Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-02 / 51. szám
4 1971. MÁRCIUS 2., KEDD LONGOBÁRD NŐ Érdekes antropológiai munkába kezdett dr. Kiszely István, a Régészeti Kutató Intézet munkatársa és Árpás Károly szobrászművész. Az ásatásoknál a sírokban talált koponyák alapján rekonstruálják az ókorban élt emberek portréját. A koponyára több rétegben viszik fel az emberi test szövetéhez hasonló műanyag izmokat, inakat, majd plasztilinnel borítják be. A szovjet tudós-művész, Gerasszimov halála óta Európában egyedülálló munkájuk nagy érdeklődést váltott ki tudományos körökben. A képen Árpás Károly szobrászművész a longobárd nő portréján dolgozik. Európai rangú előadási A Rózsalovag az Operában Ilyen pompás előadást, mint a mostani Rózsalovag, magyar énekesekkel a Végzet hatalma felújítása óta nem láttam. Pedig féltem, a Imostani gárda miként küzd meg az egykori legendás előadás (Székely Mihály, mint Ochs báró, Os- váth Júlia a tábornagynál emlékével. Am a jelenben felejtő- dött a múlt, a zene és az ének olyan varázsba vont, amilyen csak egészen kivételes alkalmakkor adatik meg. Szó se róla, az érdem Richard Straussé is, aki a XX. század — és nemcsak a XX. század —, klasszikus zenetitánja, s akinek talán legsikerültebb műve ez a humorral és mélabúval, pajzánkodással és búcsúval átszőtt, s életteljességbe ötvözött Rózsalovag. Ám a megvalósítás varázsa a szereplőké. Mikó András rendezése, Makai Péter díszletei és jelmezei, Lukács Ervin vezénylése (a főpróbán a „második” szereposztást láttuk) saját színvonalukon felüli. A legnagyobb élmény Sud- hk Mária tábornagynéja. Ez a fiatal énekesnő olyan hanggal rendelkezik, ami az utóbbi években magyar színpadon párját ritkítja. Ha kell lírai, ha kell drámai, csodálatos pianókkal és megrendítő fortékkel. Ugyancsak a meglepetés erejével hatott a szintén fiatal Kalmár Magda Sophie alakítása. Már nemcsak ígéret, hanem beteljesülés ez a szép hangú és hangjával jól bánó szoprán. Szö- nyi Olgát, a címszerep alakítóját csak azért említjük harmadikként, mert az ő kvalitásait már eddig is ismertük. Most kiderült, olyan pompás játékos, hogy prózai színpadon is megállná a helyét. Várhelyi Endre, mint terchenaui Ochs vérbő alakítást nyújtott. A népes szereplőgárda minden egyes tagja kitett magáért, közülük emeljük ki az Énekes alakítóját. Amikor behízelgő bel canto-ja felcsendült, magam is a műsorfüzetbe lapoztam, hogy megnézzem a nevét. Érdemes megjegyezni: Róka István. (A pénteki bemutatót Ferencsik János vezényelte, a főbb szerepeket Déry Gabriella, Begányi Ferenc, Házy Erzsébet, Rad- nay György és Andor Éva alakította.) A Rózsalovag felújítása európai rangú előadással ajándékozta meg a nézőt. S most, amikor oly sokat beszélnek az opera válságáról, önként mutatkozik itt a kiút, ami Kölcsey vei fogalmazható meg: „Jót, s jól”. (bruckner) Finn karmester Martonvásáron Az idén tizenkettedszer rendezik meg Martonvásáron a hagyományos nyári Beethoven hangversenysorozatot. Június, július és augusztus utolsó szombatján a Tudományos Akadémia martonvásári intézetének parkjában csendülnek fel a halhatatlan melódiák. A június 26-d hangversenyt Erdélyi Miklós, a július 31-it Jussi Jalas finn karmester, az augusztus 28-it Forral Miklós vezényli. TV-FIGYELO A korcsolya jegyében Könnyű dolga van a kritikusnak, amikor beszámolót kell írnia az elmúlt hét televízióműsorairól. Szerdától vasárnapig a műkorcsolya világ- bajnokság versenyeinek közvetítése töltötte ki az esti csúcsidő legnagyobb részét. A heti műsorban szereplő egyetlen tv-játék — Sükösd Mihály: Útközben — is elmaradt a korcsolyaközvetítés időpontjának változása miatt. Akik szeretik a korcsolyasportot, azok bizonyára jól szórakoztak. Annál is inkább, mert végre ismét Vitray Tamás közvetítette a versenyeket, nem pedig hibát-hibára halmozó kolleganője, Terlan- dai Mária. Ügy tűnik, a televízió vezetői megfogadták a közönség tanácsát. Bárcsak más műsorok kapcsán is ilyen könnyű lenne szót érteni a televízió vezetőivel! ' Például abban: jó dolog egy héten át végig látni egy sporteseménysorozatot, de már kevésbé jó, hogy ezen kívül egyetlen jelentősebb produkció sem került a programba. A kedd este — amikor még nem volt korcsolyaközvetítés — alkalmas lett volna erre. Helyette Szabálytalan nyelvtanórát kaptunk másfél órán keresztül, meglehetősen gyenge színvonalon. Dr. Grétsy László korábbi műsorai sokkal érdekesebbek, sokszínűbbek és változatosabbak voltak. Szívesebben megnéztünk volna egy jó filmet ezen az estén. Egyébként is: gombamódra elszaporodtak a sorozatműsorok a televízióban. A már említett Szabálytalan nyelvtanórán kívül az alábbi sorozatadásra került sor az elmúlt héten: India felfedezése (nyolcadik rész), A Forsyte Saga (nyolcadik rész), Nyitott társadalom (hetedik rész), Twist Olivér (ötödik rész), Bors (ötödik rész), Daktari (kilencedik rész) és végül a Maigret felügyelő ki tudja hányadik kalandja. Ráadásként mintha minden összeesküdött volna a nézők ellen: a sorozat-adások e hétre eső folytatásai közül a legtöbb egyúttal a leggyengébb is volt. Például: A Forsyte Saga-ban elhalálozott az öreg Jolyon. Gondolom, az érzelmesebb nézők megsiratták, pedig az ilyen érzelmek kiváltása ugyancsak messze állt a regény írójától. Vagy: a Daktari sorozat sok képtelennek tűnő történetét izgultuk már végig, de vasárnap már csak mosolyogni tudtunk a szerzők naívságán, miután Clarenceből, a kancsal oroszlánból pót- kotlóst csináltak. És a Maigret sorozatnak sem a legkiemelkedőbb alkotásához volt szerencsénk vasárnap este. önmagában persze minden elviselhető, de amikor a sok gyenge sorozatadáson és a korcsolyaközvetítéseken kívül szinte semmi említésre méltó program sem szerepel a heti műsorban, akkor a gyengébb produkciók már elviselhetetlennek tűnnek, s jobb, ha a néző kikapcsolja a készülékét, amit a krtikus — sajnos — nem tehet meg. Az elmondottakon kívül láthattuk még szombaton este a mozikból már ismert filmet, A Pál utcai fiúk című magyar— amerikai koprodukciót. Nem véleményt kívánunk mondani a filmről, annak idején megírta azt minden újság, csupán annak az örömünknek szeretnénk hangot adni, hogy o jövőben már nemcsak normál, hanem szélesvásznú filmeket is láthatunk a televízióban. A képernyőnek a normál-filmhez igazodó alakja ugyanis ezt eddig nem tette lehetővé. Bár a vetítés kezdetén szokatlannak tűnt a kép fölött és alatt látható vastag — és nem vékony, ahogy a bemondónő közölte — fekete csík, ám ha ez a bemutatásra kerülő filmek választékát s főleg szimmnalát lesz hivatva biztosítani, akkor maradjon a fekete esik, csak a filmek is elviselhetőbbek legyenek. p. PJubileumi fotókiállítás „15 éves az NDK nemzeti néphadserege” címmel fotó- kiállítás nyílt hétfőn, az NDK budapesti kultúrközpontjában. A tárlaton 42 tabló mutatja be az első német munkás-paraszt állam védelmére alakult nemzeti néphadsereg életét, fegyverbarátságát a Varsói Szerződésbe tömörült tagállamok hadseregeivel, s közös hadgyakorlataikat Nő a nők aránya Száz év alatt megkétszereződött Magyarország lakossága A legújabb statisztikai ösz- szegezések szerint az elmúlt száz esztendő folyamán megkétszereződött hazánk lakossága. 1870-ben még csupán 5 millió 11 ezer volt a lakosok száma. Budapesten pedig mindössze 302 ezer ember élt Ma már, az 1970. évi népszámlálási adatok alapján az ország lélékszáma 10 millió 314 ezer, a fővárosban pedig már majdnem kétmillió ember élt, pontosabban egymillió-kilenc- száznegyvenezer. Ugyanakkor jelentős arányeltolódás történt Március 1—15. köaött Elsősök beiratása A művelődésügyi miniszter utasítása értelmében országszerte március 1—15 között veszik nyilvántartásba és írják be az idén tanköteles korba lépő gyerekeket, vagyis azokat, akik az 1964. szeptember 1. és 1965. augusztus 31. közötti időszakban születtek. A gyerekeket a lakóhely szerint körzetileg illetékes általános iskolába kell bejelenteni nyil- vántartásbavétel céljából, s ugyanott egyidejűleg be is írják őket az általános iskola első osztályába. A behatáskor a gyermek adatait a szülő saját személyi igazolványával, a gondviselő a gyermek születési anyakönyvi kivonatával tartozik igazolni. Az új elsős kisdiákok száma várhatóan 126 000 lesz. Vidéken az általános iskolák első osztályos tanulóit — ugyancsak nyilvántartásba vételükkel egyidejűleg — a városi tanács művelődésügyi osztálya, községekben pedig a községi tanács szakigazgatási szerve által kijelölt két munkanapon írják be. A középiskolák első osztályos diákjainak beírására országszerte június 14. és 15. között kerül sor. Fűt a szán Puszta táj, néma, zord rőt arany fenn a hold, kék ezüst lenn a hó alszik már rég a tó. — Sziporkázó fényben fut a szán az éjben. Nézek egy csillagot, millió dallamot zeng az űr, s domb megett nyírfa gally integet. — Tündöklő fehérben fut a szán az éjben. — Fut a szán, fut velem vár rám a kedvesem — éjfél — tizenkettő... csilingel a csengő. — Az időtlen térben fut a szán az éjben. — Ferenczy Hanna a fővárosi, a városi és a községi lakosság területi megoszlásában is. 1870-ben Budapesten még csupán a lakosság 6 százaléka élt, 19,9 százaléka a városban lakott és a többség, 74,1 százalék a községekben. Száz év elteltével a budapesti arány megháromszorozódott: ma a népesség 18,8 százaléka lakik a fővárosban, ehhez képest alig emelkedett az egyéb városokban élők aránya: 25,7 százalékra, a községekben pedig jelenleg a lakosságnak 55,5 százaléka él. A statisztikai adatok tükrében észrevehető, hogy érdekesen alakult a nemek aránya is a lakosságon belüL Száz évvel ezelőtt, 1870-ben az alig több mint 5 millió lakosból 2 millió 482 ezer volt a férfi és 2 millió 529 ezer a nő. Ez azt jelentette, hogy minden ezer férfira 1019 nő jutott dédapáink korában. Ettől kezdve a nők aránya mind jobban emelkedett, 1920- ban például a férfiak száma 3 millió 874 ezer, a nőké pedig 4 millió 113 ezer volt, vagyis ezer férfira már 1062 nő jutott, amihez természetesen hozzájárult az első világháború pusztítása is. A második világháborút követően először 1949-ből vannak újabb adatok: ekkor a férfiak száma 4 millió 423 ezer, a nőké pedig 4 millió 781 ezer volt — s ezer férfira így 1081 nő jutott. A legutolsó, 1970-es népszámlálás adatai szerint pedig 4 millió 991 ezer férfilakos él Magyarországon és 5 millió 323 ezer nő. Tavaly már „csupán” 1067 nő jutott ezer férfira, a gyengébb nem aránya tehát valamelyest csökkent, azonban a százéves tendenciát jelentősen ez sem befolyásolja. GALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI XXIV. A színésznő Herczeg Ferenc drámái közül a Balatoni regében Siót, e lurkókedvességű, groteszk vízisellőt játssza; A Déryné ifiasszony-bnn Dérynét; az érzelmek és a hivatás- tudat fanatikusát; a Szendrey Juliá-ban (a képen) a költő boldogtalan feleségét, aki erőtlen ahhoz, hogy eszménykép legyen, s bátortalan, hogy hétköznapi asszonnyá váljék. Csathó Kálmán darabjait is Bajor miatt fogadja szívesen a közönség; ő Az új rokon Valériám Blancze-ja, e rövidre nyírt hajú, modern forgószélkisasszony, aki megzavarja egy falusi udvarház áporodott unalmát; a Te csak pipálj Ladányi Katicája, a rangján aluli házasságával tüntető, „felvilágosult” gentry-Iány; s a Lilla hősnője, Csokonai irodalom- történeti közhelyekben megálmodott szerelme is. Zilahynak pedig minden darabjában Gizi viszi a főszerepet: a Hazajáró lélek-ben az élnivágyó feleséget alakítja, akinek „szoknyáját — az író patétikus szavaival — meggyújtja a vágy és a bűn”; a Süt a nap-ban a szemérmetes tiszteleteslányt; a Zenebohócok-ban Fruzsinát, egy cirk szi nyomortanya ezüst cilinderben hajlongó, szomorú Bajor Gizi a legigazibb Játékos volt, akinél a szerep nem megoldandó feladat, hanem létfeltétel: csak akkor él, ha játszhat, s ha nincs közönsége, kétségessé válik a léte is. Elképzelni őt egy üres szobában? Egy kopár mezőn? Vagy egy hajnali tengerpart magányában? A szereptelen állapot egyszerűen megsemmisítette volna. Abban az üres szobában legalább egy tükörre lett volna szüksége: hogy magával szembekerülve, újra létezzék. Azon a kopár mezőn egy víztócsára, amelybe belenézhet. Vagy azon a hajnali tengerparton egy kóbor állatra legalább, akit el tud bűvölni. S hogy volt-e benne valami állandó? Tán csak önmaga megteremtésének szüntelen sürgős igénye. Bajor a személyiségének igazolását mindig másoktól várta; attól, aki az éppen aktuális szerepet kiosztotta neki, s mindjárt a közönségévé is alakult. Ha visszagondolunk eddigi történetére; apjával szemben az engedelmes Gyermek volt, tanóraival szemben a tanulnivágyó Növendék, vőlegényével szemben a szerelmes Menyasszony, a nélkülözőkkel szemben a résztvevő Adakozó, a hatalommal szemben a gyanútlan Alattvaló; s bár színészi hivatása is arra csábította, hogy megnyerő arcot mutasson a kor társadalkis muzsikusát; a Szibériá-ban Lizavétát, a magyar hadifoglyok jótét lelkét és vigaszát; A tábornok-ban Juditot, aki férjét a halálba, barátját érzelmi hontalanságba kergeti, anélkül, hogy tisztasága a legkevésbé is beszennyeződnék. A boldog Sió és a boldogtalan Szendrey Julia, a viharos Blanche és a csöndes Lilla, a bűnös feleség, és a bűntélen tiszteleteslány, a fanatikus Déryné és a gyámoltalan Fruzsina: mindegyik szerep más, és Bajor mindegyikben • azonos önmagával. önmagával? De hát ki is volt ő valójában? Szabálytalan teremtmény volt, mondják, akik közelebbről ismerték: százféle Én-nel rendelkező lény, csupa ellentmondás és szélsőség. Született önvarázsló, aki a természetét folyton mássá bűvölte. Ha hozzányúlunk, a kezünk közt változik át önmaga ellentétévé. Nálunk, a mi rideg történelmi éghajlatunkban inkább a Jászai Mari, Varsányi Irén, Ödry Árpád, Szacsvay Imre- típusú színészalkatok termettek, akik egyéniségük gyötrel- mes reinkarnációjával lényegültek át szerepeikbe. Ök ma felé: neki ez a mosoly se esett nehezére. Mivel a szerepeit másoktól kapta, mindenkinek azt adta vissza, amit várt tőle. De leginkábbis úgy, mintha valóban azt adná. S hogy a hála késztette-e erre? Vagy éppen a lelkiismeretfur- dalás? A tudat, hogy az emberek egy látszatot fogadnak el igaznak, amikor hisznek neki? Talán nem is fontos. Hiszen Bajor látszataiban mindenképp hinni kellett. Életre-halálra, fenntartás nélkül s kiszolgáltatottan. Hiszen a szerep eggyévált vele: hússá és vérré lön; rajta keresztül akár még sebeket is kaphatott. S végeredményben ő is ki volt szolgáltatva környezetének. Attól való félelmében, hogy közönség nélkül marad, hogy a játszótér üres lesz körülötte: nem mert elpártolni senkitől; s ha valakinek a szerepét megunta, új feladatot eszközölt ki tőle. így lett a „sírig hű” feleségből hízelgőn csicsergő, kedves, odaadó barátnő. S a barátnéból nagyon szeretetreméltó ismerős. Bajor gyakran váltogatta szerepadóit és szerepeit; de ügyelt arra, hogy senki se csalódjék benne, ö hivatásszerűen táplálta az emberek önérzetét. Mellette mindenki elégedett lehetett önmagával: tehát többé-kevésbé boldog is. Bajor Gizi hatásából ezért nehéz volt kijózanodni (Folytatjuk) egész életükben magukat vésték, faragták, bontották; szinte a kövek ellenállásával birkózva. Míg Bajor az Eleonora Dusék rokonságába tartozott. A könnyen idomulni kész alkatok közé. S mintha maga is melegebb égtájon, fényesebb ég alatt, boldogabb múltú hazában született volna.
