Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-06 / 31. szám
197L FEBRUAR 6., SZOMBAT NEMETH KÁROLY KOMÁROM MEGYÉBEN Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára pénteken látogatást tett Komárom megyében. A megyei pártbizottság székházában Havasi Ferenc, az MSZMP Komárom megyei bizottságának titkára és a párt- bizottság más vezetői tájékoztatták a vendéget a megye politikai és gazdasági helyzetéről. Németh Károly részt vett a megyei párt-végrehajtóbizottság ülésének vitájában, majd Havasi Ferenc társaságában a Bábolnai Állami Gazdaságba látogatott. Emlékezés a kubai forradalomra Tegnap Solymáron a Kubai —Magyar Barátság Ifjúsági Klubban megemlékeztek a kubai forradalom győzelmének 12. évfordulójáról. Az ünnepségen részt vett Carlos J. Peres, a kubai nagykövetség első titkára is. Mit tenne, ha most lenne 20 éves? A párttitkár Komáromi Jánost, a Százhalombattai Városi Pártbizottság titkárát a konkrét dolgok és események érdeklik. Fő feladatának az emberek ügyesbajos dolgainak intézését —lehetőleg minél eredményesebb —, megoldását tekinti, így, a segítséggel, a konkrét cselek- vésisel agitálva. — Ezek bizony nem olyan látványos feladatok, mint amiket húszéves koromban, a fel- szabadulás után végeztem, mint a budapesti ifjúsági bizottság munkatársa. De azért nem mondanám, hogy a mai fiataloknak emiatt hálátlanabb a sorsuk. Kevésbé romantikus, de nyugodtabb és szabadabb. Egyszer 8 óra után találkozom a főnökömmel az utcán, akkor végeztem a munkával. Azt kérdezte, melyik kerületbe megyek. Mondtam,, én most már haza. Meglepődött, és aggódva arról faggatott, beteg vagyok-e? — Ennyiben állna a különbség az akkori, és a mai fiatalok lehetőségei között? Jogalkotás - az emberért Régi, amolyan tréfásan mondott — komolyan értendő mondás az, hogy „a paragrafus azért olyan girbc-gurba, hogy sok helyen lehessen átbújni közte”. Azt is régóta tartja a közhit, hogy a jogászi nyelv azért olyan bonyolult, hogy az egyszerű emberek minél kevesebbet értsenek meg a törvényekből, rendeletekből. S ha ma már nincs is mindennek alapja, annyi bizonyos, hogy a jelenleg érvénybe levő töméntelen rendelkezés között még jogászkörökben is ritka, aki tökéletesen kiismeri magát. — Fejlesztjük és erősítjük a jogalkotás demokratizmusát! — mondotta dr. Korom Mihály igazságügyminiszter, Ismertetve a legközelebbi négy évben készülő törvényeket. Tulajdonképpen már az is újat jelent, hogy a jogalkotás távlati terveiről értesül a nagy- közönség, hiszen a jóelöre történő tájékoztatás szorosan a demokráciához tartozik. Ennél is nagyobb azonban annak a jelentősége, hogy a jogszabályok szinte az ország szeme előtt, az érdekeltek bevonásával készülnek. Csupán néhány példa a közelmúltból: a hamarosan .az országgyűlés elé kerülő új tanácstörvény előkészítésében többszázan vettek részt, az ifjúsági törvény tervezetének vitájában pedig ezrek kapcsolódtak be. Aligha lehet kétség afelől, hogy jobb lesz az a jogszabály, amelyet már tervezetként megismerhettek az érdekeltek, mint az, amelyet jogászok szőkébb köre fogalmaz. Hiszen a törvény, a jogszabály — az emberekért van. Azokért, akik ankétokon, szakmai összejöveteleken, tanácstagi és képviselői beszámolókon hozzászólnak — és azokért, akik ma még talán csak szűk családi-baráti körben mondják el észrevételeiket. Annyi bizonyos: a jogalkotás ma már a szónak minden értelmében közügy: nemcsak annyiban, hogy érvénybelépése után a törvény mindenkire kötelező, de abban is, hogy megszületése körül — közvetlenül vagy közvetve — mind nagyobb tömegek bábáskodnak. A szocialista államok jogalkotása a dolgozó emberek érdekében hoz törvényeket. Olyan jogszabályokat, amelyeket maga az élet sürget. Ismét csak szinte találomra kiragadott példák az Igazságügymi- nisztérium tervéből: a társadalom védelme érdekében módosítják a Büntetőtörvénykönyvet. Egyszerűbb és hatékonyabb lesz a bűnüldözés, ugyanakkor szigorúan őrködnek a szocialista törvényesség megóvásán. Elkülönítik egymástól a szigorúbban minősülő bűntetteket, és az enyhébb elbírálás alá eső vétségeket, Másik példa: sok panasz hangzott ej — éppen a közösség érdekében szótemelő dolgozók részéről azért, hogy a közérdekű 'bejelentés tevőket méltánytalan zaklatások érik. Törvény szabályozza majd a hathatós védelmet, s egyben azt is, hogy egyesek önös érdekeik védelmében bebújhassanak a közérdek látszata mögé. A dolgozó emberek érdekében születnek az új törvények abban az értelemben is, hogy a ma érvényben levő rendelkezés-tömeget fogja felváltani egy-egy területen az összegező és rendszerező, legmagasabb szintű jogszabály. Mi sem jellemzőbb, mint a magyar társadalombiztosítás helyzete: ‘a lakosságnak kb. 97 százaléka részesül a társadalombiztosítási juttatásokban — betegség, rokkantság esetén táppénzben, nyugdíjban, családi pótlékban stb. — és mindezt vagy ötszáz jogszabály rendezte, különböző időkben. A készülő társadalombiztosítási törvény egységes áttekintést ad minderről, és mindenki számára érthetővé teszi: kinek, mikor milyen juttatás jár a társadalombiztosítástól. Társadalmunk haladását, fejlődését is tükrözik az új és a tervezett törvények. Számokban * szinte ki sem fejez- hetően sokat fejlődtek az utóbbi években a különböző szövetkezetek — ideje, hogy róluk is törvény gondoskodjék. Az élet már többször mó-. dosította a rendelkezéseket a közel húsz éve alkotott családjogi törvény területén, s most ezekhez az élő, valóságos követelményekhez igazítják a jogszabályt. A korszerű egészségügyi ellátásról; a gyógyításról és a megelőzésről, az alkoholisták mindeddig megoldatlan problémájáról és az orvosi tudomány fejlődésével gyakorlati kérdéssé váló szervátültetésekről, is készül törvény — legutóbb csaknem száz esztendeje, 1876-ban szabályozták Magyarországos törvényhozási ' úton az egészség- ügyi kérdéseket. Üj stílus erősödött meg a jogalkotásban: a demokratizmus stílusa. Alapjait — mint a miniszter is hangsúlyozta — a párt X. kongresszusa határozta meg, s a terv a következő kongresszusig jtekint előre. Ám ilyen hosszú távra nem lehet mindent előre látni. Négy év alatt előtérbe kerülhetnek újabb kérdések, lehetnek sürgősen szabályozásra szoruló területei a társadalmi, az állami életnek, a népgazdaságnak. A szocialista demokrácia erősödése a jogalkotóknak lehetővé s egyben kötelességüké teszi, hogy tevé- kenység“!.iet szüntelenül az élethez, a fejlődéshez igazítsák, minden eszközzel azt szolgálják. Tárkony! Endre — Konkrét példa. Nekem nem volt időm tanulni, csak jóval később, estin végezhettem el a technikumot, azután a marxista—leninista esti egyetemet. A mai fiatal tanulhat. korszerű műveltséget, nagy szakértelmet szerezhet, szabadon választhat pályát, nem sodródik. — Igaz, de kissé idilli a kép. — Tudom, hogy azért nem ilyen egyszerű. Ma a tehetségesebb embereknek mások a feltételei. Azelőtt könnyebb volt a munkapad mellől vezető beosztásba kerülni. A mai fiatalok nem futnak be gyors karriert, de azért azt sem mondom, hogy lassú az előrejutásuk, mert én a szakmunkásságot is karriernek tekintem — közbevetve: a társadalom nem! — ha jól csinálják, és ezek a fiatalemberek már 19, 20 éves korukra kétezer forinton felül keresnek, és az azért szép összeg. — Természetesen fontosak az anyagiak, de kérdésem a lehetőségekről, nem erre vonatkozott ... — Az, "hogy tanulhatnak, nemcsak nekik jó, a több tudással végzett munka eredményesebb. Ha én annak idején tapasztaltabb és tanultabb lettem ' volna, sóik mindent másként csinálok. A fiatalok is változtak, ma minden dolog nagyobb tudást igényéi. — Ez természetes. De ez a természetes igazság sem érvényesül mindig. A fiatalság nevében kérdezem, miért nem használják ki ezt a több tudást, miért nem építenek rá kellőképpen? — Igaza van, káros jelenség, amikor elvárják, hogy min denki járjon meg égy szamárlétrát. És az a baj, saját ta pasztalatom, hogy a szamárlétra egyes fokain a fiatal nem a képzettségének megfelelő munkát végzi. Technikus szakmunkás által is elvégezhető, mérnök technikus által is elvégezhető munkát, munkakört kap. — Harcolnék az igazamért. Semmi esetre sem csinálnám azt — konkrét példát mondok — mint amit az együk üzemünkben dolgozó fiatal mérnök csinált.'' Beadott egy elég jelentős újítást, amit elfektettek. Ültek rajta hónapokig, s nem történt semmi. Közben az igazgató — azóta már nyugdíjba ment — bizonyos részleteit felhasználta. Ez egy rendkívül igazságtalan dolog, az ilyen jelenségeket meg kell akadályozni. Megértem a fiatalembert, hogy elkeseredett, még azt is megértem, hogy bizonyos kritikai következtetéseket vont le. De azt már nem értem meg, hogy magába zárkózott, elfordult az embereiktől, hogy nem harcolt az igazáért, csak várta, hogy az kiderüljön. — Mit tenne, ha 20 éves lenne, s a megszerzett szaktudás birtokában olyan munkát kellene végeznie, amihez nem kell ez a megszerzett Ismeretanyag? — Mindig annak kei! harcolnia, akivel szemben igazságta-* lanság történt... nem furcsa helyzet? És nem annak kell védenie magát, aki az igazságtalanságot elkövette? — Igaz, de ha már így van, nem lehet annyiban hagyni. Azért van még fórum, meg jogvédelem, ahová tovább lehetett volna vinni az ügyet. — Ami időbe, harcba, idegek harcába kerül, hogy közben nem marad energia az újabb találmányra. De ez csak az egyéni kérdés. A társadalmi: miért olyanok a körülmények, hogy egy jó találmányért, vagy újításért harcolni kell? Miért nem természetes az ellenkezője? j — Az volt a kérdés, mit termék, ha most lennék 20 éves. Hát harcolnék az igazamért, és fellépnék azellen is, amit említett. Találnék rá1 fórumot. És fellépnék azért is, hogy a mi példánkat kövessék: itt van Százhalombatta, milliárdos üzemekkel, és a vezetőgárda átlagéletkora 28—30 év, mert fiatalok vannak itt mindenütt, mertek rájuk nagy feladatokat bízni és beváltak, bizonyítanám mindenkinek, hogy lássák ezt a példát, ha itt nincs semmi probléma, akkor miért ne lehetne ezt általánossá tenni? — Ez a kérdés az interjú lényege. Varga Vera Ma jól fizetnek, de mi lesz évek máivá? (Folytatás az 1. oldalról.) építésekkel együtt sem költöttek kétmilliót beruházásra. A kis terület miatt a szakosítás nehezen valósítható meg, ez is gátja lehet a gépesítési színvonal növelésének. Ma jól állnak az ikladiak. Néhány év múh'a azonban nem tartoznak majd a megye legjobban fizető gazdaságai' közé, hacsak nem változik meg a helyi közvélemény hangulata: felveszik a kapcsolatot — először talán kooperációban — a szomszédos termelőszövetkezetekkel. — mka — (Fotó: Gábor) Hétköznapi hűség Az utóbbi idők, elsősorban ipari gondjai közé tartozik az ugrásszerűen megnőtt munkaerő-vándorlás. A megyében is több olyan gyárat, üzemet ismerek, amelyben egy esztendő alatt a dolgozók negy- ven-ötven százaléka cserélődött. A nagyarányú mozgás kétségkívül visszahat a termelésre, hátráltatja a tervek időbeni teljesítését. Éppen ezért gyakori beszédtéma ez nemcsak a vezetők, hanem a gyárukhoz, üzemükhöz becsű-' lettel ragaszkodó, mellette a nehéz körülmények között is kitartó munkásemberek között. Ezeken a beszélgetéseken a differenciált bérezés, a munkakörülmények javítása és a géppark korszerűsítése mellett gyakran szóba kerül a törzsgárda fokozottabb megbecsülésének az igénye is. Joggal. Nagyobb erkölcsi és anyagi elismerést érdemelnek azok, akik hosszú évek, évtizedek óta hűek a gyárhoz, az üzemhez. , Az Országos Papíripari Vállalat Szentendrei Papírgyárát megyeszerte családi gyárként emlegetik. Nemzedékek váltják itt egymást évtizedek óta. Az apák a fiúknak, a fiúk az unokáknak adják át tudásukat és oltják beléjük a papírgyártás nem könnyű mesterségének sze- retetét. Az elmúlt , esztendőben háromszázötvenen kapták meg a gyárban a törzsgárda jelvény különböző fokozatát. Annak, hogy valaki a törzsgárda tagja, ebben a gyárA borítéküzemben ban rangja, súlya van. Ez a rang az egyszerű munkásnak és az igazgatónak egyaránt kijár. Nem véletlenül. Maga az igazgatónő, Bacher Zoltánná a legidősebb törzsgárdatag — harmincöt esztendeje dolgozik a papíriparban. Rajta kívül még tizenhatan jutottak már túl a harminc éven. "Közülük nem egy a gyár ala- j pítása óta itt / dolgozik, s egyszerű kétkezi münkásból lett főművezetővé, különböző irányító posztok betöltőjévé. A Lanszkiakat mindenki ismeri a gyárban. Az öreg Lanszki kubikusként érkezett harmincnégy esztendővel ezelőtt a Tiszántúlról Szentendrére, papírgyárat építeni. S amikor felépült a gyár, itt maradt, megtelepedett. István fia gépvezető, Mihály fia főművezető, János fia pedig lakatos ma is a gyárban. Mihálynak itt dolgozik a felesége, Istvánnak pedig a két gyereke, Anna és Laci. Néhány hónappal ezelőtt még itt dolgozott a harmadik fia, ifjabb István is, feleségestől, de azóta a kbrábbi igazgató, Hegedűs István, akit az új Lá- batlani Papírgyár vezetőjévé neveztek ki, magával vitte ifjabb Istvánt, hogy legalább egy maradjon meg neki a Lanszkiak közül. Dávid János a budapesti Másolópapírgyárból jött el dolgozni ide hét esztendővel ezelőtt. Nem azért változtatott állást, mert a pesti gyárban nem találta meg a számítását, de itt lakik Szentendrén, s most, hogy idehaza dolgozik, könnyebb lett az élete. Borítékkivágó gépen dolgoziK, a havi keresete kétezerötszáz- kétezerhatszáz forint. Jól érzi itt magát, szereti a munkáját, a munkatársait s azok is jól megértik magukat vele. Hogy mit jelent a törzsgárda tagjának lenni a rangon és ' az erkölcsi megbecsülésen túlmenően? Bállá Miklós, a szak- szervezeti bizottság elnöke szerint — maga is a harmincéves törzsgárdatagok közétartozik — a szerény lehetőségekhez képest anyagi elismerést is jelent. — Kezdeném tehát a legfontosabbal, s ez a lakáskérdés. Itt is sok az Igénylő, mint bárhol másutt. A keret szűkös, tehát kétszer is meg kell gondolni, hogy kit segítsen- a gyár. Amikor, néhány esztendővel ezelőtt gyári lakótelep épült, érthető módon - elsősorban a j törzsgárdatagok között került szétosztásra. Így kapott lakást többek között a negyedszázada itt dolgozó Lanszki Mihály, a húszéves törzsgárdatagság- gal rendelkező Szalai Gábor és Kalló Péter. Lakásépítésre a gyárnak jelenleg nincs lehetősége. A segítség azonban így sem marad el. Mátyás Györgynek például, aki feleségestől közel évtizede dolgozik a gyárban, a vállalat ötvenezer forintos kamatmentes kölcsönt adott és vállalta a húszezer forintos kommunális kiadást, visszatérítés nélkül. A soron következő két dolgozónk mellett — akik hasonló kedvezményben részesülnek — szintén a törzs- gárdatagság döntött. Bori Sándor mellett púdig még az is, hogy már a második nemzedékhez tartozik, az apja 1938- ban, az édesanyja pedig 1939- ben lépett be a gyárba, s innen mentek nyugdíjba is. Természetesen nemcsak a lakásügyekben kedveznek a gyárban a törszgárdatagok- nak. Előnyben részesülnek a belföldi és a három esztendővel ezelőtt kezdődött NDK csereüdülésben is. És a kitüntetések adományozásánál is messzemenően figyelembe veszik, ki hány esztendeje dolgozik a gyárban. Nem egy „öreg” törzsgárdatag kapott már háromszor-négyszer kiváló dolgozó, vagy a papíripar kiváló dolgozója kitüntetést. És a bérezésben is bizonyos fokig tükröződnek a gyárban eltöltött esztendők. A törzsgárdáról való fokozottabb gondoskodás többszörösen visszatérül a gyár vezetőségének. Nemcsak a tervek maradéktalan teljesítésében, a különböző versenymozgalmak ' fokozódó sikereiben is. Például Lanszki István Táncsics-brigádja tavaly már aranykoszorús szocialista brigád lett. Bándi József Zalka Máté szocialista brigádja túljutott már az ezüst fokozaton s most az arany fokozat eléréséért küzdenek. Lanszki Mihály egyik vezetője volt a X. pártkongresszus tiszteletére szervezett kongresszusi őrségnek és hosz- szan sorolhatnánk még, mi mindennel viszonozzák a törzsgárda tagjai a vezetés fokozódó megbecsülését. A Szentendrei Papírgyár dolgozói tudják: a törzsgárda- tagság nemcsak fokozottabb jogokat, hanem fokozottabb kötelességeket is jelent, önmagunkkal és a gyár egészével szemben. p. p. \
