Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-09 / 108. szám

4 1971. MÁJUS 9, VASÁRNAP fin mtevti Vadász­táskák Csankó Zoltán szekszárdi szíj­gyártó és bőrön- clösmester fél év­százada készíti a sallangos magyar, sárközi fogatszer­számokat, kariká­sokat és vadász­felszereléseket. Többek között tervezte és kivite­lezte a múlt évi mezőgazdasági ki­állításon nagy si­kerrel szereplő nyolcas fogat, va­lamint a külföldi és hazai lovasver­senyeken és be­mutatókon szerep­lő ötös fogatok szerszámait. Je­lenleg az idei Va­dászati Világkiál­lításra készíti sa­játos vadászmin­tákkal, őzkörmök­kel díszített va­dásztáskáit. Milliós képaukció A Bizományi Áruház Válla­lat 24. képaukciójának kiállí­tását szombaton nyitotta meg dr. Szente Imre vezérigazgató a MOM Csörsz utcai művelő­dési házában. A május 16-ig megtekinthető kiállításon be­mutatják az árverés egész anyagát, 317 festményt, ame­lyek kikiáltási ára csaknem 2,2 millió forint. Az árverésre igen gazdag anyag gyűlt ösz- sze, köztük az érdeklődésnek megfelelően sok régi mester képeit ajánlják. A külföldi ké­pek közül kiemelkedik a hol­land Dirk Maas csatába indu­ló, díszes társaságot ábrázoló, 30 000 forintra becsült képe. Az árveréseket május 18-án és 19-én 17 órai kezdettel tartják ugyancsak a MOM művelődési házában. — A szolnoki Szigligeti Színház művésze, Papp Zol­tán, hétfőn este hat órakor Mustármag címen előadást tart Vácott, a városi-járási könyvtárban. Jogilag „lezáratott" ? Bérlőből albérlő —18 év után Több mint egy órába tel­lett, amíg Takács József alsó­gödi lakos kötegnyi peres ira­tát időrendi sorrendbe raktam. Ezután a különböző végzések­ből, határozatokból, ítéletek­ből, beadványokból összeállt az ügy, amelynek kezdő dátu­ma 1952, végző dátuma pedig nincs: ma is megoldatlan, bár jogilag „lezáratott”. Egy szoba - sok papír Kezdjük az elején. Takács József részére a községi tanács vb. 809—55/1952. számú hatá­rozatával egy szobából álló bérleményt kiutalt. Takács be­költözött özvegy Liebentritt Józsefné akkor államosított házába mint bérlő. Hosszú évek telnek el és a volt tulaj­donos s a bérlő megfér egy­mással. 1966-ból származik egy irat, amely jelentéktelen bir- tokháborítási ügyet tárgyal. Itt is van első fok, másodfok, fellebbezés stb. s a vita meg­oldódik. Később jogszabályt adnak kJ az állami kislakások értékesí­téséről. 1968. decemberében az OTP váci járási fiókja érté- síti Takács Józsefet, hogy élhet elővásárlási jogával és 20 ezer forintért megveheti a lakrészt. Takács, aki idős nyugdíjas, nyugalmat szeretne, biztonságot, ezért megköti az adásvételi szerződést, befizeti a kis előleget, számítgatja a részleteket és örül, hogy majd saját tulajdonában élhet. Am 1969 februárjában öz­vegy Lieben tritt Józsefné a községi tanácsházán elpana­szolja, hogy az 1952-es Takács­féle kiutaló határozatot ő nem kapta kézhez, s így azt nem veszi tudomásul. A községi ta­nács — a felsőbb szervek ren­delkezése szerint — rövid úton intézi el a vitát: „a 809—55/ 1952. számú határozatot újból ki kell adni, az akkori időnek megfelelő tartalommal, a hatá­rozat elleni fellebbezési jog biztosítása mellett.'’ Hányszor utalható ki egy lakás ? Az ügy fellebbezés folytán a Váci Járási Tanács igazgatási osztályára került. Itt 19G9 áp­rilisában újabb határozat szü­letett: megsemmisítették a községi döntést, mivel Takács Józsefnek egyszer már sza­bályszerűen kiutalták a lakást. Lényegében minden maradt a régiben: Takács nem az új, hanem a régi határozat alap­ján bérlő. 