Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám

J97i. Április 27., kedd MJI uec.yei Választott az ország — választott a megye A LEGFIATALABB . # ' í »jT r ■ Szobiól három kilométerre V3CtÓl K6nfl6nC6ͧ Zebegényben a mozgó urnába egy fiatalasszony dob­ta be szavazatát. Szobon lakik és csak augusztusban lesz 18 éves. A ta­nácstagi szavazó­lapról kihúzta a nevét. Azt mond­ja: „Nem illik az embernek önma­gára szavaznia...” A zebegényi szü­lőotthonban Ko­vács Istvánná a mozgó urnába dobta szavazatát. Egy hete fekszik itt, fia született, ki.csit -korán, két kilp. óivénnel. Ta­valy ment férjhez, így lett nagykorú. Gyermekkora nem is nagyon volt — az élet hamar fel­nőtté avatta: az általános iskola után a szobi Üj Barázda Termelő­szövetkezetben dolgozott a kőmű­vesek mellett, kint a földeken, ara­táskor. Utána a betonüzemhez ke­rült, sorozatban készítette a gép­pel — szárazbe­tonból összepré­selve — a mo- zailklapokat. Ta­valy került vissza a tsz-hez, mint ál­latgondozó. — Szeretem az állatokat... Olyan tehetetlenek... Hajnali ötkor Malmozza és meg­eteti a 31 borjút és az anyakocá­kat, másodszor délután négykor almoz és etet. Korán házaso­dott — férje trak--, toros a termelő- szövetkezetben. — Akkor megy a lány, amikor vi­szik .., Kovács Istvánná Szobtól három és fél Mlométerre fekvő tanyán, Csákváron él. En­nek a körzetnek lesz tanácstagja, ha megválasztot­ták. Vagy 14 csa­lád lakik itt. — Szüleim köz­életi * emberek. Apám volt eddig a tanácstag, de már öreg, fáradt az ilyesmihez. Amikor szóltak: engem szeretné­nek, vonakodtam. Félek, hogy nem tudom rendesen elvégezni a mun­kám. De jólesett, hogy rám gondol­tak. Mit szeretnék elérni? A lakások hidegek, romo­sak, az út eső után sártenger... Sze­retném, ha a ta­nács közbenjárá­sával segítenének rajtunk. Ugyanis Csákváron a ter­melőszövetkezet szolgálati házai sorakoznak — si­ralmas állapotban. Szeretném, ha a gyermekem már szebb környezet­ben nőhetne fel. A beszélgetés végén csak any- nyit mond: — Az én sző­kébb pátriámban, ahol felnőttem, minden követ is­merek, s az itt la­kókat is, hiszen köztük élek. Igyekszem úgy képviselni őket, mintha együtt vol­nék velük a ta­nácsüléseken. T. E. Hazaival Szabolcsból • Szavazás - menetrend szerint • Tésai koránkelók Emléklap az első szavazóknak A választási elnökség tag­jai, Szabó Gyula, Csizmadia Gyula, Szabó Mihály, Dudits István és Máhr Károly reggel 6-kor foglalták el helyüket a budakeszi tanácsházban. A tíz szavazókor szavazatszedő bi­zottságai pedig még korábban, hogy 6 óráig mindent elren­dezzenek. Reggel 6 és 7 óra között a választásra jogosultak tíz szá­zaléka élt már állampolgári jogával: szavaztak. Négyes szavazókor a ta- nácsházán, délelőtt 9 óra 30- kor. A szavazatszedő bizott­ság tagjaitól Dominiák Ernő­től, Andrási Jánostól, Subitz Andrásnától és Bechtold Já­nostól megtudtam, hogy már kilenc első szavazó kereste fel a helyiséget. Nekem is sze­rencsém volt, mert abban a pillanatban érkezett meg Ka­tona Erzsébet első szavazó, a Budapesti Műszaki Egyetem másodéves vegyészmérnök­hallgatója. A szavazócédulák mellé emléklapot is kapott. Utána Kajtor István kertész és tanácstagjelölt érkezett, 10 órakor hullott borítékja az urnába. Tízes szavazókor, a