Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

f971. MÁJUS 1., SZOMBAT Akinek hivatalt ád az ég... Menyasszonyi dísjfoe öltözött fák, gyepágyaik között szapo- rázzuk a lépést a gyárudva­ron, az Elko-üzam felé. „Azt nézze meg, ha szépet akar látni” — bíztat kísérőm, Dob- rovitzky Attiláné, a Mechani­kai Művek munkaügyi előadó­ja. Lenézek a váltamig sem érő, gömbölyű asszonykára, s udvarias mosoly mögé rej­tem kétkedésemet: mi lehet szép egy kondenzátarüzemen ? — Szervusz, Juci — kö­szönnek útközben a csMrilá- nyok és ránevetnek, mintha közös titkuk lenne. — Szervusz, Jucikám —ál­lítja meg egy idősebb szaki —, leküldenéd a listát, a gyár­egységvezetők premizálási fel­tételeiről ? — Szervusz, Juci — üdvöz­liüt az asszonyok a műhelyben a gépek mellől —, jól üdül­tél? Az Elko-iizem csakugyan szép: tisizta, világos, korszerű, a munkásnők fehér köpeny­ben dolgoznak, okos gépeken. Engem mégis inkább ez a gömbölyű asszonyka érdekel, alti malteroslányból munka­ügyi előadó lett, és az egész gyárnak: Wagner Juci. Élete összefonódik a gyáré­val: együtt nőttek fel. Ami az­előtt történt, olyan, mint egy rossz álom. Apja gyári mun­kás volt, kilenc gyermekkel. Kétéves volt, amikor anyját elvesztette, attól kezdve ap­juk nevelte őket. Ki ment volna édesmostohának — ki­lenc árvához? — Apám reggel hattól este hatig a gyárban dolgozott, utána sötét estig a kerben: ki­lenc élies szájat kellett etet­nie. Hajnalban paprikás, zsí­ros kenyeret adott, mielőtt el­ment. Hogy majszoltuk, uram­isten! A hajnali zsíros kenyér a szép emlék. A nővéredtől leve­tett ruháit a szomorú emlé­kek. Kettőjüknek jutott egy pár cipő. Tizenöt évesen kap­ta az első új kabátot, ami csak az övé lehetett — Negyvenöt áprilisában megjött a bátyám halálhíre. Levente volt, nyugatra vit­ték. Két nap múlva az apám is elment: sírba vitte az ólom­mérgezés, meg a vízi beteg­ség. Négy nővére már férjnél volt. Apjuk halála után mind­egyikük magához vett egy-egy kisebb testvért — Ez volt a hozományuk: egy gyerek. — Nevetve kez­dd, de a hangja elcsuklik. Uj- jával apró köröket rajzol az asztalterítőre. — Azért felcse­peredtünk. Negyvenhatban, ahogy befejeztem a hatodik osztályt, gyereklány lettem egy parasztasszonynál. Fizet­ség nélkül, kosztért. Ott még jó dolga volt, mond­ja, de későbbi — Tizennégy évesen elsze­gődtem mindenesnek egy falu­beli családhoz. Mostam, főz­tem, takarítottam, egyhetes új­szülöttet fürösztöttem. Fizetést itt sem kaptam, csalt kasztot. Pedig hogy szerettem volna egy pár cipőt venni magam­nak! Szövőlányök cukros ételek­ről, kiscselédek cipőről álmod­tak akkoriban. Egy este, hazafelé menet be­állított a községi SZIT-irodá- ba. — Nem tudtam én akkor, mi az a szocialista ifjúság, de azt tudtam, hogy a nagyságám dühös lesz. Amiért pedig ő dühös, az csak jó dolog lehet. Felvettek. Volt is mit hallgat­nom tőle, amikor kiderült! Az­tán jött az alkotmány, s ó ki­jelentette, hogy ezzel titokban kikiáltották a proletárdikta­túrát. Nem értettem: miért titokban, hiszen az alkotmány­ról a rádió is beszélt? Többet akartam tudni ezekről. így aztán eljárogattam a SZIT-be. teroslány. 1950 júniusát mu­tatta a naptár. — Borzasztóan boldog vol­tam. Életemben először pénzt kaptam a munkámért, mégpe­dig hetenként! Az első fizeté­semből megvettem a cipőt. Kubikosbrigádba került, ti­zenkét lány közé. Betont hor­dott, maltert .kevert, lapáttal adogatta az állványra. A te­nyerére tyúkszem nőtt a la­pátnyéltől, de inkább ezt, mint cselédkedmi. Neki többet ne parancsolgasson senki. Visszafelé jövet mutogatja, a műhelyeket: — Ennék a betonját mi lo­csoltuk, a lánybrigád. Az ott a hetes üzem: md ástuk ki az' alapjait. Látja azt a kéményt? Annak az állványáról poty- tyantam le, ma sem értem, hogy’ nein törtem össze ma­gamat. 1950-ben nagy tisztesség ér­te : a tanácsvólasztásokkor végzett jó munkájáért a diós- dd DISZ-szervezet tagjelöltnek javasolta az MDP-be. Éppen, hogy betöltötte a tizenhat esz­tendőt. Tizennyolc sem volt, amikor felvették a párt tagjai sorába. Az üzembővítés befejeződött, a vállalat elvonult pesti mun­kahelyre. Visszahagyott az üzembe. 1951. januárjában ki­kérte a munkakönyvét; nem akarták elengedni, erre ön­kényesen kilépett. Másnap se­gédmunkás lett a Mechanikai Művekben. Ugyanott, ahol a többi hót testvére dolgozik. Hazaikerült... Egyik sógora biztatására fel­vételre jelentkezett a Mecha­nikai Művekbe. Kis gyár volt ez, akkoriban bővítették. Az üzemben nem volt felvé­tel, de a Gyárépítő Vállalatnál igen. Segédmunkás lett, mal­— ötvenkettőben háromhó- napos pártiskolát végeztem. Utána megválasztottak üzemi DISZ-titkámak, és kiküldtek a bukaresti VIT-re. Amíg élek, sosem felejtem el azt a két hetet! Akkor kaptam rá az utazásra, s azóta sem tudok róla lemondani. Hol egyedül, hol a férjemmel járom a vilá­got, és gyűjtöm magamban a szépet. Az üzem eleinte sok gond­dal küszködött. Profilváltozás, megrendelés- és anyaghiány, gyakorlatlanság, magas ön­költség nehezítette a termelést. Rossz volt a munkaszervezés, alacsonyak a keresetek. Eb­ben az időben az a mondás járta, hogy a normát lehetet­len teljesíteni. — Akkor már tagja voltam az alapsaervezet vezetőségé­nek, és megbízatást kaptam, hogy néhányad magammal bi­zonyítsam be: lehet a normát teljesíteni. Rávertünk. Addig hatszáz forintot kerestünk, az­után 1900-at. Ügy éreztem, ennyi pénzt el sem lehet költe­ni. Aztán kitört az ellenforra­dalom, és Wagner Juci fekete listára került: a munkástanács huszad magával kitiltotta a gyárból, mert részt vett az MSZMP üzemi szervezetének megalakításában a járási párt­bizottságon. Egy hónapig 16- dörgött munta nélkül, aztán elhelyezkedett a Lódenposz- tógyárban. Állt a zakatoló textilgépek mellett és fájt a szíve a régi üzemért. — Fél év után meghallot­tam, hogy kormánybiztos ke­rült az üzem élére, Sátor Já­nos. Később, hogy van már anyag, megrendelés, helyreállt a rend, s megkezdődött a mun- kásfelvétel. Nekem sem kel­lett kétszer szólni, futottam vissza a régi helyemre, beta­nított munkásnak. Futott ő azután is, évekig, versenyt az idővel. Előbb el­végezte az általános iskola VII.—VIII. osztályát Közben férjhez ment — természetesen —, üzembélihez 1961-ben alapszervezeti titkárnak vá­lasztották; ezt a tisztségét az­óta harmadszor viseli. — Látja, erre büszke . va­gyok: annak ellenére, hogy már évek óta irodán dolgozom, ma is termelőüzemi alapszer­vezet választott titkárának. Hatvanegyben megszületett az első kislányuk. Hárman let­tek — egy szobára. Két év múlva anyagelőkészítő lett, hatvanötben kiemelték disz­pécsernek. — Tanulni, tudja, mindig szerettem, csak a helyesírással álltam kissé hadilábon, de ak­kor azt mondtam magamban: Juci, akinek hivatalt ád az ég, annak ész is kell hozzá. Be­iratkoztam a közgazdasági technikumba. Két osztály kö­zött, nyári szünidőben szüle­tett a második gyerekünk. Ak­kor aztán szépen összejöttek a dolgok: pelenkamosás, tanu­lás, ráadásul munkaügyi elő­adó lettem, és belevágtunk az öröklakás-építkezésbe. Nem is tudom, hogy csináltam: 4,4-es átlaggal érettségiztem. Vala­hogy minden sikerült. A la­kásunk felépült, két és fél szo­bás, összkomfortos, nekem a legszebb a világon. A gyere­kek cseperednek, a nagyobbik már segít is nekem, a mun­kába — úgy érzem — belejöt­tem, az emberek szeretnék, én is szeretem őket. Nincs to­vább — mondja egyszerűen és elmosolyodik. — A többi még csak terv. — És mi a terve? Üjból köröket kezd rajzolni, habozik is' egy kicsit, mielőtt 'kimondja: — Jelentkeztem a közgazda- sági egyetemre. Most készülök a felvételire, ha sikerül, ősz­től. kezdve gólya leszek. Ez a vállamig sem érő, göm­bölyű, kis asszony nagyon tud akarni. Nyíri Éva MAGYAR PAVILON GÖTEBORGBAN Külön pavilont kap a ma­gyar idegenforgalom a fenn­állásának 350. évfordulóját ünneplő svédországi Göteborg május 7-én kezdődő nemzet­közi vásárán. A göteborgi vásár magyar kiállítása során hazánk ide­genforgalmi nevezetességeit vonultatja fel árubemutatók­kal, magyar gasztronómiai ' különlegességekkel, s a ma­gyar tájak bemutatásával együtt. Érdekesnek ígérkezik egy mezőkövesdi pingáló- asszony helyszíni bemutatója. A látogatók részére naponta kétszer Ki mit tud Magyar- országról? vetélkedőt rendez­nek, amelyet a hazai szakács­művészet kóstolójával kötnek össze. Óriás harcsa Rózsa József, a szegedi Kos­suth Halászati Szövetkezet tagja, péntélien 60 kilós óriás harcsát fogott a Tiszában a jugoszláv határ menti vízen. Az idei legnagyobb zsákmányt május 1-én dolgozzák fel a szövetkezet csárdájában, ahol mintegy 300 adag halászlé és rántott hal készül belőle. A szerencsés halász csupán elő­legként 1200 forintot kapott és körülbelül ilyen összegre szá­míthat még a nagy fogásért az év végi elszámoláskor. Keszthelyi hínártérkép Felmérték a keszthelyi öböl feltöltődését elősegítő ténye­zőket. A káros folyamatban számottevő szerepet játszanak a vízinövények. Elkészült a keszthelyi öböl hínártérképe is, amely a ma­ga nemében egyedüli munka Európában. A különböző víz­mélységnél eltérő a hínár egy négyzetméternyi területre számított súlygyarapodása, nö­vekedése. Két-két és fél mé­teres vízben 0,5—2 kiló, egy méternél mélyebb vízben pe­dig már 6—8 kilónyi hínár található. Megállapították, hogy a tó­csagaz néven ismert fajta, és a súlyom különösen gyorsan szaporodik. A biológiai egyen­súly miatt a hinár teljes ki­irtását azonban károsnak tartanák a kutatók. Célsze­rűnek látszik a hinár megfe­lelő vízszintszabályozással tör­ténő visszaszorítása. ANYÁM... .. levelet hagyott az asztalon. Nem emlékszem már, miért nem beszélt velem, csak a levélre emlékszem — kockás füzetlap volt, golyóstollas hórogbetűkkel. Ott feküdt este az asztalomon, szétnyílva, fájdalommal, csalódással, elkapkodott aláírással: „Anyád”. Nem tudom, mivel bántottam meg, csak a levélre emlékszem és arra, hogy a konyhában egy telesírt zseb­kendőt találtam. Mikor hároméves koromban mellhártyagyulladássál „szirénás” mentő vitt a kórházba — mesélik —, anyám két napig nem evett, éjjel-nappal az ágyam mellett ült, és