Pest Megyi Hírlap, 1971. március (15. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-27 / 73. szám
6 n»i U£C)t( iMÍ/rííip 1971. MÁRCIUS 27„ SZOMBAT #Ce// ű kijózanító szoba! Ismét a bögrecsárdák Az alkoholizmus terjedését és az alkoholisták gyógyításának gyakori eredménytelenségét részben, az egyéb okok mellett, az engedély nélküli italmérők, az ügynevezett bögrecsárdák okozzák. A ceglédi járásban a legtöbb bögrecsárda — Cegléd bel- és külterületén. kívül —. Csemőben, Nyársapáton és Albertirsán van. Ezeken a helyeken vl a legtöbb alkoholista. A rendőrség Szelei Mihály 49 éves, Albertirsa, Pesti út 118. szám alatti lakos személyében Albertirsa egyik jól ismert zugbormérőjét leplezte le. Szelei tapasztalt ember volt. Jól tudta, hogy a jó üzlethez nem annyira a jó bor és a pálinka, hanem inkább a hitelezés szükséges. Adott is hitelt bőven. Amikor megindult ellene a szabálysértési eljárás, előkerült a bűvös hitelkönyv is, benne a hitelbe italozók gondosan vezetett névsorával. Szelei a többi bögrecsárdáshoz hasonlóan, végre elnyeri méltó büntetését, de ha a maximális büntetést szabják is ki rá, az sem áll majd arányban azzal a kárral, amit a társadalomnak és az érintett családoknak okozott. A bögrecsárdák káros hatása a családi tragédiákon túl, más területen is megmutatkozott. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy milyen nagy szerepe van az alkoholnak a bűncselekmények és a balesetek számának növekedésében. De az alkohol rovására lehet írni egyes gazdaságokban a munkafegyelem lazulását is. Az alkoholizmus elleni küzdelem közügy. A bögrecsárdák ellen az eddiginél sokkal határozottabban kell eljárni és a Zugkocsmárosokat igen szigorúan kell felelősségre vonni. Hasznos és célszerű lenne az is, ha a detoxikáló állomás (kijózanítószoba) mielőbb működésbe lépne, hogy a botrányt okozó garázdálkodó vagy magatehetetlen részegeket össze- gyűjthessék és kezelhessék benne. (s) Martonvásári hibrid kukorica az Egyesült Államokban A kukorica őshazájában, Amerikában az elmúlt években egy veszedelmes betegség, a levél foltos leszáradása támadta meg a kukoricát. Ez a betegség súlyos termésveszteSALJAPINTOL KODÁLYIG Mitől lesz híres a szakács? Halbredht Károly, aki Telkiben született, éppen 49 éve jött fel Budapestre és elszerződött szakácsinasnak. A valamikori Pannónia szállóban tanult, a híres-nevezetes Glück Frigyes volt a tanítója. (Az egykori szakácsművészről, a későbbi szállodai szakemberről utcát neveztek el a Gug- ger-hegyen.) 1926-ban az ifjú Halbrecht Károly, a Pesten megrendezett szállodások-vendéglősök nemzetközi kongresszus elismerő oklevelében részesült. Meghatódva mutatja most az elsárgult, díszes papírt. Kibetűzzük: Glück Frigyes, Gund el Károly és Holub József az aláírói. 1939-ben éppen 36 éves, amikor mestervizsgát tesz. Nem tudom, manapság izga- tottak-e a delikvensek ilyen alkalommal, de akkor a sok évi gyakorlat után is, „meleg napja” volt Halbrecht Károly- nak. E nevezetes dátum után azután válogathatott a jobbnál jobb szállodák, éttermek „chef” beosztásai között. Dolgozott a debreceni Bikában, Szegeden a Kasban, Pesten a Hangliban... Szívéhez mégis a legközelebb Balatonföldvár állott. Itt, a Kupa Szállóban ugyanis bevezetett szokás lett, hogy a híres vagy nagyon kedves vendégeket maga a főszakács szolgálta ki. ízlésük, étvágyuk, avagy egészségi állapotuk szerint. Esetleg extrakívánságaikat is Halbrecht Kari bácsival beszélték meg. így Budapesten dolgozó szülök figyelmébe ajánljuk, hogy íiúkat kereskedelmi tanulónak: szerelvény-, vasalásés szerszámárusító szakmába felvesz a VnsÉlí/' Budapest Vili., Üllői út 32. Személyzeti Osztály. SEX SAL LINK NAPOSCSIBE megrendelhető az * Uraiújfalui Állami Gazdaságnál Uraiújfalu Áraink: jércecsibe vegyesivarú csibe 500 db-on felüli rendelés esetén a házhoz szállítást vállaljuk! 13 Ft/db 7 Ft/db Rövid hatóridőn belül szállítunk. Megrendelést 1972-re is felveszünk. ismerkedett meg az akkori magyar és idelátogató külföldi művészvilág egy-egy emlékezetes alakjával. Csak néhányat soroljunk: Saljapin, Klemperer, Szigeti József, Poblo Casals, Stefan Zweig és Bemard Shaw ugyancsak megismerte Halbrecht főszakács főztjét. Talán még emlékszik egy- egy nevezetes vendég kedvenc ételére? — Borban párolt fogast kért Stefan Zweig, a híres író; Saljapin, Bemard Shaw inkább olyan egyszerűbb ételeket kedvelt, mint pl. a frankfurti leves vagy a csupros káposzta. Művészeink közül: Márkus Emilia minden alkalommal angolos göbölyhátszínt kért, zöldbab-, cukorborsó- és karfiolkörettel. A közkedvelt Hangli sörözőben ugyancsak sokan étkeztek Kari bácsi kedvéért. (Kodály Zoltán, Csathó Kálmán, Nagy Endre). De ugorjunk át néhány évet. Háború, katonaság, fogolytábor Franciaországban, Mailig le Campban. Itt valóban művészetre volt szükség, no meg becsületre és jó érzésre, hogy a rendelkezésre álló élelmiszerből valamiféle tápláló kosztot kreáljon. Alighogy hazaér — munkára jeletkezik. Az a bizonyos első szabad május 1. sokunk emlékében megmarad. Majálist rendeztek a Normafánál és ... valódi paprikás krumpli került kiosztásra. A főszakács, az ízek nagymestere: Halbrecht Kari bácsi. Amikor a közétkeztetést kellett megszervezni, vállalta. Fiatalokat vezet be a francia, s a nemzetközi szakácsművészetbe — szívesen átadja széleskörű tudását, tapasztalatait. Az Európa étteremből ment nyugdíjba, ma egy követség szakácsa. Búcsúzóul, emlékbe néhány jó ízű, gyorsan elkészíthető vacsorareceptet kértem tőle. Liszt nélküli, tojásos fánk. 2 főre 3 egész tojást nyers, reszelt burgonyával, 1/2 deci tejszínnel, csipetnyi sóval, 2—3 deka reszelt sajttal jól összedolgozunk. Majd az így nyert masszát az előre kizsírozott palacsintasütőbe vagy lábasba tesszük. Miközben a tésztát keverjük, a sütőt kis lángon, 7 perc felső és 7 perc alsó lángon, előre melegítjük. A fánkmasszát sütőbe helyezzük. 10 perc alatt remekül feljön, céklával vagy más savanyúsággal tálaljuk. Kitűnő, gyors vacsora. Frankfurti leves 5 főre Hozzávalók: 1/4 kg marhahús, 1/4 kg kelkáposzta, 1 pár, karikára vágott virsli. Elkészítés: A marhahúst nyersen ledaráljuk (sovány hús legyen), a kelkáposztát megfőzzük. A ledarált húst 3 tojás fehérjével elkeverjük, majd 1 liter hideg vízzel felöntjük. Ezt azután — akár a húslevest — bezöltségeljük. Ebbe tesszük a kelkáposztát is. Tört borssal, sóval ízesítjük. Fontos: tálaláskor előbb leszűrjük. majd az előre karikára vágott virslit és kelkáposztát, amit kockára vágtunk, a leveses tányérokba helyezzük, így öntjük le az elkészült, leszűrt levessel. G. Molnár Edit séget okozott az Egyesült Államokban. Az amerikai kukoricahibridek döntő többsége fogékony a betegség iránt. A Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kutatóintézete, az Agrimpex és az Állami Gazdaságok Kereskedelmi KFT közreműködésével jelentős mennyiségben exportált martonvásári vetőmagot az Egyesült Államoknak. Az idén 1330 tonna martonvásári hibridkukorica-vetőmagot küldtek a tengeren túlra, mintegy félmillió dollár értékben. 1971-ben tehát az Egyesült Államokban megközelítőleg 100 000 hektáron vetnek magyar hibrid kukoricát. A tavaszias napsütés a sóskúti gyerekeket is kicsalogatta már a szabadba. Startol az első kishajó a vízen. Foto: Gárdos lállt az eső, s mintha már nyár lenne, rögtön kisütött a nap. A forgalom nem volt túl nagy, nem kellett különösebben figyelnie. Hagyta, hogy a sebességmérő mutatója odaragadjon a százhoz; nem sok, nem kevés. Teherkocsik konvojjá verődött csordája jött szembe, bekapcsolta az ablaktörlőt, s vizet nyomott a szélvédőre. Idejében. A híg sár szétfolyt a kocsin, köröket rajzolt az üvegre, csíkokat húzott az oldalablakon. Három óra. Ráér. Visszavette a gázt, cigarettáért kotort. Ujjnyira lehúzta a válla melletti ablakot. Megszokott, már-már nem is tudatos mozdulatok. Rutin. Az élet nagyobb része rutinból áll; szavak, mozdulatok, mosolyok rutinjából. Most is ez vár rá. Egy éve nem volt itthon. „Csókolom, mama, szervusz, papa.” A szomszédok becsukják az előszoba- ablakot, s hamar elújságolják: megjött a Dombai fiú. „Itt a mi kis fiunk.” Ezt majd a mama mondja, s a papa bólogat hozzá. Csak ekkor lesz érkezése letenni a két bőröndöt. Az előszoba olyan, mint egy éve, mint öt éve, mint tíz éve, mint mindig is volt. A foncsorját vesztő tükör, a gázórát takaró doboz, amit a papa minden három évben fehér olajfestókkel áthúz, a szekrény, tetején a riki-sárga birsalmákkal... Ha lehunyná a szemét, akkor is pontosan maga elé idézheti a tárgyak helyét, s a tárgyak foglalatában a két öreget. „A mi kis fiunk.” Büszkék rá, minden levelét — megírták — a mama körbe- • hordja a házban, s mutogatja, olvassák. Lám, mire vitte ez a gyerek! Mire? „Első osztályú követségi titkár.” Szakma, mint bármi más. A mamának nem. A mamának ennél nagyobb rang csak a miniszterelnöké. Vagy még az sem. Mert ez nem az ő fia. Az ő fia... Néha tényleg úgy érezte, hogy az ő fiuk. A harminckét évből huszonkilenc tényleg az övéké. De az a három... Az a három év az övé volt. Az övé, még akkor is, ha elmosódottan emlékszik csak néhány apróságra. Volt egy fakardja. Az biztos volt. És édesanyja szőke volt. Szőke, ez is biztos. Édesanya. Magában százszor, ezerszer elismételte, ha könyvekben akadt a szóra, percekig elidézett fölötte. Édesanya. Mióta biztosan tudja az eszét, nem mondta ki. A mamát hívta anyukának, mamának, maminak, de soha nem mondta, mondhatta neki: édesanyám. Hamis lett volna. Csinált. Nincs