1969. május 28-án a Pest megyei Tanács igazgatási osz­tálya megsemmisítette a köz­ség újbóli lakáskiutaló dönté­sét, a járási fellebbezési vég­zést, s az Alsógöd községi ta­nács vb-elnökének 809—55/ 1952. számú határozatát hely­benhagyták. Azaz — a jogi bonyolultságoktól eltekintve — Takács megint a régi határozat alapján bérlő. Takács József eddig tehát három, illetve végül is egy ha­tározat alapján határozottan bérlő. Négy igen után: döntő nem özvegy Liebentrittné azon­ban bíróság előtt támadta meg az államigazgatási határoza­tot. Jött is az OTP-től a le­vél: „Takács Józseffel megkö­tött adás-vételi szerződést igazgatóságunk nem hagyta jó­vá, mert özvegy L.-né a ki­utalási államigazgatási határo­zatot perrel támadta meg, s mint ismeretes: bérlett joga alapozta meg a társtulajdonos­sal szemben Takács József elővásárlási jogát. Amennyi­ben tehát a bíróság helyt ad özvegy L.-né kereseti kérelmé­nek, a Takács Józseffel kötött szerződésünk érvénytelen lesz.” Ezért volt fontos kérdés, hogy bérlő-e Takács? A Pestvidéki Járásbíróság nem adott helyt özvegy Lie­bentrittné kérelmének. így ke­rült az ügy 1970 tavaszán a Pest megyei Bíróságra. Négy Már megint a grízes tészta Kétfogásos menü 4,66 forintból A közétkeztetés gondjai Az autórádióban felhangzik a jól ismert szignál, majd a bemondó hangja: „Ki nyer ma? Játék és muzsika tíz percben...” Akkor tehát tíz perc múl­va fél egy. Ideje ebédelni, gyerünk a Fehér Hollóba. Az étterem sarkában ismerős asztaltársaság ül: a helyi ta­nács dolgozói. Ülnek az asz­talnál és egy emberként szid­ják a menüt: — Zöldségleves — szárított zöldségből ^. leesés marha­szelet — konzervlecsóból —, májusban! Az ember a pén­zéért ebédelni akar, nem étvágytalanul piszkálni a tá­nyérban ! Egy pillantást vetek a zöld­séglevesre és teljes szívvel csatlakozom a kórushoz. Fel­háborító: mit fizettek ezért az ebédért? — Hat forint nyolcvanat! — kapom a méltatlankodó választ. Egy kis normázás Ohó, akkor álljunk meg egy szóra! Ezek szerint itt közétkeztetési menüvel van dolgunk. Akkor pedig ne ítéljünk addig, míg nem tud­juk, mennyi a nyersanyag- norma? — 1966. január elseje óta 4 forint 66 fillér — világosít fel Tóth Tihamér, a Duna­kanyar Vendéglátóipari Vál­lalat termelési osztályveze­tője. — Ennyit használhatunk fel a közétkeztetésben egy kétfogásos menühöz. Erre jön a 46 százalékos haszonkulcs, így lesz a menü fogyasztói ára 6 forint nyolcvan fillér. — Hogyan tudnak ennyi­ből gazdálkodni? — Egyre nehezebben — fe­leli őszintén. — Mindinkább a választék, a mennyiség és a minőség rovására. Ez a nor­ma már öt évvel ezelőtt is elég alacsony volt. Azóta vi­szont a nyersanyag beszerzé­si árak tetemesen megnöve­kedtek. Mi a következménye a nyersanyagok drágulásának ? Vagy emelik a közétkeztetés fogyasztói árát — vagy csök­kentik az adagokat. Az utób­bi történt. — A közétkeztetést igénybe vevő fogyasztók sokféle kö­vetelményt támasztanak a vendéglátóiparral szemben. Elvárják, hogy az előfizeté­ses menü ízletes, változa­tos, kalóriadús és bőséges legyen., Ezeknek a követel­ményeknek — a fentiek miatt — nem tudunk eleget tenni. A húsáruk emelése arra kényszerített bennünket, hogy csökkentsük a húsadagokat, hiszen a nyersanyagnorma rögzített, túllépnünk nem le­het A jobb minőségű ízle- sfitő- és alapanyagokat kény­telenek vagyunk alacsonyabb értékűekkel helyettesíteni. Tejszín, tejföl helyett tejet, házilag gyúrt tészta helyett gyári fehérárut, a drágább importfűszerek helyett fű- szerrpótlót használni, és így tovább. Feltétlenül a válasz­ték rovására megy az is, hogy a primőrök magas ára miatt ■még május végefelé is kon- zervekkel dolgozunk. Azt már •csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy a korsze­rű táplálkozás — a könnyű, vitamin- és fehérjedús ■ étke­zés — követelményeire nem is gondolhatunk: örülünk, ha laktatós ételekre futja a „ke­retből”. Nézzük az éthpot Tudom, hogy nagy tételben másképp alakul az ételek ön­költsége, mint a három-négy­tagú háztartásokban, de még így is nehéz elképzelni, hogyan lehet 4 forint 66 fillérből két­fogásos ebédet kiállítani? — Például így — tol elém Tóth Tihamér egy étlapot, egyik vendéglőjük 1970. május 25—30 közötti étrendjét: Hétfő: babgulyás, orleáni szelet (2 db); kedd: lebbencs- leves, sárgaborsó főzelék, sült oldalas; szerda: rizsleves, bras­sói aprópecsenye, saláta; csü­törtök: lencseleves, tojásos ga­luska, saláta; péntek: burgo- nyaleves, tarhonyáshús; szom­bat: paradicsomleves, rántott hal, pirított burgonya. Ha nem lenne ott a heti két alkalommal felszolgált saláta, akár decemberi étrendnek is megfelelne. , A babgulyás, a sárgaborsó, a lencse, a kon- zervből készült paradicsomle­ves cseppet sem jellemző a ta­vaszi idényre. — Mi is tudjuk, mégsem tehetünk mást: új burgonyára, primőr karalábéra, kelkáposz­tára egyszerűen nem futja a normából. A vállalat 64 éttermet, ven­déglőt üzemeltet a megyében. Ezekben — az idényjellegű vendéglátó üzleteket kivéve — mindenütt van közétkeztetés. Természetesen, egyidőben az a la carte étkezéssel. Ebből viszont az következik, hogy a ráfordítás, a költségtényezők a közétkeztetésben sem alacso­nyabbak. A munkabérek, a he­lyiségek fűtési, bérleti, világí­tási díjai, a fogyóeszközkölt­ségek egyformák, akár előfize­téses menüt szolgálnak fel, akár étlapról választott frissen sülteket. S nem tehetik azt meg, hogy az a la carte ven­dégnek rozsdamentes evőesz­közzel, damaszt abrosszal terít­senek, a közétkeztetésben résztvevőknek pedig alumí­nium késsél, villával, olcsó ab­rosszal. Egy II. osztályú étte­rem költségszintje gyakran el­éri az összbevétel 40—50 szá­zalékát. Ekkora ráfordítást a 6,80-as menü 46 százalékos ha­szonkulcsa, illetve 31,5 száza­lékos árrés-szintje semmikép­pen sem fedezne. Még a 12 szá­zalékos — utólag megtérített — állami dotációval együtt semj Bizonyíték erre a váci Hattyú Étterem példája, ahol 1969. ja­nuár elsejétől április közepéig — átalakítás miatti bezárásáig — így alakultak a rentabilitási mutatók: árbevétel: 32 100 fo­rint; árrés-szint: 32,09 száza­lék; költségszint: 256,07 (!) szá­zalék; az üzemi eredmény; — 71 900 forint. Magyarán: a ráfizetés megközelítette a 72 ezer forintot! Kéf megoldás Hogyan lehet ezt a ráfizetést „kigazdálkodni”? Csakis az ét' lap szerinti étkezés árbevéte léből, vagyis az össznyereség rovására. Ez pedig érzékenyen érinti a vendéglátóipari dolgo­zók zsebét. A következő kérdés magától adódik: hogyan lehetne rentá­bilissá tenni a közétkeztetést? Egyúttal megjavítani a minő­séget, bővíteni a választékot, eleget tenni a fogyasztók igé­nyeinek? Világos, hogy kétféleképpen: vagy emelni kellene a nyers­anyagnormát, ami azonban a haszonkulcs növekedését, s ve le a fogyasztói árak emelé­sét vonná maga után, vagy mérsékelni kellene a nyers­anyagbeszerzési árakat. így vagy úgy, a megoldásra szükség van. Nyíri Éva ] darab igen után megszületett 1 az egyetlen és döntő nem. A megyei bíróság hatályon kívül helyezte az alsógödi tanács eredeti (1952-es) és az ezt hely­benhagyó megyei tanácsi vég­zést. A fellebbezést alaposnak találták, megállapították: Ta­kács nem kísérelte meg az ere­deti kiutaló határozat egy pél­dányának özv. L.-né részére való továbbítását és azt, hogy lakásának egy szobáját az ál­lamigazgatási hatóság törvény­sértően vette igénybe és utal­ta ki Takács József részére, akivel korábban érvényes al­bérleti szerződést (!) kötött az özvegyassz any. Tizennyolc év után előszói lett a bérlőből albérlő. Sok fó­rumot megjárt az ügy, de e fogalmat egyetlen iratban sem lehet olvasni. Vajon miért lett Takács bérlőből albérlő? Idé­zet a megyei bíróság ítéleté­nek indoklási részéből: „Min­den kétséget kizáróan azt meg­állapítani, hogy Takács József az 1952. évben hozzákerült két példányú határozatból egy példányt át akart volna adni a felperesnek, Takács József egyedüli vallomása alapján nem lehet. Ugyanis nincs bi­zonyítva az sem, hogy a fel­peres és Takács József abban állapodott volna meg, hogy az utóbbi által fizetett 40 forint albérleti díjból a szoba díja 20 és a bútorhasználat díja szin­tén 20 forint.. A megyei bíróság viszont felderítattnek találta az albér­leti jogviszony meglétét, és az 1952-ben hatályos rendelet alapján — amely az albérleti szoba államigazgatási kiutalá­sát megtiltotta — Takács bér­lői jogállását nem ismerte eL Az OTP Takáccsal felbon­totta az adás-vételi szerződést, az idős ember nem vásárol­hatja meg a 18 éve lakott szo­bát az államtól! ★ Az ügy lassan végéhez kö­zeledik. Még egy lehetősége volt Takácsnak: a fellebbezési óvás. Ennek kezdeményezését azonban a Legfelsőbb Bíróság elnöke megtagadta, bizonyára azért, mert az eljárási tör­vényben előírt megalapozótt- sági vagy törvénysértést hibát nem észlelték. A jogi út, úgy látszik, „lezáratott”. De nem megnyugtatóan. Még a legfőbb ügyész kezdeményezhetne tör­vényességi óvást, ehhez azon­ban az illetékes ügyésznek kel­lene újra átvizsgálnia az ak­tákat, hogy megkeresse: a me­gyei bíróság indoklása min­denben kielégíti-e a „megala­pozottság” kritériumát? E vizs­gálat azért is fontos lenne, mert lassan letelik az az egy I év, amelyben a törvényességi óvás alapján hozott ítélet a fe­lekre is kiterjed. Ha pedig a jogi út végleg járhatatlan, a községi tanács segítsen, hogy az idős ember egy szobát vásárolhasson és nyugodt öregkort, perlekedés nélküli -éveket teremthessen magának. Fóti Péter Székesfehérvári autórádió a Zsiguliban A székesfehérvári Videoton rádiós üzemében folyamatosan gyártják a Zsiguli gépkocsik­ba az autórádiókat. Naponta négyszáz-négyszázötven autó­rádió kerül le a szalagról. A rádió hangszórói is a Video­tonban, a gyár elektroakuszti­kai üzemében készülnek. A ké­szüléket és a hangszórót együtt szállítják, egy-egy ládába het­ven komplett készüléket cso­magolnak, s naponta hét-nyolc ládányit továbbítanak az ex­portáló vállalatnak. „V adászvendéglátás *’ A világkiállítás alatt Vidék­ről érkező vadásztársaik foga­dására készülnek a fővárosban lakó vadászok. A Magyar Va­dászok Országos Szövetségének lapja, a Nimród vadászújság nemrég felhívást intézett a fő­városban lakó vadászokhoz, Minek nevezzelek ? Elnevezés legyen