Pest Megyi Hírlap, 1971. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-28 / 50. szám

WM. FEBRTTÄR 38.. VASÁRNAP ””kJ€íWop 5 MINDENKI A BÉRRŐL BESZÉL Pontosabban, a pénzről. A teljesítmény- vagy órabérről, a havi fizetésről, jutalomról, prémiumról, nyereségrészese­désről;'arról a pénzről, ame- ; lyet munka, valamilyen tevé­kenység ellenértékeként ka­punk. Beszélgetünk az Egye­sült Izzó váci képcsőgyára szakszervezeti bizottságán. A legnagyobb gond? A bérezés, ez foglalkoztatja leginkább az embereket. Eszmecsere a Mechanikai Művek pártbizott­ságán. A legtöbb vita forrása? A bér. Interjú Százhalombat­tán, a Kőolajipari Vállalat­nál. A középponti kérdés a bér. Iklad, Ipari Műszergyár. A bérezési gondok nagy szere­pet játszanak. a munkaerő vándorlásában. Pest megyei 'Állami Építőipari Vállalat. Az állami építőipar nem képes olyan béreket fizetni, mint amilyenekkel más építőipari szervezetek csalogatják az em­bereket. Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa. A szakszerve­zetek munkájában nagy ener­giákat emészt fel a bérezési kérdésekkel való foglalkozás .. Mindenki a bérről beszél. Ügy tűnik, ma — és régóta — ez a középponti kérdés. Pedig másról kellene beszélni. Meg­keresni a kúsza, összekevert fo­nálcsomó végét. A munkáról kellene, kell beszélni. S erről szólnak a legkevesebben. Fordított sorrend Az egyik üzemvezető érve­léséit hallgatom a váci képcső­gyár szakszervezeti bizottsá­gán. az én embereim átla­ga elmarad más üzemrészek átlagától, tehát jogos, hogy ebben az évben többet kap­junk...” Nem azzal érvel: az én. embereim többet adnak a gyárnak, ezt meg azt kiválóan végezték el. Nem. Az átlag­gal. Ahogy a munkás is azt mondja: a másak gyárban töb­bet fizetnek. Vajon több, jobb munkáért fizetnek többet? Föl sem 'merül benne a kérdés. Ahogafca mérnökben sem. Kéri a munkakönyvét. Háromszáz forinttal nagyobb lesz a fize­tése, tehát megy. És a munká­ja? Rejlik-e több munka, sű­rűsödik-e a társadalomnak na­gyobb hasznot hajtó- tevékeny­ség a magasabb bér mögött? Ha a munkavállaló nem talál­kozik e kérdéssel, az csak azért van, mert — nem teszik föl neki. A mániákus munka- erű-kergefcésben már csak bér­ről, pénzről esik szó. Több és jobb munkáról? Hogyne, hi­szen meggondolhatja magát a jelentkező! A kérdést azonban egyszer már föl kell tenni, mert elkerülhetetlen. S a kér­dést éppúgy meg kell fogal­bontása: például az igazi kom­munista vezető állandóan ké­pezi magát, he^y ismereteit, jártasságát, ke. ágéit a leg­jobban kifejlessze; személyes felelősségük, s ennek kifeje­zésre jutása a párt program­jának végrehajtásában óriási; az üzemi demokratizmus ér­vényre juttatása, a kollektívá­val váló szerves, állandó együttműködés, a tömegkap­csolatok demokratizmusa elen­gedhetetlen; intézkedéseinek sablonmentessége fontos, ne „egy munkásra” — egy ideális, képzelt alakra — hozza meg intézkedéseit, hanem külön­böztesse meg a rétegeket — nők, fiatalok, öregek stb. —, legyen tekintettel a sokszínű valóságra — és nem utolsó­sorban ne csak a gyártmányok produkálásának, hanem a tár­sadalom építésének adott fel­adatai is szeme előtt lebegje­nek. — A gazdasági vezetők helyt­állása tehát nagyon összetett (eladat? — A gazdasági vezető csak akkor dolgozhat jói, ha nem csupán a termelésre gondol, hiszen hiába ér el ott kitűnő eredményeket, ha saját sző­kébb „társadalmának” fejlesz­tésére, sajátosságaira keveset gondol. Ezért van nagy fel­adatai a vállalati, üzemi párt- szervezeteknek, amelyeknek állandó politikai ellenőrzést kell gyakorolniuk a gazdasági vezetők felett — politikád el­| mazni társadalmi méretekben, mint minden munkahelyen. A sorrend megfordítása, a kérdés megfogalmazása nem valamiféle agitációs követel­mény. Gazdasági szükségsze­rűség. Mert hosszú távon el­képzelhetetlen, hogy a kiáram­ló pénz mögött — annak fe­jében — ne álljon azzal ará­nyos áru- és termékfedezet. És még rövid távon is bonyodal­mak serege jár vele. A bevezetőben felsorolt he­lyeken szerzett tapasztalatok legtöbbje tipikus, tehát általá­nosítható. Miben foglalhatók ezek össze? Az iparágak bér­arányai — hosszú évek alatt felhalmozódott, s csak kis mértékben korrigált — torzu­lásoktól terhesek. A bér — értve ezalatt minden bérjellegű kifizetést — nem a munka, a teljesítmény, hanem a besoro­lás, a beosztás függvénye. Nincs vállalati bérpolitika, ezért hosszú évek óta a bér- fejlesztés, a rések betömésére szorítkozik, s még inkább ösz- szekúszálja az amúgyis kúsza helyzetet. Állandósult az a közfelfogás, amely az anyagi ösztönzésben csak az egyik ol­dalt ismeri el, azt, ami jár, s elhanyagolja, sőt, elutasítja a másik oldalt, azt, amit adni kell érte. A vállalatok bérezési tevékenysége — szándékosan kerülöm a bérgazdálkodás ki­fejezést, mert ez a gyakorlat­ban csak óhaj, de nem való­ság — defenzívába szorult, örök védekezésben van, nem mérlegelhetik, minek fejében, mi jár, fizetnek, hogy kapja­nak embert Kevésből lehet-e több? A munkások havi átlagkere­sete 1970-ben 2026 forint volt a szocialista iparban. Ezen be­lül azonban — s nem biztos, hogy jogosan — erősek az el­térések a különböző ágazatok között Legalacsonyabb a ke­reset a textilruházati iparban és a kézműiparban, legmaga­sabb a bányászatban és a ko­hászatban. Az átlagkereset természetesen átlag; az egyik ember 3000 forintja épp úgy benne van, mint a másik 1600-a. Ha munkájuk értéke tükröződik a különbségben, józan ésszel senki nem emel­het kifogást. Ám sok helyen és sok esetben nem a munka értéke, hanem a szerencse, a munkahely besorolása, a fő­nököknél való bevágódás, sőt, nem ritkán a nagy hang ha­tározza meg, hogy kinek mennyi a bére, fizetése, s mi­lyen más jövedelmekre tehet még szert. (Túlóra, célpré­mium, jutalom stb.) A mun­kások havi átlagkeresete 1697 lenőrzést mondtam elsősorban és nem gazdaságit. A gazdasá­gi vezetőkkel szembeni köve­telmény — politikai, vezetés­beli, szakmai — sorrendje te­hát nem véletlenül alakult ki. A sorrendiségnek jelentős tar­talma van. — Ml a véleménye a fel- söbbszintű párthatározatok ér­vényesüléséről a közép- és al- sóbbszlntű vezetők között? — Hatékonyabban kellene végrehajtani a felsőbbszintű határozatokat — erre a kong­resszus is rámutatott —, s en­nek feltétele a határozatok megfelelő ismerete, megvitatá­sa és a helyi viszonyokra való alkalmazása A határozatok sorsát a pártmunka módsze­reivel kell végigkísérni. Mi itt Szentendrén arra törekszünk, hogy a kongresszus határoza­tait megfelelő módon juttas­suk el az alapszervezetekhez. Külön a vezetők részére fel­dolgozzuk a kongresszus anya­gát és felkészült előadókat hí­vunk segítségül. — Mi a legfontosabb felada­ta a városi pártbizottságnak, a helyi vezetőkkel való kapcsolat továbbépítésében? — Fontos az intenzivebb kapcsolat kiépítése a helyi üze­mek igazgatóival, egy olyan rendszeres kapcsolat, amely elősegítheti, hogy az üzemi problémákon túl a város prob­lémáiba is beavatottak legye­nek. Berkovits György forint volt 1965-ben, öt évre tehát 329 forint átlagos kere­setemelkedés jut Sok? Ke­vés? Megfelelő? Mindenki kevesli a pénzét. Az 1600 forintos fonónő épp úgy, mint a 2300 forintot ke­reső. A vállalati tisztviselő, a mérnök, a vasutas... A szak- szervezeti választásokat meg­előző beszélgetések során a dolgozóknak csak mintegy tíz százaléka nyilatkozott úgy, hogy igazságosnak — megfe­lelőnek — tartja bérét... A kilencven százalékon belül minden bizonnyal sokan akad­nak, akiknek jogos a sérel­me. De mindenkinek? Száz ember közül kilencven jogo­san hiszi, hogy többet kellene kapnia, többet érdemel? Ma egész egyszerűen nem lehet azt hallani, hogy valaki rossz munkás, hanyag tisztviselő, agyát kímélő s rutinra ha­gyatkozó mérnök, tehetségte­len vezető. S mivel nem lehet hallani ezt, béremeléskor, fi­zetésjavításkor előkotorják a sémát: régen kapott, most ke­rüljön ő sorra; elmaradt a többiektől, hozzuk egy szintre velük; nehezek a családi kö­rülményei; talán megembere­li magát s így tovább. így fúl azután közönybe a jobb, érté­kesebb munkára való felhívás — mivel ennek ellenkezőjét tükrözi a javadalmazás —, ne­vetségbe a differenciálás — mert különbség-e havi ötven forint a kiugró teljesítményt nyújtó és a közepesnél is gyengébb között? —, s kudar­cot szenved a legfőbb elv ér­vényesítése: a bér továbbra sem a munka, a teljesítmény értékének tükrözője. Holott éppen ennek az elvnek követ­kezetes, visszakozást nem is­merő alkalmazása eredmé­nyezné, hogy a kevesebből több legyen. A rögtönzések kára Találó véleményt jegyeztem föl Százhalombattán, Azt mondták: sokszor nem a mun­ka, hanem a hangulat miatt fizetnek többet. Nagyon igaz! Mert napról napra s minden munkahelyen megtörténik, hogy az amúgyis nagyon inga­tag vállalati bérhelyzetet to­vább súlyosbítva* gyorsan a festődének adnak pénzt, az­után a végszerelőének, mert onnét kezdenek kilépni az em­berek ... A bér, a fizetés nap­jainkban erőteljesen magán viseli a rögtönzések jegyeit — a több keresethez olykor elég a gyár egyik műhelyéből át­menni a másikba, azonos mun­kát végezni, ám az új helyen a vezetőnek nagyobb a hang­ja, jobban is fekszik, tehát többet szerez az embereinek —, s csak nagyon pid mérték­ben azt, hogy milyen munka ellenértékeként fizették ki. A helyi rögtönzések végül is — összegeződve — már társadal­mi méretekben kérdőjelezik meg szándékaink, céljaink si­kerét, a társadalmi törekvé­sekkel — kívánalmakkal — el­lentétes irányú folyamatot hoznak létre, s e folyamat, ha nem rekesztődik el, súlyos kö­vetkezmények szülője lehet. Pénzről, bérjavításról, fize­tésemelésről beszélni, jutal­mat, prémiumot ígérni, oszta­ni: népszerű dolog A munká­ról szólni, fegyelmet követelni és tartaná, szoros összefüggés­be hozni a végzett tevékeny­ség értékét s az érte járó fi­zetséget, nem túl népszerű, sőt, mondhatjuk, népszerűtlen. Mégis, e népszerűtlenség vál­lalása ma már elkerülhetetlen. Mert beszélni örökké lehet a többi bérről, sőt, esetleg fizet­ni is lehet többet, de ha elsza­kad a tényleges teljesítmény­től, ha termék, produktum kel­lő arányban nem áll mögötte, akkor e több értéke csakis csökkenhet Mészáros Ottó Szak a főiskolán Komputer­kezelő Üj szakkal bővül az oktatás a kecskeméti Gépipari és Auto­matizálási Műszaki Főiskolán. A gépgyártás-technológiai, mű- anyagipari és gépipari automa­tizálási oktatás is indul. A je­lenlegi elsősök közül ötvenen az új szakon folytatják tanul­mányaikat. s szereznék diplo­mát a komputerek kezelésé­ihez. A szakosítás mellett a főiskola egész oktatási rend­szerében bevezetik a számítás- technikai ismeretek tanítását HUSZONÖT EMELETES TORONYHÁZ Székesfehérvári városi ta­nács elfogadta a város negye­dik ötéves fejlesztési tervét és költségvetését A terv azzal számol, hogy öt év alatt a város lakossága nyolc-tízezer­rel növekszik és így megha­ladja a nyolcvankétezret Ezért meg akarják gyorsítani a lakásépítkezés ütemét: hét­nyolcezer új lakást akarnak a tervidőszakban tető alá hozni. A Velenszky lakótelepen fel­építik Székesfehérvár első 25 emeletes lakóépületét. GÉPESÍTETT íiVEGHÁZ Furcsa kép fogadja a lá­togatót a ráckevei Árpád Tsz üvegházában: alkat­részeket esztergálnak ál­lami vállalatok, kutatóin­tézetek megrendelésére. Mondják, a múlt év feb­ruárjában már szedték a melegházi paprikát, darab­jáért 6 forintot fizettek a piacon; s szedték a para­dicsomot, 100 forintot is adtak kilójáért... Most fél éve „iparosították” az üveg­házat, ez jobban jövedel­mez. De ki tudja ezt meg­emészteni? Foto: Gábor Az őszinte szót megértik az emberek------------------------ Sándor I Dr. Palotai | körzeti _________________ orvos Dabas harmadik kerületében. Háromezer-kétszáz ember tar­tozik a körzetébe. És nyolc­van tanya. A legtávolabbi tíz kilométernyire fekszik a ren­delőtől, Hennád határában. Hír vatalosan reggel nyolctól déli tizenkettőig rendel. Papíron. A valóságban már fél nyolckor kezdi és egy óra előtt csak rit­kán szabadul a rendelőből. Naponta haitvam-hetven járó­beteg keresi fel. A délutáno­kon. a fekvőbetegekeit látogat­ja. Ha pedig hívják, soha nem nézi meg, hány óra van. Elfoglalt ember. Nehéz meg­találná otthon. Hiába keres tem azon a zord januári napon is, amikorra megbeszéltük a ta­lálkozót. Beteghez hívták, Csárda-pusztára. Gyógyszer- mérgezés, mondták a telefon­ba. Gyors beavatkozással még életet menthet De hogyan, jut oda, félméteres hóban? A Wartburgjával aligha. A men­tőket hívta segítségül. így is gyalogolnia kellett legalább egy kilométert. Időben érke­zett. — Az orvos számára az a legnagyszerűbb élmény, ha még időben érkezik... — kez­di a beszélgetést. — És a képviselő számára? •— szakítom félbe a megkez­dett gondolatsort. — Ha időben segíteni tud mindazoknak, akik a segítsé­gét kérik — válaszol rövid tűnődés után. — És ez gyakran sikerül? — Néha Igen, néha nem... Csodákra a képviselő sem ké­pes. — Ha most, ebben a pilla­natban óda kellene állnia a választói elé, mát mondana ne­kik?--------------------— türelmet I Pillanatnyi | kér, át­------------------------- megy a másik szobába, hogy egy perc­cel később vaskos aktacso­maggal térjen vissza. — Elnézést, orvos vagyok — magyarázkodik. — Az orvos pedig a diagnózié megállapítá­sakor nem érzésekre, hanem tényekre épít. Négy esztendő képviselői tevékenységének a tényei pedig ezek az iratok. Tessék, lapozzon bele találom­ra, ezekben mindent megtalál, a negyven forintos panasz- ügvtői kezdve a több milliót igénylő beruházásokig... íme néhány, a sok közül: Ifj. Gömöri Gyula dabasi la­kos panaszolja, hagy a házá­ban levő raktárhelyiséget a IV. számú Sütőipari Vállalat a hozott határozat ellenére sem üríti ki. A panaszlevél mellett a vállalat válasza, már a kép­viselőnek címezve: „a helyisé­get hatvan napon belül átad­ójuk tulajdonosának-,,,”­Levél az igazságügyiminisz­ter helyettesétől, amelyben ar­ról értesíti a dabasi választó­kerület képviselőjét, hogy a minisztérium kétmillió forint­tal járul hozzá a tervezett iro­daház épületéhez, amelyben elhelyezést kap a járásbíróság és a rendőrség is.. Válasz a közlekedési és pos­taügyi minisztertől az inárcsi vasútállomás bővítése ügyé­ben. „Bár a Budapest—Lajcs­in izse—Kecskemét vasútvonal rekonstrukciójára a tervek szerint csak a negyedik ötéves tervben kerül sor. a lehetősé­gekhez képest se lünk a gon­dok enyhítésében...” S ha nem is a levél keltezésének évében, 1968-ban, de tavaly bővült az inárcsi vasútállomás s ezzel három község mintegy háromezer bejáró munkásának utazási gondjai enyhültek.---------------------— elintézetlen | M indmáig | ügy aktá­---------------------- ja követke­zik a sorban. Feladója az Or­szágos Kőolaj és Gázipari Tröszt „A jövőben megépítendő — Dabas gázellátását biztosító — leágazóvezetékek hosszának csökkentése érdekében Képvi­selő elvtáns által javasolt nyomvonalmódosítás kétmillió forinttal lenne drágább az eredetileg tervezett megoldás­nál. Ezért feltétlenül az erede­tileg tervezett nyomvonal­vezetést kell választanunk.. Hosszan sorolhatnám még dr. Palotai Sándor országgyű­lési képviselő ügyeit, amelyek intézésével harmincötezer vá­lasztója, tíz község lakossága bízta meg. Az ügyek közel fe­le egyéni panasz: nyugdíj, se­gély, földrendezés, csökkent munkaképességűek foglalkoz­tatása és így tovább. A többi közérdekű bejelentés, panasz, támogatás kérése. Azt, hogy hány ügyben in­tézkedett az elmúlt négy esz­tendő alatt, nem tudja. Nem is kíváncsi rá. Elintézetlen ügye egy sincs. Legfeljebb el- iníézhetetlen. Mint péK az útügyi panaszok. Pedig y- nyit járt utána az illetékes mi­nisztériumban. Mutatja az egyik, ezzel kapcsolatos leve­let: „A dabasi járás jelenleg a megyei átlag fölötti mérték­ben. részesül a fenntartás ke­retében végzett burkolatfelújí- tási munkákból. A járás útjai­nak hossza a megye útjainak 14,4 százalékát teszi ki, ugyan­akkor a megyében végzett burkolatjavítások 16,6 száza­léka a dabasi járás területére esik...” — írta a közlekedési és postaügyi miniszter helyet­tese. — Erre a válaszra nehéz mit mondani — jegyzi meg csen­desen. — Járásunk valóban többet kap más járásoknál. Ennek ellenére nagyon rosszak az útviszonyaink. Ez is leg­alább úgy igaz, mint a mi­niszterhelyettes válasza. Hogy ilyenkor mit tehet a képvise­lő? Odaáll a választói elé, és őszintén elmondja azt, amit ebben az ügyben tett, s ami a valóság. Az igazságot, ha az nem is mindig kedvező, meg­értik az emberek. Mint ahogy megértik azt is, hogy a kép­viselőnek nemcsak a választói érdekeit, hanem az egész or­szág érdekeit is képviselnie kelL •j—---------------■— néhány pil­I Elhallgat | lanatra, az­-------------------- tán témát vá lt — Eddig, ha kimondatlanul is, a képviselő munkájának él ­tékét az adta meg választói előtt, hogy mennyi hasznot, pénzt hozott a járásának. Ez a fajta értékmérés az elkövetke­ző esztendőkben alapvetően megváltozik, mivel a fejlesz­tésre fordítható pénzösszegeit többsége a helyi tanácsok ha­táskörébe került Ha például egy faluban a lakosság kérésé­re bővíteni kívánják az isko­láit, nem lesz szükség arra, hogy a helyi tanács a képvi­selő támogatását kérje: járjon el érdekükben a felettes ható­ságoknál, mivaL az eddiginél lényegesen nagyobb összeggel gazdálkodhatnak önállóan. Így véleményem szerint a kép­viselőnek a jövőben több ide­je jut majd nagyobb, átfogóbb feladatok érdemibb intézésére. Szívesen hallgatnám még képviselői munkájának négy­esztendős tapasztalatait, de búcsúzik, várják a betegei. Mert nemcsak képviselő, ha­nem orvos is. 1969 júliusa óta a Magyar Népköztársaság ér­demes orvosa cím birtokosa. Prukner Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom