Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
nrr uecrti k/fírtán 1911. FEBRUÁR 7., VASÄRNAP Miért bosszankodik? Kiss Károly az aszódi nagyközségi pártbizottság titkára — Jönnek hozzám az emberek és gyakran zsörtölődnek, hogy ezt kellene, azt kellene elintézni, de rögtön, hát ezért bosszankodom például. — Bizonyára egyéni ügyekről van szó? — Többnyire, mert mostanában azt látom, hogy az emberek sokszor nem akarják megérteni társaikat, nem nézik, nincsenek tekintettel egymásra, elsősorban önmagukra gondolnak, s ha nem megy minden úgy, ahogy egyéni érdekük kívánja, akkor méltatlankodnak. — Mi lehet ennek az oka? —- Eluralkodott valami túlzott türelmetlenség, már ami az emberek egyéni életét illeti, hogy amit kigondol, az azonnal úgy és meglegyen. Felütötte fejét bizonyos anyagiasság, mert sokan csak a nagyobb gazdasági lehetőségekre gondolnak, a gyors pénzszerzésre, s nem azt olvassák ki a gazdasági élet lehetőségeiből, hogy elsősorban a köznek legyen jó, hanem elsősorban maguknak. — Ez csak egyénenként mutatkozik meg? — Vállalatoknál is. Egyes gazdasági vezetők csak a hasznot nézik, s megfeledkeznek a dolgozók érdekeiről, sőt ösz- szeütközésbe kerülhetnek a párttal és a szakszervezettel is. — A nagyobb haszonból a dolgozók is részesedhetnek. — Ha részesítik őket. Néhol azonban csak a vezetők fölözik le a hasznot és keveset tesznek például a dolgozók munka-, szociális, kulturális körülményeinek javítására — Milyennek ítéli a párttagok aktivitását? —- Ez is szorosan kapcsolódik az előbbihez: néhol a gazdasági vezetők nem adnak elég segítséget, hogy a párttag dolgozók a politikai aktivitásukhoz időt szakítsanak. Ennek ellenére a pártmunkában nincsenek gondok — a kongresszus anyagának feldolgozása, a tanácsválasztások előkészítése — a kitűzött feladatoknak eleget teszünk. — Elégedett a község pártépítési munkájával? — A tagok felvétele terv szerint folyik. Viszont bármilyen meglepő, nem tudom pontosan, hány párttag is van a faluban, ugyanis sokan Pesten dolgoznak, az ottani vállalati pártszervezet tagjai, s ezekről pontos nyilvántartásunk nincs. Kettős nyilvántartás kellene. — Mi a véleménye az emberek „társadalmi” gondolkozásáról? — Különösebb bajunk nincs, csak amit már az előzőekben is elmondtam. — Ügy véli, hogy a gondolkozás elmaradt az anyagi gyarapodás mögött? — Bizonyos mértékig. Az anyagi jólét elengedhetetlen, hiszen a jobblétért harcolunk. De a társadalmi érzékenységnek is ezzel párhuzamosan kellene fejlődnie. — Például... — Bosszantó például, hogy sok helyen laza a munkafegyelem, sok a lógás, de azért a jó pénzt követelik. — Napi munkájában sok az idegeskedés? — Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy sok, de hiszen csupán a bosszankodásolcról kérdezett. Ebből van sokkal kevesebb. Általában eredménynyel zárom a napot, tehát keveset kell bosszankodnom. — Az eredményeket hogyan lehet lemérni? — A párttagok aktivitásán: eredményes taggyűléseken, felszólalásokon, a problémák megoldásán. — Nem szocialista nézetekkel találkozik? — Vannak, de a legritkábban jelentkeznek. Jobboldaliakat nemigen észlelünk; az idősebb párttagokkal van olykor vitánk, akik a régi szemszögből ítélve „szigorúbb, keményebb” politikát hiányolnak. 1— S a fiatalok? — Nekünk nincs sok problémánk velük, a hosszú haj bennünket nem izgat, ha az a fiatal rendes. Egyre inkább a fiatalabb párttagokra támaszkodunk. — berkovits — ZALAEGERSZEG 350 automata szövőgép Zalaegerszegen még ez évben megkezdik egy 350 automata gépegységből álló szövődé telepítését. A korszerű textilüzemben 460—480 munkást, többségben nőket foglalkoztatnak majd. A Zalaegerszegre települő textilüzem a terv szerint naponta 35 000 méter szövetét állít elő. Kenyérgyár épül Vecsésen Vecsésen húszezer péksütemény fogy naponta, vagyis minden lakos eszik egy kiflit vagy egy zsemlét. Bár a statisztika kedvező, mégsem múlik el nap, hogy a vecsésiek ne emlegetnék a sütőipart. Nem is annyira a kenyér, a sütemény minőségét, mint inkább a késedelmes szállításokat kifogásolták. Nemegyszer előfordult, hogy délelőtt 10 órára vitték az árut az üzletekbe, még a szakboltokba is. Jogos volt a kívánság: reggel hét órakor szeretnének friss kenyeret, süteményt vásárolni a háziasszonyok, hogy reggelit adhassanak a családnak. A panaszokkal tanácsülésen foglalkoztak a község vezetői, és természetesen továbbították az illetékeshez, a II. számú Sütőipari Vállalathoz. Gödöllőn elismerték: a három régi, korszerűtlen pékség nem tudja már kielégíteni az igényeket; nem tudnak egyszerre annyit sütni, hogy időben szállítsanak, s ezért kenyérgyár építését kezdték el a községben. A tervek szerint év végére átadják az új létesítményt, ahol két műszakban 70—80 mázsa kenyeret sütnek. A régi kis műhelyek egyikét átalakítják süteményes üzemmé. Ezzel nemcsak a vecsésiek gondját oldják meg, hanem innen szállítanak majd Üllőre is. Radiátorok A Dunai Vasmű radiátor- g ára az idén elsősorban a hazai igényeket igyekszik kielégíteni. Erre a célra 1971-ben félmillió négyzetméter radiátort gyártanak. Újabban a családi házakba is központi fűtést szerelnek, s a félmillió négyzetméterből mintegy 60— 70 000 négyzetméter jut a családi házakba. A hazai szükséglet kielégítésén túl a vasmű 340 000 négyzetméter radiátort gyárt jugoszláv, csehszlovák és NSZK megrendelésre. FEHÉRBEN Fehér köpeny, fehér fejkendő. Tökéletes a tisztaság a Nagykőrösi Konzervgyár műhelycsarnokában. Ez az egyik titka — a jó ízeken kívül —, hogy szívesen vásárolják termékeiket itthon és külföldön. „Világ csavargója vagyok' Verekedett, csillagot töretett a tetovált Indián A budakalászi Lenfonó kul- túrházában gyakoriak a tánc- mulatságok. Sokan járnak ide a környékről, főleg fiatalok. Olykor egy-egy rendbontó is felbukkan közöttük, mint legutóbb is történt. Ezúttal azonban nem csupán rendzavarásról volt szó. Egy fiatalember több vendéget megtámadott, majd a kultúrház előtti zászló- rúdról letörette a vörös csillagot ... Cowboyfej' és ököl Mi lehetett e bűntett indítéka? Hogy erre választ kapjanak, a megyei főkapitányság nyomozói, el kellett fogniuk a tettest. A gyanú egy 21 éves pomázi fiatalemberre, Anya- lai Gáborra terelődött, akit viszont lakásán, rokonainál is hiába kerestek. Megszökött.. Anyalai Gábor fiatal kora ellenére meglehetősen nagy bűnözői múlttal rendelkezik. Háromszor ítélte el a bíróság, többi között garázdaságért, súlyos testi sértésért. Indián — ez volt gúnyneve — rettegett verekedő hírében állt, ha ivott, nem kímélte azt, aki útjába került — Rendszerint az utolsó fillérét is elitta — mondta egy ismerőse —, ezért többnyire másokkal fizettetett az italboltokban. Ismeretlen emberek nyúltak pénztárcájukba, mindenki félt tőle. Mesélik: egyszer valamelyik szórakozóhelyen borotvakéssel fenyegette meg az asztalok mellett ülőket, majd hirtelen elnyisszantotta az egyik vendég nyakkendőjét... BotráCALSAI PONGRÁC: BAJOR GIZI JÁTÉKAI VI. A kislány a serdülőkor környezetében szerezte be első színházi impresszióit is. De ehhez tudni kell a következőket. Nővére, Beyer Mariska még 1904-ben nőül ment Ábray Zoltán miniszteri tanácsoshoz. Ábray huszonkét évvel idősebb volt a feleségénél: a hivatalban amolyan illatos zsebkendőjű, ropogós cipőjű tisztségviselő, otthon epebajos és szófukar zsarnok, de hivatalon és házasságon kívül lelkes természetbarát s nőfaló. Mellékútjait nem is titkolta a felesége előtt. S cigarettáinak füstjét keresztülfújta az asz- szony boldogtalanságán. Gizi még az első világháború idején, Mariska váratlan halála után is így írt róla a vőlegényének: „Tegnap reggel, ahogy kiteszem a lábam, kibe ütközöm? Zoltánba. Úgy tettem, mintha nem venném észté, később elkerülhetetlen volt, hát beszéltünk egymáshoz. De a papáékkal csak köszönő viszonyban voltak. Mama sírt, és igaz is, ahelyett, hogy ez a dög volna valahol a fenében, és a mi édes kis Marisunk volna itt. Hát ezzel kell találkoznunk. Ez az élet és az igazság!” Nos, Ábray nővére Makó Lajos szegedi színigazgató felesége volt. S Makó évenkint meghívta a Beyer- gyerekeket: (a képen: a mama, Mariska, Gizi és Rudi), töltsék a nyarat Szegeden. Gizi itt, a direktorék barátságos körében ismerkedett meg a színházi világgal: a nyáresti, Tisza-parti sétákat, az ágyából kihallgatott, zajos, kártyás tereferéket s egy szegedi kardalnoknővel kötött, suttogó barátságát később is gyakran emlegette. Itthon részletesen beszámolt élményeiről a kávéház régi törzsvendégének, Pethes Imrének. Pethes álékor már a Cyrano-ban és Hauptmann Bundá-jában megalapozta hírnevét, a Nemzeti Színház tagja volt, a fiatalok a „modem stíl” fejedelmeként tisztelték; mégis élvezettel becsmérelte a mesterségét. Gizi készségesen pincérkedett Imre bácsi körül. S föltehetően az ábrándját is bevallotta neki, hogy a szegedi kardalnoknő pályájára lép. De aligha kapott sók bíztatást. Pethes a „színésznői” pályát következetesen idézőjelek között értette. A kamaszlány első bátorító- ját Sztrakoniczky Károlynak hívták. A fiatal újságíró magas, paróka-sárga hajú, evikkeres fiú volt. Rokonszenvesen csúnya jelenség. De kitűnően értett a színházhoz, képzőművészethez, zenéhez. Délelőtt a Szépművészeti Múzeumban dolgozott, mint tudományos munkatárs, délután az Alkotmány című lap szerkesztőségében javította a cikklevonatokat, este meg bemutatókra járt, vagy a Báthory kávéház bádogasztalán írta szűkszavú és találó bírálatait írásainak egészséges arcszíne szinte kivirított az Alkotmány hamuszürke, klerikális unalmából. Kár, hogy ezek a korra, ízlésre, közönségre is jellemző kritikák élve eltemetve pihennek a hírlaptárak sírkő-köte- geiben, egy elfelejtett újság ostya-törékenységűvé száradt lapjain. Strakoniczky Karel nem egyedül, hanem egy csapat aranyifjú társaságában lép Gizi történetébe. Barátai és vetélytársai két ujjúkkal ügyesen pörgetik a sétapálcát a „kávés” lánya körül, s Karéit, merő figyelmetlenségből olykor álion is vágják vele. De úgy tesz, mintha misem történt volna. Filosztermészetében több a megszé- gyenülésitől való félelem a harckészségnél. Egyelőre az a legfontosabb, hogy a lány közelében maradjon, és ne váljék nevetségessé. Vonzalma férfiasán megfontolt, és szemérmes a többiek rajongása mellett. Számonkérő is a maga módján. Keserű. Karel a lány sorsából kíván részt vállalni, s nem azt lesi, hogy mikor ugorhatná át a kerítést? Csoda-e hát, hogy ő szakítja a legfanyarabb gyümölcsöt? Ebben az időben, a század első évtizedének végén, már kitartóan posztóinak a kávéházban Gizi hódolói: Vajda Ödön ügyvédjelölt, Allender Jenő cselédkönyves orvos, Csipkay János medikus s akiknek nevét nem ismerjük. A kislány most tizenhat-tizenhét éves. Abban a korban van, amikor a szerelem még nem elkötelezettség kérdése. A játék hazárd módon folyik, de kicsi a tét. S a hűség csak az állapotnak szól, nem az állapotot kiváltó személynek. Gizi egyszerre két-három lovagjába is szerelmes. Vagyis senkibe. De módfelett élvezi ezt az állapotot: hogy vonzalmának vékonyka szálával több fiatalembert is gyeplőre tud fűmi; időzített mosolyai, ko- reografálható mozdulatai és kottára kész hangsúlyai érzelmeket váltanak ki, vagy legalábbis az érzelmek látszatát; miközben ő csak a magával elhitetett szerelembe szerelmes. Lényében egyelőre több a csodálni-, mint az átélni- való. Gyakran választ, de sohasem dönt. Amit ma megfogad, holnap visszavonja. így a fiatalságának meleg huzatában levő férfiak nem is sejtik, hogy mikor ki áll hozzá a legközelebb? De Beyer kisasszony tudatosan is cserélgeti a sorrendet. Mert se életre- szólóan megtartani, se elveszteni nem akar senkit. (Folytatjuk.) nyain kívül tetoválásai is hírnévnek örvendtek, Indián ugyanis e rajzokkal tetőtől talpig kidekorálta magát. Bal vállán például egy őrnagyi csillagot visel, karján cowboy- és indiánfej látható nőnevek társaságában, hátán egy felirat hirdeti: „Világ csavargója vagyok’’, s még lábára is jutott egy illusztráció: tört markoló ököl.... Amok futó pofozkodó A tetovált Indián nem sokáig bújkálhatott a rendőrök elől, pilismaróti rejtekhelyén csakhamar rábukkantak. S bár igyekezett másokat fő-, magát pedig mellékszereplőnek feltüntetni, a bizonyítékok hamarosan leszoktatták a hazugságokról. Anyalai a kultúrházban rendezett táncmulatság napján ámokfutóként, egymás után támadott meg embereket Minden indok nélkül belekötött egy férfibe, akit ököllel, úgy vágott arcba, hogy állcsonttöréssel vitték később kórházba. Felpofozott két fiatalembert, üldözött egy lányt a kultúrház mosdójában pedig ugyancsak minden indok nélkül belefejelt egy ismeretlen fiú arcába. Az eseményekhez tartozik, hogy Indián ezen az estén 15—17 üveg sört fogyasztott ... A kultúrházat baráti társaságával együtt hagyta el. S ekkor támadt az ötlet: meg kellene szerezni a zászlórúd tetejére erősített vörös csillagot. Az akcióra azonban mást bíztatott feL Rúdmászás, kényszerből — Törd le nekem azt a csillagot, vagy gyalog mész Po- mázra! — rivalit a 13 éves P. Károlyra, aki a fenyegetések hatására megszeppenve kezdett kapaszkodni a magas rúdon. Indián lentről osztogatta tanácsait, majd amikor a fiú lekászálódott az oszlopról, a húsz centiméter átmérőjű csillagot kabátja alá rejtette. Ellenséges szándék vezette, vagy „csupán” a vagánykodás, önmaga produkálása a barátok előtt? Inkább ez utóbbi. Indián később rájöhetett, amit tett, nem játék, „műsorának” komoly következményei lehetnek. A csillagot útközben eldobta, P. Károly jutalma pedig egy hatalmas pofon lett. Anyalai Gábor sorozatos bűntetteivel végül saját magát „ütötte ki”, a rendőrség letartóztatta. — Kérem, vegyék figyelem- be, hogy még fiatal vagyok, és kissé ideges természetű — védekezett kihallgatásán. ügy tűnik: a bíróság előtt eZ meglehetősen sovány érv lesz> (Szít)