mesélt nekem tündérszemű lányokról, óriásokról tör­pékről, erdei manókról; nagyanyám tyúkhúslevest ho­zott, apám narancsot, anyám etetett. Mikor hatéves koromban a doktor úr azt mondta anyámnak: a mandulaműtétnél én voltam a legbátrabb az összes kisgyerek közül, anyám büszke volt rám, ma­gához ölelt, s mert taxizni volt kedvem, körbeautózta velem a várost. Mikor 14 éves koromban nem mondtam meg otthon, hogy számtanból egyest kaptam, anyám dühös volt, csak annyit mondott: „Karácsonyra nem kapsz sem­mit ..Másnap az előszobában, a fehér szekrény al­ján, csomagolópapírba bújtatva megtaláltam az asztali focit, az építőjátékot és a „Timur és csapatát”. Mikor 17 éves lettem, anyám a vállamig ért, és én sokszor lusta voltam lehajolni hozzá, hogy búcsúpuszit adjon iskolába menet. Háromból megbuktam osztály- ismétlésre, anyám lejárta a lábát, mire olyan gimnáziu­mot talált, ahova befogadtak. Tizenkilenc éves koromban érettségiztem, anyám életében egyszer hazudott, mikor barátnőinek azt mondta: halasztottam egy évet. Húszéves lehettem, mikor anyám levelet hagyott az asztalomon. Nem tudom már, mivel bántottam meg, csak a levélre emlékszem és arra, hogy a konyhában egy telesírt zsebkendőt találtam. Huszonkét éves vagyok. Véletlenül születtem meg. Apám azt mondta anyámnak, menjen orvoshoz. Anyám azt mondta apámnak, menjen ö. Sokat evett, tornászott, hogy egészséges fia legyen. Anyák napján virágot viszünk haza, köszöntőt mon­dunk. Es köszönetét. Tamás Ervin Átadták a SZÖI-díjakat Péntek délelőtt a SZOT székházában ünnepélyesen át­adták a SZOT Elnökségének 1971. évi irodalmi és piűvé- szeti díjait. Az ünnepségen megjelent Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, a Politikai Bizott­ság tagjai, Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Orbán László, a művelődésügyi miniszter el­ső helyettese, Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőr­ző Bizottságának elnöke és Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke is. A megnyitó beszédet Viriz- lay Gyula, a SZOT titkára mondotta, majd Gáspár Sán­dor, a SZOT főtitkára átadta a díjakat Simon István költő­nek, Vadász Ferenc írónak, Vasvári István költőnek, Ma­rosi Gyula írónak, Máriássy Félix filmrendezőnek, Kállai Ferenc színművésznek, Solti Bertalan színművésznek, Sze­mes Mari színművésznek, Koncz Gábor színművésznek, Szabó István szobrászmű­vésznek, Fehér Zsuzsa mű­vészettörténésznek, Lóránt János festőművésznek, Vá­sárhelyi Zoltán zeneszerző-, karnagynak, Mura Péter kar­mesternek, Tímár Sándor ko­reográfusnak .és Blaskovits János történésznek. A SZOT elnöksége foga­dást adott a kitüntetettek tisz­teletére. Világjáró fiatalok HARMINCEZREN Dore, Royan (Franciaország 1964, 1969), Billingham (Ang­lia (1965), Zielona Gora (Lengyelország 1966), Skopje (Jugoszlávia 1968), Murcia (Spanyolország 1970). A határozat száma: 3016/ 1957. — e határozat nyomán alakult meg az Express Uta­zási és Szolgáltató Vállalat. Rendeltetése: „Felhasználni minden olyan formát az uta­zásokkal kapcsolatban, mely a fiatalok számára vonzó és olcsó.” Az első évben, 1957- ben 1025-en utaztak az Exp­ress szervezésében külföldre: a Szovjetunióba és Csehszlo­vákiába. Idén az Express If­júsági és Diákutazási Iroda 30 ezer fiatalnak ad helyet külföldre utazó csoportjai­ban. Az utazni vágyók húsz országba juthatnak el az Exp­ress segítségével, köztük Ja­pánba, Indiába, Egyiptomba. Ezek a legdrágább utak, éven­te ide csak egy-egy csoportot indítanak. Legolcsóbb útjuk a hatnapos prágai: 790 forint. Czakó Imréné Ismerteti a Pest megyei adatokat: — Tavaly a megyéből 700 külföldre utazó fiatalra szá­mítottunk, azonban a külön- vonatokkal együtt, amelyek az NDK-ba és a Szovjetutóba indultak, majdne:.i kétezren mentek külföldre. Idén a tervszám: 1200. Eddig 250-en utaztak, de a csúcsforgalom júniustól augusztusig tart. Ta­valy a legolcsóbban Pest me­gye utaztatta határon kívül­re fiataljait: egy főre 1712 forint jutott Villányi Tibornak, a gödöl­lői Agrártudományi Egye­tem negyedéves hallgatójá­nak csak édesapja járt külföl­dön — a fronton, a világhá­borúban ... Villányi Tibor, az egyetem KISZ-bizottságá­nak külügyi felelőse kétszer volt az NDK-ban, egyszer Csehszlovákiában és Eiulgá ■ riában, most indul Romá­niába, s nyáron szeretne Nor­végiában üdülni. — Aki a kötelező munkán kívül valami pluszt ad ma­gából, az utazik is. Többféle forma lehetséges: cseregya­korlat, építőtábor, tudomá­nyos diákköri konferencia, csereüdültetés, utazik a tánc- együttes, az irodalmi szín­pad, a sportkör. Évente így négyszázan mennek külföldre sokszor az Express segítségé­vel. Az egyetemen tanulók szá­ma: 1500. — A baráti országokon kí­vül kapcsolatunk van Finnor­szággal, Belgiummal, Dániá­val, Norvégiával, Franciaor­szággal, Angliával, Spanyolor­szággal. A nyári szünet után, tanév­kezdéskor az egyetemen meg­kezdődnek az élménybeszá­molók, szakmai előadások, fotókiállítások nyílnak, s vas­kos, sokszorosított füzetben számolnak be a hallgatók kül­földi útjaikról. Az egyetem Csárdás tánc- együttese május elején ünnep­li megalakulásának huszadik évfordulóját. Tagjai zömmel egyetemi hallgatók, dolgozók, valamint végzett mérnökök. A 25 tagú tánckarhoz 15 tagú zenekar tartozik. Az együttes az országos egyetemi és fő­iskolai seregszemléken eddig minden alkalommal arany fokozatot nyert. Sikerrel sze­repelt és a döntőig jutott a televízió „Ki mit tud?” vetél­kedőjén 1962-ben és 1968- ban. Egy héten háromszor van háromórás próba Vég­vári Rezső koreográfus és ze­neszerző vezetésével. Külföl­di vendégszerepléseik: Nyit- ra, Léva (1962, 1964), Brest, Ccnfolens, Bourganeauf, Mont A fesztiválok általában a béke és a barátság jegyében bemutató jellegűek voltak, csak Jugoszláviában volt nagydíj, amit az együttes meg is nyert. Találkoztak görögök­kel, franciákkal, mozambiki- ekkel, spanyolokkal, németek­kel, lengyelekkel, néha egy-egy csoporttal különböző fesztivá­lokon többször is. Ismerkedtek egymással, szokásokkal, tán­cokkal. A „Csárdás” együttes minden tagja levelez valaki­vel. Macedóniában láttak fa­ekével szántani, Franciaország­ban, fenn a hegyekben érdek­lődtek tőlük, hogyan kell ter­melőszövetkezetet szervezni, mert ők is azt akarnak, az Ohidi-tó partján háromszor ettek pisztrángot, Spanyolor­szágban megismerkedtek egy fehér hajú emberrel, akitől megtudták: Lukács tábornok főhadiszállásán dolgozott, s mindenhová elvitte őket, ami Zalka Mátéra emlékeztetett. ' Horváth Júlia 20 éves, Esz­tergomból került az egyetem­re, tanítani szeretne. Eredeti­leg vívott, nem ment valami jól, megpróbált táncolni és bekerült az együttesbe. Leg­4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom