Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
8 ~&Cú1ap mi. APRILS C VASÄRJTAP Alagút a kincsekhez? T. C. Lengyel: ROMÁNC ESŐBEN DEMÉNY OTTÓ: Áprilisi vers n Almából ébred, nyújtózik a föld, arany színekben tündököl a domb. A puha hantok napos oldalán smaragd fű sarjad, fejét emeli. Kék vizekre úsztatja új hajóit az égbenyúló, kócos almaág, s a halmok mögül surranó meleg szél megborzolja a tócsák tetejét. Miért, hogy az évszakok fordulása a tél s tavasz közt legizgalmasabb? Hogy most robban minden fölgyült remény és arcunkat pirosra tüzeli, hogy most gyógyul leggyorsabban a seb, elsimulnak a homlok ráncai, s tunyaságból kimozdul az ember a szabadságból mélyet lélegezve. \ Miért hoz a tavasz forradalmakat, ünnepi kedvet, fölszabadulást? Hogy tán az ember is része legyen a természetben izzó változásnak, s amint a földben megindul a mag — ideje jöttén hajtani akar — pusztithatatlan reményeivel példát mutasson ő is lelkesen? Es nyers ágakból karókat hegyezzen s kitűzze földjét jog és juss szerint, hogy elfoglalja műhelyét s becézve szerethesse érzékeny gépeit, s hogy versre legyen kedve és zenére, örömötadó boldog szerelemre, s a legridegebb télidő után is hinni tudjon a legszebb változásban. i 1 A magas fiatalember — de- sam Cheri. — Hogy milyen az $ gáns sötét öltönyt viselt — al- idő, az engem nem zavar. $ kalomadtán mérlegelő pillan- Tudja, én tulajdonképpen sze- $ tósokat vetett feléje, aminek retem az esőt, olyan román- t Cheri láthatólag örült is és tikus és esőben olyan sok ka- $ kacér mosollyal viszonozta, land történik — különösen $ Szerencsés k ' menyek kö- idegen városban, zött elkerült!.'.-Ellennek lát- „ __. __, , tt„ 5 szo tt a találkozás. Tulajdon- 5 kpnnpn — eortdolta Cheri — ez ^ van, megtiszteltetésnek . hüL «r venném, ha ezeknél a kalan- $ csak az a kar, hogy pont egy , i -, irfcZrfíie lehetnék* elárusítóosztályon kellett ta- dokrlal kísérője lehetnek. , láLkozniuk, de legalább olyan — Szívesen — válaszolta j eldugott sarokban vannak, lelkesen Cheri. — Nagyon ! ahová csak kevesen láthatnak örülnék, ha elkísérne — vagy ! be ha én kísérhetném el önt. ! A fiatalember szemügyre Cher‘ vagyon, vette Cherit — Cheri vissza- — £n meg Reginaid — : mosolygott, kicsit reménytkel- mondta a férfi, többen, mint utoljára. Talán — Kellemes név, talán te- ! lehetne ő az én mesebeli her- hetnénk egy sétát az esőben. ! cegem, gondolta Ez a gondo- _ Később teázhatnánk & i lat nagyon izgatta, vegulisitt ehetnénk ütt süteményt _ j volt az ideje, hogy vakum tor- Reginaid mosolyogva ! tenjen az eleteben. Es ez az , ; „úriember”, aki olyan kitar- Pompás ötlet, tóan nézi őt, lehetne az igazi p, . j is, akiről életében már annyit Hbben a pillanatban fiatal > álmodott. A költők ezt az ér- Pár vetett veget zavartalan . zést hívják szerelemnek... beszélgetésüknek, akik épp ar- j Cheri még sose volt szerel- ra tartottak- mes, bár sokat ábrándozott ar- — Ezek házasok — súgta | ról az érzésről, amely a vilá- Cheri újdonsült barátjának. — j got mozgásban tartja. Nem Látom a jegygyűrűt az ujju- | tett semmit, hogy olyan fiatal kon. Egészen át vannak ázva. i volt, egyszerűen tudta, hogy ez Biztosan nagyon esik odakinn. i így van, és ó, még sok olyan Re^nald bólintott mast is.. • I- . . — Ezek itt az új esernyők? perdúlt egyet, hogy — kérdezte a férj az eladótól, csodálója meg jobban szemügyre vehesse alakját, mely — Igen, uram, nemreg ér- páratlanul szép volt — éí keztek. A női ernyők egyene- Cheri tudta ezt. Csinos lányok sen Párizsból, a férfiemyők mindig tudják ezt — ez a má- Angliából. Mint bizonyára sik természetük. És úgy lát- tudja, az angolok jkészítik a szott ez a bizonyos „úriember’ világ legjobb ernyőit. ; aztaíé“ tu^ía,_,Ha van 7 - Azt hiszem, én ezt a kék gondolta Cheri meghallgat- virágosat viszem. Különösen : |a a keresem. Tetszik neken jói néz ki, és olyan és remelem, fordítva is ígj könnyé — mondta az asszony, van. Olyan egyszerű lenne.. í A fiatalember még mindif A férj Reginaid után nyúlt, í nyílt érdeklődéssel nézte í mialatt felesége kinyitotta 1,^ Cher, mé^ « B-.. -hé^ZoK tartofcodmak, ragy ttlan na 0gy goniMomi „manettM | hezkesnek tälslts. •“ De ns eí megvesszük. :az esetem sóhajtott Cher — Szívesem, uram, becsoma- j—, akkor csak türelem! goi jam? | Megfordult és egyenesen i _ hiszem5 mindig ! Iiú arcába nezett. zuhog kint, mindjárt fel is I — Bocsásson meg — kezdú avatjuk — mondta az asszony. ! a fiú -, olyan ismerős ön ne Fizett0k & elhagyták az S kém. áruházát. j Nem hiszem, hogy vala — lyiit szólnál most egy csé- ! ha is találkoztunk, de mindii; sze teához? — kérdezte a férj > van egy első alkalom, öi odakinn. I olyan szépen beszél angolul _ Jó ötlet _ felelte az ^ !— Angliából jón tálán? szony. ; — Igen, így van. Tegnap , |előtt érkeztem, én még egy ál mondta miközben ! tálán nem ismerem ki ma egy pár esőcseppet Cheri ar- ! gam... ismerősön sincs itt, cába rázott... — s ez — egy ; így különösen örülök, hog ■ barátságos, nagyon kedves ! egy ilyen csinos lánnyal be csók volt. $ szelhetek. (Fordította: Stéiner Katalin) l — Ó — mondta Cheri — és. S elpirult. Ez az úr olyan cső-: ; dálatosan beszélt, hogy égé- \ \ szén el volt ragadtatva tőle. — i 5 Én Párizsból jövök, ez az első \ \ külföldi utazásom ... ; | — Először olyan izgalmas j v — nemde? Az idő azonban : 5 szörnyű, persze az üzletnek j | jó. Nem gondolja? ^ — Én keveset értek az üz- | ^ lett ügyekhez — felelte gyor 1 len németet is megölt volna, én meg jó három évig kint voltam a legelső vonalban, és számtalan ütközetben vettem részt — de valahogy mégis az volt az érzésem, hogy vétkes vagyok, és örökre adósa ennek az idős asszonynak, és minden elesettnek, akár ismertem, akár nem,' és valamennyiünk anyjának, apjának, gyermekének, özvegyének... Nem tudnám megmagyarázni magamnak, miért, de azóta valahogy kerülöm ezt az asz- szonyt, és ha megpillantom — egy sarokkal odébb lakik —, úgy igyekszem, hogy ne vegyen észre. Szeptember tizenötödike pedig Petyka Jug-rin születése napja, és ezen az estén a szülei évről évre meghívják magukhoz halott fiuk gyermekkori barátait. Csupa felnőtt, negyvenes férfi, de nem bort iszunk, hanem teát cukorkával, és piskótatortát eszünk mellé, meg almáslepényt — Petyka kedvenc süteményeit Minden úgy történik, mint a háború előtt amikor az az okos fejű, fergetegesen jó kedvű fiúcska lármázott nevetett és kommandirozott ebben a szobában, akit valahol RoszÉPÍTŐK (Foto: Urbán) tov környékén kaszált le a halál, s a fejvesztett visszavonulás riadalmában még el se temethették. Ott a széke az asztalfőn, a csészéje teletöltve illatos teával, és anyja gondosan rakosgatja tányérjára a cukrozott diót, a legnagyobb szeletet a cukorbevonatú tortából, és az almáslepény legvastagabb sarkát. Mintha Petyka megkóstolhatna egy falatot is, és mindjárt elkiáltaná magát, harsányan, ahogy szokta: „Hű, de jó, fiúk! Lássatok neki...!” Petyka öregeivel szemben is adósnak érzem magam: valami furcsa bűntudat motoszkál bennem, amiért én visszatértem, Petyka pedig ottmaradt, és ez az érzés egész este kínozza, marcangolja a szívemet: nem is hallom, miről beszélgetnek, mintha messze- messze járnék... végigkalandoznék az országon, ahol minden második-harmadik családból ugyanígy hiányzik valaki. Lengyel temető Katolikus keresztek és régi, vaskos sírkövek, lengyel és laDebrecenben, a magasházak* alapjának az ásása közben« nagy üregre bukkantak. Az« üregből tégLaboltazatos, ka- $ nyargós alagút vezet két $ irányba is. Építésziek és mú-§ zoológusok közreműködésével ^ tovább folytatják a feltárást. § Az eddigi megállapítások $ szerint az alagút egyik ága a ^ Szabadság-telep és a Csapó-« kent között elterülő, Kincses-« hegynek nevezett település fe- $ lé vezet. A Kincseshegynek ^ évszázadok óta különös hang- ^ zása és romantikája van a $ városban. Állítólag onnan $ kapta a nevét, hogy egy dús- ^ gazdag család ott rejtette el $ kincseit. « Fővárosi színházi esték Arbuzov: Az Arbát meséi Szovjet szerző vígjátéka a Katona József Színházban Szovjet szerző friss, fanyar hangvételű vígjátékát mutatta be a Katona József Színház. Az Arbát meséi íöhőse, Bal- jasznyikov Fjodor Kuzmics egy moszkvai játékgyár s egy bábszínház: szíve, lelke, tervezője, rajongott és dédelgetett tehetsége: játékokat, bábfigurákat álmodik, tervez, formál. Furcsa ember ő. Csupa lírába ötvözött robbanás, lendület, fantázia. Bátran él, elébe menvén örömnek, bánatnak, élete csodálatos emlékek gazdag tárháza, amelynek még levegőjétől is megszédül egy nyárspolgár. Az embereket magával ragadja, az emberek megrészegülnek, fellobbannak közelében. Csakhogy: az emberek megrészegülnek, fellobbannak társaságában, aztán kijózanodnak, elfáradnak, s megint, és megint új, ismeretlen társakat kereshet, akik egy darabig majd győzik az általa diktált iszonyú iramot. Házasságai sorra elromlanák, életútját hajótörött, lemaradt féleségek szegélyezik. Lánya képtelen komolyan venni, fia pedig, aki az ő természetét örökölte, már a bölcsőben ádáz terveket forral, miként győzi le egyszer. Az ilyen embernek, mint Baljasznyikov Fjodor Kuzmics, még hatvanéves korában is az a legnagyobb büntetés, ha kivétetik vele a szabadságát. Először még ne- kidurálja magát, rendel húsz üveg pezsgőt a lánya huszadik születésnapjára, aztán már csak várja az újonnan megismert özvegyember barátját, aki parizert hoz reggelire meg halat, lesi a telefont, ki hívja fel, kinek hiányzik, és egy kicsit hasonlítani kezd a századvégi bútorokon trónoló bábuira, amelyeket azért zsűriztek ki. mert túl pesszimista a képük. Még egy fiatalos görbe éjszaka sem segít, ahol hiába keresi az ifjúi boldogságok színhelyét, régi mellékutcákat, kapukat — hiszen azokat a negyedeket már átépítették —, amikor bekopog egy új energiaforrás, a saját esküvőjéről Leningrádból Moszkváig szökött Viktosa, szőkén és húszévesen, divattervezői tehetségét felcsillantó kosztümben, tsssssssssssssssss/sssssssssssssssrsssss/. amelyben orosz nemesi kisasz- ^ szörnyként fest Hatvanéves i£- ^ jú barátunk újból felvillanyo- ^ zódik. Tervezni kezdi a báb- $ színház Szép Heléna előadása-^ nak marionettjeit amely mun- $ kára pedig a fiát protezsáltas be néhány hete, de nem tudná« elviselni, hogy a fia legyőzze § akár a tervezésben, akár szerelemben. Talán még a darab főalak- $ jainál is jobban tetszett két $ epizódszerep. Az egyik: egy« áruházban felszedett vidéki« fickó, aki a felesége újszülött $ fiának akarna játékot venni, sä akinek csak az átmulatott éj- $ szakát követő hajnali borzon- $ gásban jut eszébe, hiszen nem $ is biztos, hogy a volt felesége,^ meg annak második férje haj-« landók lesznek megmutatni $ neki a kisbabát... A másik $ Viktosa elhagyott vőlegénye. $ Azért szökött meg az esküvő-; ről a kislány, mivel a vőlegé- ! nye olyan okos, hogy neki ki-j sebbségi érzése van mellette. 5 E vőlegény valóban olyan: okos, szupermodem intellek- ä tus, hogy műveltségétől még: egy önálló gondolat, Indulat > sem fér a fejébe. Mivel már ■ mindent elolvasott, meg min-! dennek az ellenkezőjét is ! annyira megértővé vált, hogy! még arra is van pszichológiai! szakkifejezése, ha a meny- i asszonya elhagyja az esküvő: előtti napon, s rájukromlik aj lakodalmi étel, arra is, ha sze- ] relmét egy vadidegen férfi la- < kásában találja pizsamában... | Babarczy László rendezése i híven követi a darab ritmu-i sát Bessenyei Ferenc Baljasz-: nyikov szerepében örökmozgó j elevenség, elegáns, lírai és | vonzó, úgy sodorja magával a ] darabot, mint az író hőse egy ] élet folyamán a rövidebb, j hosszabb időre hozzácsapódott; embereket. Rajz János a sze-i rény barát szerepében a meg- i szokott jó alakítást nyújtja, í Császár Angéla szép és temperamentumos, csak a Bal- jasznyikov fiát játszó Szabó Kálmán nem tudta eléggé elhitetni, hogy „egészen az apja”. Nagyon tetszett a két eni- ZQdista, Horkai János és Benedek Miklós. P. A. Vlagyimir Bogomolov: ETŰDÖK Nem gyógyuló sebek Már hosszú évek óta gyötör az a- érzés, de május kilencedikén és szeptember tizenötödikén különös erővel hasít belém. Egyébként más napokon is előfordul, hogy teljesen a ha- ; talmába kerít a fájdalom. A háború befejezésének I napján, mindjárt este az egyik í fényesen kivilágított lármás | csemegeüzletben Lenyka Zaj- | cev mamájával találkoztam. | Elgondolkozva nézett felém a : sorból; muszáj volt köszönte- i nem. Erre jobban szemügyre i vett, és amikor megismert, ; meglepetésében kiejtette kezé- ; bői a táskáiét, és hirtelen sír- : va fakadt. : Álltam és képtelen voltam ! megmozdulni vagy akár egy i szót is szólni. Senki nem ér- i tette, mi történt, azt hitték, i ellopta valaki a pénzét de ő ; a kérdezősködésre hisztériku- í san kiáltozni kezdett: „Menje• tek innen!'! Hagyjanak bé- j kén!...” • Egész este úgy jártam-kel- ! tem, mint akit fejbe vertek, í Pedig Lenyka, úgy hallottam, '■ már a legelső ütközetben el- í esett, még mielőtt talán egyet^,crl azon a reggelen bájos kék kosztümöt viselt kis virágos kalappal. Elragadóan nézett ki. Fiatal volt és nagyon vidám. Úgy látszott, hogy csak úgy lebeg a levegőben. Pár tánclépést tett, aztán perdült egyet, hogy a mellette levő fiatalember jobban megcsodálhassa. Cheri —- mint minden lány — flörtre született Most, hogy befejezte az iskolát, úgy gondolta, legfőbb ideje, hogy a férfiaknál próbáljon szerencsét