förtelmesebb a csinált dolgoknál. Fél négy. Hat órája hajt egy végiében, pihenő csupán annyi, amennyi a határátlépésnél a papírok fölmutatására kell. Tisztelgés, a szokásos jó utat, uram, jó utat, elvtárs... ez utóbbi már itthon. Erre kell lennie valami étteremnek, az újságban olvasta, hogy néhány hónapja avatták. Milyen kávét főzhetnek? Érdekes? Nem érdekes. Fő az illúzió, s kinyújthatja kényelmesen a lábát. Figyelt, s néhány perc múlva elégedetten fedezte föl az útmutató táblát. Jól emlékezett. Lassított, visszakapcsolt, s hagyta, hogy már gáz nélkül, csupán lendületétől fusson a kocsi. A félig fedett teraszon üldögélők jobb híján őt nézték, ahogy kiszáll, s bezárja az ajtót. Az ujjnyi vastag sár az értőnek megmondta, hogy nem a szomszédból jött. Meg a rendszám is... Utálta a kandi tekinteteket, a teljesen fölösleges bámulást. Ö is ember, két lábon jár. Mamának is hányszor mondta, hagyja a büszkélkedést, hisz’ nem olyan nagy dolog ez. Nem és nem. „Te nem érted ezt, kisfiam, ebből a házból senki nem vitte eny- nyire, lássák hát, mi lehet a munkásember gyerekéből.” A mama szavai megmosolyogni valók voltak, mégis, ilyenkor mindig elhallgatott. Ha ilyen egyszerű lenne, ahogy a mama gondolja. Ha ilyen könnyen hagynák meggyőzni magukat az emberek. Azok az emberek, akik tavasztól őszig a hosszú, harminchét ajtót sorakoztató folyosón élnek, kihordják a sámlikat, ülnek, beszélgetnek, ölükbe veszik a lábost, s úgy kanalazzák be az ételt... Oda- kinn az első hónapokban sokszor eszébe jutott. Miért? Talán éppen az ellentét miatt. Ahogy a frakkokat, szmokingokat nézte, a pazar terítéseket __ahogy a megszólításokat kín os pontossággal adagolták... ilyenkor, az első hónapokban sűrűn eszébe jutott a gang, mert édes anyanyelvűnk ide meg oda, abban a házban, meg az ilyen házak százaiban a gang az gang marad. A gang, a macskák, a pókhálók a lépcsőházban, a falakra ceruzával, krétával firkált hűje, szeretlek, tied vagyok ... azután elmúlt, kitörlődött belőle, vagy elraktározódott valahol a tudata mélyén, s csak most, száz kilométerrel a város előtt bukkan föl... — Parancsol, uram? A pincér már tiszta térítőt hozott a kezében, úgy jött az asztalhoz. Ingerkedett benne Virág az ördög, hogy franciául vagy angolul kezdjen el beszélni, de fáradtabb volt, mintsem hogy kedve teljen a szamárkodásban. —■ Valamit harapnék. A pincér a magyar szóra csak egy villanásnyi ideig torpant meg, a szeme újra fölmérte a kocsit, a rendszámot, mint aki tévedett, de látta, nem. — Hemendex, rántotta kolbásszal, hideg sült... — Hemendex. Zsömlét, ha van. — Az sajnos nincsen, uram. Nem kapunk. A sütőiparnak nem éri meg ide a kikocsizta- tás, nem nagyon keresik a vendégok, s így naponta ha harminc-negyven fogyna. Ügy mondta, mint aki természetes tényt közöl, kicsit panaszos felhanggal ugyan, de változtathatatlanként. Elment, s néhány perc múlva hozta a sonkát, tojást, savanyút, kenyeret. — Italt? A Colánk jéghideg. Kávé? Bólintott csak. A pincér elment, ő meg enni kezdett, s magában mérgelődött, mert a kocsiban felejtette a cigarettát. Ronda szokása, dé ahogy lenyeli az utolsó falatot, már a cigiért nyúl. Ahogy a papa csinálja. Mert az öregnek is ez a szokása, a mama hiába húza- kodik miatta vele. Percek alatt eltüntette az ételt, jólesett. Tényleg, mikor elindult, akkor evett. A pincér hozta a Colát, a kávét, látta, külön tálcán teszi le elé, a többi előtt csak úgy, natúrban álltak az üvegek, poharak az abroszon. „A figyelmesség.” Hát ez nem rutin? És nem ronda rutin? Egy sárral lepett doboz, egy rendszám már mássá tesz egy embert. Ostobaság. Szervilizmus. De hát ez a pincér a borravalóból él, gyűjt, toLLasodik, Nincsenek elvi problémái. Több pénz — nagyobb ember. Egyszerűi egyenlet. S hány ilyen egyszerű egyenlet uralja az életet. — Tudna nekem cigarettát hozni? — Hogyne, uram. Marlboro, Kent, hosszú Astor... Rutin: ez az ember csak ilyet szívhat. A mozaik lassan teljes lesz a pincér tudatának vetítővásznán, de közben eltűnik maga az ember arca, annak az egy embernek az arca, aki itt ül az asztalnál, Fölolvad, szétmosó- tíik valami meghatározhatatlan kasztban, amelyet a jó vendégek alkotnak... jó vendégek, rossz vendégek... de hát csak a pincér ilyen? A házban, a szomszédoknál újra meg újra megfogják, gyűrögetik az öltönye anyagát. „Ez igen, ez igen.” Hiába mondta, hogy itthon vette. Ugyan! Ilyet? S ha csak a házban lenne így, de minden házban így van. Legtöbbször az igaz az, ami hihetetlen, s a hamis a hihető. Végre, rágyújthat. A fene essen ebbe a szokásába. Ha azonnal nem veheti szájába a cigarettát evés után, ingerült, ideges lesz. Mélyen leszívta a füstöt, kortyolta a kávét. No, nem is rossz, a kávéfőző kávét is tett bele... öreg, fekete kendös, fekete ruhás asszony lépegetett a terasz felé, karra akasztott fedeles kosárka volt nála, s ahogy fölért, a fedelet fölhajtva, láthatóvá tette az apró csokor gyöngyvirágokat. Körülnézett, s először azokhoz az asztalokhoz indult, ahol párok ültek. Követte a tekintetével, de úgy, hogy az öregasszony ne vegye észre. Két csokor virágot adott el, a pénzt úgy köszönte meg, mintha nagy jót tettek volna vele. Sajnálat gyűlt benne, s ez dühítette, mert semmit sem talált utálatosabbnak, mint a sajnálatot. A sajnálat mindig a föntebb állók gőgje. Volt benne része elég. S ha neki, akkor mennyi a papának, a mamának. Hiszen náluk majd’ mindenki föntebb állott, az ő életük csak igenekből rakható ki, s még mutatóba sem akad nem. Kinek mondhattak volna ellent? Egy lakatos, egy szövőnő? Azért jó lesz látni őket. összetartoznak. Számára ők az otthon. A ház, a gang, az egymás mellett sűrűn sorakozó kopott festékű ajtók, s a két öreg. Az öregasszony az asztalához ért. Bátortalanul nyújtotta kosárkáját: — Gyöngyvirág... friss... Kék, de kihunyt tüzű szeme volt az öregasszonynak. Riadtan figyelő, de semmibe néző. Két csokorral vett, s a tízesből nem kért vissza. Az öregasszony hajlongva köszönte meg. Legszívesebben rákiáltott volna, ne tegye, de hallgatott. Kiáltásoktól nem egyenesednek ki a gerincek. Mészáros Ottó íj szolgáltatásunk a 72 órás, expressz ruhatisztítás és kelmefestés Gödöllőn, Vácott, Szentendrén, Budakalászon, Budakeszin, Érden, Százhalombattán. VARJUK KEDVES MEGRENDELŐINKET) Pest megyei Szolgáltató és Csomagoló Vállalat
