Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-07 / 32. szám
1971. FEBRUAR 7., VASÄRNAP rt» megyeI 'zKivltm Mint a marom Vas megye éghajlata, a ta laj összetétele kiválóan alkalmas a szelidgesztenye termesztésére. A kedvező adottságoknak köszönhető, hogy az itteni hegyi gesztenye íze, zamata, értéke azonos az olasz maróni típusú gesztenyével. Az országban elsőnek Vas megyében kezdték meg a szelidgesztenye nagyüzemi telepítését 1965- ben. A kőszegszerdahelyi termelőszövetkezet összefüggő, üzemi művelésre alkalmas területeket alakított ki. A negyedik ötéves terv időszakában nagyszabású programot valósítanak meg: a megye nagyüzemei mintegy kétezer hold telepítésére jelentették be igényüket. Öntözőfürt Tatán Állami költségen nagyteljesítményű öntözőfürt építését kezdik meg Tatán a negyedik ötéves tervben. Az új létesítményt két lépcsőben készítik el. Az első szakaszban 1800 holdnyi szántóterületre vezetik el a tatai Öreg-tó vizét. A következő ötéves tervben folytatják az öntözőfürt építését, s összesen 3400 holdat kapcsolnak be korszerű öntözőrendszerbe. A beruházás teljes költségét — a negyedik ötéves tervben például 40 millió forintot — az állam fedez. TITANIC 1912. április 12-én az angliai Southampton kikötőjéből kifutott első, avató útjára New York felé a világ legnagyobb személyszállító hajója, a Titanic A Londonban megjelenő The Times című híres napilap 1912. április 16-i számában, a 9. oldalon, az utolsó hasáb tetején egy kétszavas, kisbetűs címet talált az olvasó TITANIC SUNK, vagyis tömören és visszavonhatatlanul: A Titanic elsüllyedt. Ez a két szó, mint később kiderült, 1600 ember halálát jelentette. Az első hírügynökségi jelentést a katasztrófáról a Reuter adta ki, szó szerint így hangzott: Április 15. A Titanic (hajnali) 2 óra 20 perckor elsüllyedt. Emberéletben nem esett kár. A következő jelentésben már az állt: a hajóstársaság „nem tagadja, hogy sokan életüket vesztették”. Egy másik hír, megnyugtatva a The Times olvasóit, közli, hogy „minden első osztályú utas megmenekült.” A hivatalos jelentés (a legelső) már arra utal, hogy „a legutolsó jelentések szerint minden ok megvan az aggodalomra, a csaknem 3000 utasból mindössze hétszáz ember életét sikerült megmenteni. Az aznap közölt legfrissebb jelentés így hangzik: Ipari tanulónak felveszünk 14-16 éves, általános iskolai végzettségű fiatalokat az alábbi szakmákra: KŐMŰVES, ÁCS-ÁLLVANYOZÓ, VAS- ÉS FÉMSZERKEZETI LAKATOS __________,____ÉPÜLETASZTALOS, fa paölőző és moanyagburkoló KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ VIZ- ÉS GÁZVEZETÉK-SZERELŐ VILLANYSZERELŐ, ÜVEGEZŐ ÉPÜLETBURKOLÓ (hidegburkolatok) MÜKŐKÉSZITŐ, VASBETONSZERELŐ VÍZSZIGETELŐ, BÁDOGOS, TETŐFEDŐ Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot, ös^töndijat a vállalat ad. Jelentkezés levélben vagy személyesen a következő címen: Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Budapest XXL, (Csepel), Kiss János altábornagy utca 19-21. A ZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK kőműves, ács, asztalos, könnyűgépkezelő, vasbetonszerelő, villanyszerelő, tetőfedő, bádogos, viz-fűtésszerelő, festő, lakatos, diszműbádogos, parkettás, szak-, betanított és segédmunkásokat (16. évet betöltött fiúkat is), rakodókat, Panther autódaru-kezelőt, dózer- (D-159-B) vezetőt, gépkocsiszerelőt, építőgép-szerelő, tehergépkocsi- és dömpervezetőket, raktári segédmunkásokat, éjjeliőröket, takaritónőket. Jelentkezni lehet: Budapest IX., Viola utca 45. sz. alatt a „PROSPERITÁS" KTSZ munkaügyi osztályán. „Egyre kevesebb a remény újabb életek megmentésére.” A mai újságolvasó megszokta hogy szinte percekkel az események után pontos híreket kap, történjék az a világ legtávolabbi sarkában. Akkor azonban április 18-án este 20 óra 37 percig, a Carpathia gőzös New York-i kikötéséig még senki sem tudott semmit pontosan arról, mi is történt három nappal ezelőtt éjszaka, az Atlanti-óceánon, a Race-foknál. Senki, mármint a híreket várók közül. A nagyobb hajókra már felszerelték Marconi zseniális találmányát, a drótnélküli távírót, s így a Titanic S. O. S. jelei már szétáradhattak az éter hullámain. Adjuk most át a szót dr. Lengyel Imrének, aki hajóorvos- kérat a Cunard társaság Carpathia gőzösén szolgált (néhány éve halt meg). így emlékezik 1937-ben a katasztrófa 25. évfordulóján: 1912. április 15-én éjjel felkeltették a kabinjában. Azt hitte, valaki rosszul lett, de néhány másodperc múlva egy tiszt így szólt hozzá: „Doctor, a big thing. Titanic is sinking.” Az angol nyelv folyamatos alakját nehéz szó szerint magyarra ültetni, de az orvos értette, hogy a hajócsoda éppen süllyed. A fedélzeten már riadó volt. Néhány perccel korábban a hajó Marconi-tisztje (így hívták akkor a távírászokat) vette a Titanic S. O. S. jeleit. Mint később kiderült, más hajók is vették, csak nem vették komolyan. (A Titanicot mindenki elsüllyeszthetetlen- nek tartotta.) A magyar orvos a hajó személyzetével együtt lázas készülődésbe kezdett, miközben a veszélyben lévő hajó (vagy a helye?) felé tartottak. 45—48 mérföldre voltak a Ti- tanictól. Előkészítették a hajó kórtermeit, a kazánok mellett takarókat melegítettek, kávét, teát főztek és a gyógyszerek, kötszerek is készeriléÍDéh voltak. Hűvösre fordult, jéghegyek között vitt az útjuk, amikor megpillantották a Titanic felől kilőtt rakétákat. Visszajeleztek rakétával, jön a segítség! És minden irányban kis mentőcsónakok apró lámpái imbolyogtak. Az első csónak mellé érve lépcsőt eresztettek le, de senki sem lépett a hágcsóra. A hidegtől dermedt embereknek segítség kellett. Egyenként húzták fel őket, szám szerint százhuszonötöt, pedig a csónakot nyolcvan személyre készítették. Mindenki mentőmellényt viselt, főleg nők és gyermekek voltak. Délelőtt tíz óráig tartott a mentés. A fedélzetre kerülő emberek lelkét még fogva tartotta a pánik, jajgatásba törtek ki. A férfiak és nők legtöbbje estélyi ruhát viselt. Sokan 3—4 órát úsztak a jeges vízben, míg kiemelték őket. Az orvos megjegyzi, hogy' néhány férfi is szoknyát viselt. Erre a furcsaságra később derült világosság. (Elsősorban nőket és gyerekeket engedtek a csónakba, megtévesztésül öltözött néhány férfi női ruhába.) Közben három hajó jelent meg a közelben. Féltek a jéghegyektől, nem mertek éjszaka menteni. Most pedig már nem volt kit. A Carpathia megérkezéséig drót nélküli távíróján csak a túlélők listáját sugározta, a hírre éhes napilapok így találgatásokra voltak utalva. New Yorkban tömegek várták a mentőhaját, fedélzetén az elsüllyedt Titanic 705 megmentett utasával. A vizsgálatok hónaookig tartottak. A hajó parancsnoka, Captain Smith, életét vesztette. (Először azt tartottak, hogy öngyilkos lett, de valószínű, hogy a mentés irányítása közben vesztette életét.) A túlélők elbeszéléséből alakult ki végül a tragédia képe. Éjszaka 10 óra 25 perckor a hajó jéghegybe futott. És akkor még bíztak benne, hogy a hajó nem süllyed el. Fél órával ezután jött csak a pa- ^ rancs: „Minden utas mentőövvel a fedélzetre!” Volt, aki előrelátóan viselkedett. Az egyik túlélő, Mr. Berkly például, meleg ruhát vett magára, mielőtt a mentőcsónakba szállt, oda, ahova csak nőket és gyerekeket vettek fel. Túlélte a katasztrófát Astor ezredes, a milliomos is, akit „úgy kellett betuszkolni a csónakba, mert nem akart beszállni”. És életben maradt Mr. Bruce Ismay, a White- Line elnöke, őt több vizsgáló- bizottság is faggatta, milyen körülmények között jutott mentőcsónakhoz, mire az elnök úgy vallott, hogy csak akkor szállt be, amikor már több nőt és gyereket nem látott a közelben. Az első osztályú utasok nagy része valóban túlélte a katasztrófát. A Titanic lassan süllyedt el. Dupla falú volt, s légkamrákkal rendelkezett, tervezői szerint elsüllyeszthetetlennek építették, mégis, már több mint 58 éve 3800 méter mélységben pihen, iszappal belepve, de korántsem elfelejtve. Az újkor egyik legnagyobb katasztr ófáj áról könyvek tucatja jelent meg, filmet is készítettek róla, a felszínre hozatalára is többször kísérletet tettek, mindeddig eredménytelenül. Legutóbb azonban Angliában, egy bizonyos Douglas Wolley kezdeményezésére társaságot alapítottak a Titanic megmentésére. A Titanic Salvage Company fele részben angol, fele részben magyar. Mindez két magyar feltaláló szabadalmával magyarázható: Szászkő László és dr. Ambrus Balázs 1965-ben jegyeztették be találmányukat, ötletes és gazdaságos eljárásukat a társaság elfogadta, s ha sor kerül a Titanic roncsainak kiemelésére, az az ő tudásukkal történik. Szászkő László,, aki egyébként a Láng gyár mérnöke, elmondta, hogy világszerte nagy az érdeklődés találmányuk iránt. Érthető, hiszen az 1968-as statisztika szerint naponta 4—5000 tonna egységnyi hajó süllyed el napjainkban is. _Ma, amikor már Holdat hódít az ember és harmadszor teszi lábát e hideg égitestre, miért technikai gond egy hajóroncs kiemelése? Nagy mélységekben az iszappal bevont testek olyan nagy erőt igényelnek, amit gazdaságosan csak egy igazán jó ötlettel, a fent említett két magyar feltaláló szabadalmával lehet megvalósítani. (Csak egy megjegyzés: drótkötéllel például ki sem lehet nagy mélységből egy hajót emelni, mert egy bizonyos hossz után az acélkábel saját súlyától is elszakadhat.) Léggömbökben már régóta használták a hidrogént, mert ez a gáz nagy felhajtóerőt produkál. Hidrogént szállítani, kezelni azonban költséges, veszélyes. A vízben van hidrogén (H;0). A Szászkő— Ambrus módszer ezt a tényt használja ki szellemesen. Hordókat bocsát a mélybe, s az azokban levő vízből elektrokémiai úton kiválasztja az oxigént, a hordók hidrogénnel telnek meg, ezek felhajtóereje viszonylag könnyedén hozza fel a roncsot az iszaptemetőből. A hordókat természetesen elektromos kábelekkel kell összekötni, ezek is a találmány tárgyát képezik. Ügy tervezték őket, hogy fajsúlyúk (közel) megegyezzék a vízzel, s így gyakorlatilag korlátlan mélységekig lebocsáthatják ezeket a szakadás veszélye nélkül. 