Pest Megyi Hírlap, 1971. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-27 / 98. szám

PK ** Bf EGY t^irtop 1971. ÁPRILIS 27.. KEDD Választott az ország — választott a megye A „főhadiszálláson" Szentendrét is felkeresték Vasárnap délelőtt 11 órakor nagy Ikarus autóbusz kanya­rodott a Szentendrei Városi Tanács épülete elé: megérke­zett a választást figyelő, a szavazásról tudósító külföldi újságíróik népes delegációja. A tanács dísztermében 60, Buda­pestre akkreditált, illetve az eseményre érkező tudósító hallgatta meg dr. Bertalan Fe­rencnek, a városi tanács vb- titkárának rövid előadását vá­lasztási rendszerünkről, s a Duna-parti település fejlődésé­ről. Majd az újságírók kérdé­seire válaszolt az előadó.^ A külföldi tudósítók — 13 ország képviselői, — köztük a Szovjetunió, az USA, az NSZK, az NDK, Japán, újságírókül­döttei — a kora reggeli órák­ban a fővárosi III. kerület két választási körzetét látogatták meg, interjúkat készítettek a képviselőjelöltekkel, az NDK televíziós stábja forgatott is a helyszínen. Regös János, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának munkatársa így ösz- szegezte a külföldi tudósítók érdeklődését: Hogyan történt a többes jelölés, kit miért jelöl­tek, érzik-e a választópolgárok a nagyobb demokratizmust? — ilyenek és ezekhez hasonlóak a kérdések. Az újságírók sok­sok embert kérdeztek meg, szólaltattak meg, közöttük első választókat is. A szentendrei program má­sodik eseményeként az Újság­Reggel hat órakor — az országoshoz hason­lóan — Pest megye ezer szavazóköraetóben is megkezdődtek a választások. Harminc kép­viselőjelöltre, illetve 6919 tanácstagjeilöltre adhatta le szavazatát a megye hatszázezer vá­lasztópolgára. Kéíszázharminchárom helyen két, tizennégy helyen pedig három tanácstag­jelölt között választhattak a szavazók, a me­gye egy országgyűlési választási körzetében pedig két jelölt indult a választáson. A megyei tanácsháza hangos volt ezen a vasárnapon még a késő éjszakai órákban is. Szólt a rádiótelefon, kattogtak a telexgépek, percenként csörren-tek meg a telefonok, szá­mítógépek egyeztették a beérkezett adatokat, hogy néhány perccel később a megyei válasz­tási elnökség asztalára kerüljenek a legfris­sebb jelentések. HAJNALI HAT ÓRA. Az országban még csak most kezdődik, Százhalombattán azon­ban már egy órája, Szobon pedig fél órája tant a szavazás. Százhalombattán ugyanis az üzemek vasárnap is dolgoznak, s ezért lehe­tővé tették a délelőtti műszakiban dolgozók­nak, hogy már a munkába indulás előtt le­adhassák voksukat Szobon pedig a csehszlo­vákiai Sturovóba átjáró vasutasok szavaztak le hat óra előtt HÉT ÓRA. Százhalombatta jelenti, hogy a 3595 választópolgár közül, hatszázan már teljesítették állampolgári kötelességüket. Lét- késén a szavazók negyven, Csornádon pedig a választópolgárok harminc százaléka szavazott HÉT ÓRA 45 PERC. Rádiótelefonon jelen­ük a megyei választási elnökségnek: Lóréven — a megyében elsőként — befejeződött a sza­vazás. Tíz ÓRA 10 PERC. Délegyháza jelentkezik s közli, hogy a község ezerszáz választópoigá- aa eleget tett állampolgári kötelességének, - a szavazás befejeződött, s megkezdődött a sza­vazatok ö&szeszámlálása. TIZENEGY ÓRA 20 PERC. A megye hat­százezer szavazója közül eddig 472 361 já­rult az urnák elé. Tizenhárom községben pe­dig már teljes egészében befejeződött a sza­vazás. TIZENÖT ÓRA. Üjabb tizennégy községben kezdték meg a szavazatok összeszámláláisát TIZENHAT ÓRA. Pánd községből megér­kezik az összesített eredmény. A három ta­nácstagjelölt közül egyik sem kapta meg a szükséges többséget, ezért a községben pótvá­lasztást kell tartani. TIZENHAT ÓRA 30 PERC. A járások kö­zül elsőnek a szentendrei járásban befejező­dött a szavazás. TIZENHÉT ÓRA. A megye hat városa kö­zül elsőként Százhal om baltán kezdték meg a szavazatok összeszámlátósát. TIZENNYOLC ÓRA. Pest megyében min­denütt ünnepi hangulatban, fegyelmezetten és rendiben befejeződött a szavazás. HUSZONHÁROM ÓRA 50 PERC. Az or­szággyűlési választásolt összesített megyei eredményeivel elindul a futár az Országos Választási Elnökséghez a Parlamentbe. EGY ÓRA 45 PERC. Megérkezik az utolsó összesített jelentés a nagykátai járásból. Ezek szerint Szentmártonkátán sem dől el, hogy ki lesz a tanácstag a három jelölt közül, er­re csak a május 2-i pótválasztáson kaphatunk választ. NÉGY ÓRA 50 PERC. A tanácstagi válasz­tások megyei összesített eredményeivel futár indul a Parlamentbe. Ezzel a választás hiva­talos eseménysorozata befejeződött Pest me­gyében. P. P. Választás a laktanyában A Sallai Imre laktanyában, az alakulat stúdiójának zenés ébresztője után, a szokásosnál is mozgalmasabbak lettek a körletek: több száz egyenru­hás első választó készülődött a szavazásra. Mielőtt azonban „hadrendben” az urnákhoz vo­nultak volna, a szakaszok KISZ-vezetői még egyszer tá­jékoztattak mindenkit a sza­vazás legfontosabb tudnivalói­ról. Jóllehet a katonák kö­zött aligha akadt e téren tájé­kozatlan ember, hiszen a vá­lasztás, a szavazás központi téma volt itt az elmúlt he­tekben. Gombás Ernő őrnagy, a he­lyi katonai választási elnökség elnöke a legilletékesebb, hogy szóljon erről: — A nagyfokú érdeklődés­nek megfelelően igyekeztünk minél sokrétűbben, érdekeseb­ben tájékoztatni a fiatalokat. Az alakulat nem egy tisztje vett részt a felszabadulást kö­vető választási harcokban, az izgalmas élményeikről tartott beszámolókat akár „prolon­gálhattuk” volna a laktanyá­ban. Az ifjúsági napok kere­tében játékos vetélkedők ver­senyfeladatai között is szere­pelt a választás, más politikai témák mellett. A legnépsze­rűbb vetélkedő a politikai szónokok versenye volt: a szemben álló felek egy ame­rikai és egy kommunista tá­bornokot alakítva vívtak egy­mással szópárbajt. A politikai tájékozottságból vizsgázó sze­replők vitájába bekapcsoló­dott a hallgatóság is... Hét óra után a laktanya parkjának sétányain egyre többen igyekeztek a két sza­vazóhelyiség felé, ahol ország- gyűlési képviselőjelöltjükre, Kárpáti Ferenc vezérőrnagy­ra, honvédelmi miniszter-he­lyettesre, s tanácstagjelöltjük­re, Nyolcas István alezredes­re adhatták voksukat. S rosz- szul fogalmaztunk az elején: szó sem volt itt hadrendről. A körletekből a kiskatonák be­szélgető csoportjai együtt in­dultak az urnákhoz a körük­be invitált tisztekkel: az ala­kulat parancsnokával, a poli­tikai helyettessel, a parancs­nokhelyettesekkel és század­parancsnokokkal. Nem mint elöljárók és beosztottak, ha­Kettős szerepben A megyei tanácselnök szo­bájában üldögélünk néhányon. Természetesen az érdekes, iz­galmas nap eseményeiről fo­lyik a szó. Néhány perce csak, hogy hivatalosan is befejező­dött a szavazás: az óra muta­tója alig hagyta el a 6-ost. Nemrégiben érkezett vissza ide, a „főhadiszállásra”, a me­gyei tanácsházára a választási elnökség házigazdája, Mondok Pál is, miután körülnézett a megyében. Egyebek között a választási körzetében is, Ceglé­den. Éppen erre terelődik a szó. Mert a megyei tanács ólmoké képviselőjelölt is, sőt lehet, hogy e pillanatban 7nár való­jában országgyűlési képviselő, hiszen a szavazás lezárult. Ho­gyan is dolgozik majd ezután ebben a kettős szerepben? Er­ről évődik, tréfálkozik vele a társaság, a választási munka részesei a rövid pihenőben. Cegléden, a választási gyű­lésen ugyanis egyebek között kijelentette Mondok Pál, hogy az országos és a megyei érde­kek figyelembevételével tevé­kenyen részt kivan venni a vá- fos gyorsabb ütemű fejleszté­sében és így kíván rászolgálni a bizalomra. — Nem lesz-e majd lágyabb a szíved, ha a ceglédiek kér­nek valamit? — hangzik félig tréfásan, félig komolyan a kér­dés. Látszólag fogas kérdés, mert hiszen a képviselőnek nyilvánvalóan választói érde­keit kell képviselnie, harcolnia érte. A megyei tanács elnöké­nek viszont nem szabad kivé­telt tennie, Pest megyében minden városnak, járásnak, községnek egyaránt kedvesnek kell lennie számára és semerre sem lehet részrehajló a költ­ségvetés szigorú keretei között. — Helyénvaló a kérdés — mosolyog rá Mondok Pál, de azután komolyra rendeződnek arcá-n a vonások és úgy foly­tatja. — Ami azonban a lágy­szívűséget illeti, azt semmi­képpen sem lehet úgy érteni, hogy bármiféle jogtalan kivé­telt tegyek. Másképpen gon­dolom a segítést. Egy példával mindjárt meg is világítja, hogy miként. A ceglédiek egyebek között azt a jogos kérésüket adták ugyan­is elő, hogy több helyen már halaszthatatlanul fontos a járda építése. M't lehet hát tenni? A tanácselnök azt mondta, hogy megérti őket, de ne csak várják a segítséget, hanem maguk is segítsenek. Fogjon össze a lakosság a kö­zös ügy érdekében. Ő ehhez azzal járul hozzá, hogy segít a szervezésben. Meg is szervez­te, hogy a közútépítő vállalat adjon gépeket a munkához. Ezután elment a laktanyába, és megkérte a katonákat, hogy vegyenek részt a munkában. Ott is szívesen vállalták. Nyu­godtan mondhatta ezek után Babinszky Károlynak és Kürti Andrásnak, a Ceglédi Városi Pártbizottág titkárának és a városi tanács elnökének, hogy most már kész az együttes, csak anyagot leéli adni a jár­daépítéshez. — Azt gondolom, ez lehel az a többlet, amit a képviselő adhat. Vagyis szervezhet, köz­reműködhet, segíthet az efféle közérdekű célokért, az ilyen hasznos összefogások előmoz­dításáért — mondja végül de­rűsen a képviselőjelölt-tanács­elnök. S a kettős szerepből gyorsan kizökken az egyikbe, mert jönnek a jelentések a megyéből, innen is, onnan is, egyformán kedves és fontos hírekkel. L. a külföldi újságírók „Kitűnő az alkotók hangulata" Vasárnap délelőtt tíz órakor lépett be a leányfalui 4-es vá­lasztókörzet szavazóhelyiségé­be Szentiványi Kálmán író és felesége. Miután szavaztak, beszélgettünk. — Húsz éve élek Leányfa­lun. Móricz Zsigmond csalt ki e csodálatosan szép községbe mint kezdő, ifjú írót. Hej, ha én is itt élhetnék! — gondol­tam akkor, s az ötvenes évek elején megvalósító ttam álmom. Azóta tizennégy könyvet ír­tam itt. Hangulata, szelleme van ennek a falunak. Üj író­kolónia alakult ki, én csaltam Leányfalura Fábián Zoltánt, Szeberényi Lehelt, nyáron itt él Karinthy Ferenc is. Ha a Pest megyei Hírlap szentend­rei oldala megindulna, mi is aktívan részt vennénk a mun­kában, hogy a Dunakanyar életét minél sokoldalúbban mutassuk be. — Hogyan fejlődjön Leány­falu a jövőben? — A község közéletében élénken részt vettem, a fele­ségem különösen aktív. A vá­gyam: még szebb legyen ez a falu! A nagyközségi tanácsnak nagy dolgokat kell megolda­nia: még magasabb szinten biztositani az üdülőtelepi jel­leget, az üdülés feltételeit — Hogyan fejlődjön az or­szág a jövőben? — Nagyon jó a hangulat eb­ben az országban, a szellemi alkotó ember hangulata is. Ma­radjon így. . Tizenkétszeres elnök A legidősebb szavazóbizottsági elnök, idősebb Szénái Károly, aki Kiskunlacházán már a 12. alka­lommal tölti be ezt a tisztet. Bi­zony megtisztelő feladat az 1945 óta eltelt időszak va­lamennyi válasz­tásán szavazóbi­zottsági elnöknek lenni — nyolc rendes és négy pótválasztáson. Szendi Károly itt született a faluban hatvankilenc évvel ezelőtt. Bizalmat árasztó, me­leg tekintetű férfi, nagyon büszke arra. hogy minden választáson ilyen fontos meg­bízatással tüntetik ki. 1954-ig a tanácsházán dolgo­zott, aztán visszatért eredeti szakmájához, a cipésaséghez. 1960-ban belépett a tsz-be, 1962-től a szeszfőzde vezetője. B. Gy. nem mint azonos jogaikat gyakorló választópolgárok. Az egyik szavazóhelyiség­ben találkoztunk Nyolcas Ist­ván alezredessel (a képen), akit itt is, ott is megszólítot­tak tisztek és kiskatonák. Hogyléte iránt érdeklődtek, a tanácstagjelölt ugyanis az utóbbi hetekben betegeskedett. — Nem túl korai még a séta? — Az orvosi „parancs” még egy hétig betegállományban tart — válaszolt az alezredes —, de hát katonadolog, vá­lasztáskor itt a helyem a fiúk között... A Sallai laktanyában 10 óra előtt befejeződött a szavazás. Aztán szurkolók serege indult a sportpályákra, focimeccsek, labdajátékok színterére. S hogy teljes legyen e kellemes hangulatú vasárnapi program: délelőtt megnyíltak a lakta­nya kapui a látogatóba érke­ző hozzátartozók előtt... Sz. J. író-delegáció felkereste a gim­náziumban működő egyik sza­vazókörzetet. Itt beszélget­tünk két tudósítóval. — A választás légkörét, han­gulatát akarom megfigyelni — mondotta Csipka Pável, a prá­gai Rudé Právó és a pozsonyi Pravda különtudósítója. Sze­retnék betekinteni a választá­si mechanizmusba ... Vélemé­nyem szerint ez a választása rendszer még demokratiku­sabb, s mindenképpen izgal­masabb a korábbinál. Látszik a jelölteken. hogy feszülten várják a szavazás eredményét, de az is, nem éreznek tragé­diát, ha társukat éri a meg­tiszteltetés. — Mi érdekli a választás napján legjobban? — kérdez­tük Gene Krammert, az Asso­ciated Press hírügynökség tu­dósítóját. — Melyek azok a helyi kér­dések, amelyek a választók fantáziáját izgatják? Szíve­sen mennek-e az emberek sza­vazni? Ha valaki nem választ, éri-e ezért megtorlás? Hogyan szorgalmazzák, hogy az állam­polgárok elmenjenek választa­ni?... — Miről tudósítja hírügy­nökségét? — Elsősorban a jó légkörről írok... F. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom