Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

PEJT »lECYEl

k/ú'rlap

1971. FEBRUAR 7., VASÁRNAP

Bartók-kiállítás

Bartók, a hazafi címmel kiállítást rendezett a Hazafias Népfront fővárosi V. kerületi bizottsága. A fotódokumentációs anyagból összeállított bemutató szombattól látható a József nádor téri székházban. A kiállítás kapcsán elmondták a kerületi népfrontban, hogy Bartók emlékbizottságot alakítottak, s a következő hónapokra sokrétű programot állítottak össze.

Szökröny

Az ormánsági parasztházak hajdani jellegzetes bútordarabja — az úgynevezett „szökröny”.

A pécsi népművészeti szövetkezet ügyes kezű fafaragói támasztották fel a „szök- rönyt”. Külföldön nagy tetszést és érdeklődést váltottak ki.

Jószomszédi segítség

Eredményes zárszámadás után egyesült a Bástya meg az Ipolygyöngye

Eltűnt a Bástya Letkésről és megszűnt Ipolytölgyesen az Ipolygyöngye. Néhány nappal ezelőtt a két mezőgazdasági termelőszövetkezetiből egy lett, megalakult az új, az Ipolyvöl- gye Tsz. Hogy az egyesülés bekövetkezik, az már egy esztendővel ezelőtt sem volt titok. Egyik tsz tagjai sem ellenezték, de előbb a let'késiek szénáját rendbe kellett szedni.

Múlt évben

a zárszámadási közgyűlésen minden jót, sok szépet mutatott ki az 1969. év mérlege. Tüzetes vizsgálat indult azután és kiderült, a valóságban nem20 éve

Tudósabb tudósok

Húsz évvel ezelőtt, 1951-ben alakult meg a szervezett tudományos utánpótlás vezető intézménye, a Tudományos Minősítő Bizottság. Mint a bizottság elnöke, Tolnai Gábor akadémikus elmondta: a mostanáig eltelt idő alatt a bizottság több mint hétezer aspiránst vett fel. Közülük 710- en külföldi aspiranturára mentek, legtöbbjük a Szovjetunióba.

Az idén január 1-ig 4125 pályázó szerzett tudományos fokozatot,

513-an lettek a tudományok doktorai, 3612-en kandidátusok.

Fél évvel ezelőtt a tudománypolitikai irányelvek nyomán újból szabályozták az as- pirantúra rendszerét.

A tudományos és technikai forradalom kbrában már nemcsak az alapkutatásban elért jelentős eredményekért, értékes tudományos alkotásokért, hanem olyan műszaki és egyéb alkotásokért is megadják a fokozatot, amelyek mögött tudományos megalapozottság van. Ily módon az eddiginél jobban érvényesül az a követelmény, hogy

a tudomány segítse elő a népgazdaság fejlődését,

hiszen az ilyen alkotások többnyire közvetlenül érzékeltetik a tudomány termelőerővé válását.

hogy nyereség lenne, másfél' millió forintnál nagyobb a hiány. Pedig a 68-as esztendő hiányait is csak állami dotáció segítségével szanálhatták. Akkor leváltották a vezetőséget, s az egy évvel későbbi az előzőnél még nagyobb mérleghiány természetesen hasonló következményekkel járt.

De ki legyen az elnök? Elég sűrűn változott a Bástya vezetősége. Az emberek végre olyasvalakit akartak, aki megmutatta eddigi munkásságával, nemcsak kihúzni képes a tsz kátyúba jutott szekerét, hanem azután továbbra is szilárdan irányítja- a jó úton. Ipolytölgyes, a tőszomszéd felé tekintettek, ahol 1962 óta Tornán István elnök vezetése mellett egyenletesen fejlődött az Ipolygyöngye és lett néhány év alatt gyengéből közepes, sőt, végül jó tsz. Ugyanakkor a jól startoló Bástya az utóbbi években jóból gyengévé sat- nyult.

Egyre többen hangoztatták Letkésen, Tománt kell megnyerni a Bástya elnökének. Ha az 1200 holdas Ipolygyöngyében eredményesen gazdálkodott, 2000 holdas szövetkezetüket bizonyára még jobban vezetné. Sokan javasolták azt is, hogy egyesüljön Tornán elnöksége alatt a két szövetkezet.

Az egyesüléstől az Ipoly- gyöngyében sem idegenkedtek. Addig azonban hallani sem akartak róla, amíg a Bástya viszonyai ziláltak. Ha rendbejön a szomszéd, néhány év múlva szó lehet az összeolvadásról.

Távolról sem akarták azonban útját szegni a letkésiek boldogulásának. Ha az ipoly- tölgyesi elnök személyébe vetették reményeikét, ám legyen, hiszen náluk már megmutatta, alkalmas ember a vezetésre. Mégis,-- úgy-ryéiiék,;' két -lovat azért mégsem képes mégülni, ezért úgy döntöttek,

„kölcsönadják"

elnöküket a Bástyának, de csak a szanálás tartamára, két, legfeljebb három évre.

A kölcsönbe adott elnök aztán tavaly, tehát egyetlen év alatt, a hiányokat megszüntette. Szó se róla, ebben állami dotáció is segített, de sokban hozzájárult a munkafegyelem megszilárdítása is. Nem durva hanggal, hanem a munka ellenértékének pontos kifizetésével érte el. Volt olyan év, hogy a Bástya tagjai csak munkadíjuk 80, de olyan is, amikor mindössze 60 százalékát kapták kézhez. Ilyen körülmények között persze nem valami nagy lelkesedéssel dolgozták. A száz százalék havonta történő kifizetésével régi munlcakedvük azonban visszatért.

Múlt év elején, amikor Tornán István lett az elnök a Bástyában, még 50 holdon a kukoricához hozzá sem nyúltak. Téli hidegben kellett letörnie. Az új termés betakarítását viszont ősszel jókor befejezték, sőt, még az őszi szántással is idejekorán elkészültek.

Néhány adat a most megtartott zárszámadó közgyűlésen bemutatott tavalyi mérlegből: bruttó jövedelem 6 630 000 forint, tartalékoltak 457 000 forintot, a munkabérekre és nyereségrészesedésre kifizetett összeg öt és negyed millió. Mert a közgyűlésen meglepetéssel értesültek a tagok, hogy minden dolgozó munkájával elért jövedelmének tizenkét százalékát nyereségrészesedés címén nyomban felveheti. Az egy tagra jutó évi átlagkereset ily módon 15 427 forint lett.

S mialatt kikölcsönzött elnökük vezetésével eképpen eltűnt a rés a Bástyán, mi történt az Ipolygyöngyében? Semmi különös. A

jól olajozott kerék

simán gördült tova a síneken. Elért a tsz három és negyed millió bruttó bevételt, tartalékolt 200 000 forintot, az alkalmazottak 338 000, a tagok

1 645 000 forintot kaptak az év folyamán kézhez. Természetesen'náluk sem hiányzott a 12 százalékos nyereségrészesedés.

Ilyen eredmények után a vártnál rövidebb idő múltán most már sor kerülhetett az egyesülésre. Természetesen az egyesülést kimondó és egyben vezetőségválasztó közgyűlés közfelkiáltással Tornán Istvánt tette meg elnöknek. Két elnökhelyettest választottak, az ipolytölgyesiek részéről Grécs István agrármérnököt, a letké- si tagok sorából pedig Örmán- di Gábort.

Az egyesült Ipolyvölgye Tsz irodái és központja Letkésre került. Most a két közös tanácsú és közös termelőszövetkezetben tömörült község népe bizakodva néz a jövőbe.

Szoikoly Endre

Pénz

az agyagedényben

Értékes numizmatikai lelettel gazdagodott a miskolci Herman Ottó Múzeum. Sátoraljaújhely határában, a Bózsvé patak szabályozása során agyagedénybe rejtve kétszáz- negyvenhat darabból álló ezüstpénz-leletre bukkanták. A lengyel, erdélyi és magyar- országi pénzeket valószínűleg a Bocskai-felkelés idején rej tették el. Tulajdonosa zsoldos katona lehetett. Erre mutat, hogy a lelet környékén nem találtak település nyomaira.

A vizsgálatok megállapították, hogy a legrégibb dénárt 1586-ban verték, de találtak Rudolf király képmásával dí szüett 1605-ös ezüsttallért, valamint Ferdinand képmásával és címerével díszített pénzt is.

Budapest, Miskolc

NDK műszaki hét

A Német Demokratikus Köz társaság 25 intézményének és vállalatának, valamint 16 magyar tudományos egyesületnek és a két ország kereskedelmi kamarájának rendezésében február 8. és 12. között kerül sor Budapesten és Miskolcon az NDK műszaki hétre.

A budapesti és a miskolci NDK műszaki hét viszonzásaként ez év június 7-től Berlinben megrendezik a magyar gazdasági napokat.

ÁLLATORVOS-FESTŐMŰVÉSZ

Czinkotai Frigyes állatorvosnak ~ a hivatása mellett kedvelt szórakozása a festészet. Gyermekkora óta szereti az ecsetet és a palettát. A sok gyakorlat és a rokonságban levő művészek segítségével e téren is komoly

eredményeket ért el. Az elmúlt évben a Képzőművészeti Alap tagja lett. 1966-ban Kaposvárott, majd 1968-ban Pécsett rendezett önálló kiállítást, képeivel most már budapesti tárlatokon is sze- 1 repel.

Nagy családok

VITATHATÓ ÚT

orfózis

Az anyag nem vész el, csak átalakul.

Vásárolni küldöm a fiamat, egyebek között egy kiló só is szerepel a cédulán. Hazajön, hozzáfogok kirámolni a szatyorból. A cekker mélyén valami kövület lapul, papírzacskóban. Kihúzom, nem malomkő — só. Vákuumos párolt só, ez van ráírva. Uramisten, milyen lenne ez vákuum nélkül?! Próbálom kocogtatni az öklömmel, a kezem már fáj, a vákuum meg se moccan. Előveszem a klopfolót, annak sima végével püfölöm a konglomerátumot. Ä negyedik csapásnál a zacskó kiszakad, s egy kipattanó kősódarab úgy fúródik a falba, mint egy ob- szidián dárdahegy. Most már dühbe gurulok, s egy kétkilós súllyal ütöm, vágom, nem apám. A zacskó cafatokra mál- lik, a szikla marad. Földhöz vágom az egész vacakot, a szeizmográf földrengést jelez, ráugrom a kősziklára és vadul tiprok rajta. Lehet, hogy kiskorában vákuumos volt, most inkább olyan szürke és kemény lett, mint egy darab bazalt, de megvan.

Az anyag nem vész el, csak átalakul.

Kilencszáz forintos kiscsizma a cipőboltban, csakhogy kapni lehet! Böte orrú, hosszú szárú, könnyű, puha. Felhúzom, kényelmes, valósággal felüdül benne az a kis táncos lábam. Gyertyaszentelőkor én is odacammogok a barlangom ajtajához, látom, visszatért a tél, nosza, elő a kiscsizmámat. Még a villamosmegállóig sem érek, a csizmában huzat támad. Nem értem. Ha állok — semmi. Ha lépek, süvít a zimankó. De hiszen ez csizma, nem cugoscipő?! Lahajolok, szemügyre veszem, és a titok megoldódik: a csizmának levált a talpa. Minden lépésnél klaffog, mint a puli nyelve kár nikulában, attól van a huzat. Még öt méter és a talp szerényen hátramarad. Ami a lábamon virít, az már nem csizma, hanem térdig érő kamásli.

Az anyag nem vész el, csak átalakult.

^Nyíri Éva

MORFONDÍROZOK

Métám

Sohasem állítottam, hogy szeretem a fizikáit, még kevésbé, hogy érteném, de arra igenis megesküszöm, hogy tanultam. Meglehetősen régen, de tanultam. Még abból az időitől rémlik nekem valami az anyagmegmaradás elvéről. Valami olyasmi, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul.

Többféle átalakulást ismerünk a vúagmindenségben. A teológiában transzszubsztan- ciációnak nevezik; a biológiában asszimilációnak; a költészetben :>-tamorfózisnak; a slágerirodalomban öregszel, Józsi-nak; a hétköznapi életben nincs ilyen szép neve, de az legalább érthető: bóvlinak hívják. Még érthetőbben: a fogyasztó becsapásának.

Vegyünk például egy ciklámenszínű kreppnylon bermu- danadrágot. En is azt vettem magamnak, karácsonyi meglepetésül. Tökéletesen sikerült. Nem a bugyi, a meglepetés. Félnapi viselet után olyan lett az alvégem tőle, mint a páviáné: püspöklila. Nem úgy a nadrág! Három mosás után előbb elsápadt, két hét múlva terepszínt öltött, ma pedig úgy néz ki. mint Huckleberry Finn kalózszerelése a Tom Sawyer kalandjaiban.

zíz anyag nem veszett el, csak átalakult.

Vagy ott van a borotvapamacs. Egy háztartási boltban bukkantam rá, ez volt a legdrágább. Igen kevés borotvapamacsot használtam életemben, ezért hittem talán, hogy az a legjobb, ami a legdrágább. Felirata szerint „vulcanized, sterilized” Triumph- gyártmány, Made in Czechoslovakia — valószínűleg a huszita háborúk idején. Az utóbbi használat közben derült ki róla, nem a feliratból. A pamacs ugyanis pontosan úgy viselkedett, mint szürke szamár a ködben, Lőrinc nap után: vedlik. Mégpedig erősen. Egy húzás: hat szál szőr. Ennyivel lett gyérebb a pamacs és dú- sabb a gerezna férjemuram és parancsolom ábrázatján. Egy hónap sem tett bele s a pamacs olyan lett, mint egy suszterár: egy szál serte, mo- kány nyéllel.

Napok óta, amióta látogatást tettem a kistarcsai B. családnál. arra gondolok, hogy a szállóigévé vált híres mondás sem mindig igaz. „Megérteni annyi, mint megbocsájtani.” Amikor kiléptem tőlük, úgy éreztem, talán megértem őket, de „megbocsájtani” mégsem tudok.

Gödöllőn hallottam először felőlük, s másnap már Kis- tarcsán voltam a községi tanácsnál, megtudakolni, jók-e az értesüléseim: van itt a faluban egy kilencgyerekes család, igen-igen szegények, de a segítséget nem fogadják el. Már látatlanban, amíg a gyámügyi előadóval odafelé tartottunk, töprengtem;

okos-e, ha a nehéz helyzetben levő nem fogja meg a szocialista társadalom kinyújtott kezét. Alián rövidesen kiderült, hogy sok más dolgot kellene náluk megérteni.

•

Dél volt, a kis mellékutca összegémberedve fázott a hideg szélben. Mintha még a ♦ház is lejjebb húzta volna a fedelét, akár az úton levő viharban a kalapját.

A gangon kutya morog, macska lesi, mikor nyílik a bejárati ajtó. Az előszobában rozsdás fürdőkád, törött gyerekjáték, jobbról üvegezett szobaajtó, mögüle gyerekzsivaj. Vékony asszony papucsban, foszlottra mosott blúzban, szakadt szoknyában fut ki a léptek zajára. Magatartása nem kedves, nem elutasító. Elviseli, hogy ott vagyunk. Valamikor jobb napokat látott, de ma nagyon-na- gyon szegényes és bizony, eléggé elhanyagolt, takarítat- lan szoba. A szakadt rekamién három kisgyerek, háromnégyéves formák. Látni, hogy ma még nem voltait rendbeté- ve.'

Ha az ember jól megnézi, van ott minden. Rádió és televízió, zöld kályha, fehér zo- máncos füstcsőveL Kockás pléd a rekamién, függöny az ablakon, kép a falon. De a függönyt mintha a kutyák tépték volna, a pléd vastagon morzsával tele, a fal füstös, a padlón ki tudja mikor ledobott szemét hányódik. Ugyanakkor nyílik az ajtó, befut három gyerek, akik most "jöttek meg az iskolából. Rendesek, megjelenésükön semmi különös. Mást mutat, mint amilyen környezetbe hazatérnek.

B.-ék három éve jöttek ide az Alföldről. Ott eladták mindenüket, volt még válameny- nyi megtakarított pénzük. Hetvenötezer forintért házat vettek a faluban.

Kérdem, miért jöttek el onnan, a saját tanyából, a gyümölcsösből, ahol az asszony szerint legalább háromszor olyan jó volt nekik, mint itt Arca, termete fiatalos.- Rendes ruhában, megfésülködve talán mutatósnak is lehetne mondani.

— A férjemet a szövetkezetben DDT-ártalom érte, asztmás lett. Azt mondta az orvos. az ottani levegő nem jő neki, fenyvesre, ózonra lenne szüksége. Akkor eljöttünk.

— Ide, Kistarcsára? Hol van itt fenyves, meg ózon?

— Csak rövid ideig dolgozott a férjem gyárban. Most kijár a gyógyszerárú-raktárba. Ott már jó a levegő.

A jó levegőről igaz, hogy más elképzelésem van, mint

Februári filmújdonságok

szült a színes NDK-filmalko- tás, az „Effi Bries”.

A világhírű lengyel filmrendező, Andrzej Wajda „Tájkép csata után” című új filmjében Dániel Olbrychski játssza a főszerepet. . Cselekmény e_, a második ‘világháború befejezésékor játszódik; hőisei koncentrációs táborok felszabadult foglyai.

Dán bűnügyi vígjátékot Is játszanak februárban a mozik: az „Olsen bundájáénak négy hőse kissé ügyefogyott gengszter, akiknek még a régen áhított, jól előkészített „nagy fogás” sem sikerül. „Ne búsulj” című francia—grúz alkotás készült Claude Tillier „Nagybátyám, Benjamin” című regénye nyomán. „A szabálytalan ötpercek” című új bolgár film iskolai környezetben játszódik, egy fiatal tanár pedagógiai küzdelmeit idézi.

Űjabb tizenkét játékfilmet mutatnak be a mozik, s a februári premierlistán két magyar játékfilm-újdonság is található. Tímár István doku- mentumíilm-rendező x első alkalommal mutatkozik be mint játékfilmrendezó „Én vagyok Jeromos” című színes filmjével. A mulatságos, bonyodalmakkal teli alkotás főszerepét Alfonzó, Kállai Ferenc, Psota Irén, Harsányi Gábor, Pálos Zsuzsa és Bujtor István alakítja. Ugyancsak februárban kerül a mozik műsorára Bacsó Péter új színes filmje: a „Kitörés”, amelyet a rendező Konrády Györggyel együtt írt.

Február első hetétől játsszák a mozik a „Vihar délen” című színes, amerikai, szélesvásznú filmalkotást is, Otto Preminger rendezésében. A kiváló német iró, Theodor Fontane regénye nyomán ké-