Kerté­szeti Egyetem diákotthoná­ban. Tamási Lászlóná, a sza­vazatszedő bizottság vezetője elmondta, hogy délelőtt 10-ig a választásra jogosultak 48 százaléka szavazott. Ehhez a szavazókörhöz öt községi .vá­lasztási kerület tartozott, köz­tük az új lakótelep nagy része is. A szavazatszedő bizottság tagjai: Zwihl Mihály, Nagy István, Szemán Szeréna, Her­nádi János fiatalok. Gyorsan, pontosan összedolgozva végez­ték munkájukat. Skarka Ju­dit, a Bútorértékesítő Válla­lat dolgozója emléklapot ka­pott, első szavazó. Ebben a szavazókörben nagy volt a forgalom: 3—4 tagú családok együtt jöttek szavazni. K. L Vasárnap hajnalban általá­ban minden csendes Vácott. Pihenőnapon legutóbb négy éve volt ilyen zsongás, mint tegnapelőtt. Kerékpáron, lo­vas kocsin, motoron és gya­logosan érkeztek Vác „haj­nali emberei” — a benzinku­tas, az állatgondozó, a kom- pos, az újságárus, a vasutas — a nemzeti színű zászlók­kal feldíszített szavazóhelyi­ségekhez. Egy mustársárga Moszkvics autóval is találkoztunk, mely­ről csak a figyelmes szem­lélő állapíthatta meg, ere­deti színét a rátapadt sár­réteg alatt. — Hát nem csoda... — mondja kissé fáradtan Fa­lus István — Fehérgyarmatról érkeztünk. Este tíz óra után indultunk feleségemmel, az­óta vezetek. Most keresünk egy szavazóhelyiséget, itt van a papír a zsebünkben ... Furcsállottuk: Fehérgyar­matról ezért jött volna ide Vácra? Aztán észrevettük a hátsó ülésen a kosárba gyö­möszölt hazait. — A katonafiamnak vi­szem ... Itt szolgál... ★ Kiss Ferenc is korán nyitot­ta ki a vendéglőt Nagyma­roson. A „Maros” reggel hét óra óta várta az éhes turis­tákat. — Én is elsőként szavaztam Visegrádon, s aztán komppal jöttem át a Dunán. Az első komp egyébként már hajnali háromkor átkelt a vizen. Hat óra után né­hány perccel kikötött a Ms- hajó: szavaztak a hajósok. ★ — Amióta megfogadtuk a tábornokot, nemegyszer járt nálunk. Hiába, katonaember. Tartja a szavát. A 73 éves Károly bácsi így summázta véleményét, ami-, kor Szob egyik szavazóhelyi­ségében Kárpáti Ferenc ve­zérőrnagyra tette voksát. Az országgyűlési képviselőjelölt­nek valóban zsúfolt prog­ramja volt választókerületé­ben: szobi jelölőgyűlése után sorra látogatta a hozzá tar­tozó 17 községet. Gyűléseket tartott, termelőszövetkezetet látogatott, legifjabb válasz-, tóival tanácskozott, s amerre járt, bizalommal fogadták — szeretettel. A szívélyes fo­gadtatást örömmel nyugtáz­ta a tábornok, s nevetve je­gyezte meg körútja után: — Korábban a képviselők­nek kellett korteskedni, most ipedig úgy tűnik, hogy a vá­lasztók „korteskednek” a kép­viselőkért, s ez kötelez min­ket ... ★ A vámosmikolai tanácson hallottuk: a tésaiak elnyerhet­nék a „Legfrissebb község” kitüntetést. Négy éve, 1967-ben is elsők között végeztek a sza­vazással — reggel kilenckor már megteltek az urnák. Most csúcsot javítottak, ez bizony már koránkelőrekord- nalt számít, a kisközség 239 la­kója háromnegyed nyolcig le­adta szavazatát. Mintha össze­beszéltek volna... ★ Kemence a börzsönyi hegyek közé ékelt község. Tiszta, he­gyi levegő, egészséges, fűsza- gú vidék. Bizony — a mozgó urna kevés utat tett itt meg, az idősebbek is frissek voltak, nem várták, míg helybe hoz­zák a szavazócédulákat, ma­guk mentek a tanácsházáig. A 93 éves özvegy Forgács Jánosné sem volt rest, s az esős időben dédunokái kísére­tében jelentkezett a választási elnökségnél. így búcsúzott: „Két év múlva találkozunk...” ★ Kemencén egyébként fon­tosabb volt a keresztnév s a házszám, mint a vezetéknév. A község lakóinak 30 százalé­ka Kalácska névre hallgat, a másik 30 százalék Ságira, de sok erre a Forgács név is. So­kan úgy különböztetik meg egymást, hogy vezetéknevük­höz hozzábiggyesztik apjuk foglalkozását is. A mende­monda szerint régen amolyan „pékfalu” volt ez, ezért a köz­ség Kemence, de a krónikás a „kamenica” szláv szóból származtatja a helység nevét. Kamenica sok követ jelent, azaz köves vidéket. A félreértések elkerülésének azonban nem a házszám a leg­biztosabb módja, s nem is a keresztnév. Ugyanis a kisköz­ségben mindenki ismer min­denkit. ★ Kalácska József tanácstag foglalkozásához illik lakóhe­lyének környezete. Patak, amely csörgedezik, hegy, amely festőién szép. Kalácska József erdész. Favágóként dolgozott sokáig a börzsönyi erdőkben, majd elvégezte a hároméves iskolát, így lett erdész, ezer hold őre. Mióta az erdészet szakosítva van, erdőművelés­sel foglalkozik 5300 hektáron. — A közért dolgoztam eddig is, talán azért bíztak meg ben­nem az emberek, és jelöltek. Remélem, a megbízatásnak megfelelek. A kutak, az utcák rendbehozatalát tekintem el­ső, legfontosabb feladatomnak. Két fia van. A nagyobbik első választó. Pesten dolgozik, de a szavazásra hazajött. — Megkérdeztem tőle, rám szavazott-e, de nem mondta meg, helyette kérdezett: „Ugye, apu, titkos a szavazás?” Szitnyai—Tamás ELSŐ: LŐRÉV Lórév alig ötszáz lelket számláló kisközség a ráckevei járásban. Ritkán vetődik ide idegen: itt ér véget a beton­út. A szomszédos Makádra már csak hepe-hupás ösvé­nyen juthat el az utas, vagy ha nem restelli, másfél kilo­méter helyett tizennyolcat tesz meg a járási székhelyen ke­resztül. Vasárnap a kora reggeli órákban mégis gyakran for­dultak meg ebben a kisköz­ségben vendégek. Itt fejezte be A munka nem állhat meg Százhalombattán hajnali 5 órakor nyíltak ki a választási helyiségek ajtajai, hogy a hatórás munkakezdés előtt választhassanak a műszakba igyekvők. Délután kettőkor, az első műszak végén az autó­buszok a szavazókörök előtt álltak meg, hogy mindenki élni tudjon állampolgári jogá­val. Ugyanis a százhalombat­tai gyáróriásokban a szavazás napján sem állhat meg a munka. — Kettőkor indult a mű­szak — mondja Nagy Zoltán, blokktechnikus, a Dunamenti Hőerőmű. Vállalat dolgozója, aki az egyik vezénylőterem­ben teljesít szolgálatot. — Ügyelek az üzemben levő gé­pekre, állandó kapcsolatban állunk az Országos Teherel­osztóval. Szokásos vasárnapi teljesítménnyel dolgozunk: 520 megawattal. — 1964 óta dolgozom az erőműben, az alapok leraká­sánál is itt voltam. Nagyon szeretem a munkahelyemet, itt aztán lehet tanulni. Jó lenne megismerni a villamos mun­karészen kívül a kalorikus részt is. Három műszakban dolgozom, 300 megawattért vagyok felelős. Állandóan fi­gyelem a mutatókat, a számo­kat, a paramétereket. — Délelőtt szavaztam, ön­Makádon a legidősebb Makád község legidősebb szavazóját, a nyolcvan­nyolc esztendős özvegy N. Ács Bálintnét a szavazóhe­lyiségben a fia, mint a helyi választási elnökség tagja köszöntötte. ugyanis a község 274 szavazó­ja a tanácstagi és az ország- gyűlési képviselőválasztást legelőször a megyében. Az ur­nát reggel háromnegyed nyolckor bontották fel. Ekkor kezdték a számlálást, s mint kiderült két érvénytelen sza­vazat híján, valamennyi vá­lasztásra jogosult élt törvény­adta jogával: tudtul adta vé­leményét, Mt szeretne látni az országgyűlésben és a községi tanácsban. A nemzetiség-lakta kisköz­ségben a legfrissebbek a fiata­lok voltak. Vukaljovics Lyu­bomir KISZ-titkár a szavazás előtti napon összesúgott a köz­ség tizenhat KISZ-tagjával, s már reggel hat órakor sorban álltak a szavazóhelyiség előtt. Igaz, közülük négyen hivatal­ból is hatórára érkeztek, hi­szen részt vettek a szavazat­szedő bizottság munkájában, illetve a választás gördülé­keny lebonyolításában. K. Az unokám... A szabi határállomáson ezen a délelőttön nemcsak a vo­natok közlekedtek menetrend szerint, hanem a szavazók, is. Vasutasok, vámőrök ka­tonák érkeztek és indultak a szolgálati szerelvénnyel, műszakváltásra. Voltak, akik, most kezdték a munkát, so­kan pedig munka végezté­vel, a s túr óvói állomásról igyekeztek a szobi pályaud­var kultúrtermébe, mely fel­díszítve várta a választókat. Pontosságuk érthető — kol­légákra is szavaztak. Szobon hat vasutast jelöltek tanács­tagnak. Villáminterjú a Szobi Nagy­községi Tanács udvarán. In­terjúalany: a 65 éves Petróczi Károly. — Mi a gond a körzetében? — Van ott, kérem, két eV árvult, romos pince, renoválni kellene. Sárosak az utak is. — Melyik tanácstagra sza­vazott? — Hegedűs Tündére. Húsz­éves, nagyon rendes kislány. Születése óta ismerem. Bizto­san jól képviseli a környéket a tanácsban... Az unokám.... T. „Megszegtük" a szesztilalmat magamra is, ugyanis tanács­tagjelölt vagyok, most már a harmadik ciklusban. Harminc­két évesen az ember sokat akar. Szépíteni kell ezt az új várost Eddig a tanácsnak Ms beruházási kerete volt. Ez­után jobb lesz. Már megérkez­tek a távlati terveit. Ezek megvalósítását szeretném se­gíteni. F. P. Három tanya L- alakban, néhány gazdasági épület, szalmakazal, szé­naboglyák. Igaz, a villany már veze­téken érkezik erre a 24 család lakta tanyaközpontra, a Kiskunsági Állami Gazdaság apaji te­lepéről. Az út vi­szont az első bol­tig jó öt kilométer a Duna—Tisza­csatoma töltése mentén. Szombatról va­sárnapra virradó­ra bizony nem so­kat aludtak az itt lakók. Horváth Sándor feleségéért ugyanis terepjáró kocsi érkezett, s száguldva vitte a szülőotthonba. A boldog apa csak reggel ért haza. Ekkor újságolta szomszédainak, hogy megszületett második kislá­nyuk, Jutka. Előbb azért tett egy kitérőt a sza­vazóhelyiséggé ki­nevezett apaji is­kolához. — Most ml lesz? Hogyan ünnepük meg az újszülöt­tet? — Hát az igaz, hogy szesztilalom van, de azért 9 háznál akad egy demizson, abból telik egy koccin­tásra. ... Horváth Sán­dor velem is koc­cintott. A tanyán be­szélgetésünk köz­ben érkezett nagy zökkenőkkel a vándorúmét szál­lító GAZ. Kakas Juliannát, a ta­nyaközpont leg­idősebb lakóját keresték a szava­zatszedők. Tasson született, de közel negyven éve él a Belsőszúnyogon. Fia hangosan ol­vassa fel a jelöl­tek neveit. A ma­ma rábólint az egyikre. M. K. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom