül nem akad vállalkozó. A probléma megoldásában szin­tén a tanácsok segítségére szá­mítunk — mondotta befejezé­sül a gyógyszertári központ igazgatója. Kz. E. — Én megdicsérlek, te megdicsérsz • ycsórni már megtanul- Dtak, dolgozni — még nem. Ez áll a jegyzetfüzet­ben, mellette két felkiáltó­jel, hogy a többi mondat közül rögtön szembetűnjék. A lapon sorakozó többi mondat akkor került papír­ra, amikor — nem szívesen látott, megtűrt vendégként — végigültem három vál­lalat képviselőinek közös értekezletét, ahol néhány, régóta húzódó kérdésre kellett volna pontot tenni úgy, hogy együttes erővel megoldást találnak. A há­rom vállalat közül az egyik új üzemrészt állít fel. Eh­hez szállította a gépeket, berendezéseket, a másik vállalat, a harmadik dolga pedig a felszerelés, szó­használatukkal élve, a „készre-szerelés” volt. A szereposztással úgy tűnik, semmi baj. Annak rendje és módja szerint megkötöt- I ték a különböző, ilyesfajta j ügyeknél szokásos szerző­déseket, s megkezdődött a munka. S ahogy haladtak vele, úgy kászálódtak ösz- sze a szálak. Mert: az új üzemrészt felállító vállalat kőművesei nem végeztek határidőre, nem a tervben megszabott gépalapokat öntötték ki betonból, ha- ' nem annál gyöngébb teher- | bírásúakat. Azután: a gé­peket, berendezéseket szál­lító vállalat szintén késle­kedett, majd amikor végül megérkeztek gépeik, kide­rült, néhány kisebb, ám nélkülözhetetlen alkatrész hiányzik... Mire a harma­dik vállalat — a szerelő — neki sem fogott a munká­nak, minek, hiszen nincs alkatrész ... Igaz, ha lett volna is, neki sem embere, sem szerszáma... Így valahogy csordogált az események csermelye, s 1 mit hallok a megbeszélé­sen? „Az a nagyfokú segí- | teni akarás, amit a gépgyár- ■ tó vállalat tanúsított a mó­dosító kérelmek iránt, min- I den lehető elismerést meg- • érdemel..." „A beruházó , kőművesei igazán lelkes ! munkát végeztek...” .An­nak ellenére, hogy a sze­relőipar szűk kapacitása országosan közismert, a mi esetünkben a szerelők munkáját csakis dicsérni lehet...” S így tovább, már i másfél órája, az ember hir­telen azt hiszi, hogy rosz- szul hall. lát, hiszen itt fel­nőtt emberek ülnek, nem műkedvelő diákszínját­szók ... itt tényekről, fele­lősségről. határidőkről, százezer forintokról kellene beszélni, veszekedni, asz­talt csapkodni, kihámozni, j ki miért és miben mulasz­tott, s ehelyett mosolygó | arcok, kedves szavak, „kér- | tek még egy kávét?”; di- t csérét minden mennyiség- í ben. Mulasztott valaki? | Ugyan. „Természetesen né- | hány objektív akadály fel- I merült a munkában.” Tre- hányul dolgoztak? Dehogv. „Még nem sikerült a kellő kooperációs kapcsolatok megszilárdítása.” A módo­sított határidőt sem lehet most már betartani? Szó sincs róla. „A rugalmas át­csoportosítás lehetővé te­szi, hogy a késedelem ne legyen nagyobb, mint ami elkerülhetetlen.” Erre szok­ták azt mondani, hogy en­nél gyönyörűbben már nem is szólhattak volna... M iért ez a cirkusz, a dip­lomatákat is túllicitáló udvariasság? A mellébeszé­lés? A tizenöt mondatnyi dicséret után elhangzó, „ha ti is úgy gondoljátok,..” mögé rejtett óvatos puhar tolódzás? S egyáltalán: mi­kor iáthatnak munkához abban az új üzemben, ha így épül? Egyszerű, mert természetes következménye mindezeknels, hogy az em­ber fölháborodik. Én is ezt tettem. Nem a megbeszélé­sen, hanem azt követően, az igazgatói irodában. Az igazgatónál,, aki — tizenhá­rom éve ismerem — nyílt, becsületes ember. (Ö tette lehetővé, hogy a megbeszé­lésen jelen legyek, azt kér­ve: utána üljünk le kettes­ben.) Nem kell téhát ke­rülgetni a lényeget, rögtön azt kérdezhetem: mire jó ez a cirkusz? S elmondom röviden, mi volt a megbe­szélésen. Kicsit keserűen, kicsit megrovóan mosolyog. Azután beszélni kezd, gyor­san, a jegyzéssel alig győ­zöm követni. Mit mond? Nem szószérint, csupán a gondolatvázakat reprodu­kálva, az alábbiakat. Cirkusz? Igen. Lealázó? Igen. Ámde: a gépgyártó vállalattal, ha összevész, megnézheti magát. Nem neki, hanem húsz másik gyárnak szállítja kapós be­rendezéseit, vagy exportra, tetszése szerint, annyi a megrendelése. Igazság sze­rint csak azért sikerült j nyélbeütni a dolgot, mert a gépgyártó igazgatójával valaha Vörös Akadémiára együtt járt... A szerelők? Kapacitásuk kétszeresére van igény. Egy-egy szerelő­brigád mindennél többet ér. Veszekedjen velük? Máshová irányítják a sze­relőket. Másutt „csúszó-; pénz” várja őket — magya­rán, fekete prémium —, ő erre nem hajlandó, de joga van törvényesen célpré­miumot kitűzni. Megtette. Mert kell az üzem. Tehát velük vesszen össze? H allgatunk. Kibököm vé­gül, ami nyomja a bö- gyöm: és ha megírom? Bó­logat. „Írjad. De akkor ne­künk nem lesz meg egy­hamar az új üzemünk.” S ezt a nagyon őszintén, na­gyon keserűen ejtett mon­datot hallva világlik meg bennem, hogy nemcsak eb­ben az esetben hallgattam végig meg nem érdemelt dicséretek áradatát, ha­nem ... S pillanatok alatt esetek emlékei tolulnak fel, amikor.., Amikor ugyan­olyan tehetetlenül és fe­szengve ültem, mint most ezen a megbeszélésen, s utána ugyanolyan lesújtva vettem tudomásul a ma­gyarázatot, mint most. az igazgató szobájában. Sza­vakat tudnék csak sorolni, ’ papírra írni, s a szavakkal megdönthetők-e a tények, a tények, amelyek létre­hoznak egy helyzetet, amelyben az igazságot a taktika váltja fel, a tisztes célt mellékutakon kell kö- zelftgetni s így tovább. Megoldás? Most rajtam a sor, hogy kesernyés mo­sollyal ingassam a fejem. Mert elvben sokféle tetsze­tős megoldás kínálkozik, akár újságoldalt is meg­tölthetnék sorolásukkal. Mégis, már annak is örül­nék, hogy mi, állami meg vállalati, meg mindenféle alkalmazottak, címek, ran­gok, fizetések birtokosai, mi, országtulajdonosok, el­gondolkoznánk azon, hogy kinek játsszuk ezt a szín- házasdit...? Mészáros Ottó __________ - -J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom