Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

na i uterei 'icJCtriap 1971. MÄJTJS 9., VASÁRNAP „Kulcsos” gyerekek Ha kollégiumba kerülhetnék Heves Ilonára a dun.abogtiá- nyj. általános iskola tanára hívta fel a figyelmemet: ke­ressem fel, nála megtalálom az összes gondot, típusa a hát­rányos helyzetben levő tanu­lónak, s „kulcsos” gyerek. Mellékelt egy levelet is a kis­lány kérésével: segítsük be egy kollégiumba. A család szoba-konyhája nyolc embernek nyújt fedelet. Ünnep lévén, a legtöbbjük ott­hon van. Hat gyerek, a legki­sebb négyéves. Az apa tizen­hat éve kőbányász, súlyos be­tegen hetekig otthon feküdt. Az anya baleset folytán meg- nyomorodott. Konyhalány a Határcsárdában. Keresztül-kasul feltúrt ud­varon át vezet hozzájuk az út. A kis, vékony ember az ut­cán vár és büszkén mutatja: „Tetszik látni? Lesz víz a fa­luban és én is bevezettetem a családomnak ide az udvarba. Igaz, a lakásba még nem, mert nem jut rá, de már itt lesz a csap az ajtónk előtt. Ahogy körülnézek a két he­lyiségben, valósággal megráz az az igyekezet, ahogy otthon­ná próbálják rendezni. Kezdet­ben egyetlen apró szobájuk volt, később a tanács építtetett hozzá tágas konyhát. A helyet főleg ágyak foglalják el. Az ajtó háta mögött bordó reka- mié két fotellel — ez Ila lak­része. — Ide lámpát is szerelünk majd az ágya fölé, ha bevés­sük a villanyvezeték helyét. Hadd olvasson — mutatja az apa. A hosszú hajú, nagyon ko­moly kislánnyal a Vöröskő presszóban beszélgetünk. Ma­gával hozta kishúgát. A gye­rek még rosszalkodni is elfe­lejt a megilletődötíségtől, hi­szen egyikük sem ült még autóban. '"— Minkef mindenki iámer á faluban. Van tévénk, de hoz­zánk szigorúbbak a szüleim, mint a falubeli gyerekekhez az övéiík. A tizennégy éven felü­lieknek szóló filmeket nem engiedik megnézni ... Mink ci­gányok vagyunk — mondja hirteLen —, közülünk nem szo­kás kiemelkedni. Az apámék rendszeresen eljárnak dolgoz­ni és a gyerekeiket is tanít­tatják. Én tüdőm, hogy az apámnak tulajdonképpen a Az Építőipari Szállítási Vállalat qépkocsivezetői tanfolyamot szervez Vácott Általános Iskolát végzett, katonaságtól leszereltek jelentkezhetnek. A vállalat fedezi a tanfolyam költségeit és a tanfolyam idején havi 1200 forint bért fizet. Felvesz továbbá a váci kirendeltségre érettsénizett fiatalembert FORGALMI GYAKORNOKNAK Jelentkezés az ÉPFU KIRENDELTSÉGÉN VAC, DCM munka ment a gyomrára. Nem embernek való az, amennyit dolgozott. Tizenhat éve a kő­bányában, rakodó volt, a leg­nehezebb munkán. Sokszor mondja, nem olyan koszton nőtt fel, mint a többiek, nincs erőtartaléka. Harminchat éves korára teljesen megrokkant. Amellett sohasincs egyetlen szabad délutánja. Anyámat egyszer elgázolta egy motoros, megsérült a gerince. Az egyik testvérem a rossz körülmények miatt' tbc-s Lett. Apátnék kü­lönmunkára járnak. Fogják azokat a gyerekeket, akik már mozdítani tudják a karjukat és földmunkát, mindent elvál­lalnak. Tessék elgondolni, mennyire kell. Cakli-pakli két­ezer forint jutott nyolcunkra. Amióta anyám meggyógyult és munkába állt, ő is hoz ezer­kétszáz forintot — Ila, a tanárod azt mondta, hogy idén rosszabb a tanulmá­nyi eredményed... — Tetszett nálunk járni, látta az otthonunkat, a szüléi­mét. Ahogy okosodom, úgy érzem, mennyire kell kímélni őket. A bátyám kőműves- tanonc, többet dolgozik a hi­vatalos munkaidőnél, s a mes­tere igyekszik juttatni érte. Én vagyok utána a legna­gyobb, nekem kell az otthoni terheket átvállalni, amióta anyám dolgozni jár. Attól függ, délutános-e, vagy dél­előttös. Ha délutános, valami­vel jobb. mert megfőz mire elmegy. Ha hajnaliban indul, nincs rá ideje. Apámnak kü­lön kell ételt főzni. Múltkor megetettem zsíros hússal, majd’ belepusztult. Reggel féí hétkor kelek, felöltöztetem és elviszem a kishúgomat az óvo­dába. Nálam van a lakáskulcs. Amikor fél kettő tájban haza­jövök, azt som tudom, hová kapjak.' Jönnek sorra a töb­biek és nekem annyiszor kell abbahagyni a dolgom, ételt melegíteni. Én rakodok el utá­nuk, este megvetem a sok ágyat. A napi holmit én mo­som, nagyon vigyázunk rá, hogy mindig tisztán menjünk ki az utcára. Jóformán nem marad naponta egy óránál több időm a tanulásra, s az is hogyan, amikor annyian lár­máznak egy helyen. Amennyi­re lehet, törődöm a többiek iskolai dolgaival, mi van a leckéjükkel. Az egyik testvé­rem bukott, mindent át kell rágni vele. Apámék ragasz­kodnak hozzá, hogy a nyolc általánosból senki ne marad­jon ki. Azután gyakran visz- sza kell menni az iskolába, az Ifjúsági Vöröskeresztben, vagy a Tulipán őrsben van va­lami ... — Csak az otthoni körül­ményeid vonnak el a tanulás­tól? Szórakozás, barátnők? — Néha elviszem biciklizni a kishúgom és olvasok. Ha ta­nult ember leszek, akkor segít­hetek a testvéreimnek is ... Tudom, mire tetszik gondolni. Bogdányban kevés a cigány. Az embereknek — legalább is én úgy látom — a csalá­dommal nincs semmi bajuk, mert elismerik, hogy szorgal­masak vagyunk. Viszont itt A Cemeni- és Mészművek Váci gyára (DCM) FELVÉTELRE KERES: férfi és női betanított segédmunkáikat gépkeielSnek, valamint csőszerelő és hegesztő szakmunkásokat. A segédmunkásokat térítésmentesen átképezzük cementipari szakmunkásokká, nehézgépkezelővé vagy kőnnyögépkezelővé. lelentkezés o gvár munkaügyi csoportjánál munkanapokon 7-tól 15 áráig. sokaik előtt csak annak van becsülete, akinek van vala­mije, háza, autója. Esetleg ro­kona Nyugat-Németországban. Minekünk semmink nincs. A gyerekek ezt soha nem érez­tetik velem. A legjobb barát­nőm az osztályfőnököm lánya, megértjük egymást. — S hogyan képzeled a jö- vődet? — Tetszett olvasni a levele­met. Minden elképzelésem az, hogy bejussak kórházba, labo­ratóriumba dolgozni. Nagyon szeretem a kémiát és az élő­világot. Ebből mindig ötös vagyok. A tanár úr a télen el akart küldeni a tv-vetélkedő- re, mert szerinte ott is kitű­nően megálltam volna a he­lyem, de én nem mertem ver­senyezni. Mielőtt Dunabogdányba in­dultam volna, napjaim jó ré­szét telefonálással töltöttem, hogy megtudjam, jut-e hely valamelyik szakiskolához tar­tozó kollégiumban a nagyon tehetségesnek ítélt kislánynak. A budapesti, III. kerületi Ka­lászi úti egészségügyi szaikis- kolába ió pontszámai alapján felvették őt a gyógyszierlabo- ráns-szakra. Ingyen tanuló­szobát, étkezést és ösztöndíjat adnak, azonban a legfontosab­bat, a kollégiumi helyet nem tudják nyújtani. Komáromi Magda 1 w 1 4 ' § __ * aniSÍ& Vác környéki táj, háttérben a DCM. A nemrég véget ért Can- nes-i tv-filmvásáron nagy si­kert arattak a magyar tv- játékok. Ranódy László filmje, A hatholdas rózsakert vetí­tési jogát lekötötte Francia- ország, Kanada, Belgium, Finnország, Svédország és az NSZK. A Móricz Zsigmond művéből készült Pillangó ugyancsak szerepel majd a francia, kanadai, belga, nyu­Két szobor története A napokban kedves vendége volt a gödöllői Pe­tőfi általános is­kolának. Kiss Ist­ván, Kossuth-díjas szobrás zművész látogatott el ide és nem is üres kézzel: a Tanács­köztársasági em­lékmű kicsinyített bronz mását hoz­ta- el és adta át az iskola vezetőinek. És nem ez az első Kiss István szo­bor, amely a Pe­tőfi iskolába ke­rült. Esztendővel ezelőtt a Bulgária számára készült Petőfi mellszobor gipszmását aján­dékozta az iskolá­nak. Azóta azon­ban már a szobor bronzmása díszíti az isikola auláját Az történt ugyan­is, hogy Kiss Ist­ván első látogatá­sa alkalmával ki­jelentette: ha az iskola diákjai ele­gendő bronzot gyűjtenek, kiönteti a szobrot eredeti­ben. S mert a paj­tások komolyan vették ígéretét, s a kelleténél két­szer annyi bron­zot gyűjtöttek, a nyersanyagból el­készülhetett a Ta­nácsköztársasági emlékmű kicsinyí­tett mása is. Most már csak egy kér­dés megválaszo­latlan: miért ilyen jó a kapcsolata a " Kossuth-díjas szobrászművész­nek a gödöllői ál­talános iskolával? Ebben sincs sem­mi rendkívüli: itt tanít ugyanis Hel- tai Miklós tanár úr, akinek Kiss István Nagysza­lontán a diákja volt. Az egykori diák így rója le háláját szeretett tanára iránt. gatnémet tv-nézők előtt. Az új, 13 részes mesesorozatot, a Kukuri és Kotkodácst meg­vásárolták a latin-amerikai tévék, továbbá Algéria, Kana­da, Belgium és Franciaország. Az Antonio Gades együttesé­ről forgatott produkciót Ja­pánban tűzik műsorra. A spanyol tévé bemutatja a Térzenét és a Fiatal vagy című Liszkay Judit-show-t is. A kanadai magyar klubok ve­títésein láthatják a nézők A Tenkes kapitányát és A kop- pányi aga testamentumát. öt tévé-filmet vett át az utóbbi időben Olaszország. Ezek között van gyermekek­nek készült produkció (Volt egyszer egy királyfi), s van­nak drámák is, mint a Halál­nak halála vagy az Üvegkalit­ka. , Az osztrák nézők az Ex An- tlquís együttes zenés össze­állításában gyönyörködhetnek majd. Élénk az érdeklődés a skandináv országokban is a legújabb magyar tv-filmter- més iránt. Svédországban mu­tatják be Szinetár Miklós produkcióját, a Halálnak ha­lálát, a Holtágat, Norvégiában a VII. Olivért és az Európa expresszi, Dániában pedig A fából faragott királyfit, a Diákszerelmet és a Halálnak halálát. TOHONYA-VOLGY „Űj barlangot tártak fel a VIVUKI barlangkutatói a jós- vafői Tohonya-völgyben” (!) olvastam a minap az újság­ban. Ez a dolog határozottan tetszik nekem. Már maga a völgy is, hét még, hogy Toho­nya! Alföldi sarjadék lévén, úgy vagyok én a hegyekkel, mint Petőfi: tán csodálom, ámde nem szeretem őket. Valahogy nekem túl magasak, különö­sen fölfele menet. Lefelé még csak-csak: besegít a nadrág­fék, de azt a kapaszkodást, hegynek fel, nem nekem talál­ták ki. A völgy — különösen, ha Tohonya —, az egészen más. Azt nagyon szeretem. Tiszta levegő, vadvirág, madarak trilláznak üveghangon, vidám kirándulók kurjongatnak ru- mosüveghangon, tücsökzene, szalonnasütés, heverni az illa­tos fűben tohonyán, akarom mondani, Tohonyán, az igen! Csak ne lennének közben he­gyek .... Micsoda marhaság, hogy az embernek egy szép völgyért előbb két-három ménkű he­gyet kell megmásznia?l Bok­rokba, gyökerekbe kapaszkod­ni fölfelé, zihálva kapkodni levegő után, közben, akármer­re fordulok, a nap mindig a szemembe süt, a szél mindig a képembe fúj, a hátizsák min­dig visszafelé húz, s a fiam mindig ugyanazt ismétli: ki­tartás, öreglány, ez többet ér, mint a medicinroller. S ne­kem még arra sincs erőm, hoay két egyforma frászt ígér­jek neki, mert vagy lélegzem, vagy beszélek. A verejték für­ge csermelyben futkározik rajtam lefelé, a cipő hólyagot tör a sarkamra, a hátizsák mély, vörös árkokat váj a de­koltázsomba, a hegy csúcsát a kelő nap kerülgeti, engem a gutaütés. Félúton veszem észre, hogy elhagytam a fürdőruhámat. Valahogy kicsúszott a hátizsák zsebéből. Ott egye a fene, leg­feljebb én leszek a hazai nu­dizmus megalapítója, gyerünk tovább! Később felfedezem a gravitációt, Newton után sza­badon, pedig nekem nem is alma esik a fejemre, hanem táskarádió. Magyar gyártmány, jó súlyos. Az ösvényt szegé­lyező, magas partoldal bokrai közül ejtette le valaki, egye­nest a búbomra. A rádiót min­denesetre megemelgetem, mi­előtt tovább passzolom: meg­van vagy négy kiló. Csőrrel rúgok belé, laposan, s utána hosszú percekig szikrázik a tyúkszemem. Hitvesem és el­sőszülöttem tisztes távolból röhögi az esetet. Engem pedig végképp elfog a keserűség. Mit keresek én itt? Lenn, az Alföld tengersík vidékén, ott vagyok honn, ott az én világom. Hiányzott ez nekem? A hólyagok a sarka­mon, a fülemben doboló tam­tam-dübörgés, az egész keser­ves araszolás fél napig, hogy egyórás pihenő után kezdjem elölről — hazafelé? Az az égy óra is csak arra jó, hogy lép- ten-nyomon egyen a méreg. Alighogy leterítem pokróco­mat, s fáradt testemet átadom a természet lágy ölének, máris kiderül, hogy a pokróc alatt félmázsás szikla lapul, ami a Dolomit Alpokból került ide, még a népvándorlás idején. Négykézláb kúszom arrébb, pokróc sem kell, látni akarom, mibe ülök. Természetesen han­gyabolyba. Deréktól lefelé szempillantás alatt olyan le­szek, mint aki csalánkiütéses, pedig a csalán még ezután kö­vetkezik, kálváriám harmadik stációjaként. Űzött eb módjá ra vánszorgok a forráshoz, kí­nomat s szomjamat oltani. A forrás két hónapja megszökött, csurgója helyén még a moha is taplóvá szikkadt azóta. Vi­zet, persze, nem hoztunk, mi­nek cipelni, mllcor ott a for­rás? Száraz tapló már a tor­kom is, fél évet adnék az éle­temből egy pohár szódáért, de két hetet biztosan. A többi már filmszerűen pe­reg. Sebtében kirázom a ci­pőmből a sóderbányát, szedek egy csokor kutyatejet, hadd lássák otthon, hogy nemcsak a bokám, én is kirándultam, az­tán r ül tv ere: hazafelé. Bezzeg, az a sosem látott Tohonya-völgy, milyen szép lehet! Üdezöld lapályán zefir szellő bújócskázik a lapuleve­lekkel; a közepét átszelő kes­keny ösvény — neve bizonyá­ra Hanyatt-dűlő — szelíden kanyarog a Szunya-ligetig. A völgy végében csalitos domb emelkedik — Tunya-halom —, tetején kilátótorony; négy mé­ter magas, csúcsa alatt körer­kéllyel, ahová lift szállítja a turistákat. Tohonya-völgy, az igen! Legközelebb oda megyek ki­rándulni. Lehetőleg helikopte­ren, mert imádom a veszélyes sportokat. Nyíri Éva Harminc kertészeti szakember Hollandiába és Belgiumba készül Az IBUSZ—AGROIMFORM szervezésében és a Budapest környéki — valamint az Észak- Pest megyei Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Terüle­ti Szövetségének a rendezésé­ben harminc kertészeti szak­ember hollandiai és belgiumi tanulmányútra készül. A terv­ben Amsterdam, Hága, Brüsz- szel és Gent megtekintésén kí­vül a többi között a wagenin- gi Kertészeti Gépesítési Inté­zet és a naaldwijki Üvegházi Zöldség- és Gyümölcstermelé­si Kísérleti Állomás, valamint több kertészeti és feldolgozó- üzem meglátogatása is szere­pel. A tanulmányúton többek között perőcsényi, kistarcsai, zsámboki, túrái és valkói szak­emberek vesznek részt. VADVIRÁGOK A Mecsekben szokatlanul gazdag virágzást idézett elő a mostani tavasz: régen látott tömegben nyíltak ki a sokszí­nű virágok. A botanikusok szerint az országban itt^leg- szebb a május, amilygp|j||ter, piros, kék, sárga, zöíu*?s lila virágszőnyeg borítja a fák al­ját. Az idei május párját rit­kító virágpompával ruházta fel a mecseki erdőket és most nyílnak a hegyvidék különle­ges növényei is, mint például a vadontermő pünkösdi rózsa, az olasz müge, vagy a majom kos­bor. Ezek a virágok hazánk­ban csak a Mecsekben találha­tók. A hűvös, esős tavaszi idő­járás egyébként különös ran­devút okozott: „találkozott” a március és a május jellegzetes vadvirága, még sokfelé illato­zik a kék erdei ibolya, ugyan­akkor már javában nyílik a fe­hér gyöngyvirág. Az Élelmiszer Nagykereskedelmi Vállalat Vác, Derecske dűlő 4. (a Hajógyár mellett) FELVESZ: — FÉRFI RAKTÁROSOKAT (élelmiszerszakos szak­munkás-bizonyítvány, ill. közgazdasági technikumi Végzettség és erkölcsi bi­zonyítvány szükséges) — FÉRFI FCTÖT (aki lehetőleg kerti mun­kához is ért) — NŐI ADMINIS ZTB ATOROKAT (közgazdasági technikumi végzettséggel, kezdő Is le­het) — GYAKORLOTT GÉPIKÖNÖKET — FÉRFI SZALLITMANY- KISEROKET — GÉPKOCSIVEZETŐKET (hosszabb gyakorlattal) Kizárólag a Vácott és környékén lakók jelentkezését kérjük. Latin-Amerikától Skandináviáig Magyar tv-játékok sikere külföldön

Next

/
Oldalképek
Tartalom