a talpán, amely engem még képes ki­hozni a sodromból. Miután az elnevezésmánia tetőzött — a Főbuha, Főkuci, Bubiv, Gu- laschki idején —, megkaptam a halálos adagot a lehetetlen elnevezésekből. Azóta immu­nis vagyok. A legutolsó elnevezés, amely megrezdített, a Takarékosság cipészszövetkezet volt — de ez is pozitíve. Csak üdvözölhetem azt az újszerű nyíltságot, amelyre ez a Takarékosság cégnév utal. Van aki tagadja, ölt bevallják, hogy spórolósak. Ha az általuk gyártott cipő talpa éppoly gyorsan és hűt­lenül hagy el, mint bármely más hasonló készítményé — üsse kő. Nekem az őszinteség mindennél többet ér. Egy ideje azonban meghök- kenve észlelem, hogy sziszte­matikusan kikezelt, elnevezés­mánia iránti allergiám felúju- lóban van. Egy bizonyos, va- donatújonnan felbukkant áru­lássanak vendégül minél több vidéki kollégát a világkiállí­tás napjaiban. , A Nimród felhívása óta tö­megesen jelentkeznek a buda­pesti vadászok a Fővárosi Ide­genforgalmi Hivatal fizetőven­dég szolgálatnál. Vannak olya­nok is, akik szomszédjaikat is beszervezték a fizetővendég­szolgalatba. így a vidékről ér­kező vadásztársaságok cso­portjai együtt lakhatnak, ami megkönnyíti a közös progra­mok kialakítását. Szikestalaj-térkép, útban Sevillába A világ szikestalaj-térképé­nek első részlete, az európai szikeseket ábrázoló térkép út­nak indult a május közepén Sevillában megrendezésre ke­rülő szikeskonferenciára. 1967-ben Budapesten a FAO és az UNESCO rendezésében szikeskonferenciát tartottalt, ahol a nemzetközi kutatók el­határozták, hogy világtérképet készítenek a szikes talajokról. A térkép összeállítását a bu­dapesti Talajtani és Agroké­miai Kutató Intézet munka­társai vállalták. A kutatócsoport szakemberei magukkal vitték a térképet a nemzetközi konferenciára, ahol a további kutatómunka felada­tairól tárgyalnak. elnevezés láttán ismételten hideg futkározik a hátamon. Fékonfix! Ez — ne tévedjünk — nem káromkodás. Amikor először megpillan­tottam e szót, szemem káp- rázott, szédülés fogott el, és fennhangon ezt kiáltottam: — Mi ez már megint???!!! (Így, három felkiáltó és há­rom kérdőjellel. Nem köny- nyű; próbálják ki.) Gyerekkoromból rémlik va­lami hasonló hangzású szó, de az hékomfitty, vagy fé- komadta volt — bizonyára valami speciális, tősgyökeres tájszó és kispesti vagy fe­rencvárosi virányokról, hol zsenge gyerekkoromat töl­töttem. Akárhogy is: ez a Fé­konfix valami mellbevágó. A jó elnevezés olyan mint a Patyolat. Ez a cégnév pa­tyolatfehér ággyneműt juttat az ember eszébe. Más kérdés, mi jut eszembe, a hazahozott mosott ruha láttán, tény, hogy maga az elnevezés kitűnő. Rossz, de legalább nem dü­hítő, mert csak sajátmagának árt a Páva fehérneműmárka — a hírverés szövege szerint ugyanis nem puccos, hivalko­dó, hanem (nevével ellentét­ben) kifejezetten célszerű fe­hérneműket fémjelez. De mi az, hogy Fékonfix!? És az újsághirdetés, amellyel még nagyobb nyomatékot akarnak adni e szónak!? Azt mondja: „Örökre vasalva." Hát nem úgy hangzik, mint egy modernnek mondott ma­gyar lélektani filmdráma cí­me? De mindezt betetőzte a napokban látott tévéreklám. Eszerint a Fékonfixnél kitű- nőbb inget keresve sem ta­lálni, csak figyelni kell a fi­gurára, éspedig: szennyes ál­lapotban is fogasra kell füg­geszteni. Még mit nem? Kü­lön szekrényt a családi szeny- nyesnek? Soha! Azt a Fékon- fixét neki! P. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom