Pest Megyi Hírlap, 1971. május (15. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-20 / 117. szám

ií££yej icÄ'iHop I57Í. MÄJtTS 20., CSÜTÖRTÖK ZENEI NAPOK A Székely Mihály zenei na­pok programja kamarazene­fesztivállal folytatódott Jász­berényben. Kedden és szer­dán a Palotásy János zeneis­kolában Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok, Törökszent- miklós, Jászberény és a bu­dapesti harmadik kerületi zeneiskola kamaraegyüttesei léptek fel. Magyar levélkézbesítő kerékpározik Rómába Magyar Balázs 64 éves deb­receni nyugdíjas pedagógus után, aki kerékpáron ment a szófiai bolgár—magyar labda­rúgó EB-mérkőzésre — újabb öreg debreceni kerékpáros vá­gott neki egy hosszú útnak: Novák Ferenc sokszoros deb­receni bajnok Jugoszlávián keresztül indult el Rómába. A mintegy 4000 kilométeres utat három-négy hét alatt teszi meg a debreceni postaigazga­tóság félkarú kézbesítője. SZOVJET FILMKRITIKUS a Zabriskie Pointről Cegléden és Nagykőrösön is játsszák már három budapesti mozival egy időben a világhírű olasz rendező, M. Antonioni új filmjét, amely igen figyelem­re méltó alkotás. Az alábbiak­ban V. Baskakov szovjet film­esztétának a Kommunyisztban megjelent tanulmányából kö­zöljük a filmről szóló megálla­pításait. Dekadens művészi törek­vések nyomták rá bélyegüket hosszú időn át az olasz film­művészet elismert mesterének, Michelangelo Antonioninak a munkásságára. De újabban filmjei határozottan a való­ság felé fordulnak. Ezt mu­tatja új filmje, a Zabriskie Point is. Az Egyesült Álla­mokban készített és a mai Amerika helyzetével foglal­kozó filmje bemutatóját vi­haros viták és a rendező sze­mélye elleni éles támadások követték. Napköziseké a könyvtár Nyári program a ceglédi gyerekeknek Tízezer kötet sorakozik a ceglédi központi gyermek- könyvtár polcain. Színes csí­kok jelzik a könyveken, hogy mi a témájuk. Így nemcsak a tájékozódás könnyebb, hanem a gyerekek is nagyobb rendet tarthatnak a polcokon. Mintegy ezerötszáz tizen­négy éven aluli állandó lá­togatója van a kis birodalomnak. Nemcsak a könyvek és folyóiratok, ha­nem társasjátékok között is válogathatnak. Jakab Béláné, a gyermek- részleg vezetője rendszeres programot állít össze számuk­ra. Hetenként egy alkalommal, amikor nincs kölcsönzés, közös foglalkózást tart. Az elmúlt tanévben nagy sikere volt a rendhagyó irodalmi óráknak, amelyeken nemcsak egy-egy költő, író munkásságával is­merkedtek meg közelebbről az általános iskolások, hanem személyesen is találkoztak irodalmi életünk képvise­lőivel. Havonta egyszer szabadfoglal­kozást tart a könyvtár veze­tője. Megtanította például a gyerekeket a könyvtár haszna latára, hogyan keressenek a katalógusban egy adott művet, hogyan forgassák a lexikono­kat. Más alkalommal ismer­tette a könyvtár történetét s utána felmérést végzett. A je­lenlevőknek írásban kellett válaszolniuk a megadott kér­désekre, s az eredményt pon­tozták. Tartottak emlékezet- fejlesztő gyakorlatokat és sza­valóversenyeket is. Napköziseké a könyvtár, ez a jelszava a nyári prog­ramnak. Hetenként egyszer filmvetí­tést, társasjátékokat, vetélke­dőket, versismertetést rendez­nek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyították, hogy a gye­rekek többet igényelnék a könyvtártól a kölcsönzésnél, jól érzik ott magukat, szívesen járnak a foglalkozásokra. Követésre méltó példa a ceglédieké. Nyáron, a szün­időben a többi gyermekkönyv­tár is hasznosan tudná kama­toztatni a gyerekek szabad idejét. Levél a festményen A kaposvári Rippl-Rónai mú­zeum képtárának anyagából Husza­dik századi ma­gyar mesterek címmel kiállítást rendezett. Több mint félszáz, java­részt kevéssé is­mert mű került a nyilvánosság elé, köztük Márffy egyik önarcképe, Martyin Ferenc Fi­gyelő madár, Paizs Goebel Jenő Halászok című ké­pe, Czóbel egyik korai műve, s Rippl-Rónai Ödön gyűjteményének több darabja. A kiállítás ren­dezése során Ko­vács József, a mú­zeum restaurátora egy Ferenczy-le- velet talált az egyik festményen, a címzett Rippl- Rónai József, „Édes Józsi — ol­vasható a levélben —, légy szíves küldesd fel azt a gesztenyefaváz- latot, amely birto­kodban van, a Nemzeti Szalon­ba! Válaszolj, kér­lek, hogy tudjam, megkaptad-e ezt a levelet. ÖZeZ ba­rátod: Ferenczy Károly.” Rippl- Rónai hamar in­tézkedett, erről vall feljegyzése. SZÖVETKEZETI JAVÍTÓ SZOLGÁLAT BÁRMILYEN TÍPUSÚ SZEM2LY- ES fEHERGEPKOCSI kis- es nagyjovitósót (Ceqlédl út 8.) HÁZTARTÁSI KISGÉP ES VILLANYMOTOR (Ceglédi út 8.) MOTORKERÉKPÁR ES KERÉKPÁR (Ceglédi út 6.) HÍRADÁSTECHNIKAI eszköz (Szolnoki út 1.) garanciális és garanciaidőn túli javítását vállalja a Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz Mi az oka annak, hogy az olasz rendező filmjét az ame­rikai kritikusok élesen eluta­sították? Talán az, hogy An­tonioni „in natura” forgatta a diáktüntetéseket és a rendőr­ségnek az amerikai egyete­meken végrehajtott véres megtorló akcióit? Vagy az, hogy a filmen megörökítet­te egy tüntető diák „reális” meggyilkolását? Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők is közre­játszottak. De a polgári kriti­kusok valami ennél is fonto­sabbat fedeztek fel a film­ben: azt, hogy a rendező min­denestül elutasítja az ameri­kai életformát és az amerikai „haladás” lényegét. ... A diákok feje fölött pla­kát: „Nem akarunk háborút!” A rendőrök lovagi vértezet- ben vannak, de magatartásuk semmiben sem emlékeztet a lovagokra. Kezükben gép­pisztoly. Megölnek egy diá­kot, a tüntetés egyik részt­vevőjét. A film hőse az ösz- szecsapás hevében ugyancsak megöl egy rendőrt, bosszút áll halott társáért. Majd elra­bol a repülőtéren egy ma­gánrepülőgépet, és megszökik, örül a szabadságnak, gépe ott repül az autósztráda fe­lett, amely a hegyek között, a Halálvölgyön át, a Zabris­kie Pointon keresztül kígyó­zik. ötmillió évvel ezelőtt itt élet volt, ma mindenütt sziklák, homok, a hold krá­tereire emlékeztető gigászi kráterek. Majd változik a szín. egy Los Angeles-i hatalmas be­tonpalota egyik irodájában tiszteletreméltó urak élénken vitatkoznak e sivatagi tájfej­lesztés tervein. Alkotó terve­ket szőnek. Be akarják épí­teni a sivatagot, szállodákat terveznek, kék úszómeden­cékkel, kertekkel... Üzlet, tervek, százalékok, reklám, építés... Majd a film hősnője, az egyik boss titkárnője és sze­retője száguld autójával a napégette völgyön át vezető úton. Itt, a köves Zabriskie Pointnál találkoznak: a fiú, a diáktüntetések egyik névte­len résztvevője és a lány, a sok százezer amerikai nő egyike. A film végén a lány vízióit látjuk: elvesztette a fiút,aki­vel a Halálvölgyön át vezető úton ismerkedett meg. A fiú nincs többé: visszament a re­pülőtérre, hogy visszaadja az ellopott repülőgépet, de egy rendőr lelőtte. A lány később ismét eljut a Halálvölgybe, a sivatagban felépített új szál­lodák egyikébe és látomásai támadnak: szörnyű robbanás rázza meg a földet, a csupa- üveg-szálloda összeomlik, ma­ga alá temeti a víkendre ér­kezett üzletembereket. De a lány felajzott képzeletében nemcsak a vadonatúj szálloda omlik össze; porrá válnak a házak , és az autósztrádák, tűz és füst borítja a földet... A film rendezője mintha azt mondaná: ez a társadalom a velejéig rothadt, el kell pusztulnia — és el is fog pusz­tulni. De mi jön helyette? Egy új, tökéletesebb társadalom? Vagy a városok, üziemek, au­tósztrádák helyét egyetlen gigászi Halálvölgy foglalja el? A film nem ad választ erre a kérdésre. Igen valószí­nű, hogy a választ maga a rendező sem ismeri. Anto­nioni még távol áll attól, hogy osztályharcos szempontból ér­telmezze azokat a folyamato­kat, amelyek az Egyesült Államokban és általában a világban végbemennek. De már amaga az is jelentős tény, hogy a Zabriskie Pointban megpróbálja feltárni: milyen i: valójában az amerikai tár­sadalom, a „jóléti társada­lom”. Kétségbevonja e társa dalom valamennyi „megszen­telt”, alapvető jelszavát: „az ész uralmát”, az „általános jó­létet”, az „egyenlő lehetősé­geket” — ugyanúgy, ahogy e jelszavakat ma felháborodott, tiltakozó amerikaiak milliói vonják kétségbe. És éppen ez váltotta ki a polgári kritika dühödt kirohanásait. Pályafutását dekadens mű vészként kezdte, olyan mű­vészként, aki a reális életet ködösnek, zavarosnak, nem­egyszer irracionálisnak látta — mint a labda nélküli te­niszjátékot. (Utalás a Nagyí­tás című filmjére. A szerk.) A látottak birtokában azon­ban sok mindent megértett, felhagyott egyes elavult esz­tétikai elveivel is. Egyesek­kel, de nem minddel. Ebben a filmjében is nem egy mo­dernista kísérletét láthat­juk. Merre tart az útja? Az idő meg fogja mutatni. Fásítják a Dél-Alföldet „A Dél-Alföld fásítási kon­cepciója a IV. ötéves terv­ben” címmel rendeztek ta­nácskozást szerdán Gyulán hatvan erdőmérnök, techni­kus és mezőgazdasági szak­ember részvételével. Megálla­pították, hogy az új ötéves tervidőszakban előtérbe ke­rül ezen a tájon a nyárfate­lepítés. Csupán Békés megyé­ben — célcsoportos beruhá­zásként — ötvenmillió forin­tot szánnak erre a célra. Évente 260 hektáron telepí­tenek nyárfát, hatvan hektár új erdőket egyéb fafélékből, s megszervezik a fiatal erdők ápolását. AZ V. EDÖ Ötödik alkalommal ren­dezték meg az Erkel-diákün- nepeket Gyulán. A négynapos gazdag program szerdán este a fiatalok színpompás felvo­nulásával kezdődött. A vendé­gek és a gyulai fiatalok az Erkel-szobor elé vonultak, ahol énekkari számok, szavala­tok elhangzása után Jeges Sándor, a gyulai Erkel Fe­renc Gimnázium és Szakkö­zépiskola igazgatója köszön­tötte az V. „EDÜ” részvevőit. Konferencia Győrött A Győr-Sopron megyei Ta­nács gyógyszertári központ­ja, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság megyei szervezete, a Magyar Orvostörténeti Tár­saság és a TIT megyei szer­vezetének egészségügyi szak­osztálya rendezésében szer­dán Győrött háromnapos or­szágos gyógyszerész- és or­vostörténeti konferencia kez­dődött. Változatlanul a legjobbak között tartják számon a cannes-1 filmfesztiválon bemutatott Szerelem című magyar filmet. Ké­pünkön a film alkotói a bemutató után. Balról; Déry Tibor, a szövegkönyv írója, Törőcsik Mari és Darvas Üli, a film két női főszereplője, és Makk Károly filmrendező. Nagy siker az Aidában Grace Bumbry, a világhírű éne­kesnő, május 18- án este nagy si­kerrel mutatko­zott be a budapes­ti közönségnek. Verdi Aida cí­mű' operájának. Amnerisz szere­pét énekelte. AUGUSZTUS 19—20—21 3. Duna menti folklórfesztivál Augusztus 19—20—21-én ren­dezik meg a 3. Duna menti folklórfesztivált. Az esemény- sorozat — öt városra, illetve községre szóló programja — gazdag, látványos ünnepsé­get ígér. A fő műsor a hazai és a külföldi népi együttesek seregszemléje lesz. Eddig 17 magyar tánccsoport jelezte, hogy készül a talál­kozóra, ezenkívül nyolc kül­földi együttes fogadta el a meghívást A népi táncjáté­kokat a bajai vízi színpadon a Szeüdi-tó partján és Solt- vadkerten rendezik meg. A fesztivál alkalmából nép- művészeti kiállítások nyíl­nak Kalocsán, és az idén is megrendezik a népművészek találkozóját. Érdekes lesz — ugyancsak kalocsai rendez­vényként — a néprajzi köny­vek kiállítása, a kerámiai gyűjtemények tárlata és a népművész mesterek bemuta­tója. Konferencián tanácskoz­nak a Duna menti népek díszitő művészetéről, a népművészet szerepéről a népek kultúrájában. Fellépnek a Röpülj, páva sze­replői, énekesei és műsort adnak a parasztkórusok. KÉMTÖRTÉNET A kórházfolyosón ülök, nem messze tő­lem egy másik páci­ens. O nem zavar en­gem, én nem zava­rom őt. Szemben ajtó nyí­lik. Fehér köpeny­ben, az orvosok és pékek nemzetközi sapkájában erős férfi jön ki. — Mit óhajtanak? — fordul hozzánk. Szomszédom szemfü­lesebb nálam, vele kezd beszélgetni a jövevény. — Mi a panasza — kérdezi a pácienst. — Nem tudnám egycsapásra meg­mondani. Több pana­szom van! — No mit érez, mit fájlal? — Rossz a közér­zetem — igy a páci­ens. — Valami nyom­ja a gyomrom. Sőt, gyomoridegességet is tapasztaltam. S ez utóbbi, szóval a gyo­moridegesség, külö­nösen tegnap óta gyötör. Mióta elol­vastam az újságban ezt a kémtörténetet. — Újságot terít ki. — Ezt ni, „A pókháló és a 74-es hajó”. Na­gyon felháborított a cselekmény, de a gyomrom főként attól jött mozgásba, ahogy megírták... Ön is olvasta? — Nem, nem ol­vastam! Tegnap zsú­folt napunk volt. Három műtétet csi­náltunk. De mesél­jen ... Elmondja. — Hát lehet ilyen ügyetlen kémtörté­netet írni ? Pocsék, uram! Pocsék! Ha enyhe kifejezést aka­rok használni. Éppen olyan, mint amikor Mark Twain mező- gazdasági szaklapot szerkesztett. — Igen! — bóloga­tott a fehérköpenyes. — Na, lám, ez idézte elő a betegsé­get. Különben nem­csak a gyomrom, ha­nem a szívem is, az is nyavalyás. — No, mondja csak! — Mondom! Ügy érzem, hogy a szí­vem és a gyomrom fájdalmainak kap­csolata van. Mert... ha fáj a gyomrom, akkor gyorsabban ver a szivem, s ha las­sabban ver a szívem, jobban fáj a gyom­rom. — Érdekes! — Valószínű, nem­csak a gyomrom és a szívem között van kapcsolat, hanem a szememmel együtt láncolatot képez. Ma reggel jöttem rá. Fájt a szívem, égett a gyomrom és enyhén könnyeztem. Ha pe­dig könnyezem, ak­kor nem fáj a szí­vem, csak a gyom­rom remeg. De az annyira, hogy a ke­zem is átveszi a re­zonanciát és a neve­met sem tudom leír­ni. r* Ez valóban bor nyolult — állapította meg a fehérköpe­nyes. — Tehát, ha a gyomra fáj, akkor fáj a szíve.. — Nem) Akkor gyorsabban ver! — Igen! És, ha lassabban ver a szí­ve, akkor nem fáj a gyo... — Nem! Akkor jobban fáj a gyom­rom. — Igen! Namost, ha fáj a szíve, ak­kor könnyezik, s ha jobban fáj, akkor va­lósággal sír, igaz?! Végre kibogozták a szem, szív és a gyo­mor összegubancolt láncát. S ekkor ki­nyílt az ajtó, ahon­nan az imént a fe­hérköpenyes jött. A műtőst hívták: —Bo­csánat, mennem kell! — mondta a fehérkö­penyes és felállt. — Nem ön az or­vos? — kérdezte a fa­képnél hagyott. — Műtős vagyok, kérem — felelte é fehérköpenyes. Es kellő önérzettel hoz­zátette: — De én ír­tam azt a kém törté­netet.:; V. Gy. k B A Szerelem Cannes^Tban

Next

/
Oldalképek
Tartalom