1967-ben könnyűbúvárok a Római-parti Dunaszakaszon kiemeltek egy kisebb roncsot a feltalálók tanácsai alapján. A szabadalmazott módszert is kipróbálták már, a margitszigeti uszodában, modellkísérletként, egy 110 kilós minta segítségével. Azóta Francia- országból, az NSZK-ból és Japánból is érdeklődnek a szabadalom iránt. (a) Leningrád-4 A fényképészetben a helyes beállítás és a távolságmérés mellett csak a pontos megvilágítási idő eredményezhet jól exponált képet. Ez a szabály az amatőr fényképészekre, hivatásosokra és tudományos fotósokra egyaránt vonatkozik. Annak ellenére, hogy a kereskedelem ma már megbízható fénymérőket árusít, sőt számos fényképezőgép-típus beépített fénymérővel készül, igen sokan nem használnak ilyen műszert, hanem becsléssel állapítják meg az expozíciós időt. Normál körülmények között ez a módszer sok esetben be is válik. Ugyanakkor más esetekben a fényviszonyokat nehéz megbecsülni. Különösen vízparton, ahol erős a tükrözés, hegységben, havas tájon tévednek nagyot a fotósok, és nem számolnak a különféle tényezőkkel. Ilyen terepen és körülmények között, különösen ha az expozíciós időre még kényesebb színes filmmel dolgozunk, a fénymérő nélkülözhetett len eszköz a fényképezésnél. Képünkön: a szovjet ipar új terméke, egy Leningrad—4 típusú fénymérő. Ablakok az északi falon Értékes leletek az aggteleki barlangvidéken Néhány éve villámcsapás következtében megrongálódott az aggteleki barlangvidékhez vezető út mellett levő Rakaca- szend község református temploma. A helyreállítás során vastag més?réteg alól előbb egy apostolfej-, később ■ pedig egy két négyzetméteresnél is nagyobb színes falfestmény került elő. A nagyméretű freskó királyi díszbe öltözött koronás alakot ábrázol, a XIII— XIV-ik században készülhetett. A feltárás más meglepetéseket is tartogatott a kutatóknak, a vakolat leverése után a déli falban három teljesen épen maradt, kőkeretes románkori, úgynevezett tölcsérablakot tártak fel. Hasonló, de még régebbi — kora románkori ablakok kerültek elő az északi falban is. Ez annál inkább meglepte a régészeket, mert a középkori templomok északi falában nem nyitottak ablakot. Az ásatások aztán tisztázták ezeknek szerepét. A XIII. században épült s jelenleg is meglevő templom közvetlen szomszédságában előkerültek egy korábbi, feltehetően a XII-ik században épült fél köríves szentélyzáródású templom alapfalai, annak egyik falát használták fel az új templom építésénél a rajta levő ablakokkal együtt. Az ásatások során a rom- és a jelenlegi templom belsejében összesen 18 sírt tártak fél. Egyes sírokban értékes, vésétf díszítésű ruhacsátckat, fabulákat találtak. Ügy tervezik, hogy a XII. századbeli templom alapfalait is konzerválják. A templom helyreállításával a világhírű barlangvidék újabb idegenforgalmi nevezetességgel gazdagodik. A Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége (Vác, Derecske dűlő) FELVÉTELRE KERES terveiőmérnököket, tervezőmérnöki beosztásba. Jelentkezni lehet: a gyáregység személyzeti osztályán. (Telefon: 223.). Nyolcadik osztályos fiúk és lányok! Jelentkezzetek mezőgazdasági szakmunkástanulónak KERTÉSZ, ÁLLATTENYÉSZTŐ vagy BAROMFITENYÉSZTŐ szakmákra. A szakmunkásképzés helye: Pécel, Maglódi út 57. Az iskola minden tanulóját el tudjuk helyezni kollégiumban. A tanulók ösztöndíjat és munkaruhát kapnak. Szakmunkásvizsga után minden ifjú szakmunkás állandó jellegű munkát kap a termelőszövetkezetben vagy az állami gazdaságban. Szülőknek és tanulóknak mindennap 8-tól 12 óráig adunk felvilágosítást az iskola központi irodájában. MEGYEI MEZŐGAZDASÁGI SZAKMUNKÁSKÉPZŐ ISKOLA Pécel, Maglódi út 57.
