Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-20 / 117. szám

mi. MÁJUS 20., CSÜTÖRTÖK res T HEGYEI &Círlap Női gondok - közös teendők Tapasztalatok a váci bélésszövő gyárban vált. így' többet foglalkozhat­nak a fiatalokkal. „Nyugdíjas" gépek — Tiszta, szép a gyárunk. Óvodai helyünk annyi van, hogy nincs is mind kihasznál­va. Itt főzünk, konyhánk a legkorszerűbb felszerelésű. Gépparkunk viszont szinte tel­jes egészében elavult, a gépek 60 százaléka túllépte a „nyug­díjkorhatárt”. — Tavaly rosszul sikerült az év. Gyenge nyersanyagot kaptunk, törzsvállalatunk ki­lenc üzemegysége éppen hogy nyereséges volt. Mi pedig a kollektív előírta 2 százalékos bérfejlesztést 5,1 százalékosra emeltük. Vagyis év közben el­használtuk a rendkívül sze­rény nyereségünk nagy részét. Mindezek hozzájárultak, hogy az év végi nyereségrészesedés csupán az évi kereset 0,63 szá­Mit mutat a nők munkájá­ról, helyzetéről kialakult kép a Selyemipari Vállalat váci bélésszövő gyárában? Nyerges Lajos, a gyár párt­titkára, műszaki ellenőr — harmincegyedik esztendeje yan itt. Drexler Béláné harminchá­rom éve a gyár dolgozója — negyvenötig szövőnő volt, most malőrfűző (ahol hiba, malőr van, ott kifejt, besző, ja­vít). ötvenkét esztendős. Galba Józsefné harmincéves, de már „öreg” szövőnő: tizen­öt éve van itt. Kulisják Júlia negyedik éve dolgozik az üzemben; csak egy hónapig volt tanuló, utána nyomban gépre tették, kezdet­től három műszakban dolgo­zott, keresete ma megközelíti a kétezer forintot. Ügy isme­rik, mint aki „nem szívbajos” — nem rejti véka alá a véle­ményét. Most tölti be a hu­szadik életévét. Kalmár Magdolna áprilisban ünnepelte a tizenhetedik szü­letésnapját, 1969 szeptemberé­től dolgozik a gyárban, kere­sete 1700—1300 forint — szü­lei Nagybörzsönyben élnek, ő a váci leányszálláson lakik; jól érzi magát ott is — tévé, rádió, porszívó, korszerűen felszerelt, kellemes a szállásuk. Fizetésé­vel is elégedett. Témánkról ve­lük beszélgetek. Marad három—négy — A négy váci textilipari vállalat közül mi fisietünk a legjobban, mégis az a főgon- dunk, hogy sok lány úgy jön, mintha menne — panaszolja a párttitkár. — A 14—15 évesen tanulónak jelentkező lányok öt ven százaléka itthagy ben­nünket a hatheti tanulóidő után, vagy már előbb. És minthogy a tanulóidőszak alatt havi 800 forintot, az önköltség tíz százalékáért ebédet, ha kell, leányszállási elhelyezést is kapnak, SZTK-járulékot, adót fizetünk utánuk, egy-egy betanítás öt-hatezer forintunk­ba kerül. Ha végül semmi hasznunk belőle, drága mulat­ság. Sokuknak nem eléggé kell a pénz, másoknak elviselhetet­lennek tűnik az éjszakázás, a három műszak. Márpedig a textiliparban ez így van. A fiatalok meg szeretik, ha sza­bad a délutánjuk. — Igaz, amint önálló gép­re kerülnek, 1000—1200 forin­tot keresnek, az átlagos ügyes­ségű kezdő 1400 forintig vihe­ti, amint hat géppel dolgozik; ha nyolccal, 2200—2400 forin­tot is elér a speciális és az éj­szakai pótlékkal együtt egy jó szövőnő — de mindez hiába. Másfél éve tizenhét tanulót vettünk fel, s mire három mű­szakba kerültek volna, maradt belőlük három-négy. — A mi blokkunkban dolgo­zó nők jórésze ' 16—22 éves; valamivel kevesebb á negyven körüli, és csak öten-hatan öt­ven felettiek. így van az el­ső blokkban, de ez az arány nagyjából általános. Ellentét? , — Az első blokkban négy brigád dolgozik, negyven­negyvenöt fő, ebből csali a blokkmester férfi. Vagyis csu­pa nő, különböző korúak, a szövőnők többsége fiatal, az idősebbek inkább fűzőnők. Vi­tára, őszintén szólva, nincs időnk. A gép nem áll le, hogy tisztelettel kivárja, amíg tisz­tázzuk a vitás kérdéseket. És nálunk az a legfontosabb, hogy jól szolgáljuk ki a gépeket. Mi a termelés után kapjuk a pénzt, és itt alaposan meg kell dolgozni érte. A fiatalokkal legfeljebb olyankor van vita, amikor a kelleténél többször mennek cigarettázni. Kényte­lenek vagyunk megértetni ve­lük, hogy itt dolgozni kell, be­lesimulni a kollektívába. — Munkavállalóink összeté­telében nagy pozitívum, hogy törzsgárdatagságunk az össz- létszámnak mintegy felére túg. Ez némileg ellensúlyozza h szűnni nem akaró vándor­lást, a másfél éve állandósult 20—22 főnyi munkaerőhiányt, s 20—25—30 éve itt dolgozóin­kat igyekszünk úgy beosztani, hogy egy fiatal egy idősebbet zalékát tette ki. Ez pedig na­gyon kevés! — Vagyis: megoldandó fel adatunk bőven van minden te­rületen. Péreli Gabriella Tarpa—Tenkes túra Az úttörőmozgalom ne­gyedszázados jubileuma tisz­teletére szervezett Tarpa— Tenkes történelmi lovastúra résztvevői szerdán délután megtették az előkészületeket a több mint ötszáz kilométeres útra. A túrán részt vevő sik­lósi úttörők a Tarpa környé­ki pajtásokkal /közös ünnep­séget rendeztek, amelyen sza­lagot kötöttek a túra zász­lajára és megkoszorúzták Esze Tamás tarpai szobrát. ÚJ SZÉKHÁZ ÉPÜL Elméleti konferencia A Béke és Szocializmus szerkesztősége és az MSZMP KB Társadalomtudományi In­tézete kétnapos elméleti kon­ferenciát rendez Magyaror­szágon a szocialista állami­ság és demokrácia kérdései­ről. Az MSZMP KB nevében Övári Miklós, a Központi Bi­zottság titkára üdvözölte a konferencia résztvevőit. A konferenciát K. J. Zaro- dov, a folyóirat főszerkesztője nyitotta meg, majd ezt kö­vetően Lakatos Sándor, az MSZMP KB Társadalomtudo­mányi Intézetének igazga­tója vitaindító előadást tar­tott. Holnap nyit a BNV Önjáró uborkabetakarító Vetés — szántás nélkül A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet új székhá­zat kap. amely a Kvassay-zsilip szomszédságában, a Ráckevci- Duna partján épül fel. A képen: az új székház alapozása. A Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár számos új termékét is láthatjuk a BNV-n. Dobos Sándor vezérigazgató tegnapi tájékoztatóján elmondotta: Egy lipcsei üzemmel közö­sen fejlesztették ki a Kertitox növényvédő gépcsaládot, amelynek egy része jövőre már a mezőgazdaság rendel­kezésére áll. Az „építőszekrény-elv” alapján működő gépek — néhány egység variálásá­val — minden munkára alkalmasak. Egy NSZK-cég licence alap­ján gyártják az RM—2 jelzé­sű rotációs kaszát: teljesítmé­nye másfélszerese a hagyomá­nyos kaszákénak. Pest megyében is nagy hasznát vehetik a HB-nak, azaz, a felrakóval ellátott, modern hagymabetakarító gépnek, és az uborkabetakarí- tónak. A VU jelű uborkásgé- pet Európában elsőként ala­kították ki. Súlya egyharma- da a hasonló teljesítményű, önjáró amerikai gépeknek, mégis 30—60 dolgozó munká­ját végzi el. A silókombájn, a pneumatikus műtrágyaszóró, s a csávázó gépek ugyancsak nagy érdeklődésre tarthatnak számot. Hazánk legrégibb mezőgaz­dasági gépgyárát, a mosonma­gyaróvárit: 1856-ban alapítot­ták. Termékei viszont korsze­Néhány árnyék a tavaszi határban Vetik a kukoricát, munkál­ják a szőlőt, ültetik a paradi­csompalántákat, egyszóval a tavaszi munka közepén tarta­nak az őrbottyáni Egyesült Barátság Tsz-ben. A lucerna, a vöröshere, a ré­ti széna pedig vár-vár, hogy betakarítsák, de hiába van forrponton a tavaszi munka, a takarmányok betakarítása ne­hézségekbe ütközik. Az alkatrész hiánya — Pestről érkeztünk éppen — mondja Bezdán Sándor, a tsz gépcsoportvezetője —, ke­restünk csapágyakat, elektro­mos berendezéseket, hátsólám­pákat, izzókat, de hiába. Hi­ánycikk, kifogyott, ismételgetik mindenhol, alig akarnak ve­lünk szóba állni. Hónapok óta hiányoznak ezek a filléres al­katrészek, nem indokolják, hogy miért. Belföldön készül­nek, csak tudnánk, hogy mi­ért nem csinálnak eleget? Raktári készletünk elfogyott, időben rendeltünk alkatrésze­ket, de nem küldték. Tizenkét ME—28-as eraké- pük közül csupán kettő jó. Ezért nem kezdhetik a takar­mányok betakarítását, ezért kellett abbahagyni a szőlő művelését. — Tavaly óta javult az al­katrészellátás, de csak azokból a tartozékokból, főleg traktor- alkatrészekből, amelyeket az AGROKER és a MEGÉV gyár­tat — folytatja a csoportveze­tő — viszont amit az Autoker árusít csak, abból nincs elég. Ilyenek például a különböző hidraulikák, amelyeket im­portálni kellene, de nekünk azt modják, hogy külön hidrauli­kát nem hoznak be, csak komplett gépeket. Dobjuk el teljesen megfelelő gépeinket, amelyeket kis javítással to­vábbra is használni lehetne? Panaszkodnak arra is, hogy az egyszerűbb mezőgazdasági kisgépeket, eszközöket sem le­het kapni — simahengert, rendsodrót, ötfejű vontatott ekét, vagy ha lehet, akkor a rendelést egy év múlva telje­sítik. Mindez nagymértékben hát­ráltatja a tavaszi munkát. Drága gépjavítás — Nemcsak a tavaszi mun­ka menetét gátolja az alkat­részhiány — veszi át a szót az elnök Bezdán Sándor —, ha­nem megdrágítja a gépjavítást is az, hogy sokkal több időt kell a szerelőknek eltölteniük az ideiglenes megoldások kere­sésével, mintha csak az alkat­részt egyszerűen behelyeznék, így a munkabért szinte „holt­munkáért” fizetjük. Az is rá­fizetés, hogy az elromlott 24 lóerős gépeik helyett az 50, 90 lóerőseket kell üzemeltetni. Pedig vetéseik szépek, elé­gedettek az őszi búzával, a rozzsal, a borsóval, a burgo­nyával, a kukoricával. — A gépek javítása miatti gond később még jobban érez­tetheti hatását — folytatja az elnök —, mivel egyre több gé­pet veszünk, trágyaszórókat, vetőgépeket, 800 ezer forintért munkagépeket. Megszerveztük már a megelőző karbantartást, üzemszerűvé alakítottuk át a gépműhelyt, csak alkatrész kellene. A tsz az elmúlt két évben rosszul gazdálkodott, szanál­ták is. Üj vezetőség került az élére, akik másfajta gazdálko­dást szeretnének meghonosí­tani. Az idén máris csökken- tetfék a kalászosok vetésterü­letét, és tervezik a szarvas­marha-tenyésztés megvalósí­tását. Az idei tavaszi munkánál látszik meg először, hogy az új rűek. Gölöncsér Gábor vezér- igazgató tájékoztatója szerint még az idén megkezdik a szántást nem igénylő „di- rektvetőgép” szállítását — tárcsás és marókéses kivi­telben. A gép talajelőkészítés nélkül juttatja földbe a magot. A kiállított 25 termékük kö­zött ott lesznek a Lajta típu­sú ekék és vetőgépek. Először mutatják be az ÜST—2 sor­közművelő tárcsát, amely a szőlőművelésnél használható haszonnal, a ZC—300 szőlőzú­zó cefreszivattyút és a takar- mányprés-gépeket. Akik a mezőgazdaságban dolgoznak, bizonyára örömmel látják majd a két nagy gyár gépeit, amelyek egyre köny- nyebbé teszik a munkát. A gyárak — a vezérigazgat ák ígérete szerint — az idén min­den eddiginél több alkatrészt gyártanak, s 3 éven belül tel­jes mértékben megoldják az alkatrészellátást is. P. J. A szovjet nagykövet Apró Antalnál Apró Antal, az Országgyűlés elnöke bemutatkozó látogatá­son fogadta Vlagyimir Jdkov- levics Pavlovot, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége új magyarországi, rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Hazánkba érkezett a mongol külkereskedelmi miniszter Dr. Biró József külkereske­delmi miniszter meghívására szerdán Budapestre érkezett J. Ocsir mongol külkereskedelmi miniszter, hogy megbeszélése­ket folytasson a két ország külkereskedelmi kapcsolatai­nak időszerű és jövőbeni kér­déseiről. A mongol miniszter tiszteletére dr. Biró József szerdán ebédet adott, amelyen részt vett Zsamcin Balod, Mongólia magyarországi nagy­követe is. NDK vendégek Budapesten Belkereskedelmi delegáció érkezett kedden az NDK-ból Budapestre dr. Werner Freyer kereskedelem- és közellátás- ügyi miniszterhelyettes vezeté­sével. A küldöttség a kereske­delmi prognóziskutatás gya­korlati kérdéseit, a felsőfokú kereskedelmi oktatás és to­vábbképzés eredményeit ta­nulmányozza hazánkban. Baráti eszmecsere Gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekről tájéko­zódtak a Béke-világtanács budapesti közgyűlésén részt vett indiai delegátusok azon az eszmecserén, amelyet szer­dán rendezett részükre a bé­ketanács és a Hazafias Nép­front a rózsadombi SZOT- szállóban. A vendégek — köz­tük parlamenti képviselők, polgármesterek — országunk egész életéről képet alkot­hattak maguknak abból a tájékoztatóból, amelyet Kiss Károly, az Országos Béketa­nács alelnöke, továbbá a Ha­zafias Népfront több vezető munkatársa tartott. Válaszol­tak a termelőszövetkezetek működésével, az ipar fejlődé­sével, az állami és magán- tulajdon alakulásával, a tár­sadalombiztosítás és a szak- szervezetek működésével kap­csolatban elhangzott kérdé­sekre. JEGYZET vezetőség másképpen dolgo­zik, mint a régi. Azelőtt min­dig munkaerőhiánnyal küsz­ködtek. Sok bérmunkást fog­lalkoztattak, ami nem volt ki­fizetődő. Fizetés természetben Bevezették a vállalásos rendszert, amelynek lényege az, hogy a tagok a munka ér­tékének egy részét természet­ben kapják — például, aki burgonyát művel, az a termés 30 százalékát, aki paradicso­mot, az 45 százalékát, aki ku­koricát, az 30 százalékot. Mű­velést vállalhatnak olyan csa­ládok is, amelyek nem tagjai a közös gazdaságnak. A négy tsz-brigádon kívül 58 család vállalí ilyen feltételékkel mun­kát a tsz-ben. Az új kezdeményezés bevált, elsősorban azért, mert a köz­ségben sok a háztáji állat, s ez sok takarmányt és egyéb ter­ményt igényel. A takarmány­növényeik esetében a művelők választhatnak a pénz- és a ter­mészetbeni juttatás között. Például lucerna esetében 10 órai munka után kaphat vala­ki 80 kiló lucernát, réti széná­ból 100 kilót, vagy pedig a megszabott órabért Szakemberek letelepítése A munkaerőhiány megszün­tetésére más újítást is beve­zettek. Elhatározták, hogy gé­pekhez értő szakembereket te­lepítenek le a faluban. Hirdet­tek a lapokban, 126 jelentkező közül kiválasztottak 13-at, aki­ket hozzásegítenek az OTP ré­vén, hogy házhelyhez és köl­csönhöz jussanak, építhesse­nek. ígérik: télire a újonnan jöttek feje fölött már tető lesz. B. Gy. Telhetetlenek S zámtalan jel bizonyítja, hogy jól megy nekünk: a tartós fogyasztási cikkek növekvő kelendősége, az oly­kor már felparcellázásuk he­tében szétkapkodott telkek népszerűsége, az önerejű ház- építkezések számának emel­kedése és így tovább. Van azonban egy furcsa bizonyí­ték is. Ez pedig a bűnözési statisztika. Kimutatták, hogy az utób­bi években kevesebb gazda­sági bűntett — nagyobb ösz- szegű kárt okozott. Kabarétréfa-témává nőtte ki magát az ellenőrzés lazasá­ga. Már-már hagyományos jelenségnek fogjuk fel, hogy nemcsak a káposztát bízzák sokhelyütt kecskére, hanem a kecskét is a húsevő ragado­zóra. Nemcsak azt a figyelemre méltó változást kell tudomá­sul vennünk, hogy keveseb­ben, de nagyobb összeget lopnak és sikkasztanak — fi­nomabban fogalmazva: káro­sítják a társadalmi tulajdont — hanem azt is, hogy nap­jainkban nem a szegények és a még szegényebbek nyúlnak hozzá a máséhoz, s hogy job­bára a közösségéhez nyúlnak, nem ahhoz, ami személyi va­gyon. A népgazdaságot károsító lopások, csalások, sikkasztá­sok legfigyelemreméltóbb eseteire az a jellemző, hogy nem a szükség viszi rá az il­letőt, hanem — az olykor kí­nálkozó alkalom mellett — harácsolási szellem. Nem kenyérre, hanem ital­ra kellett az a pénz, amit egy dolgozó fiatalember pénztár­cájával együtt emelt el két hasonló korú férfi — egyi­kük az aszódi húsbolt veze­tője volt huszonhárom éves fejjel, a másikuknak karban­tartó-kazánfűtői fizetése ha­vi 3200 forint volt, s már előzőleg is sikkasztottak. Nem kenyérre, hanem nőkre, s a Gellért Szállóban való szórakozásokra kellett az a pénz, amit a kiskunlac- házi tsz kiegészítő üzemének nemrég elítélt főépítésvezető­helyettese „ügyeskedett” ösz- sze magának. A nagykátai telefongyár barkács szarkájának saját háza, kocsija volt, mégsem tudott ellenállni semmiféle kísértésnek; ami a keze- ügyébe került, elemelte, a rendőrség az ügy leleplezése után három teherautónyi lo­pott holmit szállított el tőle. Öt sem éhező gyermekei, be­teg felesége sanyarú sorsa vitte a bűnbe, hanem az el­lenőrzés lazasága mellett a szinte esztelen, értelmetlen harácsolás. A felsorolt esetekkel la­punk már foglalkozott, a kö­zös jellemzője az ügyek fő­szereplőinek, hogy büntetett vagy többszörösen büntetett előélet után ismételten alkal­mat kaptak a közös vagyon dézsmálására, s az alkalom­mal mindannyiuk alaposan élt is, holott egyiküknek sem voltak anyagi gondjaik. A Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének be­számolója szerint az utóbbi öt év alatt közel harminc százalékkal nőtt az ismertté vált gazdasági bűncselekmé­nyek száma. A múlt évben ismertté vált bűnök elköve­tőinek 15,1 százaléka vissza­eső volt: Ideje, hogy megfé­kezzük a túl jóllakottak ha- rácsolását! P. G. a A É

Next

/
Oldalképek
Tartalom